A misszió a rendező elv
Az
interjút Nagy-Ajtai Ágnes készítette.
„A
teológus portré rovatot negyedik éve szerkesztem a Pünkösd.ma teológiai
folyóiratban. Érdekes látni a lelkészek, tanárok különböző politikai
felfogását, aktivitását, viszonyukat az aktuális történésekhez. A rendszerváltással
kapcsolatos kérdésből sokat tanultam az elmúlt két évtized politikai
helyzetéről, illetve az azt megelőző rendszerről. Tanulság mindenképpen, hogy
az interjú alanyok többsége keményen dolgozik, és alig jut idejük szabadidős
tevékenységre, kikapcsolódásra.”
BIOGRÁFIA
Tari Zoltán 1983-ban született, a Tari
család hat gyermeke közül elsőként.
2002 és 2005 között a Szegedi
Tudományegyetemen folytatott tanulmányokat magyartanári és egyetemi teológia
szakokon. Teológus oklevelet azonban csak 2009-ben szerzett a Pünkösdi
Teológiai Főiskolán.
2006-2009 között a PTF HÖK elnökeként
munkálkodott, 2007-ben Köztársasági Ösztöndíjban részesült.
2005-től több mint hat éven át
önkéntesként szolgált a dél-koreai hátterű Kulturális Misszió Intézet
Alapítványnál, ahol az utcai és házi gyülekezetben segédlelkészként
funkcionált.
2012-ben szerezte meg MA oklevelét a
Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi karán alkalmazott vallástudomány
szakon. Kutatási területe a koreai pünkösdi mozgalom gyülekezetnövekedésének
háttere volt.
2009 óta a Pünkösdi Teológiai Főiskola
tanársegédje, ahol Ószövetségi és gyakorlati teológiai tárgyakat oktat.
Jelenleg a Károli Gáspár Református
Egyetem Hittudományi karán folytatja doktori tanulmányait a Missziológia és
Ökumenika doktori programban.
Hogyan találkoztál az Úr
Jézussal?
A családi hátterem alapján katolikusként
nevelkedtem. A szüleim egyik nap azzal állítottak be, hogy meglátogattak egy
gyülekezetet, és ott találkoztak Istennel, aki megérintette őket. Ezek után
nagyon buzgó hívő életet kezdtek élni, Bibliát olvastak és gyülekezetbe jártak.
Gyakran furcsa történeteket, bizonyságtételeket meséltek, és még furcsább
embereket hívtak meg a házunkba. Emlékszem a testvéreimmel többször félve
hallgatóztunk, amikor az idős Rácz Ferenc testvér mesélt élményeiről, és
megtörte nálunk az úrvacsorai kenyeret. Az akkori gyülekezetükbe el is vittek
szüleink, de bennem a több éves ministráns múltam után a kisteleki
erdélyi-román-magyar kis gyülekezet nagyon szektás érzéseket keltett. A
lelkipásztortól már az első alkalommal kaptam egy Károli Bibliát, amit titokban
azonnal el is kezdtem olvasni a szobámban. Ez az olvasás az Isten-keresésemmel
párhuzamosan két évig tartott. Ez idő alatt többféle közösségben is jártam, és
egy helyi baptista családhoz ifjúsági alkalmakra is elkezdtünk járni húgommal.
Egyik nap egy traktátust olvasva ismertem fel bűnös voltomat és letérdelve
segítségül hívtam az Urat, aki be is töltött az Ő nagy szeretetével. Ez a
személyes kapcsolat hiányzott a korábbi vallásos életemből, és a döntésem
pecsétjeként be is merítkeztem a keceli pünkösdi gyülekezetben.
Nagyon
sokféle szál fonódik egybe az életedben. Katolikusként indultál, magyar
tanárnak készültél, aztán eljöttél a PTF-re, koreai misszionáriusként
szolgáltál, bejártad a fél világot, most Ószövetséget tanítasz, és missziológiából
doktorálsz, egy közösséget vezetsz
Maglódon, bekapcsolódtál a finn pünkösdiek zsidómissziójába...
A megtérésem után évekig lelkesen
tanulmányoztam a Bibliát, nyaranta részt vettem missziós programokon és
fesztiválokon, ahol a nemzetközi és felekezetközi szemlélet nagy hatással volt
a gondolkodásmódomra, lelki fejlődésemre. Évekig imádkoztam azért, hogy Isten
mutassa meg nekem az elhívását, hogy milyen terülten szolgáljam őt. Mindeközben
a kisteleki gyülekezetben szolgálatot vállaltam az ifjúsági csoportban,
valamint olykor Igét is hirdettem az istentiszteleteken. Az érettségi előtt úgy
döntöttem, hogy Szegeden folytatom a tanulmányaimat, és magyar szakra
felvételiztem. Az első egyetemi év után vágyakozás volt bennem, hogy teológiát
tanuljak, és különösen a bibliai nyelvek miatt jelentkeztem katolikus
teológiára, ahol két évig tanultam. 2005-ben találkoztam azzal a dél-koreai
missziós csoporttal, akik hamarosan meghívtak egy kéthetes szolgálatra.
Vonakodva ugyan, de velük mentem, és Isten ez alatt az idő alatt átformálta a
gondolkodásom, elhívott a szolgálatra. A korábbi imáimra kaptam választ a Római
levélből: „Az Isten irgalmára kérlek
titeket testvéreim, hogy szánjátok oda testeket élő áldozatul az Istennek.” A koreai testvérek által az Úr szólt hozzám,
hogy felelősségem van a saját országom sorsáért, kezdjem el őt szolgálni.
A családom megrökönyödésére félbehagytam
a szegedi tanulmányaimat, Budapestre költöztem, felvételiztem a Pünkösdi
Teológiai Főiskolára, és a koreai misszionáriusok mellé beálltam a hajléktalan
misszióba. A kisteleki gyülekezet azonnal felismerte ebben Isten akaratát és
olajjal megkenve, támogatással ellátva küldtek el engem a fővárosba. A kezdeti
mélyvíz után nagy öröm töltött el a szolgálatban és tudtam, hogy a helyemre
kerültem a főiskolán és a misszióban. A négy év kemény tanulás és szolgálatok
sok áldást és tapasztalatot jelentettek a számomra. Isten ajándékaként
beutazhattam Európát, az Egyesült Államokat, és két alkalommal a Koreai
Köztársaságban is látogatást tettem.
Akkor
miért nem Korea?
A főiskolai tanulmányok utolsó két évében
vendég hallgatóként koreai nyelvi és kulturális kurzusokat látogattam az
ELTE-n, amely nagy hatást gyakorolt rám, és arra ösztönzött, hogy a
missziológia témájában kezdjek el kutatni. A tervem az volt, hogy Koreában
folytatom a tanulmányaimat, és ezért mindent meg is tettem. A diplomázás után
azonban Koreában Isten arra indított engem, hogy menjek vissza Magyarországra
és ott folytassam a szolgálatot. Erre pecsétet tett a PTF meghívása, hogy
tanítsak teljes állásban Ószövetségi bevezetés tárgyakat. 2009 őszén hazatérve
azonnal elválltam a tanársegédi meghívást, és egy intenzív felkészülés
kezdődött az oktatásra. A koreai kutatásom ezzel nem ért véget, mivel a tanítás
mellett a Szegedi Tudományegyetem vallástudomány szakán folytattam
tanulmányaimat.
Az elmúlt négy évben Komesz Mátyással
együttműködve még inkább elmélyülhettem az Ószövetségi Szentírás világában.
Oktatóként nagyon fontosnak tartom a hallgatókkal együtt elsajátítani és
fejleszteni a Biblia tudományos elemzésének a módszertanát. Az a tapasztalatom,
hogy a hallgatók többsége előítéletekkel és keserűséggel közelít az
Ószövetséghez. A kortörténet, a szakszerű bevezetéstan majdnem teljesen idegen
az evangelikál háttérből érkezőnek, és a viszonyulásuk is idegenkedő, főleg a
tárgy tanulásának kezdetén. Nagy öröm számomra, amikor a hallgatók az első
félév után azzal a visszajelzéssel jönnek hozzám, hogy most először kedvet
kaptak az ószövetség tanulmányozásához, és Izrael Istene mégsem olyan szigorú,
mint ahogy azt eddig gondolták. A bibliai történetek, költői szövegek színes
világa, üzenetének gyönyörködtető gazdagsága tárul fel az elmélyült és
megfelelő színvonalú kutatás során.
Milyen
célokat tűzöl magad elé tanárként, lelkipásztorként, kutatóként,
misszionáriusként? Hol találkoznak ezek? Esetleg hol ütik egymást?
A terveim alapvetően a missziós látásmód
köré csoportosulnak, ez alkotja a rendező elvet. Tanárként szeretném a jövő
generáció szolgálóit bátorítani és kihívás elé állítani a magyar társadalom
átformálására, mely folyamatnak a kereszténység átformálásával,
aktualizálásával kell kezdődnie. Ahhoz, hogy elérjük a nem keresztény
fiatalokból álló, a kereszténységről alapvetően lesújtó véleménnyel rendelkező
tömeget, először nekünk kellene rendet tennünk gondolkodásmódunkban, meg
kellene ismernünk azokat, akiket el szeretnénk érni és nem utolsó sorban velük
kapcsolatot kellene építenünk, beengedve őket közösségeinkbe. Az elzárkózó,
belterjes kereszténység a saját jövőjét árulja el. Ma nem szavakra lenne
szükség az evangelizálásban, hanem hiteles, odaszánt életre, s a valós
szükségekre valós megoldások felmutatni tudó kis közösségekre. Úgy gondolom,
hogy a szolgálatom tanárként vagy lelki munkásként egy és ugyanaz.
A
portré rovatot szerkeszted/készíted évek óta. Hány portré került ki a kezed
alól? Látsz-e valami irányt kirajzolódni így visszatekintve?
A teológus portré rovatot negyedik éve
szerkesztem a Pünkösd.ma teológiai folyóiratban. Az eredeti célkitűzés az volt,
hogy evangelikál teológusok életpályáját mutassuk be szolgálatuk, látásmódjuk
felől megközelítve őket. Eddig közel két tucat portré készült el, a kínálat
időközben történelmi egyházi háttérből érkező teológusokkal is bővült,
színesült. Az élettörténetekből egy olyan átfogó magyar egyházi környezetnek a
képét lehet megfesteni, melyek egyenként sok elemében hasonlítanak egymásra a
felekezeti különbségek ellenére, mégis bemutatja a felekezeti hátterek
sokszínűségét is. Érdekes látni a lelkészek, tanárok különböző politikai
felfogását, aktivitását, viszonyukat az aktuális történésekhez. A rendszerváltással
kapcsolatos kérdésből sokat tanultam az elmúlt két évtized politikai
helyzetéről, illetve az azt megelőző rendszerről. Tanulság mindenképpen, hogy
az interjú alanyok többsége keményen dolgozik, és alig jut idejük szabadidős
tevékenységre, kikapcsolódásra.
Miben látod a magyar
társadalom lelki-szellemi megújulásának lehetséges útját?
Úgy gondolom, hatalmas potenciállal
rendelkező ország vagyunk minden tekintetben. A lehetőségeinkhez viszonyítva
mégis kevés dolgot tudunk jól kivitelezni, több okból is. A rendszerváltás óta
eltelt időszak nem volt elég egy tényleges váltáshoz. Alapvetően egy
gondolkodásbeli váltásra lenne szükségünk, felszámolva a korábbi évtizedek
berögzült viszonyait. A patriarchális, tekintélyalapú gondolkodásmód egyenes
következménye az emberek többségének kiskorú viselkedése, és a hatalomban
levőknek az érdeke ezt a helyzetet minél tovább fenntartani. Az oktatásnak, a
tanulásnak óriási szerepe van a társadalom formálásában. Szükséges lenne
azonban az oktatásunkban megjeleníteni a gyakorlatias elemeket, a valós
szükségekre reflektáló konkrét megoldási javaslatokat, amellett, hogy az
elméletet sem építenénk le.
A másik fontos lépése a megújulásnak a
megbékélés üzenetének terjesztése és megélése lenne. A magyar társadalom
megosztottsága súlyosan kódolt bizonyos történelmi vonalak mentén, melyre valós
keresztény, még inkább krisztusi megoldásokat kellene adnunk. Harmadsorban
olyan keresztény spirituális mozgalomra lenne szükség, mely egészséges biblikus
alapokon segíti a megbékélést, a keresztények felnőtté válását, és amely kihat
a társadalom egészére. A magyar evangelikál kereszténységnek meg kellene
találnia a saját útját, és az import vallásosság helyett saját lelkiséget
kialakítani a meglévő kultúrára, potenciálra építve, önfenntartó módon.