Pünkösd.ma publikációk‎ > ‎Vezércikk‎ > ‎2011/6‎ > ‎

Ungvári Csaba: Szólj, és ne hallgass!

Az előrejelzések szerint 2011. december 31-ét követően – a kommunizmus időszaka után ismét – ideológiáktól túlfűtött politikai szándékok párharcában dőlhet el több magyarországi kisegyház működésének lehetősége, így a Magyar Pünkösdi Egyházé is. Van-e tennivalója ebben a helyzetben a teológusnak? Vannak-e biblikus szempontok, amelyek az eligazodást segítik?

Amellett, hogy az újszövetségi keresztények apolitikusak, a totalitárius hatalmi berendezkedésű Római Birodalommal szemben lojálisak (Róm 13,1-7), a politikusokért pedig imádkoznak (1Tim 2,1-2), mégsem megalkuvók, mert az evangélium nyílt hirdetése és megélése érdekében akár a politikai akarattal is dacolnak. Nem politizálnak – nem is tehetnék ezt az akkori viszonyok közepette –, de határozottan szembeszegülnek a küldetésüket ellehetetlenítő intézkedésekkel (ApCs 5,28-29), személyük és küldetésük védelmében nyilvános beszédet mondanak (ApCs 22), a hatalom legfőbb képviselői előtt pereskednek (az ApCs 23., 24. és 25. fejezetei) és végül a despota uralkodó (Néró) elé is hajlandók odaállni (ApCs 28). Pál apostol ebben a küzdelmében győzelmet arat és kiszabadul, így például esélyt kap a pásztori levelek megírására, és talán eljut Hispániába is (Róm 15,28). A krisztusiak mozgalmának terjedése a hatalmat és a keresztény vezetőket is új hozzáállás kialakítására késztette. Fel kellett adniuk a politikától való távolmaradást, mivel társadalmi súlyuk a közélet meghatározó tényezőjévé tette őket, ha akarták, ha nem. Bár a kereszténység és a politika összefonódása az Ekklészia bukásainak története mégsem jelenti azt, hogy ne kellene a mindenkori hatalomhoz következetes hozzáállást kialakítania az evangéliumot hirdetni akaró keresztény közösségeknek. Például a mai keresztény, pünkösdi demokrácia-felfogás világos kifejezője az, amikor prédikátoraink a parlamenti választásokon részvételre buzdítanak, esetleg közvetett vagy közvetlen utalásokat tesznek, hogy „merre” is kellene szavazni. Úgy tűnik, általános konszenzus van abban, hogy a demokrácia és annak eszközrendszere a pünkösdi hívő számára is etikus, megengedett platform a véleménynyilvánításra, szándékaink és érdekeink kifejezésére, valamint küldetésünk betöltésének elősegítésére. A demokrácia azonban nem csak a parlamenti választásokig tart, az azzal való élésre buzdítás kötelessége most, a rendszerváltást követő kisegyházi történelem fordulópontjánál életbevágó. A kormányzat „bizniszegyháziatlanítás-projektjének” nyilvánvalóan hamis jelszava további ígéretszegésekbe sodorja a hatalom birtokosait, így aktuális keresztény felelősségünk és feladatunk az őrálló kötelessége: a hatalom etikájának bírálata (Mt 14,3-4), az egyházakkal való egyenlő bánásmód megkövetelése evangéliumi küldetésünk betöltésének biztosítása érdekében.
Comments