Dr. Komesz Mátyás: A teremtés-elbeszélés üzeneteiből  7. - Az ember teremtéséről - 2.

AJÁNLÓ

A cikket azoknak ajánlom, akik szembe kívánnak nézni azzal a kérdéssel: Miben képmása Istennek az ember? Vagy: Miben hasonlít az ember Istenre?

EZEKRE A KÉRDÉSEKRE KERESSÜK A VÁLASZT

• Miben hasonlít az ember Istenre?

• Melyik ember igazi képmása Istennek?

• Mi mindent jelent a Bibliában az "uralkodik" kifejezés?

• Mi mindent jelent a Bibliában az "ismer-tud" kifejezés?

• A férfi és a nő külön-külön vagy együtt Isten képmása?

Sorozatunk előző cikkében az „Isten magához hasonlóvá teremtette az embert” címnél álltunk meg: Miben hasonlít az ember Istenhez? Vagy még személyesebb formában: Miben hasonlítunk mi, emberek Istenhez?

a. Az ember Isten képmása: uralkodik

A bibliai szöveg azonnal válaszolni kezd spontán és jogos kérdésünkre: "Uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon és az egész földön és a földön csúszó mindenféle csúszó-mászón!" (1M 1,26)  Az ember tehát abban hasonlít először is Istenhez, hogy uralkodik. Kiken? Az idézett 1M 1,26 szerint a tenger halain, az ég madarain, az állatokon és az egész földön és a földön csúszó mindenféle csúszó-mászón. Tovább olvasva a Bibliát hamarosan megérthetjük, hogy Isten teremtő szándéka szerint az embernek uralkodnia kell az egész földön. Pontosabban uralma alá kell hajtania az egész földet. (Lásd 1M 1,28)

Mit foglal magában az uralkodik szó a bibliai szövegekben? A cikksorozat elején már összefoglaltam egészen tömören: Az uralkodik szó magában foglalja az utat mutat, vagy útbaigazít - vezet - védelmez - gondoskodik - ítélkezik - és ismeri jelentéseket. Nézzük hát végig ezeket, mert a Biblia mélységeit nyitják fel előttünk, és nagy segítségünkre lesznek abban is, hogy közelebb kerüljünk a bibliai gondolkodásmódhoz.

a.0. Mit nem jelent? – Azzal kezdeném, hogy az elemzett helyen mit nem jelent az uralkodik szó. Nem jelenti a felelőtlen uraskodást. kiskirálykodást, mint például Roboám ben Salamon esetében, aki keményebb kizsákmányolást ígért jövendő alattvalóinak, mint amilyent apja, Salamon idejében voltak kénytelenek elviselni. (1Kir 12) Nem jelenti a mások fölötti zsarnokoskodást, mások tulajdonának szabad elrablását, mint Jezábel és Akháb ben Omri esetében, (1Kir 18 és 21) és az ehhez hasonlókat. Milyen tartalmakat hordoz, ha ezeket nem?

a.1. Ismeri – Aki uralkodni akar valaki vagy valami fölött, annak először is ismernie kell azt a valakit vagy valamit. Feltételezem, hogy ezt nem kell külön bizonyítanom az Olvasónak, annyira magától értődő, evidens. Az ismeri szó maga azonban külön elemzést igényel, mivel a héber bibliai gondolkodásban sokkal többet jelent, mint a magyar  tudja, ismeri. Két nagyon fontos jelentés társul a magyarban megszokott egy jelentéshez. A tud mellett gyakran hordozza a tapasztal, valamint a közösségben van jelentéseket is. Szánjunk egy kis időt ennek a két "plusz-jelentésnek" a feltárására! (lásd Komesz [2010] 12. o.)

ismer = tud - tapasztal - bensőséges életközösségben van

A bibliai Jób ismert hitvallásának rövid mondatával mutatnám be: "Tudom, hogy él az én megtartóm." (Jób 19,25) A tudom mindhárom jelentése sokat mondó ebben a hitvallásban. – A tudok róla, felismertem, megjegyeztem jelentés is fontos a mondatban, és erre kapcsolunk azonnal, amikor magyar nyelven olvassuk a szöveget, erről tehát nem kell külön írnom.

– A tapasztalom, megtapasztaltam jelentés a héberben szintén sokat mondó. Jóbnak ez a hitvallása a barátaival folytatott elkeserítő vita közepe táján hangzik el.[1] Kicsoda Jób megtartója? Egyértelműen Isten, az idézett szöveg szerint is. Mit tapasztalt meg Jób Istenről a könyv korábbi eseményeiben? Sok áldást: gyermekeket, tekintélyt, gazdagságot, egészséget. Majd ezeknek az ellenkezőjét is: gyermekei tragikusan hirtelen halálát, vagyonának és egészségének az elveszítését, majd azt is, hogy hatalmas fájdalmában szeretett felesége is ellene fordult. E bajok bekövetkeztekor több, mint csodálatra méltóak Jób szavai: "JHWH adta, JHWH elvette, áldott legyen az Ő neve érte!"  (Jób 1,21) A barátai nem tudtak igazán melléje állni e tragikus csapások elviselésében, pedig a megjelenésük először erre adott reményt, hiszen egy héten keresztül néma csöndben ültek mellette és gyászoltak vele. A velük való kemény vitában azonban lehorgonyoztak annál a korlátolt gondolkodásnál, hogy aki bajban van, annak csak az lehet az oka, hogy az illető vétkezett Isten ellen.[2] Jób tanúságot tesz róla, hogy az ő tragikus bajainak nem az Istentől való elfordulása az oka, és az imént idézett hitvallásában kifejezi, hogy ő nem csak elméletileg tudja, hogy él az Ő megtartója (vagyis Isten), hanem gyakorlatilag is megtapasztalta ezt. Hogyan lehetséges mindez? Ennyi baj, tragédia, csapások után?!

– Csakis úgy, ha az ismer ige harmadik bibliai jelentése is jelen van Jób életében: bensőséges életközösségben van az ő megtartójával, Istenével. Ezt a jelentéstartalmat nem csak Jób idézett hitvallása közvetíti, hanem a Jób könyvében található igen sok Istentől kapott beszéd, valamint Jóbnak a könyv végén olvasható helyreállítása is.

Az ismer igének a bensőséges életközösségben van jelentését természetesen nem állíthatnánk, ha más bibliai szövegekből már nem tudnánk biztosan. Igazolásul az egyik legnyilvánvalóbb igei példát idézem. Az Őstörténetben ezt olvassuk: "Azután megismerte Ádám a feleségét, Évát, aki fogant méhében, és megszülte Káint…"  (1M 4,1) Ebből első olvasásra is nyilvánvaló, hogy a megismerte szó ezúttal a szexuális közösséget jelenti, más bibliai szövegekben pedig általában a bensőséges életközösséget.[3] Az ismer bibliai kifejezés jelentéstartalmában tehát benne lehet az is, hogy bensőséges életközösségben van valakivel vagy valamivel.[4]

Mikor melyik jelentéssel kell számolnunk? Ezt minden egyes szövegben nekünk magunknak kell megkeresnünk. Mégpedig úgy, hogy végig vesszük mind a három jelentéstartalmat, és megvizsgáljuk, hogy közülük melyik milyen üzenetet hordoz az adott szövegben. Minden variáció előfordulhat: vagy csak az egyik, vagy kettő, igen sokszor mind a három, mint Jóbnak az imént vizsgált hitvallásában is. Mindebből fontos felismernünk, hogy amikor Isten a Biblia olvasására hív bennünket, nem "kész-ételt" tálal fel, hanem nekünk is jut elég feladat, hogy Isten üzenetét feltárjuk, és az valódi táplálékká váljék a számunkra.

Ha ezek után újra gondoljuk, hogy csak akkor vagyok képes uralkodni valaki vagy valami fölött, ha ismerem őt, akkor már gyakorlati következményekkel is gazdagodhatunk. Mind a hétköznapi életünkben, mind minden más téren. Nyilvánvaló például, hogy egy mosógép fölött csak akkor tudok uralkodni (= csak akkor tudom megelégedéssel használni), ha ismerem (tudom) a használati utasítását, már kellő tapasztalatra, gyakorlatra is szert tettem a használatában, sőt otthonos vagyok "a vele való közösségben". Az ember-világra is kiterjesztve mindezt különösen nyilvánvaló. Egy munkahelyen például csak akkor lehetek jó főnök, ha ismerem a beosztottjaimat. Nem csak a róluk való tárgyi ismeretre gondolva, bár arra is, hanem ki is tapasztaltam már a személyiségüket, sőt jó közösségben vagyunk egymással, és szívesen dolgoznak velem. Ez utóbbi semmivel sem pótolható kreativitást ad a csoportnak, amely nélkül lehetetlen volna életképes vállalkozásról beszélni. Visszatérve az elemzett bibliai szöveghez, az ember akkor tudja teljesíteni Isten elgondolását, hogy uralkodjék az állatokon, sőt az egész földön, ha először is ismeri az állatokat és az egész földet. Tárgyi tudásra is feltétlenül szükség van, a tapasztalat is sokat segít, hogy ez az uralkodás mind jobb és jobb legyen (az uralkodás is  fejlődőképes Isten elgondolása szerint), sőt bizonyos élő közösség is nélkülözhetetlen az Istentől kapott küldetésünk teljesítéséhez. – Mindebből igen sok isteni üzenet következik, amelyek részletes kifejtésére jelen elemzésben nincs módunk, de amelyeket az eddigiek felhasználásával minden bibliaolvasó saját maga is fel képes tárni.

a.2. Utat mutat, útba igazít – Fontos tartalma az uralkodik szónak az utat mutat, más szóval útba igazít. Ez a tartalom az előző pontban tárgyalt ismeretre épül. Ezúttal is csak a mozzanatra hívom fel a figyelmet, és teljes kifejtés helyett csupán néhány példát említek.

Urunk Jézus a búcsúbeszédében ezt mondja a tanítványainak: "Ahova pedig én megyek, oda tudjátok az utat.” Tamás erre így szólt hozzá: „Uram, nem tudjuk, hova mégy: honnan tudnánk akkor az utat?” Jézus így válaszolt: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam. " (Jn 14,4-6) – Hálásak lehetünk Tamásnak, hogy föltette a kérdést: „Uram, nem tudjuk, hova mégy: honnan tudnánk akkor az utat?”  Az uralkodásról beszél? Igen, hiszen azzal kezdi: "Uram!" Az útbaigazításról esik szó? Igen, hiszen az uralkodó Jézus király az "út", az igazi út, mégpedig az életre vezető igazi út.[5] Urunk Jézus tehát abban is tökéletesen uralkodik fölöttünk, hogy útba igazít minket mind az életre vezető utat illetően, mind pedig más apróbb vagy nagyobb kérdésben is.

a.3. Vezet – Az uralkodik szónak fontos tartalma az, hogy vezet. Ez a hétköznapi szóhasználatunkban is benne van, s az előző pontban tárgyalt utat mutat, útba igazít tartalomból is következik. Mégis érdemes rá irányítanunk a figyelmet, mert manapság bizonyos idegenkedést tapasztalunk, amikor a hívő ember azt mérlegeli, hogy vállaljon-e vezető pozíciót vagy sem. Talán túl sok diktatúrát éltünk át az elmúlt évtizedekben? Kétségtelen. De jó irányban tájékozódunk, ha Istenben szemléljük, mit is jelent valójában a vezetés. A 25. zsoltár így esedezik JHWH vezetéséért:

"A Te útjaidat, JHWH, ismertesd meg velem,

a Te ösvényeidre taníts meg engem,

vezess engem a Te hűségeddel, és taníts engem,

mert Te vagy, Istenem, az én szabadításom, egész nap Téged várlak!" (Zs 25,4-5)

Mi után kívánkozik a zsoltáros? JHWH uralkodása után. A saját életében elsősorban, de az egész világot illetően is. Ebben az idézetben sorra megjelennek az előző pontokban már említett uralkodás-mozzanatok: az ismeret, az útmutatás, útbaigazítás és a vezetés is.

Urunk Jézus szájából is hányszor halljuk: "Kövess engem!" [6] Pál apostol megtanulta Urunk Jézus uralkodásának ezt a mozzanatát. A korinthoszi és a filippi levélben olvasunk erről (1Kor 4,16; 11,1; Fil 3,17), és az 1Kor 11,1-ben meg is adja ennek a módját vagy indítékát is: "Legyetek a követőim, amint én is követője vagyok a Krisztusnak."

Nem szabad tehát idegenkednünk az uralkodik szónak ettől a jelentés tartalmától, a vezetéstől sem, hiszen a Teremtő Isten parancsa ez minden ember számára. Kétségtelen, hogy felelősséggel jár. Ennek megfelelően egy közösség vezetését csak olyan valakinek szabad vállalnia, aki erre Istentől nem csak megbízást, hanem adottságokat és ajándékokat is kapott. Egy-két ránk bízott személy vagy dolog vezetése azonban mindegyikünknek a feladata.

a.4. Védelmez – Lényeges jelentés tartalma az uralkodik bibliai kifejezésnek a védelmez. Ha valaki csak az uraskodást  hallaná ki az uralkodik szó hallatán, a védelmez jelentés-tartalom segíthet neki a helyére igazítani a szó igazi és gazdag értelmét. Milyen védelmezésre utalnak a bibliai szövegek? Nagyon sokfélére.

A legelső, amivel az Őstörténetben találkozunk, a támadásoktól való védelem. Az 1M 3 bemutatja a kígyó, tehát a Gonosz támadását az ember ellen. Hogyan védelmezi ettől Isten az embert? Első sorban a már tárgyalt útmutatással. A későbbiekben még részletesen átgondoljuk "a jó és gonosz ismerésének fájának" témakörét, de röviden már most is kitérek rá, mivel Isten útmutató védelme ebben jelenik meg talán először az Őstörténet szövegeiben. Az ezzel kapcsolatos félreértések pedig külön tanulmányt érdemelnének. Egy biblikus konferencián tette föl az egyik hallgató a kérdést: "Milyen fáról tiltotta meg Isten az embernek az Édenben, hogy arról egyék? Tényleg alma volt, nem inkább füge?" Az előadó meglepődött a kérdésen, de szakszerűen válaszolt: "Kedvesem, a bibliai szövegben meg van nevezve a fa fajtája: a jó és gonosz ismerésének a fája." A kérdező nem elégedett meg a válasszal, és megismételte a kérdését: "De milyen fajta fa volt az?" – Az előadó bírta idegekkel, és kifejtette, hogy a jó és gonosz ismerésének fája a bizonyos fa "fajtája". Mit jelent enni a jó és gonosz ismerésének a fájáról? Egészen röviden négy mozzanatban foglalhatom össze: 1. Meg tudom különböztetni a jót és a gonoszat. – Ezt természetesen nem tiltja Isten, sőt kifejezetten parancsolja, és bölcsességnek nevezi,[7] ugyanis ez különbözteti meg az érett korú felnőttet a kisgyermektől, de a már elgyöngülő aggastyántól is. [8]  2. Mindent tudni, hogy mások fölé kerekedjem. – Ezt a jelentést sugallja a kígyó, amikor az asszonyt kísérti az Édenben. (1M 3,4-5) Ezt tiltja Isten, azt viszont határozottan parancsolja, hogy minél többet megtudjunk Istenről és a teremtett világról. (1M 1,28)  3. Közösséget vállalni a gonosszal éppen úgy, mint a jóval. – Ez a jelentés az ismer szó már bemutatott jelentés-köreiből adódik, és ezt határozottan tiltja Isten. [9]  4. Én szabom meg, mi jó és mi gonosz, nem törődve azzal, hogy Isten mit tart jónak vagy gonosznak. – A jó és gonosz megszabásának joga ugyanis – a Biblia szerint – egyedül Istent illeti meg (5M 28-29; Zs 35,24; 1Kor 4,4; stb.). Ennek megfelelően Isten ezt határozottan tiltja. Elfogadta az ember ezt a tiltást, tehát Isten őriző védelmét? Sajnos nem. (1M 3,22) Be is következett az a szankció, amit Isten már a védelmező útmutatásában is határozottan megfogalmazott: "A kert minden fájáról bátran egyél, de a jó és gonosz ismerésének fájáról, arról ne egyél, mert amely napon eszel arról, halálnak halálával meghalsz." (1M 2,16-17)

Ebből a rövid összefoglalásból is láthatjuk: Isten mindent megtett, hogy megóvja az embert a kígyó támadásától, csak az ember nem fogadta el Isten szeretve őrző védelmét. Olykor bizony saját magunktól kell megvédenie minket valakinek, aki vállalta, hogy uralkodik fölöttünk. Az előzőek alapján ez igen nehéz vállalkozás. Legalábbis az Isten által teremtett "szeretet-világban", amelyben élünk.

Sok más dimenziója van még az uralkodásból fakadó védelmezésnek a Bibliában. Védelmezni a félreértésektől, az eltévelyedésektől, az egészségtelen életmódtól és így tovább, de ezeket még felsorolni is hosszadalmas, nem hogy részletesen bemutatni. Egyet azonban még megemlítek, mivel a Bibliában ez a védelmezés fordul elő a legtöbbször: védelmezni az istentelenségtől. Mózes, Józsue, Sámuel, Jesája és minden más jelentős "uralkodó" (akiket inkább vezetőnek szoktunk mondani egyéb félreértések elkerülése érdekében) ettől igyekezett védelmezni a rábízottakat: "Vigyázz magadra, hogy el ne felejtkezzél az ÚRRÓL, aki kihozott téged Egyiptom földéről, a szolgaságnak házából!... Ne járjatok idegen istenek után, azoknak a népeknek istenei közül, akik körülöttetek vannak!" (5M 6,12…14) Urunk Jézus pedig ugyanezt a védelmet pozitívan fogalmazta meg a misszió parancsban: "Tegyétek tanítvánnyá az összes népet!" (Mt 28,19) – így védelmezve őket attól, hogy elvesszenek. (lásd Jn 3,16)

a.5. Gondoskodik – A Bibliában az uralkodik szó a gondoskodik jelentést is magában foglalja. Ha közmondásosan jó királyokról esik szó, abban mindig megjelenik ez a tartalom: az övéiről való gondoskodás. Isten maga is kifejezi ezt az ember megteremtésével kapcsolatban az 1M 1,28-31 versekben, és nagyon sok más helyen is a Bibliában. A családokban, a gyermekeik fölött "uralkodó" szülők leghétköznapibb tennivalója is ez, a személyes szükségletekről való gondoskodás. Nem csupán az ennivaló, ruházat, lakás témakörére kell gondolnunk, hanem sokkal inkább a személyes kapcsolatok ápolására, amelyre a mai rohanó életben igazi művészet időt és energiát szakítani. Jó, ha Urunk Jézus szavai sokszor járnak az eszünkben, sőt a szívünkben: "Ti azért keressétek először az Ő (Isten) királyságát és az annak megfelelő igaz életet, és ezek mind (ennivaló, ruha) hozzáadatnak nektek!" (Mt 6,33)

a.6. Igazságosan ítél – Az uralkodik szó hasonlóan lényeges tartalma a Bibliában az igazságosan ítél  jelentés is. Minden magyar ember hordja a szívében a szólást: "Mátyás, az igazságos." Negatív formában is megfogalmaztuk ugyanezt: "Meghalt Mátyás, oda az igazság!" A bibliai uralkodik szóban is benne van ez a jelentés tartalom. Nem csupán a királyok számára, hanem sokkal inkább minden ember számára. Ennek több tartalmára is figyelmet kell szentelnünk. Az egyik az elmarasztaló ítélkezés bibliai tilalma, a másik az igazságos ítélkezés elhagyhatatlan követelménye, a harmadik a "mindent vizsgáljatok meg!" állandó feladata. Lássuk ezeket részletesebben, és ezúttal más sorrendben!

– Ismétlődő isteni felszólítás a Bibliában, amit az első Thesszalonikai levélből idézek: "…mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg, a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok." (1Thessz 5,21-22)[10]  Köztudott, hogy manapság óriási a bizalmatlanság az emberek között. A bibliai időkben is hasonló volt a helyzet. De nem valamiféle "szabványos" bizalmatlanságra bíztat minket a Biblia, hanem csak arra, hogy komolyan kell vennünk a realitást, tehát alaposan meg kell vizsgálnunk.

– Az igazságos ítélkezés igénye annyira velünk született, hogy a fontosságát aligha kell bizonygatnom. Egy szempontra azonban rá kell mutatnom, mert a Biblia is hangsúlyozza ezt: Isten igazságos ítélkezésének sok pillére van. Ő minden körülményt ismer, mérlegelni, abszolút jó szándékú, teljesen elfogulatlan, megvesztegethetetlen, ő az igazi szeretet és így tovább. Ha ezeket saját magunkra nézve gondoljuk át, akkor jogosan bizonytalanodunk el, mert ezek az adottságok belőlünk vagy hiányoznak vagy igencsak korlátozottak. Hogyan tudunk akkor mégis igazságosan ítélkezni? Urunk Jézus radikálisan parancsol: "Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek." (Mt 7,1-5)[11] Megtiltja tehát nekünk Isten az ítélkezést? Egyrészt megtiltja, másrészt a királyoknak megparancsolja, hogy ítélkezzenek: "Állíts törzsenként bírákat és elöljárókat minden lakóhelyeden, amelyet Istened, az ÚR ad neked, és ezek ítéljék a népet igaz ítélettel. Ne ferdítsd el az ítéletet, ne légy személyválogató, és ne fogadj el vesztegetést, mert a vesztegetés elvakítja a bölcseket is, és az igaz beszédet is elferdíti."  (5M 16,18-19)[12] – Hogyan oldható fel az említett két kijelentés között feszülő ellentmondás? Igazából csak úgy, ha mindig ügyelünk arra, hogy Isten éljen mibennünk. Az Ő valóságos jelenlétében, az Ő tanácsára, indítására pontosan figyelve szabad csak ítélkeznünk, méghozzá kizárólag indokolt esetben. Ez ad reményt, hogy Isten igazságos ítélkezése valósul meg a mi ítélkezésünkben.

– Ezzel már le is írtuk az elmarasztaló ítélkezés tilalmáról mondandókat.

– Az ítélkezéssel kapcsolatban említek még egy bibliai aspektust: Urunk Jézus tanítványai a mennyben ítélkezni fognak.  Máté evangéliumában a következőt olvassuk erről: "Ámen! Mondom néktek, hogy ti, akik követtek engem, a megújult világban, amikor az Emberfia beül dicsőségének királyi székébe, ti is tizenkét királyi székbe ültök, és ítéletet tartotok Izráel tizenkét törzse felett." (Mt 19,28) Máté evangéliumában ez a kijelentés a "gazdag ifjú" jelenethez kapcsolódik, amikor Urunk Jézus – a tanítványok legnagyobb megdöbbenésére – megállapítja, hogy a "gazdag ember nehezen megy majd be a mennyei királyságba!". Péter azonnal rákérdez, "Mi elhagytunk mindent, és követtünk téged, mi lesz hát a jutalmunk?"  Erre válaszol Urunk Jézus az idézett mondatokkal. (Mt 19,24…27) Lukács evangéliuma is hozza Urunk Jézusnak ezt a kijelentését, de az utolsó vacsora jelenetében: "Ti vagytok azok, akik megmaradtatok velem kísértéseimben (próbáimban), és én rátok hagyom a királyságot, ahogyan az én Atyám rám hagyta azt; hogy egyetek és igyatok az én asztalomnál az én királyságomban, és királyi székekbe ülve ítéljétek Izráel tizenkét törzsét." (Lk 22,28-30) A Jelenések könyvében is olvasunk erre emlékeztető üzenetet a Laodiceai gyülekezetnek írott levélben, ugyancsak Urunk Jézus szájából: "Aki győz, annak megadom, hogy velem együtt üljön az én trónusomon; mint ahogy én is győztem, és Atyámmal együtt ülök az ő trónusán." (Jel 3,21) (Ebben a szövegben nem kap megfogalmazást az ítélkezés mozzanata.) Nem megyek bele az idézett bibliai szövegek elemzésébe, a kommentárok sem nagyon részletezik, csupán felhívom a figyelmet erre az aspektusra, nézőpontra, hogy Urunk Jézus tanítványai a mennyben ítélkezni fognak. Ilyen mennyei távlatai vannak az ítélkezésnek? Igen. Ezért is helyénvaló számba vennünk az ítélkezik szó felsorolt bibliai jelentés-tartalmait.

a.7. Uralkodik önmagán – Az uralkodik szó jelentéseit átgondolva mindenképpen ki kell térnünk arra a jelentésre is, amit a Biblia sokszor említ, mégis gyakran kikerül a csupán nyelvi vizsgálódások látóköréből. Urunk Jézus az őt követni akarók számára fogalmazza meg ezt a jelentést: "Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megmenti azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszti vagy romlásba viszi?" (Lk 9,23-25) Mai szóval összegezve megtagadni magamat, meghalni mindannak, ami Urunk Jézusnak nem megfelelő. Az uralkodik szóval is ki tudjuk ezt fejezni: önuralom. A Galata levélben szereplő "Lélek gyümölcsének" egyik "gerezdjét" általában mértékletességnek fordítják, de az itt álló görög szó (eggrateia) fontos jelentése az önuralom is.[13] Ugyanerről olvasunk az első Péter levélben: "legyetek tehát bölcsek és józanok, hogy imádkozhassatok!" (1Pt 4,7) A "legyetek józanok"-nak fordított kifejezés (néfó) teljes jelentés-tartalma: mértékletes - mérsékelt - mértéket tart - uralkodik önmagán, ennek megfelelően az idézett mondat nyers fordítása így is hangozhat: "tartsatok mértéket!", "uralkodjatok magatokon!". A hívő életünknek ezt az alapkövetelményét sokszor állítja tehát úgy elénk az isteni kinyilatkoztatás, hogy uralkodjunk önmagunkon. Az első teremtés-tanításban ez a jelentés-kör még közvetlenül nem ismerhető fel, de az egész Biblia alapján ez is beletartozik az uralkodik szó bibliai jelentésébe.

a.8. Pásztor – Célszerű még ránéznünk egy gyakori bibliai képre az uralkodik jelentés-tartalom átgondolásakor, a pásztor képére. Istenre is alkalmazza a Biblia a pásztor képét (JHWH az én pásztorom, nem szűkölködöm – Zs 25,1; stb.). A héber Biblia a királyokról, vezetőkről, sőt a Messiásról, JHWH Fölkentjéről is írja gyakran, hogy ők pásztorok, [14] és Urunk Jézus saját maga is jelzi, hogy őbenne ezt a képet illetően is beteljesedtek Isten korábbi ígéretei, amikor így szól: "Én vagyok a jó pásztor." (Jn 10,1-16) [15] A pásztorban is jelen kell lennie mindannak, amit az uralkodik szó tartalmáról összegyűjtöttünk: ismeri a juhait, útba igazítja, vezeti és védelmezi őket, gondoskodik róluk, ítélkezik fölöttük, uralkodik önmagán, mint azt Philip Keller remekül bemutatja rövid, de tartalmas könyvében. (Keller [1990])

b. Az ember Isten képmása: férfi és nő

A bibliai szöveget olvasva a második állítás, ami az Istenhez való hasonlóságunkkal kapcsolatban elhangzik: "férfivá és nővé teremtette meg őket." (1M 1,27) Az egész igeverset magunk elé állítva még erőteljesebben szemünk előtt áll annak a hangsúlyozása, hogy a szent, Istentől ihletett szöveg arról ír, hogy az ember így, férfiként és nőként Isten képmása: "Megteremtette hát Isten az embert a saját képmására, Isten képmására teremtette meg őt, férfivá és nővé teremtette meg őket." Már említettük, hogy a kifejezések ismétlése a bibliai szövegekben a mondanivalót hangsúlyozza. Ezúttal is erről van szó. "Megteremtette hát Isten az embert a saját képmására" – hangzik az első mondat. "Isten képmására teremtette meg őt" – ismétli a második mondat, "férfivá és nővé teremtette meg őket."  – fejezi be a harmadik.

Lehet, hogy az olvasó meglepődik vagy tiltakozik, ha arról olvas, hogy az ember abban is Isten képmása, hogy férfi és nő. Pedig a bibliai szövegből idézett három mondat nem csak állítja ezt, hanem hangsúlyozza is. Ha a héber szöveg kifejezéseit is szemügyre vesszük, még megdöbbentőbb a bibliai szöveg megfogalmazása. – Először azonban helyre kell igazítanom azt, az előző cikkemben elkövetett hibát, mivel ugyanezen az igehelyen tévedésből a héber ZKR-zákár (= férfi, hím) jelentése helyett a GBR-geber (=férfi, hős) jelentését írtam. Kérem kedves Olvasóim szíves elnézését! – A "férfinek" fordított héber szó (ZKR-zákár) "férfit, hímet" jelent, és a "gondol, emlékezik (ZKR)" igéből származik, amely az okos, gondolkodó férfi jelentést sugallja.. Az "nőnek" fordított héber szó (NQBH-nöqébá) szó az "átfúr, átlyukaszt, megjelöl, megbélyegez" (NQB) igéből származik. Mire utalhat ez az utóbbi etimológia? A Tóra szombatévre vonatkozó szabálya így szól: "Ha eladja magát neked valamelyik atyádfia, egy héber férfi vagy nő, hat évig szolgáljon téged, de a hetedik évben bocsásd szabadon!... De ha ezt mondja: Nem megyek el tőled! - mert megszeretett téged és házad népét, mert jó dolga volt nálad, akkor fogj egy árat, és szúrd azt a fülén keresztül az ajtófélfába, azután maradjon ő a szolgád örökre. Ugyanígy tégy szolgálóddal is!" (5M 15,12-18; 2M 21,1-6) Nem alaptalan tehát arra gondolni, hogy az  átfúr, átlyukaszt, megjelöl, megbélyegez szóra való utalás a rabszolgasorsot juttatja a bibliai idők emberének az eszébe. Ha a bibliai korokban a Közel-keleten uralkodó patriarkális viszonyokat is figyelembe vesszük, akkor fontos szerepe lehet annak, hogy az első teremtés-tanítás igen nagy hangsúlyt ad annak, hogy egyrészt az ember férfiként és nőként Isten képmása, másrészt a "hímnek, férfiasnak, gondolkodónak" nevezett férfit és az "átfúrással, megbélyegzéssel" kapcsolatba hozható nőt egyenlő joggal, ranggal említi, és csak együtt mondja őket Isten képmásának. Ha ismét tudatosítjuk, hogy a bibliai szöveg – Istentől ihletve – nagyon tudatosan válogatja meg a kifejezéseit, akkor mindenképpen föl kell figyelnünk erre a nyelvi bravúrra, poénra.

Érdemes egy kissé elgondolkodnunk ezen a "poénon". A Péld 31-ben olvasható a "derék asszony dicséreteként" közismert költemény. Ebből megtudhatjuk, hogy a férfiak vezetői, harci és nehéz fizikai tevékenységeit leszámítva minden más munkát a "derék asszony" végez a családban. Isten humora, hogy a derék asszony dicséretével zárul a Példabeszédek könyve? Ez tehát a bölcsességi irodalom nagyszerű gyűjteményének a csattanója?  Igen! Az egész héber bibliában általános, hogy a férfiak döntenek az élet fontos kérdéseiben, és egészen ritka kivételnek számít a nők önálló szereplése.[16]  A Példabeszédek könyvének végéhez hasonló "poén" az 1M 1,27-ben, hogy Istennek az emberként (ádám) megteremtett képmása a gondolkodással kapcsolatba hozható férfi és az átfúrással, megbélyegzéssel kapcsolatba hozható nő.  Kétségtelen, hogy nem szokás észrevenni ezt a nagyon is nyilvánvaló "szöveghangsúlyt", ami tudatosan megfogalmazott isteni üzenetet hordoz. Mégpedig azt, hogy az egymást kiegészítő férfi és nő Isten valódi képmása, és külön-külön általában nem tükrözik vissza Isten teljes, valódi képét.[17] Másként fogalmazva: Isten házaspárnak teremtette az embert, és így is gondolkodik róla. Letagadhatatlan tény, hogy a házasság isteni gondolata a bibliai időkben is, azóta is mindmáig válságban van. Kevesen tudják, hogy ókori birodalmakban például a vérfertőző szexuális kapcsolatot (hogy az uralkodó a saját anyjától nemzi utódait stb.) az uralkodó ideológusai "szent dolognak", "eszményi állapotnak" deklarálták.[18] Jelentős bibliai szereplők életében is sötét árnyékként szerepel a többnejűség, a szabad szerelem és egyéb, a házasságot nem csak törő, hanem romboló, lejárató akciók. Az újszövetségi iratok sem titkolják, hogy nem csupán a "pogány" népek embert romboló szexuális devianciái támadták és rombolták Isten fönséges elgondolását a férfiről és a nőről, hanem Urunk Jézus tanítványainak is "alapokat kellett tanulniuk", amikor megkérdezték Mesterüket, "szabad-e a férfinek elbocsátania a feleségét?" (Mt 19) Akkori állapotukban ugyanis – Urunk Jézus kereszthalála, feltámadása, mennybemenetele és a Szentlélek kiáradása előtt…! – még koruk "földszagú" gondolkodását képviselték, amelyből azonban elvezette őket arra a jézusi szemléletre, amely az újszövetségi iratokban megfogalmazást kapott.[19]

Ezeket szem előtt tartva nem lehetünk eléggé hálásak teremtő, megváltó és kijelentéseket adó Istenünknek, hogy a férfire és nőre a héber nyelvben kialakult jellegzetes kifejezések használatával is rávezet minket arra a fönséges elgondolására az emberről mint házaspárról, amit az első teremtés-tanítás egyetlen igeversben gyémántként megcsillant.

Két igevers, két Isten-képmás-vonás. De van még hátra bőven. A többieket a következő cikkben állítjuk a szemünk elé.

Irodalomjegyzék

Néhány, a témához kapcsolódó könyv:

• • Bartha Tibor Dr. (szerk.) [1993]  Keresztyén Bibliai Lexikon  I-II., Bp., Kálvin Kiadó  – 723+785 o. CD-n in: MRVSz-2000 CD-ROM [2000]

  • Czövek Tamás [2007]  Teremtés és misszió – Isten győzelme a káosz felett  Bp., Kálvin Kiadó – 142 o.

  • Gyökössy Endre [1994]  Őstörténet Bp, Szent Gellért Egyházi Kiadó   – 128 o.

  • Haag, Herbert [1989]  Bibliai Lexikon,  Bp., Szent István Társulat – 1970 o. CD-n in: MRVSz-2000 CD-ROM [2000]

  • Hamar István [22008]  Az ember a teremtett világ élén (A bibliai őstörténet tanítása az ember és a természet viszonyáról) Szolnok, Fővin Kft. – 116 o.

  • Keller, Phillip [1990]  A 23. zsoltár egy juhpásztor tolmácsolásában, Bp., Primo   – 94 o.

  • Komesz Mátyás [2010]: Az üzenetcentrikus írásmagyarázat alapelemei – segédlet (elektronikus állomány) Bp, PTF – 52 o.

  • Puskás Attila [2006]  A teremtés teológiája  Bp., Szent István Társulat – 342 o.

  • Raj Tamás [2003]  Bibliaiskola - A Szentírás kulcsszavai és szállóigéi  Bp., Makkabi Kiadó – 213 o.

  • Rózsa Huba [2002]  A Genesis könyve I.  – A bibliai őstörténet magyarázata (Gen 1-11) Bp., Szent István Társulat – 337 o.

  • Teremtéstörténetek [1994]  Populart füzetek - 1. Bp., Interpopulart Könyvkiadó

  • Wenham, Gordon J. (Cheltenham-ből, vlsz. anglikán szerző) [1987]  Genesis Commentary – PTF  in: World Biblical Commentary CD (WBC)  Dallas - Texas, Word Books Publisher

  • Westermann, Claus [1974. 21976] Genesis (Biblische Kommentar) I-III.  Neukirchen-Vluyn - Zwickau, Neukirchener Verlag

  • Wolff, Hans Walter [2001]  Az Ószövetség antropológiája – Bp., Harmat – 317 o.

  • Zimmerli, Walther [51991, 31967, 11943]  Genesis - 1.  in: Zürcher Bibelkommentare Zürich, Theologischer Verlag

Végjegyzetek

[1] A vita egésze a 3-31. fejezetekben olvasható, az idézett hitvallás a 19. fejezet végén áll.

[2] A Bibliában is olvashatunk olyant, hogy aki betartja a Tórát, azt Isten megáldja, aki viszont nem igazodik a Tórához, azt átok sújtja. (5M 28-30) Ezt a bibliai szöveget azonban egyoldalúan is lehet értelmezni, mint Jób barátai tették Jóbbal, vagy Urunk Jézus tanítványai tették a vakon született koldus láttán (Jn 9,1-3) Az egész Bibliából azonban megtudhatjuk, hogy az 5M 28-30-ban megfogalmazott üzenet nem általánosítható körültekintés nélkül, minden egyes egyéni sorsra. Ezt tanulhatjuk meg Jób könyvéből, és erről tanítja tanítványait Urunk Jézus is az idézett helyen.

[3] Pl. 2M 3,7  (Megláttam népem nyomorúságát Egyiptomban, és meghallottam kiáltozásukat a sanyargatók miatt, mert ismerem fájdalmukat.), 2M 18,20  (ismertesd meg velük az utat, amelyen járniuk kell), 2M 23,9  (Ne sanyargasd a jövevényt, hiszen ti ismeritek a jövevény életét, mert ti is jövevények voltatok Egyiptomban.), Mt 7,22 (sohasem ismertelek titeket), Jn 10,14  (Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem.), 1Kor 13,12 (most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem.) stb.

[4] Lásd Vladár Gábor szócikke a Keresztyén Bibliai lexikonban az ismeret, ismer  címszónál, valamint a Haag Lexikonban az istenismeret címszónál.

[5] Megjegyzem, hogy az "én vagyok az út, az igazság (valóság) és az élet" felsorolás valójában nem felsorolás, hanem szintetikus gondolatpárhuzam, amelyben a felsorolás tagjai egymást értelmezik, ahogy a szövegben bemutattam. Ez a bibliai gondolkodás egyik olyan jellegzetessége, amelyet felhasználva sok kincset találhatunk meg a bibliai szövegek olvasásakor. (lásd Komesz [2010] 14. o.)

[6] Lásd Mt 8,22; 9,9; 19,21; Mk 2,14; 10,21; Lk 5,27; 9,59; 18,22; Jn 1,43; 21,19.22; stb.

[7] Lásd 1M 2,16-17; Péld 2,1-22; Fil 1,10; stb.

[8] Lásd 5M 1,39; 2S 19,35-36; Jes 7,15-16; R 9,11; Zsid 5,14; stb

[9] Lásd a Tíz igét (2M 20 és 5M 5), valamint rengeteg más bibliai szöveget. (Gal 5; Ef 5; 1Pt 4; stb)

[10] Lásd még  3M 13; 5M 17,4; 19,18; Ezsd 7,14; Jób 5,24; 12,11; 34,3; Préd 2,2; 7,23; Jer 6,27; Sir 3,40; Jn 7,27; R 1,20; 12,2; 1Kor 2,13-16; 5,12; 6,1-6; 10,15; 11,13.28; 12,10; 14,29; 2Kor 13,5; G 6,1-5; Fil 1,10; 1Th 5,20-22; 1Tim 3,10; 1Jn 4,1;

[11] Lásd még Jn 8,7; Róm 2,1-8; 14,10-13; 1Kor 4,3-5;

[12] Lásd még 3M 19,15; 5M 16,18-19; 1S 12,6-7; Zs 33,4-5; Jes 59,4; Ez 23,45; Hab 1,4; Zak 8,16; Cs 4,19;

[13] Lásd még Cs 24,25; 2Pt 1,6;

[14] Lásd mind a hűtlen pásztorok elmarasztalását: Jes 56,11 (mind a saját nyereségét keresi); Jer 2,8; 10,21 (oktalanok!); 12,10 (pusztították a szőlőmet); 23,1-3; 25,34-35 (Jaj nekik!); 50,6 (félrevezették népemet!); Ez 34,1-10; Zak 10,2-3 (félrevezették népemet!); 11,3-5.15-17 (félrevezették népemet!); stb. – mind a messiási ígéreteket: Zs 8,2; 23; 28,9; 78,71-72; 80,2; Jes 40,10-11; Jer 3,15; 23,4; 31,10-14; 33,12; Ez 34,10-15.23-24; 37,24; stb.

[15] Lásd még Zsid 13,20-21; 1Pt 2,21-25; Jel 7,16-17; stb.

[16] Támár, Ráháb, Debóra, Abigail, Betsabé nevére és a hozzájuk hasonlókra gondolhatunk.

[17] Már utaltam rá, hogy az ember bűnbeesése óta Urunk Jézus Krisztus Isten egyetlen valódi és igazi képmása. Mivel azonban ő a "házaspár ügyben" egészen különleges eset (hiszen Isten megtestesült Fiához melyik nő lehetne hozzáillő és segítő?), erre a speciális esetre nem hivatkozhatunk az első teremtés-tanításban talált isteni üzenet megcáfolása érdekében.

[18] Lásd pl. Harmatta János (1979)  Ókori keleti történeti chrestomathia., Jany János (2005)  A vérferőtési tabu a perzsa jogban, Jany János (2002)  A házasság mint üzleti vállalkozás a Szaszanida birodalom korában. stb.

[19] A Gal 3,28-ra, az Ef 5,25-re, a  Kol 3,19-re, az 1Pt 3,7-re gondolok elsősorban.