Egy nagyobb, ám még így sem reprezentatív kutatás eredményeit ismertettük 2015. április 30.-án, a Pünkösdi Teológiai Főiskolán. A kutatás során több mint harminc, a Magyar Pünkösdi Egyházhoz tartozó lelkész személyiségtípusát és bizalmon alapuló érzelmi intelligenciáját mértük fel. Az előadások során rámutattunk több vakfoltra is, és felvázoltuk a közösség lehetséges fejlődési útjait is. Ebben a számban a személyiségtipológiával foglalkozunk, az érzelmi intelligencia-felmérés eredményeit a Pünkösd.ma következő számában ismertetjük.

A kutatás során két kérdőívvel dolgoztunk. Mind a kettőnek a jogtulajdonosa Dr. Richard Bents amerikai pszichológus. A kérdőív felvételére és használatára, az azzal kapcsolatos tanácsadásra Izsák Norbert, a PTF adjunktusa kapott akkreditált felkészítést Dr. Erős Ilától és Dr. Richard Bentstől, a Flow Csoport GPOP- és ARPe-képzésén, 2014-ben. Dr. Bents nagylelkű felajánlása nyomán összesen 50-50 kérdőívet nem piaci áron, hanem ingyen kaptunk meg egyházi felhasználásra.

Az MPE elnökének, Pataky Albertnek az ajánlásával a kérdőíveket Izsák Norbert küldte szét az MPE lelkészeinek, akik 2014 augusztusa és 2015 márciusa között töltötték ki azokat. Amennyiben lehetőséget kapott rá, Izsák Norbert egy másfél-kétórás személyes tanácsadás során segített a lelkészeknek értelmezni az eredményeket, és egy coaching-beszélgetés keretében segített felvázolni az egyéni fejlődési lehetőségeket. A lelkészek túlnyomó többsége lehetőséget adott a személyes konzultációra.

A sok egyéni eredményt összesítve világossá vált, hogy nagyobb, az MPE egészét érintő trendekre, folyamatokra is rálátást kaptunk a kutatás során. Ezeket szeretnénk most röviden ismertetni. A kérdőívek kitöltésének megszervezésében sokat segített Ádány Ferenc, a PTF MA-hallgatója. Ádány Ferenc MA szakdolgozatát A személyiségtipológia felhasználásának lehetőségei a keresztény közösségekben címmel írta, a kutatás eredményeit abban felhasználta, értékelte. Tanulmányunk GPOP-pal kapcsolatos része az ő kutatómunkájára, értékeléseire és említett szakdolgozatára épül.

Az áprilisi konferenciát nem hirdettük meg nyilvánosan. Arra csak a kutatásban részt vett lelkészeket, illetve a PTF-en 2015. szeptemberében induló keresztény szemléletű coaching és vezetés képzésünk iránti érdeklődésüket kifejezett szakembereket hívtuk meg.

A GPOP-rendszer

Az ilyen és ehhez hasonló kérdőívek az Egyesült Államokban nagyon elterjedtek a keresztény gyülekezetekben. Ott a pszichológia szerencsésebb módon találkozott az egyházakkal, mint Európában. A második világháborúból, majd a koreai és különösen a vietnámi fegyveres konfliktusokból poszt-traumás stressz szindrómával hazatérő katonák lelki segítésében nagy szerep jutott a terápiának, és ennek hasznosságát csak a hívő emberek elenyésző része kérdőjelezte meg. A legnagyobb keresztény egyetemeken fél évszázada oktatják a keresztény szemléletű pszichológiát, és a személyiséglélektant is hosszú évtizedek óta használják a gyülekezetek építésében, a vezetőképzésben. Kelet-Európában sokáig negatívabb volt a pszichológia megítélése az evangelikál körökben, és a keresztények jó része legfeljebb multinacionális cégeknél találkozott ilyen kérdőívekkel. Az amerikai misszionáriusok jó része nem foglalkozott azzal, hogy ezt vezetőképzésben felhasználja a személyiségtipológia egyszerű eszközeit, mert számukra mindez közhelyszámba ment, ezért nem gondoltak arra, hogy a lelkészképzésben, csapatfejlesztésben alkalmazzák. (könyvemből hivatkozások ide!)

A GPOP személyiségtípus rendszer Carl Gustav Jung munkájára vezethető vissza. Carl Gustav Jung könyve Lélektani típusok címmel 1921-ben jelent meg németül, majd 1923-ban angolul. Ebben a könyvben Jung bemutatta személyiségtípus-értelmezését. Isabel Briggs Myers a negyvenes évek közepén kezdte feldolgozni Jung elméletét, ugyanis az összevágott édesanyja, Katharine Cook Briggs megfigyeléseivel és kutatásával. Az elméletet rendszerbe foglalta, és eljárást dolgozott ki annak mindennapi hasznosítására, aminek során egy könnyen érthető és alkalmazható kérdőívet hozott létre. Könyve Eltérő adottságok (Gifts differing) címmel halála után, 1980-ban jelent meg, amiben alaposan bemutatja az általa kidolgozott Myers Briggs Type Idicator (MBTI) rendszert. Az ő felfogása és munkája lett az alapja a munkahelyeken és közösségekben népszerű különbözőségi (Diverzitás) programoknak, ami a személyiségbeli különbségek értékét és elfogadását hirdeti.[1][2]

A GPOP rendszer ehhez képest egy továbbfejlesztett eszköz, ami a négy dimenzión túl tartalmaz egy ötödiket, ami a stressz-szintet méri. Ezen kívül kiegészül alskálákkal, amik még személyre szabottabbá teszik az értékelést, és még pontosabb eszközt adnak a felhasználók kezébe.[3]

A GPOP rendszerben négy dimenzióban kettő-kettő irány közül lehet választani, ami összesen nyolc betűjelölést hoz létre.[4] Fontos megjegyezni, hogy minden esetben preferenciáról beszélünk, vagyis egy adott személy leggyakoribb választásáról. Ezért a GPOP rendszer nem egy normatív eszköz, ami valamilyen etalonhoz mér mindent, csupán az emberek kedvenc, preferált választását hangsúlyozza négy fő kategóriában.[5]

Jung kétféle mentális funkciót különböztet meg. Egyik az észlelés, ami válogatás nélküli adatgyűjtést jelent a külvilágból, az érzékszervek segítségével. Az észlelés kétféle módon történik, érzékelésen (angolul sensing, ezért S-el jelölik) és intuíción (angolul intuition, ezért N-el jelölik) át. Az érzékelő ember, a reálisan megragadható, kézzelfogható dolgokat részesíti előnyben. Elsősorban a múlt és a jelen eseményeivel törődik. Realista, a jelenben él, jó a részletek megfigyelésében. Az intuitív személy az észlelésben a lehetőségek, összefüggések és a többértelmű jelentések megtalálására törekszik. Jung szerint észlelése során a tudattalan utat választja. Az intuitív emberek inkább a jövőben élnek, annak a lehetséges eseményeit kutatják.[6] Szeretnek hasonlatokban beszélni, gyors asszociációk sokszor megihletik a környezetüket.

A második mentális funkció a döntéshozatal, aminek során megtörténik a beérkező információk szelekciója. Az ebben a funkcióban megjelenő dichotómia a gondolkodásnak (angolul thinking ezért T-vel jelölik) és érzésnek (angolul feeling ezért F-el jelölik) nevezett preferenciáké. A gondolkodó igyekszik összekapcsolni az okot az okozattal, és logikai rendszert kialakítani közöttük. Ezeket az embereket a személytelen logika, elemzés, kritikusság, pártatlanság, tárgyszerűség jellemzi, döntéshozataluknak ezek a legjellemzőbb vonásai. Az érző a döntéseit annak az emberekre gyakorolt hatása alapján értékeli. Az érző a személyes értékrendjét tartja a döntései alapjának – az objektivitás helyett. Fontosabb számára az emberekkel kialakított harmónia, elfogadás, egyetértés, mint maga a megoldandó feladat sikere.[7]

A mentális folyamathoz kapcsolódik egy attitűd, ami meghatározza, hogy az adott személy honnan gyűjt energiát, hogyan töltődik fel. Az ebben megjelenő dichotómia Jung szerint az extraverzió (E-vel jelölik) és az introverzió (I-vel jelölik). Az extravertált személy elsősorban a környezetében levő tárgyak, személyek, események felé fordítja a figyelmét. Igyekszik hatással lenni a környezetére, ami, ha sikerül, elismerésként könyveli el. Környezetével sokféle kapcsolatot kezdeményez és tart fenn. Az introvertált személy az ideje jó részét a belső világában tölti. A tartós, maradandó fogalmak meglétét fontosabbnak tartja, mint a külső, múlandó eseményeket. Szívesen szemlélődik és elmélkedik egyedül.[8]

Jung rendszerét Isabel Myers tovább fejlesztette és kiegészítette a negyedik dimenzióval, ami a külvilághoz való viszonyulást, más néven az életstílust jeleníti meg. Az ebben megjelenő dichotómia a megítélő (angolul, judging ezért J-vel jelölik) és észlelő (angolul perceiving, ezért P-vel jelöli) preferenciáé. A megítélő személy a külvilág felé döntéshozatallal, keretek megteremtésével, eredmények keresésével fordul. Hajlamos gyorsan dönteni. Fontos számára a tervezés és tervei követése. Külső szemlélő számára ezek az emberek szervezettnek, eltökéltnek, gyakran merevnek tűnnek. Az észlelő személyek szívesen gyűjtik széleskörűen az információikat. Nagyon nyitott, érdeklődő és kíváncsi emberek. Jellemző rájuk a spontaneitás, az alkalmazkodás, az új események és a befogadható információk iránti nyitottság. A külső szemlélő számára rugalmasnak, másokra könnyen ráhangolódónak, alkalmazkodónak, néha kiszámíthatatlannak tűnnek.[9]

Domináns funkció

A négy mentális funkció közül az egyiket mindenki jobban kifejleszti, mint a másik hármat. Ez válik a domináns funkcióvá, ami egyben a személyiség tudatos oldalának a legmeghatározóbb eleme lesz. A domináns funkció felhasználása extravertáltak és introvertáltak esetében a preferált helyen történik. Vagyis mindenki ott használja legtöbbször a kedvenc funkcióját, ahol ideje nagy részét tölti.[10] 

Ha valaki mindig csak a domináns funkcióját használná, akkor folyamatosan gyűjtené az információt, és sohasem hozna döntést, vagy folyton döntést hozna és az információ befogadását hanyagolná el. Ezért van egy kiegészítő funkció, ami segít egyensúlyban tartani a személyiséget. Hasonlóan ahhoz, ahogyan egy túlságosan nagy vitorlával fölszerelt hajó kis tőkesúllyal instabil, ugyanúgy az az ember, aki folyamatosan új információt fogad be és nehezen hoz döntést, nem rendelkezik megfelelő stabilitással. Az új információk folyamatosan eltérítik az addigi irányból. Ugyancsak helytelenül működik az a hajó, aminek túl nagy a tőkesúlya és aránytalanul kicsi a vitorlája, nagyon stabil, de nehézkesen halad előre. Ehhez hasonlóan az az ember is, akinek a döntéshozatali oldala túlfejlett, nehezen fogad be új információkat és nehezebben alkalmazkodik az új körülményekhez, akkor is, ha az indokolt lenne.[11] A domináns és kiegészítő funkcióhoz található egy ábra az 5. mellékletben.

A harmadlagos funkció a tudatalattiban helyezkedik el, ezért meglétét ritkábban vesszük észre. Ez a kiegészítő funkció ellentéte. A domináns és kiegészítő funkció kifejlesztése után kerül előtérbe a használata. Az ezt az oldalát fejlesztő ember meglepetéseket okoz a környezete számára, tőle addig szokatlan, teljesen új dolgokkal kezdhet el foglalkozni.[12]

A negyedleges vagy más néven csökevényes funkció, szintén a tudatalattiban helyezkedik el, és a domináns funkció ellentéte. Stresszhelyzetben, amikor a domináns és a kiegészítő funkció már kimerült, ez a funkció veszi át az irányítást. Gyakran teljesen meglepő viselkedést vált ki, az egyén úgy érezheti, mintha zsinóron rángatnák. Az esemény után pedig azzal mentegetőzhet, hogy „nem tudom, mi történt velem”. Sajnos az ilyen esetben felbukkanó funkció negatív előjelű. Például, ha a csökevényes funkció az intuíció, akkor stresszhelyzetben olyan negatív gondolatok törnek a felszínre, amik bemutatják, hogy milyen rossz dolgok történhetnek.[13] 

Általánosan elfogadott, hogy a domináns funkció hét éves korig kifejlődik. A kiegészítő funkció húsz éves korig, míg a harmadlagos harminc-negyven éves kor környékén. A negyedleges, vagy csökevényes funkció, életközép környékén kezd el kifejlődni.[14]

Az emberek közötti különbségek, Istentől kapott ajándékok

Isten teremt minden embert egyedivé, Ő ruházza fel erősségekkel és gyengeségekkel. Ezekkel a képességekkel együtt mindenkit úgy tud használni, ahogyan Ő azt már előre eltervezte.[15] Isten mindenkit úgy alkot meg, hogy alkalmas legyen arra a szolgálatra, amire elhívja.[16] A személyiségtipológia az embert egy vagy több kiválasztott nézőpontból vizsgálja és igyekszik feltárni a tulajdonságait. Ezeket a tulajdonságokat azután valamilyen területen erősségekként, más területeken gyengeségekként értelmezi. Mózes esetében nem testi hiba volt az oka annak, hogy nem volt ékesen szóló.[17] Talán szélsőségesen introvertált volt és ezért nem tudott olyan jól szónokolni. Mindenesetre rendelkezett olyan képességekkel, amik feltétlenül szükségesek voltak a rábízott feladat elvégzéséhez, amikkel viszont Áron a kimagasló szónoki képessége mellett nem birtokolt. Egymást kiegészítve, hatékonyan végre tudták hajtani a rájuk bízott feladatot.

Mózes tudatában volt gyenge szónoki képességeinek és Pál is egyértelműen látta tövisének hátráltató hatását. A személyiségtipológia olyan tulajdonságokra hívja fel a figyelmet, amelyek sok esetben nehezen észrevehetőek, például, hogy valaki gyakran használja az intuíciót. Segít felismerni ennek a tulajdonságnak az előnyeit és hátrányait, rámutatva arra, hogy milyen területeken érdemes egy adott személynek „Áronokat” keresni, hol jelent hátrányt az intuitív megközelítés.

Pál és Barnabás konfliktus kezelésében is, talán hatékony eszköz lehetett volna a személyiségtipológia. Feltehetően Barnabás azért érzete fontosnak, hogy elősegítse mások fejlődését, mert az idealista (NF) „vérmérsékleti” csoportba tartozott. Ez magyarázatot adhat arra, hogy miért segített Pálnak Jeruzsálemben, amikor mindenki félve elfordult tőle.[18] Miért vette maga mellé Pált az antiókhiai munkában?[19] Miért adott még egy esélyt Márknak, és vitte magával a második misszióútjára?[20] Pál feltehetően a gondolkodás (T) funkciót preferálta. Ez láthatóvá vált a konfliktusuk alkalmával és minden olyan esetben, amikor kitartóan ragaszkodott az általa helyesnek tartott igazsághoz, annak ellenére, hogy azzal másokat megbántott vagy fájdalmat okozott nekik.[21]

A személyiség hatása a prédikációra

Különböző típusú lelkészek eltérően készülnek a prédikációra. Az introvertált emberek szeretik alaposan átgondolni, előkészíteni és begyakorolni a prédikációjukat. Sokkal több időt töltenek a felkészüléssel, mint az extravertált pásztorok, ezért általában alaposan átgondolt exegézist, jól kidolgozott szemléltetőanyagokat visznek a hallgatóság elé. A felkészülés az introvertáltaknak könnyebben megy, mert élvezik az egyedül töltött időt. A fogalmazást tekintve általában takarékosan bánnak a szavakkal, és kevésbé reagálnak a hallgatóság reakcióira. Elsőre tökéletesen akarják kifejezni a pontokat, ami ahhoz vezet, hogy azokat nem fejtik ki rendesen. Előfordulhat, hogy úgy jönnek le a szószékről, hogy azt kívánják, bárcsak jobban kifejtették volna a mondandójukat.[22]

A kifelé forduló prédikátoroktól általában nagyobb energia várható, nagyobb lelkesedés. Mivel maguk is a külső világban élnek, ezért témájuk szorosabb kapcsolatban van a külvilággal. Példáik pontosabbak és konkrétabbak. Többször teremtenek kapcsolatot a hallgatósággal, és a reakcióktól függően, akár többször irányt váltanak. Olyan mértékben hajlamosak túlmagyarázni a prédikáció alpontjait, hogy az már negatív hatású lehet. Előfordulhat, hogy úgy fejeznek be egy prédikációt, hogy azt kívánják, bárcsak ne beszéltek volna annyit. Segítség lehet nekik, ha valakivel megbeszélhetik a prédikáció vázlatát, esetleg részt tudnak venni egy prédikáció előkészítésre alapított csoportban.[23] 

Érzékelő – Intuitív (S - N)

Az érzékelők prédikációi az intuitív tanítókkal szemben sokkal gyakorlatiasabbak, földhözragadtabbak és „szó szerintiek”. Mindenféle szépítés és torzítás nélkül próbálják átadni az igazságot. A prédikációra való készüléskor odafigyelnek arra, hogy az Ige lehetőleg a hallgatóság mind az öt érzékszervét megérintse. Olyan apró részleteket is észrevesznek az Igében, amiket az intuitív prédikátorok nem. A szimbólumokat hajlamosak szó szerint értelmezni. A hallgatók mozgósítása érdekében igyekeznek praktikus, gyakorlatias tanácsokat adni, amit az emberek meg tudnak valósítani.[24]

Az intuitív tanítók sokkal képletesebben, jelképesebben értelmezik az Igét. Nem a szó szerinti jelentést keresik, hanem hajlamosak egy szakasz értelmét elvont gondolatokkal megfogalmazni. Néha hatalmasat ugranak egyik jelentésről a másikra és, hogy még színesebbé tegyék a prédikációjukat, esetenként olyan értelmezést igyekeznek belegyömöszölni az Igébe, ami nincs is ott. A szöveg absztrakt jelentéseit keresik. A témához hozzáolvasnak néhány könyvet, azt remélik, hogy találnak néhány elemet, amivel azt gazdagíthatják, és színesebbé tehetik. Hagyják a tudatukban áramlani a gondolatokat, mielőtt eldöntenék, hogy mit visznek el az istentiszteletre. Számukra egy szimbólum ugródeszka a képzelet világába. A kereszt Jézus szenvedésén túl eszükbe juttatja a saját szenvedéseiket és egész sor asszociációt indít el. Prédikációjukkal elsősorban inspirálni próbálják a hallgatóságukat, kevés gyakorlati tanácsot adnak.[25]