Embedded Files
ALICE MARIE REYNOLDS FLOWER (1890-1991)
„MOTHER FLOWER”
AJÁNLÓ
AJÁNLÓ
A Flower házaspár neve ismerős lehet sorozatunk korábbi cikkeinek illusztrációi kapcsán. Az 1977-ben alapított International Flower Pentecostal Heritage Center (Flower Nemzetközi Pünkösdi Gyűjtemény) az Assemblies of God (AoG)[1] központi archívuma, kutatóközpontja és múzeuma. A házaspár, és így Alice Reynolds Flower élete szorosan összefonódik a pünkösdi mozgalom, azon belül is az Assemblies of God történelmével, tehát nem véletlen az elnevezés.
Alice Reynolds Flower az egyik legjelentősebb pünkösdi női vezető, többek között a korai pünkösdi események krónikása, de emellett költő, író, tanító, pásztorfeleség és hat gyermek édesanyja is volt. Cikkünkben Alice és férje életét és szolgálatát mutatjuk be, illetve az 1907-es indianapolisi eseményekről írt visszaemlékezését közöljük.
CSALÁDI HÁTTÉR
Alice Marie Reynolds 1890. november 21-én született Charles Ernest és Mary Alice Reynolds harmadik gyermekekeként Indianapolisban. Szülei metodista és kvéker háttérből származtak, elkötelezett hívő életet éltek, ami az édesanya csodálatos gyógyulása után még inkább elmélyült. Alice 17 éves korában nyerte el a Szentlélek ajándékát, és azonnal bekapcsolódott a gyülekezeti tevékenységekbe.
A FLOWER-HÁZASPÁR SZOLGÁLATA
1911-ben házasodott össze Joseph James Roswell Flowerrel, majd együtt indították el a Christian Evangel (később Pentecostal Evangel) nevű hetilapot. Roswell Flower nagyon jó érzékkel ismerte fel a sajtó szerepét az evangelizációban, illetve a formálódó pünkösdi közösség önmeghatározásában. Saját otthonukban csomagolták hetente a több mint ezer példányszámú nyomtatványt.
A közös életük nagy része utazással és költözéssel telt. Kezdetben az Indiana állam északi részén levő gyülekezeteket látogatták, és hirdették az evangéliumot, később több más államban is éltek, és szolgáltak.
1914-ben a General Council of the Assemblies of God alapítói között találjuk a Flower házaspárt, innen kezdve életük végéig az AoG munkatársaiként működtek.
1914-ben az AoG titkárává választották Roswell Flower-t, így 1915-ben a központi irodával együtt költöztek Missouri államba. Hivatali munkájuk mellett bibliatanulmányozó közösségeket vezettek szerte az országban, ami szintén sok utazással járt együtt. 1926-tól egy pennsylvaniai gyülekezetet pásztoroltak, 1929-től a Keleti Parti Egyházkerület titkárának választották Roswell Flowert. 1932-től táborokat és nyári bibliaiskolai tanfolyamokat szerveztek, amiből egy bibliaintézet nőtte ki magát az idők folyamán. 1947-től főtitkárként működött az AoG-ben. Ebben az időben kiemelkedő szerepet játszott a Pünkösdi Világkonferencia, az Észak-Amerikai Pünkösdi Közösség és a Nemzeti Evangelikál Szövetség munkájában. A pünkösdi oktatás fejlesztésében is úttörő munkát végzett, 1946-ben ez irányú tevékenységéért tiszteletbeli jogi doktori címet kapott. 1953 és 1961 között Springfield városi tanácsában dolgozott.
ALICE REYNOLDS FLOWER SZOLGÁLATA
Alice mindenben támogatta férje szolgálatát, és hat gyermekük nevelése mellett maga is aktív szolgálattevő volt, 1913-ban férjével együtt kapott felkenetést. Cikkeket, verseket, gyerekeknek szóló tananyagot írt, prédikált a férje gyülekezetében, tanította a pásztorfeleségeket, újságot szerkesztett. Mintegy 250 költeménye maradt ránk, számos könyve szólt a pünkösdi átélésekről-lelkiségről. 90 éves koráig foglalkozott tinédzserekkel, és 45 éven át vezetett bibliatanulmányozó és imacsoportot.
Mind az öt gyermekük a szolgáló életet választotta, a hatodik, ifjabb Roswell bibliaiskolai tanulmányai alatt tragikus módon elhunyt. Joseph kerületi vezető, majd az Assemblies of God főtitkára lett, Adele misszionáriusként és íróként, Suzanne lelkipásztor férje mellett, George és David elöljáróként szolgáltak.
ALICE REYNOLDS FLOWER AZ 1907-ES INDIANAPOLISI ÉBREDÉSRŐL[2]
Az Azusa utcai ébredés története általánosan ismert, de kevesebb szó esik más észak-amerikai városok pünkösdi csoportjainak megalakulásáról. Ezért különösen értékes Alice visszaemlékezése az indianapolisi eseményekre. Következzen most ez a leírás, amelyből jól érzékelhető, Isten hogyan készítette elő a Szentlélek kiáradását a városban, a szívekben.
„A 19. század végén egy házi imacsoport alapozta meg az indianapolisi ébredést (édesanyám vezette az egyiket). A 20. század elejére a Keresztény Misszionárius Szövetség munkája nyomán megalakult a Gospel Tabernacle közösség, amelyet George és Anna Eldridge pásztorolt.
Korábban Mrs. Eldridge az ima hatására gyógyult meg egy gyógyíthatatlannak tartott betegségből, ezután fordult a házaspár figyelme a mélyebb és odaszántabb keresztény élet felé. Eldridge-ék egy metodista gyülekezetet vezettek akkoriban, és kaptak egy üzenetet a vezetőségtől, hogy ne hirdessenek ilyen tanításokat, ne beszéljenek például csodás gyógyulásokról. Ez az ellentét végül szakadáshoz vezetett, így kerültek az indianapolisi Gospel Tabernacle élére.
A vasárnap délutáni istentiszteletekre mindenféle felekezeti hátterű emberek érkeztek, és rendszeresen történtek csodák, megújulások, megtérések. Az alkalmat követő »utó-összejövetelen« bizonyságot tettek a gyógyultak, és külön imádságokat tartottunk a betegekért.
1907 januárjának egyik vasárnapján Glen A. Cook érkezett hozzánk az Azusa Utcai Misszióból, Los Angelesből, hogy az új pünkösdről beszéljen. Ekkor hallottunk először az Azusa utcai eseményekről. Cook misszionárius arca ragyogott, miközben elmesélte, hogy elnyerte a Szentlélek ajándékát. A szívemben éreztem, hogy igaz, amit mond, és a barátnőmnek mondtam hazafelé, hogy nekem is kell, amiről beszélt a testvér. Többen is hasonlóan éreztünk, és a következő héten várakozva gyűltünk össze az egyik gyülekezeti tag házánál. A házigazda rokona nyerte el először a nyelvekenszólás ajándékát. Ezeket az összejöveteleket aztán hamarosan betiltotta a gyülekezet, de nem lehetett már feltartóztatni az eseményeket, tovább folytatódtak az imaalkalmak. Cook testvér hamarosan eltávozott, de helyette mások jöttek az Azusa Utcai Misszióból.
1907 húsvét vasárnapján Isten nyomatékosan szólt hozzám, hogy menjek édesanyámmal és testvéremmel az imaösszejövetelre. Isten hatalma olyan erősen nyilvánult meg, hogy a földre estem, és ismeretlen nyelveken kezdtem szólni. Az egyik jelenlevő német, egy másik zulu nyelvű üzenetet kapott rajtam keresztül ezen az estén. Így tett Isten Lelke bizonyságot a hitetlenek számára. Az én szomjas szívem is megtapasztalta Isten dicsőségét és valóságos jelenlétét.
Az ébredés híre villámgyorsan terjedt, és az emberek özönleni kezdtek az alkalmainkra. Az egész államból, sőt, a szomszédos államokból is rengetegen jöttek, hogy lássák Isten mozdulását.
Jövendőbeli férjem, aki ekkoriban eltávolodott a hittől, szintén részt vett az istentiszteleteken, de csak a hátsó sorokból figyelte, mi történik. Újra és újra eljött, míg végül megtért, abbahagyta a jogi tanulmányait, és Isten szolgálatára szentelte az életét. Hamarosan elindított egy újságot, The Pentecost (A Pünkösd) címmel. Roswell szülei ott térdeltek mellettem, amikor elnyertem a Szentlélek ajándékát, és utólag bevallották, hogy hozzám hasonló lányt szerettek volna a fiuk mellett látni társként.
Sok odaszánt fiatal is eljárt a vasárnap délutáni imádkozásra, és hamarosan a vezetője lettem ennek a csoportnak. Általában valaki közülünk szólta Isten üzenetét, néha jött egy idősebb testvér, aki tanított bennünket.
Evangelizációs programunk is volt, hetente egyszer mentünk az utcára hirdetni az örömüzenetet. Az egyik első alkalommal, amikor nekem kellett beszélni, megláttam néhány osztálytársamat a tömegben, és nagyon ideges lettem. Amikor rám került a sor, becsuktam a szemem, beléptem a kör közepére, és elkezdtem mondani a bizonyságomat. Isten Lelke rám szállt, ki mertem nyitni a szemem, és minden félelem nélkül beszéltem az embereknek.
Néhányan közülünk külmisszióba mentek: Indiába, Japánba, Kínába, Afrika különböző területeire. A nővérem, Zella is közéjük tartozott, ő Kínában szolgált misszionáriusként.
Üldöztetést is átélt a csoportunk, a helyi lap rendszeresen közölt botrányossá duzzasztott dolgokat, az emberek a polgármestert is felkeresték, hogy tiltsa be az összejöveteleinket. Mr. Bookwalter el is jött az egyikre, hogy első kézből szerezzen tudomást a történésekről, és végül engedélyezte az istentiszteletek tartását. Nyilván történtek különböző dolgok nálunk, ahogy minden ébredésnél találhatunk ilyeneket, amiket Isten Igéje alapján helyére kellett tenni. De egyre inkább megtanultuk átadni magunkat Istennek, hogy használhasson bennünket tetszése szerint.”
FELHASZNÁLT IRODALOM
Burgess, Stanley M. (2003) The new international dictionary of pentecostal and charismatic movements. Zondervan, Grand Rapids
enrichmentjournal.ag.org
Flower, Alice R.: When Pentecost came to Indianapolis. A first hand report of the revival which began in 1907. In: Heritage 1985-1986/4.
HERITAGE 1997-1998/4. szám
ifphc.org
JEGYZETEK
[1] Az észak-amerikai pünkösdi közösség központi igazgatási szerve (más pünkösdi csoportok is alakultak párhuzamosan). Az AoG a Magyar Pünkösdi Egyház alapító- és társszervezete.
[2] Alice R. Flower: When Pentecost came to Indianapolis. A first hand report of the revival which began in 1907. In: Heritage 1985-1986/4. (Szerkesztett változat)
Page updated
Report abuse