Ungvári Csaba:  Erőt kellene venni

„A hitbuzgó önkéntesek keveset tesznek a társadalomért” címmel jelent meg a brit Guardian cikke[1], amit a mindennapi.hu is leközölt.[2] Az írás leginkább az angliai állapotokat vizsgálja, de bennem felmerült a gyanú: lehet, hogy ez nálunk a Magyar Pünkösdi Egyházban is így van.

A Cselekedetek könyvében és a pünkösdi mozgalom 20. századi kezdeti történelmében is úgy látjuk, hogy a Szent Szellem kiáradásának, jelenlétének nem csak a hitvalló keresztények számára volt kiemelkedő jelentősége. A Szentlélek-keresztségben (Szentlélekbe merítésben) részesült hívők átformálták környezetüket is, konkrétan hasznukra voltak. Az említett cikk szerzője szerint azonban a jelenkor önkéntesei jellemzően saját gyülekezetük, templomuk és belső közösségi tevékenységük kiszolgálásával vannak elfoglalva és nagyon csekély idő jut a szélesebb társadalmi problémák megoldásának segítésére. Azt is kiemeli a vizsgálat, hogy a keresztény önkénteseknek – bár sokan vannak – igen alacsony a hatékonyságuk társadalmi ügyek tekintetében. Ha ez ránk pünkösdiekre is igaz, akkor komoly önvizsgálatot kell tartanunk.  A Szentlélek-keresztség nem csak a hívőkért, sőt elsősorban nem értük adatik, hanem azért, hogy megvalósulhasson az, amiért hűséges Főpapunk imádkozott: „De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem.”[3] Lapszámunkban egy ismert pünkösdi személyiséget mutatunk be, akinek a tevékenysége történelmi jelentőségű fordulópontot jelentett a pünkösdi mozgalom elfogadottsága vonatkozásában. Ő szívesen beszélgetett más egyházak, vallási közösségek vezetőivel, képviselővel. Ez érvényes volt visszafelé is: a társaságukba fogadták, engedték tanúskodni pünkösdről, ezért Mr. Pünkösdnek nevezték el.  A Szentlélek-keresztség és a nyelveken szólás jelentőségét és ma is érvényes voltát hirdetve keresztény közösségek ezreit segítette hozzá az erőteljes, Szent Szellemmel teljes tanúskodáshoz. Túl mert lépni saját dogmatikai és hitgyakorlati határain. Részt vett olyan találkozókon is, amelyeken kezdetben nem számíthatott a tárt karokkal való fogadtatásra, legalábbis pünkösdi felekezeti elkötelezettsége alapján. Később ez megváltozott, barátokat szerzett magának és pünkösdnek is.

Mi a pünkösdiek feladata és küldetése a keresztények közösségében? A Szent Szellemmel való beteljesedés hasznát, szükségességét a baráti kapcsolatok talaján alázattal képviselni: pünkösd-barátokat szerezni. Mi a pünkösdiek küldetése a világban? Az egyéni bűnbánat és személyes megtérés szükségességét hirdetve Krisztus tanítványává tenni embereket. Ezt a személyes bizonyságtétel pünkösdi megtapasztalással átitatott párbeszédében teszi a pünkösdi hívő. Nem felsőbbrendű és nem arrogáns, hanem példamutatóan etikus a másokkal való együttmunkálkodásban. Kedvességet talál a nép előtt a közösségi életét illetően, a karitatív munkájában és a másokat odaadóan készséges segítésében.

Magyarországon nem készült a Guardianéhoz hasonló kutatás, de tanulságos lehetne számunkra egy objektivitásra törekvő felmérés eredménye. Vajon hitéleti tevékenységünk egyben hasznos segítség-e nem hitvalló keresztény embertársaink számára? Viselkedésünk pünkösd-barátokká vagy antikarizmatikusakká teszi az odaszánt életű keresztényeket? Közösségen belül megélt erkölcsi, etikai szintünk eléri vagy meghaladja a körülöttünk megnyerni szándékozott emberekét? Merthogy senki sem cseréli rosszabbra az életét, márpedig a pünkösdi hívő is a gyümölcseiről ismerhető fel. A hitelesítő gyümölcs hitünk etikai, erkölcsi jellemzője is, nem csak lelki ajándék megnyilvánulása. Két évtizedes pünkösdi szolgálati tapasztalatom nem reprezentatív, de egyre erősödik bennem az a bizonyosság, hogy ezen úgy a vezetők, mint a tagok körében komoly javulás szükséges.

Erőt kellene venni a mennyből a változásra, a hatékony és hiteles tanúskodásra. Pünkösdi erőt.

[1] http://www.guardian.co.uk/society/joepublic/2011/may/20/church-volunteers-big-society - letöltés ideje: 2011. május 24.

[2] http://www.mindennapi.hu/cikk/szubjektiv/a-hitbuzgo-onkentesek-keveset-tesznek-a-tarsadalomert-/2011-05-23/3463 - letöltés ideje: 2011. május 24.

[3] Jn 17,20