Bohoczki Judit: Az iskolai drogprevenciós oktatás hatásvizsgálata

Részlet az Élő Víz Irodalmi Alapítvány Legjobb Szakdolgozatok 2011-díjának második helyezett szakdolgozatából

Szakdolgozatom címe: Az iskolai drogprevenciós oktatás hatásvizsgálata, melyben a hatékony prevenció kérdését a keresztény erkölcsiség hátteréből vizsgáltam a szakdolgozatomban. Ebből következik az alapfeltevés, miszerint akkor hatékony a drogprevenció, ha van egy abszolút erkölcsi norma, melyre építkezik.

A következőkben olvasható Az értékek fontossága című alfejezet előtt a dolgozat első részében egy, a mai magyar társadalmat feltérképező rövidebb szociológiai elemzés áll, melyet a családi kapcsolatok jelentőségéről, majd pedig a függőséhez vezető útról írt részek követnek. Ezek után kerül bevezetésre a prevenció fogalma, majd egyéb, az értékrendszerrel és erkölcsi normákkal kapcsolatos fogalmak definíciói szolgálnak az értékekkel foglalkozó alfejezet bevezetőjeként. Az alább olvasható részletek a Prevenció című nagyobb egységben találhatóak, melyeknek címe Az értékek fontossága valamint A nevelésben megnyilvánul feltétel nélküli szeretet, mint a jó prevenció alapvetése.

       1. Az értékrendszer hiányának társadalmi problémája

Mai világunkban értékcsökkenés figyelhető meg. A következőkben vegyük szemügyre, hogyan állunk Magyarországon az erkölcs területén. Bauer Béla szerint 1990 egy fordulópont volt az ország történelmében. A Magyarországon elindult társadalmi változások az 1990-es évet követően máig is zajlanak, és ezek érvénytelenítették az addig szokványos gondolkodási módot. Szokványos gondolkodási mód alatt azt értjük, hogy az aktuális társadalom idejében születettek kész szabálynak fogadják el az akkori politikai, gazdasági és kulturális rendszert, és ezt meg sem kérdőjelezik, mivel ezek megbízható korlátok számukra az eligazodáshoz. „A társadalmi-kulturális minta funkciója tehát az, hogy kiküszöbölje a terhes tudakozódásokat és kész használati mintákat adjon.” (Bauer, 2002, 205. o.)

Valóban a tanult minták szolgáltatják értékrendünk, gondolkodásunk alapját. Ez pedig különböző társadalmakban, és különböző időkben más és más. Bauer szerint hazánkban az értékrend 1990-től máig nem stabilizálódott, ami értékcsökkenéshez vezet. A szerző szerint a konszolidációs időszakok alatt az értékek csökkenhetnek, ugyanakkor némely esetben értékgyarapodás figyelhető meg. Az értékgyarapodás és az értékcsökkenés is relatív. Ebből kifolyólag feltehetjük a kérdést, amit a FÉK Tanári kézikönyv is feltesz: Van-e abszolút erkölcsi norma? (Sz. n. 1, 2009, 93. o.) Az Isten Igéjén, a Biblián alapuló keresztény hit szerint van. Különben hogyan is határozhatnánk meg egy adott társadalom konszolidációs időszaka után, hogy vajon az adott társadalom erkölcsileg értékcsökkenésen, vagy értékgyarapodáson ment-e keresztül?

      2. Létezik-e értéksemlegesség és világnézeti semlegesség?

Manapság ismeretes az értéksemlegesség fogalma. Amerikában bizonyos oktatási körzetekben olyan nyilatkozatot kell aláírniuk a tanároknak, miszerint a tanórákon semmiféle erkölcsi értéket nem tanítanak a gyerekeknek. (Campbell, 1999, 27. o.) Sőt, mindezen felül ma az értéksemlegességet, mint egy kívánatos célt tüntetik fel a társadalom előtt. Azonban olyan, hogy értéksemlegesség, nem létezik, ez a fogalom önmagával ellentmondásokba ütközik. Az értéksemlegesség könnyen vezethet erkölcstelen állapothoz, mivel nem az érték-nélküliség állapota lép fel, hanem segítség híján rossz értékeket sajátít el az ember. Az értéksemlegesség meghazudtolja önmagát, ugyanis „az értékekhez való el nem kötelezettség értékét feljebbvalónak hirdeti más értékeknél”. (Sz. n. 1, 2009, 93. o.)

Ma a fiatalok 70 %-a gondolja, hogy nincs abszolút erkölcsi igazság, tehát az igazság meghatározása szubjektív. A FÉK 3. kézikönyvében idézett felmérés szerint a fiatalok 72 %-a azt mondja, hogy „az dönti el, hogy valami erkölcsileg, etikailag helyes vagy helytelen, hogy ez bejön-e nekem vagy sem”. (Sz. n. 1, 2009, 96. o.) Az, hogy a fiataloknak bejön-e valami, például a kábítószer, és hogy belemennek-e a kínálkozó ajánlatba, valamiből fakad. A hozzáállásuk, a viselkedésük az értékrendjükből táplálkozik, az értékrendjük pedig abból, hogy miben hisznek. Dr. Glen Schultz oktató ezt írja az oktatásról írt könyvében: „Egy ember életének az alapjánál megtaláljuk a hitét. A hite formálja az értékeit, az értékei pedig irányítják a cselekedeteit.” (Sz. n. 1, 2009, 97. o.) Az értékeinknek és a viselkedésünknek az alapja a helyesről és helytelenről, a jóról és rosszról alkotott hitünk. Továbbá a jellemünk és erkölcsünk határozza meg a viselkedésünket és társadalmi kapcsolatainkat. Tehát mindenféleképpen tükrözünk valamilyen értéket, nem lehetünk értéksemlegesek. A legfontosabb kérdés, hogy mi, ki dönti el, mi a helyes, és mi a helytelen. Erkölcsi alapok nem létezhetnek hivatalon alapuló tekintély nélkül, az erkölcs alapja tehát valamiféle autoritás.

Az, hogy számunkra mi képezi ezt az autoritást, világnézetünk dönti el. Lehet-e tehát valaki semleges világnézetű? Azt, hogy mit tartunk értéknek, világnézetünk határozza meg, és ahogyan értéksemlegesség, úgy világnézeti semlegesség sem létezik. Nincs semleges világnézet, mert minden világnézet képvisel valamiféle értéket. Továbbá a világnézet egy olyan fix pont az életben való tájékozódáshoz, melynek funkciója – úgy, mint a társadalomban, a szokványos gondolkodási módnak nevezett kész szabályoknak –, hogy kiküszöbölje a terhes tudakozódásokat.

Az olyan ideológiák, mint például a kommunista vagy fasiszta ideológia, az embert Teremtőjétől függetlenül definiálták. A Biblia ezzel szemben egy teljesen más képet mutat. A keresztény világnézet alapját, és az eligazodáshoz szükséges értékeit, szabályait a Bibliából veszi. A keresztények hite személyes Megváltójukhoz, Jézus Krisztushoz kötődik. Ez a kötődés személyes kapcsolatból táplálkozik. Az életben legfontosabbak a kapcsolataink, ezeken keresztül tanultuk értékrendünket is. Emberi mivoltunk lévén tehát kapcsolatokban élünk, ebben pedig Isten képmásai vagyunk, és többek között ez a tulajdonság különböztet meg a többi teremtménytől. Az ember képes kapcsolatban lenni alkotójával is, és sok más dologra is képes, ebből adódik, hogy képes a jóra és rosszra is egyaránt.

A kereszténység lényege tehát a Jézus Krisztussal való személyes kapcsolatban fogalmazható meg. Erről azonban hitelesen csak személyes tapasztalatok alapján lehet szólni. A dolgozat írójaként elmondhatom, hogy magam is személyesen ismerem Jézus Krisztust, akivel kapcsolatban állok, és a vele való megismerkedésem életem legmeghatározóbb élménye volt. Mivel a dolgozat témájához tartozik, el kell mondanom, hogy úgymond „lázadó” tinédzser voltam, és belevaló lánynak akartam tűnni, nem akartam kimaradni semmiből, amiben az akkori baráti társaságom részt vett. Akkoriban az volt a fontos, hogy mit és hogyan tesznek mások, számított a véleményük. Ebben a korban a fiatalok keresik a helyüket a világban, kíváncsiak arra, kik is ők valójában, mennyit érnek társaik számára, hol a helyük a közösségben. Mindenki azt szeretné, hogy elfogadják, hogy fontos legyen a többiek számára, és számítson a véleménye. Ennek érdekében sok mindenre képes egy fiatal, mert nem akar kilógni a sorból, társaihoz akar hasonlítani. Bennem is ezek az érzések voltak, habár még megfogalmazatlanul. Amikor 17 évesen újjászülettem, Krisztus központi helyet kapott az életemben. Jobban megértett, mint bárki más, Ő volt, és most is Ő az a személy, akinek mindent elmondhatok, és tudom, hogy benne mindig bízhatok, s tudom, hogy megért, sőt a legjobbat akarja számomra. És ahogy egyre jobban megismerem, egyre inkább megbizonyosodom erről. Ez a kapcsolat az eddigi legradikálisabb változásokat eredményezte életem során. Jézus az a személy, aki a legjobban szeret, ezért egyre inkább megértettem, hogy az számít, amit Ő gondol rólam. Az értékrendem és megítélésem önmagamról, cselekedeteimről teljesen más alapokra helyeződött. Megértettem, hogy azaz igazi szabadság, amikor félelem nélkül tudom felvállalni önmagamat az emberek előtt, mert tudatában vagyok annak, hogy ki vagyok valójában, és mennyit érek Istennek, a világ teremtőjének.

A személyes kötődés határozza tehát meg, hogy mit tartunk fontosnak, sőt, hogy magunkat mennyire tartjuk fontosnak, illetve ezek befolyásolják cselekedeteinket. Ennek hiányában következik be a tehetetlen, céltalan sodródás, ezért a személyes kapcsolatokra nagy hangsúlyt kell fektetni. Jézus személye és a vele való kapcsolat a legfontosabb, ám a prevenció közvetítéséhez elengedhetetlen a pedagógus, aki, mint hiteles keresztény, Krisztust is közvetíti a diákok felé. A pedagógus szerepéről a későbbiekben ejtünk majd bővebben szót.

Mindezek után fel kell tennünk a kérdést: Lehet-e úgy nevelni, tanítani, hogy világnézetileg semlegesek vagyunk? Lehet-e egyáltalán világnézetileg semlegesnek lenni? És lehet-e egy prevenciós program világnézetileg semleges? „Nem beszélhetünk nevelési módról, nevelési elvről anélkül, hogy valamiféle értékrendet, egyfajta elérni kívánt embereszményt – akár burkoltan – meg ne fogalmaznánk. Éppen ezért tévedés azt gondolni, hogy létezik világnézetileg semleges oktatás, eszménytől, értékrendtől független nevelés. […] Mi keresztények nyíltan vállaljuk eszményünket. Nekünk Jézus Krisztus az Út, az Igazság és az Élet (Jn 14,6). Számunkra nincs más eszmény és cél, csak aki az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég (Jel 1,8; 21,6; 22,13). Az általános emberi értékek elvont ingoványa helyett Ő konkrét formában mutatta meg nekünk, milyennek kellene lennie AZ EMBER-nek a maga valóságában.” (Orvos, 2010. 12. 29.) Jézus Krisztusban való hitünk egész életünket meghatározza – többek között értékrendünket is –, identitásunkat is, ezért keresztényként hitünket semmilyen helyzetben nem tudjuk figyelmen kívül hagyni.

     3. A drogprevenciós hatás generációs közvetítése

Ha egy felnőtt a fiatallal együtt van, szavak nélkül is értéket közvetít számára. A pszichológiából is jól ismert tény a mintakövetés, különösen gyerek- és fiatalkorban fogékonyak erre az emberek. A minták, példák átadásával értékközvetítés megy végbe.

Kifejtettük már, hogy a fiatalok a világban való eligazodáshoz kapaszkodókat, fix pontokat keresnek, és ez a keresés példaképek keresésére is értendő. Egy fiatal szemében ugyanúgy példakép lehet egy felnőtt, mint egy kortárs személy. Akit a fiatal példaképének választ, annak a személynek az értékeit sajátítja el. Az idősebb generáció tehát akaratán kívül is mintaértékűvé válhat.  A gyermeknek szüksége van felnőtt példaképre, mert a felnőtteket vizsgálva kialakítja maga számára az ideális felnőtt képét, amilyenné válni szeretne.

„A mai individualista, énközpontú társadalom elmulasztja azt a feladatát, hogy az önuralom és könyörület értékeit átörökítse a fiatalokba. A fiataloknak ezt a másokra és a közjóra irányuló ösztönét fölfalja az önimádat. A felnőttek sajnos nem vetnek gátat ezeknek a folyamatoknak, nem szolgáltatnak példát arra, hogy az értékek fontosak volnának”  – mondja Campbell. (Campbell, 1999, 29. o.) A felnőttek magatartása tehát meghatározza a fiatalok személyiségének formálódását. Az idősebb generáció hatása a családi és iskolai élet színterein a legmeghatározóbbak. Sajnos ma már nem természetes az emberi magatartás hagyományos és időtálló értékeinek megbecsülése, mint például az igazmondás, mások tulajdonának a tisztelete vagy az önfegyelem. Az élvezetek habzsolása került ehelyett napirendre, így a kábítószer-fogyasztás, a házasság előtti szexuális kapcsolatok. „A társadalom nem az önuralomra buzdít. Sokkal inkább az önmegvalósításra és az élvezetek hajszolására ösztönöz, ami drogfogyasztáshoz vezet.” (Campbell, 1999, 30. o.) A fiataloknak így kevés lehetőségük van arra, hogy megtanulják az önfegyelmet, és hogy példát lássanak arra, hogyan kell képviselni az értékeket. Hogyan lehetünk mégis jó példaképei a fiatal generációnak? Hogyan közvetíthetünk helyes értékeket a fiatalok felé? A Biblia azt mondja, hogy a törvény betöltése a szeretet. (R 13,10)

Mindenekelőtt a legfontosabb érték a szeretet. A Bibliában szereplő értékek – melyek a szeretetből indulnak ki – a mai világban már nem jellemzőek, holott azért vannak, hogy megóvjanak minket. Ha a kapcsolatokat szeretetben éljük meg, akkor a felnövekvő generáció egészségesen fejlődik. A deviancia és a sérülések gyökere a rossz családi kapcsolatokban keresendő. Az egészséges önértékeléssel rendelkezők, akik képesek megállni helyüket az életben, általánosságban jellemző, hogy biztos, szerető családi háttérrel rendelkeznek. A legfontosabb mindenekelőtt a szeretet. Szeretetteljes neveléssel jó példák lehetünk, olyanok, akik Jézus Krisztusra tudunk mutatni. A szeretetteljes nevelés nemcsak a szeretetet, de a szeretet helyes – a gyermek számára érthető – kifejezését is jelenti.

    4. A kortárs-segítő szerepe

Ahogy az előző címszó alatt említettük, a fiatalok kortársaiktól is példát vehetnek. A tinédzser fiatalnak a kortársakkal való kapcsolatai felértékelődnek ebben az életszakaszban, mivel ez a függetlenedés időszaka. Miközben folyamatosan távolodnak szüleiktől, igényük, hogy egyre inkább közeledjenek kortársaikhoz. Ez a közeledés megnyilvánul a barátokkal való időtöltésben. A kamaszok keresik egymás társaságát, ragaszkodnak egymáshoz, és ha nem tölthetnek egymás társaságában elég időt, sérülés éri őket – ezt egy Amerikában készült tanulmány mutatta ki. (Campbell, 1999, 20. o.) Campbell pszichiáter azt mondja, hogy egy természetes folyamat része az, amikor a gyermeknek nagyobb igénye van a barátokkal eltöltött időre, mint korábban. (Campbell, 1999, 20. o.) Kortárs barátokra tehát feltétlen szükség van, mert az egészséges fejlődésnek részei a társas kapcsolatok. Ezen kapcsolatok befolyása erőteljesen hat a fiatalra. Egymástól tanulnak többek között értékekről, erkölcsről is, pozitív, negatív mintákat sajátítanak el.

Sok fiatal érzi úgy: a kiválasztott csoportba való beilleszkedéshez elengedhetetlen, hogy részt vegyen mindenben, amiben a többi társa is részt vesz, így a drogok kipróbálásában is. Igazolt, hogy „a baráti kör kapcsolata a kábítószerrel az egyik legfontosabb motiválója a drogfogyasztás megkezdésének”. (Ranschburg, 2010. 03. 01.) A kortárs segítő ennek a problémának a kiküszöbölését segíti. Amennyiben a prevencióval célunk a pozitív irányba történő változás a fiatal jellemében, valamint az átadott értékek elsajátítása, jelentős a kortárs-segítő szerepe, mert a szükséges baráti, kortárs kapcsolatban képes példája lenni a kívánt értékeknek. A fiatal így tapasztalhatja, hogy nincs egyedül, van hova tartoznia akkor is, ha nem akar kábítószerezésben vagy egyéb deviáns cselekményekben részt venni. A kortárs-segítő tehát támogatni tudja társát a megkezdett jó úton való haladásban.

Az értékek fontosságáról szóló fejezet lezárásaként megemlítendő, hogy az értékek és az erkölcs romlásával párhuzamosan terjed a drogfogyasztás, és egyéb deviáns viselkedések figyelhetők meg társadalmunkban. Rácz József írja, hogy a problémák drogokkal való enyhítése nem csupán a marginális rétegekre terjed ki, s ez anyagiaktól független. A drogfogyasztás népszerű módszer lett a beilleszkedési problémák, a perspektívavesztés, és társadalmi kezelhetetlenségek orvoslására. A kábítószer probléma azonban nem korlátozódik egy adott társadalmi rétegre, egyre inkább jellemzővé válik a kedvezőbb gazdasági helyzetben lévők körében is. Ennek a társadalmi rétegnek a helyzetéről így ír Rácz József: „kitermelheti azt a drogfogyasztó típust, amelynek nincsenek feltűnő módon sem családi, sem egzisztenciális, sem beilleszkedési vagy pszichiátriai problémái, mégis – látszólag indokolatlanul – drogozik. Ez a gondolat már átvezet ahhoz a kérdéshez, hogy vajon mennyire súlyos a hazai drogfogyasztás.” (Rácz, 1992, 13. o.) Tehát, ha azt akarjuk, hogy a felnövekvő generáció ne az élvezetek hajszolásában keresse a boldogságot, akkor az értékek fontosságát és az értékekre alapozott életvezetést kell nekik megtanítanunk.

Ezért próbálja meg a keresztény prevenció újra felhívni a fiatalok figyelmét az értékek fontosságára. Az erkölcsös élethez szilárd jellemre van szükség, ezért az iskolai prevenciós anyagokban törekednek a jellemformálásra. „Továbbra is meggyőződésünk, hogy viselkedés-változást csak jellemváltozás hozhat, amelynek pedig csak egy értékrendváltozás lehet az alapja.” (Sz. n. 1, 2009, 10. o.) Az Úszóleckék az árral szemben program célja: „Autonóm személyiséget munkálni. Autonóm személyiség alatt azt a belső meggyőződésből táplálkozó magatartást értjük, melyet nem a csoportnyomás, hanem a tudatosan fölépített egyéni értékrend mozgat. Az így kialakuló belső függetlenség teszi arra képessé az embert, hogy a drogok pusztító bódulata helyett az értékteremtés józanságát válassza.” (Sz. n. 3, 2009, 9. o.)

A prevenció, ami valós és tartós eredményeket akar elérni, annak alapja az értékeken és az egészséges jellemen nyugszik. A folyamat lassú, mert a jellemünkön való változtatás a legnehezebb feladat. Hogyan tanulhatnak ilyen ismeretet a diákok? Az iskolákban és általában az oktatásban a meghatározó szerep a pedagógusé, akinek nagy felelőssége van. A következő részben azt láthatjuk, hogy az iskola a tanárok segítségével hogyan tudja befolyásolni a diákokat, és milyen nagy jelentőséggel bír a szerepük.

     5. A nevelésben megnyilvánuló feltétel nélküli szeretet, mint a jó prevenció alapvetése

A gyermek életében a legszükségesebb és legfontosabb, hogy szülei feltétel nélkül szeressék. Campbell azt állítja, hogy a feltétel nélküli szeretettől függ, hogyan értékeljük magunkat; tehát azt, hogy milyen mértékű az önbecsülésünk, az határozza meg, hogy mennyi feltétel nélküli szeretetet kapunk. A feltétel nélküli szeretetnek szerinte két alapvető jellemzője van. Az egyik az, hogy a személy valódi értékétől függetlenül adjuk; a másik, hogy semmiféle feltétel teljesítéséhez nem kötjük. „Az talált rá igazán erre a szeretetre, aki bizonyos benne, hogy semmiféle cselekedete nem ingathatja meg a másik ember iránta érzett szeretetét. […] Nem kell valamilyenné válnunk ahhoz, hogy megkapjuk a szeretetet.” (Campbell, 2007, 49. o.)

A gyermekek ezt a szeretetet, és az élet legfontosabb értékeit az otthonukban ismerik meg. Ide tartozik az, hogy mennyit érnek a szülőknek, önmaguknak és Istennek; mindezeket otthon tanulják meg. Szükségük van a gyermekeknek arra, hogy szüleik – tetteikkel és szavaikkal egyaránt – segítsenek megértetni, hogy mindennél többet érnek nekik, és teljesen rájuk bízhatják magukat. Dr. Campbell azt tanácsolja a szülőknek, hogy előre döntsék el: gyermekük érzelmi szükségleteit folyamatosan és állandóan kielégítik annak érdekében, hogy a gyermek tudomására hozzák ezt a fajta szeretetüket. (Campbell, 2007, 49. o.) De nemcsak Campbell, hanem Gary Chapman is a szeretet-szükséglet hatékony betöltését fogalmazza meg, mint a nevelés legjelentősebb feladatát. (Sz. n. 3, 2009, 7. o.) A szülőknek ezzel együtt feladata az is, hogy szeretetüket a gyermekeik számára érthető módon közvetítsék, ugyanis a felnőttekkel ellentétben a gyermekek viselkedés-központúak. (Campbell, 2007, 11. o.) A fiatalok és felnőttek különböző módon dolgozzák fel az információkat, ezért a szülőknek arra kell törekedniük, hogy gyerekeik saját képességeikkel, megértésükkel tudják beépíteni az üzeneteket. Fontos, hogy türelmes párbeszéddel hassanak rájuk, mert így tudják kifejleszteni bennük ezt a pozitív képességet az üzenetek beépítésére. A korlátok felállítását is meg lehet velük beszélni ezen a kommunikációs úton. (Sz. n. 3, 2009, 8. o.)

A kívánt üzenetek beépítésének módja a nevelés kérdéskörébe tartozik. „A nevelési stílusnak két fontos összetevője van, az egyik a kontroll, a másik a kapcsolat nyíltsága (demokratizmusa). Kontroll alatt a gyermek feletti ellenőrzést (a jutalmazást, büntetést, a cselekvések megengedését, megtiltását értjük), míg a demokratizmus a gyermekek döntésekbe való bevonását jelenti.” (Sz. n. 7, 2010. 12. 27.)

A Thomas Gordon Tanítsd gyermeked önfegyelemre című könyve alapján íródott jegyzetből tudhatjuk meg, hogy van nevelési módszer, mely a negatív viselkedéseket nem engedi a felszínre jönni, például az agressziót, haragot, mert a szülő megtiltja a gyermeknek ezek kifejezését. Ebből az érzelmek elfojtása következik. Az elfojtott érzelmek később szorongásban fognak megnyilvánulni. Továbbá előfordul a szülő elutasító magatartása gyermekével szemben. Ez közeledési törekvésének, függőségi igényének elutasítását jelenti, mely azt vonja maga után, hogy a gyerek nem azonosul szülőjével, nem fogadja el, nem követi, és később nem fog azonosulni értékrendjével. „Az így felnövekvő gyermekek serdülőkorukra erőteljes függőségi szorongást mutatnak, rossz lesz a kapcsolatuk a szüleikkel, nem fordulnak hozzájuk tanácsért, problémáikat nem beszélik meg velük. Ezek a gyermekek, fiatalok kapcsolati igényeiket máshol próbálják kielégíteni, ami könnyen sodorhatóvá teszi őket, könnyen kerülhetnek a társadalom számára nem kívánatos körökbe.” (Sz. n. 7, 2010. 12. 27.)

A szeretetteljes nevelés biztonságot nyújt a gyermek számára, aki ebben a légkörben fejezheti ki érzelmeit annak a biztos tudatában, hogy nem veszítheti el szülei feltétel nélküli szeretetét. Az elfogadás és a biztonságérzés az, amire mindenkinek szüksége van; a gyermek is ezt keresi, s ha ezt otthon megkapja és úgy nő fel, hogy fontosnak érzi magát, van önbecsülése, pozitívan gondolkodik magáról, tudja, hogy szeretik.

Leszögezhetjük Campbell alapján, hogy egy gyermek számára az otthon légköre az egyik legfontosabb tényező, amely alakítja önbecsülését és énképét. Egy fiatalból akkor válik érett és egészséges felnőtt, ha helyesen gondolkodik önmagáról, van önbecsülése, ha jól érzi magát a bőrében. „Az önmagunkról alkotott kép és a saját magunkkal kapcsolatos érzések nagyrészt azokból a képekből és érzésekből állnak össze, amelyek családtagjaikon tükröződnek – amit az arckifejezésükön látunk, a hanghordozásukból kihallunk, és a cselekedeteikből tapasztalunk. Ezek a tükörképek lassanként belénk ivódnak, részünkké válnak, úgy formálódunk fokozatosan azzá, akinek a családi tükörben látjuk magunkat.” (Campbell, 2007, 41. o.)

A családi légkör és a szülőktől kapott szeretet meghatározó a gyermek életében, mert ez formálja énképét. A fiatal önbecsülése, önértékelése meghatározó lehet abban, hogy kialakul-e deviáns viselkedés, vagy sem. Mivel az önértékelés kulcsfontosságú, ezért a hatásos prevenció is ezen a területen kíván útbaigazítást adni a fiataloknak, amit a későbbiekben a prevenciós programok célkitűzéseinél, illetve az órák anyagában is nyomon követhetünk. A szülők szerepe felbecsülhetetlen; a Kornéliusz-drogprevenciós programnál majd látni fogjuk, hogyan lehet az egész családra kiterjedően, pozitív módon hatni a prevencióval.

A dolgozat további részében a pedagógus szerepéről olvashatunk, majd kitérünk a két vizsgált prevenciós program módszerének bemutatására, összehasonlítására. Ezek a programok a Fiatalok az Élet Küszöbén, valamint az Úszóleckék az árral szemben. Ezekben a fejezetekben található a programok céljának, módszertanánkak leírása, továbbá betekintés a tanagyagba, valamint az iskolán kívüli tevékenységekről is szó esik. A kutatás során interjúk és kérdőívek is készültek, melyek az Úszóleckék az árral szemben program vizsgálatát segítették. Végül pedig még egy részlet a dolgozat befejezéséből.

A dolgozat a drogprevencióval foglalkozott, mely egy szükség terület ma Magyarországon. Szociológusok szerint a deviáció megelőzésére és kezelésére hivatott intézményrendszer a már kialakult, megszilárdult, és olykor már visszafordíthatatlan deviációkkal kényszerül foglalkozni, úgy, hogy gyakorta kizárólag a deviáns viselkedésre, nem pedig a deviáns személyiségre összpontosítja figyelmet. A prevenció a gyenge láncszem, és épp a legfontosabb terület, a megelőzés gyenge lábakon áll, írja Pataki. (Pataki, 2010. 03. 01.) Tehát nagy szükség van a prevencióra, és arra, hogy a már meglévő és bevált programok, ahogy azt a dolgozatban láthattuk, minél szélesebb körben elterjedjenek. Az iskolának ebben szignifikáns befolyásoló szerepük van, illetve lehetne. A jól előkészített prevenció, mely a gyermek személyiségével, és értékek átadásával foglakozik, sikeres és eredményes; ám, ha nem áll meg az iskolásokkal való foglakozásnál, hanem bevonja szüleiket is, úgy jelentős, egész családokra kiterjedő változásokat, eredményeket érhet el, ahogy ez a Kornéliusz program esetében is történt. Láthattuk azt is, hogy az értékekre szükség van, illetve a problémák gyökerét megragadó prevencióra.