Pünkösd.ma publikációk‎ > ‎Vezércikk‎ > ‎2011/5‎ > ‎

Ungvári Csaba: Nézzünk fel Jézusra!

Lapunk az utóbbi időben sokat foglalkozik a vezetőkkel, illetve vezetői modellekkel. Olyan személyiségeket mutatunk be, akik Jézusra néztek, és akiknek élete tanulságos lehet számunkra.

Így kerül most sorra Lewi Pethrus, akit a svéd pünkösdi mozgalom apostolának is neveznek, Berecki Sándor lelkipásztor, akiről már évtizedek óta a Krisztus-központú evangélizáló igehirdetés és a különféle függőségekben szenvedő emberek megmentése jut eszünkbe. Vermes Géza oxfordi professzor, korunk nemzetközileg is elismert magyar származású bibliakutatója, mintha nem illene ebbe a sorba – sem az alább említettek körébe –, ám a holt-tengeri tekercsek kutatásában, valamint más bibliai területeken végzett tudományos munkája hatalmas jelentőségű. Vezetők, úttörő gondolatok megfogalmazói, kutatók, akiknek tevékenysége mély nyomot hagy a történelemben. Személyek, akik nélkül kevesebb lenne a bennünket körülvevő világ. Mi bennük a közös? Az egyesek szemében fanatizmusnak bélyegzett elkötelezettség. Magányos hősök ők, akikről csak később derül ki, hogy amit tettek, az új hitbeli dimenziók  megnyílását jelentette egy kisebb vagy nagyobb közösség számára.

A Biblia lapjain található hőstörténetek jó része olyan személyekről szól, akik kritikusan vélekedtek koruk szellemiségéről, valamint  hazug, bálványimádó, az éppen aktuális politikai főáramlathoz, mainstreamhez igazodó, az Istenbe vetett bizalmat mellékvágányra állító rendszereiről. Ellene szegültek, és akár életüket is feláldozva rombolták le az Isten Királyságának megvalósulása ellen küzdő erők főhadiszállását (Bír 16,28-30). Ilyenek voltak a Zsidókhoz írt levél 11. fejezetében felsorolt hithősök is, akik meghallották a saját korukban nekik szóló isteni ígéreteket, és következetesen hittek abban, aki az ígéretet adta. Az ígéretek beteljesüléséből fakadó gyümölcsözést azonban jellemzően nem látták meg: „Hitben haltak meg ezek mind, anélkül, hogy beteljesültek volna rajtuk az ígéretek. Csak távolról látták és üdvözölték azokat és vallást tettek arról, hogy idegenek és jövevények a földön.” (Zsid 11,13) Kicsiny, de nélkülözhetetlen „alkatrészei” voltak az üdvtörténelmet kezében tartó, és benne a szeretet-kapcsolat helyreállítását célul kitűző Isten remekművének. Kortársaik fanatikusnak, elvakultnak bélyegezték őket, mert volt, aki hatalmas hajót épített a homokviharban, más pedig vénemberként gyermeket vizionált, majd egy eszeveszettnek tűnő indíttatás nyomán az ígéret beteljesülésének csodálatosan elnyert zálogát feláldozni készült. (Zsid 11,17-19)

A bibliai hithősök elkötelezetten, állhatatosan bíztak abban, aki az ígéretet adta, szavának beteljesülésében. Messzebbre néztek, mint ameddig a szemük ellátott. Történetük bátorítás a terhekkel megrakottaknak, a kísértésektől elfáradtaknak, de nekik és korunk hithőseinek is hitszerzője (fejedelme) és beteljesítője Jézus Krisztus. Napjainkban a vele való kommunikáció gyakoribb és elevenebb lehet a kezünkben tartott Biblia és Szent Szellemének munkája által. Minden nehézség és fenyegetés ellenére is jó irányba nézve, de a beteljesülés mikéntjét csak részben látva, mégis megalkuvás nélkül kell nekünk is megfutnunk az előttünk lévő pályát. Nézzünk fel a gyalázatot és a szenvedést ártatlanul elhordozó Názáreti Jézusra, és irányítsuk mások tekintetét is őrá! Őt látva saját nehézségeinket is másképpen értékeljük. Az ilyen, állhatatosságból fakadó történetünk környezetünk számára is hitbeli megerősítést jelent majd, saját korunk és környezetünk bátorító hithőseivé válhatunk.

„Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült. Gondoljatok rá, aki ilyen ellene irányuló támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek.” (Zsid 12,1-3)

Comments