Dr. Komesz Mátyás: A teremtés-elbeszélések üzeneteiből  10b. – A hetedik nap megszentelése - 2.

A teremtés-elbeszélések üzeneteiből - 10. A hetedik nap megszentelése

(befejezés)

EZEKRE A KÉRDÉSEKRE KERESSÜK A VÁLASZT

Mit jelent, hogy Isten megáldotta a hetedik napot?

Hogyan ismerhetjük el Isten teremtő szépségét a nyugalom napján?

Hogyan kapcsolódhatunk bele Isten teremtő munkájába?

Megpihent-e Isten a hetedik napon?

Isten áldása nélkül nem tudnánk egész napra megpihenni?

Isten megszentelése nélkül nem tudnánk egész napra megpihenni?

Isten szerint egy nap estétől estéig tart?

Hogyan járhat át bennünket mélyebben az Ige minden vasárnap?

Hogyan magasztalhatjuk szívvel-lélekkel az URAT vasárnap?

Hogyan lehetünk meghitten együtt családunkkal vasárnap?

Miért fontos, hogy ünnepélyesen is felolvassuk az első teremtés-elbeszélés himnuszát?

 

A cikket azoknak ajánlom, akik a teremtés-elbeszélésekben található isteni üzeneteket megbízható módon szeretnék felismerni.

Az első teremtés-elbeszélés himnuszának a csattanója a hetedik nap megszentelése. Az előző cikkünkben elemzett rész után az a mondat következik a bibliai szövegben: „Isten megáldotta a hetedik napot”. (1Móz 2,3)

„Isten megáldotta”

Az előzőekben már láttuk, mi mindent jelent, hogy Isten megáldotta teremtményeit. Most viszont azt szeretnénk megérteni, mit jelent a hetedik nap megáldása. Ezúttal is kiindulhatunk a már megfogalmazott definíciónkból: „Amikor Isten megáld valakit-valamit, az Istennek azt a pótolhatatlan tevékenységét jelenti, amellyel előreviszi teremtményeinek a boldogulását.” Vajon mi Istennek a pótolhatatlan tevékenysége a hetedik napot illetően?

A választ keresvén vizsgáljuk meg először a közvetlen szövegösszefüggést! Az egész mondat így hangzik: „és megáldotta Isten a hetedik napot, és megszentelte azt, mivelhogy azon a napon pihent meg minden munkája után, amelyet megteremtett, hogy létrejöjjön.” Indokolást is találunk tehát arra, hogy miért áldotta meg és szentelte meg Isten a hetedik napot: „mivelhogy azon a napon pihent meg minden munkája után, amelyet megteremtett, hogy létrejöjjön.” Ebben az indokolásban két szó utal a teremtés elkészültére, profi voltára (megteremtett, létrejöjjön) és egy szó a megpihenésre, abbahagyásra, ha tetszik befejezésre (pihent meg). A teremtés kapja tehát a nagyobbik, sőt kétszeres hangsúlyt. Hordoz ez a kétszeres hangsúly isteni üzenetet? Igen! Ezért keresnünk kell ezt az isteni üzenetet, mert egyrészt első olvasásra nem tűnik a szemünk elé, ugyanakkor már láttuk, hogy a bibliai szöveg nagyon tudatosan megkomponált szöveg, minden mondat minden szava alaposan átgondolt megfogalmazás eredménye. Mind az emberi szerző, mind az ihlető Isten részéről.

Milyen tevékenységünket áldja meg Isten a teremtés befejezésével kapcsolatban? Két tevékenységet említ a bibliai szöveg. Mindkettő rászorul Isten áldására, pótolhatatlan segítségére. Az egyik, hogy elismerjük, hogy Isten teremtő munkája jó, szépséges, nagyszerű munka. A másik, hogy az Ő útmutatásai alapján belekapcsolódunk az Ő teremtő munkájába, és Ővele együtt építjük azt tovább. Nézzük meg mindkét tevékenységet kissé részletesebben!

Elismerjük

Mit jelent, hogy elismerjük Isten teremtő munkájának a nagyszerűségét? Semmiképpen sem valamiféle hízelgést, „jó pontok szerzését Istennél”. Csak a tárgyilagos, érdekektől mentes elismerésnek van létjogosultsága ebben a vonatkozásban. Miközben „uralmunk alá akarjuk hajtani a földet” (1Móz 1,28), elengedhetetlen, hogy minden lehető eszközzel előrehaladjunk a teremtett világ megismerésében. Mind természettudományos, mind esztétikai, mind etikai, mind minden más vonatkozásban. Ennek a megismerésnek a során pedig kikerülhetetlenül találkozunk a teremtett világ átgondolt, célszerű, nagyszerű mivoltával. Ha mindennek elfogulatlan szemlélői, sőt kutatói vagyunk, akkor döbbennünk rá igazán, milyen nagyszerű „munka” Isten teremtő műve. Ezt tanúsítja egyébként a különféle tudományok legtekintélyesebb tudósainak, művészeinek, szakembereinek a jelentős része.[1]

Elismerjük-e a látható világ átgondolt, célszerű, nagyszerű mivoltát? Elismerjük-e, hogy a látható világot Isten teremtette? Elismerjük-e, hogy ha a látható világ nagyszerű, akkor az azt teremtő Isten is nagyszerű valaki? A tárgyilagos vizsgálódás joggal teszi föl ezeket a kérdéseket, de a válasz minden egyes embernek a személyes válasza, sőt döntése. Márpedig minden ember nagyon jól tudja, hogy ha elismeri, hogy Isten létezik, sőt Ő teremtette a világot, akkor ez az elismerés egész életünknek a megváltoztatását is követeli. E miatt nagyon sok ember elhessegeti az imént felvázolt kérdéseket, sokszor feladva még az említett tudományok és művészetek tárgyilagos átgondolását. Pillanatnyilag nincs abban a helyzetben, hogy egész életét átalakítsa.

Mivel a magunk részérül már megtapasztaltuk, hogy a felsorolt kérdésekre meghozott igenlő válaszok nagyon életrevaló és pozitív egzisztenciához vezettek az életünkben, bátoríthatjuk a kedves Olvasót, hogy ne hessegesse el az említett kérdéseket, hanem tárgyilagos válaszaival együtt vállalja azt az egzisztenciát, életmódot is, amelyben közvetlenül is megtapasztalja Istennek azt az áldását, amellyel megáldotta nem csak az embereket, hanem a hetedik napot is. Ez az áldás segít neki utat találni, erőt ad a megvalósításban, és olyan személyes Isten-kapcsolattal ajándékozza meg, amelyiket korábban el sem tudott képzelni, de amire minden bizonnyal vágyott a szíve mélyén.

Belekapcsolódunk Isten teremtő munkájába

Valahol hallottam ezt a mondatot: „Isten olyan nagy úr, hogy még az ellenségei is neki dolgoznak.” – Elég provokatívnak tűnhet ez a mondás. Ha azonban néhány tényt átgondolunk, kiderül, hogy van benne valami. 1. Nem csak a 20. században, hanem előtte és utána is a természettudományok fejlődését igen nagy részben a haditechnika fejlesztése hajtotta előre. 2. Sok nagy természettudós a kutatásai és fölfedezései során döbbent rá, hogy „van Isten!”, és attól kezdve Istennel való kapcsolatban élt, és ért el világra szóló eredményeket. 3. Nagynevű tudósok, művészek és sportolók lettek káros szenvedélyek rabjai, és haltak meg úgy, hogy a haláluk nem illett a hírnevükhöz. – A tényeket a legtöbb Olvasónk tudná még folytatni bőven. Most azonban csak azt a következtetést szeretnénk levonni, hogy az emberiség és az emberi civilizáció fejlődésében, fejlesztésében Istenhez kapcsolódó és Istent mellőző személyek és erők egyaránt részt vettek, sőt igen sokszor olyanok hivatkoztak Istenre, akik a továbbiakban teljesen szembefordultak Vele.

Az elemzett bibliai szöveg arra hív, hogy Istennel együttműködve kapcsolódjunk bele a teremtett világ továbbépítésébe. A teremtő Isten szándékait felkutatva, azokkal azonosulva és az Ő áldását igényelve, kérve, felhasználva, megköszönve. Melyik hozzáállás vezet sikerre? Az Istenhez kapcsolódó, vagy az Istennel szembeforduló világ-építés?

A válasz keresése közben Bertrand Russelt, a világhírű tudóst idézem, aki működésének java részében nem ápolt személyes kapcsolatot Istennel, éppen ezért nem kis megdöbbenést okozott következő szavaival 1950-ben, a Columbia egyetemen összegyűlt népes hallgatóságának: „Ha megvan önökben a keresztény szeretet, akkor van értelme életüknek, van irányítója cselekedeteiknek, van oka bátorságuknak, és van komoly értelme az intellektuális becsületességnek.”[2] A Biblia nem áll meg egy önmagában álló „keresztény szeretetnél”, hanem tovább megy. Személyes kapcsolat lehetőségét kínálja fel Istennel, amikor Urunk Jézus kijelenti övéinek, hogy melyik világ-építés sikeres: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki megmarad énbennem, én meg őbenne, az hoz sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem vagytok képesek megtenni. Ha netán valaki nem marad meg énbennem, az kivettetik, mint a szőlővessző, és elszárad. Összegyűjtik, tűzre vetik és elég.” (Jn 15,5-6 a Tanulmányozó Biblia fordításában)

Megpihent Isten?

A vizsgált bibliai mondatnak a teremtést „kétszeresen” hangsúlyozó része után térjünk vissza a „csak egyszer hangsúlyozott” szóra, a pihenésre: „mivelhogy azon a napon pihent meg minden munkája után, amelyet megteremtett, hogy létrejöjjön.”  (1Móz 2,2) Ha valaki helyszíni tudósításként olvassa a teremtés-elbeszélések „történeteit”, akkor talán megütközik, ha megkérdezzük: „Valóban megpihent Isten a teremtés nagy munkája után?” A kérdés azonban jogos. Próbáljunk meg rá hiteles választ adni!

Mielőtt a kérdésre válaszolnánk, néhány bibliai szöveget, illetve jelenséget jobban szemügyre kell vennünk. Először is azt, hogy rengeteg olyan történet van a Bibliában, amely példázatként, más szóval tanító történetként jelenik meg. Ezekben a történetekben a Bibliát ihlető Isten történettel tanít minket. Ez a közel-keleti emberek számára a legkézenfekvőbb tanítási forma. A bibliai időkben is, ma is. Urunk Jézus is nagyon sokszor tanított történettel.[3] A következő cikkünkben fogjuk alaposan megtárgyalni, hogy milyen irodalmi műfajban készült az első teremtés-elbeszélés. Helyszíni tudósításban, vagy történettel-tanításban.

Fontos számba vennünk a következőt is: hogyan tudjuk igazolni, hogy egy, a Bibliából vett üzenet valóban isteni üzenet? Ez a kérdés nagyon fontos a számunkra, mert nap mint nap szembesülünk tévtanításokkal, a Bibliára hivatkozó hittestvéreink között is. Hogyan kerülhetjük el a Biblia téves értelmezését és az azokból fakadó olykor igen nagy károkat? Túl sokan hivatkoztak már Isten vezetésére helytelenül, és rohantak bele tragédiákba (öngyilkosságba, emberektől való romboló függésbe, családjuk elhanyagolásába). Urunk Jézus is figyelmeztet erre: „Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik juhok ruhájában jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok! Gyümölcseikről ismeritek meg őket.” A mondandója végén megismétli: „Gyümölcseikről ismeritek meg őket.” (Mt 7,15-20) Csakhogy mire a gyümölcsök megérnek, már nagyon sok kár keletkezett! Nem ismerhetjük fel korábban is a veszélyt?

Erről is szól Urunk Jézus, amikor számtalanszor hivatkozik – és nyomában a tanítványai is – „a törvényre és a prófétákra”[4], ami az Ő korában az akkori egész Bibliát, a héber Bibliát jelentette. A krisztusi hívők számára ehhez képest ma már egy még nagyobb Biblia van a segítségünkre, amelybe a hiteles újszövetségi iratok is belekerültek. Ezt mondjuk az EGÉSZ BIBLIÁNAK, az ó- és újszövetségi iratokat együttvéve. Ha tehát hallunk valakit, aki Isten üzenetét hirdeti, mindig megvizsgálhatjuk, sőt meg is kell vizsgálnunk, hogy az üzenet összhangban van-e az egész Bibliával. Nagy munka ez? Hallatlanul nagy munka, ha valaki akkor veszi először kezébe a Bibliát. De nem olyan nagy munka akkor, ha néhány feltétel teljesül a számomra: 1. Ha már legalább néhány éve alaposan tanulmányozom a Bibliát. 2.