Rozgonyi Botond: Hitvallásunk 1. - A Szentírásról

Az Evangéliumi Pünkösdi Közösség országos közgyűlése 2008. március 29-én fogadta el az egész Közösségre érvényesnek tekintett hitvallását, ami még az év decemberében nyomtatásban is megjelent Hitvallásunk címmel.[i] Közösségünk életében nem ez az első alkalom, hogy hivatalos hitvallás született. 1949-ben Ladó József állított össze egy 8 oldalas hitvallást Az Evangéliumi Keresztyén Gyülekezetek hitelvei és tantételei címmel, amit a pünkösdi mozgalom főbb vezetői (Deák József, Fábián József, Fleisch János, Hidvégi Gergely, Kalincsák Mihály, K. Szűcs József, Kurgyis János, Ladó József, Siroky István) a közös hitvallás elfogadásának tanúságaként kézjegyükkel elláttak.[ii] Kéziratos formában fennmaradt 1955-ből egy hasonló című, de már bővebb, összesen 45 oldalas hitvallás is.[iii] Fábián József egy egész részletes hitvallást dolgozott ki 1969–70-ben Evangéliumi Keresztyének – Pünkösdiek – hitelvei címmel, amely terjedelmét (109 o.) és alaposságát tekintve komoly rendszeres teológiai tanulmány.[iv] Szakács József, a valamikori Szabadegyházak Tanácsának (SzET) elnöke szerkesztésében 1981-ben megjelent a SzET Lelkészképző Szeminárium tanulmányi füzetei – az egyház és társadalom köréből sorozat II. köteteként A Magyarországi Szabadegyházak Tanácsához tartozó tagegyházak hitvallásai és szervezeti szabályzatai c. összeállítás, amely Az Evangéliumi Pünkösdi Közösség hitvallását Fábián Attila szerkesztésében tartalmazza.[v]

Az egyháztörténet során nem szokatlan, hogy valamely egyház, felekezet hitvallási iratai egy vagy több kiemelkedő személyiség nevéhez fűződjenek, ha azokat az egyház konszenzusosan elfogadja és magáénak tekinti (pl. az evangélikusoknál Luther Márton Kis és Nagy kátéja, Schmalkaldeni cikkei, Philipp Melanchton Ágostai hitvallása és annak apológiája, a magyar reformátusoknál Heinrich Bullinger II. Helvét hitvallása, a metodistáknál John Wesley 25 hitcikkelye). Közösségünk ezt a konszenzust az által érte el, hogy a korábbi hitvallások figyelembevételével egy szerkesztőbizottság fogalmazta meg és állította össze a hitvallás szövegét illetve válogatta ki az igei hivatkozásokat. E bizottságban az elnökségen kívül gyakorló lelkipásztorok és teológiai oktatók vettek részt.[vi] Ha a kedves olvasónak tudomása van olyan, fentebb nem említett hitvallásról, amely bármely módon kapcsolódik a magyarországi pünkösdi mozgalomhoz, igen értékes szolgálatot tesz, ha erről tájékoztatja az Evangéliumi Pünkösdi Közösség elnökségét vagy a Pünkösdi Teológiai Főiskola Rendszeres teológiai és egyháztörténeti tanszékét.

Egy hitvallás terjedelménél fogva csak nagyon röviden, tömören, szinte csak vázlatosan mutathatja be hitünk tartalmát. Bár igyekszik pontosan, szabatosan fogalmazni, elkerülhetetlen, hogy bizonyos kérdéseket nyitva ne hagyjon. Éppen ezért szükséges, hogy mélyebben, részletesebben is végiggondoljuk, mit jelent egy-egy pontja. Bármily meglepő, nem csak az fontos, hogy mit tartalmaz, de az is, hogy miről hallgat a hitvallás. Jelen tanulmánnyal sorozatot szeretnénk indítani a Pünkösd.ma lapjain, amely az imént megfogalmazottak szerint halad végig a hitvalláson, bemutatja és értelmezi azt.

1. A Szentírás

„Hisszük, hogy a Szentírás 66 könyve (39 ószövetségi és 27 újszövetségi könyv) Isten kinyilatkoztatott igéje.4 Ő ihlette szent embereit,5 akik elmondták, leírták és továbbadták azt.6 A Szentírás Isten üdvözítő akaratának tévedhetetlen kinyilatkoztatása, történelmi cselekedeteinek megbízható forrása. Isten örök érvényű igazságait tartalmazza.7 Belőle ismerhetjük meg Istent és az örök életre vezető utat. A teljes Írás hitünk alapja, életünk szabályozója, legfőbb tanácsadónk. Ez az egyetlen kizárólagos tekintély, amellyel a tanításokat, a hagyományokat és a gyakorlatot megvizsgálhatjuk.8

4 Ezt mondta nekem az ÚR: Én most a szádba adom igéimet! (Jer 1,9) Amikor hallgattátok az Istennek általunk hirdetett igéjét, nem emberi beszédként fogadtátok be, hanem Isten beszédeként, aminthogy valóban az (1Thessz 2,13).

5 A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre. (2Tim 3,16–17) Az Írás egyetlen próféciája sem ered önkényes magyarázatból, mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélektől indíttatva szólaltak meg az Istentől küldött emberek. (2Pt 1,20–21)

6 Mert én az Úrtól vettem, amit át is adtam néktek. (1Kor 11,23) Amit nektek írok, az az Úr parancsolata. (1Kor 14,37) Az evangélium, amelyet én hirdettem, nem embertől származik, mert én nem embertől vettem, nem is tanítottak rá, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából kaptam. (Gal 1,11–12) Emlékeztetés által ébresztgetem tiszta gondolkozásotokat, hogy eszetekbe jussanak a szent próféták előre megmondott szavai, és apostolaitoknak az Úrtól és Üdvözítőtől kapott parancsolatai. (2Pt 3,1–2) A mi Urunk hosszú tűrését pedig üdvösnek tartsátok, ahogyan szeretett testvérünk, Pál is megírta nektek – a neki adott bölcsesség szerint – szinte minden levélben, amikor ezekről szól. Ezekben van néhány nehezen érthető dolog, amelyeket a tanulatlanok és az állhatatlanok kiforgatnak, mint más írásokat is a maguk vesztére. (2Pt 3,15–16) Ez pedig az az üzenet, amelyet tőle hallottunk, és hirdetünk nektek, hogy az Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség. (1Jn 1,5)

7 Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad. (Ézs 40,8) Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el. (Mt 24,35)

8 Napról napra kutatták az Írásokat, hogy valóban így vannak-e ezek a dolgok. (ApCs 17,11) Álljatok szilárdan, és ragaszkodjatok azokhoz a hagyományokhoz, amelyeket akár beszédünkből, akár levelünkből tanultatok. (2Thessz 2,15) Mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg. (1Thessz 5,21) Ha pedig valaki nem engedelmeskedik a mi levélbeni intésünknek, azt jegyezzétek meg magatoknak: ne tartsatok vele kapcsolatot, hogy megszégyenüljön. (2Thessz 3,14)”

Miért a Szentírással kezdődik hitvallásunk? Bár a hívő élet kezdetének – más hitvalló[vii] egyházakhoz, gyülekezetekhez és közösségekhez hasonlóan mi, pünkösdiek is – a megtérést és újjászületést tartjuk, mégsem a személyes élmény hangsúlyozásával kezdjük hitvallásunkat. A személyes élmény, legyen szó megtérésről, újjászületésről, vagy akár a Szentlélek keresztségéről, szubjektív tapasztalat, mindenki különbözőképpen élheti meg. Ezért nem tekinthetjük szilárd alapnak. Egyedüli biztos alapunk, amivel még saját tapasztalatainkat, élményeinket is össze kell vetnünk a Biblia. Hitünknek, tapasztalatainknak összhangban kell lenniük Isten kijelentésével, a Szentírással.

A Szentírás hitünk szerint 66 könyvből áll, amelyek közül 39 alkotja az Ószövetséget, 27 az Újszövetséget. Maga a Biblia név a görög biblion [βιβλιον], könyvecske szó többes számú alakja, jelezve, hogy a Szentírás több önálló könyv gyűjteménye. Az, hogy 66 könyvet tulajdonítunk a Bibliának, azt is megmutatja, hogy a keresztyén egyházak, felekezetek protestáns ágához tartozunk. Ugyanis a római katolikus egyház ószövetségi Szentírása több, úgynevezett deuterokanonikus, azaz másodlagosan kanonizált könyvet is tartalmaz, amit a protestánsok apokrif iratoknak tartanak, ezért nem vettek fel a bibliai könyvek közé.[viii]

A Szentírás hitünk szerint Isten igéje. Mondhatnánk azt is, hogy Isten beszéde, Isten szava, mégis a magyar egyházi nyelvben elfogadott ige kifejezést használjuk – a latin verbum mintájára –, amely Isten beszédével kapcsolatosan nagyon szemléletes. Ugyanis az ige mint szófaj cselekvést, történést, létezést kifejező szó. Isten beszéde nem üres, passzív szó, hanem hatékonyan cselekvő ige. A héber kifejezés, amit Isten beszédére használ az Ószövetség, a dábár [דָּבָר] nem csak beszédet, hanem cselekedetet is jelent.[ix] Ha Isten szól, akkor Isten cselekszik. Végbemegy, megtörténik az ő akarata.[x]

A Szentírás hitünk szerint Isten kinyilatkoztatott igéje. Az ember alapvetően kíváncsi lény, mindent meg akar ismerni. Ez a megismerés, tudás utáni vágy a teremtéskor kapott megbízatással hozható összefüggésbe, mikor Isten rábízta az emberre, hogy hódítsa meg a teremtett világot.[xi] Meg lehet ismerni, hisz az ember hatalmába adatott. Kikutathatja, felfedezheti a rejtett dolgokat, legyenek bár elrejtve azok akár az anyag legapróbb alkotórészeinek vagy akár a világűr végtelenjének elérhetetlenségében, az ember tudományos munkája révén kifürkészheti, amit Isten elrejtett.[xii] Az ember hatalmába veszi a teremtett világ dolgait, kutatja és megismeri, aztán használja az emberiség és a teremtett világ javára, de sokszor inkább kárára. Isten azonban nem csak azt akarja, hogy a világot ismerjük meg, hanem még inkább, hogy őt magát. De Isten nem adja magát hatalmunkba. Nincsenek eszközeink arra, hogy kikutassuk őt, nem birtokolhatjuk mint megismerésünk egyéb tárgyait. Őt csak és kizárólag akkor ismerhetjük meg, ha kijelenti magát az embernek, és csak annyit ismerhetünk meg belőle, amennyit Isten közöl önmagából. Istennek ez az önközlése a kijelentés vagy más szóval kinyilatkoztatás.

Isten már a teremtésben is kinyilatkoztatta magát. Pál apostol szavai szerint a teremtett világ értelmes vizsgálata révén meglátható Isten örök hatalma és istensége. Ezt nevezzük általános vagy természeti kinyilatkoztatásnak. Azonban a természet vizsgálatából ha meg is látjuk Isten örök hatalmát és istenségét, a Teremtő Istent, ez még nem vezet el bennünket, bukott és bűnös embereket a bűnbocsánatra, üdvösségre. Ezért Isten adott egy különös kinyilatkoztatást is, igéjét, beszédét, amely elvezethet nem csak a Teremtő, de a Megváltó Isten ismeretére is. Ez a Szentírás, Isten kinyilatkoztatott igéje.

Hisszük, hogy a Szentírást a szent írók Istentől ihletve írták. A Szentírást – bár Isten kinyilatkoztatott igéje – emberek írták. Hozzánk hasonló, bűnös természetű emberek, akik maguk is küszködtek vétkeikkel. Nem azért voltak szentek, mintha bűntelenek lettek volna, hanem azért, mert Istenhez tartoztak. Hogyan lehet gyarló emberek írásműve a szent, tökéletes Isten beszéde? Úgy, hogy amit leírtak, nem saját gondolataikban fogant, hanem Isten ihletése alatt írták. Ezt egyaránt megerősíti Péter apostol[xiii] és Pál is.[xiv] Az ihletettségben való hitünk azt jelenti, hogy hisszük, az eredeti bibliai szövegeket, az úgynevezett autográfokat a szent írók Isten Lelkének sugallatára hiba és tévedés mentesen írták le. Hisszük, hogy az isteni ihletés az eredeti szövegek minden egyes szavára kiterjedt, és a szavak a szöveg összefüggésében hordozzák az Istentől ihletett jelentést. Meg kell említenünk, hogy az isteni ihletettség nem vonatkozik a másolatokra és fordításokra, ennek ellenére a pontos másolatokon és fordításokon átérződik az isteni ihletettség tekintélye. Mivel az ihletett, eredeti kéziratok nem állnak rendelkezésünkre, szükséges, hogy a bibliai tudományok és segédtudományaik eszközeivel igyekezzünk rekonstruálni lehető legpontosabban az eredeti szövegeket. Megjegyzendő, a kéziratos másolatok mind az Ó-, mind az Újszövetség esetében nagyon pontosak, történészi szemmel nézve is megbízhatóak, kevés úgynevezett szövegromlást tartalmaznak, és azok többsége sem jelentős, az ihletett üzenet jelentését általában nem vagy nem lényegesen változtatják meg.[xv] Az előbbiekből következik, hogy folyamatosan új fordításokra is szükségünk van, amelyek egyrészt követik a feltárt és pontosított eredeti szövegeket, másrészt nyelvünk változásait is figyelembe véve szólaltatják meg a mai ember számára is érthetően az eredeti szöveg ihletett üzenetét.

A Szentírás hitünk szerint Isten tévedhetetlen kinyilatkoztatása. Amikor a tévedhetetlenség fogalmára gondolunk, meg kell értenünk, mi a Szentírás üzenetének célja. A Szentírást nem azért adta Isten, hogy természettudományos ismereteket közöljön velünk. Ha ilyeneket keresünk benne, szükségszerűen beleütközünk mai ismereteink és a szent írók saját koruknak megfelelő ismeretei közötti különbségbe. Miért gondoljuk, hogy mai ismereteink időt állóbbak lennének az előttünk élőkénél? Amit ma igaznak tartunk, holnap lehet, hogy megmosolyogják utódaink. Melyik generációhoz igazítsa Isten a Szentírás időhöz kötött, „természettudományos” vonatkozásait? Ezzel szemben hisszük, hogy a Biblia Isten örök érvényű igazságait tartalmazza, amelyek nincsenek korhoz, időhöz kötve, egyaránt érvényesek a régi idők embereire, ránk és az utánunk jövő generációkra. A Szentírásból kétség kívül, bizonyosan megismerhetjük Isten üdvözítő akaratát, amely tévedés nélkül elénk van adva a Bibliában. Megismerhetjük belőle, hogyan cselekedett Isten újra meg újra az emberi történelem során. A Szentírás tévedhetetlensége azt is jelenti, hogy a Szentírásból megismerhetjük Istent, mégpedig olyannak, amilyen Ő valójában. A Szentírás megmutatja az örök életre vezető utat, aki maga Jézus Krisztus.[xvi] A Szentírás tévedhetetlenségében való hitünk bizonyossá tesz abban, hogy jó úton járunk, és nem kell Biblián kívüli forrásokban, egyéb vallásokban, filozófiákban, titkos tanokban keresnünk Isten megismerését és az üdvösség útját.

Az előbb mondottak mellett sokan úgy gondolják, hogy a tévedhetetlenség nem csak Isten örök érvényű igazságaira vonatkozik, nem csak a hit és üdvösség dolgaira, hanem ezeken túlmenően kiterjed minden egyes részletre, történeti, földrajzi és természettudományos adatra, ismeretre is. Hitvallásunk mindkét szemléletet megengedi, bár inkább az előbbit támogatja.

Hitünk alapja a teljes Szentírás. Hangsúlyoznunk kell, hogy a teljes Szentírás. Hitünk a Biblia egészével összhangban áll. Nem lehet egy-egy részigazságot kiemelni, s azt túlhangsúlyozni. Ügyelnünk kell az egészséges egyensúlyra. Csak azt hangsúlyozzuk, ami a Szentírás szerint is hangsúlyos. Ami a Bibliában nem kap hangsúlyt, annak mi se tulajdonítsunk túlzott fontosságot, ne kapjon tanításunkban központi helyet. Minden igét egyrészt saját szövegkörnyezetében, másrészt a teljes Szentírás összefüggésében kell értelmeznünk, hogy elkerülhessük tanításunkban a félresiklásokat.

A teljes Szentírás nem csak hitünk alapja, hanem életünk szabályozója is. Mit érne hitünk, ha a gyakorlati életvitelünkben nem váltanánk valóra?[xvii] Arra azonban ügyelnünk kell, hogy ne törvényeket alkossunk, amelyek rabszolgává teszik az embert, hisz Krisztus szabadságra hívott el. Ne külső szabályokat kövessünk, hanem törekedjünk a belső ember megszentelődésére, hogy életünk Krisztust tükrözze embertársaink között.

A Szentírás hitünk szerint az egyetlen és kizárólagos tekintély. Nem fogadhatunk el a Szentírás helyett, fölött vagy mellett semmi más tekintélyt, amire hitünket alapoznunk kéne. Így nem tekintünk hit dolgában mérvadónak semmiféle hagyományt, akár szóbeli, akár írott legyen az. Emberi tekintélyt sem fogadunk el, akinek bibliaértelmezését, lelki vezetését, megnyilatkozásait hit dolgában kötelezőnek kellene tekintenünk. Fentebb már szóltunk az ihletettségről és tévedhetetlenségről, amelyek szintén egyetlenként és kizárólagosan a Szentírás tulajdonságai. Nem fogadunk el ihletett, szent írásnak egyéb könyvet a Biblián kívül. Lehetnek ugyan hasznos, hitépítő könyvek, amelyeket Isten felhasználhat lelki fejlődésünkben, hitbeli megerősítésünkben, de ezek – legyenek bármilyen áldottak is – nem ihletett írások abban az értelemben, mint a Biblia. Hiszünk a Szentlélek mai megnyilatkozásaiban, prófétai kijelentésben, de semmilyen karizmatikus megnyilvánulást sem tekinthetünk a Bibliához hasonlóan ihletettnek, sem tévedhetetlennek. Sokkal inkább szükségesnek látjuk, hogy mind a tanítást, mind a gyakorlatot, a kialakult hagyományokat, hitbeli tapasztalatainkat, mind a karizmatikus megnyilvánulásokat összevessük a Szentírással. Nem fogadhatunk el semmit, ami ne lenne összhangban a teljes Szentírással. Nem fogadhatunk el semmit, ami hozzátesz a Szentíráshoz, vagy elvesz abból. Sohasem igazolhatja egy tanítás, kegyességi gyakorlat, hitbeli tapasztalat valódiságát annak sikere, eredményessége.

Hitvallásunk nem véletlenül kezdődik a Szentírásra vonatkozó tétellel. Legyen valamennyiünk életének, hitének kizárólagos alapja, amellyel naponta táplálkozunk!

(folytatjuk)

 

Források és irodalom:

Hitvallásunk. Evangéliumi Pünkösdi Közösség és Pünkösdi Teológiai Főiskola, Budapest, 2008. 104 o.

Douglas, J. D. (szerk.): The New Bible Dictionary. Eerdmans, Grand Rapids, Michigan, 1962. 1376 o.

Duffield, Guy P. és Van Cleave, Nathaniel M.: Foundations of Pentecostal Theology. LIFE Bible College, Los Angeles, California, 1987. 624 o.

Harris, R. Laird – Archer, Gleason L. Jr. – Waltke, Bruce K. (szerk.): Theological Wordbook of the Old Testament, 1. kötet. Moody Press, Chicago, 1980. 538 o.

McDowell, Josh: Bizonyítékok a keresztyén hit mellett. KIA, Budapest, 2004. 748 o.

Riggs, Ralph M.: We Believe. Assemblies of God Cornerstone Series. Gospel Publishing House, Springfield, Missouri, 1954. 184 o.

Ryrie, Charles C.: Teológiai alapismeretek. KIA, Budapest, 1996. 720 o.



[i]   Hitvallásunk. Evangéliumi Pünkösdi Közösség és Pünkösdi Teológiai Főiskola, Budapest, 2008. 104 o.

[ii]  Ladó József (szerk.): Az Evangéliumi Keresztyén Gyülekezetek hitelvei és tantételei. Budapest, 1949. 8 o.

[iii] N.n.: Az Evangéliumi Keresztyén Gyülekezetek hitelvei. in: Gyülekezeti hitelvek, kézirat, Budapest, 1955. 45 o.

[iv]  Fábián József: Evangéliumi Keresztyének – Pünkösdiek – hitelvei. kézirat, Budapest, 1969–70. 109 o.

[v]   Fábián Attila (szerk.): Az Evangéliumi Pünkösdi Közösség hitvallása. in: A Magyarországi Szabadegyházak Tanácsához tartozó tagegyházak hitvallásai és szervezeti szabályzatai, szerk.: Szakács József, Budapest, 1981. 38–47. o.

[vi]  A bizottság munkájában, a szöveg kidolgozásában és igei hivatkozásokkal való ellátásában részt vettek: Benedek Zsolt, Dr. Adrian Bury, Cartoletti Norbert, Chernel András, D. Nagy József, D. Nagy Tamás, Fábián Attila, Földesi Tamás, Paul Gracza, Kecser István, id. Kecser István, Kovács Béla, Németi Zsolt, Pataky Albert, Pintér Imre, Rozgonyi Botond, Simonfalvi Lajos, Telegdi József és Ungvári Csaba.

[vii] Az angol nyelvű szakirodalom „evangelical” kifejezést szokott használni arra az irányzatra, amelyik a személyes megtérés fontosságát hangsúlyozza. Magyarul „evangéliumi”-ként lehetne fordítani, de a magyar nyelven ez a kifejezés nem csak azokat az egyházakat, közösségeket jelzi, amelyek a személyes megtérést, újjászületést alapvető fontosságúnak tartják, hanem általában a protestáns egyházak is igényt tartanak rá. Ezért használom a hitvalló egyház kifejezést az angol „evangelical” értelemben.

[viii]   Az első keresztyének és a görögül beszélő zsidó diaszpóra Bibliája az Ószövetség görög fordítása, a Szeptuaginta (LXX, vagy hetvenes fordítás) volt, amely több iratot tartalmazott, mint a mai zsidó Szentírás vagy a protestáns Ószövetség. A zsidó vallási tudósok a Kr. u. 90 körül tartott jamniai „zsinaton” rögzítették a héber Szentírás könyveinek listáját. A protestáns egyházak – követve az Ószövetség népét – csak ezeket a könyveket fogadják el kanonikusnak, ezek alkotják a protestáns Biblia 39 ószövetségi könyvét. A római katolikus egyház szentírási kánonja ezeken kívül a következő deuterokanonikus könyveket tartalmazza, amelyeket a protestánsok apokrifnek (rejtettnek) minősítenek: Tóbiás könyve, Judit könyve, Bölcsesség könyve, Jézus, Sirák fia könyve (Ecclesiasticus), Báruk könyve, Makkabeusok két könyve, illetve Dániel és Eszter könyvének kiegészítései. A keleti orthodox egyházak a következő deuterokanonikus könyveket vették fel még kánonjukba: Bölcsesség könyve, Judit könyve, Tóbiás könyve, Bél és a sárkány, Makkabeusok négy könyve, Jézus, Sirák fia könyve. [Douglas, 191–193; Ryrie, 137.]

[ix]  Harris, 180.

[x]   „Ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem.” Ézs 55,11

[xi]    „Isten megáldotta őket, és ezt mondta nekik Isten: … hódítsátok meg a földet.” 1Móz 1,28

[xii] „Isten dicsősége az, hogy a dolgokat elrejti. A királyok dicsősége az, hogy a dolgokat kikutatják.” Péld 25,2

[xiii]   „Mindenekelőtt tudnotok kell, hogy az Írás egyetlen próféciája sem ered önkényes magyarázatból, mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélektől indíttatva szólaltak meg az Istentől küldött emberek.” 2Pt 1,20–21

[xiv] „A teljes Írás Istentől ihletett...” 2Tim 3,16

[xv]  Riggs, 88. Duffield, 40., McDowell, 327–328.

[xvi] „Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot, és mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.” Jn 5,39–40; „Jézus így válaszolt: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” Jn 14,6

[xvii]   „Mert ahogyan a test halott a lélek nélkül, ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül.” Jak 2,26

Comments