100 éve született Fábián József

A centenárium alkalmából a Fábián József által 1969–70-ben összeállított Hitelveink című dokumentumból közlünk egy fejezetet. A teljes dokumentum Telegdi József szerkesztésében a punkosditortenelem.ptf.hu oldalon érhető el.

Bevezetés

Egyházunk hitvallásának írásba foglalt kidolgozását ilyen részletességgel néhai egyházelnökünk, Fábián József (1913–2002) készítette el Evangéliumi Keresztyének – Pünkösdiek – Hitelvei címmel 1969–70-ben, melyet azóta is Hitelveink néven tartunk számon. Ez a tanulmány eredetileg a lelkészképzésben résztvevő teológiai hallgatóink számára íródott, de mindig is szívesen forgatták gyülekezeteink lelkipásztorai és más szolgálattevői is.

A magyarországi pünkösdi mozgalom története során több hitvallási dokumentum is született. Az első, általunk ismert ilyen irat 1949-ből datálódik, melyet több is követett; hitvallásunk legújabb tömör foglalata 2008-ban látott napvilágot, ill. a közelmúltban sorozat is indult Rozgonyi Botond tollából a Pünkösd.ma hasábjain.

A Fábián József által készített tanulmányt tiszteletünk jeléül adjuk közre a szerző születésének 100. évfordulója alkalmából. Több akar ez lenni, mint tiszteletteljes megemlékezés, hiszen az itt olvasható gondolatok olyan elévülhetetlen bibliai igazságokat gyűjtenek csokorba, fogalmaznak meg, amelyek elősegítik gyülekezeteinkben az egységes biblikus lását formálását, így napjainkban is haszonnal olvashatók. Egyes állításait ma talán másként vagy árnyaltabban fogalmaznánk meg, egy-egy tételt, mondatot esetleg vitathatunk is, de mindez semmit nem von le a tanulmány értékéből: az ebben megfogalmazottak a szerző alapos bibliaismeretéről, a Szentírás iránti őszinte elkötelezettségéről és mély istenfélelméről tesznek tanúbizonyságot.

Lapszámunkban – történelmi forrásközlésként – a Szentlélekről szóló, 10. fejezetet tesszük közzé.

10. A Szentlélek[1]

A Szentlélekről szóló tanítás a Szentírás egyik legfontosabb igazsága. János 2. és 3. levelének kivételével az Újszövetség minden könyve ír a Szentlélek munkájáról. A négy evangélium a Szentlélek kitöltetésének ígéretéről tudósít (vö. Mt 3,11 és par.). Napjaink protestáns teológiájában elhanyagolt terület a Szentlélekről szóló tanítás. Ez lelki halálba vezet, mert Szentlélek nélkül nincs életképes kereszténység. Csak ő teheti valósággá bennünk, amit Krisztus elvégzett.

10.1. A Szentlélek természete

10.1.1. A Szentlélek nevei

A Szentlélek különböző nevei az ő természetére, személyiségére utalnak.

a) Isten Lelke (Lk 11,3). A Szentlélek az Isten (személyes) cselekvő ereje. A világteremtésben a Szentlélek is részt vett gondviselő jelenlétével. Az embervilágban pedig Isten a Szentlélek által téríti meg a bűnösöket, és tartja meg a hívőket.

A Szentírás a Szentlélekről mint Istenről tesz bizonyságot: ő örökkévaló, mindenütt jelenvaló, mindenható és mindentudó (Lk 1,35; 1Kor 2,10–11; Zsid 9,14). A teremtéstől kezdve ő az életadó és éltető. Újonnan szülő, megszentelő és feltámasztó isteni hatalom (1Móz 1,2; Jób 33,4; Jn 3,5–8; Róm 8–11). Egy az Atyával és a Fiúval (Mt 28,19; 1Kor 12,4–6; 2Kor 13,13; Jel 1,4).

A Szentlélek személy, nem csupán hatóerő. A Szentírás gyakran személytelenül említi a Szentlelket, mint éltető leheletet, mint kenetet, mint világosság lángját, az élet vizének kútfejét, és mint Isten ajándékát. Ezek a megjelölések inkább munkájára, mint személyére vonatkoznak. A Szentlélek személy voltát világosan mutatja a Szentírás: gondolkodik (Róm 8,27), akar (1Kor 12,11), érez (Ef 4,30), kinyilatkoztat (1Pt 1,19), tanít (Jn 14,26), bizonyságot tesz (Gal 4,6), közbenjár (Róm 8,26), beszél (Jel 2,7), rendelkezik (ApCs 16,6–7), tanúbizonyságot tesz (Jn 15,26).

Megszomorítható (Ef 4,30), hazugsággal megbántható (ApCs 5,3–4) és káromlása meg nem bocsátható (Mt 12,31–32). Az Ige világosan megkülönbözteti a Szentlelket az általa osztott kegyelmi ajándékoktól (1Kor 12,11).

A Szentlélek az egész Szentírás által láthatatlanul, titkosan és a bensőnkben működik. Soha nem beszél önmagáról, mindig mást képvisel, más nevében nyilatkozik meg. Jézus mögé és belső emberünkbe rejtőzik, soha nem magára, hanem mindig Isten akaratára és Krisztus üdvözítő munkájára hívja fel a figyelmet (Jn 16,14).

b) Krisztus Lelke (Róm 8,9). Nincs különbség Isten Lelke, Krisztus Lelke és a Szentlélek között, csak munkája szerint van különböző néven nevezve. Azért Krisztus Lelke, mert az Atya Krisztus nevében küldte el (Jn 14,26); maga Krisztus küldte el (Jn 16,7).

A Szentlélek lelki-szellemi életünk forrása. Általa jutunk istenfiúságra, és ebben ő tart meg Krisztus által (Jn 1,12–13; 4,10; 7,38); Krisztus merít Szentlélekbe (Mt 3,11). A Szentlélek azért küldetett, hogy a győzelmes Krisztust dicsőítse (Jn 16,14).

A megdicsőült Krisztus a Szentlélek által van jelen a gyülekezetben és az egyes hívőben. A Szentlélek által lehetséges, hogy a megdicsőült Krisztus az egész világon egyidejűleg jelen legyen (Mt 18,20; Róm 9,10). A Szentlélek eljövetelének köszönhető, hogy Krisztus élete a mi életünkké lett őbenne.

c) Szentlélek (Mt 12,32). Azért nevezi az Ige Szentléleknek, mert az Isten legtökéletesebb szentségét képviseli a földön. Az ő ereje képesíti a hívőket arra, hogy győzelmes életük legyen a bűn felett (ApCs 1,8; 2Pt 1,3).

d) Vigasztalás Lelke (Jn 14,26). Ezt a nevet a János 14–17. fejezeteiben olvassuk. A görög Paraklétosz szó jelentése: vigasztaló, pártfogó, minden jóban segítő. Jézus a Szentlelket küldi el, ugyanakkor ő maga jön el a Szentlélek által. Így lett a Szentlélek a tanítványok vigasztalója, szószólója az Atyánál. Az ígéret szerint személyesen támogatja és tanítja őket. Összeköttetésbe hozza őket Jézus Krisztussal; a vele való állandó kapcsolatuk a legtökéletesebb vigasztalás.

e) Ígéret Lelke. Az Ef 1,13-ban olvassuk, hogy a Szentlélek a Krisztus ígéreteinek beteljesedése. Az Úr biztosította tanítványait: „Íme, én elküldöm az Atyának ígéretét...” (Lk 24,49) A Szentlélek pünkösd napján mint az „ígéret Lelke” jött el (ApCs 2,14–16). Igazolta Krisztus ígéretének valóságát, és ezzel bizonyította, hogy Istennek minden ígérete beteljesedik.

f) Igazság Lelke. Az Úr Jézus háromszor is mondta, hogy a Szentlélek, mint az „igazság Lelke” jön el (Jn 14,17; 15,26; 16,12–13). János apostol írja: „A Lélek az igazság.” (1Jn 5,6) Az igazság Lelke testesíti meg az igazságot, megigazít, mivel Krisztus az igazság. A Szentlélek feladata, hogy Krisztust kijelentse, és őt dicsőítse (Jn 16,14).

g) Kegyelem Lelke (Zsid 10,29). Az evangélium kegyelmi üzenetét Isten a Szentlélek által közvetíti az ember számára (Zak 12,10). Maga a Szentlélek is kegyelmi ajándék (1Kor 12,1–11; Róm 6,23), akit senki sem érdemelhet ki. Aki megveti a kegyelemnek Lelkét, azt űzi el magától, aki egyedül képes az emberi szív átformálására. Az ilyen ember önmagát vonja ki Isten irgalmából (Zsid 10,29).

h) Élet Lelke. A Szentlélek az élet Lelke (Róm 8,2), az élet folyama (Jn 7,38–39); élettel árasztja el egész lényünket. Legyőzi a bűn uralmát, és a Szentlélek templomává tesz. Isten a Szentlélek ereje által gyógyítja meg a benne hívőket testi betegségükből; általa támasztja fel azokat, akik a belé vetett hitben halnak meg (Róm 8,11).

i) Fiúság Lelke (Róm 8,15). Az üdvösségre jutott ember nem csupán az „Isten gyermeke” nevet kapja, és így Isten családjához tartozó lesz, hanem lelkét bizonyosság tölti be, hogy Isten gyermekévé lett. Amint Krisztus a mennyben tesz rólunk bizonyságot, úgy tesz bizonyságot a Szentlélek a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.

10.1.2. A Szentlélek jelképei

Isten számolt nyelvünk szegénységével, ezért jelképekben is szól hozzánk. A Szentlélek jelképei az ő személyiségének és munkálkodásának egyes vonásait fejezik ki.

a) Tűz (Ézs 4,3–4; Mt 3,11; Lk 3,16). A tűz jelképezi a tisztítást, a lángoló lelkületet, a Szentlélektől felkent buzgó tevékenységet. A Szentlélek tűzhöz hasonlít, mert melegít, megvilágosít, terjed és tisztít (Jer 20,9).

b) Szél (Ez 37,7–10; Jn 3,8; ApCs 2,2). A szél a Szentlélek újjáteremtő munkáját jelképezi. Pünkösdkor szél zúgott végig az egész házon, ahol a 120 főnyi imádkozó sokaság tartózkodott. Ez a „szél” nem forgatta fel a házat, nem borogatta fel a berendezési tárgyakat; az ember benső világában az Isten akarata szerinti rendet és életet hoz létre. A tanítványok erővel és bátorsággal teltek meg, a nép pedig megdöbbenéssel és félelemmel (ApCs 2,37). Igazi lelki-szellemi ébredést csak a „pünkösdi szél” hoz. Ő az ébredés szele, akit ma is a lelkek milliói várnak, hogy „elérkezzen a felüdülés ideje” (ApCs 3,19).

c) Víz (2Móz 17,6; Ez 36,25–28; 47,1; Jn 3,5; 4,14; 7,38–39). A Szentlélek az élet vizének forrása, az élet valóságos folyama. Mint folyó ömlik, árad lelkünkbe, és lemossa a bűnt. Azt végzi a Szentlélek a szellemvilágban, amit a víz az anyagvilágban: élteti és felüdíti a szomjazókat (Ézs 44,3). A megtisztulás fürdője (Ez 36,25; 1Kor 6,11). Bűnt és betegséget gyógyító víz (Ez 47,9). Gazdag gyümölcsözést biztosít (Zsolt 1,1–3).

d) Pecsét és zálog (előleg). Isten Lelkének ez a jelképe az Isten gyermekeié (Ef 1,13; 2Kor 1,22). A pecsét egy tárgyon annak tulajdonjogát igazolja, akinek pecsétje van rajta. A Szentlélek adja a bizonyosságot és a meggyőződést, hogy Isten gyermekei vagyunk (Róm 8,16). Ő a mi mennyei örökségünk záloga (előleg[2]), az eljövendő dicsőség biztosítéka. A hívő ember már elpecsételt ugyan, de őrizkednie kell minden bűntől, ami feltörheti a pecsétet (Ef 4,30).

e) Olaj és kenet. Az ószövetségi korban olajjal kenték fel a királyokat, papokat és prófétákat. Az újszövetségi korban a gyülekezet: „királyi papság és szent nép” (1Pt 2,9). Isten az Úr Jézust Szentlélekkel kente fel a szolgálatra (ApCs 10,38). A Szentlélek kitöltetése által ma is papokat ken fel a Jézus Krisztus szolgálatára. Az Istentől küldött kenetet nem pótolja, és nem helyettesítheti semmi (vö. 1Jn 2,20.27). „A te ruháid mindenkor fehérek legyenek, és az olaj a fejedről el ne fogyatkozzék.” (Préd 9,10) Csak az Isten Lelkével felkentek ajkán lesz Jézus neve „kiöntött, drága kenet” (Én 1,3). Csak ott tölti be az egész házat e drága „kenet illata”, ahol Szentlélekkel felkent emberek élnek és szolgálnak (vö. Jn 12,3).

f) Galamb. A szelídség, ártatlanság, szeretet és békesség jelképe. Nóé galambja, mely olajfa levéllel a csőrében tért vissza a bárkába, ma is a béke jelképét szimbolizálja az egész világon. A Szentlélek (mintegy) galamb formájában szállt Jézusra (Mt 3,16).

10.2. A Szentlélek az Ószövetségben

A Szentlélek munkája kiterjed a világmindenségre. Ő ott munkálkodott a teremtésben, ott találjuk a világ fenntartásában és kormányzásában is, de legfőbb feladata Isten üdvtervének végrehajtása az embervilágban. A Szentírásban Isten nem a világmindenség teremtésének és kormányzásának titkaiba akar beavatni minket, hanem feltárja, hogy az emberiség üdvözítése a célja; az embert örök dicsőségbe akarja vezetni. Annyiban érinti az üdvösségünkkel közvetlenül össze nem függő dolgokat, amennyiben az kapcsolatban van üdvösségünk munkájával.

10.2.1. A Lélek a teremtésnél

Mózes 1. könyvének 1. fejezete néhány verséből – és más igehelyekből – világosan kitűnik, hogy a teremtés nagy művében részt vett a Szentháromság mindhárom személye. Mindegyik személy a maga tevékenységét végezte, és ez a legtökéletesebb összhangban történt. Minden az Atya tanácsa és akarata szerint ment végbe. Minden a Fiú által lett, „nála nélkül semmi sem lett” (Jn 1,3). Isten Lelke a vizek felett lebegett (a héber szó azt jelenti: védőn, oltalmazón beborította). A Lélek táplálta a mindenséget. Ő az élet hordozója, az élet plántálója és fenntartója. Jelenlétével és erejével áthatja az egész világmindenséget. Ő eleveníti meg Izráelt is az Ezékiel 37. fejezete szerint.

10.2.2. Diadalmas erőben megnyilvánuló Lélek

Az Ószövetségben sok olyan személyt találunk, akiket a Lélek különös erővel és képességgel ruházott fel az Isten akaratának szolgálatában. Megemlíthetjük Józsefet (1Móz 41,38–40), Bésaléelt (2Móz 35,30–31), Mózest (4Móz 11,16–17), Józsuét (4Móz 27,8–21), Gedeont (Bír 6,34), Jeftét (Bír 11,29) és Sámsont (Bír 13,24–25).

10.2.3. A Lélek munkája a prófétákban

Az ószövetségi korban Isten üzenetének hordozói a próféták voltak, akik a Lélek ereje által hirdették Jahve üzenetét – szóban és írásban – ott, ahova küldte őket. Izráel egész története során mindig voltak férfiak, akiket Isten elhívott, és betöltött Szentlélekkel, hogy a prófétaság különös szolgálatát végezzék (1Pt 1,11; 2Pt 1,21). Az ószövetségi idők prófétái közül egyesek néha elragadtatott állapotba kerültek. Ezékiel erről így beszél: „...fölemelve vitt engem a Lélek.” (Ez 8,1–3) Dániel pedig ekképpen vall: „És hallám az ő beszédének szavát, és mikor hallám és elájultam, orcámra esém, éspedig orcámmal a földre ... és mikor e szókat szólá velem, felállék reszketve ... a földre esém és megnémulék ... attól fogva nem álla meg az erő, és lélegzet sem marada bennem.” (Dán 10,9–19) A prófétaságnak ezzel az önkívületbe esés formájával az Újszövetségben nem találkozunk.[3]

A próféták nem prófétálhattak saját belátásuk szerint: csak akkor szólhattak, amikor Isten adott Igét az ajkukra és ott, ahova az Igét küldte. A próféták nem voltak mindentudók, csak annyit tudtak, amennyit az Úr megjelentett nekik. Például Jeremiás próféta nem tudta, hogy a nép cselt sző ellene (Jer 11,9; 12,6). Egyes próféták olyan kapcsolatban voltak Istennel, hogy bármikor átvehették a Szentlélek közléseit. Válságos helyzetben külön is kérhették Isten vezetését és kijelentését (2Kir 3,12).

10.2.4. A megújító Szellem

Az Ószövetség feljegyzi, hogy a Szentlélek átalakítja az emberi természetet. Az Ézs 63,10–11-ben azt olvassuk, hogy a pusztában vándorló Izráel megszomorította Isten Szentlelkét. A hűséges Isten viszont az ő jó Lelkét adta népének, hogy oktassa őket (Neh 9,20). Dávid úgy tapasztalta, hogy Isten Lelke elől nem lehet elrejtőzni, mert mindenütt jelen van (Zsolt 143,10). Miután bűnbocsánatot kapott, azért könyörgött, hogy az Úr az ő Szentlelkét adja vissza neki (Zsolt 51,11). A „Szentlélek” nevet az Ószövetség mindössze háromszor említi, az Újszövetségben 86-szor találjuk. Ez abból adódik, hogy az Ószövetség a Szentlélek erejének működését emeli ki, az Újszövetség pedig a Lélek megszentelő munkáját.

a) A Szentlélek általános kitöltetése: a jövő ígérete. Időnként Isten kiválasztott egyes férfiakat, akiket betöltött Lelkével, és megbízta őket, hogy vezessék Izráel népét az Ő útján. Azonban a nép minduntalan idegen istenekhez hajolt. Látható volt, hogy a Lélek általános kiáradására van szükség ahhoz, hogy a nép visszatérjen Istenhez. Ezékiel azt hirdeti, hogy Isten túláradó mértékben kitölti Lelkét az egész népre (Ez 36,25–29), és szívükbe írja törvényét (Jer 31,34). A Lélek erőben töltetik ki minden testre (Jóel 2,28–32). Általános kitöltetésének következménye, hogy sokan megtérnek, mert „aki csak segítségül hívja az Úrnak nevét, megmenekül...” (Jóel 2,32).

b) A Messiás eljövetelével kapcsolatban. Az ószövetségi jövendölések szerint a Lélek kiáradása a Messiás-király eljövetelének csúcspontja lesz: a Messiáson folyamatosan megnyugszik az Úrnak Lelke (Ézs 9,6–7). Ő lesz az, aki Szentlélekkel és tűzzel keresztel (Mt 3,11). A messiási országot alapító király ismertetőjele ez. A Szentlélek (pünkösdi) kitöltetése Krisztusnak e földről történt távozása után vette kezdetét (Jn 16,7).

Az Ószövetségben nem úgy nyilvánult meg a Szentlélek, miként később a megfeszített, feltámadott és megdicsőített Krisztus munkájában. A Lélek ajándéka akkor küldetett el, amikor Krisztus mint közbenjáró elfoglalta helyét az Atya jobbján. A Szentlélek kitöltetése nyitotta meg az új szövetség korszakát. Ekkor teljesedett be Istennek az az ígérete, hogy Lelkét kitölti minden testre, és törvényét népének szívébe írja.

10.3. A Szentlélek Jézus Krisztusban

Jézus Krisztus léte nem e földön vette kezdetét. Ő öröktől fogva van (Jn 5,26). Földre születésével a megváltás művének elvégzése céljából lépett emberi világunkba.

1. Születése. Jézus Krisztus az ő emberré lételének első pillanatától fogva közösségben volt a Szentlélekkel. A Szentlélektől fogantatott, és ezért, akit Mária szült, Szentnek, Isten Fiának neveztetett (Mt 1,20; Lk 1,35). Az isteni beavatkozás tényéből Krisztus bűntelensége látható. Teljesen szent volt. Rajta megtört a bű