Dr. Riesz Mária: Érzelmi intelligencia a hitoktatásban
BEVEZETÉS
A hitoktatók és a szülők számára már ismert tény és tapasztalat, hogy a nemzeti köznevelési törvény szerint 2013. szeptember elsejétől az általános iskolák első és ötödik évfolyamában kötelezően bevezették az hit- és erkölcstan tárgyat, de helyette - a szülő döntése alapján - választható az egyházak által szervezett hit és erkölcstan tantárgy.
Ez azt is jelenti, hogy iskolai rendszerben egyre több gyermek lesz elérhető a hitoktató számára, lehetőséget kapva arra, hogy hatása legyen a gyermek hitbéli, erkölcsi, érzelmi, lelki fejlődésre. „Az elsősök 52 százaléka a hittant, 48 százaléka az erkölcstant választotta, míg az ötödikesek jóval nagyobb arányban (58 százalék) erkölcstant fognak tanulni és kevesebben hittant (42 százalék)”.[1]
A feladattal lépést tartva Pünkösdi Teológiai Főiskolán 2013 nyarán a megalakult a Pedagógiai Műhely, mely tudományos, szakmai hátteret biztosít a hitoktatói képzéshez csatlakozó pedagógiai kutatásokhoz. A szakmai műhely feladata olyan fejlesztő munka, melynek nyomán az autokeirikus pedagógia modell kerül kidolgozásra. A szakmai műhely eddigi tevékenysége során világossá vált, hogy érvényes az, hogy a tanulási képességek fejlesztésén túl az érzelmi nevelés, az érzelmi intelligencia fejlesztése lényeges feladata kell, hogy legyen a pedagógusnak, hitoktatónak.
Szitó Imre keresztény pszichológus, aki iskolapszichológusként belülről látja az iskola világát, szakemberként és több gyermek édesapjaként sajnálattal állapítja meg, hogy az iskolákban nagyobb értéket kap az „értelem fénye”, mint „a szív látása”: a hangsúly az IQ [2] fejlesztésén van, miközben szinte teljesen megfeledkeznek a gyermek érzelmi fejlesztéséről.[3] A Pedagógiai Műhely nemcsak a gyermekek érzelmi intelligenciájának fejlesztését tartja fontosak, hanem az őket oktató pedagógusokét, és így természetesen a hitoktatókét is. Lényeges készség az empátiás készség, mely lehetővé teszi a pedagógus, hitoktató számára, hogy érzelmileg kapcsolódni tudjon diákjához, megértse és a helyes irányba befolyásolja őt. Kihagyhatatlan elem még a megfelelő kommunikáció is, mely „erőszakmentesen” viszonyul a másikhoz, mert ha valaki elfogadja saját érzéseit, akkor képes lesz másokkal is kapcsolatba kerülni, olyan szabályok mentén, hogy: nem akarja a másikat mindenáron megváltoztatni, nem ítélkezik és nem minősítgeti mások viselkedését, hanem a saját érzéseit, szükségleteit fogalmazza meg, nem követelést, hanem kérést közvetít, stb. [4]
Mindezek sok más mellett az érzelmi intelligencia részét képezik. A tanulmány a PTF Pedagógia Műhelyében, érzelmi intelligencia témakörben végzett kutatásainak kiindulópontjait tárja az olvasó elé.
Az érzelem fogalma
A bevezetőben használtuk az „érzelem”, „érzelmi intelligencia” kifejezéseket, de nem is gondolnánk mennyire nem egyszerű ezek meghatározása. Az biztos, hogy az érzelemmel foglalkozó kutatások számára már pár évtizeddel ezelőtt is gondot okozott, hogy nincs teljes szakmai egyetértés a különböző terminusok – az affektus, az érzések, az érzelem, és a hangulat – meghatározása tekintetében.
Amikor ez érzelmekről beszélünk, óhatatlanul eszünkbe jut, hogy az Atyának is vannak érzelmei. Istenben azonban soha nincs önzés, kicsinyesség, irigység, bűnös vágy, kapzsiság, keserűség, aggodalom, sem nyűg. Az Ő érzelmei pozitívak és nemesek. Isten maga a világosság és mentes minden sötétségtől. „Mivel arra vagyunk elhívva, hogy „Isten képmására hasonlítsunk”, bármi mást is jelent ez, azt biztos, hogy jelenti, hogy a keresztény éretté válásunk folyamata végén az érzelmeink ugyanezeket az isteni minőséget hordozzák magukon, valamilyen mértékben.” [5] A hitbéli fejlődés útja magában hordozza az érzelmi intelligencia fejlődését is, a hitoktatók pedig a tudatos érzelmi képesség fejlesztéssel a gyermekhez közelebb hozzák az emberi érzelmekkel felruházott Istent. Az érzelmek alábbi különleges felosztásában megérthetjük az érzelmi intelligencia fejlesztésének fontosságát a hitoktatók számára.
„ Az érzelmeinket három fő csoportra lehet felosztani:
Szent érzelmek – azok, amelyeket Istentől tapasztalunk, mint például a könyörület, az öröm, a szent felháborodás, és azok, amelyek a Lélekben való élettel járnak együtt, mint például a dicséret, imádat és hódolat. Ezek az érzelmek a világosság és a Lélek királyságából származnak (Efézus 5,18-21; Kolossé 3,16-17; Galata 5,22-23), és az igazi bölcsességgel összhangban vannak (Jakab 3,17-18). Ezek a bennünk élő Krisztus érzelmei. Ezek nem feltétlenül vallásos vagy istenfélő érzelmek. Egy virágot megcsodálni, egy csodálatos zenében gyönyörködni, vagy a szépre és a jóra koncentrálni ugyanolyan szent dolog lehet, mint gyülekezetbe menni (Filippi 4,8).
Emberi érzelmek – ezek az emberi mivoltunkon alapulnak, valamint a teremtés rendjén, és Jézusban is megvoltak ugyanezek a földi életében. Ez olyan érzelmeket jelent, mint a bánat, fájdalom, félelem, magányosság, szomorúság, aggódás, stressz, gyötrődés és gyengeség. Ezeket az érzelmeket nagyon jól bemutatja a Zsoltárok könyve. A keresztények számára ezek csak ideiglenesek, hiszen az örökkévalóságban nem lesz többé sírás, szomorúság vagy fájdalom (Jelenések 21,4). Noha ezek az érzelmek rosszul esnek, mégsem gonoszak vagy ártalmasok. Fájni tudnak, de nem mérgezőek.
Bűnös érzelmek – ezek mérgezőek és rombolóak, és olyan káros érzelmeket jelentenek, mint a rosszindulatúság, irigység, önző törekvés, érzékiség, bűnös vágyak és gyilkos gyűlölet. Szoros kapcsolatban állnak a test cselekedeteivel és a gonosz cselekedetekkel. A következményük a lelki halál. Ezek az érzelmek nem voltak meg az emberiségben a teremtéskor, és nem „természetes emberi reakciók”. (Például a bánat természetes emberi reakció, de a keserűség már nem. Lehetséges, hogy valakiben olyan bánat van, ami jó, hasznos, de nyoma sincs a keserűségnek benne. A keserűség nem természetes az ember életében.) Ezek az érzelmek a sötétség királyságából származnak, a forrásuk pedig a sötétség bölcsessége (Jakab 3,14-16).”[6]
Ebben a felosztásban könnyen megérhető, hogy arra vagyunk elhívva tehát, hogy a szent érzelmeket érjük el, melyek túlszárnyalhassák az emberi érzelmeket, azért hogy legyőzhessék a bűnös érzelmeket. Az érzelmi intelligencia fejlesztése által tudatosul érzelmi szintünk és megéljük érzelmi reakcióinkat. Így látható, hogy az érzelmi intelligencia fejlesztése hozzásegít a megszentelődéshez.
Az érzelmeket tehát kategóriaként is definiálhatjuk, léteznek más felosztású kategóriák is, például: reális érzelmek, indulat, hangulat, kedélyállapot, intellektuális érzelmek, esztétikai érzelmek. Érzelmi viszonyulások például a szeretet, tisztelet és erkölcsi érzelem például a kötelességérzet. Meghatározzák az érzelem fogalmát különféle összetevők (biológia, pszichológiai) sokféle egymásra hatásaként is. Az érzelmi élmények általános jellegzetessége az ellentétes végletek közé való sorolhatóság, a polaritás.[7] Az érzelmek polaritása magában az érzelmek természetében rejlik. Elméletileg lehetséges az is, hogy a személy egyszer örül, másszor pedig bánkódik ugyanazon a dolgon. A polaritás bizonyos érzelmeknél nem ismerhető fel azonnal, pl. az intellektuális érzelmi kategóriához tartozóknál (pl. meglepődés).
Az érzelmi fejlődés
Már csecsemőkorban is elkülöníthető néhány érzelem. Az újszülöttek például képesek az undort a savanyú ízekre adott válaszként kifejezni. Három hónapos korra tehető az, hogy a gyermeket már ugyanolyan kiváltó ingerek fakasztják mosolyra, mint a felnőtteket. A negatív érzelmek témájában elvégzett sok kísérlet, megfigyelés arra a következtetésre jutott, hogy a negatív érzelmek nem különülnek el jól egymástól csecsemőkorban. Ha az érzelmek funkciójára gondolunk a babák életében, akkor látható, hogy a negatív érzelemkifejezés esetében az anya felveszi gyermekét, vigasztalja és megkeresi a distressz okát, és igyekszik azt megszüntetni. Az életkor előrehaladtával azonban, két éves korig a gyereknél egyre több félelemmel teli elkerülő viselkedés figyelhető meg. Az óvodáskorú gyermekeket a képzeletbeli témák ijesztik meg, szörnyek, ijesztő álmok, stb. Az iskoláskor elején a testi sérülések és a fizikai veszélyek dominálnak, a serdülőkorban pedig a társas veszélyek.
A gyermekek három éves korban már olyan vigasztalást próbálnak nyújtani társuknak, mely megfelel a másik személy igényeinek. Amikor a gyermekek megtanulnak az érzelmekről beszélni, akkor jóval túllépik azt az egyszerű kommunikációs rendszer, amit az arckifejezések és a hangszín tesz lehetővé. A gyerekek gyakorolják, megtanulják saját, és mások érzelmeinek megértését. Az érzelmekre vonatkozó beszéd teszi lehetővé ugyanis a belső állapotokra vonatkozó közös jelentések kialakítását.
Felnőttként az ember felismeri a különbséget aközött, hogy mit érez, hogy mit fejez ki, vagy hogyan viselkedik. Tudatosan módosíthatja az érzett érzelem kifejezését különféle okok miatt. A gyerekek vajon mikor tudnak különbséget tenni az érzelem átélése és kifejezése között?
Az érzelmek tudatos módosítása, vagy egyik érzelem a másikkal való helyettesítése a kisiskoláskor elején kezdődik. Ahogy növekszik a gyermek, egyre jobban el tudja titkolni érzelmeit. Lányok esetében nagyobb mértékű az érzelem módosításának képessége. Az érzelmek elrejtése fontos képesség, mely segíti az embereket, hogy együttműködjenek egy olyan társas világban, amelyben nekik és másoknak is többfajta céljuk van. Ezek a célok sokszor nem fedik egymást, konfliktusba kerülhetnek és az egyik célt a másik elé kell helyeznünk. Ha a gyermek kezdi megérteni ezt a folyamatot önmagában és másokban, akkor már mások megértésének kifinomultabb, jobb modelljére épít.
Kb. 10-11 éves korra tehető, amikor a gyermekek explicite megértik, hogy egy időben átélhetnek két egymással ellentétes érzelmet is. Az ambivalencia felismerése fontos lépés annak megértésében, hogy egy személy egyszerre több céllal, szándékkal rendelkezhet a mindennapi életben. Az érzelmek fejlődésben egyéni különbségek is lehetnek, melyek fő okai részben a családban (szocializáció), részben pedig a viselkedés és érzelmek genetikai mintázottságában keresendők. A szülők részben a nyelven keresztül, részben pedig a viselkedésük, és különféle reakcióik modelljeként alakítják a gyermek emocionalitását. Az érzelmi egyensúly fenntartását segítő egyik leglényegesebb tényező gyereknél és felnőtteknél is a környezetben fellelhető támogató személyek jelenléte.
Az érzelmek és hangulat szerepet játszanak a megismerésben és a gondolkozásban is. Elsődlegesnek kell tekinteni, hogy a pedagógia a boldog, egészséges, erkölcsös ember irányába hasson, pozitív énkép, jó kommunikációs képesség alakuljon ki, biztosítva legyen az idegrendszer fejlődése, a mozgás, érzékszervek, beszéd és érzelmi élet fejlődése.[8]
Érzelmi intelligencia, érzelmi képességek
Számos, egymástól nagyon különböző felfogás létezik az EQ[9] fogalmára, még sincs egységes meghatározás. Az érzelmi intelligenciára D. Goleman könyve hívta fel a figyelmet, mely Magyarországon is megjelent 1997-ben. A szerző a New York Times tudományos újságírója és pszichológus. Az a kérdés foglalkoztatta, hogy miképpen boldogulhatnának jobban gyermekeink az életben, hogyan lehet a hétköznapi együttélést elviselhetőbbé, emberibbé tenni, vagy miként taníthatjuk meg mindezt a családban és az iskolában.
Más kutatók is foglalkoztak azonban eltérő megközelítéssel. Mayer és Salovey kezdeti definíciója szerint az érzelmi intelligencia az érzelmi információfeldolgozás olyan formája, amely magában foglalja a saját érzelmek és mások érzelmeinek pontos értelmezését, az érzelem megfelelő kifejezését, valamint az érzelmek olyan adaptív szabályozását, ami javítja az élet minőségét.[10] A szerzők 1999-ben kiterjesztették a definíciót, melyben kihangsúlyozták az érzelmek felismerését, jelentését, kapcsolatait, és azt, hogy mindezek alapján gondolkodjunk, és problémákat oldjunk meg.[11]
Goleman érzelmi intelligenciát népszerűsítő könyve nyomán alaposan megváltozott a fogalom körülírása, meghatározása, ő ugyanis öt területben határozza meg a fogalmat, melyek a következők: érzelmeink ismerete, az érzelmek kezelése, önmagunk motiválása, mások érzelmeinek felismerése, és az emberi kapcsolatok kezelése.[12]
Mint láthatjuk itt a hangsúly a motivációra, pontosabban önmagunk motiválására, és az emberi kapcsolatokra, illetve azok kezelésére tevődött át. Tulajdonképpen Goleman meghatározásban összekeveredett az érzelmek megértésének és feldolgozásának képessége más tulajdonságokkal. Ezt, és az ilyen típusú meghatározásokat „vegyes modell”-nek nevezzük. A meghatározások sorában két alapvető kategóriát különíthetünk el, történetesen az eredeti megközelítést, mely az érzelmekkel kapcsolatos képességnek tekinti ezt az intelligenciát, és a vegyes megközelítéseket, melyek a fogalmat olyan más képességekkel vegyítik, mint pl. a motiváció, kapcsolatteremtés, jóllét.[13]
Képesség- alapú megközelítés:
Vegyes megközelítés: