Pünkösd.ma publikációk‎ > ‎Portré‎ > ‎2012/6‎ > ‎

Teológus portré – Dr. Khaled A. László


Hitelesség cselekvő hit által

 

Az interjút Tari Zoltán készítette.

 

 

Amikor megkérdezték a 18. századi angol metodista ébredés vezetőjét, John Wesley-t, hogy mi a mozgalom célkitűzése, ő Jézustól idézte a legfőbb parancsot: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből.” (Mk 12,30) Amikor azt mondták neki, hogy ez minden keresztény feladata, ő azt felelte, hogy éppen ez a metodista cél. Megvalósítani Jézus szavát. Természetesen vannak metodista hangsúlyok a kereszténység nagy családjában. A megtérés és megszentelődés üzenete, a missziós gondolkodás és a szociális érzékenység a mai napig meghatározza a metodista irányvonalat Magyarországon is – foglalja össze felekezete kegyességének erősségeit dr. Khaled A. László lelkész, történész, teológus, a Pünkösdi Teológiai Főiskola docense.

 

 

2005-ben szerezte meg történész oklevelét a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi karán.
Tanulmányai során az egyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás-fejlesztési Intézetében művelődési és felnőttképzési menedzseri végzettségét is megszerezte.

 

2002-ben Grazban Erasmus ösztöndíjasként a Karl-Franzens-Universitaet hallgatója volt egy szemeszteren keresztül.


2004 és 2010 között az Evangélikus Hittudományi Egyetem teológus-lelkész szakán teljesítette tanulmányait.

2012-ben tudományos fokozatot szerzett a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Interdiszciplináris Doktori Iskola Újkortörténeti Programjában. Értekezésének címe: A magyarországi metodizmus története 1920 és 1948 között - egy vallási alternatíva esélyei Trianontól a fordulat évéig.

 

2001 óta a Metodista Ifjúsági Közösségek Szövetségének havilapjának (MIX újság) alapító főszerkesztője. 2005 óta a Metodista lap főszerkesztője


2009 óta a Magyarországi Metodista Egyház Szolnoki Körzetének vezető lelkésze.


2010 óta az egyház Missziós Bizottságának vezetője.


 

 

Hogyan találkoztál az Úr Jézussal?

 

Ötéves voltam, amikor a pécsi metodista lelkész és családja, illetve az egész gyülekezet befogadta édesanyámat, aki három gyermekével ismeretlenül kopogtatott be. A Jézussal való találkozásom első, és életre szóló élménye ez a cselekvő hit volt. Korábban nem volt kapcsolatunk a metodistákkal, de intenzíven egyik keresztény felekezettel sem. Az Isten szeretete melletti személyes döntésemet 10 évesen hoztam meg a metodista egyház egyik gyermektáborának záróalkalmán Kaposszekcsőn, a mai napig emlékszem arra a délelőttre. Előre mentünk, és Jézus szeretete, az Istennel való közösség mellett döntöttünk – amiről az egész hét is szólt – egy imakörben. Ellenállhatatlan volt a vonzás, meggyőződésem, hogy Isten hívott minket. Hiszem, hogy a gyermekek is dönthetnek, megtérhetnek az Atyához. Ez persze nem jelenti azt, hogy a felnőtté válás folyamatában ne kellene lépésről lépésre fejlődnünk, haladnunk az Isten útján, megújítva és megerősítve döntésünket. De nálam ez a 10 éves gyerkőc volt a kezdet.

 

Mit jelent számodra kereszténynek lenni?

 

Jézus-követést, tanítványságot és az Isten személyre szabott vezetését. Luther a 95 tételét 1517-ben ezzel az igével zárta: „Mert más alapot senki nem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus. (1Kor 3,11) A tizenkettő erre az útra lett elhívva. Az egykori Krisztus-üldöző Pál apostolnak is ezt kellett meglátnia, és 2012-ben is ezt az üzenetet kellene befogadnia az embernek, aki keresi az élete igazi alapját, értelmét. Jézusban személyesen nyílik meg a kapu Isten felé minden embernek. Ő az alap, akire építkezhetünk. Most 33 évesen ez különösen hangsúlyossá vált számomra. Ő győz a bűn, a halál felett, és képes a Lélek által új embert faragni belőlem.

 

Hogyan kaptad az elhívást a lelkészi szolgálatodra?

 

Ugyancsak metodista egyház, ugyancsak egy kaposszekcsői tábor – ezúttal már ifjúsági. Tizenhat évesen vehettem részt életem második ifjúsági táborán, ahol Isten „magával ragadott”. A Gedeon-történetről szólt az egész hét. A történet bevezető részében a bujkálva dolgozó Gedeont, a „legszegényebbet” és „legkisebbet” választja ki az Úr, hogy ez a fiatalember szabadítást hirdessen. Az igehirdetés közben ez az üzenet személyre szabottan nekem szólt, Isten a lelkészi szolgálatra hívott el, ahol hirdetője lehetek a Szabadítónak, Jézusnak, az Istenben való megújulásnak, megszabadulásnak. Azon a nyáron a gimnázium harmadik osztályába készültem, vagyis még hosszú út állt előttem a pásztori szolgálatig. Isten azonban megtartott ezen az úton, hűséges volt ígéretéhez. Neki tartozom hálával, hogy nem akadályozott az elhívás betöltésében a több mint tíz éven át tartó felkészülés, tanulás, érés ideje.

 

Tudnál-e említeni tanulságos-érdekes pillanatokat eddigi szolgálatod idejéből?

 

Talán a hosszú készülési időszakot említeném. Két évem volt még érettségiig, aztán az egyetemi felvételi következett. Mivel a nagycsaládban (heten vagyunk testvérek) én vagyok a legidősebb, úgy éreztem egyelőre nem hagyhatom magára a pécsi otthonomat. Így a teológia helyett a Pécsi Tudományegyetemen történelem szakra jelentkeztem. Isten megerősítette ezt a döntést, ami bátorított ennek az útnak a folytatására, az egyetemre maximális pontszámmal vettek fel, nem mintha ennyire tudtam volna az évszámokat. Az öt pécsi év után Szegedre kerültem egy esztendőre immár lelkészjelöltként, ahol a lelkészi szolgálattal a gyakorlatban ismerkedhettem. Ez idő alatt Szeged mellett Zentán is voltak szolgálataim. Ezt követte a teológiai elméleti képzés öt éve a fővárosban. 2009 októbere óta pedig Szolnokon vagyok, ez az első önálló lelkészi helyem az egyházban. Tanulságos számomra átélni: tinédzserkoromtól kezdve tizennégy éven át készültem egy szolgálatra és Isten megőrzött az elhívásban. Ajándékai és elhívásai visszavonhatatlanok. (Róm 11,29)

 

Mire helyezed a hangsúlyt a lelkészi szolgálatodban?

 

Különösen közel áll hozzám az ifjúsági munka, akikkel igyekszünk nagyon kreatív módon megélni, felfedezni a misszió lényegét. Az idei nyár egyik különleges vállalkozása volt a szolnoki fiatalokkal, hogy egy héten át úton voltunk Magyarország városaiban-falvaiban egy missziós busszal. A júniusi Reménység Fesztivál után, mi augusztusban elindítottuk a Reménység Buszt. Hat helyszínen több mint 400 embert értünk el. A másik terület a gyülekezetalapítás ügye. A The Bible League Alapítványnál néhány évvel ezelőtt egy gyülekezetplántálási tanfolyamot végezhettem el, ami szorosan együtt járt a terepgyakorlattal: 2008 óta járok Debrecenbe, ahol egy plántálást kezdeményeztünk. Isten számos megerősítő jelet adott ennek a missziónak a folytatására. Hiába a távolság előbb Budapestről, most Szolnokról, ezt a munkát folytatnunk kell, a házicsoportos időszak után most már metodista istentiszteleteket tartunk a városban.

 

Szegedi időszakod alatt milyen kihívásokkal néztél szembe kezdő lelkészként?

 

Szegedről havonta visszajártam még Pécsre egy szolgálat folyatatására, de ennél fontosabb, és komolyabb kihívás volt, hogy hetente látogattam a vajdasági Zentára, ahol egy idősödő magyar metodista gyülekezetben a lebetegedő nyugdíjas Dukai Katalin lelkésznő helyett/mellett igyekeztem a gyülekezetet ellátni. Akadtak nehéz helyzetek, ottani szolgálatom ideje alatt el is hunyt Dukai Katica néni. Az ottani közösség hatalmas hálával fogadott, annak ellenére, hogy egy képzetlen, kezdő pásztor állt mellettük.

  

Ki az, akire példaképként tekintesz a szolgálatodat illetően?

 

Többek között az első metodista lelkészre, akit megismertem Pécsett. Sztupkai Mihálynak hívják. Tőle tanultam meg, hogy „hit-elesség” a cselekvő hitet jelenti. Ez a metodizmus lényege, ezt különösen szeretem a metodistákban. Befogadás, vendégszeretet, szolgálat, ezt tanultam az akkori pécsi lelkésztől. Mert ő is ezt tanulta Jézustól.

 

Mit jelent számodra a metodista felekezethez való tartozásod?

 

Amikor megkérdezték a 18. századi angol metodista ébredés vezetőjét, John Wesley-t (1703-1791), hogy mi a mozgalom célkitűzése, ő Jézustól idézte a legfőbb parancsot: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből.” (Mk 12,30) Amikor azt mondták neki, hogy ez minden keresztény feladata, ő azt felelte, hogy éppen ez a metodista cél. Megvalósítani Jézus szavát. Természetesen vannak metodista hangsúlyok a kereszténység nagy családjában. A megtérés és megszentelődés üzenete, a missziós gondolkodás és a szociális érzékenység a mai napig meghatározza a metodista irányvonalat Magyarországon is.

  

Miben látod a magyar társadalom lelki-szellemi megújulásának lehetséges útját?

 

Rendszeresen imádkozunk a magyar ébredésért Szolnokon. Azt gondolom nem véletlen, hogy ma Magyarországon éppen a romák között látni egy lelki megújulást. Az ember sajnos sokszor csak a nagy nyomorban kezd el ébredezni, Istent és élet-értelmet keresni. Talán ezek a válságos idők felrázzák hazánkat. Bízom abban is, hogy a fiatalabb nemzedékek nagy lelki nyitottsággal képesek dönteni Jézus és az Isten országa mellett. Reménykedem abban, hogy jövő ősztől az iskolai hitoktatás ennek lehet majd eszköze.

 

Történész doktori kutatásodban milyen területtel foglalkoztál?

 

Trianontól a fordulat évéig vizsgáltam a magyarországi metodizmus történetét. Több különleges tanulsága is van az 1920-1949 közötti időszaknak. Egyfelől éppen a nyomorúságban kibontakozó Isten-keresés ténye (első és második világháború, gazdasági világválság), másrészt – ezzel összefüggésben – az Isten ügyének sajátos „ellenereje”. Hiába szenvedtek el üldöztetéseket a magyarországi kisegyházak a Horthy-korszakban, egy ellenirányú felfejlődésnek lehetünk tanúi a források alapján. Persze ez volt az ősegyház tapasztalata is. Tertullianus írta a második században, hogy „A mártírok vére az egyház magvetése.” Nincs új a nap alatt.

 

Milyen tanulságai vannak a kisegyházkutató munkacsoportban való részvételednek?

 

A magyarországi neoprotestáns közösségek számarányuk feletti hatást fejtenek ki a magyar társadalomban. Ez újszövetségi megbízatásunk, Jézus ezt a küldetésünket a sóhoz hasonlítja. Kisegyházi emberként ennek a „kisegyházi világnak” a feltárása, kutatása, megértése az evangéliumi feladatunk megértését jelenti. Így vettem részt ebben a csapatban 2006-tól, a megalapítástól kezdve. Az ökumenikus összetételű munkacsoportot Rajki Zoltán vezeti. Az elmúlt hat évben számos workshopot valósítottunk meg (egyházakkal illetve egyetemekkel való együttműködésben), a kisegyhazkutato.hu honlapon hatalmas kisegyházi anyag került digitálisan rögzítésre. Az egyik különleges feladatom az oral history kutatásban való részvétel volt, amit a mai napig szívesen végzek: a legidősebb generáció személyes emlékezetét igyekszünk rögzíteni az utókor számára. A munkacsoport jelenleg adminisztratív okokból az átalakulás fázisában van, egy elképzelés szerint a nemrég megalakult Közép-európai Kultúrdiplomáciai Intézetben fogjuk folytatni munkánkat. 

 

Milyen jövőbeli terveid vannak a szolgálatodban, kutató munkádban?

 

Elsősorban lelkésznek tartom magam. Isten erre hívott el. A kutatási lehetőségeim, adottságaim csak a ráadást jelentik számomra, Isten megajándékozott ezekkel is, ahol tudok, használok vele. Szolgálatomat mindenekelőtt a gyülekezetépítésben látom, illetve sajátos megbízatásom a gyülekezet alapítás területén élem meg most. Négy évvel ezelőtt még teológus hallgatóként kezdtünk el feleségemmel egy debreceni kis házicsoport alapítani. Most kéthetente vannak metodista istentiszteletek a városban, jövőre szeretnénk első alkalommal tagfelvételt, ahogy a Szolnoki Körzethez tartozó Abonyban is (itt 20 éves jövőre a metodista misszió). Nem vonatkoztathatunk el Jézus megbízó búcsú szavaitól: „Menjetek el és tegyetek tanítvánnyá minden népet!” (Mt 28,19)

 

Comments