Komesz Mátyás: A teremtés-elbeszélések üzeneteiből 16. – Isten alkot hozzá illő segítőt az embernek 3.

     A Biblia szerint a házasság egy férfi és egy nő életre szóló szövetsége. Még akkor is, ha a „házasság”, „házaspár” kifejezések nem fordulnak elő a Szentírásban.

Az előző cikket azzal fejeztem be, hogy az elemzett bibliai szöveg következő mondatai sok és változatos ismétléssel nyomatékozzák azt, hogy Isten a házaspárt eggyé teremtette. A férfi és a nő egymást kiegészítő, sokszínű egységéről van szó.

Lássuk a bibliai szöveget:

„23 És az ember azt mondta: „Na, ez már csont a csontomból, és hús a húsomból! Legyen a neve feleség, mert férfiből vétetett!” 24  Ezért a férfielhagyja apját és anyját, és a feleségéhez ragaszkodik, és lesznek egy testté. 25  És mindketten mezítelenek voltak – az ember és az ő felesége –, de nem szégyellték magukat egymás előtt.” (1M 2,23-25 – TB)

»Na, ez már csont a csontomból…!« (1M 2,23 - TB)

Érdemes alaposabban is elidőzni a mondat kifejezéseinél, annyira erőteljes és sokat mondó formában hangsúlyozzák a házaspár egységét.

Mindjárt a „Na, ez már!” bevezetés a jahwista szerző stílusának megfelelő, szinte „népiesen” erőteljes felkiáltás. Sokan talán vissza is riadnak ennek az erőteljes, szinte „kocsmaian” durvának tűnő ujjongásnak a szavain. Pedig teljes stílusegységben és korántsem durván ír a szöveg erről az annyira fontos témáról. Az előző cikkben elemzett „különös műtét-leírással” kezdi, majd az ÚRISTENNEK a szenzációs teremtő munkáját dicsőítő felkiáltással folytatja, végül felsorol néhány lényeges következményt. Meglepődünk a szöveg kézzelfogható természetességén? El is csodálkozhatunk rajta, de inkább örülhetünk neki, minthogy visszariadnánk. Életünk legalapvetőbb dolgairól üzen itt Isten, a házaspárban elgondolt ember-lét csodájáról. Kiemelném, hogy ezt a „csodát” csakis Isten jelenlétében tudjuk megvalósítani. Akkor is, ha valaki már megnyitotta szívét Isten előtt, még inkább Urunk Jézus előtt. És akkor is, ha Istennel alapjaiban egyetért, ami a házaspáros természetünket illeti, de nem tudatosan működik együtt Istennel, csak valamiféle „anonim” módon. Hiszen tudunk olyan jól sikerült házasságokról, ahol a férfi és a nő nem Isten-hívő ember. Ugyanakkor – sajnos – tudunk olyan hívő házaspárról is, akiknek a házassága tönkre ment. Ezek a tények figyelmeztetnek is minket, hogy Isten elgondolása nagyszerű, de az általa adott „természete” és a hozzá csatolt „szabályok” felismerése és betartása kihagyhatatlan. A kivitelezésbe nagyon sokféle hiba belecsúszhat, amiről ugyancsak segítő módon szól a Biblia. Viszont Isten aktív jelenléte nélkülözhetetlen egy sikeres házassághoz.

„Na, ez már csont a csontomból, és hús a húsomból!” – hangzik a férfi ujjongása, amikor megpillantja az ÚRISTEN által formált hozzá illő segítőt. Egy menyegző öröme sugárzik a szavaiból. Az is. Az ÚRISTEN tökéletes munkát végez. Ezúttal is erről van szó. Isteni üzenetet hordoz az is, hogy rendszeresen meg kell csodálnunk a „hozzánk illő párunk” szépségét, nagyszerűségét. Valakitől hallottam, és nagyon igazat adok neki: „Mondjátok el naponta legalább egyszer a párotok előtt Istennek: »Köszönöm, Uram, hogy megajándékoztál Elvirával (Jánossal), aki hozzám illő segítő!«” Egyszer, amikor ezt a tanácsot idéztem, egy tesó epésen hozzátette: „Ugye szereted hallani?” – Ezúttal azonnal tudtam válaszolni: „Nem hallani szeretem, hanem mondani.” A bibliai elbeszélésben is átsüt a férfi ujjongása. És erre az örömre szükségünk van a házaséletünk napjai, évei, évtizedei alatt. (Kinek mennyi adatik.) Mert öröm nélkül nem élhetünk. Isten jól tudja ezt, hiszen ő „vidám Isten.” Megér egy kis kitérőt, hogy bizonyítsam ezt a héber Bibliából és János evangéliumából is!

Zofóniás (Szofoniás) próféta könyvében az ÚRISTENNEK ezeket a szavait olvassuk:

14Ujjongj hát, Sion leánya!  Kiáltsatok ujjongva, Izrael! 

Örvendezzél, Jeruzsálem leánya, és teljes szívvel vigadj!

15Elvette rólad az ÚR az ítéletet, eltörölte a te ellenségedet,

benned van az ÚR, Izrael királya, nem látsz többé bajt!

16Azon a napon mondatik Jeruzsálemnek:

„Ne félj! Ne lankadjanak kezeid, ó Sion!

17Benned van az ÚR, a te Istened!

Ö, a Hős, aki megment!

Örvendezik neked örömmel,

elcsöndesedik szerelmében,

ujjongva örvendezik neked.” (Zof 3,14-17 – TB)

Urunk Jézus szavait pedig a búcsúbeszédében olvashatjuk, amikor a kereszthalálra indul: „Ezeket mondtam el nektek, hogy az én örömöm legyen tibennetek, és így Isten tegye teljessé a ti örömötöket!” (Jn 15,11 - TB)

Isten tehát az öröm Istene, vidám Isten. Nem meglepő tehát, hogy a házasságban is erre az örömre teremtett, és hív el minket.

A teremtés-elbeszélésben a férfi ujjongó örömét egy szemléletes mondat-párral fejezi ki: „Na, ez már csont a csontomból, és hús a húsomból!”  – Mindkét mondat a házaspár egységének szemléletes kifejezése. A „hús” szó héber kifejezés (bászár) „testet” is jelent a bibliai szövegekben, sőt magát az élőlényt, jelen esetben az „embert”. Ennek a részleteire a 24. vers elemzésekor térek vissza.

A szöveg a házaspár egységének egy szokatlan nyomatékozásával folytatódik: »Legyen a neve feleség, mert férfiből vétetett!« (1M 2,23 - TB) A héberben itt olyan szójáték szerepel, amit magyarul nem tudunk visszaadni: »Legyen a neve issá, mert az ísből vétetett!« Héberül – ebben a szövegben – az „asszony” „issá” a férfi (ís) nőnemű alakja.[1] Nem baj, hogy magyarul nem tudjuk pontosan visszaadni a héber szójátékot. Elég, ha tudjuk, hogy ilyen módon, tehát ismétléssel is nyomatékozza a bibliai szöveg az előző mondatok állítását, hogy a férfi és a nő a házasságban eggyé válik, tehát elválaszthatatlanul összetartoznak. A magyar fordításban a „feleség” viszont remekül hozzá teszi azt, hogy a házasfelek ki is egészítik egymást. Nem csak megoldják az ember egyedüllétének problémáját, hanem gazdagítják is egymást azzal, ami a másikban hiányzik, és így kiegészítésre szorul.

Még egy fontos mozzanatra föl kell figyelnünk. A feleségének ujjongó férj azonnal el is nevezi feleségét az idézett mondatban. Az elnevezésről már korábban írtam, hogy sajátjának tekinti, felelős érte, uralkodik fölötte (ismeri, utat mutat, vezeti, gondoskodik róla, védelmezi, örömmel van vele stb. – nem pedig uraskodik fölötte). Ezt is bemutatja, a dolog mélyére hatolva Pál apostol az Ef 5,22-33-ban. Néhány ide vágó mondatot hadd idézzek ebből a fönséges szent szövegből!:

22  „A feleségek úgy rendeljék alá magukat a férjüknek, mint az Úrnak, 23  mert a férj feje a feleségnek, ahogyan Krisztus is feje az egyháznak, Ő a test megtartója; 24  de ahogyan az egyház alárendeli magát Krisztusnak, ugyanúgy a feleségek is a férjüknek mindenben. 25  Férjek, úgy szeressétek a feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte…

28  úgy kell a férjeknek is szeretniük feleségüket, mint a saját testüket – hiszen aki a feleségét szereti, az önmagát szereti, 29  mert a saját testét soha senki nem gyűlölte, hanem gondozza és ápolgatja, ahogyan Krisztus is az egyházat, 30  hiszen tagjai vagyunk az ő testének , az ő húsából és csontjaiból, 31  »az ember ezért elhagyja apját és anyját, és a feleségéhez ragaszkodik, és lesznek ketten egy testté«”

Pál apostol tehát az általunk is vizsgált 1Móz 2,24-gyel igazolja gondolatmenetét. Az összefoglalás hasonlóan magas színvonalú:

„32  Nagy misztérium ez, én azonban Krisztusra és az egyházra mondom. 33  Továbbá ti is egyenként, és mindenki úgy szeresse a feleségét, mint önmagát, a feleség pedig, hogy tisztelje férjét. ” (Ef 5,22-33 - TB)[2]

„Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, és a feleségéhez ragaszkodik” (1M 2,24 - TB)

Ez a mondat – minden bizonnyal – már nem az ujjongó férfi mondása, hanem az elbeszélő magyarázata. Isten üzenetét foglalja össze, további ismétlésekkel nyomatékozva, hogy a házaspár már igazában nem két ember, hanem egyetlen egység.

Az „elhagyja apját és anyját” mondat a bibliai időkben sokkal többet jelentett, mint a mi kultúránkban. Ma elsőre a „külön lakásra” gondolunk. Ez sem kis teljesítmény. De a bibliai viszonyok között ez a feleségével új életre induló ember korábbi egzisztenciájának a teljes föladását is jelentette. Nagy kihívás ez.

Hasonló ahhoz, mint amikor Abrámot (a későbbi Ábrahámot) új néppé hívja el Isten: „Menj el a te földedről és a te rokonságod közül és a te apádnak házából arra a földre, amit majd én mutatok neked!” (1M 12,1 - TB) Elmenni a földjéről, a rokonsága közül, apjának a házából? = Ezzel egész egzisztenciáját kockára tette. Még akkor is, ha Abrám a feleségével együtt már komoly saját egzisztenciát teremtett maguknak az elhívásának idején. Hiszen Abrám korában a szűkebb értelemben vett „kis” család a „nagy családba” tartozott, attól kapott védelmet és támogatást a beduin népek mozgalmas világában. Az „ököljog” érvényesült, az „erősebb” kíméletlenül leigázta a „gyöngébbet” (ha egyáltalán életben hagyta), és mai értelemben vett közbiztonságról semmiképpen sem lehetett beszélni. Az „elhagyja apját és anyját, és a feleségéhez ragaszkodik” kijelentés tehát nagy kockázat vállalását jelentette. A „független egység” gondolatáról van szó.

Hangsúlyozni szeretném, hogy az „elhagyja” nem valamiféle „hátat fordítást” jelent. Csupán annyit, hogy az eddig a család felelőssége alá tartozó fiatalember a házasságkötéstől kezdve már egy új és önálló házaspár tagja, külön családot alapított, és mindenféle szempontból önálló egységet képvisel.[3] Ideális eset, ha ez az „új család” bensőségesen jó kapcsolatban marad a „korábbi családjaival” (és ez mindkét félre vonatkozik, nem csak a férjre, hanem a feleségre is). Természetes, hogy az új házaspárnak új elképzelései is vannak a jövőjükről és az élet dolgairól. Áldás, ha a szülők meg tudják beszélni velük a terveiket, elképzeléseiket, és a fiatalok a „kirepítő család” tapasztalataival felruházva tudnak megbirkózni a saját problémáikkal. Nagyon lényeges azonban, hogy a „kirepítő szülők” ne szóljanak bele a „fiatalok belügyeibe”, hanem találják meg azt az egészséges „távolságot”, amely a „fiatal pár” önállóságához nélkülözhetetlen. Nagy művészet harmonikusan lebonyolítani a fiatal pár indulását. Mindenképpen küzdelmeket megvívva, fájdalmakat, de örömöket is átélve jutnak el az „induló” házaspárok a szüleikkel kialakított „egészséges távolsághoz”. Ebben mindhárom házaspárnak (a férj szülei, a feleség szülei és az „induló házaspár”) fontos szerep jut, és le a kalappal, ha harmonikus és egymást segítő kapcsolatban élnek a továbbiakban. Sokat segít, ha a „kirepítő szülők” képesek Istenben bízni gyermekeik sorsát illetően, különösen, ha a fiatalok is Istenben vagy Urunk Jézusban élnek. De ilyenkor sem magától értődő a feladat megoldása, és érdemes minden erőt igénybe venni, hogy kölcsönösen jó kapcsolatban maradjanak a „kirepítő” és a „kirepülő” házaspárok. A családgondozó irodalom és szakirodalom bőven tárgyalja ezt a témát, nem is szükséges konkrét írásokra vagy közleményekre hivatkoznom. De említem a témakört, mert szorosan hozzá tartozik az elemzett szövegben található isteni üzenethez.

A „feleségéhez ragaszkodik” további távlatokat is nyit: A házasság életre szóló közösség. Olyan szövetség, amely minden helyzetben kitart egymás mellett. A „ragaszkodik” (dábaq) ige a héberben is hasonló jelentéseket foglal magában, mint magyar megfelelője. Érdemes néhány példát felidéznünk a bibliai szövegekből.

A pátriárkák történetében olvasunk egy nem Ábrahám családjához tartozó kánaáni herceg, Sikem szerelméről Dina iránt, aki Jákób leánya volt: „Sikem… szívvel-lélekkel ragaszkodott Dinához” (1M 34,3)

Az ÚRISTENHEZ való ragaszkodásra ugyanezzel a szóval bíztat a Tóra: „Az URat, a te Istenedet féld, őt szolgáld, hozzá ragaszkodj, és az ő nevére esküdj!” (5M 10,20)

Nem csak a „ragaszkodik”, hanem a „ragad, tapad” jelentés is megtalálható a vizsgált héber igével kapcsolatban. Urunk Jézus a kereszten imádkozza a 22. zsoltárt, amely Őróla prófétál: „Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem az ínyemhez tapadt, a halál porába fektettél.” (Zs 22,16) Jób könyvében olyan mondatban jelenik meg, amely sokat mondó értelem a házaspár összetartozásával kapcsolatban is, bár az idézett mondatban a víziló (Leviatán) pikkelyeiről ír a Biblia: „Egymáshoz tapadnak, egybe kapcsolódnak elválaszthatatlanul.” (Jób 41,9)

Még más értelmet is kifejez ezzel a szóval a Biblia. Boáz, Dávid király őse így bíztatja az aratásánál gabonát szedegető Ruthot, későbbi feleségét: „maradj csak a szolgáim nyomában!” (Ruth 2,8) Ez az értelem nem csak Ruth könyvében ismétlődik, hanem másutt is előfordul, és gazdagítja a második teremtés-elbeszélésben olvasható közlést a házaspár kapcsolatáról: a házaspár is együtt jár, szinte egymás nyomában, attól kezdve (vagy már előtte is), hogy összekötötték az életüket egy életre szóló szövetség megkötésével.[4]

Mivel manapság (is) sokan vonják kétségbe a házasság életre szóló mivoltát, még egy bibliai érvelést idézek. A Mt 19-ben találjuk meg ezt az érvelést, a 3.-tól a 9. versig. A jelenet előtt Urunk Jézus Júdeának a Jordántól keletre elterülő részén haladt, nagy sokaság követte, és ő meggyógyította őket.

„3 Ekkor farizeusok mentek oda hozzá, hogy kísértsék (próbára tegyék), és megkérdezték tőle: „Szabad-e az embernek bármilyen okból elbocsátania a feleségét?” 4 Ő így válaszolt: »Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfivá és nővé teremtette őket?« (1Móz 1,27) 5 Majd így folytatta: »Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. (1Móz 2,24) 6 Úgyhogy már nem két test, hanem egy. Amit tehát Isten egybekötött, ember szét ne válassza.«

7 Erre azt mondták neki: „Akkor miért rendelte el Mózes, hogy aki elbocsátja a feleségét, adjon válólevelet neki?” (5Móz 24,1) 8 Jézus így válaszolt nekik: »Mózes szívetek keménysége miatt engedte meg, hogy elbocsássátok feleségeteket, de ez kezdettől fogva nem így volt. 9 Mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét – a paráznaság esetét kivéve –, és mást vesz feleségül, az házasságtörő.«” (Mt 19,3-9)

A jelenet eléggé közismert, de érdemes a lényegéből néhány mozzanatot kiemelni.

1) A házasság életre szóló mivolta mindig is kérdéses volt az emberek gondolkodásában. És az életvitelében is. Annyira, hogy Urunk Jézus ellenségei abban bíztak: ezzel a kérdéssel végre „megfoghatják” a Mestert: „Szabad-e az embernek bármilyen okból elbocsátania a feleségét?” (Mt 19,3)

2) Urunk Jézus ellenségei a Tórára is hivatkozhattak – amit meg is tesznek a párbeszéd további részében –, hiszen Izrael fiainak „Mózes elrendelte” (Urunk szerint „megengedte”), hogy „váló levéllel” a férfiak elbocsáthatják a feleségüket. (5Móz 24,1) – Mit jelent ez gyakorlatilag? Azt, hogy Izrael fiai közül sokan nem tartották életre szóló szövetségnek a házasságot, a környező népekről nem is beszélve.

3) Ezt a felfogást Urunk Jézus egészen egyszerűen „a szívek keménységével” jellemzi, hiszen aki ezt a felfogást képviseli, az nem csak a feleségével szemben kemény szívű, hanem Istennel szemben is. Miért? Mert a Tóra elején az éppen elemzett rész Isten rendelését közvetíti. Mindkét teremtés-elbeszélésben. Mindkettőt idézi is Urunk Jézus.

4) Ennek megfelelően Urunk Jézus az idézett felfogás követőit házasságtörőknek minősíti.

Kemény kérdések, kemény válaszok. Valamennyi teljesen egyértelmű. Vagyis az, hogy a teremtő Isten szerint a házasság életre szóló szövetség egy férfi és egy nő között. Márpedig amit Isten elrendel vagy tesz, az nem csupán jó, hanem a lehető legjobb.

A házasság életre szóló voltának a kérdése tehát tipikus esete annak (ne tekintse senki se fölényeskedésnek, hogy így fogalmazok!), hogy a „nehéz” hogyan alakulhat „lehetetlenné” a gondolkodásunkban. Fájdalmas kimondani azt is, hogy Isten nagyszerű elgondolásától indulva is el tud torzulni a gondolkodásunk. A tanítványok ezt így fejezték ki az idézett jelenetben: „Ha ilyen a férfi helyzete az asszonnyal, akkor nem jó megházasodni.” (Mt 19,10) Kétségtelen, és ki ne tudná, hogy nem könnyű egy házasság egységét felépíteni és megtartani. Ellenkezőleg, óriási feladat. Személyes látásom szerint Isten nélkül nem is oldható meg, tehát egyszerűen lehetetlen.[5] Isten valamiféle segítségével azonban távolról sem lehetetlen. Ezt tapasztalták meg nem csupán a hatvannál több éve együtt élő, hanem a „csupán” néhány évtizede egymással összeforrott házaspárok is. Sok küzdelmükről tudnak beszámolni, de nem arról, hogy ez lehetetlenség. Ha megvan a hozzáállás, az attitűd, megvan Isten segítsége és a két ember szilárd elszántsága, meg tud valósulni ez a „csoda”. Méghozzá mély és bensőséges örömmel. De mindegyik említett feltétel szükséges hozzá.

„És lesznek egy testté” (1M 2,24)

A házaspár egységét a bibliai szöveg kifejezetten is megfogalmazza az „És lesznek egy testté” mondattal. Az „egy testté” kifejezésnél el kell egy kissé időznünk. A héber „test” (bászár) szó testet, húst és embert is jelent. A szövegösszefüggés ezúttal elsősorban az „ember” jelentést sugallja, hiszen az apját, anyját elhagyó ifjú párra az önálló, függetlenné váló házaspár, társadalmi egység, tehát az ember jelentés illik a legjobban. Az első teremtéselbeszélés fontos mondata is ezt támasztja alá: „Megteremtette hát Isten az embert a saját képmására, Isten képmására teremtette meg őt, férfivá és nővé teremtette meg őket.” (1Móz 2,27) [6]

Ugyanakkor magyarázza is az „és lesznek egy testté-hússá” mondat (1Móz 2,24) az előző mondat egységet hangsúlyozó jelentését: „ez már csont a csontomból és hús a húsomból”. (1Móz 2,23) A 23. vers „hús” képe (a „csont a csontomból” kép mellett) a „férfi és a bordájából épített asszony” egységét hangsúlyozza elsősorban.[7] Ez kétségtelen.[8] Igaz a szexuális egységre is, de elsősorban a teljes, tehát testi-lelki egységre vonatkozik. Túlságosan sok csalódás származott már abból, ha a csupán „testi” (szexuális) kapcsolatra épülő egység szertefoszlott, mihelyt kiderült, hogy a gondolkodásmód, az elképzelések, a vágyak, a lelki törekvések nem találtak egymásra a párnak induló férfiben és a nőben. (Az „alkalmi kapcsolatokról” most nem is írok.) Nem hiába tiltja Isten üzenete a Bibliában a házasság megkötése előtti szexuális kapcsolatot, amely nem csak átgondolatlan, hanem felelőtlen is.[9] Hozzá teszem, sok fiatal kérdezte már tőlem is, másoktól is: „Hol írja a Biblia a házasság előtti szexuális élet tilalmát? Hiszen a szexuális élet annyira fontos része a házastársi kapcsolatnak, hogy feltétlenül ki kell próbálni. Igen, még a házasság megkötése előtt!” – mondják.

Urunk Jézusnak egészen más a véleménye és eligazítása erről: „Hallottátok, hogy megmondatott: Ne paráználkodj! Én pedig azt mondom nektek: aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráznaságot követett el vele szívében.” (Mt 5,27-28-32) Ha tehát már a tudatos, és vissza nem utasított kívánság is paráznaság egy olyan nővel, aki nem a feleségem, mennyivel inkább a végbevitt szexuális tevékenység. Aki pedig azt mondja erre, hogy ezt nem lehet megtartani, annak igazat adok: Urunk Jézus nélkül, vagyis Isten ereje nélkül nem lehet. De hangsúlyozom, ez olyan fontos útmutatás, hogy érdemes Istennek, Urunk Jézusnak az erejét, sőt a jelenlétét igénybe venni, hogy jól sikerüljön az életünk.

Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznék, azt feltétlenül le kell írnom, hogy a szexuális élet helyes gyakorlata nem egy pillanat műve. A szakemberek szerint „normál esetben” ez hetekig, hónapokig, sőt évekig tartó fejlődésen megy keresztül, mint annyi más fontos folyamat is az életünkben. Továbbá sok torzulásnak is ki van téve, ha kezdettől nem az a funkciója, hogy építse a házaspár testi-lelki egységét. Már pedig a „kipróbálás” csupán egy „funkció működésére” irányulna, és fölmérhetetlen károkat is okozhat. Más kérdés, hogy a szexuális élethez egy szexuális kultúra is szükséges, amit meg kell tanulni, amire fel kell szabadulni, és amiben nélkülözhetetlen szerepe van Isten átélt és tevékeny jelenlétének – bármilyen furcsán hangzik is. Azt is hozzá kell tennem, hogy a fiatalok szexuális nevelése elsősorban a szülők feladata volna, ami manapság sajnos nagyon távol van még attól, hogy általánosnak mondhassuk.[10]

Azzal is világosan szembe kell néznünk, hogy egy jó házasság folyamatos valami. Nem egyszer elért „diadal”, ami után „nyugdíjban vonulhatunk”. Inkább egy folyamatos, élettel teli és izgalmas küzdelem, amely győzelmes küzdelem, ha Isten, sőt még inkább Urunk Jézus jelenlétében vívjuk, és kellő szerepet kap benne a szerelem, a szexualitás, az odaadó szeretet, egymás kiegészítése, gondoskodó védelme, az egymás iránti (lehetőleg állandóan növekvő) felelősség, a gyermekek nevelése, hogy csak a leglényegesebbeket említsem.

A Biblia meglep bennünket azzal is, hogy az ószövetségi idők nagy bibliai alakjai közül sokan nem monogám kapcsolatban éltek, amely megfelelne az eddig elemzett „egységnek”. Joggal furcsálljuk, hogy nem is írja kifejezetten hibásnak vagy torznak a Biblia Ábrahám Hágár-kalandját és egyéb ügyeit, Jákób két feleségét és két „ágyasát”, Dávid kilenc feleségét, Salamon és több utódjának poligámiáját és még sorolhatnám. A téma olyan óriási, hogy alapos letárgyalására jelen cikkemben nincs elég hely, erre csak külön könyvek képesek, ezekre utalok is a lábjegyzetben. Röviden mégis összefoglalom az elérhető forrásaim alapján kialakított véleményemet: 

A Biblia szavakkal valóban nem értékeli ki az említett poligám személyeket, ill. viselkedésüket. Viszont bemutatja azokat a tényeket, következményeket, mondhatnám borzalmakat is, amelyek ezekből következtek. Ábrahám Hágár-kalandjának tulajdonítja a Biblia a ma is izzó arab-izraeli konfliktust. Jákób négy asszonytól származó fiai is elég jól bemutatják az egységes családi nevelés hiányának fájdalmas következményeit, különösen József történetében. Dávid kilenc asszonytól származó gyermekei között megjelent a féltestvérek közötti nemi erőszak, a testvér-gyilkosság, sőt az apja ellen lázadó trónkövetelés is. Salamonnál pedig fájdalmas látni, hogy az összesen ezer nőt számláló háreme annyira a bálványkultuszok Izraelbe hurcolását vonta maga után, hogy a – sajnos csak egy ideig – „bölcs Salamon” életének jelentős második felében már nem volt hajlandó figyelembe venni Istennek a hozzá szóló üzeneteit, ami halála után az újra meg újra visszatérő bálványimádást, továbbá az egységes királyság kettészakadását eredményezte.[11]

Általában tehát mondhatjuk, hogy a Biblia figyelembe veszi a korabeli állapotokat, sőt törvényekkel is szabályozza azokat.[12] Ugyanakkor eszményinek és Isten teremtő elgondolásaként a monogám házasságot jelöli meg.[13] Az újszövetségi írások pedig már csak a monogám házasságot tartják elfogadhatónak.[14]

 Sokakban fölmerülhet még egy kérdés: „Ha a bibliai mondat, az `és lesznek egy testté´ igazában az `és lesznek egy emberré´ jelentést hordozza, miért nem ez áll a Bibliában?” A kérdés indokolt.  A bibliai szöveg íróját nem tudjuk megkérdezni a dolog felől. A Bibliát ihlető Isten szándékát azonban felismerhetjük az egész Írás alapos és tárgyilagos (= elfogulatlan) elemzésével.[15] Ez pedig teljes összhangban van Urunk Jézus imént idézett véleményével. Az „és lesznek egy testté” kifejezés helyes értéséhez pedig tudnunk kell, hogy a bibliai szövegek előnyben részesítik a konkrét, kézzelfogható megfogalmazásokat. Ennek megfelelően konkrétabb és kézzelfoghatóbb az „és lesznek egy testté” mint az „és lesznek egy emberré” mondat.

„És mindketten mezítelenek voltak – az ember és az ő felesége –, de nem szégyellték magukat egymás előtt.” (1M 2,25 - TB)

Furcsának tűnhet, hogy ez a házaspárrá teremtés utolsó mondata a második teremtés-elbeszélésben. Két fontos mozzanatra szeretnék rámutatni.

Az első: az a házaspár, akit Isten teremtett, hogy hozzá illő segítői legyenek egymásnak, harmóniában élnek. Összhangban egymással és másokkal is. Ez az üzenet nem csak nagyszerű, hanem meglepő is. Hiszen az emberiség csaknem száz százalékánál problémát jelent ruhátlanul megjelenni mások előtt.[16] Honnan származik ez a „probléma”? Ez az ösztönös szégyen-érzés, szemérmesség? A Biblia azt állítja a szóban forgó igeverssel, hogy ez nem volt kezdettől így. Isten kezéből nem „szégyen érzettel” kerültünk ki. Hogyan lett hát az, hogy most szinte velünk született, ösztönös érzés a „szemérem-érzés”, még az „egészséges” szégyen érzet is? Sőt ez az emberiség túlnyomó részében a kultúra része. Annyira, hogy a „meztelenség” általában nem csak az erkölcsi érzékünket sérti, de sok helyen büntető jogi következményekkel is jár.

A kérdésre maga a bibliai szöveg válaszol a második teremtés-elbeszélés további részében, és az 1Móz 3-tól mutatja be ennek a magyarázatát. Úgy is mondhatom, hogy az 1Móz 2,25-ben „feldobott labdát” az 1Móz 3,7-ben „üti le” Isten Igéje. És ez a második mozzanat, amely már átvezet a második teremtés-elbeszélés folytatására, a „bűnbeesés történetére”. Az Istennel bensőséges életközösségben élő ember harmóniája azonnal megszűnik, amikor az ember eszik a jó és gonosz ismerésének a fájáról. Nem csak az Istennel való összhang omlik össze, hanem az idáig egymás között átélt felhőtlen összhang is: „és felismerték, hogy mezítelenek.” (1Móz 3,7) Ezt a részt, a  „bűnbeesés történetét” fogjuk szemügyre venni a következő cikkekben.

Néhány, a témához kapcsolódó könyv:

●                   Bartha Tibor Dr. (szerk.) [1993]  Keresztyén Bibliai Lexikon  I-II., Bp., Kálvin Kiadó, 723+785 o. CD-n in: MRVSz-2000 CD-ROM [2000]

––––––––––––––––––––––––––––

A házasságról szóló könyvek

●                   Abiven, Genevieve et Maurice [1978]  Élet kettesben, Wien, Opus Mystici Corporis, 190 o.

●                   Alszeghy Zoltán [1982]  A házasság, Teológiai kiskönyvtár – III./9., Róma, K.n., 123 o.

●                   Auer, Alfons - Teichtweier, Georg - Strätling-Tölle, Helga - Strätling, Barthold [1981]  A testben való ember - Test és nemiség mai keresztény szemmel, Wien, OMC Verlag, 208 o.

●                   Bovet, Theodor [19834]   Felette nagy titok, Könyv a házasságról  – 4. bővített kiadás, Wien, OMC Verlag, 112 o.

●                   Burpo, Todd - Vincent, Lynn [2011]  Igazából mennyország Bp.: XXI. Század kiadó, 197 o.

●                   Crabb, Lawrence Dr. [2001]  Nők és férfiak – a különbözőség öröme, Bp., Harmat, 198 o.

●                   Crabb, Lawrence J. Jr. [19972]  Egybeszerkesztve¸ Bp., Keresztény Ismeretterjesztő Alapítvány, 220 o.

●                   Cseri Kálmán [2003] Szeressétek egymást!  Bp., Szerzői kiadás, 107 o.

●                   Dobson, James Dr. [1998]  Amit a feleségekről tudni kell(ene). – Férjek könyve, Bp., KIA, 163 o.

●                   Dobson, James Dr. [2002]  Egyenes beszéd. Amit a férfiaknak tudniuk kell. Amit a nőknek érteniük kell(ene) Bp.: KIA, 360 o.

●                   Enzsöl Ellák [1995]  Gondolatok a szerelemről, Bp.: Szent Gellért Könyvkiadó, 99 o.

●                   Gyökössy Endre: A boldog házasság, Bp., Szent Gellért Kiadó és Nyomda, 148 o.

●                   Gyökössy Endre [1985]  Együtt a szeretetben, Bp., Magyar Református Egyház Zsinati Irodájának Sajtóosztálya, 143 o.

●                   Immanuel Alapítvány [2010]  Mily gyönyörűséges a te szerelmed – Házasságkötéshez, Bp., Immanuel Alapítvány, 96 o.

●                   Kálvin Kiadó [1995]  Nem jó az embernek egyedül, Bp., Kálvin Kiadó, 199 o.

●                   Kendrick Bros. [2013] Eltökélt szívű férfiak, Szombathely: Immanuel Alapítvány,  268 o.

●                   Kendrick, Stephen and Alex [2010]  Merj szeretni! (A TŰZÁLLÓ filmből ismert könyv) Szombathely, Immanuel Alapítvány, 213 o.

●                   Kiss Ferenc Dr. Szexuáletikai kérdések a Szentírás világosságában, Bp., Evangéliumi Kiadó, 128 o.

●                   Kováts György Dr. és Anna [2002]  Jegyesség! Segítség! Bp.: Saját kiadás

●                   Mason, Mike [1999]  A házasság misztériuma, Kiadó: Harmat Kiadó, 196 o.

●                   St. Clair, Barry - Jones, Bill [1991]  Szerelemtől szeretetig, Tanulmány-füzet, Bp.: Timóteus Társaság - Primo, 103 o.

●                   Trobisch, Walter Kettesben? (Szerelemről és házasságról), Bp., Evangéliumi Kiadó, 167 o.

●                   Vanier, Jean [1993]  Férfinak és nőnek teremtette, Bp.: Vigília Kiadó, 194 o. – stb.

––––––––––––––––––––––––––––

●                   Gyökössy Endre [2000]  Őstörténet 1. Bp, Szent Gellért Egyházi Kiadó, 284 o.

●                   Gyökössy Endre [2001]  Őstörténet 2. Bp, Szent Gellért Egyházi Kiadó, 298 o.

●                   Haag, Herbert [1989]  Bibliai Lexikon,  Bp., Szent István Társulat, 1970 o. CD-n in: MRVSz-2000 CD-ROM [2000]

●                   Hamar István [22008]  Az ember a teremtett világ élén (A bibliai őstörténet tanítása az ember és a természet viszonyáról) Szolnok, Fővin Kft., 116 o.

●                   Komesz Mátyás [2011] Az üzenetcentrikus bibliaelemzés, Bp., PTF, 248 o.

●                   Kraus, Naftali [1990]  Az ősi forrás,  A heti szidrák - Az atyák bölcs tanításai (Ősi forrás - 1.), Bp.:  Fórum Rt. Könyvkiadó, 576 o.

●                   Puskás Attila [2006]  A teremtés teológiája  Bp., Szent István Társulat, 342 o.

●                   Raj Tamás [2003]  Bibliaiskola - A Szentírás kulcsszavai és szállóigéi  Bp., Makkabi Kiadó, 213 o.

●                   Rózsa Huba [2002]  A Genesis könyve I.  – A bibliai őstörténet magyarázata (Gen 1-11) Bp., Szent István Társulat, 337 o.

●                   Tóth Kálmán Dr. [1972-2000]  Mózes öt könyvének magyarázata, Pentateuchosz, in Jubileumi Kommentár – in: MRVSz-2000 CD-ROM [2000] Bp., Kálvin Kiadó - Arcanum

●                   Wenham, Gordon J. [1987]  Genesis Commentary – PTF  in: World Biblical Commentary (WBC)  CD, Dallas - Texas, Word Books Publisher

●                   Westermann, Claus [1974. 21976] Genesis (Biblische Kommentar) I-III.  Neukirchen-Vluyn - Zwickau, Neukirchener Verlag

●                   Wolff, Hans Walter [2001]  Az Ószövetség antropológiája,  Bp., Harmat Kiadó, 317 o.

●                   Zimmerli, Walther [51991, 31967, 11943]  Genesis - 1.  in: Zürcher Bibelkommentare, Zürich, Theologischer Verlag

EZEKRE A KÉRDÉSEKRE KERESSÜK A VÁLASZT

Ki a hozzám illő segítő a Biblia szerint?

Melyek egy jó házasság alapvető ismérvei?

Milyennek gondolta el a Teremtő a házasságot?

Szabad-e válni, vagy a házasság életre szóló kapcsolat?

Hogyan írhat a Biblia kiváló hithősök poligám életéről?

Isten terve-e a szexuális élet?

Mi a helyzet a mezítelenséggel?

Miért van probléma az összhanggal a házastársak között?

Jegyzetek:

[1] A Vizsolyi Bibliában ezt olvassuk: „ez neveztetik aszszony-embernek, mert ez férfi emberből vétetett.” Károli Gáspár így próbálta visszaadni a héber szójátékot, később a „nőembernek (némber), mert férfi emberből vétetett” alak is megjelent magyar bibliafordításokban.

[2] Ebben a cikkben nem tudok többet írni az Ef 5,22-33. nagyszabású gondolatmenetéről, amelynek méltó tárgyalásához talán még egy könyv is kevés lenne. Lásd pl. Bovet, Theodor [19834] -  Mason, Mike [1999] - továbbá Fila Béla Dr. [1992]  IV. Krisztus misztériuma, Budapest, K.n., 225 o. - Rózsa Huba [1994] Krisztus misztériuma, Veszprém, Veszprémi Egyetemi Kiadó  c. könyvét.

[3] Tudatosítanunk kell, hogy a második teremtés-elbeszélés sem „helyszíni tudósítás” az emberpár megteremtéséről, hanem egy történettel tanításban elmondott isteni üzenet. Ezért írhatok szülőkről, korabeli viszonyokról stb. Ha valakinek netán furcsa a „történettel tanítás” irodalmi műfaja, annak a jelen cikksorozat 11. részét ajánlom figyelmébe. Ennek címe: „Az első és második teremtés-elbeszélés műfaji kérdései a. és b”, in: Pünkösd.ma   2012/2, 12-16. o., valamint 2012/5, 10-14. o.

[4] A házasságra a szövetség szót használja a Mal 2,13-16; is.

[5] Hozzáteszem, hogy Isten a „teremtés szintjén” azokat a házaspárokat is segíti az életre szóló kapcsolat kiépítésében, akik nem ismerik vagy nem fogadják el Őt Istenüknek, más szóval nem istenhívő emberek. De ennek a titkaiba nem látunk bele, ezért én sem írhatok róla többet.

[6] Csak lábjegyzetben említem meg, hogy a Biblia ókori görög fordítása, a LXX (hetvenes fordítás) kiegészítette az „és lesznek egy testté” héber szöveget „és lesznek ketten egy testté” formában, annyira ki akarta emelni az egység gondolatát. Amikor az újszövetségi szövegek az említett teremtés-elbeszélés mondatait idézik, már ezt a görög „kiegészített” fordítást idézik az ugyancsak görög nyelvű Újszövetségben.

[7] Már láttuk, hogy az Ef 22-33 rész is ezt állítja elénk hallatlan mélységekre hatolva.

[8] Jól kifejtik ezt az Irodalomjegyzékben „A házasságról szóló könyvek” között felsorolt munkák, amelyek a házasság bibliai alapjait elemzik.(Különösen Alszeghy, Bovet, Cseri, Gyökössy, Kiss, Kováts, Mason, Vanier könyvei.)

[9] Lásd a Tízparancsolat velősen rövid tilalmától (Ne törj házasságot! Ne paráználkodjál! – szó szerint „Nem fogsz házasságot törni, paráználkodni.” – 2Móz 20,14; 5Móz 5,18) több más, egyértelmű tiltásig. (Lásd Haag Lexikonban a „házasságtörés” címszónál!)

[10] Lásd Alszeghy, Gyökössy, Kováts és Mason könyveit az irodalomjegyzékben, és még más értékes könyvek is írnak erről.

[11] Lásd Czanik Péter „Család”, „Házasság” és „Poligámia” címszava a KBL-ben. A „Házasság” (Ehe) címszava a Haag Lexikonban, továbbá a Rienecker Lexikon zur Bibel az „Ehe” címszónál. Továbbá: W. Plautz: Monogamie und Polygamie im A.T. (Zeitschrift für Alttestamentliche Wissenschaft 75, 1963, 3-27) – H. Ringeling: Die biblische Begründung der Monogamie (Zeitschrift fr Ev. Ethik 10, 1966, 81-102) – H. Balensweiler: Die Ehe nach dem N.T. (Zürich 1967)

[12] Lásd 3Móz 18,8 (Ne végy feleségül nőt a nővére mellé!); 4Móz 36,5-12 (Az elhunyt fivér feleségét feleségül kell vennie.); 5Móz 21,15 (Nem szabad az örökösödési rendet megváltoztatni a kedveltebb feleség fiának javára.); stb.

[13] Sok megnyilatkozás monogám hátteret feltételez (Zsolt 127;  Péld 5,15–18; 12,4; 18,22; 19,14; 31,10–31 Én 1-8; stb.). Istennek a népéhez való viszonyát természetszerűleg a monogám házassághoz hasonlítják (Jer 3; Ez 16; Hós 1-3; stb.). A főpap csak egy feleségű férfi lehet. (3M 21,13-14) Stb.

A prófétai teológia mindig a monogám házasságot tekintette ideális házasságmintának (Ézs 54,5kk; Jer 2,2; 3,8k; 9,2; Ez 16,7-14; Hós 2,3)., Malakiás életre szóló szövetségnek tartja a házasságot (Mal 2,13-17). Erre teszi föl a koronát az első két teremtés-elbeszélés, amely Isten eredeti terveként a monogám házasságot állítja elénk: 1M 1-2;

[14] Lásd Mt 5,31-32; 19,1-10; Mk 10,1-12; 1Kor 7,1-17; Ef 5,22-33; 1Tim 2,8-15; 3,2-12; Tit 1,6; 1Pt 3,1-14; – hogy csak a legfontosabb igehelyeket említsem.

[15] Lásd az Irodalomjegyzékben „A házasságról szóló könyvek” között felsorolt munkákat, amelyek a házasság bibliai alapjait elemzik.(Különösen Alszeghy, Bovet, Cseri, Gyökössy, Kiss, Kováts, Mason, Vanier könyvei.)

[16] Minden korban és szerte a világon megjelennek ugyan a „nudista” („meztelen”) mozgalmak, strandok, divatok, de ezek nem változtatnak a túlnyomó többség ösztönös hozzáállásán.