Rozgonyi Botond: Hitvallásunk 2. - A Szentháromság

Bevezetés

Hitvallásunk Szentírásról szóló pontja után a Szentháromság tétele következik, amely hitünk egyik legalapvetőbb tézise. Bár a Szentírásban nem szerepel maga a Szentháromság szó, az egy Isten mégis úgy mutatja meg magát, mint Atya, Fiú és Szentlélek.

2. A Szentháromság

„Hisszük, hogy van egy élő, örökkévaló Isten.9 Az egy Isten az Atya, a Fiú és a Szentlélek,10 e három ugyanazon lényegű, szétválaszthatatlan, egyenlő méltóságú személy tökéletes egysége.

Valljuk, hogy Isten örökké élő, végtelen, mindenható, mindentudó, mindenek fölött való, mindenütt jelenvaló, személyes szellemi lény.11 Tökéletes lénye meghaladja emberi felfogóképességünket. Egyedül méltó imádatunkra, feltétlen szeretetünkre és engedelmességünkre.12”

9 Az ÚR az Isten, és nincs más rajta kívül (5Móz 4,35). Az ÚR a mi Istenünk, egyedül az ÚR (5Móz 6,4)! De az Úr igaz Isten, élő Isten ő, és örökkévaló király (Jer 10,10). Egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett, és mindenek által, és mindenekben (Ef 4,6).

10 Amikor pedig Jézus megkeresztelkedett, azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt a menny, és látta, hogy Isten Lelke galamb formájában aláereszkedik, és őreá száll. És hang hallatszott a mennyből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” (Mt 3,16–17) ...megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevébe(n) (Mt 28,19). Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, az Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal (2Kor 13,13)! Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk. ... Isten elküldte Fiának Lelkét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: „Abbá, Atya!” (Gal 4,4–6)

11 Az örökkévalóság királyának pedig, a halhatatlan, láthatatlan egy Istennek tisztelet és dicsőség örökkön-örökké. Ámen (1Tim 1,17). Én vagyok a mindenható Isten. Járj énelőttem, és légy feddhetetlen (1Móz 17,1)! Atyátokká leszek, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek, így szól a mindenható Úr (2Kor 6,18). Az Istennek semmi sem lehetetlen (Lk 1,37). Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, sőt mindenki mezítelen és fedetlen az ő szeme előtt (Zsid 4,13). Az Isten Lélek (Pneuma – Szellem) (Jn 4,24).

12 Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből (5Móz 6,5). Szólj, mert hallja a te szolgád (1Sám 3,10). Leborul a huszonnégy vén a trónuson ülő előtt, és imádja az örökkön-örökké élőt; koronájukat is leteszik a trónus elé, és ezt mondják: „Méltó vagy Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és teremtetett.” (Jel 4,10–11) „Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek.” (ApCs 5,29) Mária ekkor elővett egy font drága valódi nárduskenetet, megkente Jézus lábát, és hajával törölte meg; a ház pedig megtelt a kenet illatával (Jn 12,3).

Isten létezése

Hiszünk Istenben. Hisszük, hogy Isten van, létezik. A Biblia a legnagyobb természetességgel ír róla, meg sem próbálja bizonyítani Isten létét. Az Isten létében való hitet alapnak tekinti.(1) Mi sem bizonygatjuk, hogy Isten létezik, de szilárdan hisszük, mert kijelentette magát számunkra. Tudatában vagyunk, hogy Isten létezéséről nem tudunk másokat meggyőzni észérvekkel, logikai vagy tudományos eszközökkel. Ezt nem is tekintjük feladatunknak. Mi csupán bizonyságot teszünk az egy Istenről,(2) aki kijelentette magát nekünk Jézus Krisztusban,(3) akivel találkoztunk, aki eltörölte bűneinket, aki megújította életünket, s aki Jézus Krisztusban másokat is megkeres és magához von, olyanokat, akik ma még nem hisznek benne.

Isten tulajdonságai

Hisszük, hogy Isten örökké élő, pontosabban örökkévaló.(4) Ő öröktől fogva és örökké él, létezik. Nincs kezdete, sem vége. Egyedül Ő örökkévaló. Mert az emberek, az angyalok bár örökké élnek, de nem önmaguktól élnek örökké, hanem Istentől kapják ezt az örök életet. Másrészt az emberek és angyalok életének a teremtettségnél fogva van időbeli kezdete.

Hisszük, hogy Isten mindenható.(5) Mindenhatósága nem azt jelenti csupán, hogy mindent megtehet, hanem azt, hogy ha valamit meg akar tenni, annak véghezvitelében senki és semmi meg nem akadályozhatja őt.

Hisszük, hogy Isten mindentudó.(6) Ismer bennünket, jobban, mint mi saját magunkat. Ismeri a múltat, jövőt. Ezért biztonságban tudhatjuk életünket az ő kezében.

Hisszük, hogy Isten mindenütt jelenvaló.(7) Előle nem lehet elbújni, mindenhol szeme előtt tart bennünket. Vigasztaló ez, mert mindenhol velünk van, nem enged ki kezéből, megtart. Isten jelenlétében bárhol részünk lehet, vele bármely helyen találkozhatunk. Isten jelenléte azonban nem jelenti feltétlenül, hogy közösségben is van vele az ember. Ez utóbbiban hit által lehet részünk.

Hisszük, hogy Isten szellemi lény, vagy ahogy a magyar bibliafordítások mondják, „az Isten Lélek.”(8) Ő nem testi, fizikai lény, nem testi, fizikai eszközökkel léphetünk kapcsolatba vele, hanem lélekben. Minthogy nem fizikai lény, nem látható, nem kiábrázolható. Mégis megtörtént a legnagyobb csoda, Isten emberré lett Jézusban, és aki látta őt, látta az Atyát.(9)

Személyes Isten

Hisszük, hogy Isten személyes lény. Ez azt jelenti, hogy személyes élőlényként kommunikál, tudtul adja akaratát,(10) beszél,(11) cselekszik.(12) Különbözik a bálványoktól, amik némák(13) és tehetetlenek.(14) Azt is jelenti Isten személyessége, hogy olyan kapcsolatban lehetünk vele, mint két személy egymással. Szól hozzánk, és meghallgat, mikor válaszolunk, s Ő is válaszol nekünk. Nem olyan Istenünk van, akiről csak elmélkedhetünk, sem olyan, akiről nekünk kellene gondoskodnunk, védenünk őt. Ellenkezőleg, Ő gondoskodik rólunk.(15)

Isten egy

Izrael hitének – így a keresztyén hitnek is – alappillére, hogy Isten egy.(16) Egyedüli Istene népének, aki nem osztozik senkivel a neki kijáró isteni dicsőségben.(17) Más istent nem tisztelhet a nép sem Isten helyett, sem Isten mellett. De még csak nem is létezik más Isten rajta kívül.(18) Az Újszövetségben maga Jézus erősíti meg ezt, mikor egy írástudónak a legnagyobb parancsot firtató kérdésére az ősi – és ma is használatos – hitvallást, a Sma Jiszraélt idézi: „Hall meg, Izráel: az ÚR a mi Istenünk, egyedül az ÚR!”(19) Isten egy voltáról hangsúlyosan tesz bizonyságot az újszövetségi szentírók közül Pál(20) és Jakab,(21) de a többi újszövetségi irat is egyes számban beszél Istenről.

Három személy

Hisszük, hogy az egy Isten három személyben jelentette ki magát, aki az Atya, a Fiú és a Szentlélek.(22) A Szentháromság vonatkozásában a személy fogalom a mai nyelvben félreérthető, és téves képzetekhez vezethet, ezért érdemes pár gondolat erejéig kitérni rá, hogy mit is értünk alatta. A latin teológiai nyelvbe Tertullianus(23) vezette be a persona fogalmat a görög teológiai nyelvben akkorra már általánossá vált ὑπόστασις [hüposztaszisz](24) megfelelőjeként. A persona eredetileg álarcot jelentett, amivel a római színházban a színészek a megformált karakter személyét jelezték, azt a személyt, aki beszél és cselekszik. Az egyén, individuum mint személy, persona a társadalom drámájában szerepet játszik. A hangsúly a kapcsolati megnyilvánuláson van, ahogy a személy kommunikál, cselekszik, érintkezik másokkal.(25) „Isten három különböző, bár egymáshoz kapcsolódó szerepet játszik az emberiség megváltásának drámájában. A több szerep mögött egyetlen szereplő áll. A teremtés és megváltás folyamatának összetettsége nem jelenti azt, hogy több isten [sic] lenne, egyszerűen csak annyit jelent, hogy egy Isten van, aki sokféleképpen cselekszik az ’üdvözítés rendjén’ belül.”(26) Így a Szentháromság vonatkozásában a persona vagyis személy az, ahogy Isten érintkezik, kapcsolatba lép az emberrel, ahogy megmutatja, kijelenti magát az embernek. A magyar teológiai nyelvben – hasonlóan más nyelvekhez – a latin hatására a személy fogalom állandósult a Szentháromság személyei jelölésére, amely személy fogalmat véletlenül sem szabad összekevernünk a mai, hétköznapi értelemben használatos fogalommal, amely önálló individuumként, önálló létezőként határozza meg a személyt. Lehet, hogy jobb lett volna a görögnek inkább megfelelő „valóságos lét” használata.

Egy lényeg

Hisszük, hogy a Szentháromság egy Isten lényege egy. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek személye egylényegű.

A személy, persona fogalom mellett a Szentháromság vonatkozásában a teológiai szaknyelv használja a latin substantia,(27) azaz lényeg kifejezést, ami a görög οὐσία [úszia](28) megfelelője. A lényeg fogalmát is körül kell járnunk valamelyest. Ma a lényeg alatt egy dolog legjellemzőbb, meghatározó tartalmát értjük, mintegy kivonatát. A filozófia lényeg fogalma hasonló, mégis más tartalommal bír. Azt a belső jellemzőt, de nem tulajdonságot, hanem valóságot értjük alatta, ami meghatározza az adott dolog valódi létezését, ami miatt az, ami. Isten substantiája, lényege nem valami sűrített kivonata az Istenségnek, vagy az isteni tulajdonságoknak, hanem az isteni létezés valósága maga. Mondhatnánk, az Istenség valósága, az Isten lénye. Isten lényege egy. Ugyanaz a lényege az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek. A három személy nem három különálló individuum, hanem azonos a valóságos isteni létezése mindháromnak.

Isten lényege szét nem választható

Isten egylényegűségéből következik, hogy Isten lénye oszthatatlan. Bár a három személy megkülönböztetendő és nem összekeverhető, Isten lényege szét nem választható. Az egy Isten nem három, egymástól független autonóm létezőt foglal magában személyként, mintha az egy Isten három részre lenne osztva. A három személy egysége nem csupán tökéletes akarati, érzelmi, cselekedeti összehangoltságot jelent, hanem a létezés egységét, azonosságát.

A három személy egyenlő

Hisszük, hogy a Szentháromság mindhárom személye egyenlő méltóságú. Bár úgy mondjuk, hogy a Szentháromság egy Isten első személye az Atya, második személye a Fiú, harmadik személye a Szentlélek, ez sem sorrendet, sem alá-fölé rendeltséget nem jelent. Csupán technikai megkülönböztetésként használjuk e kifejezéseket. A három személy minden isteni tulajdonságban egyként osztozik. Egyként és együtt nem teremtmény az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Egyként és együtt végtelen és örökkévaló mindhárom. Egyként és együtt mindenható és Úr az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Istenségében egy a három személy, ezért isteni méltóságában, dicsőségében, felségében is egy és egyenlő. Egyaránt imádjuk, dicsérjük az Atyát, a Fiút és a Szentlelket. A régi magyar egyházi énekek utolsó versszaka gyakran – nagyon helyesen – tartalmazott egy trinitárius doxológiát, pl.: „Dicsőség, imádat az Atyának / s érettünk született szent Fiának / És a vigasztaló Szentléleknek; a Szentháromságban egy Istennek!”(29)

A három személy egyenlősége azt is jelenti, hogy a három isteni személy nem egymástól elkülönülve létezik, hanem míg megtartja mindegyik a saját önazonosságát, mindegyik osztozik a másik kettő létezésében, és kölcsönösen áthatja egymást.(30)

A Szentháromság Isten munkája

A Szentháromság Istennel kapcsolatosan a teológia megkülönböztet két speciális munkát. A befelé irányuló illetve a kifelé irányuló munkát vagy cselekedetet.(31)

A befelé irányuló munka azt írja le, ahogy a Szentháromságon belül az isteni személyek egymáshoz viszonyulnak. Ezek a következők: Az Atya nemzi vagy szüli a Fiút. Az Atya leheli vagy származtatja a Szentlelket. Az Atya nem született és nem származik. A Fiú az Atyától született. A Fiú leheli vagy származtatja a Szentlelket. A Fiú született és nem származik. A Szentlélek az Atyától és Fiútól származik. Ez utóbbi a nyugati keresztyénség szemlélete, amelyhez mi is tartozunk, szemben a keleti, ortodox egyházakéval, amely szerint a Szentlélek csak az Atyától származik és nem a Fiútól is.

A kifelé irányuló munka leírja, hogyan cselekszik a Szentháromság Isten a világban. Ezek a következők: Az Atya a Teremtő. A Fiú a Megváltó. A Szentlélek a Megszentelő.

A kifelé irányuló munka ilyen meghatározása nem jelenti azt, hogy az Atyának más munkája ne lenne, vagy hogy a Fiú csak a megváltásban munkálkodott volna, vagy hogy a Szentlélek munkája csupán a megszentelésre korlátozódna. Sőt az is elmondható, hogy Isten minden munkájában a Szentháromság Isten valamennyi személye cselekvően jelen volt és jelen van. Így a teremtéskor nem csak az Atya, hanem a Fiú és a Szentlélek is jelenvolt, s aktívan közreműködött. Isten, az Atya „teremtette az eget és a földet,”(32) az Ige, azaz a Fiú „által teremtette a világot”(33), és a Szentlélek „lebegett a vizek fölött.”(34) Ugyanígy a megváltás munkájában részt vett az Atya és a Szentlélek is.(35)

A Szentháromsággal kapcsolatos tévedések

Meg kell említenünk néhány tévedést is a Szentháromsággal kapcsolatban, egyrészt hogy elkerülhessük azokat, másrészt hogy adott alkalommal felismerhessük a tévtanítás veszélyét.

Triteizmus

Ha elfogadnánk ugyan az Atya, a Fiú és a Szentlélek Istenségét, de úgy tekintenénk rájuk, mint három egymástól független isteni lényre, akkor a triteizmus hibájába esnénk, azaz nem egy Istenben, hanem háromban hinnénk. Ebben az esetben a személyeket – helyesen – megkülönböztettük egymástól, de a személyekkel együtt a lényeget is szétválasztottuk. Ez a triteizmus.

Monarchianizmus

Az is vezethet tévedéshez, ha Isten lényegének az egységét ugyan védelmezzük, de a személyeket egymástól nem megfelelő módon különböztetjük meg. Az ilyen nézetek összefoglaló neve a monarchianizmus, melynek három fő változata ismeretes.

A dinamikus monarchianizmus szemlélete szerint Jézus közönséges ember volt kezdetben, de élete során az Atya a Fiává fogadta, azaz megistenült. Ezért adopciánus vagy adopciós(36) monarchianizmus néven is ismert.

A modális monarchianizmus(37) nézete az isteni lényeg egységét elfogadja, de az isteni személyt megjelenési módnak tekinti. Az egy Isten három személye, az Atya, a Fiú és a Szentlélek valójában nem három személy, hanem az egy Istennek három önkijelentési módja. Ezért modális.(38) Aszerint látjuk őt Atyának, Fiúnak illetve Szentléleknek, hogy az üdvtörténet során milyen módon jelentette ki magát. Aki a teremtésben Atyaként, ugyanő a megváltásban Fiúként, majd a mennybemenetel után Szentlélekként mutatta meg magát nekünk. E nézet szerint – mivel az Atya és a Fiú ugyanaz a személy – a kereszten valójában az Atya szenvedett. Emiatt ezt a tanítást patripasszionizmus(39) néven is ismerik.

A szubordinációs(40) monarchianizmus nézete szerint az egy Isten három személye között különbség van isteni méltóságukat tekintve. Az Atya istensége nagyobb, mint a Fiúé, ezért az Atyának van alávetve a Fiú (és értelem szerint a Szentlélek).

Az Athanaziusz-i hitvallás(40)

Végezetül szerepeljen itt a Szentháromságra vonatkozó részlet abból a hitvallásból, amely a legpontosabban fogalmazza meg keresztyén hitünknek ezt a tanítását az egy lényeg és három személy felől:

„Az egyetemes hit pedig ez: hogy tiszteljünk egy Istent háromságban, és háromságot egységben,

sem össze nem keverve a személyeket, sem szét nem választva a lényeget.

Ugyanis más az Atya személye, más a Fiúé, más a Szentléleké:

de az Atya és a Fiú és a Szentlélek istensége egy, dicsősége egyenlő, felsége egyaránt örök.

Amilyen az Atya, olyan a Fiú, olyan a Szentlélek.

Nem teremtetett az Atya, nem teremtetett a Fiú, nem teremtetett a Szentlélek.

Végtelen az Atya, végtelen a Fiú, végtelen a Szentlélek.

Örökkévaló az Atya, örökkévaló a Fiú, örökkévaló a Szentlélek.

És mégsem három örökkévaló, hanem egy örökkévaló.

Miként nem három nem-teremtetett, sem három végtelen, hanem egy nem-teremtetett és egy végtelen.

Hasonlóképpen mindenható az Atya, mindenható a Fiú, mindenható a Szentlélek.

És mégsem három mindenható, hanem egy mindenható.

Így Isten az Atya, Isten a Fiú, Isten a Szentlélek.

És mégsem három Isten, hanem egy Isten.

Így Úr az Atya, Úr a Fiú, Úr a Szentlélek.

És mégsem három Úr, hanem egy Úr.

Mert ahogy a keresztyén igazság kötelez arra, hogy mindegyik személyt egyenként Istennek és Úrnak valljuk, úgy az egyetemes vallás tiltja, hogy három Istenről vagy Úrról beszéljünk.

Az Atyát senki sem alkotta, se nem teremtette, se nem szülte.

A Fiú egyedül az Atyától van, nem alkottatott, sem nem teremtetett, hanem született.

A Szentlélek az Atyától és Fiútól nem alkottatott, se nem teremtetett, se nem született, hanem származik.

Egy tehát az Atya, nem három Atya, egy a Fiú, nem három Fiú, egy a Szentlélek, nem három Szentlélek.

Ebben a háromságban nincs előbbi vagy későbbi, nincs nagyobb vagy kisebb, hanem mindhárom személy együttörökkévaló és együttegyenlő.

Így mindenben, ahogy fentebb mondtuk, tisztelni kell mind az egységet a háromságban, mind a háromságot az egységben.”#

Források és irodalom:

Jegyzetek:

1 „Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.” Zsid 11,6

2 „Ti vagytok a tanúim – így szól az ÚR –, és szolgáim, akiket kiválasztottam, hogy megismerjetek, higgyetek bennem, és megértsétek, hogy csak én vagyok. Előttem nem lett isten, és utánam sem lesz.” Ézs 43,10

3 Aki engem lát, látja az Atyát.” Jn 14,9

4 „URam, neved örökkévaló...” Zsolt 135,13

5 Én vagyok az ÚR, minden élőnek az Istene. Van-e számomra lehetetlen?” Jer 32,27 „mert az Istennek semmi sem lehetetlen.” Lk 1:37

6 „Nincs olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, sőt mindenki mezítelen és fedetlen az ő szemei előtt.” Zsid 4,13

7 „Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak? Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy. Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék: Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobb kezed fogna engem.” Zsolt 139,7–10

8 Jn 4,24

9 n 14,9

10 „Az én Uram, az ÚR semmit sem tesz addig, míg titkát ki nem jelenti szolgáinak, a prófétáknak.” Ám 3,7

11 Így szólt hozzám az ÚR igéje.” Jer 2,1

12 „Amit én, az ÚR, mondok, azt meg is teszem!” Ez 22,14

13 „Mit használ a bálványszobor? – hiszen csak szobrász formálta! Mit ér az istenszobor? – hamis útmutatást ad! Bár bízott benne, aki megformálta, csak néma bálványt készített.” Hab 2,18

14 „Ne térjetek el, hogy a semmiket kövessétek, amelyek tehetetlenek, és nem tudnak megmenteni, mert semmik azok.” 1Sám 12,21

15 „Vesd az ÚRra terhedet, és ő gondot visel rád!” Zsolt 55,23

16 Halld meg, Izráel: Az ÚR a mi Istenünk, egyedül az ÚR!” 5Móz 6,4

17 „Én vagyok az ÚR, ez a nevem, nem adom dicsőségemet másnak, sem dicséretemet a bálványoknak.” Ézs 42,8

18 Hadd tudják meg napkelettől napnyugatig, hogy nincs más rajtam kívül, én vagyok az ÚR, nincs más!” Ézs 45,5–6

19 „Sma Jiszraél, Adonáj Elóhénú Adonáj echád!” 5Móz 6,4; Mk 12,29

20 „Az örökkévalóság királyának pedig, a halhatatlan, láthatatlan egy Istennek tisztelet és dicsőség örökkön-örökké. Ámen.” 1Tim 1,17

21 „Te hiszed, hogy egy az Isten. Jól teszed.” Jak 2,19

22 „Történt, hogy amikor az egész nép megkeresztelkedése után Jézus is megkeresztelkedett és imádkozott, megnyílt az ég, leszállt rá a Szentlélek galambhoz hasonló testi alakban, és hang hallatszott a mennyből: »Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.«” Lk 3,21–22; „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében.” Mt 28,19; „Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, az Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!” 2Kor 13,14

23 Quintus Septimus Florens Tertullianus (*160 k. Karthágó, †225 k. Karthágó)

24 A klasszikus görögben jelentése: remény, bizakodás v. valóság, valóságos lét [Györkösy–Kapitánffy–Tegyey, 1140.], ugyanebben az értelemben használja a Zsid 11,1 „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom...” (Prot. új ford.); „A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága...” (Károli)

25 McGrath, 198.

26 McGrath, 231.

27 Eredeti jelentése: létezés, állag. [Györkösy 1994, 533.]

28 Filozófiai jelentése: lét, létezés; lényeg, substantia; ősanyag, ősok. [Györkösy 1990, 757.]

29 Hitünk énekei 451. ének, 4. versszak.

30 Ezt a gondolatot a teológiai szaknyelv magyarul kölcsönös egymásba hajolásnak nevezi (görögül περιχωρήσις [perikhórészisz], latinul circumincessio) [McGrath, 234]

31 Opera ad intra és opera ad extra.

32 1Móz 1,1

33 Zsid 1,2

34 1Móz 1,2 (a „lebegett” héber מְרַחֶ֖פֶת [merachefeth רחף rachaf piél participium] nem tétlen lebegés, hanem az 5Móz 32,11 szerint, a sas lebegése ez, ahogy repülni tanuló fiókái fölött lebegve óvja őket)

35 „...aki örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek...” Zsid 9,14; „Mert az Isten őt rendelte engesztelő áldozatul...” Róm 3,25

36 Latin adoptio jelentése: örökbefogadás.

37 Más néven Szabellianizmus, a 3. sz. elején élt Szabelliosz után, aki ennek a nézetnek a fő képviselője volt.

38 Latin modus jelentése: mód.

39 A latin pater (jelentése: atya) és a passio (jelentése: szenvedés) szavak összetételéből.

40 A latin sub (jelentése: alá-) előtag és az ordino (jelentése: sorba, sorrendbe állít) ige összetételéből alárendel, alávet jelentéssel.