Dr. Komesz Mátyás: A teremtés-elbeszélések üzeneteiből  6. - Az ember teremtéséről  - 1.

AJÁNLÓ

A cikket azoknak ajánlom, akik el kívánnak mélyülni a teremtés-tanítások szövegeiben,

hogy megbízható úton jussanak el a bennük található isteni üzenetekhez. A szakszerűséggel

alátámasztott hit útjára hívom a kedves Olvasót. A bibliai szövegeket a legtöbbször az úgy

nevezett Tanulmányozó Biblia fordításából vettem, amely az eddig általam hozzáférhető

fordításoknak a héber szöveggel való egybevetésével készült 1992 óta napjainkig.

EZEKRE A KÉRDÉSEKRE KERESSÜK A VÁLASZT 

A teremtés-elbeszélések üzeneteiből - 6. Az ember teremtéséről - 1.

A Biblia elrejtett kincsei...

Sorozatunk előző cikkében az első teremtés-tanításnak az állatok teremtéséről szóló

üzeneteit vettük szemügyre. Átgondoltuk, hogy az állatok teremtéséről szólván miért a

nagy víziállatokkal és a madarakkal kezdi a tanítást. Láttuk, hogy az elbeszélés szerkezete

is indokolja ezt, meg az is, hogy a bibliai időkben, de ma, a minket körülvevő népek

hiedelemvilágában is nagy szerepet játszottak ezek a nagy víziállatok és a madarak. Azt is

láttuk, hogy az elbeszélés szerkezete ad magyarázatot arra is, hogy miért sorolja az elbeszélés

a 6. napra a szárazföldi állatok teremtését. Átgondoltuk a "hozzon elő a föld" fordulatot,

valamint a "fajtájuk szerint" kifejezést, továbbá az "és szólt Isten:... – és úgy is lett"

mondatpárban megjelenő isteni üzeneteket. Arról is olvastunk, hogy milyen nagy hangsúlyt

jelent az állatok teremtésénél kétszer is megjelenő "és látta Isten, hogy ez jó" formula.

Mindezeket átgondolva, és engedve, hogy Isten áldott üzenetei a szívünkig hatoljanak,

érdemes az állatok teremtésével kapcsolatban kissé kitekintenünk a második teremtés-

tanításra, ahol egészen más összefüggésben és üzenettel olvasunk az állatok teremtéséről.

1.7.3. A második teremtés-tanítás állatokról szóló része (1M 2,18-20)

A bibliai szöveg

"És szólt az ÚRISTEN: Nem jó az embernek egyedül lennie – alkotok neki segítőt, hozzá illőt.

Formált tehát az ÚRISTEN a földből minden mezei vadat és minden égi madarat, és odavitte

az emberhez, hogy lássa, minek nevezi el, mert minden élőlénynek az a neve, aminek az ember

elnevezi. Nevet adott tehát az ember minden állatnak, az ég madarainak és minden mezei

vadnak, de az ember számára nem talált segítőt, hozzá illőt."

A. "És szólt az ÚRISTEN"

Talán meglepő számunkra hirtelen belecsöppenünk a második teremtés-tanítás (1M

2,4a-4,26) világába és szóhasználatába, amely egészen más, mint az első teremtés-tanításé.

A szituáció is más. Az ÚRISTEN már “megformálta az embert, a földből való port, majd

az orrába lehelte az élet leheletét, és élőlénnyé lett az ember. És kertet ültetett az ÚRISTEN

Édenben, napkelet felől, és oda helyezte az embert, akit formált". (1M 2,7-8). Egészen más

a leírás, egészen más a lények teremtésének sorrendje, mint az első teremtés-tanításban.

A bibliai szövegnek ezek a feltűnő és könnyen belátható jellemzői vezettek oda, hogy

fölismerhetjük: sem az első, sem a második teremtés-tanítás irodalmi formája nem helyszíni

tudósítás, hanem sokkal inkább képekben gazdag történettel való tanítás a teremtő Istenről,

a teremtésről, a teremtményeiről és még több másról is. Mondatról mondatra végig fogjuk

még elemezni ezt a második teremtés-tanítást is – ha úgy akarja Isten, és élünk (Jak 4,15) –,

most csak az állatok teremtésével kapcsolatban teszünk egy tanulságos kirándulást a második

teremtés-tanításba.

Szembe kell néznünk mindjárt az ebben a teremtés-tanításban szereplő Isten-névvel

is, amelyet a magyar fordítások általában az ÚRISTEN formában adnak vissza. (A Magyar

Bibliatanács fordítását követve csupa nagy betűvel írom, mindjárt kiderül, hogy miért.)

Héberül Istennek a csipkebokor-jelenet (2M 3-4) óta megismert új nevével találkozunk

itt, a JHWH-val, amelynek a csipkebokor-jelenet elemzéséből kapott jelentése rendkívül

sokatmondó: AZ ÖRÖKKÉVALÓ ÉS MINDENHATÓ ISTEN, AKI MINDIG VELED

VAN. Ezt az izraeliták által évszázadok óta ki nem mondott nevet zsidó fordításokban

Örökkévalónak, a LXX fordítás nyomán a legtöbb fordításban ÚR-nak olvashatjuk, de kb.

ötven éve már több fordítás kiírja a legvalószínűbb hangzását is Jahwe vagy Jahve formában.

A kiejtés azért bizonytalan, mert a héberben nincsen ilyen szó, ez tehát egy különleges

név, ebből a szempontból is, Ábrahám és Izsák és Jákob Istenének a neve a Mózesnek

adott megbízatástól kezdve.(1) Azért szerencsés az URAT csupa nagy betűvel szedni, hogy

azonosíthassuk, hogy a JHWH név “fordítását" olvassuk, és valójában a teljes értelmet értsük:

AZ ÖRÖKKÉVALÓ ÉS MINDENHATÓ ISTEN, AKI MINDIG VELED VAN.

Miért használja a második teremtés-tanítás az ÚRISTEN Isten-nevet (amelyet a kígyó

következetesen nem veszi a szájára...!), az első teremtés-tanítás pedig miért nem? Elégedjünk

meg most annyival, hogy ez a kérdés a Szentírás-tudománynak egy nagyon fontos kutatási

témája. A szöveg mélyreható elemzése alapján a kutatók jelentős része alapvető dolgokban

egyetértésre jutott, én is közéjük tartozom, de hozzá teszem, hogy eredményeik még nem

minden bibliaolvasót győztek meg, ezért ezt az eredményt most nem részletezem.

B. "Nem jó az embernek egyedül lennie..."

Kissé meglepő ez a mondat az első teremtés-tanítás után olvasva, hiszen az első

teremtés-elbeszélésben azt olvassuk, hogy Isten “a saját képmására teremtette őt (az embert),

férfinek (hősnek) és nőnek (átfúrtnak) teremtette meg őket." (1M 1,26-28) Nincs ellentmondás

a két állítás között? Kibékíthetetlen ellentmondás volna, ha helyszíni tudósítást olvasnánk.

Mivel azonban képekben és szimbólumokban gazdag "történettel tanítást" olvasunk, ez

az ellentmondás eltűnik.. Az első teremtés-elbeszélésben ez a történettel tanítás közvetíti

Istennek azokat az üzeneteit a Teremtőről, a teremtésről, a teremtményekről, amelyek közül

már sokat elolvashattunk az eddigiekben, és fogunk még a továbbiakban, a második teremtés-

elbeszélés pedig az emberre összpontosít, és tanít arról, hogy Isten az Ővele való bensőséges

életközösséggel ajándékozta meg az embert, bemutatja a férfi és a nő Istentől elgondolt

egységét a házasságban, valamint tájékoztat arról is, hogy az ember szembefordult Istennel.

A mondat, hogy “nem jó az embernek egyedül lennie" máig érvényes, vitathatatlan

megállapítás. Olyanformán is megfogalmazhatjuk, hogy "az ember társas lény", vagy még

inkább, hogy a férfi és a nő a házasságban egymást kiegészítve egységes egésszé, házaspárrá

válik, ami egy merőben új dimenzió az eddigi “egyedüli" állapotukhoz képest.(2) Mindjárt

hozzáteszem, hogy ezzel nem az “ötven éves szinglit" akarja Isten üzenete összetörni, és

nem azzal akarja a padlóra küldeni, hogy "azért vagy még mindig egyedül, mert elszúrtad

az életedet! Nincs már semmi esélyed a normál életre!" vagy ehhez hasonlók. Hiszen Isten

általános tervét állítja elénk a Biblia, de tudatosítanunk kell, hogy minden általános terv vagy

törvényszerűség minden egyes személyre egyéni módon érvényes. Isten nem szabványt ad és

erőltet ránk, hanem minden egyes embert egyénileg hív az Ővele való személyes és egyéni

kapcsolatra. Ezért nagyon kell vigyáznunk arra – és ez Isten üzenete ebben a szakaszban is –,

hogy az emberre és az életére vonatkozóan csak nagyon óvatosan és körültekintően szabad

általános megállapításokat tennünk, mert minden ember egy külön világ. Túlságosan sok

kárt okoztak már emberekben és embereknek durva és átgondolatlan általánosítások. Kérem

kedves Olvasómat, hogy ezt ezekben az elemzésekben is tartsa szem előtt, és legyen velem

szemben is elnéző, sőt figyelmeztessen is, ha átlépném ezt a hasznos szabályt!

C. "...alkotok neki segítőt, hozzá illőt..."

Isten kreativitására, problémákat megoldó képességére mutat a bibliai mondat

folytatása: “alkotok neki segítőt, hozzá illőt." Isten tehát nem áll meg a probléma

megállapításánál, a diagnózisnál, hanem megoldást is ad rá. – Ez is fontos isteni üzenet a

második teremtés-tanításból. (A részletes kifejtésre majd akkor kerül sor, amikor az 1M 2,18-

25 isteni üzeneteit fogjuk feltárni. )

D. "...minden mezei vadat és minden égi madarat..."

A tanító-történet azonban váratlan fordulatot vesz, ami meglepheti az Olvasót, vagy

akár humorosan is hat: “Formált tehát az ÚRISTEN a földből minden mezei vadat és minden

égi madarat, és odavitte az emberhez..."

A Biblia közel-keleti kultúrájához képest a mi, “nyugati" kultúránkban erre azt

mondanánk: "Kísérletezik Isten? Ráadásul az állatokkal? Hát nem tudja, hogy az embernek

az állat sohasem lehet adekvát társa? Pláne hozzáillő?" A közel-keleti kultúrában azonban

teljesen nyilvánvaló, hogy Isten nem kísérletezik, nem próbálkozik, hanem tanít arra,

hogy az embernek az állat nem megfelelő segítő (bizonyos konkrét feladatokra igen, de

igazi életközösségre semmiképp), főként nem hozzáillő. A Bibliában található közel-keleti

kultúrában élők – a történettel tanítás irodalmi műfajában – nem ragadnak le a betűnél, hanem

megértik a tanulságot. Nekünk is rá kell hangolódnunk erre a műfajra és “el kell engednünk a

betűt", hogy a történet tanulságára összpontosíthassunk. Pál apostol is ilyen értelemben óvja

korinthoszi testvéreit, akik már – hozzánk hasonlóan – a nyugati kultúrában éltek: “a betű

megöl, a Lélek azonban megelevenít." (2Kor 3,6)

Mi a tanulság, az isteni üzenet az állatok teremtésének a második teremtés-tanításban

található szövegéből?

E. "...de az ember számára nem talált segítőt, hozzá illőt."

Nagyon rövidre fogva azt mondhatom, hogy ez a kis epizód egy máig is nagyon

fontos és érvényes isteni üzenetet hordoz, amit a második teremtés-tanítás szavaival foglal

össze az Istentől ihletett bibliai szöveg: “de az ember számára nem talált segítőt, hozzá illőt".

Más szavakkal így is megfogalmazhatjuk: az állattal való kapcsolat nem ér föl egy emberrel

kialakított életközösséggel.(3) Sem a házastárs – amiről itt elsősorban szó van –, sem az utódok

vonatkozásában.

A második teremtés-tanításhoz tett rövid kitérőnk után térjünk vissza az első teremtés-

tanítás himnuszához, amely így zárja le az állatok teremtésének szakaszát: “És megalkotta

Isten a szárazföldi vadakat fajtájuk szerint, a barmokat fajtájuk szerint, és a földön csúszó-

mászó mindenféle állatot a fajtája szerint. És látta Isten, hogy ez jó." (1M 1,25)

Az eddigiek után lehet, hogy várnánk a már megszokott "nap-formulát": "És lett este,

és lett reggel, a hatodik nap" , de ez a formula még várat magára. Vajon miért? – A kérdésre

nem kapunk konkrét választ a bibliai szövegből, de a következő mondat óriási jelentőségű a

számunkra, mert az ember teremtéséről szóló szakasz következik:

1.8. Az ember teremtéséről (1M 1,26-3)

Kétségtelen, hogy az első teremtés-tanítás egyik csúcspontja az ember teremtéséről

szóló szakasz. Tanulni lehet az első teremtés-tanítás kompozíciójából. Ennek részleteit

itt nincs alkalom kifejteni. Mégis megemlítem, hogy különös hangsúlyt kap az ember

megteremtésének a leírása, mint első nagy hangsúly, amelyhez az elbeszélés csattanója, a

hetedik nap megszentelése mint második nagy hangsúly kapcsolódik. Nem túlzok, ha azt

írom: ez a szöveg-felépítés igazán művészi kompozíció.

1.8.1. A bibliai szöveg (1M 1,26-31)

26 És szólt Isten: "Alkossunk embert a saját képmásunkra, hozzánk hasonlóvá! Uralkodjék a

tenger halain, az