1.7. Az állatok teremtéséről (1M 1,20-25; 2,18-20)

A növények teremtése után az első teremtés-tanítás nem az állatok teremtéséről ír, hanem – nyilván a saját szerkesztési elveit követve – a világítók teremtéséről és az égboltozatra helyezéséről. Ezek után tér rá az első teremtés-tanítás az állatok teremtésére. A veretes bibliai szöveg ezúttal is elgondolkodásra késztet.

1.7.1. A bibliai szöveg első része (1M 1,20-23)

“És szólt Isten: Pezsdüljenek a vizek élőlények nyüzsgésétől, és madarak repdessenek a föld felett, az égbolt alatt! És megteremtette Isten a nagy víziállatokat, és a vizekben nyüzsgő mindenféle élőlényt a fajtájuk szerint, és mindenféle szárnyas repdesőt a fajtájuk szerint. És látta Isten, hogy ez jó. (1M 1,4.10.12.18.25.31) És megáldotta azokat Isten mondván: Szaporodjatok, sokasodjatok és töltsétek be a tenger vizeit! A madarak is sokasodjanak a földön!

És lett este és lett reggel: ötödik nap.”

A. “És szólt Isten” – Egészséges ritmus

Az “És szólt Isten” fordulattal az előzőekben már foglalkoztunk. De első olvasásra is szembetűnő, hogy a gyakran ismétlődő formula igazából nem fárasztó, hanem inkább ünnepi lendületet ad a veretes szövegnek, amely igazi himnusz. A népi hagyományok kutatói (köztük Erdélyi Zsuzsanna) ma már jól tudják, hogy az ilyen fajta formulák a szóbeli hagyományozás mindenütt bevált, sőt elengedhetetlen eszközei. Ha a valamennyiünket magával sodró rohanásban ezt a tényt tudatosítjuk, nekünk is segíteni fog, hogy magunkévá tegyük az életünk és egészségünk számára annyira fontos “isteni ritmust”, amelyet az első teremtés-tanításban is megtalálunk.

B. “Pezsdüljenek..., repdessenek...” – Isteni frissesség

Megragadó az ebben a szakaszban található eleven dinamika. A következő kifejezésekre gondolok: “Pezsdüljenek a vizek élőlények nyüzsgésétől, és madarak repdessenek a föld felett, az égbolt alatt!” Továbbá: “a vizekben nyüzsgő mindenféle élőlényt” és a “mindenféle szárnyas repdesőt”. Kétségtelenül dinamikus kifejezések szójáték-kavalkádja ez. Konkrétan is be szeretném mutatni a héber szöveg magyarul visszaadhatatlan megoldásait. Vegyük sorra a mondatokat!

a. “Pezsdüljenek a vizek élőlények nyüzsgésétől...!” – A héber szöveg tükörfordítása ilyenféle lenne: “Nyüzsögjenek a vizek élőlények nyüzsgésétől!” (vagy “Pezsdüljenek a vizek élőlények pezsgésétől!”).

b. “madarak repdessenek a föld felett, az égbolt alatt!” – A héber szöveg tükörfordítása ilyen lenne: “repdesők repdessenek a föld felett!”

c. “és a vizekben nyüzsgő mindenféle élőlényt” – Ennek tükörfordítása így adható meg: “és a vizek mindenféle élőlényeit, nyüzsgőket-hüllőket, amelyek teljesen pezsegnek-nyüzsögnek!”

d. “mindenféle szárnyas repdesőt” – Ennél már a fordításba belevettem a tükörfordítást, de érdemes fölidéznünk a Vizsolyi Biblia remek megoldását: “és minden repeső szárnyas állatokat”.[1].

Istennek az utánozhatatlan és az ő lényegéhez tartozó frissességét fedezem föl ezekben az eleven kifejezésekben. Azért is mutatok rá erre, mert igen sok emberben olyan Isten-kép él, amely ennek a friss, eleven, találékony, fantáziadús, vidám Istennek éppen az ellenkezője, és inkább megkövült szabályrendszer végrehajtójához, vagy egy élettelenül merev törvénycsőszhöz hasonlít. Szeretném, ha ez a néhány mondat közelebb vinne valamennyiünket Isten páratlan elevenségéhez és frissességéhez.

C. Miért a vízi állatokkal és a madarakkel kezdi?

A bemutatott bibliai szöveg az állatok teremtéséről szóló tanítását a vízi állatok és a madarak teremtésével kezdi. Vajon miért? És milyen isteni üzenetek következnek ebből?

1. Szerkezeti ok

A választ egy szerkezeti ok átgondolásával kezdeném. Rózsa Huba – összefoglalva több bibliakutató eredményeit (Brueggemann - Coats - Scharbert - Seebass - Soggin - Wenham - Westermann - Zimmerli - és mások) – a következőképpen vázolja fel az első teremtés-tanítás szerkezetét (Rózsa [2002] 73-74.o.):

Ég és föld teremtése (felirat) (1. vers)

a teremtés háttere, ill. ellentéte a káosz  (2. vers)

                                   SZÉTVÁLASZTÁS                                     BENÉPESITÉS

                        1. nap: világosság, sötétség                           4. nap: égitestek

                     2. nap: égbolt, alsó-felső vizek                      5. nap: tengeri állatok, madarak

                     3. nap: szárazföld-tenger                               6. nap: szárazföldi állatok

                                 növények                                                       ember

7. nap: a nyugalom napja,

az ég és a föld teremtésének története (záró vers) (2,4a vers)

AZ ELSŐ TEREMTÉS-TANÍTÁS SZERKEZETE RÓZSA HUBA KÖNYVÉBEN

Ennek alapján felismerhető egy szerkesztési indok.[2] Az idézett szerző a táblázat baloldalán felsorolt “teremtési akciókat” a szétválasztáshoz, a jobboldaliakat a benépesítéshez sorolja. Ennek az érvényessége nem minden “nap-párnál” egyértelmű (pl. a növények a szétválasztás-oszlopba kerültek, pedig a benépesitéshez tartoznának), de nagyban-egészben helytállónak tűnik.[3] Ebből pedig könnyen fölismerhető, hogy a 2. napra sorolt vizek szétválasztásának az 5. napra sorolt tengeri állatok felelnek meg, ugyanígy a 2. napra sorolt égboltozatnak az 5. napra sorolt madarak, és csak a 3. napra sorolt szárazföld-tenger szétválasztásnak felel meg a 6. napra sorolt szárazföldi állatok és az ember teremtése. Mivel pedig köztudott a szentírástudományban, hogy a bibliai szövegek nagyon tudatosan megfogalmazott írások, átgondoltan megszerkesztett, művészi kompozíciók. Ez a felismerés már önmagában is indokolja, hogy az állatok teremtését az első teremtés-tanítás miért a víziállatokkal és a madarakkal kezdi.

Milyen ISTENI ÜZENETET foghatunk fel mindebből?  Azt mindenképpen, hogy a bibliai szöveg írója – Isten ihletésének engedve – milyen ámulattal ismeri föl Isten teremtő munkájában a RENDSZERT és a RENDET. Már korábban is említettem, hogy az ókori ember számára a teremteni szó első sorban nem a “nem volt semmi - létrejött valami” gondolatot hordozta, hanem a “kaotikus állapotok uralkodnak - bámulatos rend jött létre” gondolatot. De az ókorban is, napjainkban is nem győzünk csodálkozni a teremtett világban fölfedezhető bámulatos renden, célszerűségen, összefüggéseken.[4] Mit mond el mindez Istenről, a világ Teremtőjéről? Azt mindenképpen, hogy őbenne magában páratlan rend, célszerűség van jelen. Valamint azt is, hogy olyan összefüggésben szemléli a dolgokat és személyeket, amely messze túlmutat azokon az összefüggéseken, amelyeket mi, emberek fölfedeztünk a világmindenség általunk megfigyelhető részének a tanulmányozása során. Egy barátomtól hallom ezt sokszor ilyen formán: `Milyen nagy művész Isten!? Nem fantasztikus?´ Ez pedig igazi isteni üzenet magáról Istenről, a világ Teremtőjéről.

2. Félve tisztelt, sőt rettegett szörnyek

Az imént tárgyalt “szerkezeti ok” átgondolása után is él bennünk a kérdés: Milyen oka lehet még, hogy a víziállatok és a madarak teremtésével kezdődik az állatok teremtéséről szóló tanítás az 1M 1-ben? A kérdésen gondolkodva joggal juthat eszünkbe az is, amit már korábban is érintettünk: ezen állatok közül kerültek ki az Izrael környezetében élő népek ijesztő szörnyei, amelyeket a fordítások különböző néven adnak vissza (tengeri szörny, kígyó, sárkány), de a héber szöveg az itt használt nagy víziállatok [héberül: - hattannínim haggödólím] névvel illet. (Lásd Jób 7,12; 9,13; 26,12; Zs 91,3; Ézs 27,1; 51,15; Ez 29,3; 32,2; stb.) Ehhez hasonló nagy víziállat  a Leviátán is [héberül: -liwjátán][5], amelyet a fordításokban olykor krokodilnak is olvashatunk, de szövegünkben a 21. versben szereplő a vizekben nyüzsgő élőlény (= hüllő-krokodil-kígyó) kategóriájába tartozik. Isten kétféle üzenetére figyeltem fel ebben az igeversben.

a. Az egyik az, hogy ezektől az emberre annyira veszélyes nagy víziállatoktól és a vizekben nyüzsgő élőlényektől Isten meg tud védeni minket. Hogyan? Nem egy mondatos téma. Az első teremtés-tanítás ezeket a szörnyeket Isten teremtményeinek mondja, nem pedig szörnyeknek, és hozzáteszi – visszatérő refrénként –, hogy látta Isten, hogy ez jó. Joggal merül fel a kérdés: Hogyan lehetnek jók a tengeri szörnyek, a Leviátán, a szörnyű csúszómászók, kígyók, sárkányok, krokodilok?! Az 1M 1 szerint Isten kezéből ezek jó teremtményekként kerültek ki. Ezt a bibliai szöveg erőteljesen hangsúlyozza. Hogyan tudjuk helyesen kezelni ezeket az életveszélyes állatokat? Csak úgy, ha Isten él bennünk (lásd 1M 2), és Tőle vesszük át ezen állatok kezelésének a “használati utasítását”. Erről szól az 1M 1,26. és 28. versben olvasható parancs az első teremtés-tanításban az ember számára: “Uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon és az egész földön és a földön csúszó mindenféle csúszó-mászón... Szaporodjatok, sokasodjatok és töltsétek be a földet! Hajtsátok uralmatok alá, és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön csúszó mindenféle állaton!” A második teremtés-tanítás azonban és az őstörténet további része (1M 2-11) beszámol arról, hogy amikor az ember “önállósítja” magát, és az Istentől független létmódot választja, tehát úgy dönt, hogy nem Istennel, hanem Isten nélkül akarja élni az életét (lásd 1M 2-4), akkor az Istennel való közösségben továbbra is jó teremtményként kezelhető veszedelmes állatokat már nem tudjuk megfelelően kezelni. Két okból is. Egyrészt nem érzékeljük, nem fogjuk fel Istennek az útmutatásait, amelyek pedig létfontosságúak volnának a számunkra. Másrészt az Istennel való bensőséges életközösség visszautasításával (ezt írja le az 1M 3-4) a feje tetejére állt a világ, és Istennek a jó teremtményei kezelhetetlenek az ember számára, holott az “eredeti terv” szerint – amit az 1M 1-2-ben olvasunk – az ember ezen állatok fölötti uralomra (útmutatásra - tervezésre - gondoskodásra - védelemre) kapott megbízatást. [6]

b. A másik isteni üzenet hasonlóan nagy horderejű. Valódi hitvallás, hogy az első teremtés-tanítás ezeket a víziállatokat Isten teremtményeinek mondja, nem pedig szörnyeknek. Hogyan lettek ezekből szörnyek az ókori és – sajnos – a mai emberek hidelemvilágában is? A részletes elemzéssel nagyon sok szaktudomány foglalkozik, ennek összefoglalására most nem vállalkozhatom. A bibliai üzenet azonban ezen elemzések elvégzése nélkül is fölvázolható. Isten ugyanis nem a halálra, hanem az életre teremtette az embert. Az élet lehetőségét Isten azzal szerezte vissza számunkra, emberek számára (és ezáltal az egész teremtett világ számára is), hogy Urunk Jézusban emberré vált, kifizette a lázadásunkkal saját magunkra zúdított megfizethetetlen adósságunkat (lásd Mt 18 és az egész újszövetségi Bibliát), és megadta a lehetőséget számunkra, hogy visszatérjünk Istenhez, és ővele, sőt őbenne akarjunk élni, vagy ami ugyanezt jelenti, ő éljen mibennünk. (1M 3,15-től a Jel 20-22-ig az egész Biblia lényegében erről szól.) Ha megismerjük és elfogadjuk ezt az isteni megoldást, akkor meg is tapasztalhatjuk, hogy ez az Istenben való élet (vagy másképpen fogalmazva: Istennek az élete mibennünk) olyan élet, amihez képest az Isten nélküli élet nem is élet. Amennyiben pedig Isten él mibennünk, akkor őtőle tudjuk, hogy létezik a szellemi Istennek olyan szellemi természetű ellensége, sőt ellenségei is, akit az újszövetségi iratok is Sátánnak, ördögnek, őskígyónak, sárkánynak, szellemi hatalmasságoknak, a sötétség világbíróinak stb. neveznek, és aki már az őstörténetben is megjelenik kígyó képében. Urunk Jézus kijelentette, hogy legyőzte ezt a gonosz szellemi hatalmat, (Lk 10,18; Jn 16,33; Fil 2,5-11; stb.) de ez a győzelem elsősorban azt jelenti, hogy nekünk is küzdenünk kell vele (lásd Ef 6; stb.) és csak akkor győzünk Ővele együtt, ha megmaradunk Őbenne és Ő mibennünk. (Jn 15,1-5) Ilyenformán élve nem lesznek a számunkra a nagy víziállatok és Istennek semmilyen más teremtménye sem szörnyek, amelyek okkult hiedelem-világban élő embereket régen is, ma is megtéveszthetnek.

D. “És látta Isten, hogy ez jó.”

A bibliai szöveg olvasásában, és az elemzés során ismét az első teremtés-tanítás egyik refrén-mondatához értünk el: “És látta Isten, hogy ez jó.” Ennek a tartalmát már a világosságról szóló üzenet elemzésekor kifejtettem, meg az imént is utaltam rá. Egy hangsúlyra azonban még föl szeretném hívni a figyelmet.

Az állatok teremtését az első teremtés-tanítás “két lépésben” írja le. Külön ír a nagy víziállatokról, a vizekben nyüzsgő mindenféle élőlényről és a szárnyas repdesőkről (20-23. versekben), és külön – a 24-25. versekben – a szárazföldi állatok teremtéséről. Miért két csoportban, sőt két külön napra sorolva (ötödik és hatodik nap) ír erről az első teremtés-tanítás? Ennek okai közül egyet már láthattunk a “szerkezeti ok” bemutatásánál. Most azt szeretném kiemelni, hogy az állatok teremtésének leírása során kétszer előforduló refrén:  És látta Isten, hogy ez jó  (1M 1,21 és 25) egy igen nagy NYOMATÉKOT fejez ki, mint annyiszor az ókori iratokban és a bibliai szövegekben. Miért ez a nagy hangsúly? Arra is következtethetünk, hogy az ókori ember sokkal jobban ki volt szolgáltatva az állatok támadásainak, mint a mai ember, ráadásul akkor is, ma is, nagyon sok balhiedelem révén – igen gyakran okkult tevékenységgel párosulva – okoztak és okoznak ezek a “szörnyek” rengeteg problémát nekünk, embereknek. Nem csupán fizikai hatásokra gondolok, hanem sokkal inkább pszichés vagy akár lelki-szellemi hatásokra is, mint például az “asztrális utazás”, a horoszkóp, a kártékony mesék stb. Akkor is, ma is tehát nagyon fontos hangsúlyozni – és ezt teszi az áldott bibliai szöveg – hogy ezek a szörnyeknek is nézhető állatok Isten teremtményei, méghozzá jó teremtményei. De hogy a mi számunkra is jók legyenek, ahhoz elengedhetetlen, hogy Isten éljen mibennünk.. Annak az embernek, akiben Isten él, nincs oka, hogy féljen a “szörnyektől”.

E. “...fajtájuk szerint...”

Az 1M 1,21. szövegében ezt olvassuk: “És megteremtette Isten a nagy víziállatokat, és a vizekben nyüzsgő mindenféle élőlényt a fajtájuk szerint, és mindenféle szárnyas repdesőt a fajtájuk szerint.” – Mit ért a bibliai szöveg az ismétlődő “fajtájuk szerint” kifejezésen? A növények teremtésénél is olvashattunk hasonló formulát (az 1M 1,11-12-ben háromszor szerepel a “fajtájának megfelelő” formában), de az elemzésével mindmáig adós maradtam.

Sokan tekintették már ezt a formulát természettudományos üzenetnek a Bibliából Carl von Linné (1707-1778) előtt is, meg azóta is. Az előzőekben már bemutattuk, hogy a Biblia nem természettudományos üzeneteket hordoz, hanem az ókori ember világképében mondja el Istennek az életünkre szóló áldott üzeneteit az akkori embereknek is, a maiaknak is.

Mit ért a bibliai szöveg a “fajtájuk szerint” vagy a “fajtájának megfelelő” kifejezésen? A bibliai szövegek legmegbízhatóbb magyarázója maga a bibliai szöveg. Hittel valljuk, hogy a Biblia minden egyes betűjét Isten ihlette. Csakhogy sokszor nem kis feladat feltárni, hogy mi Istennek az üzenete a tőle ihletett szövegben. Ráadásul nem csupán szövegelemzési kérdésről van szó, ha mindez egész egzisztenciőnkat is érinti. Ennek megfelelően sok múlik az isteni üzenet feltárása során azon, hogy milyen az életvitelünk, a világképünk, de még az is, hogy mennyiben érinti a pillanatnyi érdekeinket, beállítottságunkat, akár a hangulatunkat is. Ezért fogalmazta meg az említett hit-álláspontot Urunk Jézus a következőképpen: “...Mert bizony mondom néktek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta vagy egy vessző sem vész el a törvényből, míg minden be nem teljesedik... Mert mondom nektek, ha a ti igazságotok messze felül nem múlja az írástudókét és farizeusokét, akkor semmiképpen sem mentek be a mennyei királyságba.” (Mt 5,17-20) Az itt szereplő “igazságotok” görög szó (dikaioszüné) magyar jelentése: helyes életvitel, igazságos ítélkezés-viselkedés, megigazult élet. Mikor helyes az itt említett “igazságunk”, tehát az életvitelünk, az ítéletalkotásunk, a viselkedésünk? Mikor múlja messze felül az írástudókét és farizeusokét, Urunk Jézus korának két megjelölt csoportjáét? Nagyon nagy kérdés ez, és életbevágó a számunkra. Urunk Jézus maga mondja, hogy mi múlik rajta. Az, hogy bemegyünk-e a mennyei királyságba.  Ennek megfelelő gonddal vizsgáljuk meg,  mit jelent a “fajtájuk szerint” vagy a “fajtájának megfelelő” formula.

Gordon J. Wenham a kommentárjában arra hívja fel a figyelmet, hogy a “fajtájuk szerint” vagy a “fajtájának megfelelő” az Isten által megteremtett rend kifejezései. (Wenham [1987] Comment to Gen 1,12) Utal arra is, hogy ezt a rendet az embernek is tiszteletben kell tartania. A rendnek egy egészen különleges aspektusára hívja föl a figyelmet a Tórában található parancs elemzésével “Állatodat más fajtával ne párosítsd! Ne vesd be meződet kétféle maggal! Ne végy magadra kétféle anyagból szőtt ruhát!” (3M 19,19; vö. 5M 22,9-11) Tóth Kálmán ezt a parancsot úgy értékeli, hogy “az Ószövetség nem szerette a felemás megoldásokat.”  – Hozzátehetjük, hogy ez a “keveredési tilalom” elsősorban az istentisztelet keveredésének a tilalmára összpontosított, amelynek olyan sok riasztó példáját látjuk a Biblia lapjain Izrael történetében. Már Jákób szíve választottjának, Ráhelnek is volt “házi bálványa”, ma így mondanánk, kabalája, talizmánja (1M 31,19.30-35), amely használata Isten előtt utálatos és tilos (2M 20,1-6; stb.), akkor is, ma is. A leglátványosabb vallási keveredést talán Salamon 700 idegen nemzetiségű és kultuszú “felesége” és 300 “ágyasa” hozta be Izrael földjére. A Salamon halála után kettészakadt királyság északi felében közmondásossá vált “Jeroboámnak, Nebát fiának vétke, aki vétekbe vitte Izraelt.” (1Kir 15,26.30.34; 16,2.7.19.26.31; 21,22; 22,53; 2Kir 3,3; 10,29-31; 13,2.6.11; 14,24; 15,9.18.24.28; 17,21-23; 23,15; 2Krón 9,29; stb.) Mi volt a Jeroboám ben Nebát által bevezetett Tóra-ellenes “istentiszteletnek” az igazi indító oka? Nem az Istenhez való ragaszkodás és az ő őszinte szeretete és imádása, hanem az a nem is titkolt politikai érdek, nehogy visszatérjen az északi királyság tíz törzse Dávid házához., Jeruzsálembe (1Kir 12,26) Nem is folytatom a “rendetlen istentiszteletek keveredésének” számtalan példáját Izrael történetéből. De ennyi is elég, hogy egészen más fényben lássuk a Tóra idézett keveredési tilalmát.

A “fajtájuk szerint” vagy a “fajtájának megfelelő” kifejezéseknek egy másik bibliai jelentésre is felhívom a figyelmet. A szóbanforgó kifejezést a Biblia a számosságra, a mérhetetlenül sok fajta jelenlétére is használja. Az Ez 47,10-ben ezt olvassuk: “nemök szerint lesznek benne a halak, mint a nagy tenger halai, nagy bőséggel.” (Károli fordítás) Ugyanilyen értelemben használja ezt a kifejezést Urunk Jézus is a Mt 13,27-ben: “Szintén hasonlatos a mennyeknek országa a tengerbe vetett hálóhoz, amely mindenféle fajtát összefogott” – Ha ezt a jelentést tartjuk szem előtt, látjuk is az 1M 1,20-25-ben, hogy milyen sokféle további kifejezéssel is érzékelteti az állatok sokféleségét, vagyis Isten teremtményeinek és így magának Istennek is mindent felülmúló gazdagságát. Hangsúlyozom, tudatosan megszerkesztett bibliai szövegről van szó! Talán érthetőbb lesz a mondandóm, ha bemutatom ezt az értelmezést egy “értelmező forditásban, parafrázisban”: “És megteremtette Isten a nagy víziállatokat, és a vizekben nyüzsgő mindenféle élőlényt,  rengeteg fajtájút, és mindenféle szárnyas repdesőt rengeteg fajtájút.”

Sokkal inkább ajánlom a fenti bibliai jelentéstartalmakat a kedves bibliaolvasónak, mint a bibliai szövegtől idegen természettudományos értelmezést.

F. “És megáldotta azokat Isten mondván...”

Az elemzett szöveg következő egysége is fontos üzenetet hordoz: “És megáldotta azokat Isten mondván: Szaporodjatok, sokasodjatok és töltsétek be a tenger vizeit! A madarak is sokasodjanak a földön!” Mit jelent Istennek az áldása általában? A megáld [-bárak] ige több jelentést is hordoz a Bibliában, mint a legtöbb bibliai szó. Néhányra mindenképpen felhívom a figyelmet. 1. Más a tartalma annak, amikor Isten áld meg valakit-valamit. 2. Mást jelent, ha egy ember (vagy esetleg más lény) áld, dicsőít valakit-valamit, 3. Más jelentést hordoz, amikor egy ember áld meg valakit-valamit (szülők, barátok stb.). Az elemzett bibliai szövegben csak az elsőként jelzett jelentés aktuális.

Amikor Isten áld meg valakit-valamit, az Istennek azt a pótolhatatlan tevékenységét jelenti, amellyel előreviszi teremtményeinek a boldogulását. A közvetlen szövegösszefüggés több példát is kínál számunkra az első teremtés-tanítás szövegében.: 1. Szaporodjatok, sokasodjatok! 2. Töltsétek be a tenger vizeit!  Mivel ugyanezt a formulát olvassuk az ember teremtésének a leírása kapcsán is (1M 1,28), ezt az elemzést a 6. napra sorolt teremtés-aktusok tárgyalása során fogjuk elvégezni. Kérem addig a kedves Olvasó szives türelmét.

G. “És lett este és lett reggel: ötödik nap.”

A visszatérő “nap-formula” a víziállatok és a madarak teremtése után is megjelenik a bibliai szövegben, a már tárgyalt “szerkezeti oknak” megfelelően. Az időnek és az elbeszélésnek a csúcspont felé haladását remekül érzékelteti ez a visszatérő formula, készítve szívünket és életünket a hetedik nap megszentelésére.

1.7.2. A bibliai szöveg második része (1M 1,24-25)

Az állatok teremtésének második “csomagját” a hatodik napra sorolja az első teremtés-tanítás:

“És szólt Isten: Hozzon elő a föld élőlényeket a fajtájuk szerint: barmot, csúszó-mászót és szárazföldi vadat a fajtájuk szerint! – És úgy is lett. És megalkotta Isten a szárazföldi vadakat fajtájuk szerint, a barmokat fajtájuk szerint, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatot a fajtája szerint. És látta Isten, hogy ez jó.”

A szöveg már otthonos a számunkra, minden fontos elemével már megismerkedtünk az előzőekben. A “szerkezeti ok” megvilágítja, hogy miért a hatodik napra sorolja a szárazföldi állatok, és majd az ember teremtését a bibliai szöveg. Hiszen a 3. napra sorolt szárazföld és tenger SZÉTVÁLASZTÁSÁNAK a 6. napra sorolt a szárazföldi állatokkal és az emberekkel való BENÉPESÍTÉS felel meg. A hozzon elő a föld fordulatot a növények teremtésénél tárgyaltuk. A fajtájuk szerint kifejezést is elemeztük a fentiekben, a sokféleséget hangsúlyozó élőlényeket,... barmot, csuszó-mászót és szárazföldi vadat  részletezéssel együtt. Az és szólt isten:... – és úgy is lett mondatpár is ismerős már a 7., 8., 11. és 15. versekből, és a korabeli teremtés-leírások áttekintéséből. Ugyancsak ismerős már az itt is megjelenő fajtájuk szerint formula. Arról is olvastunk, hogy milyen nagy hangsúlyt jelent az állatok teremtésénél másodszor is megjelenő és látta Isten, hogy ez jó formula.

Mindezeket átgondolva, és engedve, hogy Isten áldott üzenetei a szívünkig hatoljanak, érdemes az állatok teremtésével kapcsolatban még kissé kitekintenünk a második teremtés-tanításra, ahol egészen más összefüggésben és üzenettel olvasunk az állatok teremtéséről. Erre azonban csak a következő számban kerül sor.

Irodalomjegyzék

Néhány, a témához kapcsolódó könyv:

·      Brueggemann, Walter [1982]  Genesis, Interpretation I.  A Bible Commentary for Teaching and Preaching - Atlanta (Georgia)

·      Buob, Hans SAC. [1994]  A Szentlélek adományai         Bp., Az Emmausz Katolikus Karizmatikus Közösség   – 111 o.

·      Coats, G. W.  [1983]  Genesis, with an Introduction to Narrative Literature (FOTL 1.) Michigan, Grand Rapids

·      Czövek Tamás [2007]  Teremtés és misszió – Isten győzelme a káosz felett  Bp., Kálvin Kiadó – 142 o.

·      Erdélyi Zsuzsanna [1976]  Hegyet hágék, lőtőt lépék – Archaikus népi imádságok Bp., Magvető Könyvkiadó – 970 o.

·      Gyökössy Endre [1994]  Őstörténet Bp, Szent Gellért Egyházi Kiadó   – 128 o.

·      Hamar István [22008]  Az ember a teremtett világ élén (A bibliai őstörténet tanítása az ember és a természet viszonyáról) Szolnok, Fővin Kft. – 116 o.

·      Kálvin Kiadó (szerk. Pecsuk Ottó) [22008]  Bibliaismereti kézikönyv Bp., Kálvin Kiadó  –  647 o.

·      Puskás Attila [2006]  A teremtés teológiája  Bp., Szent István Társulat – 342 o.

·      Rákos Sándor ford. [1966]  Gilgames. Az agyagtáblák üzenete  Ékírásos akkád versek (Bevezetőt írta és a jegyzeteket összeállította Komoróczy Géza) Bp., Helikon – 345 o.

·      Rózsa Huba [2002]  A Genesis könyve I.  – A bibliai őstörténet magyarázata (Gen 1-11) Bp., Szent István Társulat     – 337 o.

·      Scharbert, J. [1983]  Genesis 1-11. Würzburg, NEB

·      Seebass, H. [1996] Genesis I. Urgeschichte Neukirchen-Vluyn

·      Soggin, J.A.  [1992] Genesis 1-11. Genova, CSANT I/1.

·      Wenham, Gordon J. (Cheltenham-ből, vlsz. anglikán szerző) [1987]  Genesis Commentary – PTF

in: World Biblical Commentary CD (WBC)  Dallas - Texas, Word Books Publisher

·      Westermann, Claus [1974. 21976] Genesis (Biblische Kommentar) I-III.  Neukirchen-Vluyn - Zwickau, Neukirchener Verlag

·      Zimmerli, Walther [51991, 31967, 11943]  Genesis - 1.  in: Zürcher Bibelkommentare Zürich, Theologischer Verlag

[1]  Mindezek bemutatásával a bibiai leírás elevenségére akartam rámutatni.

[2] A szerkezet korlátozott érvényességét jelzik, hogy a SZÉTVÁLASZTÁSBA tartozó világosság és sötétség lelki természetű (ezt már korábban láttuk), az ennek megfelelő égitestek viszont fizikai világítók. Továbbá a 2. napra sorolt égbolt elválasztó elemként szerepel, de a BENÉPESÍTÉS oszlopban a 4. napra sorolt égitestek hordozója lesz, és nem a “neki megfelelő” 5. napon kap szerepet.. Végül a 3. napra sosrolt növények valójában a BENÉPESÍTÉS oszlopba illenének, nem a SZÉTVÁLASZTÁSÉBA.

[3] Ez is megerősíti a kutatók többségének a megállapítását, hogy a nyolc teremtés-aktust, amelyet az első teremtés-tanításban olvashatunk, a mai kánoni szöveg kialakítása során minden bizonnyal később sorolták be hat napra, föltehetően a már bemutatott szerkezet kialakításával, és a korabeli természettudományos világképnek megfelelően. A természettudomány máig elért fejlődése az ókori világképet már messze túlhaladta. Ezért meglehetősen hiábavaló azoknak a hívő, és életükben a Bibliához igazodó természettudósoknak az igyekezete, akik kiváló természettudományos fölkészültséggel fáradoznak azon, hogy a Bibliában feltáruló ókori természettudományos világképet is belefoglalják a szöveg által hordozott isteni üzenetbe. (Ezt az irányzatot kreacionista irányzatnak szokták mondani.) Minden hívő embernek határozottan szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy a Biblia nem természettudományos üzeneteket közvetít, hanem Isten áldott üzenetét arról, hogy az egyetlenegy Isten teremtette a világot, benne az embert, mégpedig azzal a nagyon is konkrét céllal, hogy bensőséges életközösséggel éljen mibennünk, és így Ővele együtt, sőt Őbenne vigyük végbe az egész teremtett világ továbbépítését arra a “formára”, amit Isten gondolt el, de amelynek kialakítására minket választott “munkatársául”, ha szabad ilyen röviden összefoglalni Istennek fölfoghatatlan gazdagságú terveit.

[4] Nem hagyhatom persze szó nélkül azt sem, hogy rengetegszer rendetlenségnek, célszerűtlenségnek, összefüggéstelenségnek látjuk a katasztrófákat a teremtett világunkban, de erről a Biblia az Őstörténet további részeiben és még azután is tanít, és rámutat arra is, hogy mindez a szeretet-világ  természetével van összefüggésben. Hogyan? Úgy, hogy Istennek a szeretetét kezdettől fogva és nagyon sok esetben nem szeretettel viszonoztuk, hanem ővele szembefordulva, sőt őtőle elszakadva hallatlan károkat okoztunk és okozunk ma is. Magunknak is, meg az egész teremtett világnak is. A Biblia azt is bemutatja, hogy Isten több természeti katasztrófára előre és idejében felhívta az érintett emberek figyelmét a veszélyre vagy a menekülésre (gondoljunk csak Noé, Lót vagy Jeruzsálem lerombolásának esetére), azonban az Istenre nem figyelő emberek semmibe vették Isten szerető figyelmeztetését.

Be kell vallanom, hogy mindezeknek a negatívumoknak a kibogozása egy külön könyvet vagy könyvsorozatot igényelne, nem egy rövid cikket. Hozzá teszem, hogy a negatívumok értékelése ugyanakkor nagyon függ a pillanatnyi lelki, egészségi, anyagi és ki tudja még milyen állapotunktól is, ami gyakran vezet ahhoz a fájdalmas megállapításhoz: “Csupa baj a világ! Minden a visszájára fordult!”  – Nem kell hangsúlyoznom, hogy az ilyen fajta megállapítás a dolgoknak csupán az egyik oldalára mutat rá.

[5] Leviatán-Leivátán (Jób 3,8; 40,25; Zs 74,14; 104,26; Ézs 27,1) a sziró-palesztin mithológiákban szereplő szörny, amely – a mithológia szerint – öröktől fogva élt a vízekben, és addig nem lehetett szó a teremtésről, amíg az istenek le nem győzték. A Biblia ezt a szörnyet említi, de úgy ír róla, mint amit Isten bármikor könnyen legyőz, sőt játékszerévé tett (Zs 104,26). Jesájjánál (Ézsaiás) mintha Sátánt is jelképezné (Ézs 27,1). Az Ugariti szövegek alapján a francia fordítások a 17. századtól a nílusi krokodilnak fordítják, ezt a mintát követi néhány magyar fordítás is.

[6] Az “uralkodni” bibliai jelentésére még visszatérünk a sorozat folymán, mert ezt a szót – alaposabb bibliai tájékozottság nélkül – sokan nagyon félreértik. Ugyanis az uralkodni szó a Bibliában a következő jelentéseket  foglalja magába: jól ismerni-átlátni, vezetni, védelmezni, gondoskodni. Előfordul az uraskodás jelentés is, de azt egyértelműen a negatív jelentésekhez sorolja a bibliai szöveg. (lásd pl. Jezabel és Ácháb uraskodását Nábót szőlőjével kapcsolatban stb.)

Mindezek részletes bemutatására – terjedelmi okokból – itt nem vállalkozhatunk, de ajánlhatom a tájékozódáshoz Gyökössy Endre, Hamar István, Puskás Attila és mások kiváló munkáit (Lásd az Irodalomjegyzékben!)