Chernel András: "EZ AZ, amiről Jóel prófétált" 2.

A Cselekedetek könyvében előforduló „pünkösdi” tapasztalatok teológiai kontinuitása

Ajánlás

Azoknak ajánlom cikksorozatunkat, akik szeretnének elmélyülni a Szent

Szellem munkájának tanulmányozásában, ill. az erről szóló karizmatikus bibliai

tanításban, és erővel kívánják szolgálni Jézus URunkat.

Első cikkünkben rámutattunk a Szentírás normatív tekintélyére, majd

néhány újszövetségi példa alapján röviden szóltunk a Szent Szellemmel

való betöltekezés jelentőségéről.

Jelen tanulmányban felsoroljuk és megvizsgáljuk a Szent Szellemmel

való betöltekezések terminológiáit, valamint az ApCs-ben leírt

betöltekezések sajátos helyzeteit („sitz im Leben), amelyek teológiai

konzekvenciái – hitünk szerint – kötelezően érvényesek a mai

karizmatikus szolgálatokra is. Vizsgálódásunk során kitekintünk az ApCs

és az apostoli levelek összefüggéseire is.

1. A Szentlélek-keresztség fogalma

A Szentlélek-keresztség kifejezés – mint főnév vagy főnévi kompozíció – nincs benne a

magyar bibliafordításokban, azonban maga az elnevezés a Károli-fordításra vezethető vissza;

mégpedig arra, amit a görög szöveg szerint Bemerítő János és Jézus Krisztus mond (igei

formában): „…Ő Szent Lélekkel és tűzzel keresztel majd titeket.” (Mt 3,11; Mk 1,8; Lk 3,16;

Jn 1,33) „…Szent Lélekkel fogtok megkereszteltetni nem sok nap múlva” (ApCs 1,5); az

ÚRnak e szavait idézi Péter apostol is az ApCs 11,16 szerint, amikor is a pogány Kornéliusz

házánál történteket a Szent Szellemmel való betöltekezéssel azonosítja: „Megemlékezém

pedig az Úrnak ama mondásáról, amint mondá: János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban

Szent Lélekkel fogtok megkereszteltetni.” (Szöveghűbben: „ti azonban Szent Szellembe

fogtok bemeríttetni” [fut. passz.] – με ς δ βαπτισθ σεσθε ν πνε ματι γ.

A Szentlélek-keresztség kifejezés használata azért honosodott meg, mert a „keresztelés,

megkereszteltetés” fogalma a magyar egyház középkori terminológiája által bekerült

a köztudatba, és ezzel többé-kevésbé átjött az evangélikál szókincsbe is. Amikor tehát

Szentlélek-keresztséget mondunk, ezen – pünkösdi-karizmatikus körökben – a Szent

Szellembe való bemerítést értjük; ez utóbbi kifejezés-kompozíció görög megfelelője

egyébként legalább hatszor szerepel az Újszövetségben.

Bemerítő János próféciáját tehát helyesebb lenne így fordítani: „…Ő majd Szent Szellembe

és tűzbe fog bemeríteni titeket” [fut. activ. ind.] – …α τ ς μ ς βαπτ σει ν πνε ματι γ

κα πυρ . (Mt 3,11) Az utóbbi idézetben előforduló baptiszei (βαπτ σει) alapszava

a baptidzó (βαπτ ζω), melynek jelentése: bemerít, alámerít, elmerít. Urunk Jézus pedig így

mondta: „János ugyan vízbe merített, ti azonban nem sok nap múlva Szent Szellembe fogtok

bemeríttetni” – με ς δ ν πνε ματι βαπτισθ σεσθε γ . (ApCs 1,5)

1.1. Biblikus kifejezés a Szentlélek-keresztség fogalma?

A fenti igék alapján annyiban „biblikus” a Szentlélek-keresztség fogalma, mint

amennyiben „biblikus” a vízkeresztségé. Természetesen a vízkeresztség helyett a „bemerítés”,

a Szentlélek-keresztség helyett pedig a „Szentlélekbe merítés” vagy ezek szinonimáinak

használata a helyesebb.

A keresztelés (meghintés, leöntés) fogalmán túl arra is gondoljunk, hogy a vízbemerítéskor

nem csupán egy meghintett felület érintkezik a vízzel, hanem az ember egész teste elmerül

abban. A jánosi próféciában a Szent Szellembe bemerítés – a vízbe merítés analógiájára – a

Szent Szellemben való totális elmerülést fejezi ki.

Hitvallásunk így határozza meg a „Szentlélek-keresztséget”, értve ezen a

Szentlélekbe merítést:

„Hisszük, hogy a Szentlélek-keresztség (Szentlélekbe merítés) megtörténtekor

a Szentlélek lényével teljesen körülöleli a hívő embert, ugyanakkor teljesen betölti

önmagával, és uralma alá vonja az előtte kitárulkozó ember szívét. Ez a tapasztalat

mély, belső tartalommal bír, és külső jelekben is megnyilvánul. Új időszakot nyit meg

a hívő ember életében, miként az újjászületés és bemerítkezés is. Az újjászületés és a

Szentlélekbe merítés két, egymástól különböző esemény.”

2. A Szent Szellembe merítés szinonimái

Szükséges, hogy a bibliai fogalmakon azt értsük, amit az Ige akar mondani nekünk,

mert ha az egyes fogalmakon mást értünk, akkor más eredményre is jutunk. Ezért van az,

hogy a pünkösdi-karizmatikus és a nem karizmatikus felfogás (és tanítás) eltér egymástól.

Ha teológiai látásunkat a Szent Szellembe merítés szubjektív manifesztációiról alkotott

vélemények egyfajta nem karizmatikus irányba determinálják, akkor eleve dogmatikai

prekoncepcióval közelíthetünk a kérdéshez.

Helyesebb, ha úgy teszünk, mint a becsületes régész, aki a „leletekről” elmondja mindazt,

amit a hozzá kapcsolódó tudományos bizonyítékok megengednek, - esetünkben az Ige

exegetikai és hermeneutikai módszereit alkalmazva. Ezen kívül az is fontos, hogy minden

hívő, aki Szent Szellemmel betöltekezett, számot tudjon adni nemcsak tapasztalatáról, hanem

annak igei megalapozottságáról is.

2.1. A pünkösdi megtapasztalás megismétlődik?

Van olyan nézet, mely szerint a pünkösdi esemény többé nem ismétlődik meg,

mert a pünkösdi megvalósulás után az ige már nem deklarálja az eseményeket „Szent

Szellembe merítésnek”. Ezért fontosnak tartjuk megvizsgálni, a Szent Szellem első

pünkösd utáni „eljöveteleinek” előfordulásait, valamint „vételének” leggyakrabban használt

kifejezéseit, hogy ebben a kérdésben tájékozottabbak legyünk. A Bibliából kimutatható, hogy

a Szent Szellembe merítés ismétlődik, és ezek az ismétlődések több alternatív fogalommal,

konzekvensen, teológiai kontinuitásban visszautalnak az első pünkösdre.

A megszokott „Szentlélek-keresztség” vagy „Szent Szellembe merítés” fogalmakon túl azt

is látnunk kell, hogy ezt a szellemi eseményt az Újszövetség féltucatnyi, teológiai tartalmában

szinonim terminológiával hozza számunkra is valós közelségbe. Így a Szent Szellembe

merítés fogalmát választékosan fejezik ki az evangéliumok és az Apostolok cselekedetei, de

a terminológia egy része megtalálható a levelekben is; itt a keletkezési idő és a körülmények

figyelembevételével ugyanazt az eseményt kell értenünk rajta, mint amelyet az ApCs

történéseiben eredetileg is értettek.

2.2. A Messiás megígérte: „eljön reátok a Szent Szellem”

A Mt 3,16-ban és az evangéliumokban több helyen is olvassuk, hogy a Messiásra alászáll

és megérkezik erkhomai ) Istennek Szelleme. (Erkhomai [ἐρχομαι], jelentése: jön, eljön,

megérkezik.) A környezetében addig csak emberként ismert Názáreti Jézusra eljött a Szent

Szellem és azzal Felkentté, Krisztussá, Messiássá tette. Megváltói munkáját a Szent Szellem

felkenetésével végezte, s mennybemenetele előtt megerősítette tanítványainak adott korábbi

ígéretét, hogy a Szent Szellem rájuk is el fog jönni, mert: „…venni fogtok [λήμψεσθε – a

lambanóból] erőt, minekutána rátok tör [ἐπελθόντος] a Szent Szellem.” (ApCs 1,8) (Az

epelthontosz [ἐπελθόντος] alapszava az eperkhomai [ἐπέρχομαι], melynek jelentése:

megjön, megérkezik, megrohan, rátör.) Pünkösd napján ezt tapasztalták meg a tanítványok és

mindazok akik a felházban voltak. A tömeg előtt erre mutatott rá Péter: „EZ AZ, amiről Jóel

prófétált.”

2.3. Az első pünkösd terminológiája: megtölt, betölt, teletölt

Pünkösdről így értesülünk: „…megtelítődtek [ πλ σθησαν] mindnyájan Szent

Szellemmel.” (ApCs 2,4) (Az eplészthészan [ πλ σθησαν] alapszava a pléthó

[πλ θω], »pimplémi« [π μπλημι], melynek jelentésárnyalatai: megtölt, betölt, teletölt,

jóllakat. A szó aor. passz. ind.-ban áll: megtelítődik, tele van.) Azt fejezi ki, hogy a felházban

az emberek szívükben, egész lényükben megtelítődtek, az az telve lettek Szent Szellemmel.

Egyébként figyelemre méltó, hogy ugyanezt a szót találjuk Bemerítő János anyjának, atyjának

és magának Jánosnak anyja méhétől történő Szent Szellemmel való megtelítődésére is,

pünkösd előtt…

Pál betöltekezése esetében is ez a szó áll, amikor az „exinkvizítor” megtér, megmosódik

Jézus vérében, s megérkezik hozzá Anániás, aki kezét rávetve így szól: „Saul, atyámfia, az

Úr küldött engem, …hogy szemeid megnyíljanak és beteljesedj, teletöltődj [πλησθ ς] Szent

Szellemmel.” (ApCs 9,17) (πλησθ ς πνε ματος γ ου; a plészthész [πλησθ ς] alapszava:

pléthó [πλ θω], a jelentése aor. passzív igealakban: megtöltődj, teletöltődj])

Ez a szó nem csupán a test külső felszíni körbeáradását jelezné elmerüléskor, hanem a

belső teljes megtelítődést (is). Ez történt a tarzusi Saullal…

Az ÚR ezt mondja a farizeusoknak: „Ti farizeusok, jóllehet a pohárnak és tálnak külső részét

megtisztítjátok; de a belsőtök rakva ragadománnyal és gonoszsággal.” (Lk 11,39) Valójában

ennek antitétikus paralelje az, amikor a Szent Szellem a Krisztus-hívőt kívülről is körbeöleli,

és belülről is teljesen megtelíti önmagával.

2.4. Felöltöztök erővel, hatalommal

Lukács evangéliumában így olvassuk az ÚR szavait: „Én elküldöm tireátok az én

Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok

mennyei erővel.” (24,49) A mondat második felét így is fordíthatnánk (kissé magyartalanul

hangzik, de közelebb visz az eredeti szöveg megértéséhez): „…ti pedig maradjatok

Jeruzsálem városában, amíg nem öltözitek fel a magasságból [érkező] erőt, hatalmat.”

( νδ σησθε ξ ψους δ ναμιν – felöltözitek a magasságból az erőt (hatalmat); az

endüszészthe [ νδ σησθε] alapszava az endüó [ νδ ω], melynek jelentése: felöltözik,

felölt magára.)

Amikor eljött a pünkösd ünnepe, attól kezdve az apostolok viselkedése és cselekvésük

egész sora azt tükrözi, hogy valóban „felöltözték”, magukra öltötték a magasságból számukra

adatott erőt, hatalmat.

2.5. Szent Szellemmel teljes

Az apostolok a munka növekedése folytán szükségét látták, hogy diakónusokat

válasszanak az asztal körüli szolgálatokra. Ezért hét olyan férfit választottak az atyafiak

közül, akik – többek között – Szent Szellemmel teljesek voltak. (ApCs 6,5 – a plérész

[πλ ρης] jelentése: tele, teljes, megtelt.)

Az alábbi „pünkösdi-karizmatikus” kérdést őszintén kell mindenkinek megválaszolnia:

Miből állapították meg az apostolok, hogy a kiválasztott atyafiak Szent Szellemmel teljesek

voltak? Hogyan tettek különbséget a megtért, újjászületett, bemerítkezett (de még be nem

teljesedett) atyafi, és a között az atyafi között, aki ezek mellett még Szent Szellemmel is teljes

volt? Volt valami jele ennek? Természetesen több is, melyeket egy következő tanulmányban

szeretnénk taglalni. Itt jegyzem meg, hogy a klasszikus pünkösdi kérdéssel kapcsolatban

egyetértek D. J. du Plessis megállapításával: „A nyelveken szólás inkább következménye,

mint megnyilvánulása a Szentlélek-keresztségnek: Nem kell nyelveken szólnod, amikor rád

száll a Szentlélek, de hidd el, hogy fogsz!”

Ilyen, hittel és Szent Szellemmel teljes diakónus volt Filep, akinek prédikálására, valamint

az azt kísérő jelekre és csodákra a samáriaiak elfogadták Isten Igéjét, megtértek, az Ige

fürdője által újjá is születtek, de még nem nyertek „Szentlélek-keresztséget” (ApCs 8,16). Sok

ember él így ma is…

A samáriai esetből az is kiderül, hogy az újjászületés, a vízbemerítés, valamint a

Szent Szellemmel betöltekezés eseménye teológiailag is, de az ApCs eseményeiben is

megkülönböztethetők egymástól (vö. még ApCs 2,41; 8,16; 10,47; 19,5-6.), és nem azonosak

egymással. Sem az újjászületéssel, sem a bemerítkezéssel nem adatik egyidejűleg a Szent

Szellemmel való betöltekezés, csak kivételes esetben.

Péter apostol igehirdetésében is ezt a sorrendet látjuk: Térjetek meg, keresztelkedjetek

meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatára; és (majd) elnyeritek

[λ μψεσθε] a Szent Szellem ajándékát. (ApCs 2,38) (Az itt található lémpszeszthe

[λ μψεσθε] alapszava: lambanó [λαμβ νω]; l. lejjebb.) A szó jövő időben, futurumban áll,

ezért helyesen így kell fordítani: „…és majd elnyeritek a Szent Szellem ajándékát.” (Csia-

ford.)

2.6. Ad, átad, részesít

János evangéliuma szerint így mondja az ÚR: „És én kérem az Atyát, és más Vigasztalót

ad [fog adni] néktek, hogy veletek maradjon mindörökké.” (14,16) ( λλον παρ κλητον

δ σει μ ν – „más Pártfogót fog adni nektek”; a dószei [δ σει] alapszava a didómi

[δ δωμι], melynek jelentése: ad, átad, ajándékoz, részesít [fut. act.]) Az átad, adatik

kifejezéssel többször is fogunk még találkozni az ApCs-ben a Szent Szellembe merítés

kapcsán. (Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel

inkább ád ([δ σει] dószei, didómi) a ti mennyei Atyátok Szent Lelket azoknak, a kik tőle

kérik. Lk 11,13)

Amikor a samáriaiaknak „adatik” a Pártfogó, akkor egy varázsló is észleli ennek

történéseit: „…látta Simon, hogy az apostolok kézrátétele által adatik a Szent Lélek…”

(ApCs 8,18) (δίδοται τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον; a didotai [δίδοται] alapszava a didómi

[δίδωμι, praes. passzív indikativus]) A varázsló azt észlelte, hogy akkor, amikor a

Szent Szellem adatik, egy láthatatlan, de érzékelhető hatalom jelenik meg az emberek

életében. A varázsló ezt konstatálva kérte: „Adjátok nékem is ezt a hatalmat, hogy valakire

vetem kezeimet, Szent Lelket vegyen.” (ApCs 8,19) (λαμβ ν πνε μα γιον; a lambanó

[λαμβ νω] jelentése: megkap, megfog, megnyer)

Péter az első apostoli „zsinaton” a pogányok között történteket így jelenti be: „…Isten

bizonyságot tett mellettük, mert adta nékik a Szent Lelket.” (ApCs 15,8 és 11,17) (δο ς τ

πνε μα τ γιον – adta nekik a Szent Szellemet)

Timóteus a második misszióúton Lisztrában csatlakozott Pálhoz Kr. u. 49–51 között.

A 2Tim levél 64 körül íródik. Pál közelgő halála előtt azzal biztatja a félénk Timóteust,

hogy „nem félelemnek Szellemét adta [ δωκεν] nekünk az Isten, hanem erőnek és

szeretetnek és józanságnak Szellemét.” (2Tim 1,7) (edóken [ δωκεν] – didómi [δ δωμι]

) A 2Tim-hoz képest 14 évvel korábban, de évtizedekkel az első pünkösd után Timóteusnak

is adatott, ő pedig vette a Szent Szellemet. Erre kell visszaemlékeznie, mert akkor sokkal

bátrabb volt.

A János 3,16 szerint Isten annyira szerette, szereti a világot, hogy az ő Fiát adta [ δωκεν]

érte, s ahogy a Fiát adta, hogy kegyelmet kérjenek tőle, ugyanúgy adta Szellemét is

azoknak, akik tőle kérik. (edóken [ δωκεν] – didómi [δ δωμι]) (Vö. Lk 11,13; Zs 51,12-14.)

2.7. Kiönt, kinöntetik, kiáraszt, kiárasztatik

Az Atya Ígéretének elküldésére, a Szent Szellembe való bemerítésre mutat rá Péter

apostol, amikor így szól: „Ez az, ami megmondatott Jóel prófétától: …kitöltök az én

Szellememből [ κχε π το πνε ματ ς μου] minden halandóra… szolgáimra és az én

szolgálóleányaimra is kitöltök [ κχε ] azokban a napokban.” (ApCs 2,16-18) (Az alapszó:

ekkheó [ κχ ω], ekkhünó [ κχ νω], melynek jelentése: kiönt, kitölt, kiáraszt, szétszór.) A

pünkösdi esemény nem csupán egy meghintés vagy érintés volt, hanem a Szent Szellemnek az

egekből való ráárasztása az emberekre.

Cézáreában az ApCs 10,45 szerint a „kitöltetés” történésén ekképpen álmélkodtak el a

zsidó hívők és a hat zsidó férfi, aki Péterrel volt, „…a pogányokra is kitöltetett a Szent Lélek

ajándéka”. (Az ekkekhütai [ κκ χυται] alapszavai: ekkheó [ κχ ω], ekkhünó [ κχ νω].

Ezek perf. passzív jelentései: kiárasztatott, kitöltetett.)

Így a Szent Szellembe merítés, a megtelítődés, beteljesedés újabb kifejezője a kiárasztás,

az eláradás, mely hasonló módon utal a Sze