Rozgonyi Botond: Hitvallásunk 2. - A Szentháromság

Bevezetés

Hitvallásunk Szentírásról szóló pontja után a Szentháromság tétele következik, amely hitünk egyik legalapvetőbb tézise. Bár a Szentírásban nem szerepel maga a Szentháromság szó, az egy Isten mégis úgy mutatja meg magát, mint Atya, Fiú és Szentlélek.

2. A Szentháromság

„Hisszük, hogy van egy élő, örökkévaló Isten.9 Az egy Isten az Atya, a Fiú és a Szentlélek,10 e három ugyanazon lényegű, szétválaszthatatlan, egyenlő méltóságú személy tökéletes egysége.

Valljuk, hogy Isten örökké élő, végtelen, mindenható, mindentudó, mindenek fölött való, mindenütt jelenvaló, személyes szellemi lény.11 Tökéletes lénye meghaladja emberi felfogóképességünket. Egyedül méltó imádatunkra, feltétlen szeretetünkre és engedelmességünkre.12”

9 Az ÚR az Isten, és nincs más rajta kívül (5Móz 4,35). Az ÚR a mi Istenünk, egyedül az ÚR (5Móz 6,4)! De az Úr igaz Isten, élő Isten ő, és örökkévaló király (Jer 10,10). Egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett, és mindenek által, és mindenekben (Ef 4,6).

10 Amikor pedig Jézus megkeresztelkedett, azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt a menny, és látta, hogy Isten Lelke galamb formájában aláereszkedik, és őreá száll. És hang hallatszott a mennyből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” (Mt 3,16–17) ...megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevébe(n) (Mt 28,19). Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, az Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal (2Kor 13,13)! Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk. ... Isten elküldte Fiának Lelkét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: „Abbá, Atya!” (Gal 4,4–6)

11 Az örökkévalóság királyának pedig, a halhatatlan, láthatatlan egy Istennek tisztelet és dicsőség örökkön-örökké. Ámen (1Tim 1,17). Én vagyok a mindenható Isten. Járj énelőttem, és légy feddhetetlen (1Móz 17,1)! Atyátokká leszek, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek, így szól a mindenható Úr (2Kor 6,18). Az Istennek semmi sem lehetetlen (Lk 1,37). Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, sőt mindenki mezítelen és fedetlen az ő szeme előtt (Zsid 4,13). Az Isten Lélek (Pneuma – Szellem) (Jn 4,24).

12 Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből (5Móz 6,5). Szólj, mert hallja a te szolgád (1Sám 3,10). Leborul a huszonnégy vén a trónuson ülő előtt, és imádja az örökkön-örökké élőt; koronájukat is leteszik a trónus elé, és ezt mondják: „Méltó vagy Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és teremtetett.” (Jel 4,10–11) „Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek.” (ApCs 5,29) Mária ekkor elővett egy font drága valódi nárduskenetet, megkente Jézus lábát, és hajával törölte meg; a ház pedig megtelt a kenet illatával (Jn 12,3).

Isten létezése

Hiszünk Istenben. Hisszük, hogy Isten van, létezik. A Biblia a legnagyobb természetességgel ír róla, meg sem próbálja bizonyítani Isten létét. Az Isten létében való hitet alapnak tekinti.(1) Mi sem bizonygatjuk, hogy Isten létezik, de szilárdan hisszük, mert kijelentette magát számunkra. Tudatában vagyunk, hogy Isten létezéséről nem tudunk másokat meggyőzni észérvekkel, logikai vagy tudományos eszközökkel. Ezt nem is tekintjük feladatunknak. Mi csupán bizonyságot teszünk az egy Istenről,(2) aki kijelentette magát nekünk Jézus Krisztusban,(3) akivel találkoztunk, aki eltörölte bűneinket, aki megújította életünket, s aki Jézus Krisztusban másokat is megkeres és magához von, olyanokat, akik ma még nem hisznek benne.

Isten tulajdonságai

Hisszük, hogy Isten örökké élő, pontosabban örökkévaló.(4) Ő öröktől fogva és örökké él, létezik. Nincs kezdete, sem vége. Egyedül Ő örökkévaló. Mert az emberek, az angyalok bár örökké élnek, de nem önmaguktól élnek örökké, hanem Istentől kapják ezt az örök életet. Másrészt az emberek és angyalok életének a teremtettségnél fogva van időbeli kezdete.

Hisszük, hogy Isten mindenható.(5) Mindenhatósága nem azt jelenti csupán, hogy mindent megtehet, hanem azt, hogy ha valamit meg akar tenni, annak véghezvitelében senki és semmi meg nem akadályozhatja őt.

Hisszük, hogy Isten mindentudó.(6) Ismer bennünket, jobban, mint mi saját magunkat. Ismeri a múltat, jövőt. Ezért biztonságban tudhatjuk életünket az ő kezében.

Hisszük, hogy Isten mindenütt jelenvaló.(7) Előle nem lehet elbújni, mindenhol szeme előtt tart bennünket. Vigasztaló ez, mert mindenhol velünk van, nem enged ki kezéből, megtart. Isten jelenlétében bárhol részünk lehet, vele bármely helyen találkozhatunk. Isten jelenléte azonban nem jelenti feltétlenül, hogy közösségben is van vele az ember. Ez utóbbiban hit által lehet részünk.

Hisszük, hogy Isten szellemi lény, vagy ahogy a magyar bibliafordítások mondják, „az Isten Lélek.”(8) Ő nem testi, fizikai lény, nem testi, fizikai eszközökkel léphetünk kapcsolatba vele, hanem lélekben. Minthogy nem fizikai lény, nem látható, nem kiábrázolható. Mégis megtörtént a legnagyobb csoda, Isten emberré lett Jézusban, és aki látta őt, látta az Atyát.(9)

Személyes Isten

Hisszük, hogy Isten személyes lény. Ez azt jelenti, hogy személyes élőlényként kommunikál, tudtul adja akaratát,(10) beszél,(11) cselekszik.(12) Különbözik a bálványoktól, amik némák(13) és tehetetlenek.(14) Azt is jelenti Isten személyessége, hogy olyan kapcsolatban lehetünk vele, mint két személy egymással. Szól hozzánk, és meghallgat, mikor válaszolunk, s Ő is válaszol nekünk. Nem olyan Istenünk van, akiről csak elmélkedhetünk, sem olyan, akiről nekünk kellene gondoskodnunk, védenünk őt. Ellenkezőleg, Ő gondoskodik rólunk.(15)

Isten egy

Izrael hitének – így a keresztyén hitnek is – alappillére, hogy Isten egy.(16) Egyedüli Istene népének, aki nem osztozik senkivel a neki kijáró isteni dicsőségben.(17) Más istent nem tisztelhet a nép sem Isten helyett, sem Isten mellett. De még csak nem is létezik más Isten rajta kívül.(18) Az Újszövetségben maga Jézus erősíti meg ezt, mikor egy írástudónak a legnagyobb parancsot firtató kérdésére az ősi – és ma is használatos – hitvallást, a Sma Jiszraélt idézi: „Hall meg, Izráel: az ÚR a mi Istenünk, egyedül az ÚR!”(19) Isten egy voltáról hangsúlyosan tesz bizonyságot az újszövetségi szentírók közül Pál(20) és Jakab,(21) de a többi újszövetségi irat is egyes számban beszél Istenről.

Három személy

Hisszük, hogy az egy Isten három személyben jelentette ki magát, aki az Atya, a Fiú és a Szentlélek.(22) A Szentháromság vonatkozásában a személy fogalom a mai nyelvben félreérthető, és téves képzetekhez vezethet, ezért érdemes pár gondolat erejéig kitérni rá, hogy mit is értünk alatta. A latin teológiai nyelvbe Tertullianus(23) vezette be a persona fogalmat a görög teológiai nyelvben akkorra már általánossá vált ὑπόστασις [hüposztaszisz](24) megfelelőjeként. A persona eredetileg álarcot jelentett, amivel a római színházban a színészek a megformált karakter személyét jelezték, azt a személyt, aki beszél és cselekszik. Az egyén, individuum mint személy, persona a társadalom drámájában szerepet játszik. A hangsúly a kapcsolati megnyilvánuláson van, ahogy a személy kommunikál, cselekszik, érintkezik másokkal.(25) „Isten három különböző, bár egymáshoz kapcsolódó szerepet játszik az emberiség megváltásának drámájában. A több szerep mögött egyetlen szereplő áll. A teremtés és megváltás folyamatának összetettsége nem jelenti azt, hogy több isten [sic] lenne, egyszerűen csak annyit jelent, hogy egy Isten van, aki sokféleképpen cselekszik az ’üdvözítés rendjén’ belül.”(26) Így a Szentháromság vonatkozásában a persona vagyis személy az, ahogy Isten érintkezik, kapcsolatba lép az emberrel, ahogy megmutatja, kijelenti magát az embernek. A magyar teológiai nyelvben – hasonlóan más nyelvekhez – a latin hatására a személy fogalom állandósult a Szentháromság személyei jelölésére, amely személy fogalmat véletlenül sem szabad összekevernünk a mai, hétköznapi értelemben használatos fogalommal, amely önálló individuumként, önálló létezőként határozza meg a személyt. Lehet, hogy jobb lett volna a görögnek inkább megfelelő „valóságos lét” használata.

Egy lényeg

Hisszük, hogy a Szentháromság egy Isten lényege egy. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek személye egylényegű.

A személy, persona fogalom mellett a Szentháromság vonatkozásában a teológiai szaknyelv használja a latin substantia,(27) azaz lényeg kifejezést, ami a görög οὐσία [úszia](28) megfelelője. A lényeg fogalmát is körül kell járnunk valamelyest. Ma a lényeg alatt egy dolog legjellemzőbb, meghatározó tartalmát értjük, mintegy kivonatát. A filozófia lényeg fogalma hasonló, mégis más tartalommal bír. Azt a belső jellemzőt, de nem tulajdonságot, hanem valóságot értjük alatta, ami meghatározza az adott dolog valódi létezését, ami miatt az, ami. Isten substantiája, lényege nem valami sűrített kivonata az Istenségnek, vagy az isteni tulajdonságoknak, hanem az isteni létezés valósága maga. Mondhatnánk, az Istenség valósága, az Isten lénye. Isten lényege egy. Ugyanaz a lényege az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek. A három személy nem három különálló individuum, hanem azonos a valóságos isteni létezése mindháromnak.

Isten lényege szét nem választható

Isten egylényegűségéből következik, hogy Isten lénye oszthatatlan. Bár a három személy megkülönböztetendő és nem összekeverhető, Isten lényege szét nem választható. Az egy Isten nem három, egymástól független autonóm létezőt foglal magában személyként, mintha az egy Isten három részre lenne osztva. A három személy egysége nem csupán tökéletes akarati, érzelmi, cselekedeti összehangoltságot jelent, hanem a létezés egységét, azonosságát.

A három személy egyenlő

Hisszük, hogy a Szentháromság mindhárom személye egyenlő méltóságú. Bár úgy mondjuk, hogy a Szentháromság egy Isten első személye az Atya, második személye a Fiú, harmadik személye a Szentlélek, ez sem sorrendet, sem alá-fölé rendeltséget nem jelent. Csupán technikai megkülönböztetésként használjuk e kifejezéseket. A három személy minden isteni tulajdonságban egyként osztozik. Egyként és együtt nem teremtmény az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Egyként és együtt végtelen és örökkévaló mindhárom. Egyként és együtt mindenható és Úr az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Istenségében egy a három személy, ezért isteni méltóságában, dicsőségében, felségében is egy és egyenlő. Egyaránt imádjuk, dicsérjük az Atyát, a Fiút és a Szentlelket. A régi magyar egyházi énekek utolsó versszaka gyakran – nagyon helyesen – tartalmazott egy trinitárius doxológiát, pl.: „Dicsőség, imádat az Atyának / s érettünk született szent Fiának / És a vigasztaló Szentléleknek; a Szentháromságban egy Istennek!”(29)

A három személy egyenlősége azt is jelenti, hogy a három isteni személy nem egymástól elkülönülve létezik, hanem míg megtartja mindegyik a saját önazonosságát, mindegyik osztozik a másik kettő létezésében, és kölcsönösen áthatja egymást.(30)

A Szentháromság Isten munkája

A Szentháromság Istennel kapcsolatosan a teológia megkülönböztet két speciális munkát. A befelé irányuló illetve a kifelé irányuló munkát vagy cselekedetet.(31)

A befelé irányuló munka azt írja le, ahogy a Szentháromságon belül az isteni személyek egymáshoz viszonyulnak. Ezek a következők: Az Atya nemzi vagy szüli a Fiút. Az Atya leheli vagy származtatja a Szentlelket. Az Atya nem született és nem származik. A Fiú az Atyától született. A Fiú leheli vagy származtatja a Szentlelket. A Fiú született és nem származik. A Szentlélek az Atyától és Fiútól származik. Ez utóbbi a nyugati keresztyénség szemlélete, amelyhez mi is tartozunk, szemben a keleti, ortodox egyházakéval, amely szerint a Szentlélek csak az Atyától származik és nem a Fiútól is.

A kifelé irányuló munka leírja, hogyan cselekszik a Szentháromság Isten a világban. Ezek a következők: Az Atya a Teremtő. A Fiú a Megváltó. A Szentlélek a Megszentelő.

A kifelé irányuló munka ilyen meghatározása nem jelenti azt, hogy az Atyának más munkája ne lenne, vagy hogy a F