Izsák Norbert: Evangéliumi-keresztény coaching

A cikk elolvasását ajánlom mindazoknak, akik szeretnék megérteni, miért lehet keresztény környezetben is hasznos egy új segítő módszer, a coaching.

 Vázlat a coaching keresztény értelmezési keretétől az evangéliumi / keresztény coaching alapjainak lerakásáig

Egyre többen használják a coaching kifejezést, és egyre többen hívják magukat coachoknak. Amikor azonban keresztények beszélnek a coachingról, sokszor feszengeni kezdenek, amikor arra kéri őket valaki, hogy magyarázzák meg ezt a kifejezést. Gyakran használt divatszó lett, aminek a jelentése kissé ködös, megfoghatatlan, sokak szótárában vezetési tanácsadót, másokéban karizmatikus előadót, megint másokéban kevéssé felkészült pszichológust jelent.

Sokakat talán meglep, hogy a coach, még ha nincs is pontos magyar fordítása, eredetét tekintve magyar szó: a Tata melletti Kocs község nevéből származik. A 15. században a helyi mesterek több újítás után megalkottak egy könnyű, gyors, három ló húzta szekeret - a kocsi szekér annyira népszerű lett Európa-szerte, hogy sok nyelvben minden négykerekű alkalmatosságot kocsinak (coach) kezdtek hívni, Nagy-Britanniában mind a mai napig coach-nak hívják a távolsági buszokat. A coach (kocsi) funkciója az, hogy eljuttassa az embert A településről B településre. Nagyon hasonló a különféle sportokban az edző, az üzleti és a magánéletben pedig a coach feladata is: segít leküzdeni a nehézségeket, eljuttatja a céljáig a másik embert, miközben kihozza a coachee-ból (a coachingban részesülő emberből, kliensből) a lehető legtöbbet.

„A business coach szó szerinti fordításban üzleti edzőt jelent. Edző, aki az ügyfeléből (aki ebben az esetben nem sportoló, hanem üzleti vezető) kihozza a legjobbat. Nem az edző fut, az edző csak sikerre visz, futni a futónak kell, és a díjat is a futó veszi át. A business coach személyre szabott vezetőfejlesztő‟[1] - írja Komócsin Laura business coach. Ma már azonban nemcsak üzleti coachok vannak, hanem az élet szinte minden területét lefedő szakemberek. Van, akinek a specialitása a marketing, mások a prezentáció témájára koncentrálnak, de akadnak olyanok is, akik life coach-ként az élet általános nehézségeit segítenek legyűrni. Egyvalamiben azonban hasonlítanak: nem trénerek, tehát nem ugyanazt mondják el minden ügyfelüknek, nem általánosságokkal, hanem a kliens konkrét gondjaival foglalkoznak. Nem is pszichológusok, mert az ügyfeleik nem betegek, és amúgy sem a múltat, hanem sokkal inkább a jövőt térképezik fel. Sőt, a coach még csak nem is tanácsadó, mert nem kész megoldásokat ad, hanem a kérdéseivel segít az ügyfelének rátalálni a maga megoldására. A coaching ezen túlmenően sokkal több, mint egy baráti beszélgetés, mert csak a coachee-t foglalkoztató kihívásokról beszélnek, és a beszélgetésnek van struktúrája, és konkrét eszközöket is használnak.[2]

 Péter Szabó mestercoach a képkeretezéshez hasonlítja a coaching folyamatát. Szerinte „a coachingbeszélgetés során a coach egy (gondolati) keretet teremt az ügyfelének, amelyben aztán az ügyfél felragyogtatja céljait, megoldásait és az ezekhez vezető első lépéseket. Ez a keret, amelyet a coach szerkeszt meg, célirányos kérdésekből, megerősítő visszajelzésekből, bátorító hallgatásból és hasznos összefoglalásokból áll. Ezáltal az ügyfél teret és időt kap arra, hogy rendezze gondolatait, konkretizálja céljait, tudatosítsa erőforrásait és megtervezze következő lépéseit. A coach legfontosabb feladata arról gondoskodni, hogy az ügyfél megkapja mindehhez a megfelelő keretet. De a képkeretezőhöz hasonlóan a coach sem kezdi el maga alakítani a képet.‟[3]

 A coach, ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni a meghatározást, tulajdonképpen segít tisztázni, valójában mit is akar a kliens, és segít elérni a kitűzött célt. Nem receptet, kész választ vagy tudást ad az ügyfelének, hanem inkább segít a felmerült problémák miatt kicsit „beszűkült tudatállapotba‟ került embernek tágítani a látásmódját, mert abból a meggyőződésből indul ki, hogy a legjobb megoldásokat mindig az ügyfél dolgozza ki, hiszen az ügyfél életének legjobb szakértője mindig ő maga, nem pedig egy kívülálló, bármilyen nagytudású coach.[4] Persze nem is minden problémára nyújt megoldást a coaching. Ha az ügyfél nagyon ragaszkodik a rögeszméihez, jobban teszi a coach, ha átirányítja őt egy pszichoterapeutához, és félénk, dadogós emberből coachinggal sem biztos, hogy zseniális szónokot lehet faragni. Ha coachee tényleg tudáshiányban szenved, akkor el lehet küldeni tréningre, mert lehet, éppen arra van szüksége.[5]

 Írásom címében két gondolatot vetettem fel. A kettő nem ugyanaz, és először az elsővel kezdeném: vajon van-e bármi a coaching módszerében, ami a Biblia kontextusában értelmezhetővé teszi úgy is, mint módszert? Talán abszurd a kérdés, hiszen kevesen vizsgálják így például a tanácsadást: a vezérigazgatónak és a gyülekezetvezetőnek, a munkanélküli vízvezetékszerelőnek és a gyülekezeti kórustagnak is lehet tanácsot adni, kinek jutna eszébe a tanácsadásra külön teológiát kidolgozni? Egészen másként merül fel azonban ez a kérdés, ha egy másik segítő „műfajt‟, a lelkigondozást, a terápiát nézzük. Régóta vitatkoznak ugyan ezen, de ma már szinte minden evangéliumi felekezetben elfogadják, hogy sok hasznos dolog lehet a terápiában, önmagában a módszerben lehet sok léleképítő momentum. Amikor valaki más segítségével elindul saját lelke jobb megismerésére, rálép arra az útra, amelyen előbb-utóbb fontos, egzisztenciális kérdésekkel találkozik: „ki vagyok én?‟, „miért élek a földön?‟, „mi az életem célja?‟, és így tovább. Augustinus szép mondása szerint amíg „magamat sem találtam, mennyivel kevésbé lelhettem reád?‟. Ez azt feltételezi, hogy az önismeret, és az élet fontos kérdéseivel való foglalkozás tulajdonképpen spirituális tevékenység. Minél jobban megismerem magamat, úgy is, mint Isten teremtményét, annál inkább esélyem lesz megismerni a Teremtőt. Csak akkor tudom felismerni a szükségemet a Megváltóra, ha meglátom a bűneimet, és elkezdem feltárni a bennem lévő sötétséget. Optimista olvasatban: minél inkább megismerem a belém helyezett ajándékokat, annál inkább kíváncsi leszek az Ajándékozóra.

 Ezen a ponton kapcsolódik a coaching a szellemi útkereséshez. Jóllehet fentebb már tisztáztuk, hogy a coaching nem terápia, mégis, előbb vagy utóbb egy coaching jellegű kapcsolatban is eljutunk fontos kérdésekhez. Az elmúlt közel egy évben több mint száz alkalommal kaptam bizalmat - hívőktől és nem hívőktől egyaránt - azért, hogy életük valamely területén fejlődjenek. Az esetek túlnyomó többségében viszonylag hamar nagyon mély kérdésekhez jutottunk el. Ha valaki jobb vezető szeretne lenni, nagyon gyorsan kiderül, hogy mi az, ami miatt jelenleg még nem az a jobb vezető, aki szeretne lenni. Coachként a keretezés munkája mellett sokszor tükröt tartunk a coachee elé. A tükörbe nézés szembesülést jelent a jelen állapottal, de paradox módon a tükör kicsit torzít: abban felsejlik egy jobb jövő lehetősége. A coachee a múltbeli tapasztalatai alapján és a kívánt jövő vágyától vezetve elég motivációt gyűjt ahhoz, hogy változzon. Ez a fajta változás nem félelemből ered, de még csak nem is valamiféle nagy tekintélyű tanácsadó iránt érzett tiszteletből: ő maga szeretne változni, a coach feladata pedig az, hogy finoman és szelíden segítse ezt a változást.

 Úgy gondolom, hogy a coaching módszer már önmagában is sok bibliai értéket képvisel. Lehetőséget teremt ugyanis arra, hogy a coachee a tettei mögött meghúzódó motivációkra pillantson, felmérje a helyzetét, és a saját elhatározásából változzon. Az ilyen változás mindig tartósabb, hitelesebb, és sokszor a személyiség fejlődésével is együtt jár. Egy céges ügyfelem például néhány coaching alkalom után teljesen elbizonytalanodott abban, hogy valóban egész életében egy multinál szeretne-e dolgozni. Nem beszéltünk erről, ez nem is volt célja a folyamatnak, de a munkájára reflektálva magától született meg benne ez a felismerés. Egy másik kliensemnél már az első alkalommal kiderült, hogy súlyos önértékelési zavarokkal küzd, maximalizmussal kívánja kompenzálni belső bizonytalanságait. A coaching, mint módszer tehát képes közelebb vinni minket önmagunkhoz, segít reflektálni a tetteinkre, meggyőződéseinkre, és mint ilyen, spirituális értékeket és jelentőséget hordoz.

 Maga a módszer, úgy vélem, sokszor összhangban áll Jézus néhány kijelentésével, ígéretével. Jóllehet az Újszövetség lapjain úgy találkozunk Jézussal, mint Isten Fiával, aki ismeri a szívek szándékait, ennek ellenére gyakran megkérdezi a hozzá fordulóktól, hogy mit tegyen velük.[6] Nem hiszem, hogy Jézus ne lett volna tisztában azzal, hogy mondjuk az illető vak. Mégis, fontosnak tartotta, hogy a másik ember mondja meg, mit szeretne. A coaching is így működik: a másik ember határozza meg a célt, amit el szeretne érni, amilyen irányba menni szeretne, nem a coach. A példa természetesen kicsit sántít, hiszen a coach nem fogja meggyógyítani a vakot, mégis jelez valami nagyon fontosat: még Jézus sem veszi magának a bátorságot arra, hogy felülírja a szükségben szenvedő szabadságát, saját akaratát. Abban segít, amiben a másik ember elismeri a szükségét, a támogatás iránti igényét. Ha a lelkipásztor azt mondja a gyülekezete tagjának, hogy „fiacskám, jó lenne, ha ebben és ebben változnál‟, nem coachként jár el. Akkor viselkedik coach-ként, ha azt kérdezi: „miben segíthetek Neked?‟, „miben érzed az Úr vezetését?‟, „ha az Úr megáldana, hol szeretnél tartani a hitedben egy év múlva?‟ Mindezt úgy írom, hogy vallom, nem minden helyzetben kell a lelkipásztornak coach-ként viselkednie - Jézus sem kizárólag így szolgált, de így is.

 János evangéliumának a 14. és 16. fejezeteiben Jézus a Pártfogót, a Szentlelket ígéri a tanítványainak, aki majd tanítja őket, és eszükbe juttatja az elmondottakat.[7] Nem szeretnék most arra kitérni, mennyire lehet aktív a Szentlélek nem hívő emberek életében, de a jó coach semmiképpen sem külső tekintélyként lép fel, hanem abból a belső meggyőződésből indul ki, hogy a kliensnek van valamiféle belső tudása, és mélyen belül szólongatja a Lélek. Keresztény ügyféllel nem nehéz ebből az előfeltevésből kiindulni, nem hívő kliensnél talán nehezebb. Ennél a résznél fordul át a címben felvetett első gondolat a másodikba: ahogyan a pszichológiából megszületett az evangéliumi pasztorálpszichológia, vajon lehet-e evangéliumi alapra helyezni a coaching módszerét? Milyen bibliai alapvetés kellene ahhoz, hogy ez az önmagában, keresztények és nem keresztények között is hasznos, gyengéd „fejlesztési‟ módszer teljesen átitatódjon a jézusi lelkülettel, és elhívott, képzett keresztény coachok segítsenek gyülekezeti lelkipásztoroknak, egyszerű hívőknek és világi szakembereknek abban, hogy közelebb kerüljenek Istenhez - és önmagukhoz? Vajon milyen helyet kaphat az imádkozás, a Szentlélek általi inspiráció, intuíció ebben a folyamatban? Lehet-e értelmezni a János első levelének sokszor kiforgatott passzusát (1Jn 2,27) ebben a kontextusban? Mit jelent az, hogy kenet van bennünk, és hogy nincs szükség arra, hogy valaki tanítson minket?

 Tényleg elképzelhető, hogy a bennünk lakozó Szentlélek segít megadni azokra a kérdésekre a választ, amelyekre szükségünk van a továbblépéshez? Hogyan segíthet ebben egy keresztény coach? Milyen szerepe lehet abban, hogy egyre jobban kiábrázolódjon bennünk Krisztus? Ezek a kérdések foglalkoztatnak, véleményetek, kérdéseitek, meglátásaitok sokat segítenek abban, hogy a Pünkösdi Teológiai Főiskolával konzultálva tovább tanulmányozzuk, forgassuk a szívünkben a keresztény coachinggal kapcsolatos lehetőségeket.

 Ötleteiteket, meglátásaitokat, kérdéseiteket szívesen várom az izsak.norbert@ptf.hu címre.

Jegyzetek

[1] Komócsin Laura: Módszertani kézikönyv coachoknak és coachingszemléletű vezetőknek I. Manager Könyvkiadó, Budapest, 2009, 21. o.

[2] Komócsin Laura: Módszertani kézikönyv coachoknak és coachingszemléletű vezetőknek I. Manager Könyvkiadó, Budapest, 2009, 21-23. o.

[3] Peter Szabó-Daniel Meier-Hankovszky Katalin: Rövid és tartós coaching. Megoldásközpontú beszélgetések. SolutionSurfers Magyarország, Budapest, 2010, 12. o.

[4] Izsák Norbert: Fókuszváltás. In: HVG 2011/21

[5] Louis Van Kessel in Izsák Norbert: Már nincsenek beosztottak in HVG 2011/43

[6] Például Márk 10,51

[7] Jn 16,26