Telegdi József:  Eksztázis 1.

Ajánló

E tanulmányban az eksztázis fogalmát tekintjük át. Elsődleges célunk annak

feltárása, hogy mit mond a Szentírás magáról a fogalomról. Kitekintést adunk a

magyar nyelv szóhasználatára is, ezt egyfelől látókörünk szélesítése érdekében

tesszük, másfelől segítséget kívánunk nyújtani ahhoz, hogy további kifejtéseink

során felismerjük: mi az, amiben a magyar eksztázis kifejezés tartalma egyezik a

Szentírással, és mi az, amiben ellentétes azzal. Természetesen a pünkösdi aspektus

megfogalmazása során a Szentírásra alapozunk, s egyben az Ige mérlegére tesszük

kegyességi gyakorlatunkat is.

Feltevésünk az, hogy Isten tökéletes ajándéka a Szentlélek, aki maga a józanság Lelke(1),

ezért a Lélektől megragadott állapot nem jelentheti az öntudat kikapcsolását, az önkívületet.

Az első főpontban először szótárak segítségével megvizsgáljuk, hogy milyen

fogalomkörben használja az eksztázis szót a magyar nyelv, ezt követően szemügyre vesszük a

profán görög, az ószövetségi héber és az újszövetségi görög nyelv szóhasználatát. A második

főpontban a fogalom meghatározásához protestáns és római katolikus lexikonokat hívunk

segítségül, majd megkíséreljük pünkösdi aspektusból leírni az általunk helyesnek tartott

bibliai értelmezést. A harmadik főpontban gyakorlati konzekvenciaként ajánlást fogalmazunk

meg az eksztázis szó használatát, alkalmazását illetően.

A tanulmány közlését két részre osztjuk: itt az első főpontot tárgyaljuk, a folytatást a

következő számban tervezzük megjelentetni.

1. Az eksztázis fogalma

1.1. A magyar köz-, irodalmi- és szaknyelvben

Az alábbiakban a magyar értelmező szótárak definícióit tekintjük át.

1.1.1. Idegen szavak és kifejezések szótára

eksztázis gör–lat kif. 1. elragadtatás, önkívület 2. hevület, rajongás; felindult, erősen

izgatott állapot(2)

1.1.2. Magyar értelmező kéziszótár

eksztázis 1. (lélektan) betegesen izgatott, elragadtatott lelkiállapot. Pl. eksztázisba esik. 2.

(választékos stílus) rajongó lelkesedés, elragadtatás (nemzetközi szó: a magyarba a latinból, a

latinba a görögből került)(3)

Érdemes megfigyelnünk az eksztázis fontosabb szinonimáit is, a következőkben ehhez

nyújtunk segítséget.

1.1.3. Magyar szinonimaszótár

A Magyar szinonimaszótár négy kifejezést hoz: eksztázis 1. (választékosan) transz 2.

(szépirodalmi stílusban) révület 3. (szaknyelvben) (különösen betegség, méreg hatására

bekövetkező) delírium 4. (tágabb értelemben) önkívület(4)

A négy szinonim kifejezés értelme:

transz 1. (lélektan, biológia) hipnózissal előidézett, álomhoz hasonló, öntudatlan állapot.

A spiritiszta médium ilyen állapota 2. az önkívülettel, öntudatlansággal határos lelkiállapot

(ang–fr)(5)

révület (irodalom) szándékosan felidézett önkívületi állapot, eksztázis(6)

delírium (orvos) a tudat elhomályosulásával, érzéki csalódásokkal járó kóros állapot.

Teljes kábultság (lat)(7)

önkívület 1. eszméletlen állapot 2. szinte a tudat elhomályosodásáig felizgatott állapot. Pl.

önkívületben ordít.(8) Eszméletlenség, öntudatlanság, (amelyből a beteg erős ingerekkel sem

ébreszthető fel) kóma; (agyvérszegénység miatti, kisebb ideig tartó) ájulás, (tudatzavarként

jelentkező) eksztázis; (őrjöngésszerű) paroxizmus, azaz valamely betegség rohama, a kóros

tünetek hirtelen fellángolása(9); önkívületben van (t. é.) magánkívül van(10)

Az eksztázis további szinonimái:

elragadtat(ás) 1. elragadtatja magát (vmire): vmely indulattól fűtve túlzó vagy helytelen

módon beszél, cselekszik 2. gyönyörködtet, magával ragad vkit (vmivel). Pl. játékával

elragadtatta a közönséget. El van ragadtatva: önfeledten lelkesül vkitől, vmitől; elragadtatás

önfeledt gyönyörűség, lelkesültség. Pl. elragadtatással beszél vkiről; elragadtatva 1.

elragadtatással (hallgatta a zenét) 2. vmitől elragadtatva: vmely indulattól elragadtatva. Pl.

dühtől elragadtatva tajtékzott(11)

elragadtatás (felbuzdulásban, érzelmi azonosulásban, odaadásban megnyilatkozó)

lelkesedés; elragadtatással elragadtatva, ... (nagyobb mértékben) túlzó eksztázisban(12)

Összegzés: A fentiekből világosan látható, hogy a magyar nyelvben az eksztázis és rokon

kifejezései felfokozott állapotot, általában és elsősorban negatív, beteges, kóros állapotot –

olykor megszállottságot – jelölnek. Ritkább esetben pozitív értelmű önfeledt lelkesültségre,

magával ragadó lelkesedésre utalnak. A szótári értelmezés nem szól a pozitív istenélményből

fakadó megragadott állapotról.

E rövid magyar nyelvi kitekintés után figyelmünket a profán görög nyelv felé fordítjuk.

1.2. A profán görögben

A Soltész–Zsarnay: Görög–magyar szótár profán, mindennapi értelmezésében ezeket

találjuk:

eksztaszisz (ἔκστασις) (főnév) álláshelyéből eltávozás; eszelősség, magánkívül-lét,

elragadtatás, bámulás; lelkesülés; átható elváltozás, elfajulás(13)

eksztatikosz (ἔκστατικός) félre-, elmozdító; elbájolt, elragadtatott, eszeveszett,

magánkívüli(14)

exisztémi ( ξ στημι) (ige) állásából kimozdít és más állapotba tesz; el-, máshová

helyez; megfordít, megváltoztat (ilyen összefüggésekre is gondolhatunk: vkit csöndjéből,

nyugalmából kivesz, fel-, megzavar, megrettent, elámít; megront, elkorcsosít; exisztaszthai

( ξ στασθα ) kerül vmit, félni-tartani vmitől; átváltozik, elfajul, megromlik (bor); elveszt

(vmit), eszét veszti; megzavarodik, megháborodik(15)

A fentiek szinonim fogalmaként említhető a mainomai (μα νομαι) ige és a mania

(μαν α) főnév; az előbbi jelentése: dühöng, őrjöng, dühösködik, megdühödik; ihlettségben 

van; dolgokról: zúg, háborog, zajong;(16) az utóbbié: düh, bőszültség; őrültség, elragadtatás,

ihletettség(17)

Összegzés: Az eksztázis kifejezés a profán görög nyelvben elsősorban egyszerű hétköznapi

értelemben vett helyváltoztatást jelöl, másodsorban felfokozott állapotot: negatív töltésű

eszelős önkívületet, megzavarodást, de ritkább esetben jelenthet pozitív töltetű ámulatot és

lelkesedést is. Itt sem olvasunk a pozitív istenélményből fakadó megragadott állapotról.(18)

A profán görög nyelvi tájékozódás után figyelmünket az Ószövetség héber kifejezései

felé fordítjuk. A szakirodalom az eksztázis fogalmát rendszerint a prófétasággal, prófétai

kinyilatkoztatással, ill. a jövendöléssel hozza összefüggésbe, ezért ezen a területen

vizsgálódunk.(19)

1.3. Az Ószövetségben

A Pollák Kaim: Héber–magyar teljes szótár szerint a nábá’ (vagy nává’ –) tr. jelentése: jövendöl, jósol.(20)

Nifalban főként prófétál, prófétaként szól értelemben fordítja a magyar nyelvű

Ószövetség, de olykor mondja révületnek is:(21)

Saulról, Izráel első királyáról jegyzi fel az Ószövetség: „a prófétákkal együtt révületben

van” ( ). A Károli-fordításban: „a prófétákkal együtt prófétál”. (1Sám 10,11; lásd még 1Sám 19,20)

Jeremiást az anatóti emberek elfogták, és élete kioltásával fenyegették meg ítélethirdetése miatt, 

mondván, „ne prófétálj () az Úr nevében”. (Jer 11,21) Máskor azt olvassuk: Pashúr főpap „meghallotta, 

hogy miket prófétált () Jeremiás” (Jer 20,1); az Úr szószólója „a város ellen prófétált” ( ) (Jer 26,11); 

ismét más alkalommal számon kérték: „Miért prófétáltad () az Úr nevében?” (Jer 26,9) „Ezékiás júdai 

király idejében is volt egy próféta ( ), a móreseti Mikeás…” (Jer 26,18) Ezékiel próféta Júda elöljárói 

fölött hirdetett ítéletet, majd így szólt: „Miközben prófétáltam ( )”, egy haláleset történt. (Ez 11,13) 

A napok múltával Izráel népe már-már úgy vélte, „a távoli jövőről prófétál ( ) ő”, ekkor ismét felhangzott 

az Úr jelenre vonatkozó figyelmeztetése. (Ez 12,27) A prófétai üzenet érintette Szidónt is: „Vesd 

tekintettedet Szidónra, és prófétálj ( ) ellene!” (Ez 28,21) Ámósz is intenzíven éli meg az ihletettséget: 

„Ha az én Uram, az ÚR szól, ki ne prófétálna ()?” (Ám 3,8) Szigorúan megtiltja neki Amacjá, bétel papja:

 „Bételben nem prófétálhatsz () többé!” (Ám 7,13) A hazug prófétákról ezt mondja Zakariás: 

„Azon a napon szégyent vallanak a próféták látomásuk miatt, amiről prófétálnak ()” (Zak 13,4)

Hitpaélben(22) 

a) jövendölni, jósolni

A Mózes mellett szolgáló 70 vénről olvassuk: „Amikor a lélek rajtuk nyugodott, akkor prófétáltak ( ).” 

(Num 11,25; lásd még 26. v.) Mielőtt Jósáfát, Júda királya és Aháb, Izráel királya háborút indított volna 

Rámót-Gileádért, megkérdezték a prófétákat. A mintegy 400 hamis próféta mind jót jövendölt: „a próféták 

pedig mind ott prófétáltak () előttük.” (1Kir 22,10; lásd még 12. v.) Samária hamis prófétái „a Baal nevében 

prófétálnak ( )”, és félrevezetik az Úr népét (Jer 23,13). Ezékielnek szólnia kell a hazug próféták ellen; ezt 

mondja neki az Úr felőlük: „a maguk gondolatait prófétálják ( ), és prófétálj ( ) ellenük.

(Ez 13,17) A megszáradt csontok völgyében parancsot kap a szólásra, ő engedelmeskedik, és csoda 

történik: „én tehát prófétáltam ()... Akkor lélek szállt beléjük”. (Ez 37,10)

b) dicsérni

Sámuel próféta mondja a következő szavakat Saulnak magáról Saulról, illetve arról a csapatnyi prófétáról, 

akikkel összetalálkozik: „ők maguk pedig prófétai révületben ( ) lesznek” (1Sám 10,5); „velük együtt 

prófétai révületbe ( ) kerülsz” [az Úr Lelke által] (6. v.); „amikor véget ért a révülete ( )” (13. v.).(23) 

c) fecsegni, bolondulni 

A Dávidra féltékenykedő Sault „megszállta Istennek az a rossz szelleme, és révületbe esett

( ) a házában” (1Sám 18,10). A Baal prófétái, miután összevagdosták magukat, „dél elmúltával révületbe

( ) estek, egészen az áldozat idejéig” (1Kir 18,29). Semajá a maga nevében leveleket küldött Jeruzsálem 

népének, hazug módon híresztelve:őt az Úr tette Jójádá főpap utódjává azzal a céllal, hogy ügyeljen 

„minden féleszű(24) és prófétálgató () emberre” (Jer 29,26; pozitív értelemben szól Jeremiás 

prófétálásáról a 27. v.; negatív értelemben Semajáról a 31. v.). 

Összegzés: A héber nábá (nává), azaz jövendölni, jósolni kifejezés Polláknál a mai értelemben vett

 „előre megmondani”, ill. prófétálni jelentéssel bír, s a magyar bibliai szöveg legtöbbször a prófétálni 

szóval hozza. A nábá dicsérni értelme teljesen eltűnt (vö. 1Sám 10,5). A fecsegni fogalom érzékelhető 

a Jer 29,26-ban, míg a bolondulni jelentés jól illik a baalpróféták eszelős magatartására (1Kir 18).

1.4. Az Újszövetségben

1.4.1. Varga Zsigmond: Újszövetségi görög–magyar szótár

Az eksztaszisz ( κστασις) főnév az exisztémi [ ξ στημι] igéből származik, melynek

általános értelme: önkívület, zavar, tanácstalanság; ámulás, megdöbbenés; „elragadtatott

állapot”, eksztázis (nem a szó hétköznapi értelmében, hanem arra utalva, hogy az ember lelke

– öntudata – ilyenkor távozik belőle, így az ember „nincsen magánál”, és mintegy tudatos

állapotánál magasabb rendű állapotba kerül, mert az öntudat önmagánál nagyobb erőknek

enged teret félreállásával: e mögött az a meggyőződés van, hogy a személyiség egyébként

ezeknek a magasabb erőknek az uralma alatt áll).(25)

Az Újszövetség szóhasználatában az eksztaszisz ( κστασις) kifejezésnek két, egymástól

szignifikánsan eltérő értelme fedezhető fel:(26)

1. Hétköznapi értelme az elragadtatás, ámulat, ámuldozás. Amikor Jézus feltámasztotta

Jairus leányát, a jelenlévők „azt sem tudták, hova legyenek a nagy ámulattól(27) ( κστ σει)

(Mk 5,42). Húsvét reggelén a Jézus sírját meglátogató asszonyok az angyali jelenés

után „elfutottak a sírbolttól, mert remegés és döbbenet ( κστασις) fogta el őket(28)” (Mk

16,8). Jézus meggyógyította a háztetőn át eléje leeresztett bénát, és „ámulat(29) ( κστασις)

fogta el mindnyájukat, és dicsőítették az Istent, megteltek félelemmel...” (Lk 5,26). Péter