Pünkösdi identitás a társadalmi közegben

Lezárult a Pünkösdi Teológiai Főiskola és az MPE Országos Presbitériuma által közösen támogatott, a PTF és a Chrisdimen Alapítvány szakaemberei által rögzített és értékelt PentID kutatás, melynek elsődleges célkitűzése annak feltérképezése volt, hogy a pünkösdi közösségek mennyiben képesek megfelelni a XXI. század gyors társadalmi változásai által meghatározott létfeltételeknek és fejlődési lehetőségeknek. A kutatást az a szükségszerűség alapozta meg, miszerint az egyes gyülekezetek számára is létfontosságú, hogy tiszta képet kaphassanak a hívek, gyülekezetekhez köthető személyek hitgyakorlásának jellemzőiről, illetve arról a puszta tényről: létezik-e egyáltalán egyfajta pünkösdi karakter, és ha igen, az önazonosság miben ragadható meg?

Az együttműködés sikere

A felmérés 2010-ben kezdődött, a PTF által koordinált, szigorú társadalomtudományi és teológiai elvárásoknak megfelelő, úgynevezett nagykutatás módszertani célja volt, hogy az egy esztendőn át tartó adatrögzítés során a közösség tagjainak mintegy húsz százalékát elérjük. A kutatásra fordítható erőforrások és az egyház, valamint az egyes közösségek aktív részvételének segítségével a kérdések végül a becsülhető teljes célcsoport mintegy 12-15 százalékához jutottak el, a szűrési és szűkítési feltételek alkalmazását követően 404 értékelhető, elemezhető adatsort sikerült regisztrálnunk és feldolgoznunk.

A társadalomkutatások módszertani gyakorlata alapján a felméréseket végzők egy-egy átfogó témakörrel kapcsolatos mérések során úgynevezett reprezentatív mintavételre törekszenek, ami elsősorban azt jelenti, hogy a vizsgált csoport egészére jellemző, lehetőleg összes ismérv (korosztály, társadalmi státus, végzettség, lakóhely szerinti eloszlás, stb.) képviseltesse magát. A reprezentativitásnak vannak közmegegyezés szerint alkalmazott mennyiségi kritériumai is – az arányok helyes ismerete okán – a nemzetközi, nagy kutatócégek országos felméréseit (itt a célcsoport ugye közel tízmillió fő) jellemzően ezer fő vizsgálatával végzik. Ennek tükrében a közel négyezer hívővel számoló pünkösdi közösség 404 tagjának véleménye – arányosan – az országos méréseknél nagyságrendekkel pontosabb kutatási eredményekkel kecsegtet.

Így mértünk

A szakmai értelemben széles spektrumú, hangsúlyosan reprezentatívnak minősíthető mérés mennyiségi bázisú, úgynevezett kvantitatív mérési módszert tett szükségessé, az adatközlőknek egy önkitöltő kérdőívet kellett kitölteniük. Ezzel együtt a kutatás sikerességének kulcsát az EPK gyülekezeteinek, szolgálóinak és tagjainak együttműködési hajlandósága adta, hiszen ara nem nyílt lehetőség, hogy kutatóink minden egyes közösséget egyenként végiglátogassanak és személyesen koordinálják az adatfelvételt. Éppen ezért a lehetőségekhez mért rendkívüli eredmény a Magyar Pünkösdi Egyház gyülekezeteinek rendkívüli együttműködő-készségét bizonyította – ami a felmérés megvalósulásának egyik legfontosabb kritériuma volt, és ez úton sikeresen teljesült. A lehetőség szerint minden korosztály számára könnyen értelmezhető kérdésekből, választási lehetőségekből összeállított kérdéssor megszerkesztésénél döntő szempont a gyors kitölthetőség volt, a mérésben együttműködő gyülekezeti szolgálók jellemzően – és az ajánlások alapján – a közösségi alkalmak, istentiszteletek végén segítették az adatfelvétel gyors lebonyolítását.

Az elemzéseket a PTF oktatói és az egyházkutatással foglalkozó Chrisdimen Alapítvány szociológusai, szakértői folyamatosan végzik. Az értékelések sikerességének alapjához a célokat már a kutatás kezdete előtt rögzítettük, ezek közül az első az volt, hogy átfogó és árnyalt képet kapjunk pünkösdi közösség magyarországi gyülekezeteinek tagságáról konzekvens vallási, közéleti és személyiségi identitás-fókuszokkal. A mérési folyamat alapvető érték-meghatározója ennek alapján a gyülekezetek növekedési dinamizmusának, fluktuációjának, a tagság beágyazottságának outputja volt.

A kutatás másodlagos céljaként határoztuk meg, hogy felderíthessük: kimutatható-e olyan sajátos, vallási aktivitást jelző érték, ami jellemzője a pünkösdi gyülekezeteknek. A pünkösdi önazonosság kérdéskörét tekintve lényeges megkülönböztetési pontot képzett a személyes „általános” istentapasztalatok milyenségének és mennyiségének mivolta, az istentapasztalatok kapcsán a karizmák szerepe, formája, mennyiségi és minőségi megkülönböztetése, gyakorlása, a megtérés formája, milyensége, körülményrendszere. Kiemelt vizsgálati szempontunk volt továbbá a hívők viszonya a közvetlen gyülekezethez és a tágabb közösséghez. A kutatás harmadlagos célja a válaszadók társadalmi beágyazottságának, szerepvállalásának, aktivitásának, esetleg inaktivitásának átfogó felmérése volt.

A társadalmi alapok

A válaszadók nemének aránya: 237 nő és 145 férfi, ez 62-38 százalékos arányt mutat, ami markáns nemi eltolódás, egyben megerősíti azt az előzetes feltételezésünket, miszerint a pünkösdi gyülekezetekben – hasonlóan más, keresztény vallási közösségekhez – jellemzően felülreprezentáltak a nők. Az aránytalanság szembeötlő a teljes lakosság arányszámát figyelembe véve is: a Központi Statisztikai Hivatal számítása alapján a nő-férfi arány Magyarországon 53-47 százalékosra tehető, ami nem tér el a Föld népességének világviszonylatban mért arányhányadától – az 5 százalékban megjelenő differenciát a születéskor némileg felülreprezentált fiú-populáció egyébként csaknem minden kultúrában jellemzően korábbi halandósága okozza.[1]

A nemek aránytalan eloszlása számos, megfontolandó körülményt hordoz magában. Az arányokból törvényszerűen következhetnek a tagság utánpótlásával kapcsolatos aggályok, valamint az egyértelmű üzenet: a közösségek kevésbé vonzóak a férfiak számára. Hogy az aggályokra okot adó, első, nagyobb témakört áttekinthessük, alapvetően szükséges áttekinteni a közösségi tagok családi állapotát jellemző adatsort.