Manapság, nagyon elterjedt az a tanítás a nyugati egyházban, hogy a hívő örök biztonságban van, vagy másképpen: ha egyszer megtért, mindvégig megmentett (once saved, always saved - OSAS). Ennek több verziója található a teológiai piacon, de eredetileg valószínűleg mindegyik a kálvinizmusból származik.
Lábjegyzet:
Lásd, pl. Harvey, Dean, A Brief Comparison of Calvinism and Arminianism, http://www.biblical-theology.com/calvinism/comparsn.htm. Itt megbeszélik a TULIP öt pontját.
Hutchson, Curtis, Calvinism Refuted, http://www.untold-millions.com/Calvinism.htm.
Hutchson nem kálvinista, de miután érvelt a TULIP első négy pontja ellen, ezt írja: „A Biblia tanítja az újjászületett hívő örök biztonságát, és én hiszek benne. Olyan embernek, aki Jézus Krisztusban bízott, örök élete van, és nem kárhozik el. De a hivő örök biztonsága nem múlik kitartásán. Egyetlen egy bibliaverset sem ismerek, amely megemlíti a szentek kitartását. Több bibliavers pedig azt említi, hogy a szentek meg vannak tartva. A kitartás az egy dolog, a megtartatás az egy másik. Nem. A szentek nem tartanak ki, hanem megtartatnak.”
Stanley, Charles, Handbook for Christian Living, (1996). „Akkor is, ha a hivő gyakorlatilag hitetlenné válik, üdvözsége nincsen veszélyben.” (93. o.) „…olyan hivők, akik elveszítik vagy otthagyják hitüket, megtartják az üdvözségüket…” (94. o.) „…ez egy olyan keresztyén, aki soha életében nem termett örök gyümölcsöt. Üdvözségét, viszont, soha nem veszélyeztette.” (121. o.) „… szintén vannak olyan keresztyének, akik semmilyen bizonyítékot nem mutatnak hivő létükről.” (71. o.)
Corner, Dan, Hebrews chapters 6 and 10,
http://www.evangelicaloutreach.org/hebrews.htm,