Ungvári Csaba: Félreértések virágvasárnaptól pünkösdig

Az evangéliumok szerzői műveik középpontjába helyezik Jézus földi életének virágvasárnappal kezdődő, halálával végződő, majd feltámadását követő eseményeit. Az evangéliumokban Jézus földi életének, karakterének, hatalmának és alapvető tanításának bemutatása mellett fokozott hangsúlyt kap a kereszthalál eseményeinek részletezése és az ezzel kapcsolatos emberi reakciók leírása. Nyilvánvaló, hogy félreértette őt a környezete, de nemcsak a távoliak, hanem a legközelebbiek, tanítványai is. Virágvasárnapon annak ellenére is politikai szabadítóként várják, hogy szimbolikus tettével is tagadja ezt: szamárháton érkezik, ami a fegyveres harc elutasítását jelenti. A nép éljenzését kritizáló vallási vezetőknek adott válaszát követően így szól: “Bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat!” (Lk 19,42) Mindennapi életünk, ügyintézési habitusunk fontos példája és motivációja ez. A názáreti Jézus isteni hatalmi eszközeiről önként lemondva, a mennyei Atya akaratát teljesítve hoz békességet, de nem úgy, ahogy ezt az őt éltetők gondolták (Jn 14,27). A személyes érdekérvényesítéstől, a hatalom- és  bosszúvágytól fűtött Jézus-várás nem viselhette el azt, aki Krisztus valójában volt, így halálát követelték, és a keresztre juttatták. A kicsiny tanítványi csapat is félreértette mesterét, így még feltámadását követően, közvetlenül mennybemenetele előtt is: „Uram, nem ebben az időben állítod fel újra a királyságot Izráelnek?” (ApCsel 1,6)

Vajon mi állhat a téves várakozások, és az ebből származó, különféle formában megnyilvánuló csalódások hátterében? Mikor és miért szakad meg a tanítványok életében ez a folyamat? A virágvasárnaptól mennybemenetelig tartó időszak félreértéseinek forrása egy hiány, amely pünkösd napján kerül betöltésre. Az Édenben megszakadt párbeszédes és bizalmi kapcsolat áll helyre Jézus Krisztus keresztje és a Szent Szellem egyszerre tömeges, de mégis nagyon személyes kitöltetése révén.

Az ünnepkör ma is mindannyiunk számára felkínált lehetőség Krisztus művének, Isten Szent Szelleme által végzett munkájának intenzív, teljesebb és időszerűbb megértésére, megtapasztalására. Tisztázhatjuk a félreértéseket, de az Isten iránti várakozásainkat megháborító indulatainkat is. A vélt vagy valós ellenfeleinkkel, embertársainkkal küzdő, azokat legyőző Messiás helyett a szamárháton érkező Krisztust látva 2012-ben felismerhetjük meglátogatásunk idejét, és megnyithatjuk magunkat a békesség evangéliumának hirdetésére felhatalmazó Szent Szellem előtt. Ha így teszünk, nemcsak saját keserűségünk, hanem bizonyosan Jézus sírása is örömre fordul felettünk.