Pünkösd.ma publikációk‎ > ‎Portré‎ > ‎2011/2‎ > ‎

Teológus portré – Dr. Komesz Mátyás

   A földön járókhoz igazodjatok!


Az interjút Tari Zoltán készítette 

„Alapvető igényem, hogy ha egy isteni üzenetet fogalmazok meg egy bibliai szöveg alapján, az megbízhatóan igazolt legyen. A "Miért?" teljesen nyilvánvaló: a kapott isteni üzenet alapján akarok élni. Az isteni üzenetre építem föl az egész életemet. Kihagyhatatlan tennivaló, hogy ez megbízhatóan igazolt legyen.” – összegzi szemléletét Dr. Komesz Mátyás, a Pünkösdi Teológiai Főiskola tanára, az intézmény Szentírástudományi tanszékének vezetője.


Ez év májusában veheti át ünnepélyes keretek között aranydiplomáját a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán. (1961-2011) 1958-tól - már az egyetemi időszak alatt is heti 18 órában - a Posta Rádió- és Tévéműszaki Igazgatóságon dolgozott a tv-adástechnika területén a budapesti, a kabhegyi és a tokaji tv-adókban. 1963-ig a Műszaki Osztály munkatársaként részt vett az országos tv-adóhálózat és az ahhoz kapcsolódó mikrohullámú lánc kifejlesztésében. „Nagy áldás, hogy a Budapesti Piarista gimnáziumban megtanítottak tanulni is, dolgozni is.” – értékeli korábbi nevelőinek a munkáját szakmai életútjában. 1964-ben – Isten hívásának engedve – az Esztergomi Érseki Papnevelő Intézet Hittudományi Főiskoláján teológiai tanulmányokba kezdett. 1969-től 1976-ig több fokozaton keresztül Budapesten szerezte meg a hittudományok doktora tudományos fokozatot. 1969-től 1979-ig lelkipásztori szolgálatban állt különböző plébániákon, hogy beteljesedjék korábbi elhívása, ahogyan ő fogalmaz: „hogy lelkipásztorként szolgálhassam édes hazámat.” 

1979-es házasságát követően a BME-n a Számítástechnikai szakmérnöki diploma megszerzésével számítástechnikai üzemeltetésben dolgozott, majd kőolaj-bányászati célműszereket és mérő-automatákat tervezett és készített.

1992-től – a Magyaror szági Bap tista Egyház megbízására – egy több kötetpárt magába foglaló Bibliaolvasókönyvet írt a kisiskolás gyermekek, ill. a szülők és nevelők számára.

1995-től az Evangéliumi Pünkösdi Közösség Bibliai Főiskolájának (1997-től Pünkösdi Teológiai Főiskola) tanára. „Élvezettel és lelkesedéssel veszek részt az Urunk Jézusra épülő, és a bibliai alapokhoz ragaszkodó lelki munkások felkészítésében.” – összegzi oktatói célját. Fő kutatási területe a teremtés elbeszélések isteni üzeneteinek a feltárása, továbbá a megbízhatóan igazolt írásmagyarázat követelményeinek az összegyűjtése.

Milyen érzésekkel készülsz az ötven éves évfordulóra és az aranydiploma átadóra? 


 A hála az alapvető érzésem Isten iránt, aki előkészítette és megtervezte az életem szakmai vonalát. Érdekesen indult mindez, mert én eredetileg műszaki ember akartam lenni. Az érettségi előtt nem sokkal azonban kaptam Istentől egy elhívást, hogy a lelkipásztori munkába kapcsolódjam be. A szüleim hatására állapodtunk meg közösen abban, hogy ha fölvesznek, akkor elvégzem a Műegyetemet, dolgozom és majd csak utána megyek teológiára. Ha meg nem vesznek fel, akkor még mindig el lehet kezdenem a teológiát. Isten úgy intézte, hogy fellebbezéssel fölvettek, el is végeztem az egyetemet. Gyakorlatilag már harmadéves koromtól dolgoztam azért, hogy ellássam magam és tudjak tanulni. Elsőéves korom végén halt meg édesapám. Nyugdíjas édesanyám kettőnket, bátyámmal együtt taníttatott és mindketten a Műegyetemre jártunk. Így indult a "műszaki életem", és ma már látom, hogy milyen sokat jelent a szemléletemben a műszaki területen megszokott valósághoz való igazodás. A teológia középpontja számomra a bibliai írásmagyarázat, amely igazolt, megalapozott és hiteles kell legyen. Tudom, hogy elvileg ez minden teológusnak, igehirdetőnek az igénye, csakhogy nem mindig érvényesül kellően a gyakorlatban. Az összesen húsz év "műszaki életem" elég alapvetően rászoktatott a megbízhatóságra. Nemcsak a tudatosságról van szó, hanem a zsigerekből ható mentalitásról. Ezért nagyon hálás vagyok Istennek, és úgy gondolom, hogy ez az, amit a bibliai szakmában (ha szabad ilyen nagyképűen fogalmaznom) tud általam nyújtani az Úr, hogy erre segítsek másokat is.

Tudományos igényről, megalapozottságról beszéltél. Hogyan tudnád ezt konkrétabban bemutatni nekünk?


A Római levél 12,16 versát a Tanulmányozó Bibliában így fogalmaztam meg: „Egymással összefogva és ugyanarra törekedjetek! Ne járjatok a fellegekben , hanem a földön járókhoz igazodjatok, és ne tartsátok nagyokosnak magatokat a saját szemetekben!” Ebben az igerészben a „földön járókhoz igazodjatok” kifejezés a műszaki szemléletem summája. Például, ha elromlik egy tévé-adó, akkor meg kell találni, hogy mi okozta a hibát, ki kell javítani, és működik tovább. Izgalmas munka volt ez. Szakmailag is, meg egzisztenciálisan is. Hiszen 1958-tól kezdtem dolgozni az adástechnika területén, a kemény Kádár-korszak első harmadában, a szovjet rendszer idején. Akkoriban a Belügyminisztérium rögtön kinn volt, ha egy tv-adó leállt, és jöttek a "kedves" kérdések: Ki okozta? Ki szabotált? A szovjet rendszer már elmúlt, de lelkileg ma is fontos, hogy annak tudatában éljek, Isten minden lépésemet ismeri. Nem félelemről van szó, hanem felelősség tudatról. 

Miben érhetjük nyomon ezt a megalapozottságot a bibliai szakterületednél?


Alapvető igényem, hogy ha egy isteni üzenetet fogalmazok meg egy bibliai szöveg alapján, az megbízhatóan igazolt legyen. A "Miért?" teljesen nyilvánvaló: a kapott isteni üzenet alapján akarok élni. Az isteni üzenetre építem föl az egész életemet. Kihagyhatatlan tennivaló, hogy ez az üzenet megbízhatóan igazolt legyen. Mi segíthet minket, hívő embereket ebben a megbízható igazolásban? Egyre jobb helyzetben vagyunk, mert az ehhez szükséges tudományok óriásit fejlődtek az elmúlt évtizedekben. Melyekre gondolok? Csak a legfontosabbakat említve a hiteles kortörténet, a bibliai földrajzi ismeretek, a korabeli kulturális háttér feltárása, a bibliai nyelvek különlegességeit tárgyaló szakmunkák, a szövegtörténet és hasonló tudományok. Még valami fontos: egy bibliai szöveg üzenetét csak akkor tudjuk hitelesen feltárni, ha alaposan elemeztük a szöveg-összefüggést, a kontextust. Mindez kutatómunkát igényel. Kikerülhetetlenül. De a Biblia megérdemli ezt a ráfordítást. 
Konkrét példát mondok, ami talán gyors haszonnal is jár. A Gen 4,1-ben olvassuk a következő mondatot: "Azután Ádám megismerte Évát, és az fogant." Mit jelent ebben a mondatban a "megismerte"? Nyilvánvalóan a "szexuális közösséget." A Zsolt 1,6-ban az "ismer" héber szó más jelentéssel áll: "mert ismeri az ÚR az igazak útját, míg a gonoszok útja elvész."  Ha alaposan átgondoljuk a mondatot, és a héber szó bibliai előfordulásait, akkor megértjük, hogy ebben a zsoltárversben az "ismeri" jelentése: "bensőséges életközösségben van".  Sok más helyen ugyanez a héber szó (JDAi) a "tud" jelentéssel áll, ismét másutt pedig a "tapasztal" jelentést is hordozza. Mikor melyiket? Ezt csak a mindenkori szövegből érthetjük meg. De a jelzett szövegek konkrét jelentéseiből már fontos tudást szereztünk: az "ismer" szó minden bibliai előfordulásánál számba kell vennünk a felsorolt jelentéseket, és a szövegösszefüggés alapján nekünk kell felismernünk melyik hordoz isteni üzenetet, és milyet. Hozzá teszem, hogy ez így van nem csak a héber bibliai szövegekben, hanem az Újszövetség görög nyelvű szövegeiben is, hiszen azokat is túlnyomórészt héber gondolkodású emberek írták. Ezen mit sem változtat az, hogy mi már magyar fordításban olvassuk ezeket a szövegeket. 
Mit kell tudnia mindebből a "hétköznapi bibliaolvasónak"? A bibliai héber nyelv ismerőinek, tudósainak a felelőssége, hogy az említett három jelentést feltárják. A megbízható írásmagyarázati munkának a feladata, hogy ezt minden "hétköznapi bibliaolvasó" megtudja. Kik végzik az írásmagyarázati munkát? Az igehirdetők, lelkipásztorok, imaóra vezetők, bibliakör vezetők, kommentárírók és így tovább. Ők hogyan tudhatják meg például az említett "ismer" ige jelentéseit? Csak úgy, ha képezik magukat, rendszeresen olvasnak bibliai szakirodalmat, mert különben elesnek azoktól az isteni üzenetektől, amelyekhez ismerni kell a bibliai héber nyelv említett sajátságait.

Régóta dolgozol a Tanulmányozó Biblia projekteden. Hogyan jött az ötlet új Bibliafordítás elkészítéséhez?


A budafoki gyerekek vetették fel számomra ezt a problémát. 1989-ben bibliaóra vezetésére kértek fel a lelkipásztorommal egy budafoki lakótelepi iskolába, ahová közel nyolcszáz gyerek járt és közülük 250-en jelentkeztek Bibliaórára. Az Újfordítású Bibliát kapták a gyerekek a kezükbe, mert hiszen a Károlyi fordítással nem tudnak mit kezdeni bibliai és szülői háttér nélkül. Minden héten megtanultunk egy "aranymondást", és nagy örömmel tapasztaltuk, hogy a gyerekek csak úgy itták magukba a bibliai szöveget, mint a szivacs issza a vizet. Kellő pedagógiai trükkel elértem, hogy minden órán végigmondtuk az addig tanult memoritereket és remekül tudták őket. De egy érdekes dolog történt. A gyerekek önkéntelenül kijavították a hangosan megtanult fordítást. Ebből vettem észre, hogy más természetű a hangzó szöveg és más a csak némán olvasott Biblia. Ezt ott és akkor fedeztem fel, számomra is újdonság volt, nem is tanították ezt nekünk soha. A bibliai szöveg természete ugyanis az, hogy hangzó. A próféta először Istentől hallja, azután ő is mondja, és csak azután írja le. A Károlyi fordítás abban az időben készült, amikor a magyar emberek még ismerték a "hangzó szöveg" törvényeit. Csak hát 1595 óta már 415 év eljárt. Az említett fordítást tehát mindenképpen föl kell újítani. Az újabb fordítások sok problémát megoldottak, sokat viszont nem. Ezért kezdtem el 1990 óta felújítani a Károlyi fordítást. Az eddigi fordítások hiányosságainak pótlására, a régies fordulatok felújítására törekszem. Meg szeretném őrizni a régi fordítás pontos megoldásait. Amikor ezt elkezdtem, az volt az álmom, hogy az eredeti nyelvű szöveg nyelvi elemzését is elvégezve megmutassam azt is, ami nem fordítható le. Hiszen minden fordítás egy kicsit ferdítés is. Ha viszont hozzáférhetővé tesszük az eredeti nyelvű szöveg elemzését, ez komoly segítséget jelent azoknak, akik megbízhatóan akarnak elmélyülni a bibliai szövegben. Ha az eredményre vagy kíváncsi, az bizony nem sok. Nem látványos az eredmény. Körülbelül nyolcvan százalékban készültem el a Példabeszédek könyvével. Ez a legizgalmasabb könyv, mert közmondásokat kell fordítani, ami egy különleges műfaj a Bibliában. Más könyvekből is azt kezdem elemezni és felújítani, amire éppen szükségem van. Egy dolgot azonban nagyon megtanultam e munka során. Azt, hogy a Biblia érzékelteti a kimondhatatlan valóságot.


Mit is jelent pontosan ez az általad gyakran használt érzékeltetni kifejezés?


Sokan gondolják úgy, hogy a Biblia "világosan kijelenti", "pontosan megfogalmazza" Istennek az üzeneteit. Az alapvető dolgokat illetően valóban ezt teszi. Például Szeress! Élj! Segíts! Érezz együtt! Ne lopj! Ne hazudj! Ne ölj! stb. De mit jelent a Szeress!? Azt már nem ilyen egyszerű megfogalmazni. Isten számára sem. Nézd meg, milyen vastag a Biblia! Sok történetből és szabályból derül ki, hogy mit jelent a "Szeress!". A 34. zsoltárban találtam rá egy megfogalmazásra: "Érezzétek és lássátok, hogy milyen jó az ÚR!" Jeromos a Vulgata-ban még kézzelfoghatóbban, "héberesebben" fordította: "Ízleljétek és lássátok, hogy milyen édes az ÚR!" A Biblia valóban ezt teszi: segít, hogy megízleljük Isten édességét, megérezzük Isten jóságát. Nem lehetséges ezeket definiálni, törvénykönyvbe foglalni. Ezt ízlelni, érezni kell. És az életünkkel válaszolni. Ezt fogalmaztam úgy, hogy a Bibliai érzékelteti a kimondhatatlan valóságot.

Hogyan jut el arra egy érettségiző fiatal, hogy pap szeretne lenni?


Isten azt adta, hogy négyéves koromtól már Jézussal éltem. Ma már merem ezt így megfogalmazni. Katolikus felekezetben nőttem fel, ministráltam, amiben csak lehetett maximálisan részt vettem. Ugyanakkor észrevettem már gyerekfejjel azt, hogy több lelkipásztor hiányosan van felkészítve. Néhány közülük nagyon gyarló módon fejezte ki magát és készületlennek bizonyult. Ugyanakkor remek papok is voltak a közelemben. Például a lelki atyám, aki a lelki vezetésemet vállalta, már tizenkét éves koromban Bibliát adott a kezembe. Sőt megkívánta, hogy ne csak olvassam, hanem imádkozzam a szöveg alapján, és meg is tanuljak belőle részeket. Hálás vagyok neki, hogy erre rászoktatott. A szovjet rendszer politikai elnyomásában éltünk. Annál szomjasabbak voltunk Isten üzenetére, jelenlétére. Pesten meg tudtuk oldani, hogy Kőbányáról egy időben egy Margit-híd melletti kápolnába jártunk misére, hogy valami épkézláb prédikációt halljunk. Egyre jobban gyűlt és gyűlt bennem a feszültség valamit tenni azért, hogy jobban prédikálják Isten áldott üzenetét. Egy darabig eszembe sem jutott, hogy a műszaki életen kívül másutt is élhetnék. De érettségire fölfogtam Isten hívását. És hogy nem teljesült azonnal, ezt most már úgy fogom föl, mint Isten művészetét. Tudta, hogy az én egyéniségemet így kell tovább vezetnie, hogy csak később menjek teológiára. Mert az első tanulmányaimnak végig nagyon nagy hasznát vettem, és nemcsak a keresztény életutamat tekintve.

Beszélgetéseink során feltűnt, hogy a rendszerváltás előtti időszakot szovjet-rendszernek nevezed. Miért?


Azért, mert általában az szokott elterjedni, hogy kommunista rendszer. Semmi köze nem volt ennek a kommunizmushoz. Ez volt az ideológia, mert nem volt szabad mondani, hogy szovjet megszállás alatt élünk. Valójában pedig ez volt a lényege. És igazából lehet ugyan kommunistának nevezni a Lenin és Sztálin nyomán kialakult szovjet életformát, pedig az valójában csupán arra szorítkozott, hogy a hatalmas Szovjetúnió területén élő és nyomorgó emberek fölött ne éljenek gazdag oligarchák, hanem mindenkinek jobb legyen. De ebből is mi lett? Az, mint minden diktatúrában. Az ilyen álmok nem válnak valóra. Nem is válhattak, mert ezt csak Urunk Jézus tudja megvalósítani. De nem a szovjet rendszer vagy a "kommunizmus" által, hiába mondták Őt is sokszor "kommunistának".
Nincs, aki összeszámolja, hogy milyen vagyona volt „Sztálin atyánknak” – ahogy neveznünk kellett. Látszik viszont az, hogy amikor a rendszerváltás a Szovjetunió széthullásához vezetett micsoda oligarchák bukkantak elő vagyonilag is. Ezt valahonnan összeszedték, Kőbányán ezt úgy mondják, hogy összelopkodták. A kommunizmushoz ennek nem volt köze, hanem ahhoz, hogy egy ideológiával szentesítsék a diktatúrát. Egyébként hasonló volt a helyzet Hitlernél, Napóleonnál, tehát ezen a téren sincs semmi új a nap alatt. Talán néhány diktatúrának nem volt ilyen kimondott ideológiája. És még valamit. A kereszténységet is ideológiának tekintették. Az "ötvenes években"egy nagy ellenideológiának. Mert Jézusnak a személyessége minden diktatúrát aláás. Ma már tudjuk, hogy őt magát is egy diktatúra végezte ki a saját főpapjainak a hozzájárulásával. Valóban érzékeny vagyok arra, amikor kommunistáznak. Ez teljesen hamis szemlélet, főleg olyanok részéről, akik több száz éve nem élnek megszállás alatt, például az Egyesült Államokban élő emberek. Az amerikai misszionáriusok nem érzik, nem is tudhatják mi az, megszállás alatt élni. Ezért vagyok ennek a szóhasználatnak a következetes használója, anélkül, hogy politizálni szeretnék. Jézustól megtanultam: ő semmit az égvilágon a politikai rendszerrel kapcsolatban nem mondott. Pál apostol pedig megdöbbentően visszafogja minden lázadástól a leveleiben megcímzetteket. Filemon rabszolgáját, Onezimuszt arra bíztatja, hogy szolgáljon urának úgy, mint akit Krisztus megszabadított!

A házasságodat követően baptista közösségbe jártál. Hogyan kerültél a Pünkösdi Teológiai Főiskolára?


A feleségemmel 1981-ben kezdtünk eljárni baptista gyülekezetbe, miután összeházasodtunk és a katolikus felekezetben a peremre kerültünk. Ugyanebben az évben fogadtuk örökbe három és féléves korában a kislányunkat, Mónikát. 1982-ben merítkeztünk be vízbe, majd 1992-ben Szentlékekbe. Elkapott minket a karizmatikus irány, hála Istennek. Egy darabig nem vettük észre, hogy ez létezik. A baptista lelkipásztorunk kezdett egy tanítás sorozatot a Szentlélekről. Az első igehirdetés az ApCsel 19. részről szólt: „Vettetek –e Szentlelket?” Ez nagyon megragadott, mert azt imádkoztam hangosan, hogy "Uram, nem tudom, miről szól ez. Kérlek, mutasd meg!” Néhány év múlva kaptam a felkérést a főiskola vezetésétől, hogy jöjjek ide tanítani. A felkérés igazi imameghallgatás volt. Januárban kezdtünk imádkozni, hogy teljes időben a Bibliával foglalkozhassam, márciusban jött az első telefon és augusztusban már munkába is álltam.

Milyen használható tapasztalatokra tettél szert a korábbi katolikus szolgálatodból, ami használható kisegyházi, evangelikál vonalon?


Nagyon örülök ennek a kérdésnek. Ezt a kérdést én úgy szoktam felvetni, hogy miért engedi meg fönn maradni az Úr Jézus a katolikus felekezetet? Nem tudom a választ, de részválaszokat mondhatok. Az egyik ilyen a stabilitás. A katolikus felekezet roppant stabil, ami magában hordja a hátrányát is, mert könnyen merevvé válik. Az otthonnak a stabilitása viszont igen nagy érték egy gyülekezet számára. Főleg, amikor látom az evangelikál gyülekezetekben, hogy felnőnek és széthullanak. Egy másik válaszom az erkölcsi komolyság. A katolikusoknál természetes az, hogy szabályozva van a hívő élet. A Tíz ige mellett még az egyház ún. parancsai által is. Például, évente gyónjál és legalább a húsvéti időben áldozzál. Vagy házasságodat az egyház szabályai szerint kössed. Egy katolikus ember nagyon tudja, hogy ezekhez a parancsokhoz köteles ragaszkodni. És nem is allergiásan fogja föl, hanem azonosul vele és próbál e szerint élni. Nagyon megütköztem azon, amikor szabadegyházi körökben tapasztaltam azt a felfogást, miszerint „mindegy hogy élek, mert a hit üdvözít.” Ez csak az igazság egyik oldala. Azt nem tették hozzá, hogy a hitből életmód fakad. Előfordul, hogy hívő családokban a szülők a gyermekeket nem nevelik arra, hogy következetesen kövessék Jézust, és úgy éljenek, ahogyan Jézus akarja. 

Milyen célkitűzésekkel kezdted meg a főiskolai munkádat?


Én nem célkitűzéssel jöttem, hanem azzal az örömmel, hogy teljes időben a Bibliával foglalkozhatom. 

Miért pont a Genezis exegézist jelölted ki fő kutatási területedként?


Legalább 16 éves koromtól problémát okozott az első teremtés-tanításban a hat nap alatt teremtés. Már akkor éreztem, hogy az nem helyszíni tudósításként értendő – de ezt csak tíz éve tudom így megfogalmazni. Úgy láttam, hogy a diáktársaim és később a kollégáim nem veszik kezükbe a Bibliát, mert ahogy ők mondták: „Nem olvasok olyan mesét, hogy hat nap alatt teremtette a világot Isten!” Éreztem, hogy van ebben valami, amit én még nem egészen értek. Láttam, hogy sokan kerülgetik ezt a témát, és nem sikerült kicsikarni egyenest választ a papoktól sem. Kerestem, kutattam, érdeklődtem mivel nem tudtam a megoldást és piszkált a dolog. A katolikus teológián tanultam megdöbbenve arról, hogy a római Pápai Bibliai Bizottság csak 1917-ben engedélyezte a teológusoknak, hogy tudományos igényességgel tanulmányozhatják a Genezis első részét. Ekkor kezdtem megérteni, hogy miért hallgattak erről az általam nagyon tisztelt papok és hívők. Amikor később bibliaórákat kezdtem tartani katolikus plébániákon, az első téma a Genezis volt. Fölfedeztem a tanulmányozásaim során a bibliai kifejezések egyedülálló voltát, és azokat a műfajokat, amelyek a tartalmat hordozzák. Ehhez a témához a mai napig is csak nagyon kevés jelentősebb forrást találtam, mivel nem tárgyalják úgy, ahogyan kellene – azzal együtt, hogy jelennek meg a témában könyvek. Arra gyanakszom, hogy túl sokáig hallgattunk erről a témáról. Ezért nagyon örültem, amikor mások is kezdtek ezzel foglalkozni. Ma már világosabban tudom megfogalmazni a helyszíni tudósítás és a történettel tanítás műfajának a különbségét. Az alapvető probléma az, hogy ne tekintsük mesekönyvnek a Bibliát, hanem állapítsuk meg az őstörténet műfaját, és akkor mindenki maga fel tudja fogni belőle az isteni üzeneteket.

Milyen látás alakult ki benned a későbbiek folyamán a kutató-oktató munkádban?


Kemény munka közben alakult ki néhány olyan dolog, ami azóta kezd kirajzolódni bennem. A helyes bibliaértelmezés lett a fő cél a munkámban. Ez a hallgatókkal való állandó konfrontációk során érlelődött meg bennem. A helyes értelmezés megvalósítását üzenetcentrikus írásmagyarázatnak neveztem el. Ennek a lényege, hogy amikor egy üzenetre azt mondjuk, hogy ez isteni üzenet, akkor összhangban legyünk az egész Bibliával, és ezt tudjuk igazolni is. 


Comments