Kamikáze helyett teológus

Kamikáze helyett teológus

(Egy konferencia utóéletének margójára)

Úgy vélem, hogy napjaink magyarországi keresztény teológiájának problémája az aktuális hitéleti jelenségekről való nyílt párbeszéd hiánya. Gyakori tapasztalatom, hogy amikor valakit megkérek arra, hogy amit nekem elmondott írja is le, mert értékes és fontos tanítást tartalmaz, akkor nem vállalja, mert nem szeretne összetűzésbe kerülni a másik vélemény képviselőivel. Időnként én is így érzem, de nemrégen jó példát láttam arra, hogy lehet más a teológiai párbeszéd.

„Az ember szellem, van lelke és testben él” – így ismételte meg Benny Hinn a klasszikus hittanítók[1] ember-definícióját 2010 júliusában a svédországi Uppsalában.[2] Történt mindez egy karizmatikus keresztényeket megcélzó Európa Konferencián, amit a svédországi hitmozgalom, a Livets Ord szervezett. A nemrégen elvált, tanításában és gyakorlatában sok kérdőjelet maga után hagyó Benny Hinnt Ulf Ekman hívta meg a konferencia egyik fő előadójának. Csodálkozásomat nem az váltotta ki, amikor a pozitív értelemben szókimondó és független svéd keresztény sajtó egységesen rendkívül éles kritikával nyilvánult meg Benny Hinn gnosztikusnak nevezett tanítása kapcsán, nem is az, hogy oknyomozó újságírók utánajártak Benny Hinn szószékről elmondott történeteinek és úgy találták, hogy annak még a tizede sem úgy volt, ahogy azt elmesélte.[3] Meglepetésemet az okozta, amikor Hinn meghívója, a konferencia szervezője, blogjában maga is „egyértelmű és éles gnoszticizmusnak” nevezi Benny Hinn fentebbi kijelentését és így nyilatkozik róla: „Szellem, lélek és test vagyunk – esetleg test és szellem –, de az ember eme hármasságát egységben szemléljük, mert személyiségünk nincs elszigetelt fiókokra szétszedve.  A test feltámadása azért fontos, mert a test legalább olyan fontos részünk, mint a szellemünk.”[4] Ezt követően Ekman több ponton is cáfolja Hinnt. Egy hittanító leplezi le egy másik hittanító igehirdetésében a kérdéses tartalmat, de Ulf Ekman blog bejegyzésének szerintem mégsem ez a lényege, hanem a benne megnyilvánuló alázat és korrektség. A Biblia és az ortodoxia tanítását védi napjaink egyik legbefolyásosabb európai karizmatikus vezetője, annak ellenére, hogy személyes, meghívói érdekei első látásra mást diktáltak volna. Félelem nélkül szembeszáll azzal a mélyen beágyazódott, a pünkösdi karizmatikus hitéletet is átjáró dualizmussal, ami eltereli a hangsúlyt a kereszténység magváról, az Istennel való szeretetközösségről. Leleplezi az emberből fakadó exkluzív tudás erejét hirdető megváltást és inkább Krisztus személyére irányítja a figyelmet. Kritikus véleményt nyilvánít és ettől nem lesz kevesebb. Lehet vele egyet érteni, de szabad cáfolni is.

Vágyom arra, hogy az Isten és az egymás iránti bizalom és igazságosság jegyében végre megszakadjanak a vélemény nyilvánításból fakadó személyes kapcsolat-megromlások, a magunkban hordozott fenntartások vagy az évtizedes sértődések! Azt is szeretném, ha olvasóink a problémásnak látszó hitéleti jelenségeket tapasztalva ne éreznék azt, hogy teológus-kamikázévá kell válniuk ahhoz, hogy arról hasznos kritikát mondjanak. Ahol „űzik a kritika szellemét”, nem kívánatosnak tekintve a közösségi élet és a tanítás bármilyen megmérését, ott Pál apostol ekkléziológiájával[5], ill. a Biblia egész szellemiségével szembe mennek.

Aktuális lapszámunk írásait az Olvasó, Ön vizsgálja meg, így az Öné a véleményezés, kiegészítés lehetősége is, amivel ha él, örömet szerez lapunk minden munkatársának.

[1] Kenneth Hagin, Derek Prince

[2] Az idézeteket a Dagen című keresztény napilap 2010 júlusában és augusztusában e témában megjelent cikkeiből származnak. (http://www.dagen.se/dagen/article.aspx?id=220085; letöltés ideje: 2010. augusztus 9.)

[3] Például: Benny Hinn állította, hogy fogadta őt a római pápa, amit a Vatikán kategórikusan cáfolt stb.

[4] http://www.ulfekman.nu

[5] Pl. A Lelket ne oltsátok ki, a prófétálást ne vessétek meg, de mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg. (1Thessz 5,19-21)

Ungvári Csaba

Ajánlás

A cikk elolvasását ajánlom mindazoknak, akik vágynak az egészséges és félelemmentes érdemi teológiai párbeszédre.

Az írás a teológiai kritika egy mai példáját mutatja fel.