Dr. Komesz Mátyás: A teremtés-elbeszélések üzeneteiből  5. - Az állatok teremtéséről

1.7. Az állatok teremtéséről (1M 1,20-25; 2,18-20)

A növények teremtése után az első teremtés-tanítás nem az állatok teremtéséről ír, hanem – nyilván a saját szerkesztési elveit követve – a világítók teremtéséről és az égboltozatra helyezéséről. Ezek után tér rá az első teremtés-tanítás az állatok teremtésére. A veretes bibliai szöveg ezúttal is elgondolkodásra késztet.

1.7.1. A bibliai szöveg első része (1M 1,20-23)

“És szólt Isten: Pezsdüljenek a vizek élőlények nyüzsgésétől, és madarak repdessenek a föld felett, az égbolt alatt! És megteremtette Isten a nagy víziállatokat, és a vizekben nyüzsgő mindenféle élőlényt a fajtájuk szerint, és mindenféle szárnyas repdesőt a fajtájuk szerint. És látta Isten, hogy ez jó. (1M 1,4.10.12.18.25.31) És megáldotta azokat Isten mondván: Szaporodjatok, sokasodjatok és töltsétek be a tenger vizeit! A madarak is sokasodjanak a földön!

És lett este és lett reggel: ötödik nap.”

 

A. “És szólt Isten” – Egészséges ritmus

Az “És szólt Isten” fordulattal az előzőekben már foglalkoztunk. De első olvasásra is szembetűnő, hogy a gyakran ismétlődő formula igazából nem fárasztó, hanem inkább ünnepi lendületet ad a veretes szövegnek, amely igazi himnusz. A népi hagyományok kutatói (köztük Erdélyi Zsuzsanna) ma már jól tudják, hogy az ilyen fajta formulák a szóbeli hagyományozás mindenütt bevált, sőt elengedhetetlen eszközei. Ha a valamennyiünket magával sodró rohanásban ezt a tényt tudatosítjuk, nekünk is segíteni fog, hogy magunkévá tegyük az életünk és egészségünk számára annyira fontos “isteni ritmust”, amelyet az első teremtés-tanításban is megtalálunk.

B. “Pezsdüljenek..., repdessenek...” – Isteni frissesség

Megragadó az ebben a szakaszban található eleven dinamika. A következő kifejezésekre gondolok: “Pezsdüljenek a vizek élőlények nyüzsgésétől, és madarak repdessenek a föld felett, az égbolt alatt!” Továbbá: “a vizekben nyüzsgő mindenféle élőlényt” és a “mindenféle szárnyas repdesőt”. Kétségtelenül dinamikus kifejezések szójáték-kavalkádja ez. Konkrétan is be szeretném mutatni a héber szöveg magyarul visszaadhatatlan megoldásait. Vegyük sorra a mondatokat!

a. “Pezsdüljenek a vizek élőlények nyüzsgésétől...!” – A héber szöveg tükörfordítása ilyenféle lenne: “Nyüzsögjenek a vizek élőlények nyüzsgésétől!” (vagy “Pezsdüljenek a vizek élőlények pezsgésétől!”).

b. “madarak repdessenek a föld felett, az égbolt alatt!” – A héber szöveg tükörfordítása ilyen lenne: “repdesők repdessenek a föld felett!”

c. “és a vizekben nyüzsgő mindenféle élőlényt” – Ennek tükörfordítása így adható meg: “és a vizek mindenféle élőlényeit, nyüzsgőket-hüllőket, amelyek teljesen pezsegnek-nyüzsögnek!”

d. “mindenféle szárnyas repdesőt” – Ennél már a fordításba belevettem a tükörfordítást, de érdemes fölidéznünk a Vizsolyi Biblia remek megoldását: “és minden repeső szárnyas állatokat”.[1].

Istennek az utánozhatatlan és az ő lényegéhez tartozó frissességét fedezem föl ezekben az eleven kifejezésekben. Azért is mutatok rá erre, mert igen sok emberben olyan Isten-kép él, amely ennek a friss, eleven, találékony, fantáziadús, vidám Istennek éppen az ellenkezője, és inkább megkövült szabályrendszer végrehajtójához, vagy egy élettelenül merev törvénycsőszhöz hasonlít. Szeretném, ha ez a néhány mondat közelebb vinne valamennyiünket Isten páratlan elevenségéhez és frissességéhez.

C. Miért a vízi állatokkal és a madarakkel kezdi?

A bemutatott bibliai szöveg az állatok teremtéséről szóló tanítását a vízi állatok és a madarak teremtésével kezdi. Vajon miért? És milyen isteni üzenetek következnek ebből?

1. Szerkezeti ok

A választ egy szerkezeti ok átgondolásával kezdeném. Rózsa Huba – összefoglalva több bibliakutató eredményeit (Brueggemann - Coats - Scharbert - Seebass - Soggin - Wenham - Westermann - Zimmerli - és mások) – a következőképpen vázolja fel az első teremtés-tanítás szerkezetét (Rózsa [2002] 73-74.o.):

Ég és föld teremtése (felirat) (1. vers)

a teremtés háttere, ill. ellentéte a káosz  (2. vers)

                                   SZÉTVÁLASZTÁS                                     BENÉPESITÉS

                        1. nap: világosság, sötétség                           4. nap: égitestek

                     2. nap: égbolt, alsó-felső vizek                      5. nap: tengeri állatok, madarak

                     3. nap: szárazföld-tenger                               6. nap: szárazföldi állatok

                                 növények                                                       ember

7. nap: a nyugalom napja,

az ég és a föld teremtésének története (záró vers) (2,4a vers)

 

AZ ELSŐ TEREMTÉS-TANÍTÁS SZERKEZETE RÓZSA HUBA KÖNYVÉBEN

 

Ennek alapján felismerhető egy szerkesztési indok.[2] Az idézett szerző a táblázat baloldalán felsorolt “teremtési akciókat” a szétválasztáshoz, a jobboldaliakat a benépesítéshez sorolja. Ennek az érvényessége nem minden “nap-párnál” egyértelmű (pl. a növények a szétválasztás-oszlopba kerültek, pedig a benépesitéshez tartoznának), de nagyban-egészben helytállónak tűnik.[3] Ebből pedig könnyen fölismerhető, hogy a 2. napra sorolt vizek szétválasztásának az 5. napra sorolt tengeri állatok felelnek meg, ugyanígy a 2. napra sorolt égboltozatnak az 5. napra sorolt madarak, és csak a 3. napra sorolt szárazföld-tenger szétválasztásnak felel meg a 6. napra sorolt szárazföldi állatok és az ember teremtése. Mivel pedig köztudott a szentírástudományban, hogy a bibliai szövegek nagyon tudatosan megfogalmazott írások, átgondoltan megszerkesztett, művészi kompozíciók. Ez a felismerés már önmagában is indokolja, hogy az állatok teremtését az első teremtés-tanítás miért a víziállatokkal és a madarakkal kezdi.

Milyen ISTENI ÜZENETET foghatunk fel mindebből?  Azt mindenképpen, hogy a bibliai szöveg írója – Isten ihletésének engedve – milyen ámulattal ismeri föl Isten teremtő munkájában a RENDSZERT és a RENDET. Már korábban is említettem, hogy az ókori ember számára a teremteni szó első sorban nem a “nem volt semmi - létrejött valami” gondolatot hordozta, hanem a “kaotikus állapotok uralkodnak - bámulatos rend jött létre” gondolatot. De az ókorban is, napjainkban is nem győzünk csodálkozni a teremtett világban fölfedezhető bámulatos renden, célszerűségen, összefüggéseken.[4] Mit mond el mindez Istenről, a világ Teremtőjéről? Azt mindenképpen, hogy őbenne magában páratlan rend, célszerűség van jelen. Valamint azt is, hogy olyan összefüggésben szemléli a dolgokat és személyeket, amely messze túlmutat azokon az összefüggéseken, amelyeket mi, emberek fölfedeztünk a világmindenség általunk megfigyelhető részének a tanulmányozása során. Egy barátomtól hallom ezt sokszor ilyen formán: `Milyen nagy művész Isten!? Nem fantasztikus?´ Ez pedig igazi isteni üzenet magáról Istenről, a világ Teremtőjéről.

2. Félve tisztelt, sőt rettegett szörnyek

Az imént tárgyalt “szerkezeti ok” átgondolása után is él bennünk a kérdés: Milyen oka lehet még, hogy a víziállatok és a madarak teremtésével kezdődik az állatok teremtéséről szóló tanítás az 1M 1-ben? A kérdésen gondolkodva joggal juthat eszünkbe az is, amit már korábban is érintettünk: ezen állatok közül kerültek ki az Izrael környezetében élő népek ijesztő szörnyei, amelyeket a fordítások különböző néven adnak vissza (tengeri szörny, kígyó, sárkány), de a héber szöveg az itt használt nagy víziállatok [héberül: - hattannínim haggödólím] névvel illet. (Lásd Jób 7,12; 9,13; 26,12; Zs 91,3; Ézs 27,1; 51,15; Ez 29,3; 32,2; stb.) Ehhez hasonló nagy víziállat  a Leviátán is [héberül: -liwjátán][5], amelyet a fordításokban olykor krokodilnak is olvashatunk, de szövegünkben a 21. versben szereplő a vizekben nyüzsgő élőlény (= hüllő-krokodil-kígyó) kategóriájába tartozik. Isten kétféle üzenetére figyeltem fel ebben az igeversben.

a. Az egyik az, hogy ezektől az emberre annyira veszélyes nagy víziállatoktól és a vizekben nyüzsgő élőlényektől Isten meg tud védeni minket. Hogyan? Nem egy mondatos téma. Az első teremtés-tanítás ezeket a szörnyeket Isten teremtményeinek mondja, nem pedig szörnyeknek, és hozzáteszi – visszatérő refrénként –, hogy látta Isten, hogy ez jó. Joggal merül fel a kérdés: Hogyan lehetnek jók a tengeri szörnyek, a Leviátán, a szörnyű csúszómászók, kígyók, sárkányok, krokodilok?! Az 1M 1 szerint Isten kezéből ezek jó teremtményekként kerültek ki. Ezt a bibliai szöveg erőteljesen hangsúlyozza. Hogyan tudjuk helyesen kezelni ezeket az életveszélyes állatokat? Csak úgy, ha Isten él bennünk (lásd 1M 2), és Tőle vesszük át ezen állatok kezelésének a “használati utasítását”. Erről szól az 1M 1,26. és 28. versben olvasható parancs az első teremtés-tanításban az ember számára: “Uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon és az egész földön és a földön csúszó mindenféle csúszó-mászón... Szaporodjatok, sokasodjatok és töltsétek be a földet! Hajtsátok uralmatok alá, és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön csúszó mindenféle állaton!” A második teremtés-tanítás azonban és az őstörténet további része (1M 2-11) beszámol arról, hogy amikor az ember “önállósítja” magát, és az Istentől független létmódot választja, tehát úgy dönt, hogy nem Istennel, hanem Isten nélkül akarja élni az életét (lásd 1M 2-4), akkor az Istennel való közösségben továbbra is jó teremtményként kezelhető veszedelmes állatokat már nem tudjuk megfelelően kezelni. Két okból is. Egyrészt nem érzékeljük, nem fogjuk fel Istennek az útmutatásait, amelyek pedig létfontosságúak volnának a számunkra. Másrészt az Istennel való bensőséges életközösség visszautasításával (ezt írja le az 1M 3-4) a feje tetejére állt a világ, és Istennek a teremtményei kezelhetetlenek az ember számára, holott az “eredeti terv” szerint – amit az 1M 1-2-ben olvasunk – az ember ezen állatok fölötti uralomra (útmutatásra - tervezésre - gondoskodásra - védelemre) kapott megbízatást. [6]

b. A másik isteni üzenet hasonlóan nagy horderejű. Valódi hitvallás, hogy az első teremtés-tanítás ezeket a víziállatokat Isten teremtményeinek mondja, nem pedig szörnyeknek. Hogyan lettek ezekből szörnyek az ókori és – sajnos – a mai emberek hidelemvilágában is? A részletes elemzéssel nagyon sok szaktudomány foglalkozik, ennek összefoglalására most nem vállalkozhatom. A bibliai üzenet azonban ezen elemzések elvégzése nélkül is fölvázolható. Isten ugyanis nem a halálra, hanem az életre teremtette az embert. Az élet lehetőségét Isten azzal szerezte vissza számunkra, emberek számára (és ezáltal az egész teremtett világ számára is), hogy Urunk Jézusban emberré vált, kifizette a lázadásunkkal saját magunkra zúdított megfizethetetlen adósságunkat (lásd Mt 18 és az egész újszövetségi Bibliát), és megadta a lehetőséget számunkra, hogy visszatérjünk Istenhez, és ővele, sőt őbenne akarjunk élni, vagy ami ugyanezt jelenti, ő éljen mibennünk. (1M 3,15-től a Jel 20-22-ig az egész Biblia lényegében erről szól.) Ha megismerjük és elfogadjuk ezt az isteni megoldást, akkor meg is tapasztalhatjuk, hogy ez az Istenben való élet (vagy másképpen fogalmazva: Istennek az élete mibennünk) olyan élet, amihez képest az Isten nélküli élet nem is élet. Amennyiben pedig Isten él mibennünk, akkor őtőle tudjuk, hogy létezik a szellemi Istennek olyan szellemi természetű ellensége, sőt ellenségei is, akit az újszövetségi iratok is Sátánnak, ördögnek, őskígyónak, sárkánynak, szellemi hatalmasságoknak, a sötétség világbíróinak stb. neveznek, és aki már az őstörténetben is megjelenik kígyó képében. Urunk Jézus kijelentette, hogy legyőzte ezt a gonosz szellemi hatalmat, (Lk 10,18; Jn 16,33; Fil 2,5-11; stb.) de ez a győzelem elsősorban azt jelenti, hogy nekünk is küzdenünk kell vele (lásd Ef 6; stb.) és csak akkor győzünk Ővele együtt, ha megmaradunk Őbenne és Ő mibennünk. (Jn 15,1-5) Ilyenformán élve nem lesznek a számunkra a nagy víziállatok és Istennek semmilyen más teremtménye sem szörnyek, amelyek okkult hiedelem-világban élő embereket régen is, ma is megtéveszthetnek.

D. “És látta Isten, hogy ez jó.”

A bibliai szöveg olvasásában, és az elemzés során ismét az első teremtés-tanítás egyik refrén-mondatához értünk el: “És látta Isten, hogy ez jó.” Ennek a tartalmát már a világosságról szóló üzenet elemzésekor kifejtettem, meg az imént is utaltam rá. Egy hangsúlyra azonban még föl szeretném hívni a figyelmet.

Az állatok teremtését az első teremtés-tanítás “két lépésben” írja le. Külön ír a nagy víziállatokról, a vizekben nyüzsgő mindenféle élőlényről és a szárnyas repdesőkről (20-23. versekben), és külön – a 24-25. versekben – a szárazföldi állatok teremtéséről. Miért két csoportban, sőt két külön napra sorolva (ötödik és hatodik nap) ír erről az első teremtés-tanítás? Ennek okai közül egyet már láthattunk a “szerkezeti ok” bemutatásánál. Most azt szeretném kiemelni, hogy az állatok teremtésének leírása során kétszer előforduló refrén:  És látta Isten, hogy ez jó  (1M 1,21 és 25) egy igen nagy NYOMATÉKOT fejez ki, mint annyiszor az ókori iratokban és a bibliai szövegekben. Miért ez a nagy hangsúly? Arra is következtethetünk, hogy az ókori ember sokkal jobban ki volt szolgáltatva az állatok támadásainak, mint a mai ember, ráadásul akkor is, ma is, nagyon sok balhiedelem révén – igen gyakran okkult tevékenységgel párosulva – okoztak és okoznak ezek a “szörnyek” rengeteg problémát nekünk, embereknek. Nem csupán fizikai hatásokra gondolok, hanem sokkal inkább pszichés vagy akár lelki-szellemi hatásokra is, mint például az “asztrális utazás”, a horoszkóp, a kártékony mesék stb. Akkor is, ma is tehát nagyon fontos hangsúlyozni – és ezt teszi az áldott bibliai szöveg – hogy ezek a szörnyeknek is nézhető állatok Isten teremtményei, méghozzá jó teremtményei. De hogy a mi számunkra is jók legyenek, ahhoz elengedhetetlen, hogy Isten éljen mibennünk.. Annak az embernek, akiben Isten él, nincs oka, hogy féljen a “szörnyektől”.

E. “...fajtájuk szerint...”

Az 1M 1,21. szövegében ezt olvassuk: “És megteremtette Isten a nagy víziállatokat, és a vizekben nyüzsgő mindenféle élőlényt a fajtájuk szerint, és mindenféle szárnyas repdesőt a fajtájuk szerint.” – Mit ért a bibliai szöveg az ismétlődő “fajtájuk szerint” kifejezésen? A növények teremtésénél is olvashattunk hasonló formulát (az 1M 1,11-12-ben háromszor szerepel a “fajtájának megfelelő” formában), de az elemzésével mindmáig adós maradtam.

Sokan tekintették már ezt a formulát természettudományos üzenetnek a Bibliából Carl von Linné (1707-1778) előtt is, meg azóta is. Az előzőekben már bemutattuk, hogy a Biblia nem természettudományos üzeneteket hordoz, hanem az ókori ember világképében mondja el Istennek az életünkre szóló áldott üzeneteit az akkori embereknek is, a maiaknak is.

Mit ért a bibliai szöveg a “fajtájuk szerint” vagy a “fajtájának megfelelő” kifejezésen? A bibliai szövegek legmegbízhatóbb magyarázója maga a bibliai szöveg. Hittel valljuk, hogy a Biblia minden egyes betűjét Isten ihlette. Csakhogy sokszor ne