Komesz Mátyás: A teremtés-elbeszélések üzeneteiből 17. – A kígyó akciója 1. = Csábít

A kígyó akciója 1. = Csábít

A cikket azoknak ajánlom, akik megbízható módon szeretnék felismerni a Bibliából az első bűnbeesés, és minden bűnbeesésünk lényeges mozzanatait, valamint Isten üzeneteit a témával kapcsolatban.

Mindenkiben fölmerül a kérdés: „Honnan vannak a bajok?” „Miért ért kudarc?” „Miért nem sikerült?” „Miért engedte meg Isten?” vagy akár „Miért nem tudtam most uralkodni magamon?” és sorolhatnám.

A kérdésekre maga a bibliai szöveg válaszol a második teremtés-elbeszélés következő részében, az 1Móz 3-tól. Úgy is mondhatom, hogy az 1Móz 2-ben „feldobott labdát” az 1Móz 3-tól kezdve „üti le” Isten Igéje. Így jutunk el a teremtés üzeneteiből a „bűnbeesés elbeszélésébe”. Művészi kompozícióvá formált narratívában kapunk választ a „Honnan vannak a bajok?” égető kérdéshalmazára.

A második teremtés-elbeszélés Éden-kert jelenetében már olvastuk, hogy „És művészi módon megformálta az ÚRISTEN az embert, a talajból való port.” (1Móz 2,7) Meghatottan láthattuk, hogy „kertet ültetett az ÚRISTEN Édenben, napkelet felől, és oda helyezte az embert, akit művészi módon megformált.” (1M 2,8) Észrevettük a kertben „a jó és gonosz ismerésének a fáját”, és hallottuk az azzal kapcsolatos szigorú tilalmat. Mélyen belehatoltunk, mit jelent enni erről a fáról,[1] és felmértük a szigorú, kérlelhetetlenül hangzó tilalom tétjét is: „…mert amely napon eszel arról, halálnak halálával meghalsz!«” (1Móz 2,16-17) Ezekből szövődik az az esemény-szőttes, amelyből választ kapunk az imént felsorolt kérdéshalmazra. Be kell vallanom, ezek a kérdések mindannyiunkat közelről érintenek.

Tudatosítom, és a korábbiakban már meggyőzően bizonyítottam is, hogy a szent szöveg irodalmi műfaja különleges: a történettel tanítás képekben gazdag irodalmi műfaja. Narratíva. Tehát nem „helyszíni tudósítás” az „első bűnbeesésről”, hanem eleven, szemléletes képekkel mutatja be a szent szöveg az emberiség legnagyobb tragédiáját, a bűnt. Tanít az első bekövetkezéséről is, meg arról is, ahogyan valamennyiünk életében – sajnos nap mint nap – bekövetkezik. Nem csupán az „első bűnről” olvasunk tehát, hanem mindannyiunk minden mai bűnéről is. Arról a legnagyobb tragédiáról, amit már annyira megszoktunk, hogy szinte nem is tartjuk tragédiának. Az első ember a tapasztalatlanságában még nem volt felvértezve a Gonosszal folytatandó élet-halál harcra. Mi azonban, sok ezer évvel később, már sokkal tapasztaltabbak lehetnénk. Mégis belesétálunk a Gonosz félrevezetésekkel hívogató ravasz csapdáiba. Mire meg észbe kapunk, vagy a fegyverek után nyúlunk (lásd pl. Ef 6,11-20), már többnyire legyőzött vesztesként heverünk a porban. Nagy áldás, ha a porban heverve magunkhoz térünk, és legalább – a bűnünket megvallva – kegyelemért kiáltunk. – Éppen ezért úgy fogjuk most olvasni a bibliai szöveget, hogy gyakran tudatosítjuk: az első bűnbeesés elbeszélése a mi, ki tudja hányadik bűnbeesésünkről is tanít.

A szent szöveg így kezdődik: „A kígyó pedig – aki ravaszabb volt minden mezei vadnál, amelyet az ÚRISTEN alkotott – így szólt az asszonyhoz: „Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról se egyetek?!” (1M 3,1)

Ki ez a kígyó? És hogy-hogy beszél? A Jelenések könyve több néven is bemutatja az elbeszélés vadonatúj szereplőjét: a „hatalmas sárkány, az ősi kígyó, akit ördögnek és Sátánnak hívnak, aki megtéveszti az egész földkerekséget.” (Jel 12,9; 20,2)[2] Ez a bemutatás nem csak szemléletes és sokrétű, hanem – a Bibliát jól ismerők azonnal érzik – az egész Bibliából foglalja össze ennek a gonosz szereplőnek a személyét, a neveit, a lényeges tulajdonságait és a róla formált bibliai képeket.

Azonnal tudatosítani szeretném, hogy a „kígyó” vagy „sárkány” képével szimbolizált ördög, Sátán nem mesealak a Bibliában, vagy gyermekek ijesztésére kitalált szörny. Ellenkezőleg: létező és hatalmas személy, szellemi lény, akinek a hatalmát olyan tragédiákban is megtapasztalhattuk már, mint például az 1. vagy a 2. világháború szörnyű pusztításai és a történelem elszámlálhatatlanul sok véres tragédiája. Nem emberek ijesztgetésére kitalált szörny tehát az ördög, Sátán, a Gonosz, hanem hatalmas károkat okozó pusztító hatalmasság, akiről a Jelenések könyvéből azt olvastuk, hogy „megtéveszti az egész földkerekséget”. Urunk Jézus két konkrét tevékenységét is leleplezi az újszövetségi iratokban: „hazug ő, a hazugság atyja, embergyilkos kezdettől fogva”. (Jn 8,44) Nem véletlenül, hanem a lényegre tapintva, mert a hazugság és a gyilkosság ma is a bennünket körülvevő gonoszság két alapvető gyökere, eszköze és borzalmas hatása.

Az 1M 3,1 az imént bemutatott kígyóról még egy fontos és aktuális tulajdonságot elmond: „ravaszabb volt minden mezei vadnál, amelyet az ÚRISTEN alkotott”. Össze is foglalom a kígyó imént szemügyre vett tulajdonságait, ill. akcióit, mivel az 1M 3 elbeszélésében valamennyi tetten érhető: ravasz, hazug, embergyilkos, gonosz, ősi, hatalmas, továbbá megtéveszt, vádol, szétdobál.

A bibliai szöveg szerint így szólt az asszonyhoz: „Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról se egyetek?!” (1M 3,1) Olvassuk tovább a szent szöveget!:

Az asszony így válaszolt a kígyónak: „A kert fáinak gyümölcséből eszünk. De annak a fának a gyümölcséről, amely a kert közepén van, mondta Isten, hogy arról ne egyetek, ne is érintsétek, mert akkor meghaltok.” (1M 3,2-3)

Aki jól emlékszik az 1M 2 bibliai szövegére, az most lelkesen tapsolhat az asszony határozott, talpraesett válaszának. Jól mondta, remekül válaszolt! Még hozzá is tette az „eredeti” tilalomhoz, hogy „ne is érintsétek!”, mint aki igen sokszor meghányta-vetette magában a szigorú parancs mondatait, és tovább tisztázódott benne a tilalom lényege. De az egész elbeszélést látva már nem lehetünk ilyen lelkes tapsolók. Miért? Ne felejtsük, a kígyó hallatlanul ravasz, velejéig gonosz, hazug és embergyilkos szellemi hatalom! A hozzá képest nagyon tapasztalatlan asszony nagyon jól válaszolt, de válaszolt! Tehát szóba állt a kígyóval, a hazugság atyjával. Pedig nem lett volna szabad szóba állnia, és ez a szóba állás a vesztét okozta. Ezzel pedig mi, akik sokkal tapasztaltabbak lehetünk az elbeszélés asszonyánál, az első isteni üzenetet is felismerhetjük ebből a szóba állásból: Nem szabad szóba állnunk a Gonosszal![3]

„De ilyen arcátlan hazugság hallatán nem állhatom meg, hogy ne szóljak!?” – törhet ki a felkiáltás a kedves Olvasóból. Igaza van! Arcátlan hazugsággal kezdi a kígyó. De éppen ez leplezi le a ravaszságát. Olyat mond, amire nem tudunk nem válaszolni. Mégsem szabad szóba állnunk vele. Mert ha már beszédbe elegyedtünk, azzal kaput is nyitottunk a további megtévesztései előtt, ő pedig ellenállhatatlanul az ujja köré csavar, és végünk! Ezt történt a bibliai elbeszélésben is.

Az ördögien ravasz, szóba állásra késztető, hazugságot hordozó kérdése után – az asszony válaszára – még arcátlanabb és gátlástalanul pimasz, gyűlölettől izzó és Istent mocskoló hazugsággal reagál: „Dehogyis haltok meg! Csak tudja Isten, hogy amely napon esztek arról, megnyílik a szemetek, és olyanokká lesztek, mint Isten, jó és gonosz ismerői.” Megéri, hogy alaposan szemügyre vegyük ezt a sátáni hazugság-fűzért.

1) A „Dehogyis haltok meg!” arcátlan hazugság. Hiszen Isten szavát hazudtolja meg, amiről viszont a bekövetkező tények is bizonyítják, hogy száz százalékban igaz volt.

2) Olyan témakörben hazudik, amelyik a beszélő partner (jelen esetben az asszony) életét illeti. A kígyó tehát az asszony életére tör, megfelelve Urunk Jézus szavainak: „embergyilkos kezdettől fogva”.

3) Mindezzel a kígyó bemocskolja, befeketíti a mindig őszinte és szerető Isten arcát, amihez hasonló becstelenség kevés van a világon.

4) Már az első megszólalásakor írhattam volna, de csak most kerítek rá sort, hogy a kígyó nem veszi szájára az ÚRISTEN nevet (JHWH Elóhím), hanem csak azt, hogy Isten (Elóhím). Van-e ennek jelentősége? – Úgy látom, hogy van. Az Istentől ihletett bibliai szerző minden bizonnyal tudatosan használja ezt az irodalmi eszközt. A második teremtés-elbeszélésben mindenütt az ÚRISTEN istennév szerepel, egyedül a kígyóval való párbeszédben (és itt az asszony szövegében is!) „egyszerűsödik” az Isten névre. Az ÚRISTEN név ugyanis a szövetséges Istennek a neve Izrael fiai számára. A kígyó viszont semmilyen közösséget nem vállal Istennel. Még a „szövetséges nevét”, az ÚRISTEN nevet sem veszi a szájára. Komoly hangsúlyt jelent ez a névhasználat-különlegesség a bibliai szövegben. Üzenetként mi is felfoghatunk ebből annyit, hogy mi viszont nem akarunk soha, semmiféle közösséget vállalni a kígyó képében szereplő Gonosszal, ördöggel, Sátánnal, a hazugság atyjával, az embergyilkos és pusztító szellemi hatalmassággal.

5) A kígyó olyat állít Istenről, ami szemen szedett és gyűlölettől izzó hazugság, de amit nagyon nehéz kapásból cáfolni, hiszen az ember és az asszony még nem ismeri olyan mélyen Istent, hogy ebben a „témakörben” cáfoló képes lenne. Pláne nem a magabiztos és nagyhangú szellemi hatalmassággal szemben.

6) A kígyó ugyanis olyan arcátlan magabiztossággal állítja saját hazugságát, hogy a tapasztalatlan, és Isten-kapcsolatában még „kezdő” asszony és ember bedől a nagyhangú és megtévesztő hazugságnak. Annál is inkább, mivel úgy állítja be magát, mint aki Isten dolgai felől teljesen tájékozott, sőt bennfentes és illetékes. (De sokszor élünk át hasonlót mi is manapság, amikor nagyhangú és magabiztos szélhámosok jelennek meg, hogy becsapjanak és alaposan megkárosítsanak minket…!!)

7) A kígyó alattomosan vádolja a kristálytisztán őszinte Istent. A saját aljas gondolkodás-módját állítja Istenről. Olyat ráadásul, amilyet az ember vagy asszony már magában is többször fölfedezhetett, ezért nem is hangzik vadidegenül a fülüknek.[4]

Profi a nagyhangú tehát a kígyó. A velejéig gonosz. Magabiztos a megtévesztésben, és „direktre kapcsol”, hogy tönkretegye az embert. Sikerül-e neki? A válasz az asszony kezében van. Mit tesz ezek után az asszony?

Az első, a kérdésbe csomagolt hazugságra nem állhatta meg, hogy ne válaszoljon. Még némi felháborodás is kivehető a hangjából. Megdöbbentő viszont, hogy a kígyó második, most már „direkt” és ocsmány hazugságára nem a felháborodás az asszony válasza. Az ördögi ravaszságnak, manipulációnak a hatása ez. Ezért sem szabad szóba állnunk a Gonosszal. Első hazugságára sem szabad felháborodva válaszolunk, mert ezzel szóba állnánk vele. Azután már belemennénk a „csőbe”: a második hazugságába, legyen az akár olyan otromba hazugság is, mint amilyet a kígyó szájából hallottunk. Vigyázat! El ne felejtsünk felháborodni, és nehogy mérlegelni kezdjük a felkínált „csalit”. Az elbeszélésben azonban éppen ezt teszi az asszony:

„Az asszony látta, hogy a fáról enni jó lenne, hogy gyönyörűség a szemnek, és kívánatos a fa, hogy okossá tegyen” (1M 3,6)

A Jakab levél első fejezete villanhat az eszünkbe, ami szinte az Éden-kert jelenet „műszaki leírását” adja: „Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz.” (Jak 1,14-15; lásd még Róm 7,7-11) – Az asszony szívében már hatott a kígyó ravasz és gátlástalan akciója, amellyel befeketítette Isten őszinte, jóságos és szerető arcát. Eszébe sem jut egy olyan válasz, amit mi már megtanulhattunk a Júdás levélből: „Dorgáljon meg téged az ÚR!” (Júd 9) Nem! Elhitte a kígyónak, hogy „Isten hazudós”. Mi nem így vagyunk ezzel? De sokszor hallani egy baj bekövetkeztekor az Isten gyönyörű arcát befeketítő kérdést: „Hogy engedhette meg ezt Isten?!” Közöttünk sem ritka dolog az ilyesmi. Pedig az ilyen fajta „befeketítő felháborodás” azonnal megnyitja előttünk a kaput a bűnös kívánság életveszélyes lejtőjére.

Az asszonnyal is ezt történt. „Látta, hogy a fáról enni jó lenne, hogy gyönyörűség a szemnek.” (1M 3,6) Fantasztikusan érzékletes a bibliai szöveg leírása. Korunkban, amikor ugrásszerűen megnőtt a túlsúlyos emberek száma, gyakran megkívánhatok valami finomságot akkor is, amikor nem is vagyok igazából éhes. Vagy éhes vagyok, de „egészségesen éhes”, mint a zsákmányra vadászó tigris, és nem „kínzóan éhes”, mint a csontig lesoványodott, éhhalál felé haladó kisgyerek. Én bármikor kinyithatom a hűtőt vagy a csokis dobozt vagy a rágcsa-zacskót, olyankor bizony résen kell lennem, és nagyon határozottnak, hogy el ne induljak a fölös kilókkal való elnehezedés útján. És ez még csak az első lépés a kígyó csábításának eszköztárában.

Az asszony azt a „kígyó-mondatot” sem utasította vissza, hogy „Csak tudja Isten, hogy amely napon esztek arról, megnyílik a szemetek, és olyanokká lesztek, mint Isten, jó és gonosz ismerői.” Most, amikor már kezd éhes lenni a tiltott fa gyümölcsére (nem alma, hanem a jó és gonosz ismerés fájának a gyümölcse!), így jelenik meg ez a számára: „kívánatos a fa, hogy okossá tegyen” Hogy átalakulnak a dolgok, amikor megkívánunk valamit! Mennyire óvatosnak kell lennünk a kívánságok vágyakozásában! Érdemes észrevennünk a kívánságok valóságot torzító hatását,[5] amit a „kívánságok délibáb-effektusának” is mondhatnék. Mi ez a torzítás? Az 1Móz 2 elemzése során már láttuk, hogy „a jó és gonosz ismerés fájáról” enni lényegében 3 tiltást tartalmaz.

1) Ne akarjak minél többet tudni, okos lenni azért, hogy mások fölé kerekedhessem.

2) Ne vállaljak semmilyen közösséget sem a gonosszal, vagy ezt még azzal is tetézve, hogy ugyanolyan szívesen vállalok közösséget a gonosszal, mint a jóval.

3) Ne én döntsem el, hogy mi jó és mi gonosz az én esetemben, hanem ahhoz igazodjam, amit Isten tart annak.[6]

Hogyan alakultak át, torzultak el ezek a tilalmak az asszony gondolkodásában a kígyó arcátlan csábítása következtében? Milyen kézenfekvő leegyszerűsítés a „Kívánatos a fa, hogy okossá tegyen”?! Hiszen ki ne akarna okos lenni. Pláne olyan okos, mint Isten? Pedig a kígyó „biblikusabban” beszél a tilalomról: „jó és gonosz ismerői” lesztek. Bár ezt is elferdíti az aljas csábítását fokozva, és Isten iránti gyanakvást keltve: „megnyílik a szemetek, és olyanokká lesztek, mint Isten, jó és gonosz ismerői.”

Ebből lett az asszony fejében (és a szívében is) az isteni tilalomhoz képest torz leegyszerűsítés: „Kívánatos a fa, hogy okossá tegyen”

– Nagy átalakulás? – Nagy.

– A valóságnak megfelelő átalakulás? – Dehogy! A valóságtól való teljes elfordulás. A kívánságaimnak megfelelő valóság-felejtés, sőt torzítás. Valóban a „kívánságok délibáb-effektusa”.

– Mi a következő lépés? –„szakított hát a gyümölcséből és evett, azután adott a vele lévő férjének, és ő is evett.” (1M 3,6)

Szinte hallom Gounod Faustjából Mefisztó Sátáni kacaját: „Ha-ha-ha-ha! Evett! Sikerült! Győztem! Legyőztem Istent! Pusztul az ember! Ha-ha-ha-ha-ha-ha! – a Sátán örül.”

Igen, bekövetkezett az ember tragédiája. Bekövetkezett a halál. A lelki halál, az Istennel való bensőséges életközösség halála azonnal. A testi halál is, de az csak majd az életük végén. Sátán győzött. Az ember fölött. Istent azonban korántsem győzte le. Távolról sem. Sőt módot adott Istennek arra, hogy olyan történjék, amin még az angyalok is csodálkoznak: Isten Fia emberré lett, és a Golgotán legyőzte a halált, a bűnt és a gonoszt, Sátánt is. De ennyire most nem szaladunk előre. Még csak ott tartunk, hogy az asszony evett a jó és gonosz ismerésének a fájáról. Sőt adott a vele lévő férjének, és ő is evett.

Egészen váratlan, hogy az asszony férje hirtelen színre lépett. Pontosabban ott volt az elejétől fogva, csak nem volt róla szó. Most került a képbe az elbeszélés leírásában. Mivel pedig az elejétől fogva ott volt, és sehol sem reagált másképpen, mint az asszony, azért teljesen és mindenben azonosult az asszonnyal. Ugyanúgy szóba állt a kígyóval, ugyanúgy bevette a kígyó aljas hazugságait, ugyanúgy áldozatul esett a „kívánság délibáb-effektusának”, és ugyanúgy evett. „Szegény áldozat az ember? Az asszony a felelős?” Nem. Az elbeszélés nem erről szól. Elképzelhető, hogy olykor az asszony könnyebben kísérthető. De ennek az ellenkezője is éppen olyan gyakran megtörténik. A bibliai szöveg nem erről szól. Hanem arról, hogy egyformán felelősek mindketten. De ne vágjunk elébe a dolgoknak, mindezt pontosan kifejti a bibliai elbeszélés. A következő mozzanatot azonban már csak a következő cikkben vesszük szemügyre.

Néhány, a témához kapcsolódó könyv:

● Bartha Tibor Dr. (szerk.) ,1993, Keresztyén Bibliai Lexikon I-II., Bp., Kálvin Kiadó, 723+785 o. CD-n in: MRVSz-2000 CD-ROM

● Boda László, 2006, A Sátán – A nagy Kísértő a teológia, az élet és az irodalom szembesítésében, Bp.: Szent István Társulat – 113 o.

● Campbell, R.K., 1998, A Sátán – Az ellenség taktikája, Bp., Evangéliumi Kiadó

● Gyökössy Endre ,2000, Őstörténet 1. Bp, Szent Gellért Egyházi Kiadó, 284 o.

● Gyökössy Endre ,2001, Őstörténet 2. Bp, Szent Gellért Egyházi Kiadó, 298 o.

● Haag, Herbert ,1989, Bibliai Lexikon, Bp., Szent István Társulat, 1970 o. CD-n in: MRVSz-2000 CD-ROM

● Hamar István ,22008, Az ember a teremtett világ élén (A bibliai őstörténet tanítása az ember és a természet viszonyáról) Szolnok, Fővin Kft., 116 o.

● Komesz Mátyás ,2011, Az üzenetcentrikus bibliaelemzés, Bp., PTF, 248 o.

● Kraus, Naftali ,1990, Az ősi forrás, A heti szidrák - Az atyák bölcs tanításai (Ősi forrás - 1.), Bp.: Fórum Rt. Könyvkiadó, 576 o.

● Prince, Derek, 1998, Démonológia, Bp., Hit Gyülekezete,

● Puskás Attila ,2006, A teremtés teológiája Bp., Szent István Társulat, 342 o.

● Raj Tamás ,2003, Bibliaiskola - A Szentírás kulcsszavai és szállóigéi Bp., Makkabi Kiadó, 213 o.

● Rózsa Huba ,2002, A Genesis könyve I. – A bibliai őstörténet magyarázata (Gen 1-11) Bp., Szent István Társulat, 337 o.

● Savelle, Jerry, 2009, Pusztulás és helyreállítás - Hogyan álljunk talpra életünk legborzasztóbb eseményei után? Bp., Új Spirit Könyvek, 132 o.

● Tóth Kálmán Dr. ,1972-2000, Mózes öt könyvének magyarázata, Pentateuchosz, in Jubileumi Kommentár – in: MRVSz-2000 CD-ROM ,2000, Bp., Kálvin Kiadó - Arcanum

● Wenham, Gordon J. ,1987, Genesis Commentary – PTF in: World Biblical Commentary (WBC) CD, Dallas - Texas, Word Books Publisher

● Westermann, Claus ,1974. 21976, Genesis (Biblische Kommentar) I-III. Neukirchen-Vluyn - Zwickau, Neukirchener Verlag

● Wolff, Hans Walter ,2001, Az Ószövetség antropológiája, Bp., Harmat Kiadó, 317 o.

● Zimmerli, Walther ,51991, 31967, 11943, Genesis - 1. in: Zürcher Bibelkommentare, Zürich, Theologischer Verlag

Jegyzetek:

[1] Lásd Komesz, 2013, A teremtés-elbeszélések üzeneteiből 13. Az Édenkert 2. (1M 2,8-17), in: Pünkösd.ma 2013/3. 9-17. o.

[2] Az idézett bibliai könyv további képet is használ ennek a szörnyű lénynek a leírására: „hatalmas sárkány”, görögül δράκων ὁ μέγας drakón ho megasz = a sárkány, a nagy ). „Az ősi kígyó” elnevezés, görögül ὄφις ὁ ἀρχαῖος ofisz ho arkhaiosz = a kígyó, az ősi ) már közvetlenül az elemzett szövegünkre utal. Az „ördög” (diabolosz = szétdobáló, bajkeverő, vádoló) görög szava a héber „szátán” (vádoló) görög fordítása.

[3] Erre emlékeztet a Júdás levelében olvasható bibliai tanács is: „Pedig még Mihály angyal sem mert káromló ítéletet kimondani, amikor az ördöggel vitatkozva küzdött Mózes testéért, hanem azt mondta: „Dorgáljon meg téged az Úr!” (Júd 9) Lásd még Jak 3,2-10; stb.

[4] Gondoljunk csak a 14. zsoltár szavaira: „Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten! Romlottak és utálatosak tetteik, senki sem tesz jót. Az ÚR letekint a mennyből az emberekre, hogy lássa, van-e köztük értelmes, aki keresi az Istent? Mindnyájan elfordultak tőle, egyaránt megromlottak. Senki sem tesz jót, egyetlen ember sem. (Zsolt. 14,1-3) – Lásd még 1Móz 6,12; Zsolt 10,4; Róm 3,12;

[5] Lásd például a következő szakmunkák elemzéseit: Smith, E. R. – Mackie, D. M., 2001, Szociálpszichológia, Bp.: Osiris – Aronson, E., 1978,: A társas lény Bp.: Közgazdasági és Jogi Kiadó

[6] Lásd Komesz, 2013, A teremtés-elbeszélések üzeneteiből 13. Az Édenkert 2. (1M 2,8-17), in: Pünkösd.ma 2013/3. 9-17. o.