A cikk elolvasását ajánljuk mindazoknak, akiket érdekel a külmisszióról való együttgondolkodás jelenlegi helyzete.

Nagy-Ajtai Erzsébet

"Imádkozz, adj, menj!" címmel rendezett külmissziós napot a PTF

A Pünkösdi Teológiai Főiskolán 2010. április 23-án került megrendezésre a tavaszi „Külmissziós nap”. A jelenlevők között voltak pásztorok, gyülekezetvezetők, valamint a PTF tanárai, hallgatói. 

A délelőttöt Jakab Ákos előadása nyitotta a finnugor rokonaink felé való missziós lehetőségeinkről, majd Paul Gracza külmissziói látásunkat megalapozó igehelyeket mutatott be. A délelőtti alkalmat Bálint Tibor személyes bizonyságtétele zárta. Egy közös kínai ebéd után a PTF hallgatói számoltak be márciusi külmissziós programsorozatukról, ezt követően Pintér Imre, az EPK missziós alelnöke, kelet-afrikai útjáról hallhattunk, majd Béres János beszélt kongói segélyszolgálatukról.

Az előadásokat délelőtt és délután is kérdések, hozzászólások és imádkozás követte.

Jakab Roland Ákos: Missziós lehetőségek finnugor nyelvrokonaink felé

A finnugor nyelvrokonságot felfedezése óta sokan, sokféle okból vitatják. A magyar nép nyelvi és genetikai szempontból igen vegyes összetételű. A történelem során az ősmagyarok magukba olvasztottak belső-ázsiai török (kabar, kun, besenyő), kárpát-medencei (szláv, avar, stb.), iráni (jász) népeket; és a későbbi germán, zsidó és cigány keveredés mellett számos kisebb létszámú csoportok beolvasztásával alakult ki a mai magyarság. Nyelvészetileg azonban bizonyított, hogy a finnugor népek rokon nyelvet beszélnek, még ha nem is értjük egymást, és kinézetre is kevés a hasonlóság.

A finneken és észteken kívül a többi rokon nyelvű népnek nincs saját országa, többségük Oroszország területén él, a nagyobbak részleges autonómiával rendelkeznek.

2009-ben részt vehettem az oroszországi Mariföld fővárosában, Joskar-Olában rendezett finnugor keresztény ifjúsági konferencián. Hat nép képviseltette magát, nagy örömömre legközelebbi rokonaink közül egy hanti fiatalember is eljött. Jó volt megismerkedni ezekkel a kedves emberekkel, akik már régóta nagyon várják, hogy a legnépesebb testvér, mi magyarok is meglátogassuk őket! A konferencián a közös dicsőítések és igei programok mellett lehetőségünk volt a jelentős részben még ősi, pogány hitét gyakorló mari nép felé is evangélizálni.

A finnugor népek alapvető szükségei, problémái:

·       kilátástalanság, depresszió, alkoholizmus

·       önértékelési problémák (sokan szégyenlik a származásukat)

·       ősi pogány hit, sámánizmus, többistenhit

·       bibliafordítás hiánya

·       az evangélium hirdetését gyakran megnehezíti az orosz kisebbségi és valláspolitika, valamint a megerősödött ortodox egyház

Legközelebbi nyelvrokonaink: a hantik és a manysik

·       számuk együtt: » 40.000 fő (hanti: 29.000 fő, manysi: 11.000 fő)

·       hagyományos életmód: nomád rénszarvastartás, halászat, vadászat

·       ősi pogány hit, sámánizmus

A sztálinizmus idején földjeik jelentős részét elvették, erőszakos oroszosítás folyt, az ellenszegülőket lemészárolták. Ma az olajipar pusztít. Hagyományos területeik adják az orosz olaj és gáztermelés javarészét, és világszinten is 10-20%-ot. Az olajcégek elűzik őket földjükről, munkát nem nagyon kapnak, ősi életmódjukat pedig nem tudják folytatni. Ennek eredménye a reménytelenség, az alkoholizmus és az öngyilkosság.

De hol vannak a magyarok? Mit tesz a legnépesebb testvér, a legközelebbi rokon? Jelenleg főként ártunk nekik: a magyar olajipar jelentős részt vállal a hanti és manysi területeken folyó termelésből. Fontos volna, hogy a rokoni kapcsolatból inkább áldást, hitet és reménységet nyernének méltatlanul elhanyagolt rokonaink. A rokonság érték, de felelősség is.

Paul Gracza: Biblia olvasás külmissziós szemüveggel

 Az Ige nem individualista, hanem kollektivista szemléletű, a népekre hivatkozás lépten-nyomon előfordul a Szentírásban, különösen a missziói jellegű szakaszaiban. A tanításban ezeket tekintettük át.

„Ezek Nóé fiainak a nemzetségei, származásuk szerint népekre tagolódva. Ezektől ágaztak szét a népek a földön az özönvíz után.” (1Móz 10,32) Mára a föld lakossága kb. 6.8 milliárd fő, kb. 12.000 etnikai csoport és 7148 nyelv létezik a világon.

Isten Ábrahámnak adott ígéretében nem pusztán a saját leszármazottainak az áldott voltát biztosítja, hanem előrevetíti, hogy a föld minden népe áldott lesz benne. (1Móz 12,1-3; 22)

Ugyanez az ígéret megismétlődik mind Izsák (1Móz 26,3-5), mind Jákób (1Móz 28,3-4) esetében. Mindegyikőjük áldása kiterjed minden népre.

A Zsoltáros kívánsága is kifejeződik arra vonatkozóan,, hogy Istennel minden nép valós kapcsolatban élhessen, őt dicsőítse. „Ismerjék meg utadat a földön, szabadításodat a népek között! Magasztaljanak a népek, ó Isten, magasztaljon minden nép! Örüljenek, ujjongjanak a nemzetek, mert pártatlanul ítéled a népeket, és vezeted a nemzeteket a földön. Magasztaljanak a népek, ó Isten, magasztaljon minden nép! Meghozta termését a föld, megáld bennünket Istenünk, az Isten. Megáld bennünket az Isten, féljék őt mindenütt a földön! (Zsoltár 67,3-8)

Jézus Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak a leszármazottja. (Mt. 1,1) Benne áldatik meg a föld minden nemzetsége. Jézus nagy misszióparancsában hangsúlyozza, hogy a tanítványok ne álljanak meg saját népük határainál, hanem küldi őket„…Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet...” (Mt. 28,18-20) Nem emberekhez küldi őket, vagy országokhoz, hanem népekhez. Mennybemenetele előtt így buzdítja őket: „Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig.” (Csel. 1,8)

A Szentlélek kitöltetésének eseményeinek leírásakor a Szentírás hangsúlyozza, hogy „Sok kegyes zsidó férfi tartózkodott akkor Jeruzsálemben azok közül, akik a föld minden nemzete között éltek. Amikor a zúgás támadt, összefutott ez a sokaság, és nagy zavar keletkezett, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni. (Csel. 2,5-6) A Szentlélek kitöltetésekor eltűntek a nyelvek közötti akadályok.

A Jelenések könyvének mennyei távlatának leírásában is láthatjuk, hogy a nemzetek és népek még ott is számon lesznek tartva. „Ezek után láttam: íme, nagy sokaság volt ott, amelyet megszámlálni senki sem tudott, minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből; a trónus előtt és a Bárány előtt álltak fehér ruhába öltözve, kezükben pedig pálmaágak, 10és hatalmas hangon kiáltottak: "Az üdvösség a mi Istenünké, aki a trónuson ül, és a Bárányé!" (Jel. 7-9)

Mazsu Gyöngyi: Beszámoló a PTF Hallgatói Önkormányzatának kultúraközi missziós programsorozatáról

Tanévünk második felében egy kultúraközi programsorozatot szerveztünk, melynek fő témája a misszió volt.

A sorozat háromm részből állt: március elején egy mini-konferenciát tartottunk A misszió lehetőségeiről Kelet- és Nyugat Európában címmel, azután egy hajléktalanmisszión vettünk részt, a hónap végén elutaztunk Bécsbe meglátogatni egy ottani koreai gyülekezetet.

A márciusi mini-konferenciánkon vendég előadónk a magyarországi koreai misszionáriusok elnöke, Ki Taehyung beszélt a 2Móz 19: 3-6 versek alapján arról, hogy a magyar nép is papi nemzet, és Istennek a magyarokkal is terve van. Kihangsúlyozta, hogy a misszióhoz a legfontosabb az engedelmesség, és nem az anyagiak.

Paul Gracza rektor úr felvázolta az evangélizáció három területét: a saját hazánkban való evangélizációt, a hasonló kultúrájú, de más nyelvterületek misszióját (Erdély, Délvidék) és Isten igéjének a teljesen más kultúrában élők közötti terjesztését.

Nagy- Ajtai Erzsébet tanárnő kifejtette a misszió feladatát és célját, hogy valójában ez keresztény kötelességünk és ennek helyes módját keresnünk kell. A misszió egyben szociális-társadalmi vállalás is, isten örömüzenetét közvetítve.

Hogy minderről ne csak beszélgessünk, hanem gyakorlatban is megvalósuljon, Budapesten a Nyugati-pályaudvaron két csoportban egy hajléktalan misszión vettünk részt. Koreai lelkipásztor vezetett egy rövid utcai istentiszteletet, énekeltünk és ételt osztottunk a szegényeknek.

Március utolsó hétvégéjén Bécsbe látogattunk el, nyugatra keleti emberekhez. Kilencen utaztunk diákok és tanárok, szombaton megcsodáltuk az osztrák főváros modern és hagyományőrző belvárosát. Vasárnap pedig egy bécsi, koreai istentiszteleten vettünk részt. Már reggel összegyűlnek néhányan, és imádságban Istenhez könyörögnek az aznapi alkalmakért és a misszióban lévő koreai testvéreikért. Az istentisztelet koreaiul folyt, de szerencsére kaptunk német tolmácsolást. A gyülekezetben is látszik, hogy Bécs a zene városa: az istentiszteleten igen színvonalas kórus és zenekar, illetve dicsőítő csapat szolgálta Istent dicséreteikkel. Az igehirdetés után bennünket is felkértek, hogy énekeljük el az Amazing Grace (Az Úr irgalma végtelen) című dalt. Különleges koreai ebéddel láttak vendégül bennünket, és ebéd közben beszámoltak a koreai bécsiek életéről és munkájukról, illetve arról, hogyan látják a mi hazánk helyzetét, milyen missziós tevékenységekre van itt is lehetőség és feladat. Délután egy ifjúsági istentiszteleten vettünk ugyanott részt.

Elmondhatjuk, hogy nagyon sokat tanulhatunk koreai testvéreinktől, példamutató és odaszánt életük, buzgón kitartó imájuk, közösségük összetartása és helytállása dicséretre méltó.