Egységben a misszióért
Az interjút Tari
Zoltán készítette
„Hatalmas kihívás a pünkösdi
mozgalomban, de más keresztény közösségeken belül is megértenünk azt, hogy
miért jött létre a gyülekezet, mi az oka létezésének. Ez nem más, mint a
missziós küldetés. A gyülekezet pünkösdkor jött létre, és Jézus azt ígérte a
tanítványoknak, hogy erőt kapnak majd arra, hogy tanúi legyenek. Ez az erő a
tanúskodáshoz kell, a misszióhoz, az evangelizációhoz.” – fogalmazza meg
szolgálati látásmódját Dr. Arto Hämäläinen, a Pünkösdi Európai Misszió elnöke,
a Finn Pünkösdi Misszió (FIDA) korábbi vezetője, lelkész, teológiai oktató.
Dr. Arto Hämäläinen a Pünkösdi Európai Misszió elnöke,
emellett elnökként vezeti a Pünkösdi Világszövetség Világmisszós Szövetségét.
Korábban a finn pünkösdi missziós szervezet, a FIDA elnökeként tevékenykedett,
melynek mai napig tanácsadója. Ugyancsak tanácsadói feladatokat lát el a
Pünkösdi Ázsiai Misszió szervezetben is. Egyetemi tanulmányai után
zenetanárként dolgozott, majd Isten elhívása nyomán kezdett rövidtávú missziós
csoportokat koordinálni. A világ közel nyolcvan országába tett látogatást,
tanítva a missziós látásmódot és segítséget nyújtva a nemzeti és nemzetközi
missziós szervezetek kiépítésében.
Hogyan
kaptad szolgálati elhívásodat a misszióra?
Harmadik generációs pünkösdi
családban születtem, és tízéves kisgyerekként hoztam meg a döntést, hogy átadom
az életem az Úr Jézusnak és követem Őt. Tizenkét éves koromban
megkeresztelkedtem vízbe majd Szentlélekbe, és azokban az években kaptam az
elhívásomat a missziós munkára is. Egy alkalommal otthon imádkoztam és olvastam
az Igét, amikor az egyik ézsaiási igevers személyesen szólt hozzám. Ennek
üzenete a nemzetekért való szolgálat volt. Az elhívásra egyszerűen igent
mondtam annak ellenére, hogy nem tudtam mit is jelent pontosan. Ekkoriban azt
gondoltam, hogy misszionárius leszek Indiában vagy Afrikában. Miután
megnősültem, a Finnországban működő rövidtávú missziós szolgálatok koordinátora
lettem. Később éreztem Isten hívását arra, hogy teljes időben szolgáljam Őt.
Akkoriban egy zenei intézetet vezettem Közép-Finnországban, és tanácstalan
voltam a jövőmmel kapcsolatban. A gyülekezetnek ekkoriban nem volt semmilyen
különleges missziós szolgálata, amelyben tudtak volna engem teljes időben
alkalmazni. Egy évig tartott ez a várakozás, amikor el kellett döntenem, hogy
visszatérek-e a világi állásomba. A gyülekezetem vezetői imádkoztak értem, de
nem volt biztos anyagi hátterem, ezért szabadúszóként több dolgot is csináltam
egyszerre a rövidtávú missziók területén valamint zenei területen is. Ezután meghívást
kaptam lelkipásztori szolgálatra az ország északi részébe, ahol négy évig
maradtam. Korábban már presbiteri szolgálatot elláttam a gyülekezetben, de az
idő alatt sokat tanultam a pásztorlásról. A pásztori szolgálat után három évig
főszerkesztőként dolgoztam egy kiadónál. A munkáim ellenére soha nem
tévesztettem szem elől a missziós szemléletet, és egy alkalommal látogatást
tettem Csehszlovákiába egy missziós csoporttal ebben az időben. A kiadói munka
után meghívást kaptam a nemzeti missziós szervezetünk főtitkári pozíciójába, 25
évvel ezelőtt. A szolgálatom során nemcsak Indiába és Afrikába jutottam el, de
a világ nyolcvan országába tettem látogatást.
Hogyan
tekintesz a világmisszióra? Mit jelent számodra a misszió?
Hatalmas kihívás a pünkösdi
mozgalomban, de más keresztény közösségeken belül is megértenünk azt, hogy
miért jött létre a gyülekezet, mi az oka létezésének. Ez az ok nem más, mint a
missziós küldetés. A gyülekezet pünkösdkor jött létre, és Jézus azt ígérte a
tanítványoknak, hogy erőt kapnak majd arra, hogy tanúi legyenek. Ez az erő a
tanúskodáshoz, a misszióhoz, az evangelizációhoz kell. Ez az alap, amit minden
gyülekezetnek ismernie kellene. Arra nézve, hogy hogyan is csináljuk a
missziót, Jézus a nagy missziós parancsban állít elénk modellt: „Szeresd az
Urat mindenekelőtt, és szeresd a felebarátodat”! Missziós küldetésünk mindkét
dimenziót tartalmazza. Vertikális iránya ennek az, hogy segítsük az embereket
kapcsolatba lépni Istennel, másrészről segítenünk kell horizontális irányban a
felebarátainknak. Ha szolgálatunkat megfelelő módon végezzük, mindkét dimenziót
betöltésre kerül.
A
pünkösdi mozgalom történetében megfigyelhető egyfajta tanulás-ellenes
beállítottság. Manapság azonban egyre több tudós kerül ki a mozgalomból.
Összeegyeztethető a Szentlélek kijelentése és a tanulás a szolgálattevők
életében?
Mindenképp összeegyeztethető a
kettő, de szükség van az egyensúlyra. Szükségünk van a Szentlélek
kijelentésére, vezetésére és az erővel való betöltekezésre, amely
kegyességünkből fakadóan az erősségünk. Mindemellett nincs ellentmondás abban,
ha közben teológiát tanulunk. Sokszor elfelejtjük, hogy az első tanítványok, az
apostolok egy igen hatékony teológiai kiképzésben részesültek három év alatt a
Mester iskolájában. Ez a tanulási folyamat az elmélet és a gyakorlat megfelelő
kombinációjából jött létre, ami kihívást jelent számunkra a jelenlegi
intézményesült kereteink között. A teológiai tanulmányok által rendszerezett,
szélesebb rálátásunk lehet az egész képre a szolgálatot illetően. Ez nem azt
jelenti, hogy minden gyülekezeti tagnak két-három éves teológiai képzésben kell
részt vennie, hogy „jó hívő” váljon belőle, de mindenkinek szüksége van
tanulásra a növekedéshez és a helyes szemléletmód kialakításához. Ez Jézus és
Pál apostol modellje is számunkra. Pál figyelmezet minket arra, hogy ne szabjuk
magunkat a világhoz, hanem tanuljuk meg mi Isten akarata. Ha ezt komolyan
vesszük, akkor tanulmányozzuk az Írásokat, hogy megtudjuk Isten
törvényszerűségeit.
Miért
olyan odaszántak a finn keresztények az Izraellel kapcsolatos témakörökben és a
zsidó népért való szolgálatban? Van ennek valamilyen történeti háttere?
Nehéz erről teljes képet alkotni, de
néhány okot fel tudok most sorolni. Az egyik ok a finn Evangélikus Egyház
hatása volt, még a pünkösdi mozgalom indulása előtti időkből. Az evangélikus
hívők egy részének erőteljes látása volt arról, hogy megosszák az evangéliumot
zsidó emberekkel. Egy másik ok egy pünkösdi misszionáriushoz köthető, aki
kiutazott Palesztínába Izrael állam megalakulás előtt egy évvel. Szolgálatát
széles körben megismerték a Finnországban lévő gyülekezetek. Ez segített az
emberekkel megértetni Izrael szerepét és a zsidó nép helyzetét az evangélium
elfogadásával kapcsolatban. Egy politikai nézőpontot is említenék. A múltban volt
néhány antiszemita beállítottságú személy az országunkban, és a II. Világháború
alatt voltak, akik megtámadtak zsidó származású embereket Finnországban, de ezt
vezető politikusaink megakadályozták, és a németeknek a zsidók kiadására vonatkozó
kérelmét vezetőink elutasították.
Holnap
lesz egy előadásod az Agapé Gyülekezetben Misszió és Zsidóság címmel. Melyik gondolkodásbeli
irányt tartod helyesnek a messiási gyülekezetek plántálása kapcsán? A cionista
gondolkodásmódon kívül lehet-e másik irány?
Elsősorban az Újszövetségi modellt
ajánlanám. A cionista gondolkodás egy dolog, de én inkább azt a kérdést tenném
fel, hogy a megtért zsidók, akik elfogadják Jézust megváltóként, tartozzanak-e
egy általános gyülekezethez, vagy hozzanak létre egy saját messiási gyülekezetet.
Messiási gyülekezetek jönnek létre az Egyesült Államokban, Izraelben, és más
országokban is. Erre a kérdésre egyetlen válasz nem adható. Sokféle nézőpontot
kell figyelembe vennünk, és szükséges figyelembe vennünk az adott kontextust,
környezetet. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy a messiási gyülekezetek nemcsak
a zsidóságért vannak, hanem más emberek is tartoznak bele. Ez egészen közel áll
az újszövetségi modellhez. Természetesen találhatunk tisztán messiási zsidó
közösségeket Jeruzsálemben, Izrael területén, de a világ más részein is. Pálnál
is láthatjuk azt a stratégiát, ahogy a zsidó embereket integrálta a
gyülekezetekbe. Péter apostol írásaiban is láthatjuk, hogy a zsidó hívőkkel
kapcsolatban az volt az álláspontja, hogy nem szükségszerű elkülönült közösségekbe
tartozniuk. Hogyha megnézzük például az amerikai messiási közösségeket,
láthatjuk, hogy a tagság kisebb része zsidó származású csupán. Ennek ellenére a
nem zsidó többség kedveli a messiási jellegét a gyülekezetüknek. Láthatjuk,
hogy ez nem egy fekete-fehér kérdés. Sokféle ok és megoldás létezik.
Mit
gondolsz a pünkösdi mozgalom jövőjéről Európában?
Ha megnézzük a tényeket, akkor azt
látjuk, hogy növekvő gyülekezeti tendenciák csak a pünkösdi mozgalomra jellemzők.
Európában jelenleg az egyetlen remény a kereszténységen belül a
gyülekezetnövekedésre a pünkösdi-karizmatikus irányzatban van. Ha azonban
látjuk az evangelikál hívők 4,5 százalékos arányát Európában, akkor
megérthetjük, hogy a kihívás hatalmas. Sokkal nagyobb egységben kellene
mozognunk és cselekednünk azért, hogy elérjük Európát. Tavaly volt egy nagy
rendezvényünk Budapesten Impact Budapest néven. Ekkor megjelentünk az utcákon a
korábbi olasz programhoz hasonlóan, és számosan megtértek. Sokkal hatékonyabban
kellene megjelennünk a jövőben is.
Magyarországon
az etnikai kisebbségek helyzete jelenleg sok feszültséget szül. Milyen
megoldást tudnál adni a különböző etnikumok békés együttélésére?
Az egyedüli
megoldást hosszú távon a spirituális megoldásban látom. A másik embert az
engesztelő áldozat szemüvegén keresztül kellene szemlélnünk. Ez azt jelenti,
hogy Isten előtt minden ember egyenlő, mindannyian bűnösök vagyunk és
szükségünk van a megváltásra. Más megoldást nagyon nehéz találni, mivel
mindannyian különbözőek vagyunk, és könnyen elkezdünk büszkélkedni
származásunkra, és mások fölé helyezzük magunkat. Az ebből fakadó felgyülemlő
feszültségek aztán krízishez vezethetnek. Természetesen van sok gyakorlati
megoldás is, de nehéz ezekig eljutni a párbeszéd hiánya miatt.
Először is meg kell
hallanunk a különböző emberek valós problémáit, és azokra közösen megoldásokat
találnunk. Ez a már általam is említett horizontális síkhoz tartozik. A
gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az embereket egységes egészként kezeljük,
akiknek vannak szociális problémáik is. Ez nem a pénzbeli támogatásról kell,
hogy szóljon, hanem valós változásokat kell elősegítenünk emberekben. A
párbeszéd hiánya ebben a legnagyobb kihívás. Nem lehet megoldani elsősegéllyel,
vagy katasztrófa helyzet jellegű hirtelen, gyors megoldással. Hosszú távú
megoldásokat kell elindítanunk.
Milyen a finn kereszténység karaktere,
erőssége? Miben különbözik a svédtől?
Ez egy nehéz
kérdés, mivel közel vagyunk egymáshoz a svédekkel történetileg is. Ha
különbséget szeretnék találni, akkor elmondhatom, hogy Svédország az egyik
legdemokratikusabb ország a világon, és mindenkit próbálnak bevonni a
döntéshozatalba. Finnországba egy kissé más vezetési struktúránk van, ahol
egyértelműbb vezetői pozíciók vannak. Ha a gyülekezetet nézzük, itt nálunk
Finnországban a kultúra sokszor túl erős befolyást gyakorol a hitéletünkre, és
a kulturális és politikai trendek túlságosan beszivárognak a közösségeinkbe a
bibliai alapelvek helyére, ha nem vigyázunk eléggé. A missziós aspektust nézve
elmondhatom, hogy a svédeknél meglevő korábbi missziós aktivitás drámai módon
csökkent az utóbbi időben. Ők vezető missziós erőként működtek a múltban.
Szerintem ez egy szerkezeti problémára vezethető vissza, mivel nincsenek náluk
egyértelműen meghatározott vezetői pozíciók a missziós területen. Nem azt
mondom, hogy minden leállt náluk, de a fejlődési irány nem túl pozitív.
Be tudnál nekünk számolni röviden az ázsiai
területen végzett szolgálatotokról?
Az a
megtiszteltetés ért, hogy az ázsiai pünkösdi missziós hálózat kiépítésében is
részt vehettem. A feladatunk az volt, hogy a különböző nemzeti vezetőket
összehívjuk és kiépítsünk egy közös hálót. Nagy öröm volt látni ennek a
kifejlődését, mivel Ázsiában soha nem volt erős kapcsolata a pünkösdi
közösségeknek. Ez a kapcsolatépítés még mindig folyamatban van és néhány héten
belül utazok a következő találkozóra, mivel tanácsadóként részt veszek ebben a
szolgálatban is.
Mik a személyes terveid és céljaid a jövőre
nézve a világszervezetek vezetőjeként, tanácsadójaként és tanárként?
A terveim az életem
minden területén kapcsolódnak egymáshoz. Az Európai Pünkösdi Közösségnél az
alapdokumentumunk kimondja, hogy szükségünk van egységre azért, hogy be tudjuk
tölteni a nagy missziós parancsot. A pünkösdi központi szervezeteinknél tényleg
szeretnénk látni, hogy jobban egységesülünk szervezetileg is. Mindemellett
elmondható, hogy egy elég egyértelmű stratégiával és missziós látással
rendelkezünk. Az egységnek a gyakorlatban kellene megvalósulnia, ami közös
tevékenységekkel érhető el. Emellett azonban úgy gondolom, hogy az egység
sokkal több ennél, inkább teológiai kérdés, és arról szól, amit Jézus mondott a
János evangéliumának 17. részében. Ennek van egy erős missziós vetülete, mivel
Jézus azt kéri, „hogy legyetek egyek,
hogy a világ meglássa, hogy te küldtél el engem”. Egyértelmű missziós
üzenet az egységről. A jövőbeli szolgálatot illetően nagyon sok meghívásom van
különböző olyan országokból, amelyek fogadó országok voltak és küldő országokká
szeretnének válni a misszióban. A Világmissziós Szövetség elnökeként is az a
célom, hogy az egyesülést sürgessem a missziós parancs betöltésének érdekében.
Milyen gyakorlati lépéseket tehet
Magyarország arra nézve, hogy kiküldő országgá válhasson?
Fontos, hogy a
pásztorok és a gyülekezeti tagok megértsék azt, hogy a gyülekezetnek mi a
szerepe ezen a világon, és kezdjenek imádkozni a világért, az aratás
munkájáért. Ha a gyülekezet elkezd imádkozni, Isten biztosan fog válaszolni
ezekre az imákra. Szükséges azután persze kiépíteni szervezetileg is a
missziót, és szükséges kiképezni embereket a szolgálatra. A gyülekezetnek
tiszta határozott látással kell
rendelkeznie ebben a témában.