Egységben a misszióért

Az interjút Tari Zoltán készítette

  

„Hatalmas kihívás a pünkösdi mozgalomban, de más keresztény közösségeken belül is megértenünk azt, hogy miért jött létre a gyülekezet, mi az oka létezésének. Ez nem más, mint a missziós küldetés. A gyülekezet pünkösdkor jött létre, és Jézus azt ígérte a tanítványoknak, hogy erőt kapnak majd arra, hogy tanúi legyenek. Ez az erő a tanúskodáshoz kell, a misszióhoz, az evangelizációhoz.” – fogalmazza meg szolgálati látásmódját Dr. Arto Hämäläinen, a Pünkösdi Európai Misszió elnöke, a Finn Pünkösdi Misszió (FIDA) korábbi vezetője, lelkész, teológiai oktató.

 

Dr. Arto Hämäläinen a Pünkösdi Európai Misszió elnöke, emellett elnökként vezeti a Pünkösdi Világszövetség Világmisszós Szövetségét. Korábban a finn pünkösdi missziós szervezet, a FIDA elnökeként tevékenykedett, melynek mai napig tanácsadója. Ugyancsak tanácsadói feladatokat lát el a Pünkösdi Ázsiai Misszió szervezetben is. Egyetemi tanulmányai után zenetanárként dolgozott, majd Isten elhívása nyomán kezdett rövidtávú missziós csoportokat koordinálni. A világ közel nyolcvan országába tett látogatást, tanítva a missziós látásmódot és segítséget nyújtva a nemzeti és nemzetközi missziós szervezetek kiépítésében.

 

Hogyan kaptad szolgálati elhívásodat a misszióra?

 Harmadik generációs pünkösdi családban születtem, és tízéves kisgyerekként hoztam meg a döntést, hogy átadom az életem az Úr Jézusnak és követem Őt. Tizenkét éves koromban megkeresztelkedtem vízbe majd Szentlélekbe, és azokban az években kaptam az elhívásomat a missziós munkára is. Egy alkalommal otthon imádkoztam és olvastam az Igét, amikor az egyik ézsaiási igevers személyesen szólt hozzám. Ennek üzenete a nemzetekért való szolgálat volt. Az elhívásra egyszerűen igent mondtam annak ellenére, hogy nem tudtam mit is jelent pontosan. Ekkoriban azt gondoltam, hogy misszionárius leszek Indiában vagy Afrikában. Miután megnősültem, a Finnországban működő rövidtávú missziós szolgálatok koordinátora lettem. Később éreztem Isten hívását arra, hogy teljes időben szolgáljam Őt. Akkoriban egy zenei intézetet vezettem Közép-Finnországban, és tanácstalan voltam a jövőmmel kapcsolatban. A gyülekezetnek ekkoriban nem volt semmilyen különleges missziós szolgálata, amelyben tudtak volna engem teljes időben alkalmazni. Egy évig tartott ez a várakozás, amikor el kellett döntenem, hogy visszatérek-e a világi állásomba. A gyülekezetem vezetői imádkoztak értem, de nem volt biztos anyagi hátterem, ezért szabadúszóként több dolgot is csináltam egyszerre a rövidtávú missziók területén valamint zenei területen is. Ezután meghívást kaptam lelkipásztori szolgálatra az ország északi részébe, ahol négy évig maradtam. Korábban már presbiteri szolgálatot elláttam a gyülekezetben, de az idő alatt sokat tanultam a pásztorlásról. A pásztori szolgálat után három évig főszerkesztőként dolgoztam egy kiadónál. A munkáim ellenére soha nem tévesztettem szem elől a missziós szemléletet, és egy alkalommal látogatást tettem Csehszlovákiába egy missziós csoporttal ebben az időben. A kiadói munka után meghívást kaptam a nemzeti missziós szervezetünk főtitkári pozíciójába, 25 évvel ezelőtt. A szolgálatom során nemcsak Indiába és Afrikába jutottam el, de a világ nyolcvan országába tettem látogatást.

 

Hogyan tekintesz a világmisszióra? Mit jelent számodra a misszió?

Hatalmas kihívás a pünkösdi mozgalomban, de más keresztény közösségeken belül is megértenünk azt, hogy miért jött létre a gyülekezet, mi az oka létezésének. Ez az ok nem más, mint a missziós küldetés. A gyülekezet pünkösdkor jött létre, és Jézus azt ígérte a tanítványoknak, hogy erőt kapnak majd arra, hogy tanúi legyenek. Ez az erő a tanúskodáshoz, a misszióhoz, az evangelizációhoz kell. Ez az alap, amit minden gyülekezetnek ismernie kellene. Arra nézve, hogy hogyan is csináljuk a missziót, Jézus a nagy missziós parancsban állít elénk modellt: „Szeresd az Urat mindenekelőtt, és szeresd a felebarátodat”! Missziós küldetésünk mindkét dimenziót tartalmazza. Vertikális iránya ennek az, hogy segítsük az embereket kapcsolatba lépni Istennel, másrészről segítenünk kell horizontális irányban a felebarátainknak. Ha szolgálatunkat megfelelő módon végezzük, mindkét dimenziót betöltésre kerül.

 

A pünkösdi mozgalom történetében megfigyelhető egyfajta tanulás-ellenes beállítottság. Manapság azonban egyre több tudós kerül ki a mozgalomból. Összeegyeztethető a Szentlélek kijelentése és a tanulás a szolgálattevők életében?

Mindenképp összeegyeztethető a kettő, de szükség van az egyensúlyra. Szükségünk van a Szentlélek kijelentésére, vezetésére és az erővel való betöltekezésre, amely kegyességünkből fakadóan az erősségünk. Mindemellett nincs ellentmondás abban, ha közben teológiát tanulunk. Sokszor elfelejtjük, hogy az első tanítványok, az apostolok egy igen hatékony teológiai kiképzésben részesültek három év alatt a Mester iskolájában. Ez a tanulási folyamat az elmélet és a gyakorlat megfelelő kombinációjából jött létre, ami kihívást jelent számunkra a jelenlegi intézményesült kereteink között. A teológiai tanulmányok által rendszerezett, szélesebb rálátásunk lehet az egész képre a szolgálatot illetően. Ez nem azt jelenti, hogy minden gyülekezeti tagnak két-három éves teológiai képzésben kell részt vennie, hogy „jó hívő” váljon belőle, de mindenkinek szüksége van tanulásra a növekedéshez és a helyes szemléletmód kialakításához. Ez Jézus és Pál apostol modellje is számunkra. Pál figyelmezet minket arra, hogy ne szabjuk magunkat a világhoz, hanem tanuljuk meg mi Isten akarata. Ha ezt komolyan vesszük, akkor tanulmányozzuk az Írásokat, hogy megtudjuk Isten törvényszerűségeit.

 

Miért olyan odaszántak a finn keresztények az Izraellel kapcsolatos témakörökben és a zsidó népért való szolgálatban? Van ennek valamilyen történeti háttere?

Nehéz erről teljes képet alkotni, de néhány okot fel tudok most sorolni. Az egyik ok a finn Evangélikus Egyház hatása volt, még a pünkösdi mozgalom indulása előtti időkből. Az evangélikus hívők egy részének erőteljes látása volt arról, hogy megosszák az evangéliumot zsidó emberekkel. Egy másik ok egy pünkösdi misszionáriushoz köthető, aki kiutazott Palesztínába Izrael állam megalakulás előtt egy évvel. Szolgálatát széles körben megismerték a Finnországban lévő gyülekezetek. Ez segített az emberekkel megértetni Izrael szerepét és a zsidó nép helyzetét az evangélium elfogadásával kapcsolatban. Egy politikai nézőpontot is említenék. A múltban volt néhány antiszemita beállítottságú személy az országunkban, és a II. Világháború alatt voltak, akik megtámadtak zsidó származású embereket Finnországban, de ezt vezető politikusaink megakadályozták, és a németeknek a zsidók kiadására vonatkozó kérelmét vezetőink elutasították.

 

Holnap lesz egy előadásod az Agapé Gyülekezetben Misszió és Zsidóság címmel. Melyik gondolkodásbeli irányt tartod helyesnek a messiási gyülekezetek plántálása kapcsán? A cionista gondolkodásmódon kívül lehet-e másik irány?

Elsősorban az Újszövetségi modellt ajánlanám. A cionista gondolkodás egy dolog, de én inkább azt a kérdést tenném fel, hogy a megtért zsidók, akik elfogadják Jézust megváltóként, tartozzanak-e egy általános gyülekezethez, vagy hozzanak létre egy saját messiási gyülekezetet. Messiási gyülekezetek jönnek létre az Egyesült Államokban, Izraelben, és más országokban is. Erre a kérdésre egyetlen válasz nem adható. Sokféle nézőpontot kell figyelembe vennünk, és szükséges figyelembe vennünk az adott kontextust, környezetet. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy a messiási gyülekezetek nemcsak a zsidóságért vannak, hanem más emberek is tartoznak bele. Ez egészen közel áll az újszövetségi modellhez. Természetesen találhatunk tisztán messiási zsidó közösségeket Jeruzsálemben, Izrael területén, de a világ más részein is. Pálnál is láthatjuk azt a stratégiát, ahogy a zsidó embereket integrálta a gyülekezetekbe. Péter apostol írásaiban is láthatjuk, hogy a zsidó hívőkkel kapcsolatban az volt az álláspontja, hogy nem szükségszerű elkülönült közösségekbe tartozniuk. Hogyha megnézzük például az amerikai messiási közösségeket, láthatjuk, hogy a tagság kisebb része zsidó származású csupán. Ennek ellenére a nem zsidó többség kedveli a messiási jellegét a gyülekezetüknek. Láthatjuk, hogy ez nem egy fekete-fehér kérdés. Sokféle ok és megoldás létezik.

 

Mit gondolsz a pünkösdi mozgalom jövőjéről Európában?

Ha megnézzük a tényeket, akkor azt látjuk, hogy növekvő gyülekezeti tendenciák csak a pünkösdi mozgalomra jellemzők. Európában jelenleg az egyetlen remény a kereszténységen belül a gyülekezetnövekedésre a pünkösdi-karizmatikus irányzatban van. Ha azonban látjuk az evangelikál hívők 4,5 százalékos arányát Európában, akkor megérthetjük, hogy a kihívás hatalmas. Sokkal nagyobb egységben kellene mozognunk és cselekednünk azért, hogy elérjük Európát. Tavaly volt egy nagy rendezvényünk Budapesten Impact Budapest néven. Ekkor megjelentünk az utcákon a korábbi olasz programhoz hasonlóan, és számosan megtértek. Sokkal hatékonyabban kellene megjelennünk a jövőben is.

 

Magyarországon az etnikai kisebbségek helyzete jelenleg sok feszültséget szül. Milyen megoldást tudnál adni a különböző etnikumok békés együttélésére?

Az egyedüli megoldást hosszú távon a spirituális megoldásban látom. A másik embert az engesztelő áldozat szemüvegén keresztül kellene szemlélnünk. Ez azt jelenti, hogy Isten előtt minden ember egyenlő, mindannyian bűnösök vagyunk és szükségünk van a megváltásra. Más megoldást nagyon nehéz találni, mivel mindannyian különbözőek vagyunk, és könnyen elkezdünk büszkélkedni származásunkra, és mások fölé helyezzük magunkat. Az ebből fakadó felgyülemlő feszültségek aztán krízishez vezethetnek. Természetesen van sok gyakorlati megoldás is, de nehéz ezekig eljutni a párbeszéd hiánya miatt.              

Először is meg kell hallanunk a különböző emberek valós problémáit, és azokra közösen megoldásokat találnunk. Ez a már általam is említett horizontális síkhoz tartozik. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az embereket egységes egészként kezeljük, akiknek vannak szociális problémáik is. Ez nem a pénzbeli támogatásról kell, hogy szóljon, hanem valós változásokat kell elősegítenünk emberekben. A párbeszéd hiánya ebben a legnagyobb kihívás. Nem lehet megoldani elsősegéllyel, vagy katasztrófa helyzet jellegű hirtelen, gyors megoldással. Hosszú távú megoldásokat kell elindítanunk.

 

Milyen a finn kereszténység karaktere, erőssége? Miben különbözik a svédtől?

Ez egy nehéz kérdés, mivel közel vagyunk egymáshoz a svédekkel történetileg is. Ha különbséget szeretnék találni, akkor elmondhatom, hogy Svédország az egyik legdemokratikusabb ország a világon, és mindenkit próbálnak bevonni a döntéshozatalba. Finnországba egy kissé más vezetési struktúránk van, ahol egyértelműbb vezetői pozíciók vannak. Ha a gyülekezetet nézzük, itt nálunk Finnországban a kultúra sokszor túl erős befolyást gyakorol a hitéletünkre, és a kulturális és politikai trendek túlságosan beszivárognak a közösségeinkbe a bibliai alapelvek helyére, ha nem vigyázunk eléggé. A missziós aspektust nézve elmondhatom, hogy a svédeknél meglevő korábbi missziós aktivitás drámai módon csökkent az utóbbi időben. Ők vezető missziós erőként működtek a múltban. Szerintem ez egy szerkezeti problémára vezethető vissza, mivel nincsenek náluk egyértelműen meghatározott vezetői pozíciók a missziós területen. Nem azt mondom, hogy minden leállt náluk, de a fejlődési irány nem túl pozitív.

 

Be tudnál nekünk számolni röviden az ázsiai területen végzett szolgálatotokról?

Az a megtiszteltetés ért, hogy az ázsiai pünkösdi missziós hálózat kiépítésében is részt vehettem. A feladatunk az volt, hogy a különböző nemzeti vezetőket összehívjuk és kiépítsünk egy közös hálót. Nagy öröm volt látni ennek a kifejlődését, mivel Ázsiában soha nem volt erős kapcsolata a pünkösdi közösségeknek. Ez a kapcsolatépítés még mindig folyamatban van és néhány héten belül utazok a következő találkozóra, mivel tanácsadóként részt veszek ebben a szolgálatban is.

 

Mik a személyes terveid és céljaid a jövőre nézve a világszervezetek vezetőjeként, tanácsadójaként és tanárként?

A terveim az életem minden területén kapcsolódnak egymáshoz. Az Európai Pünkösdi Közösségnél az alapdokumentumunk kimondja, hogy szükségünk van egységre azért, hogy be tudjuk tölteni a nagy missziós parancsot. A pünkösdi központi szervezeteinknél tényleg szeretnénk látni, hogy jobban egységesülünk szervezetileg is. Mindemellett elmondható, hogy egy elég egyértelmű stratégiával és missziós látással rendelkezünk. Az egységnek a gyakorlatban kellene megvalósulnia, ami közös tevékenységekkel érhető el. Emellett azonban úgy gondolom, hogy az egység sokkal több ennél, inkább teológiai kérdés, és arról szól, amit Jézus mondott a János evangéliumának 17. részében. Ennek van egy erős missziós vetülete, mivel Jézus azt kéri, „hogy legyetek egyek, hogy a világ meglássa, hogy te küldtél el engem”. Egyértelmű missziós üzenet az egységről. A jövőbeli szolgálatot illetően nagyon sok meghívásom van különböző olyan országokból, amelyek fogadó országok voltak és küldő országokká szeretnének válni a misszióban. A Világmissziós Szövetség elnökeként is az a célom, hogy az egyesülést sürgessem a missziós parancs betöltésének érdekében.

 

Milyen gyakorlati lépéseket tehet Magyarország arra nézve, hogy kiküldő országgá válhasson?

Fontos, hogy a pásztorok és a gyülekezeti tagok megértsék azt, hogy a gyülekezetnek mi a szerepe ezen a világon, és kezdjenek imádkozni a világért, az aratás munkájáért. Ha a gyülekezet elkezd imádkozni, Isten biztosan fog válaszolni ezekre az imákra. Szükséges azután persze kiépíteni szervezetileg is a missziót, és szükséges kiképezni embereket a szolgálatra. A gyülekezetnek tiszta határozott látással  kell rendelkeznie ebben a témában.