Nagy Kornél: Az Agapé Pünkösdi Gyülekezet igehirdetéseinek elemzése (1991–1994)

 

Ajánló

E cikk a szerző 2015-ben írt, az Élő Víz Irodalmi alapítvány 1. díjat nyert szakdolgozatának rövidített változata.

A tanulmány témája az Agapé Pünkösdi Gyülekezetben 1991–1994 között elhangzott csaknem háromszáz igehirdetés elemzése Jézus Krisztus, illetve a Szentlélek személye és munkája hangsúlyozásának aspektusából, különös tekintettel a pünkösdi hitelvek megszólaltatására. E cikk a szerző 2015-ben írt, az Élő Víz Irodalmi Alapítvány pályázatán 1. díjat nyert szakdolgozatának rövidített változata. A konzulens dr. Tóth Bence volt. A munkát – belső konzulensként – a kezdeti időszakban Telegdi József segítette, majd Izsák Norbert kísérte figyelemmel.

Bevezetés

Az Agapé Pünkösdi Gyülekezet szószékének elülső oldalán a következő bibliai idézet olvasható: „A te igéd igazság” (Jn 17,17).[1] Erről az Igazságról szól már 1934 óta e szószékről az éltető Ige, és ezen Igék egy részéről szeretnék dolgozatomban átfogó képet alkotni, továbbá a kiválasztott prédikációkat néhány speciális szemszögből is megvizsgálni.

A szakdolgozatom témája az Agapé Pünkösdi Gyülekezetben 1991–1994 között elhangzott igehirdetések elemzése Jézus Krisztus, illetve a Szentlélek személye és munkája hangsúlyozásának aspektusából, különös tekintettel a pünkösdi hitelvek megszólaltatására is.

A témaválasztás egyik oka, hogy a gyülekezetünk felhalmozott kazettatárának audioanyagát jómagam digitalizálhattam, és nagyon érdekesnek, sőt hasznosnak tartom ennek a nagy hanganyagnak a kutatását történelmi, illetve formai és tartalmi szempontból egyaránt. Továbbá abban a reményben választottam szakdolgozatom témájának ezt az óriási adatbázist[2] – azon belül is egy időszak igehirdetéseit –, hogy érdekes, hasznos információkat, következtetéseket tudjak kinyerni önmagam és mások számára bizonyos homiletikai aspektusok kutatásával. Végül, témaválasztásomat az is motiválta, hogy használható bázis vagy forrás készülhessen egy esetleges későbbi kutatáshoz, mivel ilyen elemző, feltáró munkáról nincs tudomásom gyülekezetünk prédikációit illetően.

Célom a gyülekezetben elhangzott igeszolgálatok – adott időszakon belüli – elemzése, azonban nem néhány vagy néhány tucat, hanem 270 prédikáció megvizsgálására vállalkoztam. A kiválasztott nagy mennyiségű hanganyag folyamatos meghallgatására éppen egy teljes hétre lenne szükség. A gyülekezetnek 1970 óta vagyok tagja, így jól emlékszem, hogy mindig gyakorlat volt nálunk az istentiszteleten folyó szolgálatok, prédikációk magnószalagra, magnókazettára, CD-re és a legújabb korban számítógép merevlemezére történő felvétele. A témánkat érintő szakasz a magnókazetták kora, amely hanghordozókra az 1970-es évektől 2006-ig készültek a felvételek gyülekezetünkben. Az előtte lévő orsós hanghordozók megsemmisültek, így csak az audiokazetták maradtak fenn, és sajnos a kazettákra vett felvételek mindegyike sem maradt meg a digitalizálás idejére.

Az elemzés konkrét célja, hogy megvizsgáljam a kiválasztott igehirdetéseket, különösen a krisztológiai és a pneumatológiai hangsúlyok aspektusából. Arra fókuszálok, hogy az igehirdetők mit mondanak Jézus Krisztus, illetve a Szentlélek személyéről és munkájáról; figyelemmel kísérem azt is, hogy e szempontok milyen arányban jelennek meg az igehirdetésekben. Fontos szempontnak látom még az igehirdetések gyülekezetre tekintő, ekkléziológiai üzenetét is. Továbbá hasznosnak tűnt feltárni, hogy az igehirdetések milyen válaszokat adnak a kiválasztott időszak társadalmi problémáira, a gyülekezet belső nehézségeire.

A módszereket tekintve először elméleti oldalról közelítettem meg a kitűzött célokat, vagyis teológiai, főként homiletikai, néhány történelmi és technikai szakmunka, tudományos mű kutatásával, összevetésével. Ezután következett a prédikációk meghallgatása az előre meghatározott szempontokra figyelve (statisztikai adatgyűjtés) – e tevékenység igényelte a legtöbb időt és energiabefektetést. Az ennek eredményeként megszületett adatbázis adta az alapot az elemzésekhez, ábrák és grafikonok elkészítéséhez, a megfelelő konklúziók rögzítéséhez. E logika mentén épül föl a szakdolgozatom szerkezete is, az alábbiak szerint.

Az első fejezetben rövid áttekintést adtam az Agapé Pünkösdi Gyülekezetről, hogy lássuk, milyen emberi kontextusban hangoztak el a prédikációk. Egy rövid áttekintés után szóltam a gyülekezet megválasztott lelkipásztorairól, valamint hogy a szószéki szolgálatot végzők milyen minőségben, beosztásban hirdették Isten Igéjét.

Dolgozatom második fejezetében a technikai háttért mutattam be, ezen belül egyrészt a hangtechnikai, másrészt az informatikai oldalát ismertettem, illetve néhány hasznos gyakorlati tapasztalatról számoltam be.

A harmadik fejezetben először a praktikus homiletikába pillantottam be, azután az elvi homiletikában az Ige és a prédikátor személyének összefüggéseit kutattam néhány szaktekintély véleménye alapján, majd az igehirdetés elméleti oldalát vizsgáltam Jézus Krisztus és a Szentlélek, a pünkösd és a lelki ajándékok aspektusából.

A negyedik, fő fejezetben a kiválasztott időszak prédikációinak meghallgatása során összegyűlt információhalmaz feldolgozása következett. Az eredmények kiértékelése és a következtetések kifejtése külön meghatározott szempontok figyelembe vételével történt.

Végül a befejező szakaszban összegeztem a főbb tanulságokat, ismertettem a következtetéseimet és az elemzés eredményeit.

Az alábbiakban a dolgozat negyedik, fő fejezetét, a prédikációk feldolgozását, valamint a konklúziót olvashatjuk részletesen.

A prédikációk feldolgozása

Nehéz volt megbecsülni, hogy mi az az optimális prédikációszám, amely nem teljesíthetetlenül sok a szakdolgozat elkészítéséhez, de annyira nem is kevés, hogy gyakorlatilag használhatatlan eredmény szülessen, illetve semmitmondó elemzés készüljön. Törekedtem arra, hogy a merítés minél színesebb képet mutasson az igehirdetők számát, változatosságát illetően, így a feldolgozandó adatbázisnak az 1991–1994 évek prédikációit választottam, mert ezen négyéves összefüggő időszakból maradt fenn a legtöbb igehirdetés. Az AAA adatbázisban található 1067 igehirdetésből erre az időszakra 270 esik, mely 25%-ot képvisel. Ekkora adatmennyiségből már statisztikailag szignifikáns következtetéseket lehet levonni. A 270 prédikáció meghallgatása valamivel több mint másfél hónapot vett igénybe.

Itt szeretném megjegyezni azt is, hogy az esetek nagy részénél nem volt lehetséges a szó szerinti rögzítés az adattáblázatban, és az sem biztos, hogy sikerült másodperc pontossággal eldönteni, hogy melyik percben hangzott el Jézus Krisztus neve, azaz a száz százalékos pontosságú jegyzetelés ebben az értelemben nem kivitelezhető. Továbbá az emberi tényezőt, a hibázás lehetőségét is bele kell kalkulálnunk a kapott eredménybe.

Az elemzés elkészítéséhez szükséges volt a matematikai statisztika néhány eszközének igénybevétele. A grafikonok, táblázatok elkészítéséhez a Microsoft Excel táblázatkezelőt használtam, a hisztogramok[3] elkészítéséhez és a görbék illesztéséhez az Origin 6.0 adatfeldolgozó programot is igénybe vettem.

1. A prédikációk típusai és textusai

A prédikációk hallgatásakor állandó koncentrálást igényelt az, hogy meghatározhassam annak típusát és propozícióját. Jónéhány esetben előfordult, hogy számomra több egyenrangú, szinte azonos súlyú üzenet, tétel, fő gondolat hangzott el, és nem lehetett egyetlen központi gondolatot meghatározni. Voltak olyan szolgálatok is, amelyek típusát nem lehetett – az egyes típusok szakirodalomban felsorolt ismérvei alapján sem – egyértelműen megállapítani.

A megfigyelt négy éves időszak alatt 19 (15 ó- és 4 újszövetségi) könyvből nem történt alapige felolvasás. Prédikáció textusaként (ha az ismétlődéseket nem vesszük figyelembe) összesen 308 fejezetből olvastak az igehirdetők, illetve összesen 1754 verset (ha az ismétlődéseket szintén nem vesszük figyelembe), ami a Bibliában található összes versnek 5,6%-a.

1.1. A prédikációk típusai és propozíciói

Az igehirdetések típusait tekintve jól látszik (1. ábra), hogy a témaprédikációk voltak túlsúlyban az elemzett időszakban, azaz a prédikátorok szolgálataikban leginkább egy-egy konkrét témát jártak körül. Az elágaztató típus másik változatából, az elemző prédikációból már lényegesen kevesebb hangzott el, a homíliához hasonlóan egynegyed részt foglalnak el a meghallgatott igehirdetések egészéből. A konkrét bibliai történetet feldolgozó, úgynevezett történetprédikációk az összes igehirdetésnek mindössze 5%-át teszik ki. Az indefiníbilisként feltüntetett prédikációk típusa nem volt beazonosítható a meghatározott szempontokat figyelembe véve.

1. ábra

A prédikációk típus szerinti eloszlása

A prédikációk propozíciójának meghatározása jónéhány esetben igen könnyű volt, mert maga az igehirdető mondta azt ki, legtöbbször a szolgálata bevezető részében. Többségében viszont a prédikáció jelentős részét meg kellett hallgatni, s nemritkán csak a vége felé volt csak megfogalmazható a főtétel. Ezen tömör megfogalmazású központi gondolatok igen nagy változatosságot mutattak és nem voltak semmilyen jól definiálható és illusztrálható rendszerbe foglalhatók.

1.2. A prédikációk textusai

Tudjuk, hogy a Szentírás 66 könyvből áll, ebből az Ószövetség 39, az Újszövetség 27 könyv, vagyis arányuk: 59,1% : 40,9%. A Bibliában 1189 fejezet található, ebből 929 fejezet az Ószövetségben, 260 fejezet az Újszövetségben, azaz arányuk 78,1% : 21,9%. A kiértékeléskor mégis ellentétes arány jön ki, ugyanis az ószövetségi könyvekből 93, az újszövetségiekből pedig 215 különböző helyről történt alapige felolvasás (30,2% : 69,8%).

Ha az évek során alkalomról alkalomra ott ülünk a gyülekezetben és hallgatjuk a prédikációkat, egyszerűen nem érzékeljük ennek az aránynak az eltolódását az újszövetségi fejezetek irányába, de lehet, hogy azt sem, hogy a Biblia melyik feléből olvasnak az igehirdetők többször alapigét. Az újszövetségi textusok ószövetségiekhez viszonyított, bibliabeli számarányukból nem következő túlsúlyának talán az lehet a magyarázata, hogy az újszövetségi korban élünk, és elsősorban az evangélium hirdetése az elsődleges cél, melyet számunkra Jézus Krisztus megparancsolt, hogy tegyük. Ennek pedig a leghatékonyabb eszköze az evangéliumok minél többszöri olvasása.

Annak pedig, hogy nem érzékeljük, hogy a felolvasott textusok újszövetségiek vagy ószövetségiek, az lehet az oka, hogy a prédikációknak azonosak a hangsúlyai, bárhonnan is származzon az alapige. Bár a későbbiekben Jézus Krisztus és a Szentlélek kapcsolatát az igehirdetésekben részletesebben is megvizsgáljuk, most nézzük meg ezt a textussal való összefüggésben.

Lássuk a grafikon, a 2. ábra segítségével (ami valójában négy hisztogram adatait tartalmazza, csak a jobb láthatóság kedvéért az egyes adatpontokat nem a szokásos téglalapokkal ábrázoltam, hanem a téglalapok maximumait kötöttem össze egy folytonos vonallal), hogy hány prédikációban hangzott el Jézus Krisztus, illetve a Szentlélek neve egyszer, kétszer, háromszor, stb., attól függően, hogy a textus újszövetségi vagy ószövetségi volt, figyelmen kívül hagyva azokat az eseteket, amikor mindkét helyről volt alapige:

2. ábra

Jézus Krisztus és a Szentlélek nevei említéseinek darabszáma az Ó- és az Újszövetségben

Azonban az ábra megtévesztő, lévén a felolvasott ószövetségi és újszövetségi textusok aránya 30,2% : 69,8%. Ha az ószövetségi adatokat leosztjuk 0,302-vel, az újszövetségieket pedig 0,698-cal, azt találjuk, hogy az alapige helyétől függetlenül közel azonos arányban kerül szóba Jézus Krisztus és a Szentlélek is:

3. ábra

Jézus Krisztus és a Szentlélek nevei említéseinek darabszáma az Ó- és az Újszövetségben,

az összes textus származási helyeinek arányával korrigálva

A Biblia felosztása azonban nemcsak könyvek, fejezetek és versszakok szerint lehetséges, hanem átfogóbb, nagyobb szakaszokra is tagolható. Ezek az Ószövetség esetében a következők: Mózes öt könyve, történeti könyvek, költői könyvek, prófétai könyvek.[4] Az alábbiakban a textusok megoszlását ennek alapján is megvizsgálom annyi módosítással, hogy a prófétai könyveket két részre osztom: nagy- és kisprófétai könyvekre (4. ábra).