Nagy-Ajtai Ágnes: IVY GLENSHAW CAMPBELL (1874-1918)

Cikkünk elolvasását ajánljuk azoknak, akiket érdekel, hogyan változtatta meg több állam lelkiségét egy fiatal nő, aki az Azusa utcai gyülekezetben töltekezett be Szentlélekkel.

Krónikásaink szerint Ivy Campbell volt az első „Szentlélek-apostol”, aki elvitte Ohio államba az új pünkösd hírét. Akkor még nem sejtette, hogy milyen hatalmas munkát fog Isten végezni azon a területen. Később Pennsylvania állam több településén is szolgált, így jelentős szerepet játszott az USA északkeleti területeinek pünkösdi ébredésében.

Ivy Campbell (más források szerint Ivey Glanshaw Campbell) 1874. november 15-én született Raccoonban (Pennsylvania állam), John Anderson Campbell és Barbara Thornburg harmadik gyermekeként. A család később East Liverpoolba (Ohio állam) költözött, az ottani presbiteriánus gyülekezetbe jártak, itt nőtt fel Ivy. Felnőttként csatlakozott a Broadway Mission east liverpooli gyülekezetéhez. Akkoriban varrónőként kereste a kenyerét.[1]

1901-ben – saját beszámolója szerint – átélte a megszentelődés kegyelmi ajándékát, ami a gyülekezet teológiájával ütközött, így kilépett a presbiteriánusoktól. Egy szentségmozgalmi csoporthoz csatlakozott, akikkel megalapították a Broadway Mission nevű gyülekezetet, ahol az egyik vezetőként szolgált. 1906-ban, 32 éves korában rokonlátogatásra ment Los Angeles-be, ahol több gyülekezetet is felkeresett, köztük az Azusa utcai Missziót. Nagyon megragadta, amit ott tapasztalt, és maga is vágyott a Szentlélek ajándékára. 1906 kora nyarán töltekezett be, majd novemberben visszatért Ohioba, hogy megossza az örömhírt családjával, barátaival, a Broadway Mission közösségével. Megérkezése másnapján felkérték az esti istentisztelet levezetésére. Megragadta az alkalmat a beszámolóra, de azt tapasztalta, hogy sokan szkeptikusan fogadják a történetét. Más helyekről azonban egyre több meghívást kapott, így került végül Akronba (Ohio állam), ahol a testvérek tőle hallottak először személyesen a pünkösdi ébredésről.[2]

Claudius A. McKinney volt az akroni gyülekezet pásztora, ő hívta meg Ivy-t. Már régóta vágyott ébredésre, és rendszeresen imádkozott ezért. Arra kérte Ivy-t, hogy tartson előadássorozatot az átéléseiről és az Azusa utcai ébredésről.[3] A környéken már néhányan olvasták az Azusa utcai kiadványt, az Apostoli Hit című lapot, és szívesen meghallgatták volna egy olyan személy beszámolóját, aki szemtanúja volt az eseményeknek.

December 5-én kezdődtek Ivy összejövetelei, amelyeken egy hónap alatt 40 ember nyert Szentlélek-keresztséget. Ivy nem bonyolította túl az istentiszteleteket, egyszerűen elmondta, amit látott és átélt Los Angelesben. Elmondta, mennyire vágyott a szentségre és a Szentlélek ajándékára. Aztán szólt az új nyelven az egybegyűltek előtt, majd meg is magyarázta, amit mondott, mintegy illusztrálva a bizonyságtételét. Nyomatékosan felhívta a jelenlevők figyelmét, hogy kegyelemre van szükségük az üdvösséghez, a megszentelődéshez és a Szentlélek ajándékának elnyeréséhez.

A városbeliek aztán éjszakába nyúlóan tárgyalták a hallottakat. McKinney annyira fellelkesült, hogy a város és a környező települések pásztorait sorra meghívta ezekre az alkalmakra, hogy ők is részesülhessenek az áldásban. Hamarosan mások is prédikáltak a Szentlélek kiáradásáról, és egyre többen töltekeztek be, és szóltak vagy énekeltek új nyelveken.

A sajtóban meglehetősen negatív hangvételű írások jelentek meg róluk, és ez némileg megtörte a lendületüket, de Ivy figyelmen kívül hagyta ezeket a kritikákat, és folytatta az esti összejöveteleket.[4] Reklámnak azonban jók voltak ezek a cikkek, mivel egyre több emberhez eljutott a hír, és egyre többen akarták megtudni, mi is az igazság a „reszkető hívőkkel” kapcsolatban.

Az alábbi, érzelmektől túlfűtött, kegyes nyelven megfogalmazott beszámolóból érződik a lelkesedés, és még ha nyilvánvalóan elfogult is a „híradás”, fontos forrásnak tekinthető: „Mióta hallottam Isten csodálatos munkájáról, amit Los Angeles-ben végez, a szívem egyre inkább vágyott, hogy részesedjen benne. A kedves akroni szentek éjjel és nappal kiáltottak Istenhez, hogy rájuk is árassza ki Szentlelkét. És mielőtt felocsúdhattunk volna, Isten meglátogatott bennünket, dicsőség Neki ezért! A kedves Ivy Campbellt küldte válaszul imáinkra, és sokan részesültek a pünkösdi áldásban. Az összejöveteli helyünk minden alkalommal zsúfolásig megtelik. Általában egy szünet van az alkalom alatt, de sokan a magukkal hozott ebédet sem fogyasztják el, mert nem akarják megszakítani az áhítatot. A nők közül többen mennyei nyelveken énekelnek, mások megmagyarázzák. Egyszerűen csodálatos! Sokan démonoktól szabadulnak, mások meggyógyulnak betegségükből. Dicsőség az Úr Jézusnak! Többen kaptak elhívást missziói munkára. Az istentiszteletek nappal és este vannak, esetenként egész éjjel. Mérföldekről jönnek az emberek, hogy átéljék a saját pünkösdjüket. McKinney testvér meghívókat küld széjjel, amiben elmeséli, hogy Isten hogyan látogatta meg Akront. (...) Az összejövetelek három hete tartanak, és egyedül a Szentlélek a vezetőjük. A legnevesebb pásztorok közül többen nem értenek egyet velünk, így gyülekezetük érdeklődő tagjai a kicsi, de növekvő közösséghez csatlakoztak, megtértek, megszentelődtek, és személyesen is átélték a pünkösdi csodát.”[5]

A jelenlevők olyan zajosak voltak, mint az Azusa utcai gyülekezetben. McKinney pásztor a hangerőből arra a következtetésre jutott, hogy egészen közel van Jézus visszajövetele. Az új kegyelmi ajándékoktól fellelkesült hívők közül néhányan az újonnan kapott nyelveken beszélve idegeneket szólítottak fel a megtérésre, ám ezek a próbálkozások nem voltak különösebben sikeresek.

Ivy öt hétig tartotta folyamatosan az alkalmakat, utána azonban más gyülekezetek meghívását is elfogadta, és több helyen prédikált Ohio és Pennsylvania államokban. 1907 júniusában az Alliance-beli gyülekezet Levi Lupton vezetésével rendezett egy „pünkösdi tábort”, ahol a korai pünkösdi vezetők szolgáltak, köztük Ivy Campbell is. Tíz napon át folyamatosan özönlöttek a környékbeliek, csak az első két napon 700 fő vett részt a táborban. Az összejöveteleken még kínai, egyiptomi és ausztrál származású emberek is megjelentek. A táborban nem csak a Lélek munkálkodott: néhány fiatal kénsavval töltött pisztolyokkal megtámadta a táborozókat, akik közül többen is súlyosan megsérültek. Úgy tudni, később senkit nem vontak felelősségre az atrocitásért.[6]

Levi Lupton vezetésével a táborban megalakult az „Apostoli Hit Szövetség”, aminek ő lett az elnöke, McKinney pásztor pedig az alelnök. Lupton nem érte be ennyivel, az „apostoli” tisztséget is magának követelte.[7] Nem tudni pontosan, de talán éppen ezen különböztek össze Ivy Campbell-lel, aki a tábor után visszatért Los Angeles-be. Úgy tudni, nagyon megviselték a kritikák és a nézeteltérések. Soha többé nem tért vissza Akronba, ahol pedig a leírások szerint egy nagy lelki megújulásnak volt az elindítója.

A Campbell életét kutató történészek ezt követően elvesztik a fonalat: semmi többet nem tudni a fontos ébredésben szerepet játszó pünkösdi nő életéről, legfeljebb annyit, hogy élete hátralévő éveit megtörten, betegeskedve töltötte. 1918. június 26-án, 43 éves korában tüdővészben hunyt el, sírkövén ez olvasható: „Szeressük Őt, mert Ő előbb szeretett minket” (1Jn 4,19). Találkozása Istennel átformálta az életét, fellobbantotta benne az ébredés tüzét, amit örömmel adott tovább másoknak, és bár nyilvános szolgálata nem sok ideig tartott, de annál nagyobb hatást gyakorolt egy nemzedék életére.

FELHASZNÁLT IRODALOM

· enrichmentjournal.ag.orghttp://enrichmentjournal.ag.org/

· www.ifphc.orghttp://ifphc.org/

· The New International Dictionary of Pentecostal and Charismatic Movements (2003) Szerk.: Burgess, Stanley M. Zondervan, Grand Rapids

· Robeck, Jr. C. M. (2006) The Azusa Street Mission And Revival – The birth of the Global Pentecostal Movement. Thomas Nelson Inc., Nashville

· www.zionchristianministry.comhttp://www.zionchristianministry.com/

· http://www.zionchristianministry.com/

Jegyzetek:

[1] Burgess (2003) 106. o.

[2] Robeck (2006) 225. o.

[3] Robeck (2006) 226. o.

[4] Robeck (2006) 231. o.

[5] Sz. n.: „Akronba megérkezett a pünkösd” In: The Apostolic Faith 1907. jan. (1. évf. 5. szám)

[6] Robeck (2006) 234. o.

[7] Uo.