Monos Mihály: A párbeszéd néhány akadálya a lelkipásztori szolgálatban

  A világ, amely körülvesz bennünket, s ha nem vigyázunk, akkor belénk is hatol és betölt, - egyre inkább, az elmagányosodás életformáját kínálja fel számunkra. Nem csak a technikai fejlődés intenzitása hat itt, mely a kényelem, a kiszolgáltság egy új dimenzióját hozta az utóbbi években,  hanem, - a sok, minden bizonnyal hasznos dolog mellett - az emberi kapcsolatok devalválódásának jeleivel szembesülhetünk nap mint nap, mint egy nemkívánatos melléktermékkel. Jóllehet a  magány sikolya, a közöny útvesztője nem új keletű életérzés, de a kapcsolatra teremtett ember  számára ez soha nem lesz elfogadható, megszokható, „élhető” életforma. A generációkon  keresztül működő példa, kegyetlen zsarnok, egyre csak az irány megváltozhatatlanságát igyekszik  bizonyítani. Kitörni ebből egy módon lehet: újra felfedezni és újra helyreállítani (magunkban és  körülöttünk) az Isten által kreált, a Bibliában kijelentett értékrendet, a RENDET… 

1. Isten a forrás

A Biblián alapuló életszemlélet egyik alaptézise, hogy Isten a kezdet, az élettel kapcsolatos minden dolog, örök, kiapadhatatlan, megelőzhetetlen forrása. Az univerzumban (és azon túl…), Ő az egyedüli, akinek nincsenek gondjai az idővel, a tartalékokkal, akit nem érnek meglepetések. Természetes, hogy amikor az ember vétke nyomán felborult a rend, a helyreállításhoz való energia, erő, újra csak Istentől jöhetett.

Isten kegyelmes tette, hogy újólag bizalmat adott az embernek, és egy örökkévaló helyreállító, terven keresztül, - Jézus által - megvalósulhatott újra, az Isten és ember közötti szellemi közösség, koinonia.(2)

1.Kapcsolatra teremtve

Az ember kapcsolatra teremtetett élőlény. Ez olyannyira elsődleges, hogy kapcsolatok nélkül az élet csupán, egy cél nélküli létezésre egyszerűsödik le. Isten, világosan kifejezve, kijelentve ezt, fizette ki a legnagyobb árat a Golgota keresztjén a helyreállás érdekében.

A kapcsolat kérdéskörét nem lehet túlhangsúlyozni, hiszen annyira alapvető és döntő fontosságú, az ember élete szempontjából. Kapcsolatok veszik körül az életünket, ezekből fakadnak legértékesebb perceink, pillanataink és a legsúlyosabb problémáink is kapcsolati válságainkhoz kötődnek. Az életünk minőségét, tartalmát, értékét leghitelesebben a bennünket körülvevő kapcsolataink mutatják. Hogyan fogalmazhatjuk meg a kapcsolatot, a tartalmát illetően? 

Marshall szerint a kapcsolat az élet kölcsönös megosztása, két vagy több személy között.(3) A definícióban jelölt, mindhárom terület egyidejű együttműködése szükséges ahhoz, hogy valóban kapcsolatról beszélhessünk: kölcsönösség, személyek, és a sajátos létforma, amely építése a résztvevők közös felelőssége.

2. Kapcsolat – megismerés – megértés – kommunikáció

A kapcsolat 4 összetevője közül (szeretet, bizalom, tisztelet, megértés-megismerés) a megismerés a leg-időigényesebb alkotó elem.(4) Nem vitatva a másik három terület fontosságát, most a témánk tárgyalása érdekében csak az utóbbira szorítkozok.

Tom Marshall, kitűnő könyvében a következő megállapítást teszi:

„Egyik legalapvetőbb szükségletünk az, hogy megértsenek(5) minket. Nem azt várjuk el a többi embertől, hogy egyetértsenek velünk, és nem is feltétlenül megerősítésre vagy gratulációra várunk.” (6) 

Ennek az alapvető szükségletnek a betöltése egy nagyon fontos, de közel sem egyszerű folyamat során valósul meg. Elég, ha csak arra utalok, hogy kommunikáció során, csak az információ tovább adásának mozzanata is, mennyire sérülékeny lehet. 

Az ideális, építő helyzetet feltételezve, a megismerés- megértés folyamatának feltétele a kapcsolat, azaz a másik 3 elem megléte is. Ha meg akarom ismerni a másikat, akkor világosan, meggyőzően kommunikálni kell felé a szeretetemet, tiszteletemet, bizalmamat. Ha meg akarok tudni valami valósat a másikról, akkor ennek valószínűleg egyetlen útja, feltétele, hogy a bizalma felépüljön felém. Ennek egyik módja, hogy olyan információkat osztok meg magamról, amelyek az én bizalmamat fejezik ki az illető felé. 

Erre válaszként születik meg az esélye annak, hogy a másik fél is megosztja velem önmagát. 

2. A lelkipásztori szolgálat sajátosságai

Az előzőekben említett négy kapcsolati elem egyike sem nélkülözhető. Mégis, a megismerés szerepe annyiban hangsúlyosabb, mivel erre irányul a többi, ez a cél, amely felé a másik 3 építőkő segítségével halad az életünk.

„Egymás megismerése a kapcsolatok értelme és végcélja.”(7) „…akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem”.(8) 

Marshall is megerősít abban, hogy az emberben van egy „beleteremtett” vágy, amely az intimitás felé mozgatja, az hogy felfedje, megossza önmagát. Ugyanakkor a bűneset következményeként munkál bennünk egy ellentétes tendencia: az elrejtőzés, a leleplezéstől való félelem, önmagunk megőrzése a kiszolgáltatottságtól, az esetleges bántástól, sérülésektől. E kettő között vívódunk kapcsolatainkban. Hiszen, a kapcsolat, mélység nélkül felszínes marad, és a magányosság hordozója lesz. A túlzott nyitottság pedig az önmagunk feladását, kiszolgáltatottságát vetíti előre.

A lelkipásztori hivatás alapvető sajátossága, hogy olyan közegben kell forgolódnia, vezetnie, amelyben nagyon kismértékű pozíciós(9) támogatást kap. Vezető, abban az értelemben, hogy a rábízottak előtt kell, hogy járjon, teljes életpéldájával. 

Szolgáló, - minden helyzetben és időben elismerve alárendeltségét, sebezhetőségét. Nincs lehetősége a gondozottak körében való válogatásra, ezt hitben, a legmagasabb „fórumra” bízza. Nem a teljesítmény, hanem a hűség és az engedelmesség a szolgálatának fő hajtóereje. Ettől nemesül a hálátlannak tűnő munka, Istentől kapott örömteli hivatássá.

A lelkipásztor szolgálatának arányai a látható és a nem látható tennivalók között, az úszó jéghegy arányait követik. A nyilvánosan történő igehirdetés, lelkigondozás, 10%-a mögött a felkészülés (ima, elmélkedés, tanulás, böjt, imádat, hitépítés, szolgálat stb.) 90%- húzódik meg. A csendességben eltöltött idő adja meg szavaink súlyát, ha meg kell szólalnunk.(10)

Itt kell röviden megemlítenem a kommunikációnk tartalmával kapcsolatos észrevételt.

“Lényed olyan hangosan beszél, hogy nem hallom tőle, amit mondasz.”(11) - halljuk sokszor, és újra és újra elámulunk e frappáns összefoglalásán annak, ahogy élünk. A megismerés folyamatának nagy kihívása: hogy ne csak ismeretet, információt, adatot gyűjtsünk egymásról, hanem jussunk el a megismerésig. Marshall is, a lelki síkú kommunikáción túl, a szellemi szinten való összekapcsolódásban látja az egyedüli megoldást. Szerinte a hétköznapi spontán kapcsolódásaink között élesen felismerhető a kétféle kommunikáció közötti különbség. Az egyik, ha csak lelki síkon mozgunk, akkor ez nem igazán hat ránk, pár perc után már nehezen idézzük fel, azt, amiről szó volt, még akkor is, ha tudjuk, hogy fontos volt a téma. A másik esetben viszont egy jelentéktelen téma során is létrejöhet egy szellemi síkú kapcsolat, ahol a két személy valóban találkozik, és kapcsolat épül. Ennek a találkozásnak érezhető hatása van az illetők egész napjára, a szellem megelevenítő ereje nyilvánvaló. 

Ha a hétköznapi, „egyszerű” embernél elfogadható igény, hogy találkozásaiban, párbeszédjében legalább alkalmilag tűnjön fel a szellemi síkú kommunikáció, akkor, a lelkipásztori szolgálatban joggal elvárható, hogy ez alapvető, és tudatos legyen. 

3. A párbeszéd fenntartásának ára a lelkipásztori szolgálatban

Gyorsan és határozottan szeretném leszögezni, hogy a lelkipásztor, különleges helyzete ellenére sem köteles semmi olyan árat fizetni a párbeszéd fenntartásáért, amely ellentmondásban lenne az Igével, a keresztény alapelvekkel. Ez azt jelenti, hogy a párbeszéd fenntartása nem minden áron történik. Ez természetesen, közel sem jelenti azt, hogy ez könnyen menne, vagy valamiféle tanfolyamon elsajátítható, a minden helyzetben alkalmas módszer…. Sokszor talán nehéz órák küzdelme, és imádsága van egy-egy nehéz beszélgetés előtt vagy után. 

Lássunk néhány kiragadott helyzetet, amelyben különlegesen fontos, és nehéz a párbeszéd fenntartása. 

A lelkipásztor: az Ige szólója

1. A lelkipásztor: az Ige szólója

A legnemesebb és legmegtisztelőbb szolgálat, annak az Istennek a beszédét szólni, aki szavával teremtette az egész világot. Ha mélyen belegondolunk ebbe, akkor nagyon valószínű, hogy ösztönösen a szánk elé kapjuk a kezünket, - méltatlanok, képtelenek vagyunk… 

Isten az, aki alkalmassá tehet és tesz is. A Szentszellem elvezet minden igazságra. Ugyanakkor szembe kell néznünk azzal is, hogy a „ránkbízottak” is ugyanazt a Bibliát olvassák, ugyanazt a Szellemet veszik. Csak idő kérdése, hogy az egyféle igazság magyarázatában, értelmezésében megszületnek a variációk. Emberi variációk. Nagyon egyszerű lenne, a hatalom, egyházi tekintély alapján igazságot hirdetni. (Természetesen, vannak alapvető kérdések, amelyeknél nincs helye a toleranciának, vagy vitának.) Mégis, a párbeszéd fenntartásának ára van. A meggyőződéssel képviselt Ige nem csorbul, nem is erőtlenedik el, sőt, igazán az emberi erőtlenség felvállalása szabadítja fel Isten erejét. Ha a jó példa ragadni tud, akkor a másik félből nem sarokba szorított lázadó lesz, hanem a kapcsolatban megerősödött barát. Példaként hozom Jézus párbeszédét a legnagyobb parancsolatról,(12) ahol Jézus nem hengerelt, bár ereje, hatalma, igazsága alapján tehette volna. Bár további hír nincs arról, hogy az „értelmesen” felelő írástudónak mi lett az örökkévaló sorsa, de minden esetre Jézus „Nem vagy messze ”… szavai bátorítóan hangzottak.

2. A lelkipásztor: a Királyság nagykövete

Jézus kereszthalála után a Királyság képviselete már nem lehet hiteles Bemerítő János módra.(13) Ugyanis, ő is beszélt az Országról, de Jézus volt, aki be is mutatta. A mi örökségünk, hogy Jézus cselekedeteiben legyünk elfoglaltak. Ez csak vele együtt a bennünk munkálkodó erő(14) által lehetséges. 

Az ajándékokkal kapcsolatban a leggyakoribb támadás, amivel szembe kell nézni, az ajándékok hiányolása a gyülekezet (sokszor szuperszellemi) tagjai részéről. A „ki a nagyobb” játék, ha még olyan szentül is hangzik, a karakter hiányosságaira utal. Ennek a korrekciója talán a legnehezebb feladat. Jó, hogy nem nekünk kell megtenni. Ami a mi részünk, hogy ne legyünk akadályai, a másik változásának, így az elhívatása betöltésének. Ide illő példának látom, a korábban még rivalizáló, de a Szentszellemmel betöltött Péter és János Ékes-kapui, egységben erős, szolgálatát.(15) 

3. A lelkipásztor: a vezető

A vezető önmagáról való gondolkodásában, a felelősséggel kell legelőször szembesülnie. A jézusi minta a szolgálatban látja a vezető erejét, bázisát. A földi ember által használt hatalom minden formája delegált, tehát származtatott. Ez azt is jelenti, hogy a pozíció erejének, tekintélyének forrása azonnal elapad, amint a hatalmat gyakorló függetleníti magát a forrástól, kilép az alárendeltségéből. A szolgálat mértéke és mélysége határozza meg a tekintély nagyságát, a felelősség területét. 

Tehát egész határozottan mondhatjuk, hogy a keresztény vezetés kapcsán bizonyosan hamis felvetés a vezetni vagy szolgálni alternatíva… E helyett a szolgálva vezetni kifejezés a helyes.(16) Jézus, és Pál életéből is láthatjuk, hogy szenvedéssel, sok méltánytalansággal, és elutasítással szegélyezett út ez. Isten ad hozzá erőt.

4. A lelkipásztor: aki tűri és kezeli a konfliktust

Sok embernek az a meggyőződése, hiedelme, hogy a sikeres élet arról a törekvésről szól, hogy hogyan kerüljünk el minden problémát, kellemetlenséget. Az okosabbak már rájöttek, hogy a siker titka az, hogyan kezeljük a bennünket érő helyzeteket. A tömeg jellemzője a követés, a vezető felelőssége pedig az iránymutatás, a nehéz helyzetekben is. A hiteles vezető nem azzal próbálja igazolni vezetői képességeit, hogy úgy csinál, mintha neki semmi problémája nem lenne. Ez legfeljebb a követők csodálatát és irigységét vívná ki, ugyanakkor kétségbe vonnák, hogy megértheti a helyzetüket. Az Ige még Jézust is úgy mutatja be, mint akinek voltak nehéz pillanatai, kísértései, noha Ő soha nem bukott el. Pál életsummája nem attól meggyőző, hogy a megtérése után semmi gondja nem volt, hanem éppen ellenkezőleg: a rengeteg, emberpróbáló helyzetben is kitartott és győztesen ért a célba.(17)

5. A lelkipásztor: aki megbékélést munkál a békétlenek között

A lelkipásztori szolgálat talán legnagyobb kihívást hordozó (időnként a leghálátlanabb) része, amire konkrét, megerősített elhívásunk van: a békéltetés szolgálata. Nem könnyű feladat az Istennel való megbékélés hatékony képviselete, de talán még nehezebb helyzetekkel járhat a két (hívő, de sebzett) ember közti megbékélés kimunkálása. Meggyőződésem, hogy tiszta helyzet nincs, amikor csak az egyik fél a lenne a hibás, és az is valószínű, hogy mindegyik fél képvisel egyfajta „jogos” igazságot. Kimunkálni a kegyelem elfogadását és adását, a legnagyobb csodák egyike…

Így, amikor Pál szembe száll és megfeddi Pétert képmutató magatartásáért, Péter „ajtó-nyitása” ugyanolyan csoda, mint Péter kiszabadulása a börtönből…(18) Egyiknél a belső, másiknál a külső láncok estek le. 

6. A lelkipásztor: a vezető, aki kész konfrontálódni 

Egy világi, munkahelyi kapcsolatban a megszólalás erős gátja lehet a megélhetési forrás féltése. A beosztottra elég sokszor leselkedik a megalkuvás csábítása, a közgondolkodás nyomása, a ne-szólj-szám „bölcsessége”. A gyülekezeti közeg sokszor fordított renddel kísért, hiszen az anyagi függés is fordított. A jól megfizetett szolgálattevő, ha nem vigyáz, akkor hajlamossá válhat az anyagi érdek felé való simulásra. A döntési mechanizmusba szinte észrevétlenül lopóznak be a részrehajlást megerősítő szempontok, amelyek látszólag függetlenek. Jézus megmutatta, hogy a szólás tartalma, ideje, módja – az Atyától függ. Az a felelősségünk, hogy jól értsük Őt, és tegyük, amit mond. Valószínűleg, Péterrel kapcsolatban mi nem lettünk volna ennyire radikálisak, nehogy még összezavarjuk, vagy ráadásul el is menjen…(19) 

4. Akadályok, amelyek a párbeszédet gátolják

A gyülekezet nem emberi találmány, nem egy rendezőelv mely nyomán a hasonló gondolkodású, hitű emberek nyugodt hátteret kapnak életükhöz.

A gyülekezet Isten találmánya, így vitathatatlan kapcsolata van az élettel. Az élet jeleként a növekedés, az előre haladó változás inherens része. A gyülekezet tagjai között Isten szerinti kapcsolat működik, szintén, mint az élet jele. Ennek fenntartása, növekedése, szélesedése, nem emberi, lelki motivációkból kapja erejét, forrását, hanem Isten Szelleme által. Ha ez a forrás bármi okból eldugul, akkor marad a látszat- kegyességből működő utánzat, tele problémákkal, amire igazán nincs megoldás… azaz, csak egy: a megtérés. A gyülekezetben számos oka lehet a párbeszéd akadályának, ezek közül néhányat emelek ki. 

1. Holt tradíciók

A gyülekezetek általában egy intenzív megújulási időszakban születtek. A lelkes bizonyságtétel, a megjelenő királysági jelek sokszor az emberek rég várt boldogságigényét töltik be. Megalapozottságuk az Ige igazságaiban felszínes maradhat, és folyamatosan a vallásos, élettelen gyülekezeti tagságig degradálódhat. Megszokott jel, hogy a tisztségviselők is hamis mérce alapján lesznek megválasztva, és a pozíciós vezetés valósul meg. Hamis, egyénre szabott bibliaértelmezés, kiragadott igeforgatás. A megtérők közül az igényesebbek, akik olvassák az igét és megértik és igénylik az ottani igazságok megélését – már renitens számba mennek, „lázadók” lesznek. Ha a vezetés el tudja távolítani ezeket a testvéreket a gyülekezetből, akkor nehéz jövő előtt áll a csapat… 

2. Tanításbeli eltérések

Az ezzel kapcsolatos gondok talán úgy kezdődnek, hogy az ember elkezd meginogni a Szentírás tökéletességében. Elkezdi „megtámogatni”, és ezzel, - úgy, mint Uzza – megpecsételte sorsát.

A napjainkban fellelhető vallási sokféleség azt eredményezte, hogy a felekezetek sokszorosan több időt töltenek a saját igazságuk bizonygatásával, mint az IGAZSÁG bemutatásával. Az egységre való törekvés hajója, sokszor a képmutatás büszke hegyén feneklik meg, és marad ott mozdulatlan torzóként az utókor tanulságára. Hangosan bizonygatjuk, hogy várjuk az ébredést, miközben valójában Isten vár ránk…

3. A vezető, szakértői gondolkodása

A „laikus tömeg” felé nagy kísértés egy szakértői magatartással kipróbálni az összes bibliaiskolai receptet. Ha úgy gondoljuk, hogy a bibliaiskolával befejeztük az alázat és szelídség tantárgyakat is akkor már el is tévedtünk. A gyülekezeti programszervezésben még alkothatunk kiválót, figyelemre méltót, de ha az élet kimarad belőle, akkor csak a fizetésünkért tettünk erőfeszítéseket. Persze a gyülekezet legnagyobb ünnepei közé sorolódik majd, amikor valaki egyszer örömmel bekiáltja: „Megtért a pásztor!” Ilyenkor nem illik beadni a felmondásunkat, valójában ekkor kezdődik a szolgálatunk…

4. Megtűrt bűnök

Ez a lehetőség akkor áll fent, ha a korrupt vezetés bűnre való érzékenysége elvész. Ha a prédikációink hosszú ideig nélkülözik a bűnnel való konfrontációt, akkor ez két dolgot jelenthet: vagy megtörtént az elragadtatás, vagy megtévesztés alatt vagyunk. (A kettő közti különbség könnyen észlelhető, a szerint cselekedjünk.)

5. Következtetések

Változhatatlan sorsunk, hogy földi létünk során lelki érzékenységgel bíró, testben élő, szellemi lények vagyunk. Boldogulásunk titka nem a körülményeink szerencsés alakulásában van, hanem a hármasságunk Isten szerinti rendjében. Kommunikációnk, a környezetünkkel folytatott párbeszéd fennmaradása, illetve, építő, előre mutató mivolta azon múlik, hogy mennyire adunk helyet a szellemünket megelevenítő Szent Szellemnek. Jézus példáján tanulva, arra kell törekednünk, hogy meglássuk, megértsük a felénk irányított, - általában nem nyílt, hanem burkolt – kérdések szellemi tartalmát, és azokra reagáljunk, válaszoljunk. A párbeszéd fennmaradásának esélyét az adja, hogy eszközévé tudjunk válni, és a különféle eltérítő mechanizmusok ellenére, - meg tudjunk maradni az Isten felé való alárendeltségben. 

Ez, a láthatatlan szférában a szellemi síkot jelenti, a közvetlen érzékelés síkján pedig egy határozott, de szeretetteljes, ugyanakkor szelíd és alázatos magatartást jelent.

Erre csak akkor vagyunk képesek, ha napi közösségünk van az Úrral, tudatosan alárendelve életünket az Ő szolgálatára. Ebből fakadhat, hogy még az általunk 100%-osnak vélt igazság mellett is „csak” a meggyőződés erejével érvelünk, elismerve, tudomásul véve, hogy bár Isten Igazsága tökéletes, de azt egyedül és kizárólag Ő tudja hibátlanul képviselni. Ezért van az, hogy az általunk megtett legtöbb nyomán is, (ami nélkülözhetetlen, fontos, szükséges!), teljesen bizonyosak lehetünk abban, hogy a teljes igazságra a Szentszellem visz el mindenkit. Így lehet igaz, hogy a bennem levő meggyőződés teljes, valóságos, hibátlan, de annak megvallásában, kifejezésében már benne van a személyem sebezhetősége is. 

Lelkipásztorként, vezetőként, tanítóként is az a feladat, hogy egy követhető, krisztusi életmintát tanítsunk, sőt mutassunk be! A kommunikációban nélkülözhetetlen nyitottság, elmaradhatatlan velejárója, a sebezhetőség. Ezzel megint csak akkor tudunk megbirkózni, ha folyamatosan Istenen csüngünk, az Ő gondviselésében bízunk. A folyamatos megbocsátásban való élet nem egy kegyességi módszer csupán, hanem az érett keresztény alternatíva nélküli életformája.

JEGYZETEK

1 Dolgozatomban a párbeszéd, sokszor a kapcsolat szinonimájaként értelmezendő. Mégis ezt a kifejezést

részesítem előnyben, mivel a kapcsolat fenntartásának fontos és nélkülözhetetlen eleme a verbális és a nem verbális

kommunikáció is. Ezen belül az élő beszédnek további, meghatározó szerepe van, a kölcsönösségre való törekvéssel

együtt.

2 A koinonia, (közösség kapcsolat) gazdag jelentéstartalmára lásd Nagy István, Az Újszövetség kulcsfogalmai c. könyvét

3 Marshall, Tom: Kapcsolatok , 16. o.

4 Marshall, 50. o.

5 Kiemelés tőlem)

6 Marshall, 145. o.

7 Marshall, 148. o.

8 Biblia, 1Kor 13,12

9 Maxwell, Holnapra vezető lehetsz 21. o.

10 Mt 6,1-18

11 Ralph Waldo Emerson

12 Mk 12, 28-34

13 Jn 10,41

14 Ef 3,20

15 ApCsel 3,1-10

16 Mt 20,27-28

17 2Kor 1,3-4; 11,23-31

18 ApCsel 12,6—11

19 Mt 16,23

IRODALOM

1] Magyarázatos Károli Biblia, Veritas Kiadó, 2001.

2] Marshall, Tom: Kapcsolatok Budapesti Autonóm Gyülekezet, 1999.

3] Nagy, István: Az Újszövetség kulcsfogalmai

http://csecsy.hu/konyvek/nagy_istvan/az_ujszovetseg_kulcsfogalmai (Letöltés: 2011.02.24)

4] Maxwell, John C.: Holnapra vezető lehetsz Network Twentyone Hungary, 1995.

5] Idézetek, bölcsességek

http://idezet.wordpress.com/category/ralph-waldo-emerson/ (Letöltés: 2010. december 9.)