Tari Zoltán: A pünkösdi paradigma, mint gyülekezetnövekedési tényező a Yoido Teljes Evangéliumi Gyülekezet történetében

A vallási közösségek növekedésének témája még mindig számot tarthat az európai valláskutatók és teológusok érdeklődésére. A XXI. század eleji európai vallásosság felszínes vizsgálata a szekularizálódó társadalmak korábbi jóslatainak beteljesedését mutatja. A kereszténység és a keresztény felekezetek nagyarányú térvesztése minden területen érzékelhető a társadalomban. A vallásosság jellegének erőteljes megváltozásáról beszélhetünk a nyugati civilizációban az elmúlt évtizedekben. A gazdasági válságok kijózanító hatása után mindenki a fenntartható fejlődést tűzte ki céljául. Mindeközben a távol-keleti régióban a válság ellenére fejlődő gazdasági háttérben a kereszténység kevéssé ismert térhódítása a jellemző. A nálunk még mindig a harmadik világként titulált Koreai Köztársaság a G20-ak tagjaként jóléti társadalmat alakított ki a XX. század második felének gazdasági fejlődésének köszönhetően. A koreai társadalom fejlődésbe vetett hite töretlen és ennek egyik motorjaként szolgált a százéves protestáns kereszténység, mely az utóbbi évekig nagyarányú létszámnövekedést produkált. Ez a több évtizedes gyülekezetnövekedési tendencia páratlan a kétezer éves egyháztörténetben. A koreai kereszténység kiemelkedő jelensége a Yoido Teljes Evangéliumi Gyülekezet, mely az utóbbi száz évben terjedő pünkösdi-karizmatikus mozgalom egyik világviszonylatban is elismert közössége. Választásunk azért esett a fent nevezett keresztény gyülekezetre, mivel története egybeesik a modernizálódó Korea történetével, és megítélése egyrészt megosztja a koreai társadalmat, másrészt egyfajta mintaként szolgál a felekezetek és keresztény közösségek számára. A szerző korábbi kutatásai alapján a kiindulási feltevése az, hogy a koreai kereszténység hagyományos vallásos kultúrájába a misszionáriusok által hirtelen megjelenő nyugati kereszténység jól beilleszkedett. A kialakuló kereszténység pünkösdi-karizmatikus vonásokat tartalmazott kezdettől a misszionáriusok nyilvánvaló felekezeti hovatartozásának ellenére. Ez a vonás az elnyomás és háború évei alatt megmaradt, sőt továbbfejlődött, és a koreai háború utáni évtizedekben a gyülekezetnövekedés alapjává vált. A pünkösdi jellegű kereszténység sikereinek okait kívánja vizsgálni a dolgozat a legnagyobb pünkösdi jellegű felekezet történetében. A felszabadítás teológiaként is definiálható pünkösdi tanítás olyan paradigmát hozott létre, mely a hagyományos koreai kultúrába jól beilleszkedett, sőt átvette a korábbi vallásos kultúra helyét. Szakdolgozatomat a Szegedi Tudományegyetem vallástudomány mester szakán védtem meg 2012 nyarán. Kutatásom legfőbb motivációja az volt, hogy feltárjam a koreai kereszténység történetében annak a dinamikus fejlődésnek a hátterét, amelynek egyik legfőbb előmozdítója a pünkösdi jellegű kegyesség volt. A dolgozat jelen részlete a kutatás középpontjában álló Yoido Teljes Evangéliumi Gyülekezet történetét és jellemzőit mutatja be, mely megalapozza a kutatás vallástudományi részét, ahol a gyülekezet növekedésének társadalmi-történeti keretét vizsgáltam.

1. A Yoido Teljes Evangéliumi Gyülekezet kialakulása és történeti előzményei

1.1 A koreai kereszténység pünkösdi-karizmatikus jellege

A koreai protestáns kereszténység kialakulása nyugati presbiteriánus és metodista misszionáriusok segítségével valósult meg a XIX. század végétől. Szolgálatuk kezdetén elkészítették az Újszövetségi Szentírás koreai fordítását, számos kórházat és iskolát alapítottak, majd a nyugati orvoslás és az olvasás iránt érdeklődő koreaiak számára az alapvető iskolarendszer mellett közösségeket hoztak létre. Az evangelikál ébredési mozgalmak egyik sajátossága volt, hogy a követői között nagy számban találhatunk önkénteseket, akiknek az volt a vágya, hogy az evangéliumot megismertessék távoli népekkel. Ezek a misszionáriusok a nyelvi felkészítés mellett többnyire valamilyen fontos szakmát is elsajátítottak, melyek között gyakori volt az orvosi képzettség. Ennek oka a harmadik világbeliek átlagosan gyenge minőségű orvosi ellátottsága volt. A misszionáriusok rendkívül szorgalmas és hitükben buzgó emberek voltak, akik a koreaiak számára a Szentírás alapos tanulmányozását és imádkozást tanítottak. Az új keresztények rendkívül nyitottak voltak a tanulásra és a keresztény tanítások átvételére. Ennek megfelelően számos intenzív tanító konferenciát rendeztek számukra. Az egyház első nagyobb számbeli növekedése az 1903 és 1907 között zajló konferenciákon elinduló ébredési mozgalmak következtében történt. Ez az ébredés sorozat a koreai kereszténység irányvonalát és lelkületét alapjaiban határozta meg. (Kim [1995a] 41. o.) Az 1903-as wonsani ébredést az 1907-es phenjani ébredés követte, mely utóbbi a nagy jelzőt is megkapta. A wonsani konferencián misszionáriusok gyűltek össze, hogy imádkozzanak és tanulmányozzák a Szentlélek munkáját a Bibliában. Óriási vágy volt a szívükben Isten megtapasztalására, amit hamarosan át is élhettek. A konferenciát követően sok ember megtért és nyilvános bűnvallást tett a szolgálattevők működése nyomán az ébredési összejöveteleken. Az ébredés 1907-ben érte el csúcsát a Phenjanban tartott találkozón. A prédikációkat követően a Szentlélek leszállt a hallgatókra és mély bűnbánatot tapasztaltak a jelenlevők, melyet hangos ima, erőteljes sírás, gyógyulások és szabadulások követtek. A karizmák nagy számban nyilvánultak meg, a nyelveken szólás kivételével. Jelentős próféciák hangzottak el Korea jövőbeli missziós szerepvállalásáról és a további ébredésekről. A következő időszak nagy lelkipásztorai ezeken az összejöveteleken kapták meg elhívásaikat. (Yeol [é.n.]) Ezek az ébredési konferenciák olyan erőteljes imamozgalmakat indítottak meg, mely a koreai egyház fő jellegzetességévé vált, úgy, mint a hajnali imaalkalmak, az éjszakai virrasztások, az imaböjt konferenciák és az imahegy mozgalmak. (Tari, 2009, 49) Az ébredési konferenciák nem álltak kapcsolatban az időközben kialakuló amerikai pünkösdi mozgalommal, a nemzetközi hírek alapján azonban hallhattak egymásról. Az amerikai misszionáriusoknak nem volt célja a pünkösdizmus tanainak terjesztése, mivel saját felekezeteik szolgálatában álltak. Mégis különös, hogy az alig néhány évtizedes kereszténység már ekkor felveszi a karizmatikus jellegét, és megtapasztalásai a korabeli leírások alapján, rendkívüli módon hasonlítottak a pünkösdi élményekre. Még fontosabb azonban, hogy a koreai kereszténység egészét a mai napig meghatározó jellege ekkor alakult ki, és ez a jelleg alapvetően karizmatikus.

1.1.1 Felszabadítás teológia

     A koreai kereszténységet vizsgáló teológusok a koreai nép kulturális hátterét vizsgálva kiemelték a pünkösdi-karizmatikus jellegű kereszténység egyik fontos kiinduló pontját. Ez pedig nem más, mint a minjung teológia, aminek célja a koreai emberekben meglevő han életérzés alóli felszabadítás. A minjung jelentése néptömeg, tehát a koreai nép egészére használt kifejezés. (Hollenweger, 1997, 102) A fogalom erőteljesen kapcsolódik a han fogalmához, mely a nép elnyomásának hatására kialakuló lelkivilág. A sámánizmus feladata volt évezredeken keresztül a népben felgyülemlő han-t felszabadítani és gyógyítani. A han négy alapvető élményből táplálkozott az idők folyamán, melyet a koreaiak négyszeres han-jaként emlegetnek, és amelyek a következők: a környező népek inváziója az országban, a zsarnok uralkodók elnyomó uralkodása a népen, a szigorú konfuciánus törvények, (különösen a nőkre nézve) és a történelmük során rabszolga sorban élő emberek nagy száma. (Suh,1981, 59.) A koreai emberek a misszionáriusok által közvetített kereszténység által tudták kiélni elnyomott lelkivilágukat, mégpedig úgy, hogy kezdettől a saját lelkiviláguknak megfelelően formálták a keresztény liturgiát. Az eksztatikus kereszténység, melyet összekötnek a felszabadítás teológiával, tartalmazza a hagyományos elemeit a lelki szabadságnak: gyógyítás megnyilvánulása, látomások átélése, szellemi megtapasztalások, anyagi áldásért mondott imák. A pünkösdizmus szerepe az egész koreai egyházban a lelki elnyomás, a han alól való felszabadítást jelentette. (Kim, 1999, 134.) A sámánizmusnak ugyanez a szerepe volt évezredeken keresztül a nép életében. A sámán feladata volt azoknak a szertartásoknak az elvégzése, mely biztosítja az emberek jólétét, egészségét, és lelki terheiktől való felszabadulását. Jól látszik tehát, hogy a pünkösdi karakterű kereszténység átvette a fő vallási irány jellegét, és ez által emberek millióinak a szükségét töltötte be. Alátámasztja ezt a feltevést többek között a koreai nők helyzete, akik az ősi sámánizmus óta a pünkösdi jellegű kereszténységben találták meg újra szolgálatukat és megbecsülésüket a társadalomban. A házicsoportok vezetői, a laikus evangelizációs és imamozgalmak legmeghatározóbb alakjai a koreai háziasszonyok lettek. (Chung, 2002, 24.)

 

1.2 A pünkösdi misszió megjelenése Koreában

    Az ébredési konferenciákat követően Korea 1910 és 1945 között japán megszállás alá került, mely fokozta a koreai emberek elnyomás érzését. A koreai nemzeti identitás megőrzésében nagy szerepet játszott az újonnan érkezett kereszténység, és népszerűségének ebben az időszakban ez volt a legfőbb kulcsa. Az elnyomás első időszakában az országba néhány pünkösdi misszionárius hölgy érkezett, akik a metodista misszió segítségével, nem hivatalos formában kezdték meg szolgálatukat. Közülük a legkiemelkedőbb személyiség Mary C. Rumsey volt, aki 1928 és 1939 között tartózkodott az országban. A New Yorkból érkezett misszionárius metodistaként hallott az 1906-os pünkösdi ébredésről, és Los Angelesbe ment betöltekezni a Szentlélekkel. Ekkor hallotta Isten hangját, aki Koreába hívta el őt. Ápolónőként missziós kiképzést kapott, majd 1928-ban érkezett Szöulba, ahol egy metodista kórházban tevékenykedett. Munkája nyomán létrejött a Seobingo pünkösdi felekezet. Az II. világháború kitörésekor japán nyomásra számos misszionáriussal együtt kénytelen volt elhagyni az országot, ahová többé nem tért vissza. A többi független női misszionáriusról nincsenek adatok, munkájuk bevégezetlen maradt, az általuk létrejött missziós központok egytől-egyig megszűntek. (Kim, 2003, 56-62) Rumsey három koreai vezetőt kent fel a szolgálatra, akik a következő évtizedekben üldözés és szétszóratás között működtek. 1945 után a kommunista időszakban ezek a vezetők rendszeresen együttműködtek amerikai misszionáriusokkal, és a Japánból érkező tnítókkal. 1947-től egy Gui-Im Park nevű hölgy vezetőként szolgált a déli területeken, ahol számos pünkösdi gyülekezet alakult Suncheon, Gwanju és Mokpo városokban.

Az amerikai Assemblies of God 1952-től kezdett el hivatalosan felekezetként működni Koreában, amikor Arthur B. Chestnut misszionárius megérkezett az országba. 1953-ban tartotta hivatalos kezdő rendezvényét a Koreai Assemblies of God, ahová meghívást kaptak a korábbi évtizedek alatt működő jelentős koreai pünkösdi vezetők. Az új felekezet még abban az évben elindította Bibliaiskoláját, mely a Teljes Evangéliumi Bibliaiskola nevet kapta. Az amerikai támogatásból létrejövő felekezet amerikai tanítással indulva szervezte meg a pünkösdizmust Koreában, azonban a tanítást hallgató, és az iskolát elvégző koreaiak között voltak azok a későbbi vezetők, akik a Bibliára alapozva saját koreai pünkösdizmust hoztak létre. Ezt a pünkösdizmust az iskoláról teljes evangéliumi teológiának nevezték el. (sunbogeum)

 

1.3 Yonggi Cho lelkipásztor élete és szolgálata

     Yonggi Cho élete és szolgálata szoros kapcsolatban áll a Yoido Teljes Evangéliumi Gyülekezet kialakulásával és történetével. A jelenleg még szolgálatban álló Cho emeritus lelkészként szolgál, lelkészi teendőit immár 54 éve látja el. 2008-ban adta át vezető lelkészi pozícióját Lee Yong-hoon teológusnak, aki korábban az Egyesült Államokbeli Bethel University, és az ottani Teljes Evangéliumi Gyülekezet vezetője volt. Cho 1936-ban született Ulsan mellett délen egy szegény buddhista család első gyermekeként. Középiskolai tanulmányai során az iskola melletti amerikai katonai támaszponton megtanult angolul és tolmácsolásból élt. Tuberkolózist kapott és közel került a halálhoz, amikor egy fiatal keresztény lány megosztotta vele az evangéliumot és imádkozott érte. A lány unszolására megtért, majd meggyógyult. Ken Tize amerikai misszionáriussal szolgált évekig tolmácsként. 1956-ban ösztöndíjat nyert és elkezdte tanulmányait az Assemblies of God által éppen akkor alapított Teljes Evangéliumi Bibliaiskolában Szöulban. Évfolyamtársa későbbi anyósa, Jashil Choe lett, akivel 1958-ban gyülekezetet alapított Jashil házában. A négytagú család, mely az anyából és három lányából állt, alkotta az ifjú lelkész első gyülekezetét. Egy régi sátort állítottak fel Szöul legszegényebb, Daejo negyedében, majd imádkozásba és evangelizálásba kezdtek. Cho a tengerészsátorban töltötte mindennapjait, ahol rendszeresen böjtölt és virrasztva imádkozott. Evangelizációs taktikájuk abból állt, hogy felkeresték a környék lakosságát és meghívták őket a sátorgyülekezet alkalmaira. Rövid katonai szolgálata alatt újból megbetegedett, majd leszerelték. Ezt követően egy újabb sátrat állított fel a főváros Sodaemun negyedében, ahol többszáz ember tért meg és gyógyult meg szolgálata nyomán. 1961-ben egy 1500 férőhelyes gyülekezetet épített, ahol sok ember tért meg és a pásztori munka nagysága miatt Szöult gyülekezeti körzetekre osztotta és élükre lelkészeket képzett ki. Egyik alkalommal Cho rosszul lett a kemény szolgálattól. Ekkor szervezte át gyülekezetét házi csoport rendszerré. A házi csoportok maximum 15 fősek lehettek, és a nem keresztény szomszédok meghívásával tartották közösségi alkalmaikat. 1965-ben feleségül vette munkatársának, Jashil Choe lányát, Song-hye Kim-et. 1968-ra a gyülekezet elérte a 8000 főt és ekkor Cho kiszemelte az új gyülekezeti épület helyét az akkor fejlesztés alatt álló Yoido szigeten. A rendezetlen, üres sziget Szöul belvárosában, a Han folyóban állt, és az új üzleti központ helyeként volt kijelölve. Cho pásztor bátran elkérte a helyet a gyülekezetnek és magas banki hitelt vett föl az építkezéshez. A következő öt év megújította a gyülekezet imaéletét, mivel a rendelkezésre álló pénz kevés volt és a tervezett szentély és missziós központ felépítése lehetetlenségnek tűnt. Többször leállt az építkezés és a gyülekezet tagjai a szégyen érzése miatt egész éjszakás imaalkalmakat szerveztek az épülő gyülekezetben. Cho mindenét eladva a félkész, fűtetlen épületbe költözött családjával és szüntelen imádkozott és böjtölt. A tagok a lelkészt követve hatalmas adományokat adtak össze és imádkoztak az épületért. A 10.000 fő befogadására alkalmas csarnokot 1973-ban szentelték fel. Cho gyülekezete 1984-re 400.000 tagot számlált, míg 2008-ra elérte a 750.000-es létszámot. A gyülekezet önálló felekezetként 1983-ben került bejegyzésre. A korábban az Assemblies of God felekezethez tartozó gyülekezet a nyolcvanas években függetlenítette magát, majd 1992-ben újra az AOG tagja lett. 1992-től a World Assemblies of God szervezet elnökévé választották meg, mely tisztséget 2000-ig töltött be.. Cho megalapította a Hansei Egyetemet és a Church Growth Internationalt (Nemzetközi Gyülekezet Növekedési Szolgálat). Tévécsatornája a Full Gospel TV az egész világon sugároz adást. Szolgálata nemzetközivé vált a világ legnagyobb keresztény gyülekezetének pásztoraként. Missziós munkája során Bibliaiskolát alapított Kaliforniában, és missziós központot hozott létre New Yorkban. Szolgálatait az USA mellett elsősorban Japánra és Kínára összpontosítja. 1998 óta elnöke a Koreai Keresztény Vezetők Szervezetének.

 

1.4 Jashil Choe lelkipásztor élete és szolgálata

Jashil Choe és Yonggi Cho lelkipásztor szolgálata 1956-tól kezdett összekapcsolódni, amikor együtt elkezdték tanulmányaikat a Teljes Evangéliumi Bibliaiskolában, Szöulban. Choe 21 évvel volt idősebb Cho-nál, és szolgálatának imahátterét biztosította haláláig.

1915-ben született Haeju-n, a Koreai-félsziget északi részén egy buddhista családban. Édesanyja súlyos betegségéből gyógyult meg egy szentségi mozgalom által szervezett ébredési találkozón. Ezután az egész család áttért kereszténységre, és az édesanya imádkozó élete nagy hatást gyakorolt gyermekeire. Jashil Choe ápolónőnek tanult, majd hozzáment egy jómódú hivatalnokhoz. A Koreai-félsziget kettészakítása után 1946-ban a déli területre települtek át. A férje Szöulban tengerészeti hivatalnok lett, míg Choe sikeres üzletasszonyként szappangyárat, majd később halászati céget alapított. 1953-ban elhunyt édesanyja és lánya, majd férje elhagyta őt. A gyász miatt összeomolva nem folytatta tovább üzleti tevékenységét. 1956-ban úgy döntött, hogy öngyilkosságot követ el. Egy barlangban költözött Szöul közelében, és nem vett magához élelmet hosszú ideig. Egy keresztény asszonnnyal találkozott, aki meghívta egy ébredési összejövetelre. Choe átadta magát Istennek az alkalmon, Szentlélek keresztségben részesült és nyelveken szólt. Ezután 41 évesen jelentkezett a Teljes Evangéliumi Biblaiskolába. 1958-ban végezte el tanulmányait, majd egy sátrat állított fel, ahová meghívta prédikálni korábbi évfolyamtársát, Cho Yonggit. Ezt követően haláláig együtt szolgáltak. A hatvanas és hetvenes években Japánban, Taiwanon, az Egyesült Államokban és Európában is szolgált. 1972-ben a Japán AOG lelkésszé avatta. 1973-ban alapította meg a Böjtima hegyet Osanriban. (Kim, 2003, 117-120) Ennek előzménye az volt, hogy a Yoido gyülekezetnek állami nyomásra temetkezési helyet kellett vásárolnia a jövőbeli épületéhez. Osanriban, Észak-Korea határához közel egy nyaralóövezetben nem messze a fővárostól telket vásároltak a hegyek közt. Jashil Choe, Cho lelkész munkatársa rendszeresen kijárt a telekre böjtölni és imádkozni a gyülekezetért és a két Korea egyesüléséért. Ima és böjt mozgalma hatására százezrek tértek meg és erősödtek meg a hitben. A mai napig nagy hatással van egész Koreára ez az imahegy és évente milliók imádkoznak együtt Osanriban a világ és Korea minden tájáról felekezettől függetlenül. Cho Yonggi szolgálatának az alapjává vált az imahegy mozgalom a házicsoport rendszer mellett.

 

1.5 A Yoido Teljes Evangéliumi Gyülekezet kialakulása és szervezete

     A gyülekezet története szorosan összefügg az alapító lelkész szolgálati történetével. Mind a gyülekezet tanításának, mind szervezetének kialakításában, valamint a teljes evangéliumi jellegű kereszténység kialakításában munkatársával, Jashil Choe-vel oroszlánrészt vállaltak. A gyülekezet előzménye a két vezető közös tanulmánya volt a szöuli Biblia iskolában, majd az 1958-ban felállított evangelizációs sátorban való közös szolgálat, melyből a Daejo gyülekezet létrejött. A további közös szolgálat az 1961-es újabb gyülekezeti plántálással folytatódott a Sodaemun körzetben felállított amerikai evangelizációs sátorban, majd az amerikai támogatásból felállított Sodaemun Ébredési Központban. (Cho, 2006, 58-59) 1962-ben a gyülekezet neve Teljes Evangéliumi Központi Gyülekezetre változott. Az újabb gyülekezetben a szolgálat egyre jobban kiteljesedett, és 1967-től a házicsoport rendszer bevezetésével egyre több tagot ért el a közösség. 1968-ban Cho elkezdte előkészíteni a húszezer férőhelyes szentély felépítését a Yoido szigeten. Az építkezéshez az anyagi háttér biztosítása nagy gondot okozott a két vezetőnek. Ennek hatására kezdte el Jashil Choe megalakítani a későbbi gyülekezet legfontosabb háttér intézményét, a Böjtima hegyet. A financiális krízis begyűrűzésekor Choe a Szöul közeli Osanriba járt ki imádkozni és böjtölni, ahol egész éjszakákat imádkozott és böjtölt. Ebben sokan követték a gyülekezet vezetői közül, és 1973-ra a Szentéllyel párhuzamosan felépítették az Osanri Böjtima hegyet, ahol a gyülekezet tagjai kijárhattak imádkozni és feltöltődni. Az imákat csodás gyógyulások és egyfajta megújulási mozgalom követte kezdetben a gyülekezeten belül, később más gyülekezetek és külföldi keresztények is rendszeresen csatlakoztak az ima programokhoz. Az imahegy nyomán imahegyek százai nyíltak országszerte, és ma is százezrek zarándokolnak Osanriba. (Kim, 2003, 167)

     A Szentély megnyitása után 1975-ben a gyülekezet Világmissziós Központot épített fel, ami a vezető lelkész nemzetközi látásmódjából fakadt. A Yoido Teljes Evangéliumi Gyülekezet elnevezést viselő új épületet nemzetközi pünkösdi ébredési központként értelmezte, ahol a világ minden tájáról érkező emberek kaphatnak isteni útmutatást. Erre a látására alapozva hozta létre 1976-ban a Nemzetközi Gyülekezetnövekedési Intézetet, mely nemzetközi konferenciákat szervezett világszerte a gyülekezetnövekedés témában.

     1983-ban a gyülekezet önállósította magát a Koreai Assemblies of God felekezettől, és létrehozta a Jézus Koreai Assemblies of God felekezetet. Ez teljes anyagi és szellemi függetlenítést is jelentett a nemzetközi pünkösdi mozgalomtól. A nyolcvanas években a gyülekezet döntése miatt heves támadások érték a közösséget, elsősorban a presbiteriánus Tonghap felekezettől. Cho tanításait sámánistának titulálták, és teológiáját több ponton elítélték.

     1992-ben Cho a felekezetét visszacsatolta a Koreai AoG-hez, és ezzel egyidejűleg a World Assemblies of God elnöke lett 2000-ig. A gyülekezet vezetését ettől kezdve a központi karizmatikus vezetés helyett a demokratikus vezetőségi modellre alakította át. A központi gyülekezeti szervezetet, mely felekezetként is funkcionál a vezető lelkész után a presbiterek testülete felügyeli. A felszentelt lelkészek felügyelik a kerületekre bontott házi csoportokat és missziós állomásokat. A gyülekezet egésze 10-15 fős házi csoport rendszerre van bontva, melyek mindegyikének van vezetője és vezetői asszisztense. A csoportvezetőket a lelkészek képzik ki és felügyelik. A karitatív és gyülekezeti szolgálatban diakónusok működnek. A központi gyülekezethez tartozó országos és nemzetközi helyi gyülekezeteket a központhoz tartozó felszentelt lelkészek és presbiterek vezetik.

     A Yoido gyülekezet 2008-ra elérte a 800.000-es tagságot, mely több ún. satellit gyülekezetet foglal magába. (a központi Istentiszteletet a más imatermekbe élőben közvetítik főváros szerte a távoli városrészekbe) A gyülekezet a Full Gospel Televízió által élőben közvetíti adásait interneten is.

     2008-ban a vezető lelkészi megbízást Lee Yong-hoon lelkész vette át. Cho 2011 óta emeritus pásztorként szolgál a gyülekezetben, valamint karitatív munkákat felügyel. A gyülekezetnek, mely egyben országos lefedettségű felekezeti központ is jelenleg 171 felszentelt lelkipásztora van, akik közül 1 női lelkipásztor. Emellett 356 nem felszentelt lelkipásztor is szolgálatban áll, akik közül 78 férfi és 278 női szolgáló. A gyülekezetnek 1.319 férfi presbitere, 8.699 tiszteletbeli női presbitere, 3.695 tiszteletbeli férfi diakónusa és 86.400 aktív diakónusa van, akik közül 23.820 férfi és 62.580 nő szolgál. A felekezet jelenleg 17 körzetben 19 központi szentélyt tart fenn Korea szerte, amelyek alá 24 középkörzet és 208 alkörzet tartozik. A szervezeti felépítményben 24 ifjúsági missziós központ, 8 egyéb központ, és 151 imahegy tartozik. Így összesen országosan 493 missziós központ tartozik a központi gyülekezet irányítása alá.

 

1.6 A gyülekezet tanítása

1.6.1 Hármas ima

A gyülekezet tanításában központi elemként jelenik meg az imádság, az imáról való tanítás és gyakorlat. Ez elsősorban Jashil Choi néhai lelkésznő személyéhez köthető, aki nagy hatással volt a vezető lelkészre, és az általa később kiképzett vezetőkre és gyülekezeti tagokra is. Choi a teológiai tanulmányai idején fejlesztette ki hármas ima elvét, melynek három eleme a következő: 1. böjttel egybekötött ima, 2. virrasztással egybekötött ima és 3. nyelveken való ima. A koreai kereszténységben a kezdetektől nagy szerepe volt az imamozgalomnak, mely a pünkösdi jellegű imastílust preferálta. A korahajnali imaórák, az egész éjjel át tartó virrasztások, és a böjtöléssel egybekötött imádság mind a teljes odaadást jelentették a koreai nép számára. Ez főként azért volt fontos, mert a nemzet XX. századi történetében a koreaiaknak kijutott a nehézségekből, kezdve a több évtizedes japán rémuralomtól, a kommunista elnyomáson át, a félsziget felosztásáig, majd a koreai háború pusztításától a katonai vezetők kemény politikáján át az állandó északi fenyegetésekig. A koreai emberek teljes elszántsággal fordulnak imában Istenhez, és tőle várják a segítséget. (Chung, 2002; Ahn, 2000) A pünkösdi kereszténység eksztatikus imastílusa a koreai emberek számára természetes, mivel vallásos buzgóságuknak ez felel meg a leginkább. A nyelveken szólás szélesebb körű megjelenése Koreában Jashil Choi lelkésznő által kezdődött. A Szentírásban is megjelenő karizmatikus ima lényege, hogy az imádkozó a Szentlélek hatására egy ismeretlen nyelven kezd el imádkozni, amelynek a megfejtését néhány esettől eltekintve nem ismeri az imádkozó. Pál apostol tanítása alapján ez a karizma az imádkozó egyén saját lelki épülését szolgálja. A klasszikus pünkösdi mozgalomban a nyelveken való ima alapvető jelként szolgált a Szentlélek keresztség bizonyítékaként. Cho és Choi lelkészek szolgálata alatt ez az ajándék a gyülekezeti tagok többségénél is megjelent.

1.6.2 Teljes evangélium – pünkösdi hitvallás

A teljes evangélium jelentése a gyülekezet tanításában sok elemében azonos a klasszikus pünkösdi tanítással. Ez azt jelenti, hogy a hagyományos evangelikál tanítás mellett hangsúlyt helyez az első keresztények Bibliában leírt megtapasztalásaira és szolgálatára, mely pünkösdkor kezdődött a Szentlélek eljövetelével. A koreai pünkösdi tanítás kifejezi, hogy a Bibliában leírt események jelenkorban való átélése és tanítása az eredeti evangélium újjáélesztését jelenti, mely által az evangélium erővel jelenik meg a keresztények életében. A teljes evangéliumot gyakran nevezik még tiszta evangéliumnak is, mely a koreai sunbogeum kifejezésben ugyancsak megjelenik. A Szentlélek teljességét veszik a keresztények a teljes evangéliumi tanítás által, mely nemcsak Krisztus váltsághalálát jeleníti meg, hanem a betegségekből való gyógyulást és az átoktól való szabadulást is.

A teljes evangélium a következő hitvallásszerű tanításhoz vezet:

1        A golgotai keresztben való hit: Krisztus halála a kereszten teljes megváltást hozott el a vérének kiontása által. Aki elhiszi és elfogadja ezt, újjászületik.

2        A Szentlélek teljességében való hit: a teljes evangéliumi tanítás visszavezet a korai keresztények hitéhez, akik a Szentlélek teljességében hittek.

3        Az evangélium egész világon való terjesztésében való hit: a Krisztus váltságát és a Szentlélek teljességét elfogadók tanúskodnak hitükről a világban.

4        A jó Istenben való hit: a teljes evangéliumiak hisznek az abszolút jóságos Istenben, aki nemcsak a megváltást készítette el, hanem folyamatos áldást is közvetít.

5        Krisztusban való hit, aki a betegségeinket hordozta: a teljes evangélium családja hisz abban a Krisztusban, aki megváltotta mind a lelkünket, mind a testünket a betegségek átkától, és ezt ma is teszi értünk.

6        Krisztusban való hot, aki vissza fog térni: a teljes evangéliumi hit szilárdan bízik az új ég és új föld eljövetelében a Biblia alapján, és abban, hogy a hívők hűségesen és teljesen oda szánják magukat az Úrnak.

7        Az adakozásban való hit: ez a hit hálát támaszt a hívőben az Istentől jövő javak miatt, amit ki is fejez tized adakozással, és javainak a szegényekkel való megosztásával.

1.6.3 A hármas áldás

Az evangéliumból származó hármas áldás Yonggi Cho tanítása szerint az egész embert érinti, aki testből, lélekből és szellemből áll. A hármas áldás elmélete a megváltás teljes volta miatt alkalmazható az emberre nézve. Az első emberpár elesésének következménye az üdvösség elveszítése, vagyis a szellemi halál, az egészség elvesztése és az anyagi áldás elvesztése. Ennek a három területnek a helyreállítása miatt vállalta Jézus a kereszthalált. Az ember megváltása által a szellemi halál helyére a lélek üdvössége kerül az ember hite és újjászületése által. Az üdvösség által az ember újra kapcsolatba kerül Istennel, és Isten Igéje által helyes döntéseket tud hozni, és kordában tudja tartani amúgy lázadó lelkét. Az ember harmadik részét, a testet nem lehet a jóra nevelni, ezért meg kell feszíteni. Ennek három lépése van: vízkeresztségben kell részesíteni, Szentlélekkeresztségben kell részesíteni, valamint böjt és ima által rendre utasítani. (Cho, 1998b)

A tanítás alapján az embernek a megváltás elfogadásán túl be kell töltekeznie Szentlélekkel, és ki kell alakítania egy olyan hívő életmódot, amelyben odaszánja magát Istennek, célokat tűz ki maga elé, és hisz abban, hogy Isten nemcsak szellemi áldásokban részesíti, hanem anyagi áldásban és fizikai testének meggyógyításában is.

1.6.4 A negyedik dimenzió

     Yonggi Cho tanításait gyakran kritizálták nemcsak hazájában, hanem a nyugati kereszténységen belül is. A tanítások bírálói legtöbbször a negyedik dimenzióról szóló könyvét és prédikációit emelték ki elméletei közül. A tanítás jól illeszkedik a pünkösdi-karizmatikus mozgalom harmadik ágához tartozó Hit-mozgalom tanításába. Az Isten igéje és a hit közötti kapcsolatra épül a tanítás, melynek kiindulópontja az, hogy az ember által kimondott szavaknak teremtő erejük van, ahogyan Isten is szavával teremtette meg a világmindenséget. Ez a logosz működik a keresztény ember életében is, aki Krisztus áldozata által visszakerült a paradicsomi állapotba. A keresztény ember hit által elképzel magának célokat, ezért imádkozik, tehát kimondja a teremtő beszédet, majd Isten válaszol az imákra és létrehozza az elképzelt valóságot. A kimondott, pozitív szavak által manifesztálódik az imádkozó hite. A negyedik dimenzió világa a Szentlélek világa, ahol a hívő a kimondott pozitív beszéde által a még láthatatlan, vizionált valóságot teremti meg. (Cho, 1998a) A tanítás építkezik az Oral Roberts által elindított amerikai hit-mozgalom tanításaira, azonban jól láthatóak a tanításban megjelenő koreai specialitások, amelyek a szellemi dimenzióba helyezik a keresztény ember imáját, és a víziókat teszik meg a hit mozgatóivá. Koreai vonást hordoz Chonál a bővölködés teológia is, mely a sámánista kut szertartáshoz hasonlóan próbál megoldást adni a keresztény ember anyagi és egészségügyi problémáira. A szellemvilággal való kapcsolat és a teremtő szavak együtt hozzák létre a szellemi valóságot. Cho kiválóan beépíti, indigenizálja a sámánista elemeket teológiájába, melyet nem ismer el a nyugati teológusok felvetéseire válaszul. Sőt a sámánizmus ellenében határozza meg magát és építi fel teológiáját. (Kim, 2007)

 

1.7 A gyülekezet társadalmi háttere és megítélése

      Korea a Japán elnyomásból való felszabadulása után két részre szakadt a nagyhatalmak politika érdekeinek megfelelően. Az északi országrész a Szovjetunió érdekterületévé, míg a félsziget déli része az Egyesült Államok érdekterülete lett. A felosztást 1950 és 1953 között a nagy pusztítást okozó koreai háború követte. 1946 és 1960 között a déli ország elnöke Rhee Syng-man lett, aki az Egyesült Államokkal együttműködve tartotta fenn diktatórikus rezsimjét. A rezsim végét az 1960-as áprilisi diáklázadások jelentették, amit az 1961 májusi vértelen puccs után Park Chung-hee vezetése által létrejött kormány váltott fel egészen 1979-ig. A Park Chung-hee rezsim jelszava a gazdaság beindítása és a nemzet felépítése volt. (Seo, 2007; Csoma, 2008) Az 50-es évekre teljesen elszegényedett ország a 60-as, majd a 70-es évektől gyors fejlődésnek indult, és az országot teljesen újjá kellett építeni. Ebbe a folyamatban az Egyesült Államoknak nagy szerep jutott. Az Assemblies of God egyik fontos amerikai misszióként 1953-tól jelent meg az országban, és alakította meg a Koreai pünkösdi felekezetet. Amerikai támogatással teológiai iskolát és gyülekezetet hozott létre a fővárosban. A Sodaemun Ébredési Központ lett Yonggi Cho szolgálati helye. Ez a korai gyülekezeti épület és a később felépülő Yoido központi szentély jól illeszkedett a nemzeti építkezések tervébe, és a gazdasági növekedés és a fejlődés víziójának a jelképeivé váltak. A felekezet tanítását és gyakorlatát a vezető Presbiteriánus egyház gyanakvással figyelte és sokszor kritizálta ugyan, de a gyülekezet tanítása és gyakorlata nem sokkal tért el más nagyobb gyülekezetekétől. Az 1980-as évek gyülekezetet ért támadásainak nincsenek jelentősebb előzményei. Ennek oka a koreai nép erőteljes szimpátiája volt az amerikaiakkal, akik a gyülekezet támogatói voltak. Cho tanítása az isteni áldásokról, a fizikai és szellemi gyógyulásról, valamint a bővölködésről az emberekben reményt keltett egy jobb életre. A gyülekezet hirtelen növekedése és szervezeti terjeszkedése mintaként szolgált a fejlődésbe vetett hit példájaként, és az anyagi áldás gyakorlati megvalósulásaként. Cho 1992-es kijelölése a Nemzetközi Assemblies of God elnökévé nagy presztízsnövekedést jelentett a közösségnek. Ezt jól mutatja az is, hogy a koreai Keresztény Vezetők Egyesületének az elnökévé választották a vezető lelkészt, aki máig betölti ezt a pozíciót.

 

 

Comments