Dr. Komesz Mátyás: A teremtés-elbeszélések üzeneteiből 19.  – Az ÚRISTEN ítélete evangélium

AJÁNLÓ

A cikket azoknak ajánlom, akik isteni üzeneteket szeretnének meríteni a bűnbeesés elbeszéléséből.

EZEKRE A KÉRDÉSEKRE KERESSÜK A VÁLASZT

Megátkoz vagy vérző szívvel megállapítja a jó Isten, hogy átkozott valaki vagy valami?

Megszabadulhatunk-e a bűnnel bekövetkező átkoktól?

Mi a protoevangélium lényege?

Kiket ér a kígyóra kimondott ellenségeskedés?

Ki tapossa szét a kígyó fejét?

Miben áll, hogy a kígyó utódja széttapossa a sarkát?

Van-e megoldásunk a halálra?

Az asszony életének mely területeit éri a fölötte kimondott ítélet?

Tartalom

1. A kígyó fölötti ítélet (1Móz 3,14-15)

    1.1. „Átkozott vagy” (1Móz 3,14)

        1.1.1. Kijelentő módban

        1.1.2. Mi az, hogy „átkozott”?

    1.2. Protoevangélium (1Móz 3,15)

        1.2.1. „Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között.” (1Móz 3,15a.)

        1.2.2. „a te utódod és az ő utódja között,” (1Móz 3,15b)

        1.2.3. „Ő széttapossa a fejedet, te meg széttaposod a sarkát.” (1Móz 3,15c)

2. Az asszony fölötti ítélet (1Móz 3,16)

    2.1. „Megsokasítván megsokasítom viselősséged fájdalmait” (3,16a)

    2.2. „Fájdalommal szülsz fiakat” (3,16b)

    2.3. „A férjed után van vágyódásod…” (3,16c)

1. A kígyó fölötti ítélet (1Móz 3,14-15)

A bűnbeesés-elbeszélésben az ÚRISTEN „nyomozását” követtük. Már hallottuk az ember és az asszony számonkérését. Az asszony válasza ez volt az ÚRISTEN kérdésére: „A kígyó rászedett, és én ettem.” (1Móz3,12 - TB)

Elérkeztünk tehát a kígyóhoz az ÚRISTEN „nyomozása” során. Ekkor nagyot változik az ÚRISTEN viselkedése. Az embertől azt kérdezte: „Ki mondta neked, hogy mezítelen vagy? Ugye ettél a fáról, amelyről megparancsoltam, hogy ne egyél?” (1Móz 3,11) Az asszonytól pedig ezt: „Mit tettél?” (1Móz 3,13) Az asszony válasza után („A kígyó rászedett, és én ettem.” 1Móz3,12 - TB) már nem következik kérdés a kígyóhoz. Ő más „kaliber”, tőle már nincs mit kérdeznie az ÚRISTENNEK. Hanem?

Hanem következik az ítélet. Pontosabban az ítéletsorozat. Az első ítélet a kígyó fölött hangzik el, és óriási mondatsor a Bibliában. Látni fogjuk, hogy valóságos evangélium a bűnbe esett ember számára:

„Mivel ezt tetted, átkozott vagy minden állat és mezei vad között: a hasadon jársz és port eszel életednek minden napján. Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között, a te utódod és az ő utódja között, Ő széttapossa a fejedet, te meg széttaposod a sarkát.” (1Móz 3,14-15)

Szinte minden szó külön elemzést igényel. Menjünk hát szépen sorjában, kezdve az átok gondolatával!

1.1. „átkozott vagy” (1Móz 3,14)

1.1.1. Kijelentő módban

Fontos felfigyelnünk arra, hogy ez a mondat kijelentő módban áll. Nem felszólító módban, ahogyan pedig sok fordítás – tévesen – hozza.[1] Szövegtanúnk van ennek az igazolására. Az igaz, hogy a héber szöveget lehetne felszólító móddal (jussivus), vagy jövő idővel (futurum) is fordítani. Csakhogy a kb. Kr. e. 3. századból való „hetvenes fordítás” (LXX) héber írástudókból álló fordítói egyszerű „nominális mondattal” fordítják görögre: „átkozott te” (epikataratosz szü), amit helytelen lenne „átkozott légy” formában fordítani. Annak a helyes fordítása egyértelműen az „átkozott vagy”. Márpedig ezek a héber írástudók helyesen és hitelesen értelmezték a néhány száz évvel korábban megfogalmazott héber bibliai szöveget, nem úgy, mint a sokkal később élő, és nem is a héber kultúrában gondolkodó fordítók. Hieronymus (Jeromos), a Kr. u. 4-5. században élő, és a héber szöveget is bensőleg ismerő latin fordító szintén megmaradt a kijelentő mód fordítása mellett (maledictus es), ezt őrizte meg Káldi György 1626-ban megjelent magyar fordítása.[2]

Nem győzünk hálát adni Istennek, hogy ilyen „aprónak tűnő” részletekre is figyelt a Biblia ihletése során. Ily módon viszont teljesen egyértelmű, hogy az ÚRISTEN nem „átkozódó Isten”, hanem sokkal inkább – mint alább még ezt részletezem is – együtt érző, sőt fájdalommal együtt érző ítélethirdető. Fájdalommal, a kígyó gaztettén együtt érző fájdalommal hirdeti ítéletét az ÚRISTEN: „átkozott vagy.” A 21. századi nyugati kultúrákban így fogalmazta volna meg: „Rettenetesen sajnálom, de átkozott vagy!”

1.1.2. Mi az, hogy „átkozott”?

Mit jelent az, hogy „átkozott”? – Ha átgondoljuk a bibliai kijelentéseket, akkor azt találjuk, hogy az átok fogalma az „áldás–átok” párhuzamban jelenik meg a bibliai szövegekben. A Bibliát naponta forgató keresztényeknek az 5Móz 28-30. fejezetei jutnak eszükbe, ha az áldás–átok párhuzamról esik szó. Teljes joggal. Itt fogalmazza meg Urunk Istenünk, hogy áldás kíséri életünket, ha az Ő útmutatása szerint élünk, de ez az áldás elmarad, ha visszautasítjuk Isten áldását azzal, hogy figyelmen kívül hagyjuk az Ő útmutatását, vagy tudatosan szembe fordulunk vele.

Istennek az áldásáról már az előzőekben megfogalmaztuk, hogy ez Istennek az a pótolhatatlan tevékenysége, amellyel előre viszi az életünket.[3] Az áldás tehát Istennek a tevékenysége. Ennek megfelelően az átok e tevékenységnek a hiánya. Ennek következménye pedig az, hogy nem sikerül az életünk. Bajok szakadnak ránk csőstül, amelyektől csak Istennek a pótolhatatlan tevékenysége óvott volna meg minket, de mi figyelmen kívül hagytuk az Őt és az Ő szerepét, vagy kifejezetten vissza is utasítottuk.

Ebben az összefüggésben érthetjük meg az ÚRISTENNEK az egymás után következő ítéleteiben ismétlődő „átkozott” szavait és annak a tartalmát. Aki vagy ami átkozott, az nélkülözi Istennek azt a pótolhatatlan tevékenységét, amely előre vinné az életét, működését. Hangsúly van a „pótolhatatlan” jelzőn. Isten áldó tevékenysége pótolhatatlan a sikeres életünk érdekében. Sokan pótolhatónak gondolják, de a tények keserű tapasztalatokra vezetnek a sorsukban. Amikor pedig már nyúlnának Isten pótolhatatlan segítsége után, igen sokszor már késő. Vagy végleg elúszott a lehetőség, vagy már nem képesek Isten segítsége után kiáltani. És ez tragédia.[4]

A kígyó is így lett átkozott. A bibliai jelenetek alapján látjuk, hogy végleg elúszott annak a lehetősége, hogy szeretettel viszonyuljon Istenhez,[5] sőt sehol sem látjuk, hogy volna benne csak icike-picike hajlandóság is arra, hogy Istenhez forduljon segítségért. A bibliai szöveg eleven képekkel nyomatékosítja ezt az átkozott állapotot: „hasadon jársz és port eszel életednek minden napján.” (1Móz 3,14) A „hasadon jársz” a kígyó élettani sajátságait használja fel, hogy az átkozott lény gyalázatos állapotát szemléltesse. Az összes állat és mezei vad közül egyedül a kígyó jár a hasán, a többinek van lába. A „port eszel” is erre az élettani sajátságra utal. És még valamire.

Már említettem, hogy a második teremtés-elbeszélésben az ember szinonimája a  „por”. (1Móz 2,7; 3,19) Nem véletlenül. Utal az ember mulandóságára, és az ÚRISTENRE való alapvető rászorultságára, amit úgy is megfogalmazhatunk: ha az ember nem él az ÚRISTENBEN, és az ÚRISTEN őbenne, akkor éppen olyan haszontalan, szemétnek számító és csak bosszúságot okozó valami, mint a por. Ennek következtében a most elemzett mondatban a kígyó átkozott voltát bemutató „port eszel” kifejezés azt is jelenti, hogy a kígyó „embert eszik.” Az 1Pt 5,8-9 hasonló tényt tár elénk, nyomósítva is az ÚRISTEN szavait: „Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el: álljatok ellene a hitben szilárdan…!” Ebben az igerészben a Gonosz nem kígyóként jelenik meg, hanem ordító oroszlánként, de mindkét kép a totál életveszélyt jelenti az ember számára. A kígyó „megeszi”, mint azt az Éden-kerti jelenet hirdeti, az oroszlán pedig „el akarja nyelni”, mint a Péter levél óvó szavai mondják. Mindkét életveszélyt számtalanszor és újra meg újra megtapasztaltuk az emberiség történetében.

Ezt húzzák alá a kígyó fölötti ítélet további mondatai is: „Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között, a te utódod és az ő utódja között, Ő széttapossa a fejedet, te meg széttaposod a sarkát.” (1Móz 3,15 – TB)

Nemcsak állandó ellenségeskedés a kígyó osztályrésze ezek szerint a mondatok szerint, hanem a teljes kudarc és vereség is: „Ő széttapossa a fejedet.” És ez valóban teljes tragédia a kígyó számára. A 15. igevers azonban olyan gazdag, hogy külön kell elmélyednünk a részleteiben.

1.2. Protoevangélium (1Móz 3,15)

Magát az igeverset „protoevangéliumként” tartja számon a hívő teológia.[6] „Első evangéliumként”, „első örömhírként”. Miért? Mert ha a Tóra elejétől kezdjük olvasni a Bibliát, akkor ez az első igehely, amelyik a bűntől való szabadulásunkat hirdeti. A bűntől való szabadulásunk pedig az igazi örömhír, az evangélium. Hogyan fogalmazza meg ez az igevers a bűntől való szabadulásunkat? Menjünk végig sorban a mondatokon!

1.2.1. „Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között.” (1Móz 3,15a.)

Ki az „asszony” ebben a mondatban? A szövegösszefüggésből nyilvánvaló, hogy a jó és gonosz ismerésének fájáról evő asszony, aki a vele lévő férjének is adott, és az is evett. A későbbiekben arról olvasunk, hogy „elnevezte pedig az ember a feleségét Évának, mert ő lett az anyja minden élőnek”. (1Móz 3,20) Az asszony tehát az egész következő emberiséget képviseli ebben a mondatban. Így a kígyóval való ellenségeskedés kiterjed minden emberre, éppen úgy, mint föntebb, az 1Pt 5,8-9-ben is olvastuk. Ez azt is jelenti, hogy a kígyó számára tragikus, átkozott mivolt az ember számára is átkozott állapotot hozott. Miből fakadt ez az átkozott állapot? Abból, hogy az asszony és a vele lévő férje is evett a jó és gonosz ismerésének a fájáról. Arról pedig tilos volt ennie, amire az ÚRISTEN idejében, jóval a „bűnös evés” előtt figyelmeztette is (1Móz 2,16-17), és ezt az asszony és a férje fel is fogta (1Móz 3,2-3). Halál volt az előre megmondott „szankció”, amely halál két dolgot is magában foglal. Egyrészt az Istennel való bensőséges életközösség megszűnését (lelki halál), ami azonnal bekövetkezik, másrészt a „fizikai halálunkat” (testi halál), amely csak éltünk végén következik be. Ez a szankció nem tréfa, nem könnyen veendő dolog, mint ahogyan az ember kezelte. Halálosan komoly dolog, és be is következett, mihelyt ettek a jó és gonosz ismerésének a fájáról. Ezt részletezi a kígyónak mondott „ellenségeskedés”, meg az összes ezután következő ítélet is a bűnbeesés-elbeszélésben. Valamennyi igazán tragikus, borzalmas következmény.

1.2.2. „a te utódod és az ő utódja között,” (1Móz 3,15b)

Ki a kígyó utódja? Nem egyszerű kérdés. Az egész Biblia alapján mondhatjuk azt, hogy a kígyó képében szereplő Sátánnak, a Gonosznak a csatlósai.[7] Miben csatlósok? Az ÚRISTENNEL való szembenállásban és az emberekkel való ellenségeskedésben is. Veszélyes lények ezek? Csak azt mondhatom, hogy nagyon veszélyes és hatalmas lények,[8] amit kellőképpen bemutat az, hogy amint a kígyó bűnbe, lázadásba tudta vinni az asszonyt és az embert, ugyanúgy az „utódai” is ezen „dolgoznak”, és a történelem tanúsága szerint nem eredménytelenül, hanem nagyon is hatásosan. Veszélyes és hatalmas – és tegyük hozzá –, szellemi lények (lásd Ef 6; stb.), akik nagyon sok kárt okoztak már eddig is az emberiségnek, és fognak okozni ezután is, egészen a világ végezetéig.[9]

Ki az asszony utódja? Ez még bonyolultabb kérdés. A héber Bibliából nem kapunk teljes választ a kérdésünkre. Csak az újszövetségi könyvekből értesülünk róla, hogy az asszony utódja „Júda oroszlánja, a megölt bárány” (Jel 5,5-6), „aki elveszi a világ bűnét” (Jn 1,29.36). Mi már tudjuk, hogy a neve: az Úr Jézus Krisztus.[10] A mondatsor további mondataiból tudjuk őt azonosítani:

1.2.3. „Ő széttapossa a fejedet, te meg széttaposod a sarkát.” (1Móz 3,15c)

Ki tapossa szét a kígyó fejét? Az egész Bibliából már tudjuk, hogy az imént említett „Júda oroszlánja, a megölt bárány” (Jel 5,5-6), „aki elveszi a világ bűnét” (Jn 1,29.36). Mikor történik vagy történt meg ez a „széttaposás”? Amikor Urunk Jézus Krisztus meghalt a kereszten.[11] Amikor „a mi húsvéti bárányunk föláldoztatott”. (1Kor 5,7)

Ezek a hatalmas bibliai mondatok rendkívül tömörek, ezért néhány szóval megpróbálom érthetőbbé tenni a Biblia imént idézett és tömör kifejezéseit.

1) Urunk Jézus az asszony „utódja”. Ezt támasztja alá, hogy a héber szó <