Pünkösd.ma publikációk‎ > ‎Vezércikk‎ > ‎2014/1‎ > ‎

Ungvári Csaba: Királyság nekünk

A király szava hatalmas, és ki mondhatná neki: Mit művelsz? Aki a parancsot megtartja, nem ismeri meg a veszedelmet, mert a bölcs ember tudja, hogy eljön az ítélet ideje. Minden dolognak megvan az ideje, amikor megítélik, mivel elhatalmasodott az emberi gonoszság. (Préd 8,4-6)

Jézus így felelt: „Az én országom nem e világból való: ha ebből a világból való volna az én országom, az én szolgáim harcolnának, hogy ne szolgáltassanak ki a zsidóknak. De az én országom nem innen való.” (Jn 18,36)

 

Cikkem írása idején még sokakat foglalkoztat a 2014-es országgyűlési képviselők választásának eredménye. Tegnap volt a voksolás, és az elmúlt négy év alapján sejthető, hogy milyen tendenciák érvényesülnek majd a következő években a politika és a társadalom színterein. Ez némelyeket hallatlan lelkesedéssel, másokat mélységes keserűséggel tölt el. A Prédikátor könyve olyan időkben íródik, amikor még nem a demokratikus rendszerek kínálta szabadságjogok érvényesülnek, hanem egyetlen személy megfellebbezhetetlen uralma érvényesül, a királyé. A bölcs ember ilyen időkben is tud létezni, mert egyrészt szembe néz a realitásokkal és tudja, hogy eljön a megfellebbezhetetlen  igazság órája, az ítélet ideje, amikor sem nem a király, sem nem az alattvaló, hanem az Isten igazsága érvényesül majd. A bölcs ember képes belátni, ha evilági királyságban él, és azt is, hogy ennek sajátossága az autoriter vezetés, ahol nem célszerű túl sokat kérdezni, pláne nem ilyeneket: “Mit művelsz?” A bölcs felismeri az uralkodó sajátos helyzetét, de békességgel nyugtázza a mennyei Királysághoz való magasabb kötődését is. Tudja, hogy a királyok Királya miként került hatalomra; önmagát megüresítve lett szolgává, hogy önmaga feláldozása révén legyen mindenek urává, akit ezért fel is magasztalt az Isten, és azt a nevet adományozta neki, amely minden király nevénél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére (Fil 2,9-11). A Krisztus-hívő tudja, hogy evilági küldetésének kimenetele, sorsának végkifejlete nem emberi hatalmasságoktól kapott jogoktól, hanem mennyei felhatalmazásaitól függ: “Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül, aki az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket, azzal az erővel, amellyel maga alá vethet mindeneket.” (Fil 3,20-21).

Ennek a magasabb kötődésről való meggyőződésnek a megerősítése minden hívő ember számára lényeges, most azonban különösen is fontos Magyarországon azoknak, akik a demokráciában és a szabadságjogok evangéliumi keresztény értékekre fókuszált megvalósulásában látják hazánk 21. században kívánatos társadalmi berendezkedésének alapjait. Hogyan igazodhat el a hívő ember ilyen körülmények között? Evilági felelősségvállalásunk, a világi hatalomhoz való viszonyunk és a véleménynyilvánításhoz kapott bölcsességünk a jelenlegi helyzet józan felismerésén, az aktuálisan érvényes szabályok belátásán, elfogadásán és mennyei kötődésünk megerősítésén múlik. Ezt csak Isten Szelleme végezheti el abban, aki hajlandó a maga összetettségében folytonosan vizsgálni és készségesen beteljesíteni azt a ma is érvényes buzdítást, amelyet a babiloni fogságba hurcolt, tanácstalan zsidók is kaptak: “Munkálkodjatok annak az országnak jólétén, amelybe vittelek benneteket; imádkozzatok érte az Úrhoz, hiszen jóléte a ti jólétetek is.” (Jer 29,7)

Lapszámunk bibliai írásai az alapok megerősítését, történelmi tanulmányai a múlt tanulságának levonását, gyakorlati teológiai írásai pedig a jövőépítést kívánják szolgálni. Azt reméljük, hogy lapunk ezzel járulhat hozzá a mennyei Királyság hatékony építéséhez és evilági küldetésünk bölcs teljesítéséhez.

Comments