Városi Anett: Freud személyiségmodellje

A freudi személyiségmodell

Az ösztönkésztetés Freud személyiségmodelljében

Városi Anett

Pünkösdi Teológiai Főiskola

2. évfolyam

2010. november 26.

Tartalomjegyzék

Bevezetés

A személyiség fogalma, strukturális megközelítése

Sigmund Freud és a pszichoanalízis

A Freudi személyiségmodell

Az ösztönkésztetés és az elhárító mechanizmusok

Mit mond a keresztyén lélektan?

Összefoglalás, befejezés

Felhasznált irodalom

Bevezetés

Freud személyiségmodelljének tanulmányozása közben több kérdés kezdett foglalkoztatni. Az alapfeltételezése, mely szerint a személyiség kialakulása egyfajta lelki evolúció[1], már önmagában megrendítő, ugyanis az evolúció elmélete alapján -mint tudjuk- az élettelenből élő áll elő. De vajon létrejöhet-e az élettelenből élő? A személyiségfejlődésben lehet-e az „es” -ből „ich”? Milyen hatásokkal kell számolnunk, melyek befolyásolják a személyiségfejlődést? Bennünk lévő vagy körülöttünk munkálkodó erők alakítanak bennünket? Mennyire született adottság a személyiség? Lehet-e változtatni? Mekkora hatással vannak a gyermekkori élmények a személyiségfejlődésre?

Sok ehhez hasonló kérdés merült fel bennem, s bár mindenre egész biztosan nem fogok tudni választ találni, de kutatómunkámat ezek köré a kérdések köré építettem fel .

A személyiség fogalma, strukturális megközelítése

A személyiség fogalmát a mai napig nem sikerült pontosan, egységesen meghatározni, pedig több elmélet foglalkozott már definiálásával. A személyiség a

gondolkodás, az érzelmek, a viselkedés különböző jellemzőit jelenti, amelyek

meghatározzák az egyén személyes stílusát és befolyásolják a környezettel való

kapcsolatát.[2]

Hétköznapi értelemben véve gyakran használjuk szinonimaként a következő fogalmakat: egyén, egyéniség, jellem, vagyis karakter. A személyiség megértéséhez szükség van ezek tisztázására.

- Az egyén, az emberi nem egy tagját, egyedi képviselőjét jelöli, vagyis rendelkezik azokkal az általános jellemzőkkel, amelyek minden emberre jellemzőek.

- Az egyéniség (individuum) azokat az egyéni vonásokat tartalmazza, amelyek

az egyik embert a másiktól megkülönböztetik. Minden embernek van

egyénisége, és vannak olyanok, akiknél ez jobban láthatóvá válik.

- A jellem (karakter) olyan személyiségvonások együttese, amelyek viszonylag

tartósak, állandóak, és amelyek az emberek cselekedeteiben, életstílusában is megmutatkoznak. A jellemes viselkedést mint erkölcsi minősítést értelmezzük.

Sigmund Freud és a pszichoanalízis

Sigmund Freud egyike volt a modernitás azon gondolkodóinak, akik döntő módon befolyásolták korunk szellemi arculatát. Marx gazdaságelmélete és Darwin evolúcióelmélete után Freud lélektani elmélete volt az, ami gyökeresen megváltoztatta az emberről, az emberi életfolyamat természeti és társadalmi feltételeiről alkotott felfogásunkat.[3] Freud fellépése a 19. század végén egy lélektani felismerést, egy új terápiás eljárás -a terapeuta és a páciens dialógusán alapuló gyógymód- kidolgozását és egy teljesen új beszédmód megalapozását is jelentette.

Freud, osztrák orvos, pszichiáter volt, aki klinikai tapasztalatokból indult ki, a lélek problémáinak új megközelítésével foglalkozott. Freud a lélek betegségeinek tanulmányozása során kidolgozott egy módszert, a pszichoanalízist. E módszerrel a tudattalan lelki történései feltárhatók. Feltételezése szerint bizonyos események, gondolatok nem véletlenül felejtődnek el. Azért történik ez meg, mert fájdalmas emlékeket ébresztenek bennünk. Freud szerint itt nem egyszerű felejtésről van szó, hanem lelki konfliktusok következtében jelentkező elfojtásról.[4] Freud a tudattalanba került eseményeket, élményeket szabad asszociációk és az álomfejtés segítségével hozta fel a tudatba. Az első igazán jelentős, kifejtős tanulmánya az Álomfejtés könyve.[5]

Az álommal, mint jelenséggel azért érdemes foglalkozni, mert mindenkinél megjelenik. Amikor álmodunk, az agyunk azon a része működik, amelyik rendszerezi az információkat és képekben sűríti össze őket. Unbewusst = tudattalan, vagyis inkább tudat nélküli, ami azt is jelenti, hogy soha nem is lesz tudata, vagyis nem lehet megfejteni. Ez a fajta tudatnélküliség azt sugallja, hogy az „es” kategóriába tartozik az álom is. És mivel tudattalan, ezért nincs hatalmunk fölötte, bármikor előjöhet és hatással van az életünkre, a személyiségünkre.

Freud hangsúlyozta, hogy az ember ún. „racionális viselkedését” tudattalan benyomások és konfliktusok feldolgozása is befolyásolja. [6] Fontosak az emberre ható kisgyermekkori élmények, melyek döntő módon meghatározzák az ember későbbi ítélőképességét, vagyis kategóriáit és törekvésének útvonalát.

A pszichoanalízis módszerét az orvostudomány, a pszichológia ma is alkalmazza az

élmények, a viselkedés feltárásában.

A Freudi személyiségmodell

Freud szerint a személyiség három részből áll:

- Felettes én (szuperego)

- Én (ego)

- Ösztön-én (id)

ÖSZTÖN-ÉN: a legprimitívebb ösztönkésztetések alkotják, ezek azonnali kielégítésére törekszik, születésünktől kezdve bennünk van. Az örömelv alapján működik, melynek célja a belső feszültségek csökkentése, a fájdalmak elkerülése.

Freud szerint minden egyén rendelkezik egy bizonyos mennyiségű pszichológiai energiával, ez a LIBIDO[7]. Ha az ösztön-én késztetések kielégítése akadályba ütközik, frusztrációt él át az egyén, aminek három kifejeződése lehet:

- Agresszió

- Regresszió: „visszatérés” egy korábbi fejlődési szakaszban tanult, és ott még természetes, primitívebb, gyermekibb válaszmódhoz.[8]

- Elaboráció: a libidó áthelyeződése (kreativitás). A tiltott cselekedet energiája más cselekvésben keres levezetődést. Emlékezetünkben, vagy tudat alatt tárolt információk, érzelmi feszültségek egészséges, és eredményes feldolgozása .

ÉN: a valóságelv alapján működik, kisgyerekkorban alakul ki, amikor megtanuljuk, hogy az ösztönimpulzusok kielégítésével addig kell várni, amíg a megfelelő környezeti feltételek létre nem jönnek, vagyis megtanuljuk kezelni a frusztrációkat. Az Én tehát eldönti, hogy az ösztön-én mely impulzusai elégíthetők ki és milyen módon. Egyensúlyra törekszik az ösztön-én és a felettes én követelményei között. Fontos funkciója a személyiség védelme az ösztön-éntől és a felettes éntől, külső támadásoktól, konfliktusos helyzetektől.

Részei:

- Tudat: nyelvi, képi gondolkodás

- Tudatelőttes: tudattalan rész, de könnyen hozzáférhető a nyelvi gondolkodás számára

- Tudattalan: aki valamilyen tiltott cselekedetre érez késztetést, szorongást érez. Freud szerint az elaboráció mellett léteznek olyan elhárító mechanizmusok, melyek e szorongás csökkentésére irányulnak. A legalapvetőbb elhárító mechanizmus az Elfojtás, mely során az én a tudatból a tudattalanba szorít egy tiltott gondolatot vagy impulzust. A pszicho-analízis fő célja a tudattalan rész tudatossá tétele, hogy fény derüljön az elfojtott késztetésekre, ezáltal az egyénnek minél kevesebb elhárító mechanizmusa legyen.

FELETTES ÉN: a társadalom értékeinek és erkölcsi normáinak belső képviselője. Kisgyerek-korban a szülők képviselik a társadalom értékeit és normáit, melyek beépülnek a felettes énbe. A felettes én innentől „megmondja” nekünk, melyek azok a cselekedetek, melyeket kerülnünk kell, mert azok társadalmilag nem kívánatosak, és melyek azok, melyeket megtehetünk (vagy meg kell tennünk), mert azok a társadalom normáival és értékeivel egyeznek, illetve elvártak.

Részei:

- Lelkiismeret: A lelkiismeret olyan belső tulajdonság, amely minden embernek megsúgja, milyen a helyes viselkedés és a megfelelő gondolkodás. Ennek segítségével ítél józanul az ember, ez az, ami segít megkülönböztetni a jót és a rosszat.[9]

- Énideál: az egyén kiragad egy személyiségmodellt a társadalomból, és megpróbálja olyanná formálni magát. Az énideál segít a társadalom törvényei szerint megvalósítani az ösztön-én céljait.[10]

Az ösztönkésztetés és az elhárító mechanizmusok

Beszéltem már arról, hogy a pszichoanalitikus megközelítést Sigmund Freud dolgozta ki, körülbelül akkor, amikor Amerikában a behaviorizmus[11] megjelent . Elméletének alapfeltevése az, hogy viselkedésünk nagy része tudattalan folyamatokból ered. Ezen azt értette, hogy vannak gondolataink, félelmeink, vágyaink, amiről nem tudunk, de ezek mégis befolyásolják a viselkedésünket. Minden emberi cselekedetnek van oka, de ez az ok nem tudatos, nem az, amit esetleg hangoztatunk, hanem valamilyen tudattalan késztetés. E szerint a nézőpont szerint, az embereket ösztönök vezérlik, elsősorban a szexuális ösztön és az agresszió. Mivel a társadalom nem engedi meg, hogy ösztöneinket kiéljük, valamilyen módon kordában kell tartanunk őket. Így a lélek egy küzdőtérként fogható fel, ahol ki nem elégített ösztönök ütköznek a társadalmi elvárásokkal. Az elfojtott ösztönkésztetések később megjelennek e viselkedésben, átalakult formában.

Tehát a Libidót egy erő határozza meg, ami a TRIEB = ösztönkésztetés

Az ösztönkésztetés Freud szerint a magunkkal hozott, belénk kódolt célok végrehajtására törekszik. Fölöttünk van, erősebb nálunk. Életünk első 5 évének hatásai azért nagyon fontosak, mert ezek a hatások visszatérő elemei maradnak az életünknek, ösztönkésztetéseink által is.

Freud vizsgálja, hogy miért betegítik meg ezek az ösztönkésztetések az embert?

Fontos első lépés az ún. neurózisok jelenségének megvizsgálása.

Tehát a kiindulópont a neurotikus tünetegyüttes, ami traumatikus tüneteket idéz elő.

A traumatikus élménynek van egy előrevivő, mozgósító jellege és egy visszafogó, lebénító jellege. Mindkettő negatív töltöttségű.

Az előrevivő jelleg az önkínzás megvalósulásában érhető tetten .

A másik a védekező mechanizmusok nagy gyűjtőkategóriájával foglalható össze. Ezek olyan traumák, amik cselekvőképtelenné tesznek.

A pszichoanalitikus elmélet kulcsfontosságú szerepet tulajdonít a pszichés zavarok során az Én által alkalmazott elhárító mechanizmusoknak, melyek segítségével a biológiai forrásból eredő ösztönkésztetések fenyegetése valamint az ebből fakadó szorongás ellen védekezik az én.[12] Az egyes elhárító mechanizmusok önmagukban az egészséges pszichés működés részét képezik (válaszok az ösztönkésztetésekre), csupán kórosan fokozott működésük következtében vezetnek pszichés zavarok kialakulásához. Az elmélettel már Sigmund Freud is sokat foglalkozott, de részletes kidolgozása Anna Freud nevéhez fűződik. Az egyik legfejlettebb elhárítási mód az elfojtás, melynek során az egyén arra törekszik, hogy az ösztönkésztetéseket és a velük összefüggő képzeteket a tudattalanba szorítsa, mivel azok kielégítése veszélyes az én számára[13]. Az elfojtás különösen a hisztériás kórképekre valamint a konverziós neurózis eseteire jellemző, melynek során a tiltott késztetés kiszorul ugyan a tudatból, de testi tünetként megjelenik.[14] Az elfojtás természetesen egyéb kórképekben is megjelenhet, pl. gyermekkori amnézia. Ezzel összefüggésben a pszichoanalitikus terápia egyik legfontosabb feladata, hogy ezeket az emlékeket ismét a tudat számára hozzáférhetővé tegye. A kényszerneurotikus kórképek jellegzetes elhárítási módja továbbá az izoláció[15] és a meg nem történtté tevés. A reakcióképzés során a személy a nem kívánt ösztönkésztetéssel szemben ellentétes irányú késztetést állít, és azt hangsúlyozza annak ellensúlyozására.

A projekció folyamatában a személy saját ösztönkésztetéseit egy külső személyre vetíti ki, és annak tulajdonítja, amennyiben ez az elhárító mód uralja a pszichés működést, ez szélsőséges esetben pszichotikus kórképek kialakulásához is vezethet. [16]

Mit mond a keresztyén lélektan?

Az elfojtott ösztönkésztetések következménye tehát -Freud szerint- egy belső kényszerként érzékelhető ösztönduzzadás, vagyis az ösztönök kénytelenek erőszakkal kitörni, ami "neurózist" okoz. Ez az elmélet véleményem szerint idegen a Bibliától, amely megparancsolja: "Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul..." (Kol 3,5-14; Ef 4,22-24), és "Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedelmeskedjetek kívánságainak" (Róma 6,12-14).

Az Úr Jézusnak a kereszten nem az evolucionisztikus és "semleges értékű" ösztönökért kellett meghalnia, hanem a bűneinkért (1Kor 15,3)! Nagyon téves úton jár az, aki megpróbál kitérni az Isten és ember előtti személyes felelősség elől. Az ilyen ember szíve véleményem szerint semmiképp nem juthat el az őszinte, konkrét bűnvallásig, ami azt is jelenti, hogy elzárva marad az üdvösségtől. Freud elméleteinek megismerése során sokszor úgy érzem, hogy pszichológiája a bűnbánatra nem kész ember számára egy áltudományos menedékutat épít ki, és őt felmenti, de ez a felmentés nem menedékút, hanem egy végzetes csapda.

Összefoglalás, befejezés

Tehát van a személyiségemnek egy fölöttes része, amit a tudat határoz meg és van a tudat nélküli „es”. A tudatban van jelen az emberiség.

Mi az ember ösztönkésztetése? A szabadság? Nem egészen.

Sokkal inkább az agresszió. Kisgyermek korunktól bennünk van, hogy elvegyük a másikét, ha nem adja, akkor jól elpüföljük.

Ha az ösztönkésztetésünk a szabadság lenne, akkor a dackorszak nem valósulhatna meg és nem lenne az önállóvá válás egyik legfontosabb része. De az ösztönkésztetésünk az agresszió, ami ha elszabadulna, annak borzalmas következményei lennének. Ezért találták ki a diktatúrát, mint szabályozó rendszert. Csakhogy rájött az ember, hogy ha valaki kezébe teszi le a hatalmat, akkor az az ember mindenkit a saját agressziója alá fog hajtani. Ezért igyekszünk az agressziót olyan ágyba helyezni, ahol egymást semlegesítik a hatások. (Pl. parlamenti közvetítés)

Ez az agresszió természetesen negatív. Ezért mondja a Biblia is, hogy az ember szíve szüntelenül csak gonosz. Mert az ösztönkésztetésünk is negatív.

Tehát az ösztönkésztetés túlnő rajtam, az agyamnak viszont el kell döntenie, hogy mi az, amit komolyan vesz. A szabadság, egyenlőség, testvériség eszménye is arról szól, hogy valahogy próbáljuk megkötözni magunkban az öldöklő gonoszt! Ezért találtuk ki a demokrácia eszményét. De ez sem szabadság. Ez is egy önbecsapás, amire szükségünk van a pszichés energiáink mozgósítására. Be kell látnunk, hogy egyedül Jézusban van szabadság!

Az ember folyton hazudik magának. Próbál nemes válaszokat adni az ösztönkésztetéseire, de ezek a válaszok nem szabadítanak fel a bűn nyomása alól, hanem egyre mélyebbre sodornak, egyre jobban elválasztanak Istentől, érzéketlenné tesznek iránta, elnémítják a belénk ültetett lelkiismeretet, és a megsemmisüléshez vezetnek. Az igazi győzelem az, amikor képesek vagyunk szembenézni önmagunkkal, meglátni a bennünk lévő gonoszságot és megfogalmazni, hogy változásra van szükségünk. Csak az az ember tud odamenni Jézus keresztjéhez és részesülni a kegyelem csodájában, aki meglátta a saját bűnösségét és azt a csapdát, amiből önmaga ereje által képtelen kimenekülni.

Felhasznált irodalom:

· Dr. Hecker Róbert: Bevezetés a pszichológiába, főiskolai órai jegyzet

· Anna Freud: Az én és az elhárító mechanizmusok (Animula, 2008)

· Vikár György: Pszichoanalízis (Medicina Könyvkiadó, 2000)

· J. Laplanche, J.-B. Pontalis: A pszichoanalízis szótára (Akadémiai Kiadó, 1994)

· Pszichológiai értelmező szótár, BMF, 2002

· http://www.erg.bme.hu/oktatas/tleir/gt528583/vispszi.pdf (letöltés dátuma: 2010.11.21.)

· http://landrea.digitalnet.hu/pszichoanalizis.htm (letöltés dátuma: 2010. 11. 21.)

· www.evucka.com/wp-content/uploads/2006/.../VGy_ifjukor_valsagai.doc (letöltés dátuma: 2010. 11. 21.)

· www.eduline.hu/segedanyagtalalatok.aspx/letolt/4930 (letöltés dátuma: 2010.11.21.)

· http://www.freeweb.hu/hr2/pszicho.htm (letöltés ideje: 2010. 11. 21.)

· http://art.pte.hu/muveszetterapia/download/eros/freud_es_a_modernitas.doc

(letöltés dátuma: 2010. november 27.)

· http://www.erg.bme.hu/oktatas/tleir/gt528583/vispszi.pdf (letöltés dátuma: 2010. november 27.)

· http://www.harunyahya.net/V2/Lang/hu/Pg/WorkDetail/Number/6463 (letöltés dátuma: 2010. november 28.)

[1] Dr. Hecker Róbert: Bevezetés a pszichológiába, főiskolai órai jegyzet

[2] http://www.erg.bme.hu/oktatas/tleir/gt528583/vispszi.pdf (letöltés dátuma: 2010. november 21.)

[3] http://art.pte.hu/muveszetterapia/download/eros/freud_es_a_modernitas.doc (letöltés dátuma: 2010. november 27.)

[4] Elfojtás: elhárító mechanizmus, amelyben a kínos emlékek (akaratlanul) kizáródnak a tudatból. (Forrás: http://www.banki.hu/~tkt/segedanyagok/pszichologia/2009/Pszichologiai_ertelmezo_szotar.pdf )

[5] Az Álomfejtés (eredetileg németül Die Traumdeutung) Sigmund Freud 1900-ban megjelent könyve.

[6] http://www.erg.bme.hu/oktatas/tleir/gt528583/vispszi.pdf

[7] Freud elméletében az id pszichikai energiája. A szeretet és szexualitás mozgatója.

[8] Pszichológiai értelmező szótár, BMF Tanárképző és Mérnökpedagógiai Központ, 2002

[9] http://www.harunyahya.net/V2/Lang/hu/Pg/WorkDetail/Number/6463 (letöltés dátuma: 2010. november 28.)

[10] www.eduline.hu/segedanyagtalalatok.aspx/letolt/4930 (letöltés dátuma: 2010. november 21.)

[11] Az az irányzat, ami minden magasabb rendű agytevékenységet elutasít, csak a viselkedés tanulmányozását tartja célravezetőnek az emberi lélek megismerésében. (forrás: http://www.mimi.hu/pszichologia/behaviorizmus.html)

[12] Freud, A. (1966): Az én és az elhárító mechanizmusok; Animula, 2008

[13] Laplanche, J. - Pontalis, J., B. (1994): A pszichoanalízis szótára; Akadémiai Kiadó, Budapest

[14] Vikár, Gy. (2000): Pszichoanalízis, Medicina Könyvkiadó, Budapest; 197 - 221. old.

[15] Általában szigorú önellenőrzésből fakadó érzelmi távolságtartás, érzelmi elkülönülés, érzésmentesség.

[16] http://landrea.digitalnet.hu/pszichoanalizis.htm (letöltés dátuma: 2010. november 21.)