Ligetiné Mráz Eszter: A kontextus elemzés jelentőségének példái János evangéliuma isteni üzeneteinek feltárásában

A szerző a a fenti címmel írott szakdolgozatával elnyerte az Élő Víz Irodalmi Alapítvány Legjobb szakdolgozatok 2014 díját. A cikk részlet az alapos tudományos munkával megírt és a mély  isteni üzenetek feltárása iránti vággyal fűtött diplomamunkából.

4. Jézus és Nikodémus párbeszéde Jn 3,1-21

Ebben a fejezetben a következő témákkal szeretnék foglalkozni: farizeusok és a Szanhedrin Jézus idejében, az újjászületés szó kétféle jelentése az adott szakaszban, az újjászületés az Ószövetségben és a judaizmusban, az újjászületés a misztériumvallásokban, az újjászületés Jézus tanítása szerint, a bibliai szakasz üzenete, illetve Jézus messiás- és küldetéstudatának igazolása és az Isten országa kifejezés az evangéliumokban.

4.1 A farizeusok Jézus idejében

Jézus idejében a judaizmus legnagyobb és legbefolyásosabb vallási irányzata a farizeusok pártja volt. Nevük a héber perusim szóra vezethető vissza, ami elkülönülőket, elszigetelteket jelent. A farizeusok valóban elkülönültek a vallási tisztátalanságban élőktől és így igyekeztek betartani mind az írott, mind a szóbeli Törvény előírásait.[1] Csoportjuk a Makkabeusok kora után jött létre, Kr.e. 135-ben már jól szervezett közösségeik voltak. Az Ószövetség teljes kánonját elfogadták és igyekeztek a Tóra kijelentéseit az élet új viszonyaihoz és követelményeihez igazítani. Ennek érdekében az allegorikus írásmagyarázati módszert használták, ami lehetőséget adott arra, hogy rugalmasan alkalmazzák a Törvényt. Ők hozták létre a szóbeli Tórát, mely a bölcsek törvénymagyarázataiból állt, melyeket nemzedékről nemzedékre adtak tovább.[2] A farizeusok valójában ugyanolyan fontosságot tulajdonítottak a szóbeli Tórának, mint az írott Törvénynek és életük tartalmát ezeknek a törvényeknek a teljesítésében látták.[3] Hittek az angyalok és a szellemek létezésében, a lélek halhatatlanságában és a test feltámadásában. Rendszeresen imádkoztak és böjtöltek, fizették a tizedet, adakoztak, szigorúan megtartották a szombattal kapcsolatos törvényeket és szabályokat.[4] Jézus többször is felrótta nekik, hogy mindezt csupán képmutatásból, az emberek tiszteletének elnyerése miatt teszik és nem Isten iránti őszinte szeretetből. Persze ezt nem azt jelenti, hogy nem voltak közöttük olyanok, akik őszinte szívvel, alázattal éltek volna, mint például Nikodémus, aki komolyan érdeklődött Jézus iránt és az evangélium tanúsága szerint, később a tanítványává is lett. (Jn 7,50) A farizeusok csoportjának tagjai a társadalom minden rétegéből kikerülhettek, amennyiben jártasak voltak a Tórában és példamutató életet éltek. Ahhoz, hogy valaki farizeus lehessen nem volt szükség sem gazdagságra, sem előkelő származásra.[5] A Szanhedrinben a farizeusok pártja volt többségben, a kisebb létszámú szadduceusok mellett.[6]

4.2 A Szanhedrin Jézus idejében

A Szanhedrin a vének, a papok és a bölcsek tanácsa volt, mely döntéseket és törvényeket hozott társadalmi, állami és vallási kérdésekben.[7] A 3. században már biztosan létezett, bár a rabbik egészen Ezsdrásig és Nehémiásig vezetik vissza keletkezését. Neve a görög szünhedrion szóból ered, mely tanácsülést jelent.[8] A testületbe a legelőkelőbb családból származó papok, a szaducceusok és a nép különböző rétegeiből származó tudós férfiak, a farizeusok tartoztak. A Szanhedrin élén az elnök és helyettese állt. A testület a Templom Gazit csarnokában tartotta nyilvános üléseit, ahol a tagok félkör alakban ültek le, így mindenki jól láthatta a másikat. A felszólalások egyenként történtek, először a fiatalabbak, majd az idősebbek kaptak szót, így elkerülhető volt az, hogy az idősebbek véleménye befolyásolja a fiatalabbakat. A Szanhedrin legfontosabb feladatai közé tartozott a szökőévek meghatározása és kihirdetése, az újhold és az ünnepnapok folytatólagosságának biztosítása, a templomi istentiszteletek és szolgálatok felügyelete, illetve a Tóra nehezen érthető szakaszainak magyarázata és értelmezése.[9] Az újszövetség alapján Jézus idejében a Szanhedrin tagja lehetett Annás és Kajafás, Arimatiai József és Nikodémus. Jézus pere is a Szanhedrin előtt zajlott, mely vallási kérdésekben teljesen szabadon rendelkezhetett, Jézus idejében már a halálos ítéletet csak kimondhatta, végre nem hajthatta.[10] Ezért kellett a halálra ítélt Jézust átadniuk Pilátus helytartónak, aki végrehajtotta rajta a halálos ítéletet.

4.3 Az újjászületés szó kétféle jelentése a Jn 3,3-ban

Az igevers tanúsága szerint Jézus első válasza Nikodémusnak a következő volt: „Bizony, bizony, mondom néked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát.” A szövegben olvasható újonnan születik kifejezés a görög gennéthé anóthen szókapcsolat, mely két jelentést hordoz: időben újra megszületni, illetve felülről születni. Nikodémus kérdéséből kitűnik, hogy ő az első jelentésre gondolt, azonban Jézus további szavai alapján elmondhatjuk, hogy inkább a második jelentés a valószínűbb, illetve a két jelentés együtt hordozza a szó valódi tartalmát. Az anóthen szó ezen kívül további három helyen fordul elő János evangéliumában, mindegyik helyen a felülről értelemben használatos.[11]

4.4 Az újjászületés az Ószövetségben és a judaizmusban

Nikodémus és Jézus párbeszédét olvasva, első pillanatban úgy tűnhet, hogy a farizeus, aki Izrael tanítója volt, még soha nem hallotta az újjászületés kifejezést. A szöveg figyelmes olvasása során azonban láthatóvá válik, hogy Nikodémus valószínűleg ismerte ezt a kifejezést, csak azzal nem volt tisztában, hogy hogyan történhet ez meg az ő életében. Úgy tűnik, hogy sem az Ószövetség, sem a judaizmus számára nem volt ismeretlen az újjászületés fogalma.[12] Jézus az 5. versben arról beszél, hogy ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. A víz és a lélek kifejezés gyakran előfordul az Ószövetségben. Az előbbi a megtisztulással hozható kapcsolatba, míg az utóbbi az újjáteremtéssel. Erről olvashatunk például Ezékiel 36, 25-27 verseiben. Tiszta vizet hintek rátok, hogy megtisztuljatok. Minden tisztátalanságotoktól és minden bálványotoktól megtisztítlak benneteket. Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek. Az én lelkemet adom belétek, és azt művelem veletek, hogy rendelkezéseim szerint éljetek, törvényeimet megtartsátok és teljesítsétek. Ezekben a versekben a bűnből való megtisztulásról és a szív, a benső teljes átformálódásáról olvashatunk, melynek az eredménye egy Istennek tetsző, új élet. Az Ezekiel 11,19-20 versek is hasonló átélésről szólnak. Egy szívet adok majd nekik, és új lelket adok beléjük, eltávolítom testükből a kőszívet, és hússzívet adok nekik, hogy rendelkezéseim szerint éljenek, törvényeimet megtartsák és teljesítsék. Az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek. Arról beszélnek, hogy a kőszív teljesen átalakul, hússzív lesz belőle, új lelket kapnak, és így teljes mértékben követni fogják az Urat.[13] Ezek az igék biztosan nem voltak ismeretlenek Nikodémus számára, azonban Jézus mondott egy merőben új dolgot is: az újjászületés nélkül senki nem mehet be az Isten országába. A farizeusok úgy gondolták és azt tanították, hogy mindenki, aki zsidónak születik, automatikusan bejut majd Isten eljövendő országába és egy pogánynak előbb zsidó hitre kell térnie ahhoz, hogy részese legyen annak. Azok, akik istenfélő zsidóként éltek a földön, különleges helyet foglalnak majd el az eljövendő országban, de ahhoz, hogy valaki bejuthasson, elég zsidónak születnie.[14] A rabbik azt is tanították, hogy egy ember hat módon tapasztalhatja meg az újjászületést a földi, természetes életben:

●     amikor egy pogány zsidó hitre tér

●     amikor valakit királlyá koronáznak

●     a Bár Micváh szertartása alkalmával

●     házasságkötés által

●     rabbiként való beiktatás által

●     amikor valaki vezető lesz egy rabbinus iskolában, vagyis jövendő rabbikat kell kiképeznie és szolgálatba állítania.[15]

A rabbinusi tanítás szerint Nikodémusnak már nincs több lehetősége, hogy megtapasztalja az újjászületést. Jézus azonban egy teljesen másfajta újjászületésről beszélt.

4.5 Az újjászületés a misztériumvallásokban

Dolgozatom témájához oly módon köthetőek a misztériumvallások tanításai, hogy János apostol valószínűleg efezusi szolgálata alatt írta meg evangéliumát, amely város és környéke mélyen át volt itatva a misztériumvallások különböző fajtáival. Jánost nyilván többek között az a cél is vezette, hogy a kb. fél milliós Efezus vallásos érzelmű lakóihoz olyan formában vigye el az evangélium üzenetét, melyet azok könnyedén megértenek. János evangéliuma sok olyan kifejezést használ, melyek egy misztériumvallást gyakorlónak ismerősen csenghettek, bár az azok mögött levő tartalom teljesen más. Az újjászületés is egy ilyen kifejezés volt. A kollektív jellegű ókori császárkultusztól elfordult emberek gyakran valamilyen misztikus istenélményt ígérő vallás hívei lettek, hiszen valamilyen bensőséges és személyes kapcsolatra vágytak az istenséggel. Így terjedtek el a Római Birodalom területén a különböző, főleg keleti eredetű kultuszok: Cybelé, a Nagy Anya tisztelete, Ízisz és Ozírisz kultusza, Mithrasz kultusz, eleusziszi misztériumok stb. Ezek eredetükben és szokásaikban különböztek egymástól, de sok közös vonásuk is volt. Olyan istenségben hittek, aki meghalt, majd újjáéledt. A hívők titkos beavatási szertartások során, melyek részét képezték a rituális formák, áldozatok, az istenélmény jelképei és dramatizált ábrázolásai, misztikus élményeket éltek át, melyek által úgy hitték, hogy ők is részesülnek a halhatatlanságban, és a túlvilágon istenekké válnak. A vallás fontos momentuma a titkosság, csak a beavatottak számára elérhető a halhatatlanság, akik a beavatási szertartás során egyfajta újjászületésen mennek keresztül. A misztériumvallások minden társadalmi rétegből találtak követőket, akik között egyfajta testvériség jött létre.[16]

4.6 Az újjászületés Jézus tanítása szerint

Jézus azzal kezdi az újjászületésről való tanítását Nikodémusnak, hogy egy meglepő kijelentést tesz: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát (3.vers), illetve ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába(5.vers). Tehát az Isten országának meglátása, illetve az abba való bemenetel feltétele az, ha valaki újonnan születik. A szövegből látható, hogy az anóthen szó két jelentése együtt jelenik meg Jézus válaszában, mely azt hangsúlyozza, hogy ez a fajta születés a természetes megszületés után történik, természetfölötti módon, a Lélek által.[17] A teológusok különböző módon értelmezik Jézus azon szavait, hogy víztől és Lélektől születni. Vannak, akik úgy gondolják, hogy itt két születésről beszél Jézus, a víztől való születés a természetes születést jelenti, a lélektől való pedig a természetfölöttit. Mások úgy vélik, hogy a víztől való születés alatt a vízkeresztséget kell érteni, a lélektől való születés alatt pedig a Szentlélek keresztséget.[18] Azonban, ha figyelmesen olvassuk a szöveget, látható, hogy a fent idézett két vers között párhuzam található, a víztől és Lélektől való születés megfelel az újonnan születésnek. Tehát nem kettő, csak egy születésről beszél Jézus az 5. versben.[19] Egyes tudósok úgy látják a Jak 1,18 és az 1Pét 1,23 alapján, hogy Jézus itt a víz alatt az Isten igéjét érti. Vagyis az újjászületés az Isten igéje és a Szentlélek megújító munkája által történik.[20] Az apostoli levelekben olvasható kijelentések alapján ez helytálló, ám én úgy vélem, hogy Jézus fenti szavait elsősorban János evangéliuma kontextusában kell értelmeznünk. A víz többször is feltűnik János evangéliumában a Szentlélek szimbólumaként (Jn 4,14; 7,37-39), illetve a két kifejezés alkothat gondolatpárhuzamot is, mely esetben egymást értelmező, szinonim kifejezésekről van szó.[21] Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a beszélgetés további részében Jézus már csak a Lélek munkájaként beszél az újjászületésről, a vízről nem esik több szó. A fentiek alapján elmondhatjuk, hogy a két szó valójában egy eseményt fejez ki, a Szentléleknek egy természetfölötti megújító munkáját, mely során új életet kap az ember, mely a szakasz további verseinek tanúsága szerint örökkévaló. Nikodémus utolsó kérdésére: hogyan történhet meg mindez?, Jézus elmondja, hogyan lehet újjászületni. A 14-15. vers párhuzamba állítja Jézus felemeltetését, mely a Jn 12,32-33 alapján a halálát, majd megdicsőülését jelenti, azzal az ószövetségi eseménnyel, amikor Mózes felemelte a rézkígyót egy póznára, hogy a kígyómarást szenvedett izraeliek feltekintsenek rá és éljenek. Ahogyan a felemeltetett rézkígyó közvetítette az életet azoknak, akik hittek Isten szavának és felnéztek rá, úgy aki hittel felnéz a meghalt és feltámadt Emberfiára, az új életet kap Istentől. Ez az élet magában az Emberfiában van, aki a 16. vers tanúsága szerint az Isten egyszülött Fia. Ez a vers részletesebben is kifejti, hogyan nyerhet valaki életet Istentől, sőt elmondja, hogy Istent a világ iránt érzett szeretete indította arra, hogy egyszülött Fiát odaadja érte.[22] Összefoglalva, Jézus tanítása szerint az újjászületés egy természetfölötti, Szentlélek általi születés, mely úgy tapasztalható meg, ha az ember felnéz a meghalt és feltámadt Jézusra, az Isten egyszülött Fiára és hitre jut benne. Ez a születés, mivel természetfölötti, örökkévaló életet ad a hívőnek, mely élet magában az Isten Fiában van. János evangéliumában az örök élet és az Isten országa szinonim kifejezések. Aki örök életet nyert Istentől, az bemehet az Isten országába.