Telegdi József:  Eksztázis 1.

Ajánló

E tanulmányban az eksztázis fogalmát tekintjük át. Elsődleges célunk annak

feltárása, hogy mit mond a Szentírás magáról a fogalomról. Kitekintést adunk a

magyar nyelv szóhasználatára is, ezt egyfelől látókörünk szélesítése érdekében

tesszük, másfelől segítséget kívánunk nyújtani ahhoz, hogy további kifejtéseink

során felismerjük: mi az, amiben a magyar eksztázis kifejezés tartalma egyezik a

Szentírással, és mi az, amiben ellentétes azzal. Természetesen a pünkösdi aspektus

megfogalmazása során a Szentírásra alapozunk, s egyben az Ige mérlegére tesszük

kegyességi gyakorlatunkat is.

Feltevésünk az, hogy Isten tökéletes ajándéka a Szentlélek, aki maga a józanság Lelke(1),

ezért a Lélektől megragadott állapot nem jelentheti az öntudat kikapcsolását, az önkívületet.

Az első főpontban először szótárak segítségével megvizsgáljuk, hogy milyen

fogalomkörben használja az eksztázis szót a magyar nyelv, ezt követően szemügyre vesszük a

profán görög, az ószövetségi héber és az újszövetségi görög nyelv szóhasználatát. A második

főpontban a fogalom meghatározásához protestáns és római katolikus lexikonokat hívunk

segítségül, majd megkíséreljük pünkösdi aspektusból leírni az általunk helyesnek tartott

bibliai értelmezést. A harmadik főpontban gyakorlati konzekvenciaként ajánlást fogalmazunk

meg az eksztázis szó használatát, alkalmazását illetően.

A tanulmány közlését két részre osztjuk: itt az első főpontot tárgyaljuk, a folytatást a

következő számban tervezzük megjelentetni.

1. Az eksztázis fogalma

1.1. A magyar köz-, irodalmi- és szaknyelvben

Az alábbiakban a magyar értelmező szótárak definícióit tekintjük át.

1.1.1. Idegen szavak és kifejezések szótára

eksztázis gör–lat kif. 1. elragadtatás, önkívület 2. hevület, rajongás; felindult, erősen

izgatott állapot(2)

1.1.2. Magyar értelmező kéziszótár

eksztázis 1. (lélektan) betegesen izgatott, elragadtatott lelkiállapot. Pl. eksztázisba esik. 2.

(választékos stílus) rajongó lelkesedés, elragadtatás (nemzetközi szó: a magyarba a latinból, a

latinba a görögből került)(3)

Érdemes megfigyelnünk az eksztázis fontosabb szinonimáit is, a következőkben ehhez

nyújtunk segítséget.

1.1.3. Magyar szinonimaszótár

A Magyar szinonimaszótár négy kifejezést hoz: eksztázis 1. (választékosan) transz 2.

(szépirodalmi stílusban) révület 3. (szaknyelvben) (különösen betegség, méreg hatására

bekövetkező) delírium 4. (tágabb értelemben) önkívület(4)

A négy szinonim kifejezés értelme:

transz 1. (lélektan, biológia) hipnózissal előidézett, álomhoz hasonló, öntudatlan állapot.

A spiritiszta médium ilyen állapota 2. az önkívülettel, öntudatlansággal határos lelkiállapot

(ang–fr)(5)

révület (irodalom) szándékosan felidézett önkívületi állapot, eksztázis(6)

delírium (orvos) a tudat elhomályosulásával, érzéki csalódásokkal járó kóros állapot.

Teljes kábultság (lat)(7)

önkívület 1. eszméletlen állapot 2. szinte a tudat elhomályosodásáig felizgatott állapot. Pl.

önkívületben ordít.(8) Eszméletlenség, öntudatlanság, (amelyből a beteg erős ingerekkel sem

ébreszthető fel) kóma; (agyvérszegénység miatti, kisebb ideig tartó) ájulás, (tudatzavarként

jelentkező) eksztázis; (őrjöngésszerű) paroxizmus, azaz valamely betegség rohama, a kóros

tünetek hirtelen fellángolása(9); önkívületben van (t. é.) magánkívül van(10)

Az eksztázis további szinonimái:

elragadtat(ás) 1. elragadtatja magát (vmire): vmely indulattól fűtve túlzó vagy helytelen

módon beszél, cselekszik 2. gyönyörködtet, magával ragad vkit (vmivel). Pl. játékával

elragadtatta a közönséget. El van ragadtatva: önfeledten lelkesül vkitől, vmitől; elragadtatás

önfeledt gyönyörűség, lelkesültség. Pl. elragadtatással beszél vkiről; elragadtatva 1.

elragadtatással (hallgatta a zenét) 2. vmitől elragadtatva: vmely indulattól elragadtatva. Pl.

dühtől elragadtatva tajtékzott(11)

elragadtatás (felbuzdulásban, érzelmi azonosulásban, odaadásban megnyilatkozó)

lelkesedés; elragadtatással elragadtatva, ... (nagyobb mértékben) túlzó eksztázisban(12)

Összegzés: A fentiekből világosan látható, hogy a magyar nyelvben az eksztázis és rokon

kifejezései felfokozott állapotot, általában és elsősorban negatív, beteges, kóros állapotot –

olykor megszállottságot – jelölnek. Ritkább esetben pozitív értelmű önfeledt lelkesültségre,

magával ragadó lelkesedésre utalnak. A szótári értelmezés nem szól a pozitív istenélményből

fakadó megragadott állapotról.

E rövid magyar nyelvi kitekintés után figyelmünket a profán görög nyelv felé fordítjuk.

1.2. A profán görögben

A Soltész–Zsarnay: Görög–magyar szótár profán, mindennapi értelmezésében ezeket

találjuk:

eksztaszisz (ἔκστασις) (főnév) álláshelyéből eltávozás; eszelősség, magánkívül-lét,

elragadtatás, bámulás; lelkesülés; átható elváltozás, elfajulás(13)

eksztatikosz (ἔκστατικός) félre-, elmozdító; elbájolt, elragadtatott, eszeveszett,

magánkívüli(14)

exisztémi ( ξ στημι) (ige) állásából kimozdít és más állapotba tesz; el-, máshová

helyez; megfordít, megváltoztat (ilyen összefüggésekre is gondolhatunk: vkit csöndjéből,

nyugalmából kivesz, fel-, megzavar, megrettent, elámít; megront, elkorcsosít; exisztaszthai

( ξ στασθα ) kerül vmit, félni-tartani vmitől; átváltozik, elfajul, megromlik (bor); elveszt

(vmit), eszét veszti; megzavarodik, megháborodik(15)

A fentiek szinonim fogalmaként említhető a mainomai (μα νομαι) ige és a mania

(μαν α) főnév; az előbbi jelentése: dühöng, őrjöng, dühösködik, megdühödik; ihlettségben 

van; dolgokról: zúg, háborog, zajong;(16) az utóbbié: düh, bőszültség; őrültség, elragadtatás,

ihletettség(17)

Összegzés: Az eksztázis kifejezés a profán görög nyelvben elsősorban egyszerű hétköznapi

értelemben vett helyváltoztatást jelöl, másodsorban felfokozott állapotot: negatív töltésű

eszelős önkívületet, megzavarodást, de ritkább esetben jelenthet pozitív töltetű ámulatot és

lelkesedést is. Itt sem olvasunk a pozitív istenélményből fakadó megragadott állapotról.(18)

A profán görög nyelvi tájékozódás után figyelmünket az Ószövetség héber kifejezései

felé fordítjuk. A szakirodalom az eksztázis fogalmát rendszerint a prófétasággal, prófétai

kinyilatkoztatással, ill. a jövendöléssel hozza összefüggésbe, ezért ezen a területen

vizsgálódunk.(19)

1.3. Az Ószövetségben

A Pollák Kaim: Héber–magyar teljes szótár szerint a nábá’ (vagy nává’ –) tr. jelentése: jövendöl, jósol.(20)

Nifalban főként prófétál, prófétaként szól értelemben fordítja a magyar nyelvű

Ószövetség, de olykor mondja révületnek is:(21)

Saulról, Izráel első királyáról jegyzi fel az Ószövetség: „a prófétákkal együtt révületben

van” ( ). A Károli-fordításban: „a prófétákkal együtt prófétál”. (1Sám 10,11; lásd még 1Sám 19,20)

Jeremiást az anatóti emberek elfogták, és élete kioltásával fenyegették meg ítélethirdetése miatt, 

mondván, „ne prófétálj () az Úr nevében”. (Jer 11,21) Máskor azt olvassuk: Pashúr főpap „meghallotta, 

hogy miket prófétált () Jeremiás” (Jer 20,1); az Úr szószólója „a város ellen prófétált” ( ) (Jer 26,11); 

ismét más alkalommal számon kérték: „Miért prófétáltad () az Úr nevében?” (Jer 26,9) „Ezékiás júdai 

király idejében is volt egy próféta ( ), a móreseti Mikeás…” (Jer 26,18) Ezékiel próféta Júda elöljárói 

fölött hirdetett ítéletet, majd így szólt: „Miközben prófétáltam ( )”, egy haláleset történt. (Ez 11,13) 

A napok múltával Izráel népe már-már úgy vélte, „a távoli jövőről prófétál ( ) ő”, ekkor ismét felhangzott 

az Úr jelenre vonatkozó figyelmeztetése. (Ez 12,27) A prófétai üzenet érintette Szidónt is: „Vesd 

tekintettedet Szidónra, és prófétálj ( ) ellene!” (Ez 28,21) Ámósz is intenzíven éli meg az ihletettséget: 

„Ha az én Uram, az ÚR szól, ki ne prófétálna ()?” (Ám 3,8) Szigorúan megtiltja neki Amacjá, bétel papja:

 „Bételben nem prófétálhatsz () többé!” (Ám 7,13) A hazug prófétákról ezt mondja Zakariás: 

„Azon a napon szégyent vallanak a próféták látomásuk miatt, amiről prófétálnak ()” (Zak 13,4)

Hitpaélben(22) 

a) jövendölni, jósolni

A Mózes mellett szolgáló 70 vénről olvassuk: „Amikor a lélek rajtuk nyugodott, akkor prófétáltak ( ).” 

(Num 11,25; lásd még 26. v.) Mielőtt Jósáfát, Júda királya és Aháb, Izráel királya háborút indított volna 

Rámót-Gileádért, megkérdezték a prófétákat. A mintegy 400 hamis próféta mind jót jövendölt: „a próféták 

pedig mind ott prófétáltak () előttük.” (1Kir 22,10; lásd még 12. v.) Samária hamis prófétái „a Baal nevében 

prófétálnak ( )”, és félrevezetik az Úr népét (Jer 23,13). Ezékielnek szólnia kell a hazug próféták ellen; ezt 

mondja neki az Úr felőlük: „a maguk gondolatait prófétálják ( ), és prófétálj ( ) ellenük.

(Ez 13,17) A megszáradt csontok völgyében parancsot kap a szólásra, ő engedelmeskedik, és csoda 

történik: „én tehát prófétáltam ()... Akkor lélek szállt beléjük”. (Ez 37,10)

b) dicsérni

Sámuel próféta mondja a következő szavakat Saulnak magáról Saulról, illetve arról a csapatnyi prófétáról, 

akikkel összetalálkozik: „ők maguk pedig prófétai révületben ( ) lesznek” (1Sám 10,5); „velük együtt 

prófétai révületbe ( ) kerülsz” [az Úr Lelke által] (6. v.); „amikor véget ért a révülete ( )” (13. v.).(23) 

c) fecsegni, bolondulni 

A Dávidra féltékenykedő Sault „megszállta Istennek az a rossz szelleme, és révületbe esett

( ) a házában” (1Sám 18,10). A Baal prófétái, miután összevagdosták magukat, „dél elmúltával révületbe

( ) estek, egészen az áldozat idejéig” (1Kir 18,29). Semajá a maga nevében leveleket küldött Jeruzsálem 

népének, hazug módon híresztelve:őt az Úr tette Jójádá főpap utódjává azzal a céllal, hogy ügyeljen 

„minden féleszű(24) és prófétálgató () emberre” (Jer 29,26; pozitív értelemben szól Jeremiás 

prófétálásáról a 27. v.; negatív értelemben Semajáról a 31. v.). 

Összegzés: A héber nábá (nává), azaz jövendölni, jósolni kifejezés Polláknál a mai értelemben vett

 „előre megmondani”, ill. prófétálni jelentéssel bír, s a magyar bibliai szöveg legtöbbször a prófétálni 

szóval hozza. A nábá dicsérni értelme teljesen eltűnt (vö. 1Sám 10,5). A fecsegni fogalom érzékelhető 

a Jer 29,26-ban, míg a bolondulni jelentés jól illik a baalpróféták eszelős magatartására (1Kir 18).

1.4. Az Újszövetségben

1.4.1. Varga Zsigmond: Újszövetségi görög–magyar szótár

Az eksztaszisz ( κστασις) főnév az exisztémi [ ξ στημι] igéből származik, melynek

általános értelme: önkívület, zavar, tanácstalanság; ámulás, megdöbbenés; „elragadtatott

állapot”, eksztázis (nem a szó hétköznapi értelmében, hanem arra utalva, hogy az ember lelke

– öntudata – ilyenkor távozik belőle, így az ember „nincsen magánál”, és mintegy tudatos

állapotánál magasabb rendű állapotba kerül, mert az öntudat önmagánál nagyobb erőknek

enged teret félreállásával: e mögött az a meggyőződés van, hogy a személyiség egyébként

ezeknek a magasabb erőknek az uralma alatt áll).(25)

Az Újszövetség szóhasználatában az eksztaszisz ( κστασις) kifejezésnek két, egymástól

szignifikánsan eltérő értelme fedezhető fel:(26)

1. Hétköznapi értelme az elragadtatás, ámulat, ámuldozás. Amikor Jézus feltámasztotta

Jairus leányát, a jelenlévők „azt sem tudták, hova legyenek a nagy ámulattól(27) ( κστ σει)

(Mk 5,42). Húsvét reggelén a Jézus sírját meglátogató asszonyok az angyali jelenés

után „elfutottak a sírbolttól, mert remegés és döbbenet ( κστασις) fogta el őket(28)” (Mk

16,8). Jézus meggyógyította a háztetőn át eléje leeresztett bénát, és „ámulat(29) ( κστασις)

fogta el mindnyájukat, és dicsőítették az Istent, megteltek félelemmel...” (Lk 5,26). Péter

meggyógyította a sántát, akit látott az egész nép... és „félelemmel telve csodálkoztak(30)

( κστ σεως) azon, ami vele történt” (ApCs 3,10).

2. A szó pozitív értelmében jelenti a szent önkívületet, elragadtatást, eksztázist is. Péter

apostolról olvassuk, hogy „déltájban felment a ház tetejére imádkozni ... Amíg az ételt

készítették, révületbe ( π’ α τ ν κστασις) esett(31), és látta, hogy az ég megnyílik...” (ApCs

10,9–10). Péter így számol be a történtekről Jeruzsálemben: „Én éppen Joppé városában

tartózkodtam, és imádkoztam, amikor révületben(32) ( ν κστ σει) látomást láttam...”

(ApCs 11,5). Pál apostol is tud az ilyen elragadtatott állapotról: „a templomban imádkoztam:

révületbe(33) ( ν κστ σει) estem, és láttam őt [az Urat]...” (ApCs 22,17).

Az embert „elfogja” ez az állapot: ginetai ep’ auton eksztaszisz(34), vagy „belekerül” ebbe:

genesthai en eksztaszei(35).

Varga Zsigmond szótára kitér arra is, hogy az exisztémi ( ξ στημι) ige mellékalakja a

koinéban az exisztanó, exisztaó; s a szó általános jelentése: tr. kiállít, áthelyez, máshova tesz;

megváltoztat; intr. és med. kilép; eltávozik, visszalép; megváltozik; letesz, lemond vmiről.(36)

Az eksztasziszhoz hasonlóan kettős jelentéstartalmat hordoz az exisztémi ( ξ στημι) ige

is. A következőkben ezek újszövetségi példáit tekintjük át röviden:(37)

1. A természetes emberi mozzanatot jelenti: (tr.) megváltoztat (ti. valakinek a lelkiállapotát

stb.); megdöbbent, ámulatba ejt. Pl.: „néhány asszony is... megdöbbentett ( ξ στησαν)

bennünket” (Lk 24,22); Simon mágus varázslataival „ámulatba ejtette ( ξιστ νων) Samária

népét” (ApCs 8,9.11).

2. Többségében – konkrétan egy eset kivételével – szintén a természetes emberi

mozzanatot jelenti, bár azon túlmutató értelme is van: (intr. és med.) kilép; magán kívül van;

önkívületbe esik (különösen aor., a csodálkozás egészen magas fokáról is): Jairus leánya

feltámasztása után a jelenlévők „nagyon-nagyon elámultak” ( ξ στησαν κστ σει μεγ λ

– Mk 5,42);(38) a gyermek Jézusról szóló elbeszélésben: „ámultak értelmességén” ( ξ σταντο

– a csodálkozástól egészen „magukon kívül” voltak; impf.!) (Lk 2,47).

Az exisztémi csak egyetlenegyszer, a 2Kor 5,13-ban használatos az eksztázis állapotára,

tehát – Varga Zsigmond szerint – az értelem kikapcsolásával létrejött, a kinyilatkoztatás

elfogadása szempontjából éppen nem lényegtelen „önkívületről” (maga a tartalom

természetesen másutt is szerepel): „Akár önkívületben (eksztázisban) voltunk ( ξ στημεν),

Istenért (volt) – akár eszünknél vagyunk (σωφρονο μεν), tiértetek van”. A mondat magyarul

így világosabb: „Egyrészt, ha eksztázisban voltunk, Istenre irányult, másrészt, ha eszünknél

vagyunk, az tiértetek van.”(39) A közös vonás az, hogy egyik állapot sem haszontalanul,

öncélúan vagy pusztán emberi indítékok alapján következett be; egyszóval – fejtegeti

Varga Zsigmond – az alternatív kapcsolás mindkét állapot jogosságát, sőt szükségességét

hangsúlyozza a maga helyén, ti. Istennel nem létesít közösséget az ész – ráció vagy

intellektus –, a vele való találkozás eksztatikus, egymással viszont csak az értelmes beszéd

útján találkozhatunk és lehetünk közösségben, itt tehát elhibázott dolog volna az eksztázis

erőltetése (vö. 1Kor 12. és 14. f. a glosszoláliáról).

Ezen a helyen foglalkozunk még a mainomai (μα νομαι) (csak med.) kifejezéssel is,

melyről korábban említettük, hogy az eksztaszisz rokon értelmű szava:(40) dühöng, őrjöng,

nincs eszméletén, magán kívül van; őrült, bolond. Az Újszövetségben ötször fordul elő,

kizárólag negatív tartalommal. Jézusról – miután ő mint jó Pásztor a saját élete odaadásáról

szól – sokan rosszindulatúan állapítják meg: „Ördög van benne, és őrjöng (μα νεται)”,

azaz démon hatalma, irányítása alatt áll(41), ezért nem ura magának, evégett nem is akarják

őt meghallgatni (Jn 10,20). Az imádkozó csoport Péter szabadulásának hihetetlen hírére

mondja Rodénak: „Elment az eszed!”, azaz megbolondultál (μα ν – ApCs 12,15). Fesztusz

felfokozott idegállapotban kiáltja annak jellemzésére, hogy amit Pál mond, az számára

felfoghatatlan: „Bolond (μα ν ) vagy te Pál!” (ApCs 26,24) Így világos az utána következő

kontraszt Pál szavaiban: „Nem vagyok bolond (μα νομαι), éppen ellenkezőleg, igaz és józan

(σωφροσ νης)(42) beszédet szólok.” (ApCs 26,25) A nyelveken szóló is ilyen benyomást

tesz avatatlan hallgatóiban, ha egyidejűleg nem nyilatkozik meg a nyelvek magyarázatának

ajándéka: „…nem azt fogják-e mondani, hogy őrjöngtök?” (μα νεσθε – 1Kor 14,23)

A mania (μαν α) jelentései:(43) őrjöngés, dühöngés; őrület; önkívület(i állapot)

(„elragadtatás”). Az Újszövetségben csupán egyszer, egy alaptalan vádolásban fordul

elő: „A sok tudomány őrültségbe (ε ς μαν αν) visz” – szegezi Fesztusz Pálnak, a fentebb

említett párbeszéd folytatásaként (ApCs 26,24).

Összegzés: Az eksztaszisz és exisztémi kifejezések több ízben hétköznapi értelemben

fordulnak elő az Újszövetségben: ebben a gondolatkörben az ámulat, csodálkozás, döbbenet

magas fokát jelentik. Néhány esetben nem a szó mindennapi értelmében találkozunk velük;

ilyenkor az Úrtól való szent megragadottság állapotát jelentik; a magyar szövegek révületnek

vagy elragadtatásnak fordítják. Varga Zsigmond interpretálása szerint egyetlenegyszer, a

2Kor 5,13-ban önkívületi állapotról van szó, de pozitív értelemben, és kizárólag az Isten és

ember kapcsolatára vonatkozóan.

A mainomai és mania szavakkal csak negatív értelemben találkozunk: igaz, tiszta,

épeszű, józan embereket minősítenek – rosszindulatból vagy értetlenségből – őrjöngőnek

vagy bolondnak olyan személyek, akik számára felfoghatatlan az, amit tesz az általuk

megbélyegzett ember (Jézus, Rodé, Pál, ill. a nyelveken szóló hívő).

1.4.2. Kiss–Daxer: Újszövetségi görög–magyar szótár

Az eksztaszisz ( κστασις) értelme: (nagy) csodálat, félelem, tanácstalanság, zűrzavar,

elragadtatás, önkívület. Sem Keresztelő János, sem Jézus nem volt eksztatikus. Pálnak

voltak eksztatikus látomásai, de nem értékelte túl őket. Az őskereszténységben a nyelveken

szólás eksztatikus jellegű volt. A Jel. könyvének képei arra szolgálnak, hogy a gyülekezetet

felrázzák és erősítsék.(44)

Az exisztémi ( ξ στημι) jelentései: tr. más helyzetbe (állapotba) hozni, sodrából kihozni,

meg- (össze) zavarni, eszét veszteni; med. magán kívül lenni, megijedni, elálmélkodni,

megrémülni, valaki nincs eszénél.(45)

A mainomai (μα νομαι) értelme: őrjöng, dühöng, tombol, magán kívül van, bolond,

megháborodik; a hitetlen ember magatartása Isten felfoghatatlan cselekvésére, mely az

üdvösségre irányul.(46)

A mania (μαν α) jelentései: őrjöngés, dühöngés, őrültség; az ApCs 26,24

kontextusában: „megfoszt az eszedtől”.(47)

Összegzés: Ez az értelmezés a korábbiakhoz képest bizonyos pontokon bővül. Kiss–Daxer

konkretizálja: sem Keresztelő János, sem Jézus nem volt eksztatikus személy; Pálnak voltak

eksztatikus látomásai, de bölcsen helyén kezelte őket. A szótár eksztatikus jellegűnek minősíti

a nyelveken szólást és a Jelenések végidőkre vonatkozó képeit is.

Bár az eksztázis szó szótári tanulmányozásakor is egyfajta értelmezéssel találkoztunk,

a következő fejezetben (cikkben) szeretnénk a fogalmat – bibliai lexikonok segítségével –

tágabb összefüggésbe helyezni.

(Megjegyzés: A felhasznált irodalom jegyzékét a 2. rész végén közöljük.)

1 2Tim 1,7

2 Bakos (1973) 211. o.

3 Juhász (1985) 267. o.

4 O. Nagy–Ruzsiczky (1989) 88. o.

5 Juhász (1985) 1404. o.

6 Juhász (1985) 1168. o.

7 Juhász (1985) 223. o.

8 Juhász (1985) 1053. o.

9 Vö. Bakos (1973) 630. o.

10 O. Nagy–Ruzsiczky (1989) 312. o.

11 Juhász (1985) 303. o.

12 O. Nagy–Ruzsiczky (1989) 102. o.

13 Soltész–Zsarnay (1857) 157. o.

14 Soltész–Zsarnay (1857) 157. o.

15 Soltész–Zsarnay (1857) 180. o. Megjegyezzük, hogy Lévay István: Görög–magyar szótár Homeros Iliasa- és

Odysseájához (Bp., 1886) c. könyvében az exisztémi kifejezés és származékszavai nem találhatók meg.

16 Soltész–Zsarnay (1857) 343. o. Homerosznál hasonló értelemben: dühöng, őrjöng, tombol; vö. Lévay (1886)

73. o.

17 Soltész–Zsarnay (1857) 345. o.

18 Megjegyezzük, hogy a Györkösy-féle ógörög szótár hozza a megdöbbenés, elragadtatás, ill. megdöbbent

valakit, nagyon álmélkodik kifejezéseket, de nem profán gondolatkörből, hanem a Septuagintára és az

Újszövetségre utalva. Vö. Györkösy–Kaptánffy–Tegyey (1990) 327. és 374–375. o.

19 A következő pontban tárgyalt nábá’ () igén kívül a chárad () = reszket ige rokonítható még az

eksztázissal (pl. Gen 27,33; Ez 27,35).

20 Pollák (1981) 223. o. A Septuaginta konzekvensen a prófétál (προφητε ω) megfelelő alakjaival fordítja. A

nábá előfordulásainak teljes felsorolását lásd Lisowsky (1993) 888–889. o. Megjegyezzük, hogy a démonikus

eredetű jóslást (varázslás) a Szentírás halálbüntetés terhe mellett tiltja (Lev 20,27).

21 Pollák (1981) 223. o.

22 Pollák (1981) 223. o.

23 Károli kifejezései rendre: prófétálnak, prófétálni fogsz, elvégezé a prófétálást. Megjegyezzük, hogy a

kifejezés „dicsérni” értelme a szövegben nem lelhető fel.

24 Károli: bolond

25 Varga (1992) 296. o. Balázs Károly is úgy véli, hogy az Istentől rábocsátott eksztázisban az ember részben

vagy teljes egészében öntudatlan állapotba kerül. Vö. Balázs (1998) 189. o.

26 Varga (1992) 296. o. Az eksztaszisz előfordulásait lásd még: Schmoller (1953) 157. o.

27 Károli: „És nagy csodálkozással csodálkozának.” (Mk 5,42)

28 Károli: „…álmélkodás fogta vala el őket” (Mk 16,8)

29 Károli: „álmélkodás” (Lk 5,26)

30 Károli: „álmélkodással” (ApCs 3,10)

31 Károli: „szálla őreá elragadtatás” (ApCs 10,10)

32 Károli: „elragadtatásban” (ApCs 11,5)

33 Károli: „elragadtatám lelkemben” (ApCs 22,17)

34 γ νεται π’ α τ ν κστασις (vö. ApCs 10,10)

35 γεν σθαι με ν κστ σει (vö. ApCs 22,17)

36 Varga (1992) 332. o.

37 Varga (1992) 332. o. Az exisztémi (exisztanai) előfordulásait lásd még: Schmoller (1953) 176. o.

38 Lásd még Mt 12,23; Mk 2,12; 6,51; Lk 8,56; ApCs 2,7.12; 8,13; 9,21; 10,45; 12,16.

39 Varga (1992) 332. o.

40 Varga (1992) 593. o. Vö. Schmoller (1953) 322. o. (maineszthai címszó)

41 δαιμ νιον χει (démon hatalma, irányítása alatt van)

42 szóphroszüné (σωφροσ νη): az őrültség, megszállottság vádjával szemben józan, egészséges

gondolkodásmódról tesz tanúbizonyságot.

43 Varga (1992) 598. o. Vö. Schmoller (1953) 324. o.

44 Kiss–Daxer (1951) 56. o.

45 Kiss–Daxer (1951) 62. o.

46 Kiss–Daxer (1951) 104. o.

47 Kiss–Daxer (1951) 105. o.