Dr. Komesz Mátyás: A teremtés-elbeszélések üzeneteiből  5. - Az állatok teremtéséről

1.7. Az állatok teremtéséről (1M 1,20-25; 2,18-20)

A növények teremtése után az első teremtés-tanítás nem az állatok teremtéséről ír, hanem – nyilván a saját szerkesztési elveit követve – a világítók teremtéséről és az égboltozatra helyezéséről. Ezek után tér rá az első teremtés-tanítás az állatok teremtésére. A veretes bibliai szöveg ezúttal is elgondolkodásra késztet.

1.7.1. A bibliai szöveg első része (1M 1,20-23)

“És szólt Isten: Pezsdüljenek a vizek élőlények nyüzsgésétől, és madarak repdessenek a föld felett, az égbolt alatt! És megteremtette Isten a nagy víziállatokat, és a vizekben nyüzsgő mindenféle élőlényt a fajtájuk szerint, és mindenféle szárnyas repdesőt a fajtájuk szerint. És látta Isten, hogy ez jó. (1M 1,4.10.12.18.25.31) És megáldotta azokat Isten mondván: Szaporodjatok, sokasodjatok és töltsétek be a tenger vizeit! A madarak is sokasodjanak a földön!

És lett este és lett reggel: ötödik nap.”

 

A. “És szólt Isten” – Egészséges ritmus

Az “És szólt Isten” fordulattal az előzőekben már foglalkoztunk. De első olvasásra is szembetűnő, hogy a gyakran ismétlődő formula igazából nem fárasztó, hanem inkább ünnepi lendületet ad a veretes szövegnek, amely igazi himnusz. A népi hagyományok kutatói (köztük Erdélyi Zsuzsanna) ma már jól tudják, hogy az ilyen fajta formulák a szóbeli hagyományozás mindenütt bevált, sőt elengedhetetlen eszközei. Ha a valamennyiünket magával sodró rohanásban ezt a tényt tudatosítjuk, nekünk is segíteni fog, hogy magunkévá tegyük az életünk és egészségünk számára annyira fontos “isteni ritmust”, amelyet az első teremtés-tanításban is megtalálunk.

B. “Pezsdüljenek..., repdessenek...” – Isteni frissesség

Megragadó az ebben a szakaszban található eleven dinamika. A következő kifejezésekre gondolok: “Pezsdüljenek a vizek élőlények nyüzsgésétől, és madarak repdessenek a föld felett, az égbolt alatt!” Továbbá: “a vizekben nyüzsgő mindenféle élőlényt” és a “mindenféle szárnyas repdesőt”. Kétségtelenül dinamikus kifejezések szójáték-kavalkádja ez. Konkrétan is be szeretném mutatni a héber szöveg magyarul visszaadhatatlan megoldásait. Vegyük sorra a mondatokat!

a. “Pezsdüljenek a vizek élőlények nyüzsgésétől...!” – A héber szöveg tükörfordítása ilyenféle lenne: “Nyüzsögjenek a vizek élőlények nyüzsgésétől!” (vagy “Pezsdüljenek a vizek élőlények pezsgésétől!”).

b. “madarak repdessenek a föld felett, az égbolt alatt!” – A héber szöveg tükörfordítása ilyen lenne: “repdesők repdessenek a föld felett!”

c. “és a vizekben nyüzsgő mindenféle élőlényt” – Ennek tükörfordítása így adható meg: “és a vizek mindenféle élőlényeit, nyüzsgőket-hüllőket, amelyek teljesen pezsegnek-nyüzsögnek!”

d. “mindenféle szárnyas repdesőt” – Ennél már a fordításba belevettem a tükörfordítást, de érdemes fölidéznünk a Vizsolyi Biblia remek megoldását: “és minden repeső szárnyas állatokat”.[1].

Istennek az utánozhatatlan és az ő lényegéhez tartozó frissességét fedezem föl ezekben az eleven kifejezésekben. Azért is mutatok rá erre, mert igen sok emberben olyan Isten-kép él, amely ennek a friss, eleven, találékony, fantáziadús, vidám Istennek éppen az ellenkezője, és inkább megkövült szabályrendszer végrehajtójához, vagy egy élettelenül merev törvénycsőszhöz hasonlít. Szeretném, ha ez a néhány mondat közelebb vinne valamennyiünket Isten páratlan elevenségéhez és frissességéhez.

C. Miért a vízi állatokkal és a madarakkel kezdi?

A bemutatott bibliai szöveg az állatok teremtéséről szóló tanítását a vízi állatok és a madarak teremtésével kezdi. Vajon miért? És milyen isteni üzenetek következnek ebből?

1. Szerkezeti ok

A választ egy szerkezeti ok átgondolásával kezdeném. Rózsa Huba – összefoglalva több bibliakutató eredményeit (Brueggemann - Coats - Scharbert - Seebass - Soggin - Wenham - Westermann - Zimmerli - és mások) – a következőképpen vázolja fel az első teremtés-tanítás szerkezetét (Rózsa [2002] 73-74.o.):

Ég és föld teremtése (felirat) (1. vers)

a teremtés háttere, ill. ellentéte a káosz  (2. vers)

                                   SZÉTVÁLASZTÁS                                     BENÉPESITÉS

                        1. nap: világosság, sötétség                           4. nap: égitestek

                     2. nap: égbolt, alsó-felső vizek                      5. nap: tengeri állatok, madarak

                     3. nap: szárazföld-tenger                               6. nap: szárazföldi állatok

                                 növények                                                       ember

7. nap: a nyugalom napja,

az ég és a föld teremtésének története (záró vers) (2,4a vers)

 

AZ ELSŐ TEREMTÉS-TANÍTÁS SZERKEZETE RÓZSA HUBA KÖNYVÉBEN

 

Ennek alapján felismerhető egy szerkesztési indok.[2] Az idézett szerző a táblázat baloldalán felsorolt “teremtési akciókat” a szétválasztáshoz, a jobboldaliakat a benépesítéshez sorolja. Ennek az érvényessége nem minden “nap-párnál” egyértelmű (pl. a növények a szétválasztás-oszlopba kerültek, pedig a benépesitéshez tartoznának), de nagyban-egészben helytállónak tűnik.[3] Ebből pedig könnyen fölismerhető, hogy a 2. napra sorolt vizek szétválasztásának az 5. napra sorolt tengeri állatok felelnek meg, ugyanígy a 2. napra sorolt égboltozatnak az 5. napra sorolt madarak, és csak a 3. napra sorolt szárazföld-tenger szétválasztásnak felel meg a 6. napra sorolt szárazföldi állatok és az ember teremtése. Mivel pedig köztudott a szentírástudományban, hogy a bibliai szövegek nagyon tudatosan megfogalmazott írások, átgondoltan megszerkesztett, művészi kompozíciók. Ez a felismerés már önmagában is indokolja, hogy az állatok teremtését az első teremtés-tanítás miért a víziállatokkal és a madarakkal kezdi.

Milyen ISTENI ÜZENETET foghatunk fel mindebből?  Azt mindenképpen, hogy a bibliai szöveg írója – Isten ihletésének engedve – milyen ámulattal ismeri föl Isten teremtő munkájában a RENDSZERT és a RENDET. Már korábban is említettem, hogy az ókori ember számára a teremteni szó első sorban nem a “nem volt semmi - létrejött valami” gondolatot hordozta, hanem a “kaotikus állapotok uralkodnak - bámulatos rend jött létre” gondolatot. De az ókorban is, napjainkban is nem győzünk csodálkozni a teremtett világban fölfedezhető bámulatos renden, célszerűségen, összefüggéseken.[4] Mit mond el mindez Istenről, a világ Teremtőjéről? Azt mindenképpen, hogy őbenne magában páratlan rend, célszerűség van jelen. Valamint azt is, hogy olyan összefüggésben szemléli a dolgokat és személyeket, amely messze túlmutat azokon az összefüggéseken, amelyeket mi, emberek fölfedeztünk a világmindenség általunk megfigyelhető részének a tanulmányozása során. Egy barátomtól hallom ezt sokszor ilyen formán: `Milyen nagy művész Isten!? Nem fantasztikus?´ Ez pedig igazi isteni üzenet magáról Istenről, a világ Teremtőjéről.

2. Félve tisztelt, sőt rettegett szörnyek

Az imént tárgyalt “szerkezeti ok” átgondolása után is él bennünk a kérdés: Milyen oka lehet még, hogy a víziállatok és a madarak teremtésével kezdődik az állatok teremtéséről szóló tanítás az 1M 1-ben? A kérdésen gondolkodva joggal juthat eszünkbe az is, amit már korábban is érintettünk: ezen állatok közül kerültek ki az Izrael környezetében élő népek ijesztő szörnyei, amelyeket a fordítások különböző néven adnak vissza (tengeri szörny, kígyó, sárkány), de a héber szöveg az itt használt nagy víziállatok [héberül: - hattannínim haggödólím] névvel illet. (Lásd Jób 7,12; 9,13; 26,12; Zs 91,3; Ézs 27,1; 51,15; Ez 29,3; 32,2; stb.) Ehhez hasonló nagy víziállat  a Leviátán is [héberül: -liwjátán][5], amelyet a fordításokban olykor krokodilnak is olvashatunk, de szövegünkben a 21. versben szereplő a vizekben nyüzsgő élőlény (= hüllő-krokodil-kígyó) kategóriájába tartozik. Isten kétféle üzenetére figyeltem fel ebben az igeversben.

a. Az egyik az, hogy ezektől az emberre annyira veszélyes nagy víziállatoktól és a vizekben nyüzsgő élőlényektől Isten meg tud védeni minket. Hogyan? Nem egy mondatos téma. Az első teremtés-tanítás ezeket a szörnyeket Isten teremtményeinek mondja, nem pedig szörnyeknek, és hozzáteszi – visszatérő refrénként –, hogy látta Isten, hogy ez jó