Chernel András: „EZ AZ, amiről Jóel prófétált” 1.

Ajánlás

Mindazoknak ajánlom – most induló – cikksorozatunkat, akik szeretnének
elmélyülni a Szent Szellem munkájának tanulmányozásában, ill. az erről szóló karizmatikus bibliai tanításban, és erővel kívánják szolgálni Jézus URunkat.
Első tanulmányunkban rámutatunk a Szentírás normatív tekintélyére, majd
néhány újszövetségi példa alapján röviden szólunk a Szent Szellemmel való betöltekezés jelentőségéről.

Keresztény közösségek különféle dogmatikai képletekkel közelíthetik meg a Szent Szellem személyének és munkájának gondolatkörét; ehhez hasonlóan az írásom címének adott, Péter apostol által idézett ószövetségi jóeli próféciát is, ami akkor és ott az első tanúk szeme láttára és füle hallatára teljesedett be, és amelyre Péter e szavakkal mutatott rá: „Ez az, amiről Jóel prófétált.” (ἀλλὰ τοῦτό ἐστιν – ApCs 2,16)
A Szent Szellem „minden testre” történő kitöltését Isten az ő prófétái által előre megmondta, és ahogy az pünkösdkor először megtörtént, úgy látjuk azt ismétlődni évekkel, évtizedekkel később is az Apostolok Cselekedeteiben – és napjainkban is.
Mintegy 8-11 évvel az első pünkösdöt követően maga a pünkösdi szemtanú, Péter apostol ismét tanúja
lesz a Szent Szellem most már nem csupán zsidókra, hanem pogányokra történő kitöltetésének, amit
hasonló profetikus és didaktikus jelleggel ismer el: „Amikor pedig elkezdtem beszélni, leszállt rájuk a
Szentlélek, ahogyan ránk is leszállt kezdetben.” (ApCs 11,15) Kiemelném itt Péter hangsúlyos szavát,
ami bővebben kifejtve ezt adja tudtunkra: ugyanúgy (hószper – ὥσπερ = amint, ahogyan, éppen úgy),
mint az első pünkösdkor – a Lélek kiáradásának kezdetén – a felházban reánk apostolokra (és
más egybe gyűltekre) is leszállt. Ez a kezdet a Szent Szellem kitöltetésének kezdetére, valamint az
egyház kezdetére utal, de permanens vele a kiáradás folytatólagos-folyamatos átélése, térben, időben és a
nemzetekre történő kiteljesedése is.

A Szentírás szava normatív

Egyetértünk az ősi latin mondás szavaival: Scriptura Sacra sui ipsius interpres (a Szentírás önmaga
magyarázója). Ezért, amit az Igében (akár jövendölésként vagy eseményként) írva találunk, arról éppen
az Igéből ismerjük meg a tanulságot is: „amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy
az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk”. (Róm 15,4) Az idézett mondat bevezető
szavait Károli így fordítja: „amelyek régen megírattak”. A magam részéről az itt álló proegraphé
(προεγράφη; προ+γράφω előre megír; előjegyez) jelentéstartalmát e teológiai kontextusban így
adnám vissza: „(amit) profetikusan előre megírtak”, vagy más szavakkal: mint ahogyan a próféták előre
megmondták abból a célból, hogy azok – mintegy etalonként – a mi tanításunkra szolgáljanak.
A Szentírás beszámolóit a Szent Szellemmel történő betöltekezések esetében is szent írásnak,
Isten kinyilatkoztatásának és normatív útmutatásának kell tekintenünk, az az: a Szentlélek ugyanúgy
árad minden testre (emberre), a mi testünkre is, mint kezdetben pünkösdkor és évtizedekkel később az
apostolok szolgálata nyomán, az ApCs leírása szerint is észlelhetően, láthatóan, hallhatóan. Ezért, ha
ez velünk is megtörténik, vagy ha ilyet látunk és hallunk, akkor Péterhez hasonlóan ismerjük fel, és
mutassunk rá mi is: „Ez az, amiről Jóel prófétált!”; ez az, amit az Atya megígért, amit (akit) Urunk Jézus
kiárasztott, és ami „nyugtáztatott” Péter apostol szavai által.
A Genezistől, a Biblia első könyvétől a János Apokalipsziséig azt látjuk, ha Isten valamit cselekedni
akar, ha tervét véghez akarja vinni, akkor Szelleme közreműködésével teremt, ihlet, indít és vezet;
végeredményben tehát az Atya és a Fiú a Szent Szellem által és vele egységben, harmóniában
munkálkodik az üdvtörténetben. Hiszen a Szentlélek által teremtetett a világegyetem, s benne az ember,
őáltala van hitre jutás, ő hozta létre az egyházat (gyülekezet), és általa van hitben maradás, növekedés,
szolgálat, elragadtatás, célba jutás.
Nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a Szentlélek mindig Urunk Jézust dicsőítve munkálkodik:
ott jelenik meg az Úr Lelke, a Rúach Jáhve (), illetve a Szent Szellem, a Pneuma Hagion (πνεῦμα ἅγιον), 
ahol Jézust, az Atya Isten Felkentjét – a Messiást, a Krisztust – helyezheti
középpontba, az Atya Isten dicsőségére. Maga Jézus is a Szentlélek kenete által lett Krisztussá, azaz
Messiássá.

------------------
A Rúach Jáhve () kifejezéshez vö. Ézs 61,1 stb.
A Rúach Kódes () kifejezéshez lásd: Ézs 63,11; Zsolt 51,13 stb.
A Pneuma Hagion (πνεῦμα ἅγιον) kifejezésre nézve lásd: Mt 12,32; Jn 20,22; ApCs 2,4;
Zsid 2,4 stb.

------------------

Amint igaz az, hogy Urunk Jézus nélkül senki sem mehet az Atyához (Jn 14,6), aképpen igaz az is,
hogy senki sem mondhatja: „Jézus ÚR!”, hanem csak a Szent Szellem által! (1Kor 12,3) Így mindaz,
aki kapcsolatba kerül az Atyával, mindenki, aki Urunk Jézust akarja követni, megtapasztalja, hogy
mindenekelőtt az Isten Szelleme, a Szentlélek dolgozik rajta, benne, majd általa! Miként az Atya tulajdon
Fiát is Szellemével kente fel, akként keni fel – ígéretéhez híven – azokat, akik URunk Jézust kívánják
követni, és szolgálni akarnak neki (Róm 8,15.23; Gal 4,6).
Megfigyelhető a Szentírásban, hogy miként az Ószövetség a Spiritus Creator, a Teremtő Lélek
aktivitásával kezdődik, akként az Újszövetség is a Szent Szellem kreativitásával veszi kezdetét, amikor
is Gábriel arkangyal bejelenti Máriának, hogy a „Szentlélek száll tereád, s a Magasságos hatalma
termékenyít meg téged”. (vö. Lk 1,35)
Akik az Atya vonzása nyomán bekerülnek Isten üdvtörténeti rendjébe, azok mindegyikének köze
van Jáhve Rúachjához, Jáhve Szelleméhez – ez az ószövetségi eseményekben is világosan látható; az
Újszövetségben szintén felismerhető, hogy mindenki, aki Isten eszköze lesz, észrevehetően teljesedik be
Szent Szellemmel. Ezt látjuk például Bemerítő János anyja, Erzsébet esetében, amikor az meghallja Mária
köszöntését: „megtelt (pléthó – πλ θω = megtölt, betölt, teletölt, jóllakat) Erzsébet Szentlélekkel.” (Lk
1,41)
Zakariás, János atyja, ugyancsak érintett lett Isten dolgaiban, s amikor megszületik gyermeke,
beteljesedik ( πλ σθη – πλ θω – pléthó) Szentlélekkel és prófétál (Lk 1,67). A Szent Szellem által
ihletett prófétai éneke (Benedictus) mutatja, hogy – szemben korábbi hitetlenkedő beszédével – a
Szentlélek által azonnal üdvtörténeti rendszerben látja és interpretálja az ószövetségi próféciákat.
Kontextusunkban ez is a Szent Szellemmel való betöltekezése után azonnal és észrevehetően történt.
Maga Bemerítő János ( ω ννης βαπτιστ ς) pedig anyja méhétől fogva teljesedett be (πλ θω –
pléthó) Szent Lélekkel (Lk 1,15), és az Illés Szellemének erejével a Messiás előfutára lett (Lk 1,17). A
Szentlélekkel teljes Bemerítő – a jóeli prófécia kontextusával összhangban – már az egész zsidóságra
kiterjesztve hirdeti: „Ő (Jézus) majd bemerít titeket Szent Szellembe és tűzbe.” (Lk 3,16)
Magára a Messiásra nézve is felismerhető és „nyugtázható” eseményhez köthetően szállt rá a Szent
Szellem, mégpedig: „Jézus bemerítkezvén, azonnal kijöve a vízből; s íme, megnyíltak az egek és
János látta, hogy Isten Szelleme, mint egy galamb jön alá és rászáll.” (Mt 3,16) Nem sok alkalommal
írja a Biblia, hogy az egek megnyílnak, de amikor ez történik, akkor rendkívüli üdvtörténeti esemény
következik. Jézus Szent Szellemmel való felkenetése esetében megnyíltak az egek, és Isten Szelleme,
hasonlóan mint egy galamb, aláereszkedett az Atyától és rászállt az emberré lett istenfiára (καταβα νον –
καταβα νω – katabainó = lemegy, lejön, leszáll, leereszkedik). Ettől kezdve – mint ahogy a teremtéskor
ott volt Isten Szelleme a vizek fölött és hatalma alatt tartotta a történést –, úgy tartja fennhatósága
alatt a Messiás szolgálatát, megváltói művének véghezvitelét, a feltámasztást (Róm 8,11), az eklézsia
megszülését, azaz az új szövetség létrehozását, jogerőre emelését.
Urunk Jézus a szó szoros értelmében „egeket rengetően”, fizikailag is érzékelhető, észrevehető
módon találkozik a Szent Szellemmel, és kezdi el „felkent” szolgálatát: „Jézus a Lélek erejével visszatért
Galileába, és elterjedt a híre az egész környéken. Tanított a zsinagógákban, és dicsőítette mindenki.
Amikor Názáretbe ment, ahol felnevelkedett, szokása szerint bement szombat napján a zsinagógába, és
felállt felolvasni. … »Az ÚR Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a
szegényeknek…«” (Lk 4,14-18)
A Mester által kiképzett apostolok is, csak a Szent Szellembe való bemeríttetés után kezdhették el a
Krisztusról szóló evangélium hirdetését, amiből egyenesen következik, hogy a mai keresztény egyháznak
is ugyanúgy, ugyanarra a Szent Szellemre van szüksége, hogy az evangéliumot eredményesen tudja
hirdetni. A kereszténység – főként európai – megtorpanását a terméketlen teológiai bölcselkedés (vö. Róm
12,3) és a Szent Szellemmel teljes élet hiánya okozza.

A találkozás verifikálható

A fentebb idézett történetek mindegyikében verifikálható, megállapítható és igazolható egy sajátos
körülmény, a Szent Szellemmel való találkozás, valamint e találkozás erőteljes hatása és következménye.
A teológiai szakirodalomban használatos „sitz im Leben” kifejezés arra a sajátos helyzetre utal, amikor
életszerűen létrejön vagy történik valami. A Szentírás tanúsága szerint Isten emberei számára, de még a
Messiás számára is ilyen észrevehető, tetten érhető, megfogható „sitz im Leben” a Szent Szellemmel való
találkozás, a vele való betöltekezés. A betöltekezés tényét a pünkösdre összesereglett ünnepi sokaság előtt
Péter apostol de facto így nyugtázza: „Ez az”, amiről Jóel prófétált!
Az apostolokhoz hasonlóan nekünk – a ma egyházának – is szükségünk van a Szent Szellem
jelenlétére és erejére, ezért az Ige alapján álló egyháznak végre fel kellene hagynia panaszkodó, meddő
missziói erőlködésével, fel kellene adnia antikarizmatikus dogmatikáját, és egyértelművé kellene tennie a
maga számára, hogy a Szent Szellemet Isten azoknak adja, „akik engedelmeskednek neki” (ApCs 5,32).

Ami a folytatást illeti, taxatíve felsoroljuk és megvizsgáljuk a Szent Szellemmel való betöltekezések
terminológiáit, valamint az Apostolok Cselekedeteiben leírt betöltekezések sajátos helyzeteit („sitz im
Leben), amelyek teológiai konzekvenciái – hitünk szerint – kötelezően érvényesek a mai karizmatikus
szolgálatokra is.

Lektorálta: Telegdi József

Források:
• Aland, Kurt– Aland, Barbara (dir.) (1983) The Greek New Testament, United Bible Societies,
Stuttgart
• Bible Windows 4.5 (1996) CD-ROM. A héber bibliai kifejezések ebből valók.
• Biblia-Felfedező (Bible-Discovery) (2007) CD-ROM, Komplex bibliatanulmányozó program,
szerzői kiadás: Zsidó Miklós, www.mobilbiblia.hu. A görög bibliai szövegeket ebből idézzük.
• Varga Zsigmond (1992) Görög–magyar szótár az Újszövetség irataihoz, a Református Zsinati
Iroda Sajtóosztálya, Budapest