Dr. Komesz Mátyás: A teremtés-elbeszélések üzeneteiből 4. - A növényvilág teremtéséről

A cikk a teremtés-tanítások elemzéséről írott sorozat negyedik része. Arra keres választ, hogy milyen alapvető üzenetek tárulnak fel előttünk a bibliai teremtés-tanításokban. Ezek közül ez a rész az alábbi üzeneteket emeli ki:

Isten teremtette meg az élővilágot, ebből is a növényvilág teremtésénél időzünk. Szót ejtünk a darwini evolúció-elméletről is, valamint újra világossá válik számunkra, hogy Isten fejlődő világot teremtett.

––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

Az első teremtéstanítás olvasásában a csúcspont felé közeledünk. Ennek a bevezetője a növények teremtéséről szóló tanítás.

1.6. A növények teremtése (1Móz 1,11-13)

A bibliai szöveg a következő:

"És szólt Isten: »Hajtson a föld zöldellő füvet, maghozó növényt, amely magot hoz, és gyümölcsfát, amely fajtájának megfelelő gyümölcsöt terem, amely magot hoz e földre!« – és úgy is lett: Hajtott tehát a föld zöldellő füvet, maghozó növényt, amely a fajtájának megfelelő magot hoz, és gyümölcstermő fát, amely a fajtájának megfelelő magot hoz. – És látta Isten, hogy ez jó. És lett este és lett reggel: harmadik nap." (1Móz 1,11-13)

A szöveg olvasásakor megragadja szívemet az ősi szöveg Istentől ihletett zamata. A teremtő erő válik jelenvalóvá számomra a veretes mondatok olvasásával. Néhány mozzanatot emelek ki a sok közül:

1.6.1. És szólt Isten

Minden fontosabb teremtés-mozzanatot ez a formula vezet be az első teremtés-tanításban: "És szólt Isten." – Jeleztem már, hogy ennek több üzenetét is érdemes a szívünkre venni. Azt is, hogy Isten "beszélő Isten", azt is, hogy Isten szava "teremtő szó", azt is, hogy Isten annyira "kimondja önmagát", hogy a szava "isteni személy". Nézzük ezeket sorjában!

Isten beszélő Isten

Sok ember gondolja úgy, hogy Isten – ha van egyáltalán – távoli Isten, aki nem ér rá velünk foglalkozni, pláne velünk beszélgetni. "Hogyan is lehetne hat és félmilliárd emberrel beszélgetni!? Mikor kerül sorra a hat és félmilliárdodik ember?!" – fogalmazzák meg többen. E  vélemény mögött az az elképzelés húzódik, hogy "Isten" nem más, mint egy "hibátlan szuper-ember". Elgondolják a szuper-embert, megszorozzák tízbillióval, és ezt a lényt gondolják "Istennek". Valójában Isten nem "föltupírozott ember", hanem egészen más, mint az ember. Időtlen, korlátlan, mindenütt jelenlévő, mindentudó, mindenható, teremtő, szeretet és így tovább. Nem az ember fölfokozása, hanem egy egészen más valaki, akire ugyan hasonlít az ember, hiszen majd hamarosan olvassuk, hogy Isten a saját képmására teremtette az embert, de ez csupán azt jelenti, hogy az ember hasonlít Istenre, és nem Isten hasonlít az emberre. Ennek megfelelően Istennek nem probléma, hogy beszéljen az emberhez. Akár személyesen képes beszélgetni, foglalkozni mind a hat és félmilliárd ma élő emberrel. Hihetetlen ez? Kétségtelenül különös, de a Biblia szerint igaz.

A második teremtés-tanításban arról olvasunk, hogy Isten szüntelenül kapcsolatban van és beszélget az emberrel. (1Móz 2,16-20.23 stb.) Noénál, Ábrahámnál, Izsáknál, Jákóbnál ugyanerről olvasunk. Meg azután is. Az Újszövetségben még elevenebb a kapcsolat, és ez így van mindmáig.

Isten tehát nem "néma Isten", hanem kapcsolatot teremtő, kommunikáló, beszélgető Isten. Sőt a Biblia néhány embert úgy is mutat be, mint akik Istennek a barátai. A Jakab-levélben ezt olvassuk: "Ábrahám hitt az Úrnak, aki ezért igaznak fogadta el őt", és "Isten barátjának neveztetett". (Jak 2,23) Mózesről, Illésről hasonlókat olvasunk. Urunk Jézus pedig a búcsúbeszédében azt mondta a tizenkettőnek: "Ti az én barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek. Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket az én barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek." (Jn 15,14-15)

Isten szava teremtő szó

Isten beszéde rendkívüli beszéd. Ebben is messze felülmúl minket. Isten a szavával képes teremteni. Másképpen szólván: Isten csak szól, és az meglesz. Mi erre képtelenek vagyunk. Nem tudunk teremteni.

A bibliai szöveg mélyebb megértéséhez jó utána gondolni annak is, hogy az ókorban szinte mindenki természetesnek vette, hogy a világ nem magától jött létre, hanem valaki vagy valakik teremtették. A teremtés módjáról is volt elképzelésük. A Biblián kívüli iratok tanúsága szerint három módon képzelték el a teremtést.

Az egyik teremtés-mód az életünk természetes részét fejlesztette tovább, a nemzést. Magas szintű kultúrák képviselői is úgy gondolták el a teremtést, mint ahogyan a szülők hozzák a világra a gyermekeiket. A mezopotámiai kultúrákban, az ókori hellén kultúrában is írásba foglalták ezt a fajta teremtés-elképzelést. Az igazolással természetesen adósak maradtak, de ez nem akadályozta meg őket abban, hogy ezt megfogalmazzák, sőt "vallásos tétellé" tegyék.

A másik teremtés-mód az ókori hiedelem-világban a harc. A harc – sajnos – mindmáig eszköze egy konfliktus megoldásának. Ez az ókorban is így volt. De ahhoz már nem kis fantázia kellett, hogy a harccal teremteni is lehet. A Gilgames eposz azonban bemutatja, hogyan gondolták el az istenségek harcából a világ teremtését.

A harmadik teremtés-mód a munka. Ez is nagyon "emberszabású" teremtés-elképzelés. De szinte valamennyi ókori teremtés-mítoszban szerepet játszik.

Figyelemre méltó, hogy a Biblia az eddig felsorolt teremtés-módok közül csak a munkával teremtést említi, viszont a hangsúlyt az a teremtés-mód kapja, amelyet az ókorban egyik írásos teremtés-mítosz sem. A Biblia arról ír, hogy Isten csak szólt és a teremtmények létre jöttek. Másképpen fogalmazva: Isten a szavával teremtett. Mai beszédmódunkkal úgy is mondhatnám: Isten csak akarta, és meglett. Az első teremtés-tanításban nyolcszor is olvassuk ezt: Isten szólt... és meglett. (1Móz 1,1-2,3) Ezért írtam az alcímben, hogy Isten szava teremtő szó.

Isten szava isteni személy

Isten szavával kapcsolatban egy egészen különös dologra is rámutat a Biblia. Arra, hogy Isten szava személy. Erről csak Urunk Jézus megjelenésétől kezdve olvasunk, tehát csak az újszövetségi iratokban. A János evangéliuma ünnepélyes bevezetése, prológusa így kezdődik: "Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige." (Jn 1,1) Tehát az IGE, az ISTENI SZÓ maga Isten. Aurelius Augustinus (Szent Ágoston) ilyen formán magyarázza ezt: "Ha Isten kimondja önmagát, az teljes kimondás, isteni személy, az IGE." A magyarázat természetesen nehezen követhető, hiszen az emberi fogalmak túlságosan szegényesek ahhoz, hogy Istent megfelelően magyarázzák. Mégis sokat mondó Augustinus magyarázata, mert rámutat Istennek arra a természetére, amely számunkra alig kimondható, még kevésbé felfogható. Jelzésnek azonban jelentős mindazok számára, akiket érdekel Isten, akik vállalkoznak Isten személyének a kutatására, és akik megnyitják a szívüket Urunk Jézus előtt az ő szavai szerint: "Az ajtó előtt állok, és zörgetek. Aki meghallja a szavamat és kinyitja az ajtót, ahhoz bemegyek, ővele vacsorázom, ő meg énvelem." (Jel 3,12)

Hihetetlennek tűnik, hogy Isten személyes kapcsolatra vágyik mivelünk? Hihetetlennek. De az egész Biblia tanúsága szerint ez így van. Tehát hihetetlen, de igaz. És ez számunkra létkérdés. Urunk Jézus szavai szerint: "Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben éljenek." (Jn 10,10) Sőt azt is mondja, hogy őnélküle üres és haszontalan az életünk: "Aki énbennem marad és én őbenne, az hoz gyümölcsöt. Mert nélkülem semmit sem vagytok képesek megtenni." (Jn 15,4-5)

1.6.2. Hajtson a föld...

Olvassuk tovább az 1Móz 1,11-et! "És szólt Isten: »Hajtson a föld zöldellő füvet, maghozó növényt, amely magot hoz, és gyümölcsfát, amely fajtájának megfelelő gyümölcsöt terem, amely magot hoz e földre!« – és úgy is lett..."

Különös hangulata van ennek a kifejezésnek: "Hajtson a föld zöldellő füvet...!" Isten aktivitással, az aktivitás lehetőségével ruházza fel a teremtményeit. Az idézett mondat is megparancsolja a földnek, hogy hajtson zöldellő füvet stb.

Érdemes kissé elidőzni ennek a mondatnak a héber alakjánál. A "hajtson...! [DSA-hifil.jussivus]" műveltető igetörzsben szerepel, éppen úgy, mint a magyarban. Ugyanígy az "amely magot hoz [MZRJAi ZRAi - mazöría zera –> ZRAi-hifil.participium.activum]". Ezúttal azonban a magyar igealak már nem fejezi ki a héberben itt is álló műveltető igetörzset. Isten tehát olyan parancsot ad a földnek – méghozzá a szavával – hogy vigyen végbe valamit. "Meghallja-e a föld ezt a parancsot?" – tehetné föl a kérdést a képes beszédtől idegenkedő olvasó a 21. század nyugati kultúrájában. A válasza azonban figyelemre méltóan különböző. Mitől függően? Attól függően, hogy milyen beállítottságú és képzettségű, műveltségű. Néhányat ezek közül érdemes egyenként szemügyre venni.

Az Istennel nem foglalkozó és természettudományosan sem képzett olvasó

Az ilyen beállítottságú olvasó a "Meghallja-e a föld ezt a parancsot?" kérdésre kapásból ilyen formán válaszol: "Nem kell meghallania, hiszen magától terem a föld növényeket. Időnként még túlzásba is viszi, hiszen alig bírunk a gyomnövényekkel, mérges dudvákkal meg a hasonlókkal."

Az Istennel nem foglalkozó és természettudományosan művelt olvasó

A természettudományosan műveltebb olvasó kissé árnyaltabban fogalmaz, és a Darwin nevéhez kötött evolúció-elmélettel próbál válaszolni kb. ilyenformán: "Minden élőlény az egysejtűekből »fejlődött ki« egyre bonyolultabb differenciálódás útján." Ehhez a válaszhoz érdemes kissé alaposabban megismerni Darwin evolúció-elméletének konkrét tartalmát.

A 19. században uralkodó nézet volt a Carl von Linné (1707-1778) által megfogalmazott biológiai felfogás az élőlényekről: "Annyi faj van, amennyit a Teremtő megteremtett." Ehhez képest hozott forradalmi változást, és ennek megfelelő óriási ellentámadásokat is Charles Robert Darwin (1809-1882) fölismerése: "Amennyi fajt látunk, az mind egy fejlődés eredménye." Azóta Darwin több, a részletekre vonatkozó hipotézisét a természettudomány már túlhaladta, de az alapelvet ma már sokan természettudományos alaptörvénynek nevezik, amit maga Darwin így fogalmazott meg: "Nem hiszem, hogy Isten olyan élővilágot teremtett volna, amely nem képes alkalmazkodni az állandóan v