Korvin Hedvig: A hívő ember bölcsessége Jakab levele alapján

A választ a Szentírásban kerestem, és egy mondatban sűrűsödött össze bennem a

felelet: „bölcsen kell élni”. De mit jelent a bölcsesség? Jakab levelét tanulmányozva,

különösen is megragadott a szerző gyakorlati életbölcsessége. Nem elvont teológiai

fejtegetéseket, inkább egyszerű, a gyakorlatban alkalmazható intelmek sorozatát találjuk

benne. Szakdolgozatom személyes indítéka ez, azonban azt gondolom, hogy napjainkban,

amikor a társadalom visszautasítja az abszolút igazság létezésének gondolatát, és különféle

életfilozófiák gazdag kínálata közt „válogathatunk”, így sokak számára égető a bennem

felmerült kérdés.

Célom, hogy a Szentírás fényében vizsgáljak meg aktuális kérdéseket, s Jakab válaszaiban

keresve, bemutassam a megoldásukhoz szükséges bölcsességet, amely a mindennapi életben

a hívő embert helyes, Isten előtt kedves döntésekhez segíti. Bizonyítani kívánom azt is, hogy

a bölcsesség lényege, hogy konkrét élethelyzetekben (döntéshelyzetekben) Isten véleményét,

akaratát keresem, és azt meg is cselekszem. Jakab olyan témákat vet fel, melyek a XXI.

században is elevenen érintenek bennünket, személyes, gyülekezeti, vagy akár társadalmi

szinten is.

• Mit tegyek, ha nehéz helyzetek elé állít az élet, ha kísértésbe jutok? Hogyan hozhatok

• jó döntéseket?

• Miben ragadható meg az élő hit lényege? Hogyan élhetek dinamikus hívő életet?

• Hogyan lehet bölcsen, istenfélő módon élni a szegénységben, és a gazdagságban?

• Az ige szerint a beszéd, rendkívül meghatározó életünk, kapcsolataink alakulásában.

• Hogyan használjam helyesen?

• Miként tudom bölcsen kihasználni az imádság nagyszerű lehetőségét?

Vizsgálom a szöveggel kapcsolatos szélesebb Szentírási összefüggéseket, hisz ez kulcsát

adja a levél értelmezésének, és figyelembe veszem a kapcsolódó szakmunkák állításait.

Alapvetően a protestáns újfordítású Biblia szövegére támaszkodok, de a mondanivaló

teljesebb kifejtése érdekében, néhol ettől eltérek.

Jakab bölcsességértelmezésének, gondolkodásmódjának, és a levél mögött meghúzódó

szituáció, és szerzői szándék feltárásához nélkülözhetetlen a bevezetéstani kérdések

tárgyalása. Ezt követően körvonalazom a zsidó bölcsesség lényegét, mivel Jakab ebben az

értelemben fogalmazza meg üzenetét. Öt fő téma köré csoportosítom a levél feldolgozását:

1) kísértések 2) cselekedetek 3) szegénység és gazdagság 4) beszéd 5) imádság. A témák a

levélben összefonódnak, és elszórtan, többször is felbukkannak. Egy-egy téma bemutatásának

a végén, összefoglalom az adott kérdésben a bölcsesség mibenlétét.

…

2. Bölcsességértelmezés a zsidó gondolkodásban

Jakab levele magán viseli a zsidó ember bölcsességértelmezését, melyet ha közelebbről meg

akarunk ismerni, értékes forrásul szolgálhat a héber kánon bölcsességirodalma, nevezetesen

a Példabeszédek, Jób, és Prédikátor könyve, valamint néhány deutorokanonikus könyv,

például a Bölcsesség, és Jézus Sirák fia könyve (vö. Rózsa [2002] 371. o.). „Az ókori Izrael

klasszikus bölcsessége a Példabeszédek könyvében található” (Römer [1994] 9. o.).

2.1 A héber bölcsesség kialakulásának háttere

A bölcsesség nem izraeli specifikum. A bibliai bölcsességirodalmon számos környező

nemzet (pl.: Asszíria, Babilon, Edóm, Egyiptom) bölcsessége nyomot hagyott, melyek között

legerősebb az egyiptomi hatás (vö. Römer [1994] 5. o.). Tőlük származik az a felfogás, hogy

életünk akkor lesz sikeres, ha a világrendnek (egyiptomi nyelven maat-nak) megfelelően

élünk. A maat a természet, és a társadalom Istentől származó állapota, mindaz, ami helyes

és hibátlan (vö. Römer [1994] 6-7. o.). A maat Istentől származik, tehát a bölcs ember végső

soron az isteni akaratnak veti alá magát. A maat szabályait meg lehet ismerni, de a bölcs

tudja, hogy összes titkát sosem értheti meg (vö. Römer [1994] 7. o.). Ennek a szemléletnek a

hatása erősen érződik a héber bölcsességen.

2.2 A héber bölcsesség jellegzetességei

Jób és a Prédikátor könyve óv a sematikus értelmezéstől: félreértés az, hogy az igaz ember

folyton áldásban részesül, s ha valaki szenved, akkor az bűnei miatt van. Az igazi bölcsesség

nem egy zárt rendszer, hanem empirikus, pragmatikus, amit mindenkinek, egy-egy konkrét

élethelyzetben újra meg kell találnia (vö. Römer [1994] 12. o.). A zsidó bölcsességértelmezés

további jellegzetes vonásai:

·  Nem elméleti, hanem gyakorlati életbölcsesség, eltérően a görög filozófiától. A héber

nyelvben a bölcsesség praktikusságot, hasznosságot célzó értelmet hordoz (vö. Römer

[1994] 4. o.)

·  A bölcsesség forrása Isten (Jób 32,8; Péld 2,6; Sirák fia könyve 1,1-10), aki szívesen

adja bölcsességét (vö. Komesz [2006] 13. o.).(1) A zsidó írások a bölcsességet néha a

Tórával azonosítják (vö. Moo [1985] 53. o.)

·  Isten félelme (tisztelete) az igazi bölcsesség (Péld 1,7.29; 2,5 stb.) (vö. Komesz [2006]

13. o.)

·  Középpontban az egyén sorsa, és a megfelelő magatartás áll, mellyel az ember

boldogulhat (vö. Komesz [2006] 12. o.)

·  Az igazi bölcsesség jellemzője a mély alázat (Péld 11,2, 20,24), hisz a bölcs tudatában

van az isteni bölcsesség beláthatatlanságának, és saját korlátainak (Komesz [2006] 21.

o.). Nem véletlen, hogy a bölcsességirodalom egyik fő témája az Istentől való függés

(vö. Osborne [2001] 226. o.).

Az igazi bölcsesség jellemzője a mély alázat (Péld 11,2, 20,24), hisz a bölcs tudatában

van az isteni bölcsesség beláthatatlanságának, és saját korlátainak (Komesz [2006] 21.

o.). Nem véletlen, hogy a bölcsességirodalom egyik fő témája az Istentől való függés

(vö. Osborne [2001] 226. o.).

2.3 Jakab bölcsességértelmezése (Jak 3,13-18)

Számos kommentátor gondolja azt, hogy ezt a viszonylag önálló egységet Jakab elsősorban

tanítóknak címzi, de a bölcsesség mindenki számára elérhető (Jak 1,5), ezért feltételezhetjük,

hogy mindenkihez szól (vö. Groó [1963] 105. o.). „Kicsoda köztetek bölcs és okos? Mutassa

meg az ő jó életéből az ő cselekedeteit bölcsességnek szelídségével” (Jak 3,13, Károli ford.),

kezdi Jakab ezt a szakaszt. Az igazi bölcsesség két fontos jellemzőjét emeli ki:

•  Megmutatkozik az életvitelben, viselkedésben, azaz gyakorlati, tettekre 

váltott „valami”, és nem elméleti tudás. Jakabnál a cselekedetek hitelesítik a

bölcsességet. Az egész levélen végigvonul a gyakorlatban megélt kegyesség

hangsúlyozása. A bölcsesség (szophia) „a tudás, ismeret, tapasztalat legmagasabb

szintű, érett megfontolt alkalmazásának képessége” (Balázs [é. n.], kiemelés tőlem).

•  A felülről jövő bölcsesség másik fontos jellemzője a szelídség. A szelíd szó (pra(i)

otész) jelentése: kedvesen engedelmes, alázatos (Balázs [é. n.]). „Az alázatosoknál

pedig bölcsesség van”, mondja a Példabeszédek írója (Péld 11,2 Károli ford.).

Ebben a szakaszban a bölcsességből származó alázat, az önzéstől, arroganciától

mentes, békés kapcsolatokban, illetve az erre való törekvésben nyilvánul meg. Míg a

hamis bölcsesség az egót helyezi előtérbe, s ezzel békétlenséget szül, addig az igazi

2Móz 35,36; 1Kir 3,12; Zsolt 33,8; Ézs 50,4; Jer 23,5; Jak 1,5 az életvitelben, viselkedésben,

azaz gyakorlati, tettekre bölcsesség az egót háttérbe szorítja. A bölcs ember tudja,

„az igazság ráér, van ideje, előbb-utóbb úgyis érvényt szerez magának” (Groó [1963] 105. o.).

Ezután kétféle bölcsességről beszél Jakab, a nem Istentől valóról, melynek eredete lehet földi

(nem mennyei), testi (emberi pszichéből fakadó) és démoni, és a felülről jövő, azaz az Istentől

való bölcsességről. A nem felülről való bölcsesség jelzője a szívben levő keserű irigység,

és viszálykodás, azaz önző ambíció (vö. Harrison [1962] 1436. o., MacDonald [2001] 613.

o.), melyből zűrzavar, és mindenféle gonosz tett fakad. Ezzel nincs mit dicsekedni, hisz az

igazsággal helyezkedik szembe. A felülről való bölcsesség jellemzői a következők: tiszta,

békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem

részrehajló, és nem képmutató. A felsorolt vonások szinte mind az emberi együttélést

érintik, mely egyike az élet fontos vonatkozásainak, ahol a bölcsesség megmutatkozhat.

Néhány kommentátor úgy gondolja, hogy itt a bölcsesség, valójában Krisztus (vö. Harrison

[1962] 1436. o., Fekete [1994] 28. o.).(2) A szakasz végén Jakab a bölcsesség egy speciális

vonását emeli ki, a békeszeretetet (Jak 3,18). Az igazi bölcsesség békét teremt (vö. Moo

[1985] 137. o.), s az igazság, csak a békesség kontextusában virulhat (IVP Comm. [é. n.]).

Összegezve elmondható, hogy Jakabnál a bölcsesség isteni eredetű, gyakorlati, mely látható

az életvitelben, és mindig az egységet, és a békességet védi (vö. Harrison [1962] 1436. o.).

2.4 A bölcsesség szerepe Jakab levelében

A teológusok különféle módon értékelik a bölcsesség szerepét a levélben. Moo szerint nem

játszik kiemelkedő szerepet, hisz Jakab csak két textusban említi (Jak 1,5, 3,13-18), és nem

törekszik mélyebb kifejtésre (vö. Moo [1985] 53. o.). Fekete szerint „a bölcsesség fogalma

a levél teológiájának egyik jellegzetessége” (Fekete [1994] 26. o.). Harrison az egész levelet

a bölcsességirodalom kategóriájába sorolja (vö. Harrison [1962] 1436. o.). Tenney, a levél

egyik központi gondolatként kiemeli a bölcsességet, s a mondanivaló egy részét eköré rendezi

(vö. Tenney [1985] 306-307. o.). Ezt a megközelítést helytállónak tartom, s erre a tézisre

építem fel a dolgozatomat. Habár közvetlen módon keveset mond Jakab a bölcsességről, a

felülről való gyakorlati életbölcsesség gondolata, végig ott húzódik intelmei mögött.

3. A kísértés

A diaszpórában élő olvasók élete nem lehetett könnyű. Környezetük sok csapdát és

kihívást kínálhatott: elcsüggesztő nehézségeket, bosszantó ellenségeket, talán üldözést,

provokáló szertartásokat, tisztátalan örömöket (vö. Fekete [1994] 23. o.). A küzdelmek,

megpróbáltatások, mindnyájunk életének részei. Főleg igaz ez, ha istenfélő életet szeretnénk

élni egy istentelen környezetben, ahol mint Krisztus-követők, mi is „idegenek és jövevények”

vagyunk (Zsid 11,13). Hogyan kezeljem bölcsen az élet nehéz helyzeteit? Hogyan jöhetek ki

győztesen a kísértésekből? Ezekre a kérdésekre keresem a választ ebben a fejezetben.