Embedded Files
A keresztény nevelés területén, a keresztény oktatással kapcsolatban egye több hazai és külföldi kiadvány érhető el, mely segítségünkre van, abban, hogy új módszereket építsünk be gyermekeink hitoktatásába. Ezen kiadványoknak túlnyomó többsége azonban az ép, egészséges gyermekek tanítására összpontosít. Megfogalmazódik a kérdés, vajon hogyan adható át az üzenet azoknak a gyermeknek, akik valamilyen fogyatékossággal élnek? Munkám folytán évek óta foglalkozom hallássérült gyermekekkel, ezen belül hitoktatásukkal is. Azt tapasztaltam, hogy a hagyományos hitoktatói, bibliaköri foglalkoztató füzeteket nem lehet teljes eredményességgel használni. Speciális igényeiket figyelembe véve kell megkeresni a sikeresen alkalmazható módszereket.
Szükséges a siketek nyelvének, kultúrájának ismerete a sikeres munka elérése érdekében. Ennek kapcsán egyre erősebben él bennem az az igény, hogy összegyűjtsem azokat a módszereket, melyek eredményesen alkalmazhatók a siket gyermekek hitre való nevelésében. Melyek ezek a módszerek?
Részlet az Élő Víz Irodalmi Alapítvány Legjobb Szakdolgozat-díj 2011 első helyezett munkájából
1. A siketség fogalma, a siketek világának rövid bemutatása
1.2 Siketek jelnyelve és siket kultúra
Ezen fogalmak meghatározása és létjogosultsága még ma is vita tárgyát képezi a gyógypedagógusok és maguk a siketek között is. Jól érzékelteti a véleménykülönbséget Vasák Iván, aki maga is siket, és évekig volt a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének elnöke. Könyvében kifejti, hogy a családi háttér nagymértékben befolyásolja azt, hogy ki tekinti magát siketnek. Amennyiben halló családba születik siket gyermek, akkor a szülők és gyógypedagógusok is abba az irányba terelik a gyermeket, hogy hallóvá tegyék. Tanuljon meg beszélni és szájról olvasni. Ez önmagában nagyon hasznos dolog, hiszen felnőve a hallók társadalmában kell majd élnie. A problémát az jelenti, hogy a gyermeket egyértelműen fogyatékosnak tekintik, és ezt a fogyatékosságát igyekeznek csökkenteni vagy megszüntetni. Ezzel ellentétében, ha siket szülőknek születik siket gyermeke, örülnek, hogy egészséges, mivel nem tekintik fogyatékosságnak siketségét. „Fájó pont a siketek számára, hogy a velük foglalkozók mindig patológiai szempontból, tehát a hallás hiányának ténye felől közelítenek. Érdemes lenne ezt egy antropológiai megközelítéssel felváltani, amely nem a negatív tulajdonságból, hanem pozitív jellemzőből indul ki. Ilyen pozitív tulajdonság a jelnyelv használata.” – írja Vasák Iván.
3. A hitoktatás módszerei
3.1 A sikeres kommunikáció módszertani elemei
A közlés célja a gondolatok és vágyak kifejezése, kapcsolatteremtés másokkal, és ismeretek átadása. Elsődleges cél, hogy a közlő fél megértesse magát hallgatóságával. Ehhez ismernie kell azokat, akikhez beszél. Jelen esetben olyan gyermekekről van szó, akik vagy a teljes hallás hiányával, vagy minimális hallásmaradvánnyal rendelkeznek. A jelnyelvi törvény megszületésével a siketoktatásban fokozatosan bevezetésre kerül az orális oktatás mellett a siketek anyanyelveként elismert jelnyelv használata is. Amennyiben tehát a gyermekcsoport siket gyermekekből áll, nagyban megkönnyíti a hitoktató munkáját a jelnyelv legalább középszintű ismerete. A gyermekek egymás között természetes módon, jelnyelven kommunikálnak, hiszen számukra ez az elsődleges közlésforma. Ha azt tapasztalják, hogy a velük foglalkozó felnőtt is birtokában van ennek a kommunikációs formának, úgy érzik, hogy az elfogadja és egyenrangú félnek, nem pedig fogyatékosnak vagy betegnek tekinti őket. Így szívesebben vesznek részt az órákon és könnyebben meg is nyílnak tanáruk felé. Tehát fontos tudni, hogy milyen az a közösség, akikhez az oktató beszélni akar. Amennyiben a csoport tagjai siketek, tehát nem tudják a hangos beszédet értelmezni, a jelnyelv és az artikuláció használata ajánlott. Amennyiben vegyes csoportról van szó, tehát a gyermekek között vannak hallásmaradvánnyal rendelkezők is, érdemes a jeleléssel együtt a hangos beszédet is alkalmazni.
Nagyon fontos, hogy a hitoktató mit mond el egy foglalkozás alkalmával, de még fontosabb, hogy hogyan fejezi ki magát. A hittanóra alkalmával Istenről beszélünk, az Ő igéjét adjuk tovább. A közlés lényege, a szavak mögötti központi jelentés Isten szeretete. Az isteni szeretet megértése elsősorban a Szentlélek munkájának tulajdonítható, de az sem kevésbe fontos, hogy az előadó, közlő fél ezt milyen formában teszi. Vannak bizonyos tényezők, melyek növelhetik az üzenettovábbítási képességet és annak sikerességét. A jelnyelvi kommunikáció egy non-verbális csatorna, de az üzenettovábbítás elsajátításának szabályai ugyan úgy alkalmazhatók rá. Ennek ismertetéséhez Bruno Ferrero megfogalmazását vettem alapul és egészítettem ki.
Lényeges, hogy a beszélő megnyilvánulásai egy nyitott, kifelé forduló, extrovertált személyiséget mutassanak. Törekednie kell arra, hogy közvetlen, empatikus és ne képmutató módon kommunikáljon. Mondanivalóját és érzelmeit igyekezzen személyes hitelességgel közvetíteni, úgy kommunikálni, hogy az nyílt, és kezdeményező legyen. Rendelkezzen meggyőző képességgel, amivel tud hatni a hallgatóságra. Ezt siket közösségben kizárólag a jelnyelv használatával lehet elérni.
Felmerül a kérdés, hogy milyen viselkedésmódokkal érhetők el a felsoroltak a siket gyermekkel való kommunikációban. Ebben továbbra is Bruno Ferrero kommunikációs módszertani tanulmányát vettem alapul. A szerző elsőként említi a „jó vizuális kapcsolatteremtést.” A hallássérülteknél különösen fontos a vizualitás, hiszen látásuk elsődlegessé válik érzékelésükben. Biztosítani kell számukra a megfelelő fényviszonyokat a teremben. A tanár például ne álljon az ablaknak, vagy fényforrásnak háttal, mert így arca, alakja sötétben van, ezért a gyermekek számára nehezen követhető artikulációja és kézmozgása. A székeket, asztalokat célszerű félkör alakban rendezni, így a tanulók láthatják egymást is, a beszélgetésnél figyelemmel tudják kísérni egymás jelelését is.
Következő szempont a „rokonszenves magatartás.” Úgy is fogalmazhatunk, empatikus magatartás, amikor a gyermekeket nem sérültként, fogyatékosként kezelik, hanem mint Isten által szeretett és megbecsült embereket.
Ezt követi a „megfelelő taglejtéssel kísért beszéd.” Esetünkben itt a szépen artikulált beszéd és a jelnyelv használata értendő. Meg kell jegyeznünk, hogy a gyerekek nagy örömmel segítenek, ha a tanár elakad, és nem tudja, hogy egy-egy jelet, hogyan kell helyesen használni. Az ilyen fajta segítségkérés növeli a szeretetkapcsolatot.
Ferrero szerint fontos még a „beszédre való felhívás.” Ez jelenti a párbeszédre való felhívást is. Olyan légkört kell teremteni, hogy a gyerekek merjenek bátran kérdezni. Helyes magatartási forma, ha a tanár tartózkodik attól, hogy közbevágjon, vagy félbeszakítsa a gyermekek beszédét. Erre sokszor nagy türelemre van szükség, hiszen a siket gyermekek néha nehezebben és lassabban tudják kifejezni magukat. A tanár helyes viselkedésével szavak nélkül is ugyanerre a toleranciára tanítja gyermekeit.
Ferrero felsorolását az érdeklődő hozzáállás fontosságával zárja: a figyelem összpontosítása a hallgatóságra és arra, milyen érzelmi reakciókat váltanak ki bennük az elhangzottak.
3.2 Az előadás és magyarázat módszere
„Az előadás egy olyan monologikus közlési rendszer, amely egy-egy téma logikus, részletes, viszonylat hosszabb ideig tartó közlésére szolgál.” – olvasható Réthy Endréné pedagógiai könyvében. Egy adott bibliai történet elmondása, illetve jelnyelven történő előadása során a bevezetés, téma felvetés után a kifejtés következik, amelyben a tényanyag közlése történik. Ezt a feldolgozás követi, majd az összegzéssel zárul az előadás folyamata.
Az 1. pontban bemutatásra került, hogy a siketek anyanyelvüknek tekintik a jelnyelvet, használatához való jogukat immár törvény is védi. Ennek értelmében, kikerülhetetlenné válik a jelnyelv használata a siketek hitoktatásának területén. Használjuk ki a jelnyelv adta lehetőséget. A jelnyelv felépítésének megismerése elvezet e nyelv értékeinek felismeréséhez is, amely által érthető formába önthetjük mondanivalónkat. A jelnyelv elsajátításába feketetett energiánkat túlhaladja, pótolja annak a megtapasztalása, hogy a bibliaórákon átadott anyagot érdeklődéssel és megértéssel fogadják majd a gyermekek.
3.2.1 Bibliai fogalmak jelnyelvi átformálása és magyarázata
Nagy szükség van olyan módot alkalmazni az evangélium átadására, amely által érthetővé tehetjük azt a siket emberek számára. Pál apostol minden ember szolgájává tette magát, hogy megnyerhesse az embereket az evangéliumnak. Szemlélete, melyet a korinthusiakhoz írt első levelében fejt ki, példa lehet számunkra. A fogyatékkal élő emberek felé való szolgálat sem nélkülözheti ezt a hozzáállást. Ismerni és érteni kell őket, és meg kell találni a kommunikációnak általuk legjobban megérthető módját.
A jelnyelv fentebb ismertetett formája és felépítése a gondolkodásmódra is hatással van. A biblia történet előadása közben többször találkozunk absztrakt, elvont fogalmakkal. Ezek megértése a fent tárgyalt nyelvészeti és felfogásbeli különbségek miatt is nehézséget okozhat egy siket számára. Itt is figyelembe kell venni, hogyan lehet kihasználni a jelnyelv agyban történő képi feldolgozásának sajátosságait. Az egyes bibliai történetek előadásánál előnyt jelent a jelnyelv, hiszen annak mimikai és térbeli elemeinek használatával könnyen elképzelhetővé válik a történet. Szem előtt kell tartani a siketek világszemléletét, felfogását. A kifejtés során a szekvenciális (sorrendiséget követő) strukturálási mód alkalmazása eredményes. A módszer lényege, hogy az elrendezés valamilyen szempont szerint történik, mely lehet időrendi, ok - okozati összefüggés, vagy tematikus egymásra épülés. Először le kell írni a helyszínt, a szereplőket, és utána lehet a történet aktuális lényegét elmondani. Előfordul, hogy egy történet elmondásával válik érthetővé az adott szó, illetve fogalom. Sok esetben egy-egy szót helyettesíteni kell, rokon értelmű, a siketek által ismert szóval. Ennek oka a fogalmi készlet hiányossága.
Ügyelni kell a kronológiára is. Nem lehet a jelen és a múlt között felváltva történetet mesélni. A múlttól kell haladni a jelen, illetve a jövő felé.
A jelnyelvi és vizuális úton történő feldolgozás a kulcs a megértéshez, és ahhoz, hogy valóban világosan át tudjuk adni a Biblia üzenetét.
3.2.2. Példák a hitfogalmak magyarázataira
Egyes nevek jelnyelvi megfelelői már magukban hordoznak egyfajta magyarázatot is.
Nézzünk most néhány példát.
Isten nevének jele utal arra, hogy Ő az, aki fölöttünk van. A menny és a pokol jelelése is tükrözi az általános szemléletet, vagy inkább hiedelmet, hogy az egyik fölöttünk az égben, míg a másik alattunk, a mélyben található.
Jézus jele tulajdonképpen egy-egy ujjal történő rámutatás a keresztre feszítéskor történtekre.
Sokkal nehezebb azonban, ha egyes nehezen érthető kifejezéseket kell szemléletessé, érthetővé tenni. Itt már nem jelenthet egy frappáns jel egyedüli megoldást. Magyarázatot is kell mellé tenni, vagy akár le kell egyszerűsíteni az adott fogalmat egy hétköznapibb szóval helyettesítve. A magyarázat hozzásegít ahhoz, hogy a fogalom jelentését kifejtve, a gyerekek annak jelentését megértve tudják a továbbiakban használni az adott jelet. A most felsorolásra kerülő példákban szeretném szemléltetni a jelnyelv sajátosságát. Ezért bizonyos részeket kifejezetten a siketes jelelés módjában írom le. A jelnyelvi mondatokat a Mongyi - Szabó féle jelnyelvészeti könyv mintáját követve dőlt nagybetűvel írom.
A kegyelem fogalmának megértéséhez többlépcsős magyarázat szükséges. Az első lépés a hétköznapi értelemben használt forma, amikor valaki kegyelmet kap.
Jelelve így hangzik:
EMBER ROSSZAT TESZ- BŰNÖS- BÜNTETÉS KAP- HALÁL. DE VALAKI MONDJA NEKI: TIED BÜNTETÉS ELENGED. TE NEM MEGHALSZ.
Ezután jön a következő szint. Isten kegyelme. Isten is kegyelmet ad a bűnös embernek. Mindenki bűnös és halált érdemel. Isten még is annyira szereti az embereket, hogy eltörli a büntetést. Hogyan? Úgy, hogy elküldi Fiát, Jézust, aki helyettünk kapja a büntetést. Ennek jelnyelvi formája:
MINDEN EMBER BŰNÖS, ÉRDEMEL HALÁLT. ISTEN NAGYON SZERET BŰNÖS EMBER – ELENGED BÜNTETÉS. HOGYAN? KÜLDI JÉZUST, Ő KAP BÜNTETÉST HELYETTÜNK.
KEGYELEM: ISTEN SZERETETE VAN BENNE, AJÁNDÉKA VAN BENNE. INGYEN ADJA.
Az üdvösség szintén egy nehezen érthető fogalom. Nem fordul elő hétköznapi szövegkörnyezetben.
Görög formája megmentést, szabadítást jelent. A Megváltó megjelenésekor elérkezett sorsfordulat. Ő megszabadított minket a sötétség hatalmából és átvitt az Ő szeretett Fiának országába. (Kol 1,13) Szabadulás, és győzelem egyben Jézus Krisztusban. Jelnyelvi formája:
EMBER BŰNÖS, MINT RAB ÚGY ÉL. JÖTT JÉZUS- MEGSZABADÍTOTT. MÁR NEM KELL HALLGATNI, KÖVETNI SÁTÁN- MÁR MEGSZABADULTAM, KÖVETEM JÉZUS. ÉLETEM MEGVÁLTOZOTT. SZABAD VAGYOK.
Előfordul, hogy egyes kifejezéseket le kell egyszerűsíteni ahhoz, hogy a siketek számára érthető legyen, és olyan jelet kell alkalmazni, ami könnyen kivitelezhető a mindennapokban is. Ilyen például az ihletés, ihletni szó.
A Szentírás minden szavát Isten ihlette, ő lehelte ki (utalva a görög theopneutos szóra). Isten természetfeletti módon vezette a Szentírás megírását. Ez a fogalom azonban teljesen ismeretlen a siketek számára. Itt elengedhetetlen az egyszerűsítés. A szót az adni jellel fejezzük ki.
ISTEN SZAVA – MIND IGAZ- ISTENTŐL VAN- Ő ADTA EMBEREKNEK- EMBER LEÍRTA
Ebből a néhány példából is látható, hogy a hitfogalmak magyarázatainál nagy szerepet kap az egyszerűsítés, hasonló fogalmak, szavak keresése. Ez megkönnyíti, és egységessé teszi a megértést.
3.3 A szemléltetés módszere
Réthy Endréné oktatási folyamatokat bemutató könyvében a következőképpen foglalja össze a szemléltetés módszerének lényegét: „A szemléltetés (demonstráció, illusztráció) olyan szemléletes oktatási módszer, amelynek során a tanulmányozandó tárgyak, jelenségek, folyamatok észlelése, elemzése történik.”
A siketek kommunikációjában a fül auditív szerepét a vizualitás veszi át. Az információ átadásában a jelnyelv használatán túl egyéb vizuális eszközök is alkalmazhatók. Kutatások igazolják, hogy a diákok az előadott anyag ötven százalékára is képesek emlékezni, ha azt szemléltető eszközökkel párosítják. Ezért érdemes kihasználni a vizualitás adta lehetőségeket.
Dolgozatom következő pontjainak megfogalmazásánál tudatosan többes szám első személyt fogok használni az egyéni tapasztalatok hiteles átadásának érzékeltetése miatt.
3.3.1 Képek, rajzok használata
A szemléltetés történhet képek, rajzok felhasználásával. Rögtönzés helyett ebben az estben is érdemes előre megtervezni, hogy milyen fajta és mennyi képet, rajzot használunk mondanivalónk megjelenítéséhez. Luigi Zonta a vizuális eszközök alkalmazásával foglalkozott írásában. Gondolatmenetét követve, az órai anyag összeállításakor lépesenként fel lehet építeni a szemléltető eszközök használatát.
Első a tervezés fázisa. Szükséges kijelölni az elérni kívánt célt. Második lépésként össze kell gyűjteni az összes felmerülő ötletet. Itt lép előtérbe a leleményesség és nyitottság jellemvonása. „Rengeteg ötletre, képre, grafikai megoldásra találhatunk, melyekkel gazdagíthatjuk fantáziánkat.” – írja tanulmányában.
Harmadik lépés az összegyűjtött anyagok rendszerezése és szelektálása, annak figyelembevétele mellett, hogy a képi anyag nem haladhatja meg az ábrázolni kívánt anyag arányát. A szemléltetés célja, „hogy segítse a leegyszerűsített és könnyű formában való üzenetközvetítést.” A siket gyermekek oktatásánál pedig fontos szempont az egyszerűsítés, átalakítás lehetőségének alkalmazása.
A könyvekben, újságokban fellelhető képanyag alkalmazása mellett mi magunk is készíthetünk egyszerű rajzokat. Zonta megfogalmazása bátorítást jelenthet azoknak is, akik úgy érzik, nem rendelkeznek kiemelkedő rajztehetséggel: „A grafika mindenekelőtt logika, nem pedig esztétikailag kellemesnek tetsző, jelentéktelen illusztráció. Az üzenetet, hogy hatékony legyen, logikus és érthető, felfogható elemekből kell összeállítani.” Egy-egy rajz elkészítésénél érdemes figyelembe venni, hogy kiknek készítjük a rajzot. Esetünkben ez azt jelenti, hogy figyelembe kell venni a csoportot alkotó gyermekek életkorát és értelmi képességeit.
A bátorság és kezdeményezőkészség fontos jellembeli vonása egy tanárnak, nevelőnek. Egyszerű alak és vonalrajz elkészítése nem jelent teljesíthetetlen feladatot.
A színes rajz készítésekor a kép értelmezésének elősegítésére érdemes „jellegzetes színbeli arculatot adni az üzenet alakjainak, elemeinek.” Jézus alakja lehet fehér színű, a tanítványok ruhája kék, az angyal ruhája sárga, a farizeusoké zöld, a galambok, bárányok fehérek, a népet ábrázoló alakok ruhája pedig barna színű. Ha folyamatosan azonos színeket használunk az egyes alakok ábrázolásánál, megkönnyítjük a felismerés folyamatát.
3.3.2 Film, filmrészlet felhasználása
A modern oktatásban egyre nagyobb szerepet kap a képi megjelenítés felhasználása, ezen belül dokumentum és játékfilmek részleteinek bemutatása, melyek a szemléltetés fajtái közül a közvetett megfigyelést valósítják meg. Az elmúlt évtizedekben egyre bővülő lehetőség nyílik a közvetett bemutatás alkalmazására. „Az internet segítségével olyan mennyiségű és minőségű információs anyaghoz juthatunk, amelyet néhány évvel ezelőtt elképzelni sem tudtunk."” állapítja meg Réthy Endréné pedagógiai könyvében.
A szemléltetés e módszerének alkalmazása során fontos szem előtt tartani, hogy a mozgóképi megjelenítés mindig illeszkedjen az óra anyagához. Mivel hallássérülteknek történik a bemutatás célszerű előbb ellenőrizni, hogy a filmen elérhető-e feliratozás. Lehetőséget kell biztosítani arra is, hogy a tanulók kérdezhessenek. Az adott filmrészlet megtekintése után célszerű a megbeszélés módszerét alkalmazva meggyőződni arról, hogy mindenki megértette a látottakat. Ha szükséges a megbeszélés folyamán vissza lehet játszani az egyes részleteket. A filmekben szereplő történetek segíthetik a gyerekeket abban, hogy szerepjátékkal, utánzással, némajátékkal maguk is megjeleníthessék az egyes alakok viselkedés.
3.3.3 Egyéb szemléltetőeszközök használata
A bemutatás általi tanítás az egyik legősibb módszernek tekinthető. A gyermekek fejlődésük során folyamatosan találkoznak ezzel. Az úgy nevezett szenzualizmus-pedagógiáját követő oktatók álláspontja szerint az érzékletes valóságon alapuló tapasztalat szerzés az elsődleges az információ szerzésben. Ma már hibás elgondolásnak tekintik ezt az álláspontot, a siketek szemszögéből azonban figyelmet érdemelő megállapítás.
Egyes fogyatékosságok vizsgálatkor már megállapították, hogy egy adott érzékszerv sérülésekor olyan folyamatok játszódnak az agyban, melyek segítségével más érzékszervek kezdenek kifinomultabban működni. A hallás elvesztése folytán elsődlegesen a látás, e mellett a tapintás, szaglás lesznek az érzékelésben fontos szervek. Óriási örömet jelent a gyermekeknek, ha olyan szemléltető eszközöket viszünk a foglalkozásra, melyeket megfoghatnak, megszagolhatnak, vagy éppen megkóstolhatnak. Kavicsok, falevelek, virágszirmok, fűszernövények, termések és még sorolhatnák, mennyi mindent lehet szemléltető eszközként felhasználni. Ha nyitottak, kezdeményezők vagyunk, egyre több dolgot fogunk észrevenni, és beépíteni a foglalkozásokba, melyekkel örömet okozunk a gyermekeknek, és elősegítjük a megértés folyamatát.
3.4 A dramatizálás módszere
A dramatizálás olyan oktatási módszer, melynek segítségével a gyerekek tapasztalati úton jutnak el az információ megértéséhez. Mario Carminati a hittanórára való felkészülést elemző írásában az animáló eljárások közé sorolja ezt a módszert. Az animáló eljárások alkalmazásakor valamilyen formában bevontjuk a gyerekeket a téma feldolgozásába. Ez előadott anyag passzív, értelmi síkon történő feldolgozása kiegészül a cselekvés útján történő feldolgozással. Megfogalmazása szerint: „Az eljárások lehetővé teszik, hogy a hitoktatás felülemelkedjék a merőben ismeretközlő jellegen, és a bensőséges elemek fokozott érvényesítésével hasson.”
A dramatizálás alkalmazása óriási lehetőséget jelent a siket gyermekek hitoktatásában. Ennek okai között az első a jelnyelv természetében rejlik, ahol elsődleges szerepet kap a mimikai és gesztuselemek használata. A jelelés folyamán a kezek, karok, a fej mozgása merőben eltér a beszélt nyelven történő kommunikációtól. Másik oka a kifinomult vizuális agyi feldolgozásban található. A siketek legnagyobb részt vizuális úton szerzik tapasztalataikat. Kiváló megfigyelők, akik sokkal többet tudnak leolvasni egy ember arcáról, testbeszédéből, mint a halló társaik. Magas szintű utánzókészséggel rendelkeznek, ezért már a gyermekek is gond nélkül tudják rövid megfigyelés után utánozni társaik jellemző testtartását, mozgását, mimikáját. Ezeket a lehetőségeket Isten ajándékainak tekintve bátran kihasználhatjuk.
Marlene D. LeFever behatóan foglalkozott a dramatizálás témájával, ezért könyve ebben a kérdésben kulcsműnek tekinthető.
Felhívja a figyelmet arra, hogy a jó hitoktatónak kellő kíváncsisággal és elszántsággal kell rendelkeznie ahhoz, hogy akarjon új módszereket felkutatni és kipróbálni. Bátorítóan jelenti ki: „Ahhoz, hogy tanításunkat izgalommal töltsük meg és találékonyabbak legyünk, túl kell lépnünk a „mindig ezt tettük” keretein. A megszokottság hatására elfelejthetjük, hogy új és eredményesebb módszerek is létezhetnek.” Jézus példát mutatott ebben is. Nem csupán kijelentette magáról, hogy Isten Fia, hanem viselkedésével, a mindennapi életből vett történeteivel engedte, hogy a nép saját maga jöjjön rá, kicsoda is Ő. ” Jézus össze tudta vegyíteni az élet különböző mintáit, hogy azok is aláhúzzák tanítását.” – állapítja meg LeFever.
Az Úr minden emberi teremtményét megajándékozta az alkotni tudás képességével. Ezt a képességet pedig a Krisztusnak való engedelmességgel a Szentlélek munkálja ki bennünk.
3.4.1 Szerepjáték
A szerepjáték során olyan emberek szerepeit ölthetjük magunkra, akik valódi, vagy feltételezett, esetleg kitalált helyzetekben éltek. A szerepjáték hasznos, mert serkenti az induktív tanulást, amikor a gyermekek a felvetett probléma vagy helyzet megoldását nem kész válaszok alapján végzik, hanem a játék előadása közben, maguk ismerik fel. A gyakorlatban való kipróbálás segítséget nyújt abban, hogy egy bibliai történet megfogalmazott igazságát megértve, azt a mindennapi életükben is alkalmazni tudják.
A szerepjátszásra a tanárnak saját magát és a gyermekeket is fel kell készítenie. A történet dramatizálása történhet előre megírt anyag alapján, de maguk a tanárok is felépíthetik a szerepjátszás vázát. Vázlatkészítéskor pontosan meg kell fogalmazni az elérni kívánt célt. Ennél azonban még fontosabb, hogy mind a tervezés, mind az előadás folyamán nyitottak legyünk a Szentlélek vezetése iránt. Lényeges elem, hogy mindig lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a gyermekek maguk is kialakíthassák egy-egy szereplő karakterét.
A szerepjátékot többször is elpróbálhatjuk. A próbák ideje értékessé válik, ha megbeszélés követi azokat. Még személyesebbé tehető számukra a játék, ha a megbeszélés során meghallgatjuk véleményüket, figyelembe vesszük ötleteiket.
A szerepjáték levezetéseként időt kell szakítani a feldolgozásra, értékelésre. Ez a mozzanat ugyan olyan fontos, mint maga a játék. Minden esetben kerülni kell a gyerekek kiértékelését. Eltérő kompetenciával rendelkező gyermekek csoportjában erre különösen figyelni kell. Inkább adjunk lehetőséget számukra, hogy elmondhassák, hogyan érezték magukat az adott szerepben. Választ kereshetnek arra, miért pont úgy cselekedtek az adott helyzetben. A megbeszélés segítséget jelent ahhoz, hogy a megfogalmazott igazságokat személyes életükbe is át tudják helyezni.
3.4.2 Némajáték
A némajátékot egy olyan drámai cselekménynek nevezzük, amiben az előadók mozgásokat alkalmaznak a beszéd helyett. Siket gyermekeknek éppen ezért nagyon sok örömet lehet szerezni e módszer alkalmazásával. LeFever megfogalmazásában „a némajáték egyik csodája az, hogy nemcsak a benne résztvevők, hanem a szemlélők képzelőerejét is tágítja.”
A némajátékkal egy apró történet eljátszásától egy egész életfolyamat ábrázolásáig sok mindent be lehet mutatni. Ebben a játékban a gyerekek kihasználhatják a siket kultúra adta lehetőségeiket a mimika, a gesztikuláció alkalmazásával.
Érdemes felfedezni és alkalmazni ezt a dramatizálási formát, mert bátorítja a gyerekeket arra, hogy szavak helyett bátran használják testüket érzelmeik, mondanivalójuk kifejezésesre.
A némajáték alkalmas a Jézus példázataiban használt szimbólumok ismertetésére, és a benne rejlő tanítás igazságának felismerésére.
3.4.3 Az utánzó játék
Az utánzó játékban, LeFever megfogalmazásával élve „a valóság egy-egy darabját próbáljuk létrehozni. Azzal, hogy a valóságot utánozzák, leegyszerűsítik, és értehetőbbé teszik a maguk számára. A játék folyamán a gyermekek távolabb helyezkednek el a valóságtól, így felszabadul bennük a kísérletezés lehetősége.
Az utánzások elvezethetik a gyerekeket arra, hogy mélyebben elgondolkodjanak az előadottakról. Az utánzás fontos része lehet a tanulási folyamatnak.
A siket iskolákban tanuló, és hitoktatásban résztvevő gyermekek nem mindegyike templomba vagy gyülekezetbe járó családok gyermeke. Ezért fontos lehet, hogy elsajátítsák, hogyan illik viselkedni egy istentisztelet alkalmával. Erre is kiváló lehetőséget nyújt az utánzó játék használata. Eljátszhatjuk a gyerekekkel, hogy a sapkát a templomba lépéskor vegyék le. A mobiltelefont kapcsolják ki. Amennyiben halló gyülekezetbe mennek, az énekek szövegét az énekeskönyvből olvassák el. Az elhangzó prédikáció alatt a jelnyelvi tolmácsot figyeljék. Ne beszélgessenek egymással… stb.
Ez a néhány példa is bemutatta, hogy a dramatizálás lehetőségeit mennyire sokrétűen lehet kihasználni a hitoktatás területén. Segítségünkre lehet a bibliai történetek feldolgozásában, a biblia igazságok megértésében és segítséget jelenthetnek a fegyelmezésben, viselkedési minták elsajátítatásban. Ami ennél is fontosabb, hogy a dramatizálás során a Szentlélek jelenlétében a gyermekek önfeledten átadhatják magukat a játék örömének, tevékeny résztvevői lehetnek a foglalkozásnak.
4. A hitoktatás kiegészítő módszerei
4.1 Fegyelmezés a foglalkozás alatt
A hitoktatásban résztvevők csoportja ugyanolyan vegyes, mint egy iskolai csoport. A gyermekek eltérő családi környezetből, eltérő életkörülmények közül érkeznek. Nem biztos, hogy a gyermekük hitoktatását kérő szülők maguk is hívő életet élő emberek. Ezzel főleg a siket iskolákban működő csoportokban kell szembesülnünk. Bármilyen jól összeállított is az előadásra kerülő téma, bármennyi játékos elemet és figyelemfelkeltő eszközt vetünk is be, előfordul, hogy a csoportfoglalkozáson nehézségeink támadnak a fegyelem megtartásával, a fegyelmezetlenség felszámolásával.
„A jó fegyelmezés alapelve, hogy a tanár és diák között igazi, gondoskodástól áthatott kapcsolat legyen.”- írja Berry könyvében. Elsődleges feladatunk a jó kapcsolat kialakítása, amikor ismerjük a gyermekeket, valóban nyitottak és elfogadóak vagyunk velük szemben. Ebből egyenesen következtetnek arra, hogy a felmerülő problémáikat is megoszthatják velünk. Legjobb példa a személyes példa. Ahogyan viselkedünk, beszélünk, ahogyan levezetjük a foglalkozást, ahogyan kezeljük a minket érő stressz hatásokat, ez mind példa lehet a gyerekek előtt. Olyan példa, melyen keresztül megláthatják Krisztus szeretetét. Urunk támogató kegyelmét élhetjük át, ha imádságainkban rendszeresen megemlékezünk a gyermekekről, az Úr elé visszük a nehezen kezelhető növendékeinket.
Henley szerint figyelembe kell venni, hogy a gyermek helytelen viselkedése több külső és belső okokból is adódhat. Érdemes először a lehetséges külső okot feltárni. A gyermekeket nagyban befolyásolja külső fizikai szükséglet, vagy állapot. Ilyen lehet az álmosság, éhség, fáradtság. Ebben az esetben szeretettel reagálva, meg kell próbálni betölteni az adott szükségletet.
Siketeknél zavaró tényező lehet például a nem megfelelő fényviszony is. Ügyelni kell arra, hogy a teremben ne legyen félhomály, mert a siketek kommunikációjánál fontos, hogy jól lássák egymást. Ha a tanár háttal áll az ablaknak, az arca és teste sötétben van, így a gyerekek nem, vagy csak nehezen tudják követni a jelelést, az artikulációt. Ez türelmetlenséghez, fegyelmezetlenséghez vezethet. A csoportszoba, vagy osztályterem berendezése is fontos. Siket gyermekeket nem lehet egymás mögé ültetni, mert akkor nem látják társuk esetleges hozzászólásakor annak jelelését, artikulációját. Ilyen esetben egyfolytában hátra fordulnak, és megzavarják a foglalkozást. Ha előre megfelelően rendezzük el a termet, félkörívbe ültetjük a gyerekeket, sikeresen elkerülhetjük a problémát. A gyermek feszült lelkiállapota is megnyilvánulhat nemkívánatos viselkedési formákban. A feszültséget okozhatja valamilyen, a hittanóra előtt megtörtént esemény. Ilyenkor segít, ha a gyermek elmondhatja, beszélhet róla, mert ez lehetőséget ad a tanító számára, hogy tanácsaival, esetleg egy oda illő bibliai történettel, vagy idézet elmondásával és megmagyarázásával elősegíthesse a feszültség feloldódását.
Amennyibe ezt elfogadjuk, akkor tudnunk kell, hogy semmi sem történik az Ő tudta nélkül. Ha a fellépő fegyelmezetlenségek miatt megakadunk a tanítással, úgy érezzük, túl sok időt emészt fel a fegyelmezés kérdése. Ilyen esetben csalódás, sikertelenség érzése alakulhat ki bennünk. A krisztusi szeretettel végzett fegyelmezés azonban ugyan olyan fontos, tanulságos és építő lehet a gyermek életében, mint az a történet, az a tanítás, amit előadni szerettünk volna. Ebben a helyzetben kerül előtérben egy fontos jellemvonás, a rugalmasság. Nem kell mereven ragaszkodni ahhoz, hogy minden körülmények között megtörténjen a napi anyag átadása. Előfordulhat, hogy a gyerekek olyan állapotban vannak, annyira indiszponáltak, hogy képtelenek fegyelmezetten végighallgatni minket. Ilyenkor kell rendelkezni egy tartalék tervvel. Bátorság, rugalmasság és szeretet szükséges ahhoz, hogy az elvégezni kívánt anyagot félretéve belefogjunk egy olyan tevékenységbe, ami örömet okoz a gyerekeknek, amit mindenki együtt végezhet. Akár mi is beállhatunk a játékba, ezzel nem fog csorbulni a tekintélyünk a gyerekek előtt.
5. Helyzetfelmérés a siketek hitoktatásáról
Az egyes módszertani elemek bemutatása után fontos képet kapni arról is, hogy a milyen szinten áll hazánkban a siketek hitoktatása. Erre a kérdésre felméréssel próbáltam választ találni. Az országban működő hét siketoktatással foglalkozó intézménybe kiküldött kérdőívből öt, hitoktatók által kitöltött példány érkezett vissza. Az alacsony reprezentáció oka lehet az érdeklődés hiánya, vagy az a tény, hogy nem minden intézményben folytatnak hitoktatói tevékenységet. A későbbiekben ez a téma további kutatást érdemel.
A kérdőívekben feltett egyes kérdések feldolgozása százalékos kimutatás készítésével történt. A kifejtő válaszokat igénylő kérdések lehetőséget adtak arra, hogy a hitoktatók kifejthessék saját álláspontjukat, kiértékelhessék teljesítményüket.
A válaszokból kitűnik, hogy hittanórai, bibliaköri foglalkozásokat heti egy alkalommal tartanak az iskolákban. A felmérés kimutatása szerint az oktatók kisebb része használja csak a jelnyelvet. Arra a kérdésre, hogy mi jelenti a legnagyobb nehézséget a oktatás folyamán, a jelnyelvet nem használó oktatók mindegyike a kommunikációs problémát emelte ki. Vagyis, hogy nem értik meg a gyerekek a jelelését, és a gyermekek is nagyon nehezen értik meg őket. A válaszok igazolják azt a bemutatott álláspontot, hogy a jelnyelvhasználat nélkülözhetetlen ahhoz, hogy eredményes munkát végezhessünk a siket gyermekek felé.
A vizuális ábrázoláson belül a képek, rajzok használata kiemelkedő arányt mutat, ami a hitoktatók számára láthatóan segítséget jelent. A mozgóképek használatával még senki sem próbálkozott. Ennek oka lehet azonban a helyszíni adottság, technikai eszköz hiánya is.
Előremutató, hogy bár kicsiny százalékban, de megjelent a drámapedagógia elemek beemelése az oktatásba. Mindkét válaszból kitűnik, hogy a módszert eredményesen alkalmazzák, a gyerekeknek nagy örömet jelentenek a foglalkozások.
A saját anyagok használata területén is fejlődésre lenne szükség. Előremutató folyamat, hogy a válaszadók többsége a hitoktatói anyagok felhasználásánál már megszűri, összeválogatja az egyes elemeket.
Kevesen élnek a számonkérés lehetőségével. A két válaszadó mindegyike törekszik a játékos könnyed formára.
A felmérés főbb elemeinek vizsgálata rámutat arra, hogy a hitoktatás területén nagyobb bátorságra és kezdeményezőkészségre lenne szükség ahhoz, hogy nyitottak legyünk az új módszerek felkutatására és kipróbálására a speciális igényű gyermekek oktatásában.
Összegzés
Összegzésként megállapítható, hogy a siketek oktatásában, így a hitoktatásban is elengedhetetlen a jelnyelv tudásán alapuló kétnyelvűség használata. Ennek jogosságát a jelnyelvi törvény magyarországi elfogadása is igazolni látszik.
A hitoktatás módszereinek felvázolásakor törekedtem a legtágabb értelemben bemutatni azokat. Így kitértem a helyes kommunikáció, a hitfogalmak jelnyelvi magyarázatai, a megfelelő szemléltető eszközök, a dramatizálási módok bemutatására. A módszerek ismertetését meghatározó elv volt a siket jelnyelv és kultúra adta elemek ismerete.
Öt éve foglalkozom siket gyermekek hitoktatásával is. Ez alatt az idő alatt alkalmam volt arra, hogy az egyes módszereket kipróbálva és kiértékelve felmérjem azok eredményességét. Dolgozatom megírása ösztönzést jelentett arra, hogy a külföldi és hazai szakirodalom felkutatásával alá tudjam támasztani tapasztalataimat. A szakirodalom tanulmányozása, az interjúk elkészítése közben egyre tágabb látást kaptam a témával kapcsolatban. Érdemes lenne további kutatásokat végezni a külföldi iskolákban folyó hitoktatás témakörében. Hasznos volna felmérni, hogy a drámapedagógiai módszerek használatát hogyan lehetne tovább fejleszteni. Felvetődnek további kérdések: milyen hosszabb dramatizált előadásokat lehetne létrehozni akár egy nyári tábor keretén belül? Ennek milyen hosszú távú hatásai lennének a gyermekek személyiség fejlődésére? Tervem szerint a jövőben mélyebben szeretnék ezzel a témakörrel foglalkozni.
Gyermekek hitoktatásával foglalkozni, erre elhívást kapni az Úrtól nehéz, de egyben örömteli feladat. A fogyatékkal élő gyermekek felé végzett szolgálat még több kihívással jár, még több szaktudást igényel. Ézsaiás próféta szavai végigkísérik szolgálatomat. „Falakat emelsz a régiek által lerakott alapokra; a rések befalazójának neveznek, aki romokat tesz újra lakhatóvá.” (Ézs 58,12b) A hallás élményének, és a hallás útján történő tapasztalatszerzésnek hiánya egy olyan rést eredményez a siket gyermekek életében, amit a velük való krisztusi szeretettel és empatikus hozzáállással való foglalkozás által mi magunk tüntethetünk el. A szaktudással párosuló szeretet által mi magunk válhatunk e „rések befalazóivá.”
Felhasznált irodalom
Berry, Sharon R., 2008, 99 jó tanács! Fegyelmezés az osztályban, 2. kiadás, Budapest, ACSI Keresztény Alapítvány
Brummelen, Van Harro, 1996, Istennel az osztályteremben, Budapest, ACSI Alapítvány
Carminati, Mario, 2004, Felkészülés a hittanórára, in: P. Szőke János (szerk), Hittant, de hogyan?, 2.kidás, Budapest, Don Bosco Kiadó, 45-68. o.
Denmark, John C., 1999, Siketség és mentálhigiénia, Budapest, SINOSZ-Új Mandátum
Dessanti, Paola, 2008, A jólneveltség kézikönyve, Budapest, Don Bosco Kiadó
Downs, Perry G., 1998, Tanítás a lelki fejlődés érdekében, Budapest, ACSI Alapítvány
Ferrero, Bruno, 2004, Közösség előtt beszélünk, in: P. Szőke János (szerk), Hittant, de hogyan?, 2.kiadás, Budapest, Don Bosco Kiadó, 7-42. o.
Gaál Éva, 1995, Zárójelben, Budapest, Evangéliumi Kiadó
Gyökössy Endre Dr., 2006, Hogyan tartsunk gyermek-bibliaórát, 3.kiadás, Budapest, Kálvin János Kiadó
Henley, Karyn, 2004, Gyermekbarát tanítás, Budapest, ACSI Alapítvány
László András, 1983, Hallási fogyatékosok neveléstana, 6.kiadás, Budapest, Tankönyvkiadó
LeFever, Marlene, 1994, Ötletgazdag tanítási módszerek, Budapest, Baptista Kiadó
Réthy Endréné: Az oktatási folyamat, in: Falus Iván (Szerk.): Didaktika. Budapest, 1998. Nemzeti Tankönyvkiadó, 221-270.o.
Mongyi Péter-Szabó Mária Helga, é. n., A jelnyelv nyelvészeti megközelítése, Budapest, Fogyatékosok Esélye Közalapítvány
Rodda, Michael-Grove, Carl, 1987, Language, cognition and Deafness, London, Lawrence Erlbaum Associates Publisher
Sacks, Oliver, é. n.,Hangokat látok, utazás a siketek világába, Budapest, Fogyatékosok Esélye Közalapítvány
Szőke János, 2004, A vidám hitoktató, in: P. Szőke János (szerk), Hittant, de hogyan?, 2.kiadás, Budapest, Don Bosco Kiadó, 375-386. o.
Vasák Iván, 1996, Ismeretek a siketekről, Budapest, Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége
Zonta, Luigi, 2004, Ötlet…kipróbálom!, in: P. Szőke János (szerk), Hittant, de hogyan?, 2.kiadás, Don Bosco Kiadó, 133-172. o.
Sz. n. Gallaudet Univerity, 2011.03.30, http://www.gallaudet.edu
Sz. n., 2003, Hitfogalmak jelszótára, Kolozsvár, Koinónia
Sz. n., é. n., Imádságok gyermekeknek, Devecser, Titus Hitéleti Alapítvány
Sz. n., 2011. 03. 04, Elfogadta a magyar jelnyelvről, a magyar jelnyelv használatáról szóló törvényt az Országgyűlés,Szociális és Munkaügyi Minisztérium, http://www.szmm.gov.hu/main.php?folderID=21329&articleID=41915&ctag=articlelist&iid
Sz. n., 2005, Újszövetségi Fogalmak Szótára, Budapest, Evangéliumi Kiadó
Page updated
Report abuse