Nagy-Ajtai Ágnes: Az európai pünkösdi mozgalom úttörője: Thomas Ball Barratt (1862-1940)

T. B. Barratt nevét a korai pünkösdi misszió kapcsán már említettük, de munkássága megérdemli, hogy külön és alaposabban is tanulmányozzuk.

Thomas Ball Barratt 1862. július 22-én született Angliában (Albaston, Cornwall), a Barratt család első gyermekeként. Édesanyja még születése előtt az Úrnak szentelte Thomast, azzal a reménnyel, hogy majd az evangéliumot fogja hirdetni. A nagyapja egy jól ismert metodista lelkész volt. A szüleivel, akik maguk is odaszánt keresztények voltak, az ő gyülekezetébe jártak. Apja, Alexander Barratt, bányászati vezető volt. A család 1867-ben költözött Norvégiába, az apa munkája miatt.

T. B. Barratt felsőbb tanulmányait Angliában kezdte, a taunton-i Wesley College-ban. Ekkoriban tért meg, és a lelkészi pályát választotta. A teológiai képzést művészeti kurzusokkal egészítette ki, világhírű tanárai festészetre és zenére is tanították.

Hazatérése után apja mellett dolgozott a bányában, és 17 éves korától bekapcsolódott a gyülekezeti munkába is, 1880-ban prédikált először. 1885 szeptemberében, 23 éves korában Thomas elindult Oslóba, hogy a Második Metodista Gyülekezetben elfogadjon egy lelkészi állást. 

Egy év szolgálat után annyira kimerült, hogy egy alkalommal majdnem összeesett, ezért haza kellett költöznie, felépülni. Miután meggyógyult, számos gyülekezeti programba bekapcsolódott, és feleségül vette Laura Jacobs-ot 1887. május 10-én. 1889 augusztusában visszaköltöztek Oslóba, ahol Thomas a Harmadik Metodista Gyülekezet lelkészeként szolgált. 1889-ben dékánná, majd 1891-ben presbiterré választotta a Norvég Episzkopális Egyház, és számos gyülekezetben szolgált. 

Ebben az időben Barratt gyülekezeti elfoglaltságai mellett énekeket és verseket is írt. 1902-ben kinevezték az oslói Christiania City Mission vezetőjének. A belvárosban tevékenykedő misszió ökumenikus intézmény volt, munkája leginkább az alkoholisták, munkanélküliek és a szegények felé irányult. 1904-ben egy lapot indított, amelynek „Byposen" volt neve, ami később „Korsets Seier" („A kereszt győzelme”) néven jelent meg.

Életének ebben a korai szakaszában nagy hatást tett rá D. L. Moody, John és Charles Wesley és R. A. Torrey munkássága, valamint az evangélikus, különböző metodista, szentségi mozgalmi körök, és nem utolsó sorban a wales-i ébredés története és tanítása.

A norvég metodista felekezet episzkopális ágának kiváló kapcsolatai voltak az Egyesült Államok episzkopális egyházával. Így utazott Barratt 1906-ban Amerikába, hogy támogatást gyűjtsön egy menhely megépítéséhez. Ajánlólevelei és kapcsolatrendszere együttesen sem hozták meg a kívánt eredményt, és a támogatás nem gyűlt össze – viszont ennél sokkal messzemenőbb következményei lettek az utazásnak: Thomas Ball Barratt, az európai pünkösdi mozgalom úttörője ekkor ismerkedett meg a pünkösdi mozgalommal. 

Mikor már annyi pénze sem volt, hogy a maga és családja ellátására elegendő legyen, felkereste egy misszionáriustársát, A. B. Simpsont a szállásán, New Yorkban. Ébredési összejövetelekre jártak, és miután hírét vették az Azusa utcai eseményeknek, Barratt lázasan kezdte gyűjteni az információkat. Levelezni kezdett a los angeles-i vezetőkkel, és olvasta a misszió lapját, a „The Apostolic Faith”-t.

Az első pünkösdi jellegű átélése 1906 októberében történt: erőteljesen betöltötte az Úr Szent Szelleme, és egész nap sírt, néha leborult, rázkódott, még kiabált is. A végén Isten békessége szállta meg. Heteken keresztül ennek az átélésnek az izgalmában élt. Buzgó evangélista lett, az utcákon és különböző összejöveteleken beszélt az élményéről. Egy alkalommal metodista vezetők előtt állt, és a beszámolója olyan hatást tett rájuk, hogy az istentisztelet után együttesen könyörögtek a Szent Szellem kiáradásáért.

Közben folyamatosan írta a leveleket Los Angeles-be, ahonnan azt a tanácsot kapta, hogy várjon addig, amíg nyelveken nem szól. Várt is, és november 15-én megtörtént a várva várt esemény, megkapta a nyelveken szólás ajándékát: „Szinte kirobbant belőlem, hangosan magasztaltam Istent, a Szent Szellem erejével. Ez alkalommal semmi nem akadályozta Isten Szellemének munkáját, és ugyanazokat a jeleket tapasztaltuk, mint a jeruzsálemi pünkösd napján. Halleluja!”1 Egy másik beszámolójában így emlékszik vissza erre az eseményre: „Ó, micsoda erőt kaptam ebben az imában! Az egész lényem tűzben égett, aztán elcsendesedtem, és ismeretlen nyelven énekeltem egy lágy dalt. Ó, a lelkem csodás dicséretekkel áldotta Isten kegyelmét! Olyan erősnek éreztem magam, mint egy oroszlán, és már tudtam, honnan származott Dávid és Sámson ereje.”2

1906. december 8-án Barratt hazatért Norvégiába, és rögtön elkezdte a történteket hirdetni. Összejöveteleket szervezett, ahova olyan férfiak és nők mentek, akik az Istennel való mélyebb kapcsolatra vágytak. 1906. december 26-án Barratt és legalább 16 másik ember nyelveken szólt, a Szent Szellem indíttatására táncolt és énekelt is. Hamarosan százak tértek meg, és töltekeztek be Szent Szellemmel. Néhány ebédszüneti imaalkalmat abba kellett hagyni, mert a környékbeli dolgozók azt panaszolták, hogy túl nagy a zaj. 

Olyan fontos európai pünkösdi vezetők tűntek fel ezeken az alkalmakon, és töltekeztek be Szent Szellemmel, mint A. A. Boddy Angliából, Lewi Pethrus Svédországból és Pastor Paul Németországból.

Barratt határozottan ragaszkodott ahhoz, hogy a Szent Szellem keresztséghez a nyelveken szólás társul. A következő években erről és más pünkösdi témákról írt cikkeket, tanulmányokat, röpiratokat, könyveket, és írói munkássága révén fontos szerepe lett a korai pünkösdi tanítás kidolgozásában. Lelkészeknek, lelkimunkásoknak, de még gyerekeknek is írt a pünkösdi megtapasztalásról, a kételkedőknek bizonyította, hogy az álélés személyes és valóságos („Pünkösd”, nem hipnotizálás című szerzeményében), írt történeti jellegű munkát is a fiatal mozgalomról, legtöbbet pedig természetesen a szellemi ajándékokról, főleg a nyelveken szólásról és a prófétálásról. Összesen több mint 300 írásáról tudunk.

A Christiania misszióban tartott ébredési összejövetelek hamar a norvég újságok címlapjára kerültek. Rengeteg ember akart bejutni az összejövetelekre, olyannyira, hogy rendőröknek kellett a forgalmat szabályozni, és hosszú sorban álltak a gyülekezet bejárata előtt a vendégek. 1907 végére a pünkösdi mozgalom már legalább 51 különböző helyre eljutott Norvégiában. 

Barratt személye kezdetben garancia volt a mozgalom mellett – ismerték a korábbi metodista-episzkopális működése idejéből, a szkeptikus németek és svájciak kijelentették róla: „Jól ismerjük a zürichi metodista konferenciákról. Józan ember.”3 

1907-től T. B. Barratt hivatalosan megszűnt episzkopális lelkész lenni, de csak 1916-ban szakadt el a közösségtől, mivel addigra a meggyőződésbeli különbség túl nagy lett. Ekkor alapította meg az oslói Filadelfia gyülekezetet, melyet haláláig pásztorolt. 1910-től három pünkösdi központot működtetett, Koppenhágában, Göteborgban és Christianiában, melyek elősegítették a pünkösdi egység kialakulását.

Ezzel együtt Barratt Jézus főpapi imádságával összhangban a felekezetek párbeszédét támogatta, és nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy az ébredésben megvalósuljon „…amint Krisztus elképzelte, és imájában kijelentette: ’mindnyájan, az összes tanítványom egy legyen’.”4 Kiemelte a norvég pünkösdi közösség felekezetközi jellegét: „A megváltás kérdésében evangélikusok vagyunk, a bemerítési formát tekintve baptisták, a megszentelődést illetően metodisták. Az evangelizációnk erőteljes, mint az Üdvhadseregben. De a Szent Szellemmel való betöltekezést pünkösdi módon gyakoroljuk.”5

Az eltelt évtizedben (1906-1916) már Európa-szerte hirdette a pünkösd erejét, szóban és írásban, mint evangélista és író. Könyvei számos nyelven megjelentek. A skandináv országokba az ébredés híre nagyon hamar eljutott, majd Európa más országaiba, és még messzebbre is. Jelentős szerepe volt a Pünkösdi Misszionárius Közösség létrejöttében, illetve a Nemzetközi Pünkösdi Konferenciák lebonyolításában. 1939-ben, Stockholmban az első Európai Pünkösdi Konferencia elnökévé választották.

Thomas Ball Barratt 1940 januárjában halt meg, temetésén 20.000 ember vett részt. A szertartást barátja, Lewi Pethrus vezette. Norvég pünkösdi barátai egy síremléket állítottak tiszteletük jeléül, melyen a pünkösdi mozgalom apostola kincsként őrzött Bibliáját ölelve látható.

Nils Bloch-Hoell a pünkösdi mozgalomról írott könyvében elemzi, milyen okai lehettek annak, hogy Barratt hatása nem korlátozódott Norvégiára, hanem jóval túljutva annak határain, csaknem egész Európát elérte:

1.   A hihetetlennek tűnő újságcikkek, amelyek megjelentek a Christiania-ban történő eseményekről, a világ minden tájáról csábították az újságírókat és megfigyelőket Oslóba. Amíg Norvégiában tartózkodtak, megérintette őket a pünkösdi üzenet, és hazavitték magukkal a saját országukba. Ez leginkább Svédországban, kisebb részben Angliában és Németországban figyelhető meg.

2.   Barratt, és más pünkösdi vezetők maguk is vitték a pünkösd hírét más országokba. Látogatásaik során nagy hatással voltak olyan országokra, ahol még kevésbé épült ki a mozgalom, mint például Dániában, Finnországban és Svájcban.

3. Barratt pünkösdi írásai elérhetőek voltak különböző nyelveken, valamint lapja, a „Korsets Seier" is megjelent svédül, finnül, oroszul, németül és spanyolul.

Jegyzetek:

1 T. B. Barratt személyes beszámolóját idézi Paul Schmidgall [2003] 19. o.

2 Malcomson [2008]

3 Hollenweger [1997] 145. o.

4 Hollenweger [1997] 348. o.

5 Malcomson [2008]

Felhasznált irodalom:

Burgess, Stanley M. (2003) The new international dictionary of Pentecostal and charismatic movements. Zondervan, Grand Rapids

Keith Malcomson (2008) Pentecostal Pioneers Remembered. Xulon Press, Fairfax

Paul Schmidgall (2003) From Oslo to Berlin. European Pentecostalism. Leuchter-Edition, Erzhausen