Pünkösd.ma publikációk‎ > ‎Portré‎ > ‎2013/6‎ > ‎

Teológus portré – Dr. Corneliu Constantineanu

A megbékélés evangéliumának szolgálatában

 

Az interjút Tari Zoltán készítette

 

 

„Az egész valóságot egybefogja az örömüzenet, mivel a természete az, hogy nyilvános igazság legyen mindenki számára. Ezért nemcsak a belső életemmel van kapcsolatban, és nemcsak az üdvösségemet munkálja, hanem ahogy kutatom az Újszövetséget, tanítom, és mindenki számára elérhetővé teszem, ez kihat az élet egészére. Pontosan ezért a hitemet nem lehet elválasztani életem más területeitől és a tudományosságtól sem. A hit irányítja az életemet, a gondolkodásomat, hogy benne éljek a világban és éljek a világért.” – összegzi a békéltetés szolgálatáról való látását Dr. Corneliu Constantineanu, a Bukaresti Pünkösdi Teológia Intézet rektora.

 

Dr. Corneliu Constantineanu kilencgyermekes pünkösdi család utolsó gyermekeként született 1967-ben. 1988-ban kezdte meg egyetemi tanulmányait a Bánát Agrár Egyetemen Temesváron reprodukció és biotechnológia szakon, ahol 1993-ban szerezte meg mérnöki diplomáját. 1993 és 1997 között Eszéken, Horvátországban végezte BA és MA tanulmányait az Evangéliumi Teológiai Fakultáson. Doktori tanulmányait újszövetségi területen 1999 és 2006 között folytatta a Leeds-i egyetemen és az Oxford Missziológiai Tanulmányok Központjában az Egyesült Királyságban. Kutatási területe Pál apostol tanításainak megbékélési üzenete alapján a teológia szociális aspektusainak vizsgálata volt. 2010 óta a bukaresti Pünkösdi Teológiai Intézet rektora, és a bukaresti „Vestea Bună” pünkösdi gyülekezet lelkipásztora.

 

 

Hogyan kaptad az elhívásod Istentől?

Ez egy igen hosszú történet. Kutatónak készültem, mivel mindig is nagyon szerettem a genetika tudományát, és az első diplomámat reprodukció és biotechnológia mérnök szakon szereztem. Azt gondoltam először, hogy ez lesz a hivatásom, mivel nagyon szerettem ezt a témát. A Temesvári Egyetemen eltöltött évek alatt elkezdtem teológiát is hallgatni, és azokban az években lassan felfedeztem, hogy Isten egy konkrétabb irányban kezd el vezetni az ő királyságának munkájába. Amikor befejeztem volna első tanulmányaimat, egy ösztöndíjat nyertem teológiai tanulmányokhoz Eszékre, Horvátországba, abba az intézménybe, melynek vezetője Dr. Peter Kuzmič. A temesvári évek alatt felismertem, hogy nem természettudományos kutató leszek, hanem Isten szolgálója, és ezért is folytattam a tanulmányaimat teológiai irányban Eszéken. Ott újra BA hallgatóként kezdtem, elvégeztem a teológiai mester fokozatot is, majd teológiai tanulmányaimat az Oxford Missziós Tanulmányok Központjában és Leedsben végeztem el Újszövetség tematikában.

 

Hogyan kezeled a szolgálatodban a tudományosság és a hit feszültségének kihívását?

Azt mondhatom, hogy arra a felismerésre jutottam az idők során, hogy ez a két terület nem igazán választható szét a mindennapi életünkben. A kettőt integrálhatjuk, mivel egy egész emberi lényként éljük az életünket, különböző területeket együtt megélve, integrálva. Azt is megtanultam és hiszem is, hogy az evangélium önmagában nemcsak a lelki területtel foglalkozik csupán, és a belső dolgokkal, hanem évről évre erősebben látom, hogy az evangélium az egy mindenki számára elérhető igazság. Az egész valóságot egybefogja az örömüzenet, mivel a természete az, hogy nyilvános igazság legyen mindenki számára. Ezért nemcsak a belső életemmel van kapcsolatban, és nemcsak az üdvösségemet munkálja, hanem ahogy kutatom az Újszövetséget, tanítom, és mindenki számára elérhetővé teszem, ez kihat az élet egészére. Pontosan ezért a hitemet nem lehet elválasztani életem más területeitől és a tudományosságtól sem. A hit irányítja az életemet, a gondolkodásomat, hogy benne éljek a világban és éljek a világért. Ezért különösen nekem, mint pünkösdi háttérből jövő hívőnek egy komoly kihívás és út volt az, hogy ezt megértsem. Emlékszem, amikor elkezdtem az egyetemi tanulmányaimat, a gyülekezetemből jó néhány testvér megjegyezte, hogy vigyázzak, mert könnyen elveszíthetem a hitemet az egyetemi éveim miatt. Fiatalemberként küzdöttem ezzel a kérdéssel, mivel semmiképp nem akartam elveszteni a hitemet. Az első aggodalmak után aztán szépen megértettem, hogy az ember nem kettősségben él, és a teremtettségénél fogva rendelkezik a lelke és szelleme mellett elmével is, melyek mind Isten ajándékai az embernek, hogy használja őket. Nagyon erősen hiszek az élet területeinek teljes integritásában, melynek az összetartó eleme pontosan a hitünk.

 

Hogyan látod a romániai pünkösdi mozgalom gondolkodását a tudományosságot illetően?

Úgy gondolom ez egy hosszú folyamat része a pünkösdi mozgalomban, és nagyon örülök, amikor látom ebben a fejlődést. Épp erről beszélgettünk ma reggeli érkezésem után magyar kollégáimmal. Romániában a pünkösdiek között jelenleg egy nagyon erős tudományos dimenzió bontakozik ki, aminek része a Bukarestben lévő Pünkösdi Teológiai Intézet a maga 14 teljes állású tanári karával, akik közül mindenkinek PhD fokozata van. Ráadásul a pünkösdi gyülekezetekben, általánosságban el lehet mondani, hogy sok-sok ember rendelkezik többféle tudományos képzettséggel és fokozattal. Vannak egyetemi oktatóink, kutatóink, matematikai, bölcsész és üzleti doktorátussal rendelkező gyülekezeti tagjaink, és ezért gondolom, hogy a mozgalom jelentősen elmozdult a tudományosság irányába. Megemlíteném azt az üzletemberekből álló közösségünket is, akik igen magas pozíciókban képviselik az értékeinket, és többen közülük szerepelnek a Forbes Magazin listáin. Jelenleg egy pünkösdi egyetem létrehozásának a folyamatában vagyunk, amit az üzletembereink jelentős mértékben anyagilag támogatnak. Mérnökként, teológusként és rektorként nagy örömömre szolgál látni a pünkösdi mozgalom fejlődését a társadalmi integráció irányába.

 

Keresztény családban születtél?

Mindig is nagyon kiváltságosnak és áldottnak éreztem magam, amiért pünkösdi családba születhettem. A családunkhoz kilenc gyermek tartozik, és én vagyok a legfiatalabb. A családom keresztény volt, és úgy nőttem fel, hogy láttam a szüleim életében a hitüket működés közben. A nagyszüleim anyai ágról voltak az első hívők a saját régiójukban, és ezért sok üldözést szenvedtek el a családtagjaik és az ortodox egyház részéről. Szenvedésük ellenére nagyon erős bizonyságtételük volt Isten szeretetéről, és Krisztus követésének életátformáló szépségéről. Hatalmas kiváltság volt ez nekem, ami által én is megtaláltam a hitet, később megtértem és bemerítkeztem.

 

Kutatásaidban a megbékélés tematikáját választottad. Mit jelent ez számodra?

A megbékélés témája volt valóban a doktori kutatási területem. Nem csupán a megbékélésről írtam, hanem annak horizontális, szociális dimenzióiról. Nekem ez a terület Pál apostol levelei által nyílt meg, és úgy látom ez az apostol teológiájának fő koncepciója. Ezt a fogalmat használja Pál az evangélium magyarázatához, ezzel a fogalommal teszi világossá annak útját, hogy a megbékélés Isten és az emberiség között kezdődött meg, de számomra világossá vált az is, hogy Krisztusban ez a megbékélés ennél több dologra is kihatott. Istennel való megbékélésem a kezdete a többi emberrel való megbékélésemnek. A kutatásom inkább erre az utóbbira világít rá: Mit jelent az Istennel való megbékélésünk a társadalmi kapcsolatainkra nézve? Arra a konklúzióra jutottam Pál tanításai alapján, hogy az Istennel megbékélt ember megbékél embertársaival is, és egy újfajta magatartás alakul ki benne, mely meg akarja osztani az Istennel való megbékélés élményét másokkal is. Az Istennel való megbékélés kegyelme nélkül nincs erőnk és nincs okunk arra, hogy mi is békéltető, másokkal megbékélő emberekké váljunk. Hét évet töltöttem a téma kutatásával, és ez csak egy nagyon rövid összefoglalója ennek, de remélem a PTF konferencián többet meg tudok osztani ma erről.


Mi a véleményed a romániai magyarok egy csoportjának autonómia törekvéseiről?

Nagyon sok kérdés merül fel ebben a témában. Az első a kisebbségek kérdése, a második az evangélium és a harmadik az autonómia kérdése, mely utóbbi inkább politikai kérdés. A doktori értekezésemben egy fejezetben kitérek a nemzetek közötti megbékélés témájára, mely korábbi kutatásomhoz vezet vissza, aminek a címe Erdély nehéz helyzete – a magyar-román párbeszéd témájában. Az én megállapításom az, hogy az evangélium egy nagyszerű irányt ad nekünk arra nézve, hogy hogyan kezeljük identitásunkat Krisztusban. A nyelvünk, etnikai hovatartozásunk, területi kérdéseink lényeges pontjai ennek az identitásunknak. Krisztusban azonban ezek a fontos területek elvesztik elsőbbségüket. Ha az életünkben Krisztusnak valóban elsőbbsége van és Ő határozza meg identitásunkat, akkor általa tudjuk kezelni helyesen életünk minden területét. Isten tett minket különbözővé, és sokszínűvé, de ahogy Pál is mondja mindezek relatívvá válnak az Úr fősége alatt. Nem tűnnek el ugyan, de nem lesznek annyira meghatározóak. Emlékszem, amikor a témában előadtam az esszémet, jelen voltak erdélyi magyar testvérek is. Mivel a kutatásomban kritikai olvasatát hoztam mind a román, mind a magyar elgondolásnak, többen a magyarok közül csodálkozva jöttek oda hozzám, hogy nem hallottak még ilyen nyílt beszédet román részről a kisebbségi témában.

Úgy gondolom, hogy a keresztényeknek élen kell járniuk az emberi jogok védelmében a nyelvet és kisebbségeket illetően, mivel e jogok Isten ajándékai. Az autonómia kapcsán még megjegyezném, hogy az Európai Unió kiszélesedésével, és a schengeni övezet folyamatban lévő bevezetésével a területek közötti határoknak egyre kevesebb jelentőségük lesz. A fizikai határ eltűnésével együtt a területi kérdések már nem lesznek olyan fontosak. Ezzel együtt azt gondolom, hogy a kisebbségeknek, mint amilyen az erdélyi magyar közösség is, meg kell őrizniük kulturális önazonosságukat, mivel egy etnikai csoporthoz tartoznak. Ezt a megőrzési folyamatot bátorítanunk kell. Nem gondolom, hogy a politikai autonómia bármiben is segítene, mivel mindkét oldalról vannak szélsőséges nacionalista csoportok, akik ezt a témát kihasználják a maguk nyeresége érdekében.

 

Mi adta az alapját annak, hogy a megbékélés témájával kezdtél el foglalkozni?

Az országunk moldáviai határánál születtem, de elég korán, középiskolás koromban Nagyváradra költöztem. Soha nem hallottam korábban magyar beszédet, de amikor ide költöztem, egy magyar közegbe kerültem, és nagyon izgalmas volt magyar szavakat megtanulni az új barátaimtól. Itt ért egy olyan élmény, ami meghatározta a témaválasztásomat. Volt egy román keresztény barátom Nagyváradon, akinek a legtöbb barátja a magyarok közül került ki, és igen jól beszélt magyarul. A forradalom előtt Temesvárra kerültem a tanulmányaim miatt, majd mikor visszatértem látogatóként néhány évvel a rendszerváltás után, alig hittem a szememnek. Ez az én barátom teljesen magyarellenessé vált. Az a nyelv, amit használt és az a viselkedés, teljesen elképesztett. Feltettem neki a kérdést, hogy hogyan illik ez az evangéliumi életviteléhez. Aztán feltettem magamnak is a kérdést, hogy miben különböztet meg minket az evangélium a többi embertől, ha egy nacionalista retorika így tud ránk hatni. Ez a tragikus incidens irányított a témámhoz.

 

Hogyan élted át az általad már említett forradalmat?

Abban az időben Temesváron éltem, és részt vettem az utcai küzdelmekben. A forradalom kezdetekor Tőkés László háza körül álltam, és nagyon különleges érzés volt ott lenni, ilyen egyszer az életben történik meg valakivel. Egy igazán radikális mozgalom részese voltam, és egy hatalmas rendszer bukását éltem át hallgatótársaimmal együtt a rendőrökkel harcolva. Ugyanakkor e történet kapcsán egy fájdalmas élményem is van. Már említettem Tőkés lelkész urat, akinek hatalmas szerepe volt a rendszerváltásban, és Isten használta őt. Néhány évvel később szomorú volt látni, ahogy szélsőséges nacionalista retorikára váltott át református püspök létére.

 

Rektorként melyek a céljaid a jövőben a bukaresti Pünkösdi Teológiai Intézetben?

Kettős stratégiám van az iskolában. Intézményünk az egyetlen pünkösdi iskola az elég nagyméretű román pünkösdi mozgalomban, melynek több mint 370 000 tagja van, kb. 3000 gyülekezetben. Ebben az iskolában készítjük fel a jövő pásztorait. Egy 14 főből álló fiatal, doktorival rendelkező tanári gárdánk van, ami nagy reménységgel tölt el engem a jövőt illetően. A tanárok közül kilencen egyben lelkipásztorok is. Rektorként elsősorban az a feladatom, hogy erősítsem a kapcsolatot az iskola és a gyülekezetek között. Meg vagyok győződve arról, hogy a teológiai oktatás a gyülekezetért van és az ő missziós szolgálatáért. Nem az elméleti oktatást tartom fontosnak, hanem a gyülekezet felkészítését és ellátását.

A stratégiám másik része abból áll, hogy előállítsuk a teológiai tananyagot. Ennek érdekében még a pásztor kollégáktól is azt kérem, hogy folyamatosan tanuljanak és képezzék magukat, hogy teológiát tudjunk adni a gyülekezeteink kezébe. Hetente egy napot kérek az összes kollégámtól, hogy azt kizárólag a tanulásra szánja. Ezen a napon nem lehet semmi fontosabb ügye ennél. Bevezettem továbbá a „sabbat időszakokat” a tanárainknak. Rendszeresen elküldöm őket 2-3 hónapra külföldre tanulni, és ebben támogatom őket. Még anyagi támogatást is szerzek az utazásukhoz. Gyakran látogatnak el Cambridgbe vagy Oxfordba, ahol jó kapcsolataink vannak. Ez idő alatt kizárólag a kutatásra és írásra kell koncentrálniuk. A teológusoknak nem csupán elméleti, hanem használható tudást kell, adniuk a gyülekezetnek, amely segíti a szolgálatot.

Comments