Dr. Komesz Mátyás: A teremtés-elbeszélések üzeneteiből 11. Az első és második teremtés-elbeszélés műfaji kérdései - b.
EZEKRE A KÉRDÉSEKRE KERESSÜK A VÁLASZT
Milyen irodalmi műfajban készült az első két teremtés-elbeszélés?
Helyszíni tudósítást olvasunk, vagy képekben gazdag történettel-tanítást?
„Kitalált történet” az első két teremtés-elbeszélés?
„Tanmese” az első két teremtés-elbeszélés?
Az első két teremtés-elbeszélésnek „semmi köze a valósághoz” ?
Gyermekeknek vagy felnőtteknek való olvasmány az első két teremtés-elbeszélés?
Mi az első teremtés-elbeszélés célja a hat napos kerettel?
Milyen bibliai szövegek tanítanak még a teremtésről?
Hol ismerhető föl az első két teremtés-elbeszélésben, hogy Istennek alapvető terve mivelünk, emberekkel, hogy mibennünk éljen, mi pedig őbenne?
––––––––––––––––––––––––––––
Ajánló
A cikket azoknak ajánlom, akik a teremtés-elbeszélésekben található isteni üzeneteket megbízható módon szeretnék felismerni.
––––––––––––––––––––––––––––
Az előző cikkemet félbe kellett szakítanom, mert a gondolatmenet egésze nem „fért bele” az előző számba. Ott tartottunk, hogy Urunk Jézus nem fogalmi kifejtéssel válaszol az Őt kérdező szentírásszakértőnek, hanem történettel. Történettel tanít, amelyből könnyű megtalálni a választ a föltett kérdésre, sőt olyan gazdag választ ad a Mester, hogy hosszú tanulmányozások után még mindig tud új és életrevaló dolgokat mondani mai életünk számára is.
„Kitalált történet, netán tanmese?”
A Genezis első két teremtés-elbeszélésében is erről van szó. Ebből azonban azonnal adódik a kérdés, amely az én „kőbányai szívemben” is fölmerült: „Akkor hát mindkét teremtés-elbeszélés kitalált történet? Egyszerű tanmese? Amelynek semmi köze a valósághoz?” A szovjet megszállás idején bőven jelentek meg ilyen tartalmú kiadványok. Milyen célzattal? „A magyar köztudatnak a tudományos szocializmus irányába való helyes formálásának érdekében”. Ezek a szovjet eredetű kiadványok összemosták a föltett három kérdést, hogy a szovjet diktatúra ideológiájának igazolásaképpen lesöpörjék a „kártékony és ostoba keresztény téveszeméket”, „a nép ópiumát”, ahogyan akkoriban a szovjet megszálló hatalmat képviselő pártállam funkcionáriusai a keresztény gondolatokat „hivatalosan” minősítették. Válaszoljunk tárgyilagosan és egyenként a föltett kérdésekre, mégpedig úgy, hogy összhangban legyünk az egész Bibliával!
Az első kérdés: „Akkor hát mindkét teremtés-elbeszélés kitalált történet?” – A bibliai választ ezúttal is több lépésben, több mondatban találjuk meg. Ettől még nem lesz kevésbé megbízható, de nyilvánvalóan nem egy nyilvános vita frappáns és lehengerlő érvelését vesszük igénybe, hanem a mindenki által követhető magyarázatot. Mindkét teremtés-elbeszélés arról tanít, hogy Isten teremtette meg a világot. Ez történelmi tény, e felől a bibliai elbeszélés semmi kétséget nem hagy. A „kitalált” történet jelzője tehát nem az elbeszélés tárgyára vonatkozik, mert az nem kitalált, hanem megtörtént esemény. A „kitalált” jelző csupán arra vonatkozik, hogy nem „helyszíni tudósítást” olvasunk az első két teremtés-elbeszélésben és a többiek többségében sem, vagyis nem azt, hogy hogyan folyt le a teremtés folyamata, hanem képekben gazdag történetet. Mit közöl ez a történettel-tanítás? Hogy ne fáradjunk bele a felsorolásba, számokkal is megjelölöm a közlések nagy csoportjait. Hatásosan és mélyen világítja meg a Bibliát ihlető Isten és a Biblia emberi szerzője, hogy 1. Kicsoda a teremtő Isten? 2. Miféle dolog a teremtés? 3. Miféle lények a teremtmények? 4. Milyen céllal, feladattal, küldetéssel stb. teremtette meg őket Isten? 5. Mi minden következik a világ és az ember teremtett voltából? 6. És még rengeteg mást is tanít a teremtéssel kapcsolatban, amelyekről az eddigi cikkekben olvashattunk. Nyilvánvaló, hogy senki ember fia nem vállalhatja e történettel-tanítás valamennyi tartalmának a kifejtését, mint ahogyan az említett „irgalmas samaritánusról” szóló példabeszéd mondanivalója is mindmáig kimeríthetetlen. A történettel-tanítás hallatlanul nagy gazdagsága ezt nem teszi lehetővé. Éppen ezért választotta a Bibliát ihlető Isten, és a bibliai szövegeket megfogalmazó emberi szerző a közel-keleti kultúrában annyira közkeletű és nagyszerű irodalmi műfajt, a történettel-tanítás műfaját a teremtésről szóló elbeszéléshez, hogy a témához illő gazdag tanítást tárjon elénk.[1]
A második kérdés így hangzott: „Akkor hát mindkét teremtés-elbeszélés egyszerű tanmese?” – Ezúttal is lépésről lépésre haladva kapunk választ a kérdésünkre. Először is tisztázzuk a kérdésben szereplő fogalmakat. A „tanmese” nem is olyan egyszerű műfaj, mint azt a kérdés sejteti. Legalább is, ha irodalmi színvonalon beszélünk róla. Van, aki tanmesének tartja azt az allegóriát, amivel Jóás, Ahazjá fia, Izrael királya válaszolt Amacjá, Jóás fia, Júdea királyának meggondolatlan hadüzenetére: „A libanoni bogáncskóró ezt az üzenetet küldte a libanoni cédrusfának: Add feleségül leányodat a fiamhoz! De arra szaladt egy libanoni vadállat, és eltaposta a bogáncskórót.” (2Kir 14,8-9) – Mit jelent ez a képekben beszélő allegória, szakszerűtlenebbül fogalmazva, „tanmese”? Nyilvánvalóan azt, hogy Amacjá király néhány kisebb csata megnyerése után érzett „győzelmi mámorában” átgondolatlanul meg akarja támadni a jó háromszor nagyobb hadsereggel rendelkező északi királyságot. De ha ezt megteszi, akkor a „libanoni vadállat”, tehát a háromszoros túlerőben lévő északi hadsereg, játszi könnyedséggel ellenáll Amacjá kicsiny seregének, sőt teljesen megsemmisíti azt. Józanodjék hát ki az oktalanul támadni akaró Amacjá.[2] – Ilyenfajta „tanmese” megszokott dolog volt az akkori „külpolitikában”. (lásd Bír 9,8skk; stb.) Hozzá teszem, az ilyen rövid tanmese képei nagyon megragadóak, kézzelfoghatóak, ugyanakkor maga a mese csupán egyetlen üzenetet hordoz, amit az imént meg is fogalmaztunk. Lehetnek több üzenettel rendelkező tanmesék is. Kétségtelen, hogy a világirodalomban számon tartott tanmesék művészi gonddal megformált, és életbe vágó vagy életre szóló tanulságot hordozó írások vagy szájhagyománnyal terjedő remekművek, amelyek nagy kincsei az emberiség irodalmi örökségének.[3] Mégsem használnám a teremtés-elbeszélések műfajára, mert egyrészt a „mese” szóban annyira benne van a „kitalált”, a valósághoz csak a tanulságában kapcsolódó műfaj fogalma, hogy nem alkalmas a teremtés történelmi tényéről tanító elbeszélések műfaji megjelölésére. Továbbá jelentős különbség van a „tanmese” és a „történettel tanítás” műfaja között. A tanmese hordozhat életbe vágó vagy életre szóló tanulságokat. A teremtés-elbeszélések történettel tanítása viszont életünk legmélyebb alapjait állítja elénk. A létünket, az Istennel való közösségünket, az Istentől való függésünket, a legvégső eredetünket, az ember alapvető céljait, kapcsolatait (főként a családot) mutatja be, és mond el róluk Istentől származó üzeneteket. Így erre nem megfelelő kifejezés a „tanmese”, amely csak a hasznos, „jó tudni” tanulságokra korlátozódik. – Azért sem volna jó kifejezés a teremtés-elbeszélések irodalmi műfajára a „tanmese” vagy „mese”, mivel a „mese” természetszerűen a gyermekek számára készül, tehát a gyermekek gondolkodásához igazodik, tudván, hogy a felnőttek is sokat tanulhatnak belőle. Az első korinthoszi levél szeretet-himnusza így ír erről: „Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy éreztem, mint gyermek, úgy gondolkoztam, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat.” (1Kor 13,11) A teremtés-elbeszélések történettel-tanítása azonban nem gyermekek számára készült. A korábbi elemzések éppen eléggé bemutatták, hogy szinte minden mondatának a „megfejtéséhez” igénybe kell vennünk a felnőtt tanultságunk valamennyi rendelkezésre álló eszközét. Ezt a történettel-tanítást az örökkévaló, mindenható és mindentudó Isten ihlette, továbbá felnőtt emberek, Istennek áldott, felnőtt emberei írták le, mégpedig alapvetően felnőtt emberek számára, akiknek minden felnőttségüket össze kell szedniük ahhoz, hogy a történettel-tanítás műfajában leírt szövegből felfoghassák Isten áldott üzenetét.[4]
A kérdés harmadik része így hangzott: A teremtés-elbeszéléseknek „semmi köze a valósághoz?” – Gondolom, ezt a kérdést az eddig leírtakban már kellően megválaszoltuk: A teremtés-elbeszélések a legalapvetőbb valóságokról tanítanak, csupán a történettel-tanítás műfajában, amely képekben gazdag, színes, sokrétű, a témához illően tágas irodalmi műfaj.
Néhány, a műfaj felismeréséből adódó üzenet
Még néhány gondolatot kifejtenék, hogy – amennyire lehet – kerek képet kapjunk az első két teremtés-elbeszélés irodalmi műfajáról. Miért ír az első teremtés-elbeszélés a teremtésről a hat napos keretben? A válasz sokrétű, ebből most csak hármat emelek ki.
1. Hatalmas nyomaték. – Az előző elemzésekben már írtam erről, de néhány fontos szempontra még nem került sor. Kifejtettem már azt a hatalmas nyomatékot, amelyet ilyen formában ad az ÚR nyugalom-napjának: Minden egyes héten meg kell szentelnünk az ÚR (JHWH) nyugalomnapját. Ezt a hatalmas nyomatékot fejezi ki a képekben gazdag történettel tanítás azzal, hogy „ha Isten maga is megpihent a teremtés hat napja után, mennyivel inkább meg kell pihennünk nekünk, embereknek, az Ő teremtményeinek minden héten, a hat keményen átdolgozott nap munkája után!” Már láttuk, hogy nekünk emlékezéssel, dicsőítéssel, pihenéssel kell megszentelnünk Isten nyugalomnapját. Ez az első és legfontosabb üzenete a hat napos keretnek.
Arra is felfigyeltünk a korábbiakban, hogy ez az üzenet annyira fontos az ihlető Istennek és a bibliai szöveget leíró ihletett emberi szerzőnek, hogy a 8 teremtés-akciót hat napra sorolta be, vállalva ezzel az irodalmi szerkezetben föllelhető kisebb-nagyobb következetlenséget, valamint azt is, hogy egy-két helyen elhagyja az egyébként oda is jól illő „és látta Isten, hogy… jó.” formulát. Ez utóbbit azért, hogy kijöjjön a héber gondolkodásban „egészet” jelentő hetes szám, amely a nyolc teremtés-akció száma alapján többre jönne ki.
És még valami. Újszövetségi szemmel nézvén erről a hatalmas nyomaték-adásról jó, ha eszünkbe vesszük, mekkora nyomatékot adott Urunk Jézus maga is annak, hogy megtartsuk az ÚR nyugalom-napját, Sabbátját: A kereszthalál győzelme után péntek estétől nem csak szombat estéig, hanem az egy(es) nap hajnaláig „megpihent”. A sírban. Urunk Jézus tette ezt, akit annyiszor vádoltak, piszkáltak, hogy „megszegi a szombatot”. Aki Atyjához hasonlóan „mind ez ideig munkálkodott”, pontosabban munkálkodik, isteni jelen-időben. Ő, akit annyit vádoltak, piszkáltak, hogy „nem tartja meg a szombatot”, a halála után megtartotta. Alaposan, másfél nap hosszában. – Érdemes fölfigyelnünk erre, mert nem a véletlen műve, hanem isteni mindentudással, mindenhatósággal megtervezett és végbevitt tudatos tanúságtétel.
2. Történelmi tény. – Fontos észrevennünk azt is, hogy a teremtés bibliai tanítása nem valami, az időben meghatározhatatlan „hajdanán” történt „ködös emlékről” szól[5], hanem valódi „történelmi eseményről”, amelyet a hétnapos keret ú.n. „ciklikus időfolyamatban”[6] mutat be, majd az 1Móz5- és 10-ben ú.n. „lineáris időfolyamatban”[7] köt össze az Ábrahámmal megjelenő „történelmi korral”, és így a mával is.[8]
3. A teremtés célja Isten megdicsőítése. – Hogyan következik ez az első teremtés-tanításból? Pontosan úgy, ahogyan a hat napos munka után következik a hetedik napi pihenés, emlékezés, dicsőítés, vagy az ÚR napjának Istennek szentelése. Az Istennek szentelés nyugalom-napi „programjában” ui. alapvető elem Istennek a magasztalása, dicsőítése[9], méghozzá ennek a „szent gyülekezésben” történő véghezvitele[10]. Mind az ószövetségi, mind az újszövetségi iratok sugározzák ezt a lelkületet, mentalitást, gyakorlatot, mert valahányszor Isten teremtő munkája kerül szóba, természetszerűen kifejeződik valamilyen formában Isten magasztalása, dicsérete is[11]. Hozzá kell tennem: Isten nem valamiféle „hiúsági komplexusból” igényli a dicsőítést, hanem miattunk. A mi helyes valóság-látásunk, értékelésünk alapja, hogy dicsőítsük a teremtő Istent a Teremtés nagyszerűsége miatt. Ez számunkra áldás, mégpedig olyan, amely által az Istennel való kapcsolatunk életté válik, amint azt a zsoltárban olvashatjuk: „Te szent vagy, Izrael dicséretei között lakozol.” (Zsolt 22,4; v.ö. Ef 5,19; Kol 3,16-17; stb.)
Meg kell még említenem – az irodalmi műfajokra való tekintettel is –, hogy a teremtésről szóló bibliai tanítások nem csak a teremtés-elbeszélésekben jelennek meg a Bibliában. A „nagy teremtés-zsoltár” (Zsolt 104), Istennek a számonkérése Jóbtól (Jób 38), és számos rövidebb, de óriási jelentőségű bibliai mondat mutatja, hogy a teremtés állandóan visszatérő téma a Bibliában. Ezek idézésére – terjedelmi okokból – most nincsen módunk, de nagy számuk önmagában jelzi a téma fontosságát, ezért ízelítőül felsorolok közülük néhány igehelyet: 1Krón 16; Jób 38; Zsolt 19; 24; 33; 65; 74; 89; 93; 96; 104; 135; 136; 145; Péld 8; Ézs 40,28; 42,5; 43,1-15; 45,7-18; 46,10; 51,9-15; 57,19; 65,17-18; Jer 5; 31; Ám 4,13; Hagg 1,8; Dán 4,32; Jn 6,40; Róm 1,19-21; 4,16-22; Ef 1,11; Zsid 11,3; Jak 1,18; Jel 4,11; 5,13; 14,7; stb.[12]
Ugyanakkor szembe tűnő, hogy – a már említett 2Móz 20-ban közölt Tíz Ige indokolásán kívül (2Móz 20,11; 31,17) – egyetlen másik bibliai szöveg sem utal a hat naptári nap alatt végbemenő teremtésre. Érthető tehát, hogy a kutatók jelentés része az első teremtés-elbeszélés hat napos keretét úgy tekinti, mint a nyugalomnapra vonatkozó, a 2Móz 20-ban megszövegezett Tíz Ige parancsának a nagy nyomatékú alátámasztását, hangsúlyozását, és semmiképpen sem „helyszíni tudósítást” a világ teremtésének a lefolyásáról. Ezt a gondolatot folytatva megállapíthatjuk, hogy az első teremtés-elbeszélés történettel tanít Istenről, a világ teremtőjéről, a teremtett világ szereplőiről, amelyek valamennyien Istennek céllal és feladattal ellátott teremtményei, és különösképpen az emberről, akit Isten a saját képmására teremtett. Mégpedig azért, hogy az emberben éljen – isteni, tehát számunkra felfoghatatlan, de megtapasztalható módon –, mégpedig minden egyes emberben.
Ha visszagondolunk az első teremtés-elbeszélés himnuszának az előzőekben feltárt isteni üzeneteire, akkor láthatjuk az üzenetek színes sokaságát, hallatlan mélységeit és a mindennapi életünkben felismert fontos szerepét.
Nem véletlen, hogy a teremtés hallatán általában a Genezis első két teremtés-elbeszélése jut az eszünkbe. Teljesen jogosan, mert ez a két teremtés-elbeszélés tanít talán a legtöbbet és összefüggő egységben a látható világ teremtéséről. Tehát tartalmában is alapvető jelentőségű, és formailag is remekmű. Életünk alapjaira mutat rá.
Ha ezek közül – befejezésképpen – a legfontosabbat vagy legalapvetőbbet kellene megneveznem, akkor Istennek azt a fantasztikus tervét említeném, hogy azért teremtett meg minket, embereket a világban, hogy mibennünk éljen, mi pedig őbenne. Ez pedig minden képzeletet felülmúló üzenet. A cikksorozat előző elemzései alapján – remélem – érthető, hogy ezt hallom ki már az 1Móz1,3-5 lendületes és szinte szédítő szavaiban:
„És szólt Isten: Legyen világosság! És lett világosság! És látta Isten, hogy a világosság jó. És válaszfalat emelt Isten a világosság közé és a sötétség közé, és elnevezte Isten a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának nevezte el. – És lett este és lett reggel: egy(es) nap.” (1Móz 1,3-5)
Néhány, a témához kapcsolódó könyv:
· Bartha Tibor Dr. (szerk.) [1993] Keresztyén Bibliai Lexikon I-II., Bp., Kálvin Kiadó, 723+785 o. CD-n in: MRVSz-2000 CD-ROM [2000]
· Czövek Tamás [2007] Teremtés és misszió – Isten győzelme a káosz felett, Bp., Kálvin Kiadó, 142 o.
· Gyökössy Endre [2000] Őstörténet 1. Bp, Szent Gellért Egyházi Kiadó, 284 o.
· Gyökössy Endre [2001] Őstörténet 2. Bp, Szent Gellért Egyházi Kiadó, 298 o.
· Haag, Herbert [1989] Bibliai Lexikon, Bp., Szent István Társulat, 1970 o. CD-n in: MRVSz-2000 CD-ROM [2000]
· Hamar István [22008] Az ember a teremtett világ élén (A bibliai őstörténet tanítása az ember és a természet viszonyáról) Szolnok, Fővin Kft., 116 o.
· Komesz Mátyás [2011] Az üzenetcentrikus bibliaelemzés, Bp., PTF, 248 o.
· Puskás Attila [2006] A teremtés teológiája Bp., Szent István Társulat, 342 o.
· Raj Tamás [2003] Bibliaiskola - A Szentírás kulcsszavai és szállóigéi Bp., Makkabi Kiadó, 213 o.
· Rózsa Huba [2002] A Genesis könyve I. – A bibliai őstörténet magyarázata (Gen 1-11) Bp., Szent István Társulat, 337 o.
· Teremtéstörténetek [1994] Populart füzetek 1. Bp., Interpopulart Könyvkiadó
· Tóth Kálmán Dr. [1972-2000] Mózes öt könyvének magyarázata, Pentateuchosz, in Jubileumi Kommentár – in: MRVSz-2000 CD-ROM [2000] Bp., Kálvin Kiadó - Arcanum
· Wenham, Gordon J. [1987] Genesis Commentary – PTF in: World Biblical Commentary (WBC) CD, Dallas - Texas, Word Books Publisher
· Westermann, Claus [1974. 21976] Genesis (Biblische Kommentar) I-III. Neukirchen-Vluyn - Zwickau, Neukirchener Verlag
· Wolff, Hans Walter [2001] Az Ószövetség antropológiája, Bp., Harmat Kiadó, 317 o.
· Zimmerli, Walther [51991, 31967, 11943] Genesis - 1. in: Zürcher Bibelkommentare, Zürich, Theologischer Verlag