Paul Gracza: A magyarországi pünkösdi misszió fenntarthatóságáról

Tizennégy éves Stephen fiam az elmúlt fél évben buzgón imádkozott a Szent Szellem keresztségért. Ez idő alatt különböző érzések dúltak benne: keserűség amiatt, hogy még nem kapta meg, irigység azok iránt, akik már megkapták, értetlenség Isten tervével és időzítésével kapcsolatban és késztetés arra, hogy alapos vizsgálatnak vesse alá az életét. Nyolc héttel ezelőtt egyik este, miután az egész család aludni tért, Stephen imádkozni kezdett. Az ágyán térdelve, arcát a matracba fúrva kereste az Urat. Éjféltájban furcsa zajra ébredtünk a feleségemmel. A hálószobából kilépve rádöbbentem, hogy a zaj Stephen szobájából jön, és ahogy benyitottam az ajtón, nyilvánvalóvá vált számomra, hogy maga Stephen a zaj forrása. Az ágyán térdelt, imádkozott az Úrhoz és nyelveken szólt! Feleségemmel együtt csatlakoztunk hozzá, megáldottuk őt, és áldottuk az Urat is e csodálatos pillanatért, hogy végre betöltötte Stephent. Amikor másnap elbeszélgettünk vele, Stephen így számolt be a történtekről: „Imádkozás közben úgy éreztem, mintha tűz töltötte volna meg a számat, és aztán átjárta volna az egész testemet.” A következő iskolai napon az osztálytársainak és a tanárainak is elmesélte, hogy megkapta a Szent Szellem keresztségét. Az osztálytársai közül némelyek gúnyolódtak rajta, mások értetlenkedtek, de egyesek figyelmesen végighallgatták. Stephen az egyik tanárának húsz percen át magyarázta, hogy mi történt vele, és hogyan érintette meg az életét az Úr.

Stephen másként élte meg a Szent Szellem keresztséget, mint én. Jómagam egy autóbuszon töltekeztem be először a Szent Szellemmel, amikor Washington DC-ből a New York állambeli Schenectady-be utaztam. Ekkor, a Szent Szellem keresztségem alkalmával kaptam elhívást arra is, hogy misszionárius legyek Magyarországon. A feleségemet egy észak-dakotai ifjúsági táborban (USA) töltötte be először a Szent Szellem, miközben lelkigondozóként mások Szent Szellem keresztségéért imádkozott. A családom életéből vett fenti példák jól illusztrálják, hogy mindenki másként, máskor és más körülmények között tapasztalja meg a pünkösdöt és a Szent Szellemmel való betöltekezést. Stephen hite és azt követő Szent Szellem keresztsége az ő élménye, nem pedig az enyém. Betöltekezése nem az én hitemen vagy a feleségem hitén nyugodott, hanem az ő Istenbe vetett személyes hitén és istenélményén. Mi szülők természetesen hatással voltunk a hitéletére és bátorítottuk Krisztus követésére, de neki magának kellett megharcolnia – imádságban és a gyakorlatban egyaránt –, hogy növekedhessen és éretté válhasson a hitben, majd része lehessen a Szent Szellem keresztségében. Az én hitem és az én tapasztalataim nem tarthatták meg őt. Hasonlóképpen, a pünkösdi üzenet és a pünkösdi mozgalom magyarországi fenntarthatósága sem nyugodhat azon, ami akár a régmúltban, akár a közelmúltban történt. A pünkösdizmus Magyarországon nem építkezhet arra, ami Amerikában, Argentínában vagy Afrika bizonyos területein történik. Egyedül az jelenthet biztos alapot, amit Isten Magyarországon, a magyarok között, magyar környezetben cselekszik – egyedi és csodálatos módon. Az Evangéliumi Pünkösdi Közösség (EPK) úttörői erős alapot vetettek, és sokat fektettek be annak érdekében, hogy a pünkösdi üzenet a magyar nemzet berkein belül terjedjen és győzedelmeskedjen. Ennek ellenére az EPK jövője és fenntarthatósága, és még hangsúlyozottabban a pünkösd magyarországi megtapasztalása nem alapulhat a múlt eseményeire. A fenntarthatóság terén a Pünkösdi Teológiai Főiskolának (PTF) is kulcsszerep jut. A pünkösdi szemlélet szerves részét kell, hogy képezze a főiskola oktatási és képzési gyakorlatának a pásztorok és leendő szolgálattevők képzése során. Konkrét szolgálati stratégia kidolgozására van szükség annak érdekében, hogy a pünkösdi betöltekezés, a Szent Szellemmel teljes élet és a pünkösd csodája ne csupán fenntartható maradjon a jövőben, hanem növekvő és erőteljes módon legyen jelen a magyarországi hívek körében.

A szolgálattevőknek és a misszionáriusoknak világszerte szembe kell nézniük azzal a kihívással, hogy miként tarthatnak fenn egy adott (bármilyen jellegű) szolgálatot több nemzedéken át. Pál apostol is ilyen kihívásra reagál, amikor 2. levelét írja Timóteusnak a római fogságból, tudatában annak, hogy élete a végéhez közeleg. Noha korábban már írt Timóteusnak és Efézusba küldte, hogy szálljon szembe a hamis tanítással (1Tim 1,3), még egy levelet intéz hozzá római fogságából. Az apostol jelenlegi rabsága súlyosabbnak tűnik korábbi bebörtönzésénél, és erős nyomás nehezedik rá, miközben visszatekint életére és szolgálatára. Pál nem tűnik bizakodónak szabadulásával kapcsolatban, sőt a 4,7 versből nyilvánvaló, hogy közelgő halála tudatában írta levelét: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam.” Pál ebben a tudatban írt Timóteusnak, és látta el egyértelmű intelmekkel szolgálata folytatásával és jövőbeni gyakorlásával kapcsolatban. Olyan kifejezéseket használ az apostol, mint például „szenvedj velem együtt (szünkakopathészon) az evangéliumért” (1,8), „az egészséges beszéd példájának tekintsd (eksze), amit éntőlem hallottál” (1,13), „a rád bízott drága kincset őrizd meg (phülakszon)” (1,14), „erősödjél meg (endünamú) a kegyelemben, amely a Krisztus Jézusban van” (2,1), „add át (parathú) megbízható embereknek” (2,2), „vállald velem együtt a szenvedést (kakopathészon), mint Krisztus Jézus katonája” (2,3), „gondolkozz azon (nóei), amit mondok” (2,7), „ezekre emlékeztesd (hüpomimnészke) […] őket” (2,14), „maradj meg (méne) abban, amit tanultál, és amiről megbizonyosodtál” (3,14), „hirdesd (kérükszon) az igét” (4,2), „végezd (poiészon) az evangélista munkáját” (4,5).[1] Ahogy közeleg Pál halála, egyre égetőbb szívében a vágy, hogy az evangélium továbbra is terjedjen, és szolgálata fennmaradjon. A fenti felszólítások rávilágítanak arra, hogy mi is volt igazán fontos Pál számára: szolgálata fenntarthatósága. A fenntartható pünkösdi szolgálat kulcsát egyfelől a szolgálatban résztvevők elkötelezettsége, formálódása és hűsége jelenti, másfelől pedig a támogatás, az erővel történő felruházás, a tanítás és az igehirdetés együttes jelenléte a szolgálatokban.

Gary McGee történész a korai pünkösdizmus több olyan jegyére is rámutat, amelyek arra emlékeztetnek, hogy Isten miként tartja fenn a Szent Szellemmel teljes szolgálatot. Gary McGee megjegyzi, hogy Isten bárkit elhívhat prédikálni.[2] Ez az állítás azért kulcsfontosságú, mert hangsúlyozza, hogy Isten bármilyen életkörülmények közül és bármilyen társadalmi, gazdasági, etnikai vagy kulturális háttérből megszólíthatja és elhívhatja az embereket. Számos bizonyítékot kínált erre például az 1906-os Los Angeles-i Azusa utcai ébredés, amikor az Úr mennyei erővel ruházta fel a híveket az evangélium hirdetésére. William Seymour igen szerény kezdetekre tekinthetett vissza, ám Isten mégis hatalmasan használta, és a pünkösdi mozgalom XX. század eleji előretörésének motorjává tette. Ami Magyarországot illeti, Isten itt is a legkülönbözőbb háttérből emelt ki férfiakat és nőket, hogy az ország különböző részén lévő gyülekezetekben szolgáljanak. Ma a gyülekezetek aktív szolgálattevői körében egykori kábítószereseket és hajléktalanokat, üzletembereket és üzletasszonyokat, munkásokat és bolttulajdonosokat, egyedülálló anyákat és hatgyermekes férjes asszonyokat, orvosokat és ügyvédeket, roma és magyar nemzetiségűeket, idős és fiatal férfiakat, valamint idős és fiatal nőket egyaránt találunk. A szolgálat fennmaradásának és folytatásának egyik sarokköve azoknak a különféle háttérből származó férfiaknak és nőknek az elhívása és szeretetből fakadó engedelmessége, akik erőt kaptak az evangélium hirdetésére. McGee megjegyzi továbbá, hogy noha a csodák és a gyógyulások fontos szerepet játszottak a pünkösdi gyökerek megvetésében, a pünkösdi szolgálat fenntarthatóságához többre van szükség puszta természetfeletti megnyilvánulásoknál.[3] A magyarországi pünkösdi mozgalom történetét áttekintve és különösen a Magyarország-szerte található pünkösdi gyülekezetek kezdeteit vizsgálva azt láthatjuk, hogy a csodák, a gyógyulások és a Szent Szellem természetfeletti megnyilvánulásai fontos szerepet játszottak a pünkösdi üzenet gyors térhódításában és magyarországi elterjedésében. A múltbeli csodák és gyógyulások nagyszerű bizonyságai Isten erejének, szeretetének és hűségének, ugyanakkor napjaink vagy a jövő pünkösdi gyülekezeteinek nem ezekre kell támaszkodniuk. A jelenkor pünkösdi mozgalmának csak az adhat szilárd alapot, ha a ma élő gyülekezeti tagok friss és újszerű módon élik át Isten Jézus Krisztusban megmutatott szeretetét és megváltását, valamint a Szent Szellem munkáját és közelségét. A Bibliával egybehangzóan állíthatjuk, hogy napjaink pünkösdi gyülekezeteiben az idősebb nők és férfiak, az ifjú házasok, a fiatalok és a gyermekek körében egyaránt a Szent Szellem munkájára van szükség. Csak erre az alapra épülhet fel a jövő pünkösdi egyháza. Biblikus gyakorlat, hogy gyermekeinket már fiatal korban üdvösségre vezetjük és imádkozunk velük a Szent Szellem keresztségéért, mert ez vethet számukra szilárd alapot a Krisztusban való fejlődéshez és növekedéshez. A fenntarthatóság és a növekedés szempontjából elengedhetetlen fontosságú az ifjúsági szolgálatok előtérbe helyezése, valamint a missziós stratégiáink hozzáigazítása az emberek mai gondolkozásmódjához és felfogásához – természetesen az evangéliumi igazságok terén való megalkuvás és az evangéliumban rejlő erő feladása nélkül. Ha a nőknek is teret engedünk, hogy aktívabb szerepet vállaljanak a gyülekezeti életben, és biztatjuk őket a Szent Szellem erejében történő szolgálatra, gyülekezeteink felnőtt tagságának több mint 50%-a szabadulhat fel és nyerhet bátorságot arra, hogy keresse, felismerje és betöltse az Isten által kínált szolgálati lehetőségeket, s ily módon Isten dicsőségére és az egyház épülésére használja ajándékait. Azzal pedig, ha a gyülekezetbe járó férfiakat is felszabadítjuk és bátorítjuk arra, hogy álljanak ki szilárdan Jézusért és lépjenek ki hittel és bölcsességgel, miközben erőt kapnak a Szent Szellemtől, olyan megújulás és élet indulhat el a gyülekezetekben, amely kedves lesz Isten szemében, és az ébredés és megújulás sarokkövét jelentheti. A fenti előremutató lépések mindegyike időt és elkötelezettséget igényel, továbbá a szolgálati filozófia és gyakorlat szükség szerinti megújulását és a Szent Szellem vezetésének bátor követését.

A dél-afrikai Allan Anderson: Spreading Fires: The Missionary Nature of Early Pentecostalism [Terjedő tüzek: A korai pünkösdizmus missziós jellege] című könyvében történelmi, teológiai és társadalmi szempontokból vizsgálja a pünkösdizmus globális terjedését. Anderson betekintést nyújt a pünkösdi misszió úttörőinek életébe és elemzi a pünkösdizmus elterjedését a világ különböző régióiban, ami számunkra is hasznos lehet a pünkösd fenntarthatóságának értékelésekor. Anderson kiemeli, hogy eleink jellemzően egyfajta sürgető kényszer alatt hirdették a pünkösdi üzenetet, és az evangélizáció, a gyógyulás, valamint az eszkhatológia egyformán fontos és sajátos szerepet játszott a korai pünkösdi szolgálatban.[4] Az eszkatológiai elem Pál szolgálatában (2Tim 4:1) és a korai pünkösdi misszióban is az evangélium hirdetésére ösztönző erőként volt jelen. Jóllehet mára csaknem kétezer év telt el Krisztus mennybemenetele és a Szent Szellem azt követő pünkösdi kitöltetése óta, a ma élő magyarországi keresztény hívek figyelmét is fontos felhívnunk Krisztus visszajövetelének közelségére. Magyarországon nemrégiben indult el a pünkösdi mozgalom negyedik generációja. Sok év telt el azóta, hogy Szalai Józsefné Lídia 1921-ben először hirdette a pünkösdöt Magyarországon, vagy Fábián József pásztorként tevékenykedett Békésben és vezette az EPK-t. Az azonban, hogy elsegítsük napjaink gyülekezeti ifjúságát a Szent Szellemmel történő valós és biblikus találkozásra, nagyon is aktuális kérdésnek és kihívásnak tekinthető. Hadd szögezzem le ismét, hogy a mai fiatalok nem hagyatkozhatnak szüleik, nagyszüleik vagy dédszüleik átéléseire, és nem is nevelhetők ilyen alapokon. A Szent Szellem keresztségéről szóló gyülekezeti tanítások hiánya vagy kevéssége, valamint a Lélek ajándékainak a gyülekezeti szolgálatok keretében és az ifjúsági összejöveteleken való gyér alkalmazása komoly kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy vajon mennyire maradhat így fenntartható a pünkösd a jövő nemzedékei számára.

Több átalakulásnak is végbe kell mennie ahhoz, hogy előremozduljon a pünkösdizmus magyarországi fenntarthatóságának az ügye. Valamennyinek közös eleme a Szent Szellem vezetése iránti érzékenység, az attól való függés és az annak való engedelmesség. Walter Wright: Relational Leadership [Kapcsolatközpontú vezetés] című könyvében alapelveket, mintákat és gyakorlati tanácsokat ad a vezetők képzéséhez.[5] Wright az elsődleges vezetői funkció, tudniillik mások befolyásolása mellett a mentorolásra, a vezető megközelíthetőségére, valamint látásformáló és reményt nyújtó szerepére helyezi a hangsúlyt, és hatékony alapelvekkel szolgál azzal kapcsolatban, hogy miként válhat a mentorolás a vezetőképzés szerves részévé. A nemzeti egyházon és a helyi gyülekezeten belüli pünkösdi vezetésnek egyaránt kapcsolatközpontúbbá kell válnia. Az országos szintű vezetők segíthetnek az idősebb és fiatalabb pásztorok közti mentorkapcsolatok kialakításában. Fordított irányú mentorolásra is sor kerülhet, amikor a fiatalabb pásztorok áldoznak idejükből és energiájukból az idősebb pásztorok javára. Az a célkitűzés, hogy a pásztorok tanuljanak egymástól, bátorítsák, erősítsék és segítsék egymást, alapvető szerepet játszik a magyarországi pünkösdizmus jövőbeni fenntarthatósága és növekedése szempontjából. Továbbá, a helyi gyülekezetek pásztorainak és vezetőinek is elsődleges szolgálataik és feladataik között kell számon tartaniuk a gyülekezetükhöz tartozó kulcsszemélyek segítését és mentorolását. Konkrét tanítást és mintát kell adnunk a vezetők elé a Szent Szellem keresztségével, valamint azzal kapcsolatban, hogy miként vezethetik el idáig az embereket. Ezenkívül arra is szükség van, hogy nyílt és őszinte párbeszédre kerülhessen sor a Közösség vezetősége és a helyi gyülekezetek vezetői között. A látásmegosztás alapvető szerepet játszik ebben a folyamatban, és a kapcsolatközpontú vezetés irányába történő elmozdulással kéz a kézben jár a helyi pásztorok támogatása és bátorítása. A PTF-nek is kulcsszerep jut a jövő pásztorainak, evangélistáinak, ifjúsági és gyermekmunkásainak, valamint gyülekezetplántálóinak a képzése és felkészítése terén. A főiskola jelenlegi tanterve a gyakorlati szolgálatra irányul, de hangsúlyt kell kapnia benne a számos területet felölelő pünkösdi teológiának, valamint a magyar kultúra szempontjából releváns pünkösdi gyakorlatnak is. Mindezen kezdeményezések és a biblikus pünkösdi szolgálat fenntartására és előbbre vitelére irányuló módszerek megvalósítása az imádság központi szerepének igazi és mély megértését feltételezi. Ez magában foglalja az Isten szeretetének folyamatos kitöltetéséért, a Krisztus követése iránti elkötelezettség megújulásáért, valamint a Lélek erejével történő felruháztatásért való imádkozást, továbbá az is hozzátartozik, amikor a hívek az engedelmességért vagy – másképp szólva – azért imádkoznak, hogy tisztábban, szentebben, engedelmesebben és bátrabban élhessenek Krisztusban.

           

Stephen fiam Szent Szellem keresztsége a bibliai mintának megfelelően történt. Amikor betöltekezett Szent Szellemmel, erőt is kapott a mennyből, s a mennyei erővel való felruháztatást bátor bizonyságtétel követte. A pünkösdi szolgálat magyarországi fenntarthatóságának kulcsa is a bizonyságtételre való erőben és engedelmességben rejlik. A tanítványnevelés és mentorolás támogató jellegű szolgálata elősegítheti, hogy az evangélium és a Szent Szellem keresztség fontossága folyamatosan a figyelem előterében maradjon. Ez a Pál apostol számára igen jól ismert és általa gyakorolt újszövetségi minta biztosíthat megfelelő keretet a pünkösdi szolgálat fenntarthatóságához, amely így hatással lesz a jövendő magyar nemzedékekre, és előmozdítja egy egészséges és gyarapodó egyház felépülését.

Lektorálta: Telegdi József


Felhasznált források

A cikk írója a következőkre keresi a választ:

A cikk elolvasását különösen is ajánljuk