Pünkösd.ma publikációk‎ > ‎Vezércikk‎ > ‎2014/3‎ > ‎

Ungvári Csaba: Ha harc, akkor legyen béke!

Amikor feszültség van az ember lelkében, a családban, a gyülekezetben, a társadalom mikro és makro közegeiben, akkor szükségszerű, hogy elkezdődik a harc. A békességért. Ahogy a természet, úgy az emberi közösség törekvése is a nyugalmi állapot elérése. Isten a békesség Istene (1Kor 14,33), így az erre való törekvést is ő plántálta belénk.

Ahogy a Názáreti Jézus, úgy a keresztények szolgálatának lényegét is a békéltetés (katallagé) szóval mutatja be az Újszövetség (pl. 2Kor 5,18). Békéltetni ott kell, ahol konfliktus, harc vagy háború van. Egyetlen viszonyrendszerben azonban nem lehetséges a béke, mert ez megalkuvás lenne és a kárhozatba vinne. „Mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el: álljatok ellene a hitben szilárdan.” (1Pt 5,8) Az efézusi keresztényeknek személyes tapasztalatuk volt arról, hogy a Sátán erői valóságosak. Amikor Skéva fiait megtépte a megszállottban működő gonosz erő, akkor az efézusi keresztények megrettentek, és sok hívő (!) is szakított az addig művelt okkult mesterkedésével (ApCsel 19,18). Ha a békéltetés szolgálatában vívott küzdelmet és az ez élet sötétségének urai elleni harcot jól meg tudjuk különböztetni, akkor győzelmes életünk lehet. Ha nem, akkor mindkét harcot elveszítjük, mert ahol békét kellene teremteni, ott emberekkel viaskodunk. Békétlenséget teremtünk, elbukunk, az Isten ellensége szándékának megfelelően cselekszünk.

A Biblia szerint a Sátán elsősorban az egyén üdvösségét támadja: „Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok.” (Ef 6,13) A szellemi fegyverzet is a belső emberünk védelmében viselendő. A derék felövezése igazságszeretettel, valamint a megigazulás páncéljának felvétele is olyan tett, amelyet azért tesz egy harcos, hogy a békesség evangéliumát hordozni tudja (ez a saru). A hit pajzsa olyan kétségbeejtő körülmények közepette hallatlanul szükséges, amikor lelkünket csak Krisztus ereje őrizheti meg épségben, belé kell vetnünk a bizalmunkat, hogy a gonosz tüzes nyilai ne perzseljenek fel, ne tegyenek tönkre. Az üdvösség sisakja a saját örök sorsunk felőli bölcs és igei meggyőződést, valamint a Krisztust kiábrázoló döntés képességének a megőrzését szolgálja. De saját örök életünkért harcolunk egyetlen támadó fegyverünkkel, a kardunkkal is, ami az Isten beszéde.

Hajlamosak vagyunk ügyekre koncentrálni, emberekkel küzdeni, közben pedig eltévesztjük a célt, mégpedig azt, hogy Krisztus elsősorban azért jött, hogy üdvösséget nyerjünk, hogy ne érjen minket csalódás az ítélet napján. Azért lett testté és alázta meg magát a kereszthalálig, hogy ezen az áron öltözhessük fel az Isten teljes fegyverzetét, és azután felöltözve se legyünk mezítelenek, azaz megállhassunk az ördög ravasz mesterkedéseivel szemben (Ef 6,11). Az ördög kedvenc technikájának látom azt, amikor a Krisztusban való megbékélést testvérháborúvá alakítja, és egy közeli, gyors szellemi sikerről szóló “üzenetet” küld a kudarcokban frusztrálódó hívőnek. Instant megoldást kínál, és elhiteti, hogy Krisztus munkája, valamint szellemi örökségünk nem a békéltetés, hanem a háború.

A harcos keresztény belső emberében isteni békesség van, amely megőrzi a szívét és a lelkét. A legjobb Krisztus-katonák környezetében, szolgálati területén béke van. Ha harc, akkor legyen cél a béke, a csak Krisztusban elnyerhető békesség!


„Végül pedig: erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében. Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben. Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok. Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját, felsaruzva a lábatokat a békesség evangéliuma hirdetésének a készségével. Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, amely az Isten beszéde. Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által.” (Ef 6,10-18)
Comments