Bozóné Csernus Emőke: A 5-16 éves korosztály hitbéli és erkölcsi fejlődésének jellemzői
A szerző a PTF teológia mesterképzésének pasztorálpszichológia szakirányos hallgatója.
Konzulens oktató: Dr. Riesz Mária
Bevezetés
Tanítóként és hitoktatóként 28 éve foglalkozom gyermekekkel. Lehetőségem volt többféle szervezeti formában foglalkozni az évtizedek során a 3-14 éves kor közötti korosztállyal, így óvodában, általános iskolában, gyülekezetben, a vasárnapi iskola keretein belül, nyári táborokban, nevelőotthonban, utcai evangélizációs alkalmakon. Ebben a munkában több évtizedes tapasztalataimat igyekeztem ötvözni a PTF tanulmányaimmal, és a témában fellelhető szakirodalmakkal. Az olvasó rövid összegzéssel találkozik ebben a munkában az 5-16 éves korosztály kognitív, pszichoszociális, hitbéli és erkölcsi fejlődésének jellemzőiről, ráadásul mindezeket pasztorálpszichológiai aspektusból vizsgálva. Igyekszem néhány fontos szempontra is rávilágítani, mellyel segíthető a gyermekek fejlődése.
1. Hogyan segít a pszichológia a lelki folyamatok biblikus megértésében?
A lelki növekedés folyamatának jobb megértése érdekében meg kell vizsgálnunk azt a bonyolult kapcsolatot, amely fennáll a pszichológia – az emberi gondolkodás, az érzelmek és a viselkedés kutatása – és a teológia – Istenről szerzett ismereteink – között.[1]
A Bibliának minden kijelentése igaz. Ugyanakkor a Biblia nem tartalmazhat mindent, ami igaz. Nem a Bibliához fordulunk például, ha azt szeretnénk tudni, hogyan kell túrótortát sütni, vagy hogyan kezeljük az új mosógépet. Ha erre a tudásra van szükségünk, szakácskönyvet vagy a mosógéphez mellékelt használati utasítást vesszük elő. Hasonlóképpen, „amikor azt szeretnénk tudni, hogyan kezeljünk bizonyos érzelmi zavarokat, akkor a pszichológiához kell fordulnunk. A Bibliában pedig megtaláljuk a bűnnek, a hit és a remény fogyatékosságának, vagy az Istennel való lelki kapcsolat hiányának a magyarázatát, ami sok pszichológiai probléma hátterében áll. Mind a pszichológia, mint pedig a Biblia meglátásait figyelembe véve sokkal alaposabban megértjük és megoldhatjuk a problémákat”[2], s hatékonyabban hozzájárulhatunk gyermekünk, embertársunk lelki és érzelmi fejlődéséhez, gyógyulásához. A pszichológia soha nem helyettesítheti a hitet vagy a bibliai felismeréseket – csak kiegészítheti ezeket. „… Az ember természetével és fejlődésével kapcsolatos pszichológiai törvényszerűségek ismerete segíthet abban, hogy elmozdítsuk azokat az akadályokat,…[3] melyek az Isten és ember közötti meghitt kapcsolat útjában állnak.
„A lelki fejlődés nem légüres térben zajlik, hanem emberi kapcsolatok közegében. Minden gyermek azzal az Istentől kapott képességgel és belső ösztönzéssel születik, hogy fejlődjön, mégpedig egyszerre öt különböző területen: fizikai, értelmi, kapcsolati, érzelmi és lelki téren.”[4] Ezt a fejlődést döntően befolyásolja az a családi-gyülekezeti-társadalmi kapcsolatrendszer, amelyben felnő.
A lelki fejlődés nemcsak úgy véletlenszerűen zajlik: jól nyomon követhető fokozatai rendben egymásra épülnek. Az ember bonyolult lény, fejlődését egyszerre több nézőpontból, különböző dimenziókban szemlélhetjük. Minden egyes dimenzió szorosan kapcsolódik a többihez, s kölcsönösen hatnak egymásra.[5] A négy legfontosabb dimenzió, amelyet dolgozatomban vizsgálok:
1. Kognitív (értelmi) fejlődés – Piaget
2. Érzelmi és személyiségfejlődés – pszichoszociális – Erickson
3. Hitbeli fejlődés - Fowler
4. Erkölcsi fejlődés – Kohlberg
2. A 3-6 éves korig tartó életszakasz kognitív, pszichoszociális, hit- és erkölcsfejlődési jellemzői
2.1 Az óvodás kor kognitív jellemzői Piaget szerint
Piaget a 2-6 éves korig tartó életkort, kisgyermekkort a műveletek előtti szakasznak nevezi.
A kisgyermekre ebben a korban az egocentrizmus jellemző, ami nem önzőséget jelent, hanem az „ego” nézőpontját, mivel egyszerre csak egy szempontot tud figyelembe venni. Azt gondolja: „Mások is azt látják, azt tudják, amit én”. Látszat és valóság elkülönítése nehéz számára. Viszont ez az egocentrizmus egyre csökken, már a nem látható tárgyról is hatékonyan kommunikál. El tudja képzelni, mások hogyan látják őt. Egyre inkább megérti, hogy szabályok vezérlik az emberek közti interakciókat. A szabályjátékok előtérbe kerülnek.
Következtetése prekauzális: „a halál oka a temető, mert ott vannak a halottak”. Tanulásban inkább az intuícióra hagyatkozik, mint a logikára.[6]
2.2 Az óvodás kor pszichoszociális jellemzői Erickson szerint
„Erickson szerint minden életszakasz egy fordulópont, amit ő pszichoszociális krízisnek nevez. Ezt egyrészt a gyermek belső fejlődési késztetése, másrészt – szűkebb vagy tágabb – környezetének változása vagy nyomása váltja ki. Minden ember végighalad az életszakaszok sorozatán. Az egyes stádiumok egy-egy új képesség megjelenésével kezdődnek, melynek ki kell bontakoznia, és a személyiség szerves részévé kell válnia, mielőtt az egyén átlép az újabb szakaszba. Minden szakasz végén újabb krízis áll elő, s az egyén ösztönös döntést hoz, hogy továbblép-e vagy sem… mindegyik szakasz az előzőre épül, s egyben előkészület a következőre.”[7]
A 3-6 éves kort Erickson a játék korának nevezi. Ennek az életciklusnak a krízise: Kezdeményezés vagy bűntudat. A kisgyermek fokozatosan leválik környezetéről, függetlenedik, rengeteg kezdeményezőkészséggel rendelkezik. Mindent meg szeretne tapasztalni, önálló akciókat szervez. Ha ez nem ütközik akadályba, kezdeményező és kreatív lesz. Ellenkező esetben, ha tiltásokkal szembesül, állandó bűntudata lesz, szorongani fog attól, hogy helyesen cselekszik-e, kétségei lesznek saját erőforrásait illetően. A bűntudat bizonyos mértékig normális, de finoman kell vele bánnunk. A frusztráció szülei iránti neheztelést, haragot vált ki, de mivel haragját elfogadhatatlannak tartja, hibáztatja önmagát érte. Sokszor ez dühkitörésekhez vezethet, vagy ha ebben az időben tragédia, válás következik be, úgy gondolja, ő okozta azt, a saját „rosszaságának” tudja be.[8] A harag más megnyilvánulási módjai lehetnek az önbüntetés, a provokálás, passzív-agresszív viselkedés (duzzogás, feltűnő lustaság, nyafogás, irritáló, bosszantó viselkedés – de csak addig a pontig, amíg nem várható nyílt összeütközés). Pasztorálpszichológiai szempontból ezek kóros kezelési módok, ehelyett igyekeznünk kell biztosítani őt arról, hogy megértjük őt, együttérzünk vele, de elvárjuk, hogy uralkodjon magán.[9]
Ebben a korban fedezi fel a nemek közti különbséget, a fiúk az apjukra, a lányok az anyjukra lesznek féltékenyek, megpróbálják kisajátítani az ellentétes nemű szülőt. Az apákra növekvő szerep hárul. A gyermeknek nyújtott elismerés olyan, mint a száguldó rakéta irányítószerkezete, azonban ha elmarad az elismerés, az kioltja kíváncsiságát, alkotóerejét, tudásvágyát.[10] A szabályok kipróbálásához hozzátartozik azok határainak feszegetése, ha következetesek vagyunk, megérti a korlátokat, képes lesz azokat követni.[11]
2.3 Az óvodás kor jellemzői a hitfejlődést vizsgálva James W. Fowler szerint
Egyetlen ember sem élhet hit nélkül.[12] Fowler amerikai teológus szóhasználatában a „belief” a hittartalmakat jelenti, amelyek a mítoszokban, tanokban, parancsokban, szimbólumokban és rituálékban nyilatkoznak meg; a „Faith” pedig a hit mélystruktúrájára utal, a bizalom és a kötődés mintájára, a spiritualitásra. A belief és a faith együttesen adják meg az embernek az élet értelmét, igazoltságát és azt, hogy mély-énje azonosulni tudjon a maga értékmérőivel. A különböző vallásokba vagy felekezetekbe tartozó hívő emberek közötti legnagyobb különbségeket a „belief”elemei, a hittartalmak, a tanok és dogmák határozzák meg. Ezek mentén fejti ki Fowler a maga egyetemes „lépcsőmodelljét” az egyén valláspszichológiai fejlődéséről. Először is megállapítja: „Születésünktől fogva föl vagyunk szerelve a hit növekedésre alkalmas képességével. Hogy ez a képesség mennyire aktivizálódik és növekszik, nagyrészt attól függ, hogyan fogadnak minket a világban, és miféle környezetben növünk fel. A hit interaktív és társadalmi jelenség; közösséget, nyelvet, rítusokat és gondoskodást igényel.”[13]
Az ember keres egy középpontot, ami élete rendező elve lehet, ez segít neki eligazodni a világban, válaszokat kapni a nagy kérdésekre (Kik vagyunk? Honnan jövünk? Hova tartunk?)[14] Fowler szerint a hit az élet értelmének keresésére irányuló törekvése az embernek, ami nem vallásos formákban is megnyilvánulhat.[15]
A 3-7 éves kort az intuitív –projektív hit korszakának nevezi Fowler. A korai gyermekkor egy fantáziával teli, utánzásra épülő szakasz, amelyben a gyermeki hit fejlődésére nagy hatással van az általa megtapasztalt, látható hit példái, cselekedetei és történetei. Ekkor a gyermeket elsősorban a hozzá legközelebb álló felnőttek, a szülők által adott minták befolyásolják. Különösen érdeklődnek az újdonságok iránt, és a gondolkodásmódjuk folyamatos fejlődésben van. Ugyancsak jellemző erre az időszakra a nagy képzelőerő, a logikus gondolkodást befolyásolja a gyermekek nagy fantáziája. Az általuk elképzelt dolgok erőteljesen befolyásolják érzéseiket és gondolataikat negatív, vagy pozitív irányban.[16]
Ez az időszak az első ön-észlelések kora is. Erős egocentrikusság jellemzi az óvodás gyermekeket, mindent önmagukra vonatkoztatnak. Itt találkozhatunk a halál, a szexualitás, valamint egyéb, kulturális és családi tabukkal való első szembesülésekkel is. Ennek a korszaknak az erőssége a nagy képzelőerő, s az érzések nagy hatékonysága, valamint ahogyan a gyermek a tapasztalati világot képes intuitív módon fölfogni, s a képzelőereje segítségével értelmezi azokat.[17]
A fázis veszélye abban rejlik, hogy a gyermek mindent birtokolni és irányítani akar, ugyanakkor az is rendkívül veszélyes, ha a gyermeki fantáziát lekorlátozzák. A következő fázishoz való átmenet jelei, amikor a gyermek elkezd gondolkodni a „hogyan” kérdéséről, meg akarja határozni önmagát, s azon gondolkodik mi a különbség a valóság és látszat között.[18]
A bibliai történetek, példázatok nagy hatással vannak rá, fontos igazságokat értetnek meg vele Isten mindenhatóságáról, és Jézus szeretetéről. Nagy érdeklődéssel és örömmel fogadják ezeket, bár a bennük rejlő tanítást még nem tudják megfogalmazni.[19] Hitének elmélyülését és megerősödését leginkább úgy segíthetjük elő, ha szeretetteljes és bensőséges kapcsolatot alakítunk ki vele.[20] A gyermek hitfejlődését nagyban befolyásolja a szülők által megtapasztalt bizalom, hiszen a hit nem más, mint bizalom Isten létében, jellemében, igazságában, erejében és szeretetében. Azok a gyerekek, akiknek a bizalomra való képesség nem fejlődhetett ki életük kezdetén, bizalmatlan felnőtté válnak, akik Istenben sem tudnak megbízni.[21]
Ugyanígy fontos a ritualizáció is a hitfejlődésben. A hittel kapcsolatos rítusok (imádkozás étkezés előtt, esti ima, bibliaolvasás) megerősítik abban, hogy Isten egy láthatatlan, de mindig jelenlevő családtag.[22]
2.4 Erkölcsi fejlődés jellemzői óvodáskorban – Kohlberg modellje
Az erkölcsös viselkedés egy adott közösség elfogadott normáihoz való igazodás. Az erkölcsös viselkedés feltételei: az erkölcsi szabályok ismerete, az erkölcsi gondolkodás megfelelő fejlettsége, és az erkölcsi motiváció (felelősségtudat, morális érzelmek, önkontroll).[23] (Helyhiány miatt dolgozatomban csak a második ponttal tudok foglalkozni.) Az erkölcsi gondolkodás fejlettsége részben az életkort