A cikk a teremtés-tanítások elemzéséről írott sorozat negyedik része. Arra keres választ, hogy milyen alapvető üzenetek tárulnak fel előttünk a bibliai teremtés-tanításokban. Ezek közül ez a rész az alábbi üzeneteket emeli ki:

Isten teremtette meg az élővilágot, ebből is a növényvilág teremtésénél időzünk. Szót ejtünk a darwini evolúció-elméletről is, valamint újra világossá válik számunkra, hogy Isten fejlődő világot teremtett.

––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

Az első teremtéstanítás olvasásában a csúcspont felé közeledünk. Ennek a bevezetője a növények teremtéséről szóló tanítás.

1.6. A növények teremtése (1Móz 1,11-13)

A bibliai szöveg a következő:

A szöveg olvasásakor megragadja szívemet az ősi szöveg Istentől ihletett zamata. A teremtő erő válik jelenvalóvá számomra a veretes mondatok olvasásával. Néhány mozzanatot emelek ki a sok közül:

1.6.1. És szólt Isten

Minden fontosabb teremtés-mozzanatot ez a formula vezet be az első teremtés-tanításban: "És szólt Isten." – Jeleztem már, hogy ennek több üzenetét is érdemes a szívünkre venni. Azt is, hogy Isten "beszélő Isten", azt is, hogy Isten szava "teremtő szó", azt is, hogy Isten annyira "kimondja önmagát", hogy a szava "isteni személy". Nézzük ezeket sorjában!

Isten beszélő Isten

Sok ember gondolja úgy, hogy Isten – ha van egyáltalán – távoli Isten, aki nem ér rá velünk foglalkozni, pláne velünk beszélgetni. "Hogyan is lehetne hat és félmilliárd emberrel beszélgetni!? Mikor kerül sorra a hat és félmilliárdodik ember?!" – fogalmazzák meg többen. E  vélemény mögött az az elképzelés húzódik, hogy "Isten" nem más, mint egy "hibátlan szuper-ember". Elgondolják a szuper-embert, megszorozzák tízbillióval, és ezt a lényt gondolják "Istennek". Valójában Isten nem "föltupírozott ember", hanem egészen más, mint az ember. Időtlen, korlátlan, mindenütt jelenlévő, mindentudó, mindenható, teremtő, szeretet és így tovább. Nem az ember fölfokozása, hanem egy egészen más valaki, akire ugyan hasonlít az ember, hiszen majd hamarosan olvassuk, hogy Isten a saját képmására teremtette az embert, de ez csupán azt jelenti, hogy az ember hasonlít Istenre, és nem Isten hasonlít az emberre. Ennek megfelelően Istennek nem probléma, hogy beszéljen az emberhez. Akár személyesen képes beszélgetni, foglalkozni mind a hat és félmilliárd ma élő emberrel. Hihetetlen ez? Kétségtelenül különös, de a Biblia szerint igaz.

A második teremtés-tanításban arról olvasunk, hogy Isten szüntelenül kapcsolatban van és beszélget az emberrel. (1Móz 2,16-20.23 stb.) Noénál, Ábrahámnál, Izsáknál, Jákóbnál ugyanerről olvasunk. Meg azután is. Az Újszövetségben még elevenebb a kapcsolat, és ez így van mindmáig.

Isten tehát nem "néma Isten", hanem kapcsolatot teremtő, kommunikáló, beszélgető Isten. Sőt a Biblia néhány embert úgy is mutat be, mint akik Istennek a barátai. A Jakab-levélben ezt olvassuk: "Ábrahám hitt az Úrnak, aki ezért igaznak fogadta el őt", és "Isten barátjának neveztetett". (Jak 2,23) Mózesről, Illésről hasonlókat olvasunk. Urunk Jézus pedig a búcsúbeszédében azt mondta a tizenkettőnek: "Ti az én barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek. Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket az én barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek." (Jn 15,14-15)

Isten szava teremtő szó

Isten beszéde rendkívüli beszéd. Ebben is messze felülmúl minket. Isten a szavával képes teremteni. Másképpen szólván: Isten csak szól, és az meglesz. Mi erre képtelenek vagyunk. Nem tudunk teremteni.

A bibliai szöveg mélyebb megértéséhez jó utána gondolni annak is, hogy az ókorban szinte mindenki természetesnek vette, hogy a világ nem magától jött létre, hanem valaki vagy valakik teremtették. A teremtés módjáról is volt elképzelésük. A Biblián kívüli iratok tanúsága szerint három módon képzelték el a teremtést.

Az egyik teremtés-mód az életünk természetes részét fejlesztette tovább, a nemzést. Magas szintű kultúrák képviselői is úgy gondolták el a teremtést, mint ahogyan a szülők hozzák a világra a gyermekeiket. A mezopotámiai kultúrákban, az ókori hellén kultúrában is írásba foglalták ezt a fajta teremtés-elképzelést. Az igazolással természetesen adósak maradtak, de ez nem akadályozta meg őket abban, hogy ezt megfogalmazzák, sőt "vallásos tétellé" tegyék.

A másik teremtés-mód az ókori hiedelem-világban a harc. A harc – sajnos – mindmáig eszköze egy konfliktus megoldásának. Ez az ókorban is így volt. De ahhoz már nem kis fantázia kellett, hogy a harccal teremteni is lehet. A Gilgames eposz azonban bemutatja, hogyan gondolták el az istenségek harcából a világ teremtését.

A harmadik teremtés-mód a munka. Ez is nagyon "emberszabású" teremtés-elképzelés. De szinte valamennyi ókori teremtés-mítoszban szerepet játszik.

Figyelemre méltó, hogy a Biblia az eddig felsorolt teremtés-módok közül csak a munkával teremtést említi, viszont a hangsúlyt az a teremtés-mód kapja, amelyet az ókorban egyik írásos teremtés-mítosz sem. A Biblia arról ír, hogy Isten csak szólt és a teremtmények létre jöttek. Másképpen fogalmazva: Isten a szavával teremtett. Mai beszédmódunkkal úgy is mondhatnám: Isten csak akarta, és meglett. Az első teremtés-tanításban nyolcszor is olvassuk ezt: Isten szólt... és meglett. (1Móz 1,1-2,3) Ezért írtam az alcímben, hogy Isten szava teremtő szó.

Isten szava isteni személy

Isten szavával kapcsolatban egy egészen különös dologra is rámutat a Biblia. Arra, hogy Isten szava személy. Erről csak Urunk Jézus megjelenésétől kezdve olvasunk, tehát csak az újszövetségi iratokban. A János evangéliuma ünnepélyes bevezetése, prológusa így kezdődik: "Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige." (Jn 1,1) Tehát az IGE, az ISTENI SZÓ maga Isten. Aurelius Augustinus (Szent Ágoston) ilyen formán magyarázza ezt: "Ha Isten kimondja önmagát, az teljes kimondás, isteni személy, az IGE." A magyarázat természetesen nehezen követhető, hiszen az emberi fogalmak túlságosan szegényesek ahhoz, hogy Istent megfelelően magyarázzák. Mégis sokat mondó Augustinus magyarázata, mert rámutat Istennek arra a természetére, amely számunkra alig kimondható, még kevésbé felfogható. Jelzésnek azonban jelentős mindazok számára, akiket érdekel Isten, akik vállalkoznak Isten személyének a kutatására, és akik megnyitják a szívüket Urunk Jézus előtt az ő szavai szerint: "Az ajtó előtt állok, és zörgetek. Aki meghallja a szavamat és kinyitja az ajtót, ahhoz bemegyek, ővele vacsorázom, ő meg énvelem." (Jel 3,12)

Hihetetlennek tűnik, hogy Isten személyes kapcsolatra vágyik mivelünk? Hihetetlennek. De az egész Biblia tanúsága szerint ez így van. Tehát hihetetlen, de igaz. És ez számunkra létkérdés. Urunk Jézus szavai szerint: "Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben éljenek." (Jn 10,10) Sőt azt is mondja, hogy őnélküle üres és haszontalan az életünk: "Aki énbennem marad és én őbenne, az hoz gyümölcsöt. Mert nélkülem semmit sem vagytok képesek megtenni." (Jn 15,4-5)

1.6.2. Hajtson a föld...

Olvassuk tovább az 1Móz 1,11-et! "És szólt Isten: »Hajtson a föld zöldellő füvet, maghozó növényt, amely magot hoz, és gyümölcsfát, amely fajtájának megfelelő gyümölcsöt terem, amely magot hoz e földre!« – és úgy is lett..."

Különös hangulata van ennek a kifejezésnek: "Hajtson a föld zöldellő füvet...!" Isten aktivitással, az aktivitás lehetőségével ruházza fel a teremtményeit. Az idézett mondat is megparancsolja a földnek, hogy hajtson zöldellő füvet stb.

Érdemes kissé elidőzni ennek a mondatnak a héber alakjánál. A "hajtson...! [DSA-hifil.jussivus]" műveltető igetörzsben szerepel, éppen úgy, mint a magyarban. Ugyanígy az "amely magot hoz [MZRJAi ZRAi - mazöría zera –> ZRAi-hifil.participium.activum]". Ezúttal azonban a magyar igealak már nem fejezi ki a héberben itt is álló műveltető igetörzset. Isten tehát olyan parancsot ad a földnek – méghozzá a szavával – hogy vigyen végbe valamit. "Meghallja-e a föld ezt a parancsot?" – tehetné föl a kérdést a képes beszédtől idegenkedő olvasó a 21. század nyugati kultúrájában. A válasza azonban figyelemre méltóan különböző. Mitől függően? Attól függően, hogy milyen beállítottságú és képzettségű, műveltségű. Néhányat ezek közül érdemes egyenként szemügyre venni.

Az Istennel nem foglalkozó és természettudományosan sem képzett olvasó

Az ilyen beállítottságú olvasó a "Meghallja-e a föld ezt a parancsot?" kérdésre kapásból ilyen formán válaszol: "Nem kell meghallania, hiszen magától terem a föld növényeket. Időnként még túlzásba is viszi, hiszen alig bírunk a gyomnövényekkel, mérges dudvákkal meg a hasonlókkal."

Az Istennel nem foglalkozó és természettudományosan művelt olvasó

A természettudományosan műveltebb olvasó kissé árnyaltabban fogalmaz, és a Darwin nevéhez kötött evolúció-elmélettel próbál válaszolni kb. ilyenformán: "Minden élőlény az egysejtűekből »fejlődött ki« egyre bonyolultabb differenciálódás útján." Ehhez a válaszhoz érdemes kissé alaposabban megismerni Darwin evolúció-elméletének konkrét tartalmát.

A 19. században uralkodó nézet volt a Carl von Linné (1707-1778) által megfogalmazott biológiai felfogás az élőlényekről: "Annyi faj van, amennyit a Teremtő megteremtett." Ehhez képest hozott forradalmi változást, és ennek megfelelő óriási ellentámadásokat is Charles Robert Darwin (1809-1882) fölismerése: "Amennyi fajt látunk, az mind egy fejlődés eredménye." Azóta Darwin több, a részletekre vonatkozó hipotézisét a természettudomány már túlhaladta, de az alapelvet ma már sokan természettudományos alaptörvénynek nevezik, amit maga Darwin így fogalmazott meg: "Nem hiszem, hogy Isten olyan élővilágot teremtett volna, amely nem képes alkalmazkodni az állandóan változó világhoz."

Ennek alapján manapság az evolúció biológiai alaptörvényét így fogalmazhatjuk meg: "Ahogyan változik a világ, úgy kénytelen az élőlény is alkalmazkodni a változó körülményekhez. Némelyik faj képes erre, és tovább fejlődve élve marad, némelyik nem képes erre, és kipusztul."

Napjainkban nagyon jól tudjuk hasznosítani ezt a természettudományos alaptörvényt. Köztudott tény, hogy jelentőssé kezd válni az ember ipari tevékenységéből fakadó "környezetváltozás", mint például a talaj műtrágyákkal és növényvédő vegyszerekkel való megváltoztatása, a széndioxid-kibocsátás ipari méretű megnövekedése és ehhez hasonlók. Minden, a felelősségét felismerő ember igyekszik azon, hogy az élővilág, és így a növényvilág segítségére siessen, hogy alkalmazkodni tudjon ehhez a "legújabb környezetváltozáshoz", és ki ne pusztuljon néhány faj. Azért is szükség van erre az ökológiai felelősségvállalásra, mert ma már a természettudomány azt is felismerte, hogy a földi élővilágban hihetetlenül bonyolult egyensúlyi állapot van jelen – a hívő ember szerint ilyet tervezett meg a Teremtő –, és ennek az egyensúlynak a kibillentése kiszámíthatatlan következményekkel járhat, amely tragikus is lehet az egész bioszférára, benne magára az emberre is.

Sajnálatos dolog, hogy Darwin felismeréseinek a kezdeti időszakában (1859, 1872 két alapvető írásának az éve), nem sokkal Darwin publikációinak közismertté válása után 1899-ben Ernst Haeckel (1834-1919) ezt az elméletet népszerű (vulgáris) formában állította szembe a bibliai első teremtés-tanítással. Valahogyan így fogalmazott: "Ha Darwinnak igaza van, akkor a Bibliának nincsen igaza." Az előzőekben már láttuk röviden, hogy Darwinnak miben lehetett igaza. A mondat másik felével azonban ("akkor a Bibliának nincsen igaza") éppen a bibliatudomány eredményei alapján mondhatjuk, hogy egyáltalában nincsen igaza Haeckelnek. Hiszen a Biblia nem írja le, hogy hogyan teremtette Isten a világot, hogy hogyan folyt le a világ létrejötte. Az első két teremtés-elbeszélés vagy inkább tanítás a Bibliában (Mózes első könyvének első négy fejezete) ugyanis nem "helyszíni tudósítás" a világ teremtéséről, hanem tanító történetek a világ teremtéséről, a Teremtőjéről és a teremtményeiről, különösképpen az emberről. Ha az alábbiakban röviden felvázolom, MIKET TANÍT a Biblia a látható világ teremtéséről, akkor mindjárt könnyebben átlátható lesz az a különbség, amely a "helyszíni tudósítás" és a "tanító történet" értelmezése között fennáll.

Igen gyorsan utána nézhet minden kedves bibliaolvasó, hogy milyen bibliai ellentmondásokkal kellene szembenéznünk, ha az első két teremtés-tanítást (1Móz 1-4) helyszíni tudósításnak tekintenénk. Hiszen az első teremtés-tanításban (1Móz 1) az élőlények "teremtési sorrendje" a következő: növény - állat - ember. A második teremtés-tanításban (1Móz 2) más sorrendet találunk: ember - növény - állat. Mindkét tanítás a teremtés kezdetétől indul, tehát kikerülhetetlen az ellentmondás. Melyik igaz? – vetődik fel a kérdés. A két, egymás mellett álló bibliai fejezet ellentmondana egymásnak, ha ragaszkodnánk a helyszíni tudósítás irodalmi műfajához. És még sok más ellentmondás is adódik, amelyekre most – terjedelmi okokból – nem térhetek ki, de amelyeket az "Írja-e a Biblia, hogy hogyan teremtette Isten a világot?" c. tanulmányomban részletesen is bemutatok. (A PTF honlapján megtalálható.) Ha viszont tanító történetként olvassuk a jelzett szöveget, föl sem vetődik az ellentmondás feszültsége.

Most lássuk tehát néhány rövid címben azt, amit – a tanító történet irodalmi műfajában – biztosan tanít a Biblia a világ teremtéséről, Teremtőjéről, teremtményeiről:

• Isten teremtette meg a világot (1Móz 1,1-2,3)

• "A láthatatlanból állott elő a látható" (Zsid 11,3)

• Isten Lelke már jelen volt a teremtésnél (1Móz 1,2)

• Isten mondta, ... és lett (1Móz 1,3.6.9.11.14.20.24.26.28.29)

• Isten az Igéje által, sőt őreá nézve teremtett (1Móz 1,3.6..9.11.14. 20.24.26.28.29)

• Isten "első dolga" a világosság megteremtése (1Móz 1,3)

• Nem Isten felelős a bajokért (1Móz 1,4.10.12.18.21.25.31)

• A Nap, Hold, csillagok, föld, víz, állatok, ember – nem "istenek", hanem teremtmények (1Móz 1,1-2,3)

• Isten fejlődő világot teremtett (1Móz 1,11-12.22.28)

• Isten áldásával kíséri teremtményeit (1Móz 1,22.28)

• Isten a saját képmására teremtette az embert (1Móz 26-27)

• Isten férfivá és nővé teremtette az embert (1Móz 1,26-27)

• Isten kezdettől feladatot adott az embernek: szaporodjatok, uralkodjatok! (1Móz 1,28)

• Isten gondoskodik teremtményeiről (1Móz 1,29-30)

• Hat napon át dolgozz, a hetedik napot pedig szenteld Istennek! (1Móz 1,1-2,3)

• Isten teremtő munkája a történelmünk része (1Móz 1,1-2,3)

•  A teremtés célja Isten dicsőítése – a hetedik nap megszentelésével (1Móz 1,1-2,3)

Tizenhét tanítás nem kevés, pedig mindezek csupán az első teremtés-elbeszélésben feltárható tanítások, tehát csak halvány kivonata az összes teremtésről szóló bibliai tanításnak. Ha ezt egészen röviden szeretném összefoglalni, azt írhatom:

- Egyértelmű kijelentés a Bibliából, hogy az élővilág és az ember Isten teremtménye. Ezt az állítást a darwinizmus – mint természettudományos elmélet – sem nem érinti, sem nem cáfolja.

- A bibliai kijelentés nem írja le a világ (s benne az élővilág) teremtésének hogyan-ját, folyamatát – ezért ennek feltárását a természettudománytól, a régészettől, stb.-től várja a hívő ember is.

- Csodálni való Isten műve, amely az élővilág gazdagságában és törvényszerűségeiben feltárult előttünk mindmáig, éppen a természettudományok csodálni való fejlődése által is (lásd például a "Biónika" nevű tudományt és a többi hasonlót!).

Remélem, hogy a kedves olvasó számára követhető volt ez a nagy sebességű száguldás az információk mezején.

Még hátra van két ember-csoport válasza a kérdésre: "Meghallja-e a föld ezt a parancsot?" Azt tudniillik, hogy "Hajtson a föld zöldellő füvet, maghozó növényt, amely magot hoz!"

Az Istenben hívő és természettudományosan nem képzett olvasó

Ez a csoport ma általában zavarba jön az idézett "Meghallja-e a föld ezt a parancsot?" kérdés hallatán. Miért? Mert általában azt a tanítást hallotta, amit a nem hívő közvélemény is gondol, hogy "a Biblia megtanítja, hogy hogyan teremtette meg Isten a világot". Ez nem csupán a természettudományos tájékozatlanságával függ össze, hanem egy bibliaértelmezési problémával is. A cikksorozat során később ki fogok térni erre a problémára. Addig is bátorítom a kedves hívő olvasó-testvéremet, hogy nyugodjék meg azzal a kérdéssel kapcsolatban, amit általában így fogalmaznak meg: "Teremtés vagy evolúció?"  Ez a kérdés ugyanis rosszul van föltéve. A teremtés és az evolúció nem két, egymást kizáró fogalom. Hanem? Hanem egyrészt az "evolúció" – mint már föntebb nagyon vázlatosan bemutattam – mint egy természettudományos alaptörvény magyarázatot keres az élővilág mai állapotának a kibontakozására, míg a Biblia nem természettudományos eligazítást ad a világ teremtéséről, ha úgy tetszik, a világ létrejöttéről, hanem az előzőekben felvázolt dolgokat, és még sok mást is tanít a világ teremtéséről, a Teremtőjéről és a teremtményeiről, különösképpen az emberről.

Az Istenben hívő és természettudományosan művelt olvasó

Ugyanezt kell észrevennie és látnia az Istenben hívő és természettudományosan művelt bibliaolvasónak is. Amennyiben nagyon gyors és vázlatos volt a kérdések tárgyalása, egy másik tanulmányomat tudom a kedves olvasó figyelmébe ajánlani, amelyre már a korábbiakban utaltam.

Mindezek után válaszolhatunk a már többször föltett és ismételt kérdésre: "Meghallja-e a föld ezt a parancsot?" Azt tudniillik, hogy "Hajtson a föld zöldellő füvet, maghozó növényt, amely magot hoz!" A Biblia alapos tanulmányozása és a természettudományos eredmények szem előtt tartásával a válaszom az, hogy igen, meghallja. Hiszen, ha Isten szól, az teremtő szó. Azonkívül Isten ismeri a teremtményeit. Tudja, hogy melyiktől milyen reagálás telik ki. Ha tehát szól a földhöz, hogy "hajtson zöldellő füvet, zöldellő növényt, amely magot hoz!", akkor az "meghallja" ezt az isteni szót, és hajt. Ezt a választ természetesen ezúttal az elemzett képes bibliai elbeszélés stílusában fogalmaztam meg.

Hozzáteszem, hogy a mai mindennapos tapasztalatunk is ugyanezt a választ sugallja. Sokszor ugyanis nem vagyunk jelen ennek a teremtésnek a folytatását képező maghozás - vetés - újabb maghozás folyamatánál, ill. annak mindegyik mozzanatánál. Ennek következtében egészen "természetes" a számunkra, hogy a földből kihajtanak a magok, sarjadnak a növények (tavasszal ez általában üdítő élmény...) és hozzák a magot a maga idejében. E legutóbbinak szenteljünk még egy kis külön figyelmet!

A "zöldellő füvet"  jelzi, hogy a növényvilág teremtéséről ír a bibliai szöveg. A következő kifejezés azonban újabb távlatokat nyit meg előttünk:

1.6.3. ...maghozó növényt, amely magot hoz...

Belefáradunk vagy élvezzük, ahogyan a veretes, ősi szöveg ismétli a kifejezéseket: "Hajtson a föld zöldellő füvet, maghozó növényt, amely magot hoz, és gyümölcsfát, amely fajtájának megfelelő gyümölcsöt terem, amely magot hoz e földre! – és úgy is lett: Hajtott tehát a föld zöldellő füvet, maghozó növényt, amely a fajtájának megfelelő magot hoz, és gyümölcstermő fát, amely a fajtájának megfelelő magot hoz." (1Móz 1,11-13) Hatszor ismétli a szöveg a maghozó vagy magot hoz kifejezéseket. Hallatlanul nagy nyomatékot jelent ez az akkori irodalomban. Miért ez a nagy hangsúly?

Erről volt már szó a korábbiakban, de újra leírom: "Isten fejlődő világot teremtett". Gondoljuk át kissé mélyebben is ezt a mondatot! Mit is tartalmaz ez a kifejezés, hogy "maghozó növényt, amely magot hoz"? Ma már tudjuk, hogy a növényi magvakba beleprogramozta Isten a következő növényi sarjak kifejlődését. Ezt – a maga módján – már az ókori ember is tudta. Hétköznapi tapasztalat és a földművelés gyakorlata egyaránt köztudottá tette ezt a tényt. A mag bekerül a földbe, és amikor "itt az ideje", kihajt, szárba szökken, virágot nyit, termőre fordul, és újra megjelenik a mag, amely ismét a földbe kerülve folytatja, ismétli a folyamatot.

Hallatlanul nagy biztonsággal valósul meg ez a "körfolyamat". Egy növény harminc, száz vagy akár ezer magot képes hozni. Tavasszal az elsők között hoz magot a pitypang vagy gyermekláncfű vagy papatyi. Egy tőről 5-6 virág is nyílik, egy virágból legalább ötven "szárnyas mag" érik, és amikor "itt az ideje", felkapja a szél, és szétviszi a szélrózsa minden irányában. Ez az egészen hétköznapi, akár utcai növény egyetlen töve legalább 5*50 = 250 magot hint szét a környezetébe. Ez a kétszázötvenszeres biztonság óriási. A mindennapos tapasztalatunk pedig bizonyítja, hogy nem győzzük gyomlálni a pitypangot, mind a kertben, mind a gyümölcsösben, mert ha akarjuk, ha nem, gyökeret ver és kihajt az újabb és újabb pitypang-mag. Isten gondoskodásának ez is egy élő, mindenki által megtapasztalható példája.

Hogyan összegezhetem a leírtakat? A Biblia tanítja nekünk az 1Móz 1,11-13-ban, hogy Isten teremtménye a növényvilág, hogy Isten programozta bele a növényekbe, hogy folytassák az ő teremtő munkáját a következő generációkhoz szükséges magok megtermésével. Ezt úgy is fogalmazhatom, hogy Isten fejlődő világot teremtett. Végül az előzőekben láttuk azt is – bár terjedelmi okokból korántsem az igazán kívánt mélységben –, hogy a bibliai teremtés-tanítások nem tanítanak arról, hogy hogyan teremtette Isten a világot, csupán tanítanak sok mindenre azzal kapcsolatban, hogy Isten teremtette meg a világot.

Néhány, a témához kapcsolódó könyv:

• Darwin, Charles [1859] On the Origin of Species by Means of Natural Selection, London

• Darwin, Charles [1872] The Descent of Man and Selection in Relation to Sex, London

• Gyökössy Endre [1994]  Őstörténet, Bp., Szent Gellért Egyházi Kiadó  – 128 o.

• Hamar István [2008]  Az ember a teremtett világ élén, (A bibliai őstörténet tanítása az ember és a természet viszonyáról), Szolnok, Fővin Kft. – 116 o.

• Kálvin Kiadó (szerk.: Pecsuk Ottó) [2008]  Bibliaismereti kézikönyv, Bp., Kálvin Kiadó  –  647 o.

• Komesz Mátyás [2002-2008]  Írja-e a Biblia, hogy hogyan teremtette Isten a világot?, elektronikus állomány,  Bp., Gyülekezeti használatra – 28 o.

• Komesz Mátyás [2008]  Ószövetségi bevezetés-1 segédlet, Bp., PTF-kézirat belső használatra (0BEV1S.doc) – 57 o.

• Rákos Sándor ford. [1960]  Gilgames. Ékírásos eposzok, Bp., May Helikon

• Rózsa Huba [2002]  A Genesis könyve I., – A bibliai őstörténet magyarázata (Gen 1-11), Bp., Szent István Társulat – 337 o.

• Schmidt, Werner H. [1967]  Die Schöpfungsgeschichte der Priesterschrift, Neukirchen-Vluyn-Zwickau, Neukirchener Verlag

• von Rad, Gerhard [1965]  Das Erste Buch Mose (Das AT Deutsch)

• Wenham, Gordon J. (Cheltenham-ből, vlsz. rkat) [1987]  Genesis Commentary – PTF

in: World Biblical Commentary CD (WBC)

Dallas - Texas, Word Books Publisher

• Westermann, Claus [1974. 1976] Genesis (Biblische Kommentar) I-III.,Neukirchen-Vluyn-Zwickau, Neukirchener Verlag

  • Zimmerli, Walther [1991, 1967, 1943]  Genesis - 1. , in: Zürcher Bibelkommentare, Zürich, Theologischer Verlag