Ungvári Csaba: Két tékozló, egy bűnbánat (Lk 15,11-16,14)

A legismertebb, legszebb jézusi példázatot a legnehezebben értelmezhető tanító elbeszélés követi. A saját örökségét tékozló fiú példabeszéde után egy másét elcsaló gazdálkodóról, a hamis sáfárról szóló elbeszélést olvashatjuk. Előbbi a Jézust kritizáló írástudóknak és farizeusoknak, míg utóbbi célirányosan a Jézushoz közelállóknak, azoknak szól, akikre a Megváltó többet akar majd bízni.

Az apa vagyonát eltapsoló fiú bocsánatban és feltétel nélküli, örömteljes visszafogadásban részesül, a gazda vagyonával felelőtlenül bánó, majd a saját jövőjét konzekvensen csalással bebiztosító eszes vagyonfelügyelő dicséretet kap. Nemcsak a megvezetett, becsapott tulajdonos részesíti elismerésben, hanem gondolkodásmódját Jézus is példaként állítja a tanítványok elé.

A család vagyonának harmadát szemtelenül kikérő, majd azt minden különösebb terv nélkül elherdáló fiatalabb fiú a disznók között jön rá, hogy nincs jövője, innen már nem csúszhat lejjebb. Tisztában van azzal, hogy tékozlásával nem tud elszámolni, de nem akar tovább így élni. Bűnbánatot tartva hazatér és befogadásra talál. A példázat középpontjában nem a felelőtlen fiú, hanem az őt befogadó, világraszóló örömünnepet elrendelő apa és az ezt bíráló idősebb fiú ellentéte áll. A nagytestvér hiányolja a tékozlás számonkérését és saját munkájának megbecsülését is. Igaza van, a ráció ezt diktálná, így teljesen jogosan veti fel az Isten szeretetét szimbolizáló atyai viselkedés igazságtalan voltát. Az apa indoklásában nem érvel gazdasági számításokkal és reményekkel, csupán azzal, hogy ő közénk tartozik, és örülni kell annak, hogy az elveszett hazatért. A példázatban tehát az apai viselkedés irracionalitása a pozitív példa, az ezt ellenző nagytestvéri viselkedés a negatív. A tékozló, hamis mammonnal (= pénz, anyagiak) való felelőtlen gazdálkodásról Jézus csak a következő példázatban szól.

Jézus egy ízig-vérig korrupt gazdasági igazgató történetét beszéli el, aki a tékozló fiú ellenpárja. Míg a tékozló fiút nem állítja hallgatósága elé példaként, addig a hamis sáfárt eszessége miatt igen! Ami ugyanis hiányzott a házat elhagyó fiúból, az megvolt ebben a hamis sáfárban: reálisan gondolkodott a jövőről és mindent, ami a keze ügyében volt, bevetett azért, hogy a jövője biztosítva legyen. Amikor elszámoltatásának hírét vette, titkos adósságleírást kezdeményezett tartozó üzleti partnereinél úgy, hogy egyfajta bűnszövetségre lépett velük jövője érdekében. Csalás volt? Igen. Jézus megdicséri ezt a viselkedést? Igen, sőt ez alapján feddő figyelmeztetést is intéz tanítványaihoz: “mert e világ fiai a maguk nemében okosabbak, mint a világosság fiai.” Mi a világ fiainak okossága? Nem a hamisságuk, hanem a jövőt előkészítő, megalapozó stratégiák, tettek. Komolyan foglalkoznak azzal, hogy mi várható, és mindent megtesznek azért, hogy a legváratlanabbra is felkészüljenek.

A hit időnként a tétlen remény rózsaszín ködébe burkolva homályosítja el feladatunkat, a  jövőépítést. Azonban a Krisztus-hívő ezt az egymással elszakíthatatlan koherenciában lévő örökkévaló és földi dimenzióban is komolyan veszi. Ezért a hamis sáfár ügyén jézusi felszólításunk így hangzik: “Én is mondom nektek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal, hogy amikor elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba.” Ez ma is érvényes felszólításunk arra: földi kincseinkkel bánjunk úgy, hogy ne feledkezzünk meg arról, hogy egyszer végleg elfogy. Jézus ezzel egyszersmind bírálja a vallási elitet, a farizeusokat is, akik mások pénzével, erőforrásaival hűtlenül bántak.

Lapszámunk két történelmi tanulmányt is tartalmaz. Az egyik a gazdaságilag egyre prosperálóbb Dél-Koreában található Yoido gyülekezetről szól, a másik Magyarország keresztény-nemzeti kormányzásának időszakát veszi górcső alá.

Kettő bibliai példázat szól a tékozlásról, meglepő tanulságokkal. Kettő cikkünk pedig 20. századi történeti látkép arról, hogy miből lesz gyülekezeti és nemzeti felemelkedés, és milyen időszakban sodródik Magyarország az alig kihevert első világháborús, trianonos tragédiából egy másikba.

Reménységem, hogy írásom és lapunk cikkei segítenek az imádságos, Jézus figyelmeztetését komolyan vevő, jövőépítő gazdálkodásra egyéni, családi, egyházi és nemzeti létünkben is.

 Szentírási szakaszok:

“Néhány nap múlva a fiatalabb fiú összeszedett mindent, elköltözött egy távoli vidékre, és ott eltékozolta a vagyonát, mert kicsapongó életet folytatott. Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett. Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, aki kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni.” (Lk 15,13-15)

“Azután egyenként magához hívatta urának minden adósát, és megkérdezte az elsőtől: Mennyivel tartozol az én uramnak? Az így felelt: Száz korsó olajjal. Erre azt mondta neki: Vedd az írásodat, ülj le gyorsan, és írj ötvenet. Azután a másiktól is megkérdezte: Te mennyivel tartozol? Az így válaszolt: Száz kórus búzával. Erre így szólt hozzá: Vedd az írásodat, és írj nyolcvanat. Az ura pedig megdicsérte a hamis sáfárt, hogy okosan cselekedett, mert e világ fiai a maguk nemében okosabbak, mint a világosság fiai.” (Lk 16,5-8)