Dr. Komesz Mátyás: A teremtés-elbeszélések üzeneteiből 20. – Az ember (férfi) fölötti ítélet

Tartalom

1. Az ember fölötti ítélet (1Móz 3,17-19)

1.1. Az ember bűnének a pontosítása (1Móz 3,17a-c)

1.2. „átkozott a talaj temiattad” (1Móz 3,17d)

1.2.0. Néhány fontos megjegyzés

1.2.1. fáradságos munka: „fájdalommal eszed” (1Móz 3,17e)

1.3. Evés-mozzanatok a héber Biblia-balladában

1.4. „visszatérsz a talajba” (1Móz 3,19b-c)

 

EZEKRE A KÉRDÉSEKRE KERESSÜK A VÁLASZT

Mi volt pontosabban az ember (férfi) bűne?

Mit jelent enni a jó és gonosz ismerésének a fájáról?

Mit jelent, hogy Isten szeretet-világot teremtett?

Milyen következményei vannak bűnös döntéseinknek?

A munka Isten eredeti jó világában is fájdalommal jár?

Miben áll a bibliai elbeszélés ballada-szerű tömörsége?

Miféle hazugságok vannak a kígyó csábításában?

Hányféleképpen halunk meg az Isten elleni lázadás következtében?

 

AJÁNLÁS

A cikket továbbra is azoknak ajánlom, akik isteni üzeneteket szeretnének meríteni a bűnbeesés elbeszéléséből.

 

 

1. Az ember (férfi) fölötti ítélet (1Móz 3,17-19)

Tetteinknek következményei vannak. Minél súlyosabbak a tettek, annál súlyosabbak a következmények. Nem volna helyes azt mondani, bár sokszor hallani: „Milyen felelőtlenek a mai fiatalok!” Hiszen a bűnbeesés-elbeszélés tanító története éppen azt mutatja be, hogy kezdettől fogva előfordult a felelőtlen döntés az életünkben.

Aki helyszíni tudósításként olvassa a bűnbeesés-elbeszélést, még azt is mondaná, hogy „a legöregebb ember és asszony (ti. Ádám és Éva) vérlázítóan felelőtlen volt.” Nem szépít ezen, hogy ma már tudjuk,[1] a bűnbeesés-elbeszélés, sőt az 1Móz első négy fejezete nem helyszíni tudósítást ad a világ teremtéséről és az emberiség kezdetéről, hanem történettel tanítással tanít arról, hogy Isten szeretetből szeretetre teremtette meg a világot, de az ember durva „nem szeretemmel” válaszolt Isten túláradó szeretetére.[2] Ennek a következményeit vettem sorra előző cikkemben a kígyót és az asszonyt illetően. A bűnbeesés-elbeszélés (1Móz 3,1-24) Istentől ihletett művészi mondatokkal állítja elénk a borzasztó, joggal mondhatom, tragikus következményeket. Most következik az ember, pontosabban a férfi fölött elhangzó ítélet.

1.1. Az ember bűnének a pontosítása (1Móz 3,17a-c)

Nem győzöm csodálni a bibliai szöveg művészi kompozícióját. A kígyó fölötti ítélet kérdezés nélkül, de indokoló bevezetéssel hangzott el: „Mivel ezt tetted, átkozott vagy…” (1Móz 3,14)[3]. Az asszony fölötti ítélet előzetes kérdezés után, de indokolás nélkül szól: „Megsokasítván megsokasítom viselősséged fájdalmait…” (1Móz 3,16) Az ember (férfi) fölötti ítélet előzetes kérdezés után, és alapos indokolással kezdődik: „Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről megmondtam, hogy ne egyél arról, átkozott a talaj temiattad…” (1Móz 3,17)

Érdemes sorra vennünk az alapos indokolás mozzanatait. Az ÚRISTEN „pontosítja” az ember számára, hogy mi is volt az a felelőtlen gonoszság, amivel az ÚRISTEN odaadó szeretetére durva „nem szeretemmel” válaszolt. A bibliai szöveg szemléletes és költői formája balladaszerűen tömör. Ezért érdemes megállnunk az egyes mondatoknál, és kiásnunk annak mélybe nyúló tartalmát.

1.1.1. „Mivel hallgattál feleséged szavára” (17b)

Az első mondat félreérthető lenne, ha kiragadnánk a szöveg összefüggéséből. Sajnos hallottam már erre hivatkozni olyan embereket, akik jól ismerhették a szóban forgó szöveget, de a szövegösszefüggésből kiragadva, ráadásul szinte kocsmai stílusban mondták egymásnak: „Benne van a Bibliában, hogy ne hallgass a feleséged szavára.” Bevallom, sportot csinálok abból, hogy bibliai szöveget ne keverjek viccekbe vagy tréfás anekdotázásba. Annál jobban fáj, ha ilyenféle „bibliamagyarázatok” hangzanak el. Hiszen ezek teljesen megváltoztathatják a bibliai szöveg eredeti értelmét és üzenetét.

A „mivel hallgattál feleséged szavára” mellékmondat ugyanis csupán arra utal, hogy az asszony szóba állt a kígyóval, rendesen elcsábult, „látta, hogy a fáról enni jó lenne, hogy gyönyörűség a szemnek, és kívánatos a fa, hogy okossá tegyen”, és ezután „szakított a gyümölcséből és evett, azután adott a vele lévő férjének, és ő is evett”. (1Móz 3,6) Sőt, még azt is jelenti ez, hogy az ember (férfi) többre becsülte a felesége szavát annál, mint amit az ÚRISTEN mondott neki, hogy „a jó és gonosz ismerésének a fájáról, arról ne egyél, mert amely napon eszel arról, halálnak halálával meghalsz!” (1Móz 2,17) – Nem mindegy hát, hogy kire hallgatunk. Ez mindenképpen isteni üzenet ebből a bibliai mondatból. Óriási téma ez! Könyvtárnyi irodalma van.[4] De most nem állhatunk meg ennél, hanem haladjunk tovább az „indokolás” második mondatához.

1.1.2. „és ettél arról a fáról, amelyről megmondtam, hogy ne egyél arról” (17c)

Nagyon zavar az is, amikor mély hitű testvérektől hallom, hogy a bűnbeesés-elbeszélés üzenetét leegyszerűsítve, a szövegösszefüggéséből kiragadva így fogalmaznak: „Az ÚRISTEN megtiltotta Ádámnak és Évának, hogy egyenek a fáról, különben meghalnak. Engedetlenek voltak, ettek, és ettől szakadt ránk minden baj.” A legtöbben még hozzá is fűzik: „Istennek minden apró dologban engedelmeskednünk kell, különben ránk szakadnak a bajok.”

Igyekszem röviden sorra venni, hogy mi a bajom az idézett leegyszerűsített magyarázattal.

1) Egyik előző cikkemben már részletesen kifejtettem, hogy mit jelent enni a jó és gonosz ismerésének a fájáról.[5] Ebből világos előttünk, hogy hallatlanul nagy, tudatos, elvetemült gonoszságról van szó.

2) Ennek megfelelően itt nem valami „apró engedetlenséggel”, hanem az idézett és az előzőekben kifejtett nagy, tudatos, elvetemült gonoszsággal találkozunk.

3) Fontos az is, hogy nem helyszíni tudósítást olvasunk, hanem egy balladaszerűen tömör történettel tanítást, amely költői, szemléletes és kézzelfogható formában közvetíti számunkra Istennek hallatlanul fontos és életbevágó üzeneteit.[6]

4) A balladaszerűen tömör költői szöveg minden kifejezése mély tartalmat hordozhat, ezért alaposan a mélyére kell hatolnunk a szereplő kifejezéseknek, hogy hiánytalanul felfogjuk az általuk közvetített isteni üzeneteket.

Röviden, de nem leegyszerűsítve, ismét összefoglalom, mit jelent, hogy az ember – a felesége szavára hallgatva – evett „arról a fáról, amelyről megmondtam, hogy ne egyél arról”. (1Móz 3,17c)

Előre bocsátom, hogy az „enni”, még inkább az „együtt enni” nem csupán táplálkozást jelent a bibliai szövegekben, hanem közösségvállalást is.[7] Az „enni a jó és gonosz ismerésének a fájáról” pedig a következőket jelenti:[8] (Külön jelzem, hogy a bemutatott jelentések közül melyiket tiltja Isten és melyiket nem.)

1. Az első nagy jelentéscsoport: Tudni jót és gonoszt. – Ez a jelentés kétfelé ágazik:

1.a. Tudok jóról és gonoszról = mindent szeretnék tudni.

1.b. Meg tudom különböztetni egymástól a jót és a gonoszat. Ezt nevezi a Biblia érettségnek és bölcsességnek.

Ezek közül tilos a mindent szeretnék tudni, de csak akkor, ha azért szeretnék mindent tudni, vagy legalább is a lehető legtöbbet, hogy ezzel mások fölé kerekedjem.

2. A második nagy jelentéscsoport: közösséget vállalok jóval és gonosszal egyaránt. Első hallásra érezzük, hogy ez valami igen aljas gonoszság. Valami olyasmi, mint amikor betörök a bankba, és közben imádkozom, hogy ne lépjen működésbe a riasztóberendezés. Arról nem is beszélve, hogy ha valaki közösséget vállal a gonosszal, az máris nem vállalt közösséget a jóval. Persze, képmutató módon színlelheti, hogy a „jók közé tartozik”, mint Urunk Jézus kortársai közül is sokan, akiket a „képmutató írástudók és farizeusok” néven szoktunk emlegetni.[9] Nyilvánvaló, hogy a „közösséget vállalni jóval és gonosszal egyaránt” Isten szerint határozottan tilos.

3. A harmadik nagy jelentéscsoport: én döntöm el, mi jó és mi gonosz, nem törődve azzal, hogy Isten mit tart jónak, ill. gonosznak. Másként fogalmazva: nem fogadom el, hogy Isten mit tart jónak és mit gonosznak, hanem én döntöm el, hogy mi jó és mi gonosz. Úgy is mondhatnám: függetlenítem magamat Istentől. Nyilvánvaló, hogy ez a magatartás is tilos Isten részéről. Hiszen ő teremtett minket, ezért ő tudja igazán, hogy számunkra mi jó és mi gonosz.

Az Úristen az ember (férfi) fölött kimondott ítélet „indokolásában” tehát ismét világossá teszi, hogy nagyon alávaló és súlyos gonoszság miatt következik az ítélet:


1.2. „átkozott a talaj temiattad” (1Móz 3,17d)

Ennek megfelelően az ember fölött kimondott ítélet első mondata igazán megdöbbentő. Azonnal fölvetődhet azonban egy kérdés is a kedves Olvasóban: „Az ember vétkezett, és a talaj kapja az átkot?” A kérdés jogos. Mint minden mondatot ebben a tömör, balladaszerű történettel tanításban, ezt a mondatot is alaposan át kell gondolnunk.

Kérdezhetné a kedves Olvasó, miért talajt írok a fordításban, hiszen a legtöbb magyar kiadású Biblia „átkozott a föld temiattad” szöveget fordít? Azért, mert a héber szövegben más szó áll akkor, amikor a második teremtés-elbeszélésben talajt (adámá) fordítok, és más, amikor földet (erec). Márpedig a héber szöveg úgy építkezik a második teremtés-elbeszélésben, hogy következetesen megkülönbözteti a talajt, ill. a földet. Talajt ír, amikor az ember és a talaj kapcsolat fontos (hiszen az ember a „talajból való por”), és földet, amikor ez a kapcsolat nem lényeges. Mikor szerepel a talaj? Mind az ember művészi megformálásakor, mind pedig az ember (férfi) fölötti ítélet kimondásakor.

A megformálásakor: „folyó jött fel a földből, és megnedvesítette a talaj egész felszínét. És művészi módon megformálta az ÚRISTEN az embert, a talajból való port.” (1Móz 2,6-7)

Az ítélet kimondásakor pedig: „átkozott a talaj temiattad.” (1Móz 3,17)

Ezzel a különbségtétellel, tehát egy „nyelvi eszközzel” is kiemeli a héber szöveg, hogy mély összefüggés, összetartozás van az ember és a talaj között, mint ezt a korábbi cikkemben már bemutattam. A héber talaj (adámá) és az ember (ádám) szavak ugyanis azonos gyökből származó rokon szavak, csupán a végződésükben térnek el egymástól. Ezt az összetartozást hangsúlyozza az ember fölötti ítélet is.

Egy további „logikai szálat” is találunk, amelyet már nem „nyelvi eszközzel” hangsúlyoz a bibliai szöveg. Az első teremtés-elbeszélésben Isten az egész földet az emberre bízta: „Szaporodjatok és sokasodjatok és töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá…” (1Móz 1,28) Ezt a küldetést, és a vele járó felelősséget is érinti az ember bűne? Vagyis az, hogy az ember és a felesége evett a jó és gonosz ismerésének a fájáról? – Igen! A bibliai szöveg ítélet-szavaiból ez egyértelmű. És ez mindnyájunkat komolyan figyelmeztet arra, hogy a tetteinknek következményei vannak. Olyan következmények, amelyek a dolgok természeténél fogva, kíméletlenül bekövetkeznek. Nem is kell hozzá isteni beavatkozás.[10]

Térjünk vissza a vizsgált mondathoz! Miben áll ez az ítélet: „Átkozott a talaj temiattad.” (1Móz 3,17d) Mit is jelent az „átkozott”? Korábban, a kígyó fölötti ítélet elemzésénél már láttuk az átkozott állapot lényegét: „Aki vagy ami átkozott, az nélkülözi Istennek azt a pótolhatatlan tevékenységét, amely előre vinné az illető életét és működését.”[11] Ezúttal is ezt jelenti.

Ismét kiemelem, hogy az „átkozott a talaj temiattad” mondat kijelentő módban áll, nem felszólító módban, mint azt sok kiadás – sajnos – hibásan fordítja „átkozott legyen a talaj temiattad” formában.[12] Két dolog miatt is problematikus ez a fordítási hiba. Egyrészt már láttuk, hogy az „átkozott állapot” a tilos evés után automatikusan, természetszerűen bekövetkezik. Azonnal „megnyílt a szemük, és észrevették, hogy mezítelenek”, azonnal elrejtőztek a közeledő Úristen elől, azonnal bekövetkezett a „lelki halál”, vagyis azonnal szertefoszlott az Úristennel való bensőséges életközösség. Ezzel nem volna összhangban, hogy ezeknek bekövetkezéséhez – a hibás fordítások szerint – külön kellene „az Úristennek megátkoznia” a lázadót. Másrészt az Úristen nem „átkozódó Isten”, hanem szeretet-Isten, aki „fájdalmas együttérzéssel” hirdet ítéletet.[13] Az egész Biblia ezt hirdeti, és ezt jelenti ki az „átkozott a talaj temiattad” mondat kijelentő módja is.

1.2.0. Néhány fontos megjegyzés

Mielőtt folytatnám a bibliai szöveg elemzését, hangsúlyozni szeretnék néhány fontos tényt, amelyet újra meg újra tudatosítanunk kell ahhoz, hogy helyesen értsük és értelmezzük a bűnbeesés-elbeszélés isteni üzeneteit.

1) Nagyon fontosnak érzem tudatosítani először is a következőt. Az Édentől keletre fekvő kert fáival az Úristen – többek között – fontos útmutatást adott:[14] mit szabad, sőt kell tennie az embernek és mit nem. Létfontosságú ez az útmutatás (Tóra) minden embernek. Az arányokat is érdemes megfigyelnünk. Mit szabad, sőt kell tennie az embernek? „A kert minden fájáról bátran egyél!” (1Móz 2,16) Mit nem szabad tennie? „…de a jó és gonosz ismerésének a fájáról, arról ne egyél, mert amely napon eszel arról, halálnak halálával meghalsz!” (1Móz 2,17) A minden fáról enni a túlnyomó többség az egyetlen tiltott fához képest. Ez az arány: a minden szabad – és az egy nem szabad. „Mégis mindig az a bizonyos egyetlen tilos kell nekünk!” – fogalmazza meg a mindennapi tapasztalatunk. Sokszor valóban így van. A KRESZ is ehhez hasonló útmutatás, bár abban rengeteg a tilos dolog. Amikor tanuljuk a KRESZT, nem is kis fáradsággal jár. De ha már a vérünkké vált, és magabiztosan veszünk részt a forgalomban, felháborodunk (ki-ki a vérmérsékletétől függően), ha egy másik autós vagy motoros átlépi valamelyik szabályt. A legfinomabb megfogalmazásban: „Hát nem tudja, hogy ez tilos?!” Az esetek többségében persze tudja, de most – ki tudja milyen okból – kockáztatott, és nem tartotta be a tilalmat. Pedig az életébe kerülhet az ilyen szabálytalanság.

Így vagyunk Isten útmutatásával is, amelyet azzal a bizonyos fával, a „jó és gonosz ismerésének a fájával” adott (1Móz 2,9.17). Világosan és határozottan megmutatja, tanítja (és nem ijesztget!), hogy mit nem szabad. Világosan, mint már az előzőekben bemutattam (az 1.1. pontban). Határozottan, mert a tilalom megszegésének következménye a halál. A lelki halál azonnal, és a testi halál is az életünk végén. Szeretném kiemelni, hogy ezzel a tilalommal az ÚRISTEN az Ővele való bensőséges életközösség színes és élvezetes életére hív minket. Ez kétségtelenül azt jelenti, hogy próbákon kell keresztülmennünk, de a próbák elviselése során az ÚRISTEN mellettünk áll, hogy fejlődve és megacélosodva haladjunk tovább.[15] A próbákat nehezítik a kígyó (Sátán) kísértései, aki mindent elkövet, hogy tönkretegyen minket.[16] Ilyen kísértés érte a bűnbeesés-elbeszélés során az asszonyt és a vele lévő férjét is. A kígyó kísértése pedig nem lebecsülendő dolog. Nem apróság. A kígyó a hatalmas szellemi lényt, Sátánt, a Gonoszt testesíti meg, akiről azt olvassuk a Bibliában, hogy hazug és gyilkos, és azért jön, hogy „lopjon, raboljon és pusztítson” (Jn 8,44; 10,10; stb.). Hatalmas szellemi lény, amiről a héber Biblia is tájékoztat minket,[17] de igazában Urunk Jézus óta ismerhettük fel igazán, hogy milyen veszedelmes ellenség. Ellensége Istennek,[18] és ellensége az embernek, sőt minden jónak és jóra törekvő személynek.[19] Nem is tudunk vele szembeszállni Isten segítsége, sőt jelenléte nélkül. Ezt mutatja be a bűnbeesés-elbeszélés, továbbá nagyon sok bibliai történet, az emberiség egész történelme és a mai mindennapi tapasztalatunk is. Nem lebecsülendő tehát a többrétű apostoli felszólítás: „Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el: álljatok ellene a hitben szilárdan!” (1Pt 5,8-9) Valamint: „Öltözzétek föl Isten teljes fegyverzetét!” (Ef 6,10-20) Az Újszövetség igazi reményt ad ebben a küzdelemben, mert Urunk Jézus szavai megtörtént eseményt közölnek: „Láttam Sátánt villámként leesni az égből.” (Lk 10,18)[20]

2) Fontosnak tartom hangsúlyozni újból, hogy a második teremtés-elbeszélés, benne a bűnbeesés elbeszélése nem helyszíni tudósítás, hanem történettel tanítás.[21] Ennek megfelelően nem arra helyezi a hangsúlyt, hogy „hogyan esett bűnbe először az első emberpár”, hanem minden ember minden bűnbeeséséről tanít, így valamennyiünk számára közvetlenül aktuális. Ezzel a megjegyzéssel távolról sem mondtam el mindent a témáról, de erre a lényeges „értelmezési szegmensre” mindenképpen föl akarom hívni a figyelmet.

Mindkét megjegyzést újra meg újra tudatosítanunk kell a további elemzések során is.

 

A bibliai szöveg folytatása szemléletes módon részletezi, hogy mit is jelent az „átkozott a talaj temiattad” az ember számára (1Móz 3,17e).

1.2.1. Fáradságos munka: „fájdalommal eszed” (1Móz 3,17e)

Az első, amit a bibliai szöveg említ: „fáradságos munkával élsz belőle életednek minden napján…” (1Móz 3,17e)[22]

Mi ez a „fáradságos munka” vagy a héber szövegben olvasható „fájdalommal-kínnal eszed”? Hiszen az édenkert jelenetben azt a parancsot kapta a „még bűneset előtti” ember, hogy „művelje és őrizze” a kertet (1Móz 2,15). Az talán nem volt „fáradságos, fájdalmas, kínos”? A kérdés jogos, keressünk rá megnyugtató választ!

Ezúttal is a héber szövegből indulok ki, hogy megértsük a balladaszerűen tömör szöveget. A szóban forgó mondat héber szövege így hangzik: „fájdalommal eszed életednek minden napján.” (1Móz 3,17e – a héber szöveg nyersfordítása) Mit eszik fájdalommal? A héber szerint a talajt. Ami nyilván úgy értendő, hogy a talaj megmunkálásáról van szó. Ezért fordítják egységesen a különböző fordítások a TB idézett fordításához hasonlóan.[23]

Érdemes viszont felfigyelni a héber szöveg nyers fordítása alapján a héberben jelenlévő és sokatmondó szó-összefüggésekre.

Az ember fölötti ítélet kapcsán összesen ötször szerepel az „enni” szó a héber szövegben, ami szokatlanul nagy hangsúly a bibliai textusokban (zárójelben jeleztem az előfordulás sorszámát): „Mivel … ettél (1) arról a fáról, amelyről megmondtam, hogy ne egyél (2) arról, átkozott a talaj temiattad: fájdalommal eszed (3) életednek minden napján.” (1Móz 3,17 – a héber szöveg nyersfordítása)[24] „Ráadásul tövist és bogáncskórót terem neked, és a mező növényeit eszed (4); arcod verítékével eszel (5) kenyeret.” (1Móz 3,18-19a) Ismétlem, a nem túl hosszú szövegben az ötször előforduló „enni” szó hihetetlenül nagy nyomaték.

Mit hangsúlyoz ez a nyomatékot adó ismétlés? Azt, hogy „a parancsom megszegése következtében van minden baj, átok, amit előidéztél, méghozzá hasonló formában, ahogyan semmibe vettél. Ne egyél, volt a parancsom, ettél, ez volt a bűn, ezért a következmény is az, hogy „fájdalommal eszed életednek minden napján”, és így tovább. Az ismétlés elsősorban azt az üzenetet fejezi ki, hogy azzal bűnhődünk, amit elkövettünk.[25] A következményt nem kell külön ítélettel „előidézni”. A tetteinknek természetszerűen bekövetkező következményei vannak. Jelen esetben a lázadó evésből a fájdalommal evés következik. Sok más bibliai szöveg is bemutatja ezt a dolgok természetéből folyó „logikát”. Urunk Jézus szavaiban világos egyszerűséggel halljuk: „Minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, rossz fa sem hozhat jó gyümölcsöt.” (Mt 7,17-18) Vagy ehhez csatlakozva olvassuk Lukács írásában: „A jó ember az ő szívének jó kincséből hoz elő jót; [Mt 12,35] és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincséből hoz elő gonoszt.” (Lk 9,45 – K, lásd Mt 12,33-35)

Nem válaszoltam még a kérdésre: A munka tehát Isten eredeti jó világában is fájdalommal jár? Az édenkert jelenetből erre nem következtethetünk (lásd 1Móz 2,15). Az 1Móz 3,17-ben olvasható állapot pedig már „a bűnbeesés utáni állapotról” tanít, amelyből csak következtetni tudunk arra, hogy a „bűnbeesés előtt” ez nem így volt. A bűnbeesés utáni állapotról pedig már olvastuk az ember fölötti ítélet további mondatait, amelyekben ötször hangzik el az „evés”, nagy nyomatékkal hangsúlyozva az Úristen „evés-tilalmát” és az ember „evés-lázadását”. Mit üzen az idézett folytatás? Azt, hogy az Úristen elleni föllázadásunknak mi a következménye: tevékenységünk végzése során kudarcot kudarcra halmozunk. Kudarc a „tövist és bogáncskórót termő talaj (= átkozott), és kudarc „a mező növényeit enni, és az arcod verítékével enni kenyeret.”[26] Sőt a tilalom szankciójaként kimondott halál „testi” része is bekövetkezik életünk végén: „amíg visszatérsz a talajba, mert abból vétettél: mert por vagy, és visszatérsz a porba.” (1Móz 3,19)


1.3. Evés-mozzanatok a héber Biblia-balladában

Mielőtt kiértékelnénk az eddig mondottakat, még egy komoly „teljesítménytúrára” hívom meg a kedves Olvasót. Többször említettem már, hogy a teremtés-elbeszélések héber szövege rendkívül tömör, balladaszerű elbeszélés. Hogy ezzel konkrét formában is találkozzunk, összegyűjtöttem a már többször említett „evés-mozzanatokat” a vizsgált szöveg-egységből.

Minden sor elején számmal jelöltem, hogy éppen hányadik evés-mozzanatnál tartunk, és hogy melyik igehelyen, hogyan hangzik a magyar fordítás. Amennyiben a héber szöveg evés-mozzanata nem ismerhető föl a magyar fordításban, azt zárójelben hozom. Végül pedig csupa nagybetűvel szedem az aktuális evés-mozzanat jelentőségét. Ez utóbbit persze csak címszóval jelölve, hogy áttekinthető legyen az egész felsorolás. A következő eredményre jutottam:

 

Evés 1-2. (2,16) „A kert minden fájáról bátran egyél!” (enni egyél) – Ezt szabad, sőt kell. = POZITÍV PARANCS

Evés 3. (2,17) „de a jó és gonosz ismerésének a fájáról, arról ne egyél!” = TILALOM 1.

Evés 4. (2,17) „mert amely napon eszel arról, halálnak halálával meghalsz.” = SZANKCIÓ 1.

Evés 5. (3,1) „Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról se egyetek?!” = CSÁBÍTÁS 1.

Evés 6. (3,2) „A kert fáinak gyümölcséből eszünk.” = SZÓBAÁLLÁS 1.

Evés 7. (3,3) „arról ne egyetek, ne is érintsétek, mert akkor meghaltok.” = SZÓBAÁLLÁS 2.

Evés 8. (3,5) „Csak tudja Isten, hogy amely napon esztek arról, megnyílik a szemetek” = CSÁBÍTÁS 2.

Evés 9. (3,6) „Az asszony látta, hogy a fáról enni jó lenne” = KÍVÁNSÁG 1., 2., 3.

Evés 10. (3,6) „szakított hát a gyümölcséből és evett = BUKÁS 1.

Evés 11. (3,6) „azután adott a vele lévő férjének, és ő is evett.” = BUKÁS 2.

Evés 12-13. (3,11) „Ugye ettél a fáról, amelyről megparancsoltam, hogy ne egyél?” = NYOMOZÁS + TILALOM 2.

Evés 14. (3,12) „Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és én ettem.” = VALLOMÁS VÁDASKDÁSSAL 1.

Evés 15. (3,13) „A kígyó rászedett, és én ettem.” = VALLOMÁS VÁDASKDÁSSAL 2.

Evés 16-17. (3,17) „Mivel… ettél arról a fáról, amelyről megmondtam, hogy ne egyél arról” = INDOKOLÁS 1. + TILALOM 3.

Evés 18. (3,17) „fáradságos munkával élsz belőle (fájdalommal eszed) életednek minden napján” = ÍTÉLET 1.

Evés 19. (3,18) „a mező növényeit eszed = ÍTÉLET 2.

Evés 20. (3,19) „arcod verítékével eszel kenyeret, amíg visszatérsz a talajba, mert abból vétettél: mert por vagy, és visszatérsz a porba.” = ÍTÉLET 3. + SZANKCIÓ 2.

 

Nem csodálkozom, hogy első végigolvasásra kissé beleszédülünk. Teljesen jogos. Azért írtam, hogy teljesítménytúrára indultunk. De ha túl vagyunk az első szédületen, talán kissé el is csodálkozunk, hogy kereken húsz alkalommal szerepel az evés a 2. és 3. fejezet héber szövegében. Megnyugtató látni azt, hogy a fordítások csak két alkalommal „maradnak le” a héber szöveg fantasztikus tömörségéhez képest, mivel a 2,16-ban álló héber „enni egyél” fokozást adtuk vissza a „bátran egyél” formában, és a 3,17-ben álló „fájdalommal eszed” szövegnek az érthetetlenségig tömör alakját magyaráztam a fordításban – más fordításokhoz hasonlóan – a „fáradságos munkával élsz belőle” magyar mondattal.

A csupa nagybetűs „címszavakat” nézve rácsodálkozhatunk a héber „Biblia-ballada” logikájára és kiemeléseire:

Fontos és jellemző a bibliai szövegekre, hogy az egész szövegegység POZITÍV PARANCSSAL indul. Hiszen az Úristen szeretet-Isten, és abszolút pozitív valaki.

Az is figyelemre méltó, hogy éppen a féltő szeretete következtében háromszor jelenik meg a szövegegységben a TILALOM. A szerető szülők veszik így körül jó tanácsaikkal, óvatosságra figyelmeztető tilalmaikkal szeretett gyermekeiket. Az Úristen szerető, édesapai gondoskodását kell észrevennünk a háromszor megjelenő TILALOMBAN.

A kétszer megjelenő SZANKCIÓ is ugyanezt érzékelteti. Egyúttal azt is, hogy az Úristen a rend Istene. Nála a helyén van minden, és az általa teremtett szeretetvilágban nincsen helye a rendetlenségnek. Hihetetlenül fontos üzenet ez. Különösen akkor, ha az emberiség történetében található rengeteg rendetlenség megtapasztalása során elhomályosul előttünk a szeretet-Isten annyira kedves arca.

Elgondolkodtatóak a CSÁBÍTÁS (kétszer), a SZÓBA ÁLLÁS (kétszer) és a KÍVÁNSÁG (háromszor)[27] előfordulásai az egész szöveg-egységben. Nincs időnk most ennek a mélyebb elemzésére (meg a „táblázatban” felsoroltak közül sem nagyon sokra), de érezzük, hogy milyen fontos a szerepük az életünkben.

A BUKÁS is kétszer szerepel, mutatva gonosz döntéseink súlyát.

 

Nem is részletezem tovább, hiszen a kedves Olvasónak is van igen sok felismerése, amelyben nem szeretném korlátozni, sem lefékezni.

Egy üzenetet még felismertem, ami valóban megdöbbentett. A vizsgált szövegegységben húszszor fordul elő valamilyen formában az „enni” szó. Manapság valamennyien tudjuk, hogy milyen rengeteg egészségügyi probléma származik a helytelen táplálkozásból. Érdemes erre vonatkozóan is elgondolkodnunk, hogy az Úristen már több ezer éve felhívta a figyelmünket arra, hogy nem mindegy, mit és hogyan eszünk. Tudom, hogy ez a következtetés túlságosan leegyszerűsít, de merészeltem beszámolni a személyes benyomásaimról is.

1.4. „visszatérsz a talajba” (1Móz 3,19b-c)

A teljesítménytúra után térjünk vissza a megkezdett, de be nem fejezett szövegelemzésünkhöz. Az ember (férfi) fölött kimondott ítélet utolsó mondata így szól: „amíg visszatérsz a talajba, mert abból vétettél: mert por vagy, és visszatérsz a porba.” (1Móz 3,19) Tehát a tilalom szankciójaként kimondott halál „testi” része is bekövetkezik életünk végén.

Ha a szöveget csak formai szempontból tekintjük, igazán művészi fokozással, kompozícióval állunk szemben. A szöveg isteni üzenete azonban letaglóz. Mi lett abból, amit a kígyó hazudott az asszonynak: „Dehogyis haltok meg! Csak tudja Isten, hogy amely napon esztek arról, megnyílik a szemetek, és olyanokká lesztek, mint Isten, jó és gonosz ismerői.” (1Móz 3,4-5) Mi lett ebből? Semmi. Illetve pont az ellenkezője. Gondoljuk csak végig a kígyó hazugságait!

a) Megnyílt a szemük? – Igen. De csak arra, hogy mezítelenek, amivel korábban semmi problémájuk nem volt.

b) Olyanok lettek, mint Isten, jó és gonosz ismerői? – Nem. Azt gondolták, hogy ők mondhatják meg, mi jó és mi gonosz. De szembesültek azzal a rideg valósággal, hogy fejjel mentek a falnak.

c) Dehogyis haltok meg? – Nem igaz! Azonnal bekövetkezett a lelki halál, és az életük végén a testi halál is.

Ennyit ér a kígyó beszéde. Olykor félig igaz, de csak félig, a legtöbbször pedig abszolút nem igaz. A kígyóra hallgatni végzetes hiba. Utána pedig már nincs visszaút. Bekövetkezett a halál, amit az Úristen előre jelzett a lázadás esetére. Ez pedig a totális kudarc.

Egyszerre egy csokor üzenetet foghattunk föl. Csak néhányat sorolok föl belőlük:

1) Amit Isten mond, az halálosan komoly.

2) Amit Isten mond, az száz százalékban igaz.

3) Amit a Gonosz mond, az teljesen megbízhatatlan.

4) Amire a Gonosz biztat, az óriási veszélyeket rejt magában.

5) Az Úristentől elszakadva értelmét veszti az életünk. Már nem is élet többé, hanem kudarcokat kudarcokra halmozunk, és a halálba rohanunk.

Letaglózó borzalmak, ijesztő felsorolás, komoly tanulságok.

Ezt akarta az Úristen? Ezért tette szabad döntésre képesnek az embert? Ide vezetett a „szeretet-világ” miatt az embernek is adott szabadság? – Az ember részéről ide vezetett. Az Úristen azonban hosszabb távon gondolkodik. Nála még csak a világtörténelem első fejezeteinél tartunk. És a szeretet-világot sem adta föl.[28] A vizsgált bibliai szöveg további két igeverse (3,20-21) ezt érzékelteti, hogy a szöveg olvasója egy kis reményt is kapjon a letaglózó üzenetek után. Ebben fogunk elmélyedni a következő cikkemben.

 

Néhány bibliafordítás jelölése

AB – Aranyas Biblia, Tótfalusi Kis Miklós javított és gyönyörű Károli (Vizsolyi Biblia) kiadása Amszterdamban kinyomtatva 1685-ben.

ASV – American Standard Version (1952 előtt)

BD – Békés Gellért és Dalos Patrik újszövetség-fordítása (1951-ben Limburgban, 1996-ban Békés Gellért által kiadva 15., átdolgozott kiadás)

EÜ – Einheitsübersetzung der Heiligen Schrift herausgegeben im Auftrag der Bischöfe des deutschen Sprachgebietes. (Katholische Bibelanstalt Stuttgart und Österreichisches Katholisches Bibelwerk Klosterneuburg, 1980)

KJV – King James Version (Jakab Király Bibliája, 1611)

KNB – Káldi Neovulgata Biblia: revideált Káldi Biblia a Neovulgata alapján (Szent Jeromos Bibliatársulat, Bp., 1997)

LXX – Hetvenes fordítás, Septuaginta (görög, Alexandriában, Kr. e. kb. 3. sz. – Alfred Rahlfs szerk., Stuttgart, 1935...1991)

MBT – Magyar Bibliatársulat (1973, 1990)

MBT 2014 – Magyar Bibliatársulat (az előző kiadások revíziója 2014-ben)

MS – Master Study Bible – a New American Standard: NAS, 1959 szövege alapos bibliai utalásokkal és tanulmányozó részekkel (1960)

NAS – New American Standard Version (1959)

NIV – New Internationale Version (International Bible Society – Zondervan P.H., Michigan, 1992)

NKJV – New King James Version (1990 után)

RK – új római katolikus teljes Szentírás (1976)

V – Vulgata (Hieronymus [Jeromos] latin fordítása kb. 390–420-ból – Desclée et Socii kiadása 1956-ból)

WBC – World Biblical Commentary, CD, Dallas - Texas, Word Books Publisher (G. Wenham Gen 3 fordítása:1987)

 

Néhány, a témához kapcsolódó könyv

·     Almási Tibor Dr., 1997, HermeneutikaA bibliaértelmezés elmélete és gyakorlata, Bp., GyúRó Art-Press – Mécses sorozat, 210 o.

·     Bartha Tibor Dr. (szerk.), 1993, Keresztyén bibliai lexikon  I-II., Bp., Kálvin Kiadó, 723+785 o. CD-n in: MRVSZ-2000 CD-ROM

·     Boda László, 2006,  A Sátán – A nagy Kísértő a teológia, az élet és az irodalom szembesítésében, Bp., Szent István Társulat, 113 o.

·     Bolyki László, 2013, Kegyelem és kalmárszellem – Kereszténység, spiritualitás, lélektan, Bp., Álomgyár Kiadó, 286 o.

·     Campbell, R. K., 1998,  A Sátán – Az ellenség taktikája, Bp., Evangéliumi Kiadó

·     Gyökössy Endre, 2000, Őstörténet 1. Bp., Szent Gellért Egyházi Kiadó, 284 o.

·     Gyökössy Endre, 2001, Őstörténet 2. Bp., Szent Gellért Egyházi Kiadó, 298 o.

·     Haag, Herbert, 1989, Bibliai lexikon,  Bp., Szent István Társulat, 1970 o. CD-n in: MRVSZ-2000 CD-ROM

·     Hamar István, 2008 (2. kiadás),  Az ember a teremtett világ élén – A bibliai őstörténet tanítása az ember és a természet viszonyáról, Szolnok, Fővin Kft., 116 o.

·     Komesz Mátyás, 2011, Az üzenetcentrikus bibliaelemzés, Bp., PTF, 248 o.

·     Komesz Mátyás, 2014, És szólt Isten: „Legyen világosság!”, Bp., PTF, 320 o.

·     Metaxas, Eric, 2014, Bonhoeffer pásztor, mártír, próféta, kém – egy igaz „nem-zsidó” a harmadik birodalommal szemben, Szombathely, Immánuel Kiadó, 593 o.

·     Nigg, Walter, 2003, Assisi Szent Ferenc (aki a szívével gondolkozott), Bp., Kairosz Kiadó, 113 o.

·     Osborne, Grant R., 2001, A hermeneutika spirálisa – Részletes bevezetés a bibliamagyarázathoz, Bp., Keresztyén Ismeretterjesztő Társulat, 519 o.

·     Peters, Benedikt, 2005, Világvallások – Judaizmus, keresztyénség, hinduizmus, iszlám, Bp., Evangéliumi Kiadó, 152 o.

·     Prince, Derek, 1997, Áldás vagy átok: választhatsz!, Bp., Hit Gyülekezete ?o.

·     Prince, Derek, 1998, Démonológia, Bp., Hit Gyülekezete ?o.

·     Puskás Attila, 2006, A teremtés teológiája,  Bp., Szent István Társulat, 342 o.

·     Rahner, Karl, 1991, Az ige hallgatója, Bp., Gondolat Kiadó, 150 o.

·     Raj Tamás, 2003,  Bibliaiskola – A Szentírás kulcsszavai és szállóigéi, Bp., Makkabi Kiadó, 213 o.

·     Rózsa Huba, 2002,  A Genesis könyve I.  – A bibliai őstörténet magyarázata (Gen 1-11), Bp., Szent István Társulat, 337 o.

·     Savelle, Jerry, 2009, Pusztulás és helyreállítás – Hogyan álljunk talpra életünk legborzasztóbb eseményei után?, Bp., Új Spirit Könyvek, 132 o.

·     Tóth Kálmán Dr., 1972-2000, Mózes öt könyvének magyarázata, Pentateuchosz, in: Jubileumi Kommentár – in: MRVSZ-2000 CD-ROM, 2000, Bp., Kálvin Kiadó – Arcanum

·     Vígh Noémi, 2015, Szakdolgozat: Isten szeretet-világot teremtett, Bp., PTF, kézirat

·     Wenham, Gordon J., 1987,  Genesis Commentary – PTF  in: World Biblical Commentary (WBC)  CD, Dallas - Texas, Word Books Publisher

·     Westermann, Claus, 1976. (2. kiadás, az 1. kiadása 1974), Genesis (Biblische Kommentar) I-III.,  Neukirchen-Vluyn - Zwickau, Neukirchener Verlag

·     Wolff, Hans Walter, 2001, Az Ószövetség antropológiája, Bp., Harmat Kiadó, 317 o.

·     Zimmerli, Walther, 1991 (5. kiadás, az első kiadás 1943), Genesis 1. in: Zürcher Bibelkommentare, Zürich, Theologischer Verlag

 

 

 

 Jegyzetek

[1] Lásd Komesz, 2014, 278-303. o.

[2] Lásd egyik előző cikkemben: Komesz: A teremtés-elbeszélések üzeneteiből-17.

A kígyó akciója 1. = Csábít (1M 3,1-6) in: Pünkösd.ma 2014/2. 27-30. o.

[3] Amikor nem jelölöm az igehely után, hogy melyik magyar fordítást idézem, akkor ebben a cikkben a TB fordítását használom. A többi fordítást külön jelölöm.

[4] Csak ízelítőül néhány könyvet említek: Nigg, 2003, 113 o. – Peters, 2005, 152 o. – Rahner, 1991, 150 o. stb.

[5] Lásd Komesz: A teremtés-elbeszélések üzeneteiből-13.b. Az Édenkert 2. (1M 2,8-17) in: Pünkösd.ma 2013/3. 9-17. o.

[6] Lásd a már korábban idézett Komesz: Műfai kérdések, in: Komesz, 2014, 278-303. o.

[7] Lásd Ábrahám vendéglátását az 1Móz 18,1-8-ban vagy Urunk Jézus étkezéseit az evangéliumokban: Mt 9,10-13; 11,19; Lk 7,36-50; 11,37-54; 15,1-2;

[8] Lásd Komesz: A teremtés-elbeszélések üzeneteiből-13.b. Az Édenkert 2. (1M 2,8-17), Pünkösd.ma 2013/3, 11-17. o.

[9] Lásd Mt 23; Lk 11. De legyünk óvatosak, és ne mondjunk fölöttük ítéletet, mert egyrészt Isten általában tiltja, hogy emberek fölött elmarasztaló ítéletet mondjunk ki (Jer 21,12; Mt 7,1-2; Lk 6,37; Jn 7,24; 1Kor 4,5; stb.), másrészt nem lehetetlen, hogy ezzel saját magunk fölött is elmarasztaló ítéletet mondunk ki.

[10] Hozzá kell tennünk, hogy a szeretet-Isten határtalan jósága és kegyelme ezt a dolgok természeténél fogva kíméletlenül bekövetkező következményeket olykor felülírja, és ez már isteni beavatkozás. De helytelen lenne ezt az isteni kegyelmet – Dietrich Bonhoeffer szavaival – „olcsó kegyelemmé” silányítani, amelyet nem kevés hívő ember is meglehetőségen könnyedén és felelőtlenül kezel. (Lásd Metaxas, 2014, 14., 243., 282., 296., 317., 365. o.)

[11] Komesz: A teremtés-elbeszélések üzeneteiből 19. Az ÚRISTEN ítélete evangélium (1Móz 3,14-16), Pünkösd.ma, 2015/1.

[12] Lásd az előző lábjegyzetben megjelölt cikkben, ahol ezt a nyelvtani különbséget részletesen kifejtettem.

[13] Lásd pl. az 1Móz 6,5-7 igerészt és a hozzá fűzött magyarázatot a Komesz, A teremtés-elbeszélések üzeneteiből-19. Az ÚRISTEN ítélete evangélium (1M 3,14-16) in: Pünkösd.ma jelen számában.

[14] A héber Biblia ezt Tórának, tehát útmutatásnak, tanításnak, törvénynek nevezi.

[15] Lásd 1Pt 1,3-9; stb.

[16] Lásd 1Móz 3,1-7; Jób 1-2; Mt 8,28-34; Lk 13,16; 1Pt 5,7-9; stb.

[17] Lásd Jób 1-2; Zak 3,1-4; stb.

[18] Lásd a Bűnbeesés-elbeszélést is, az előző lábjegyzet igéit, valamint Urunk Jézussal való ütközéseit (Mt 4,1-11; stb.), továbbá pl. Boda, 2006 – Prince, 1998 stb.

[19] Lásd az előző lábjegyzeteket.

[20] Ezt a tényt persze nem könnyű helyesen megérteni, de óriási reménység valamennyiünknek. (Vö. Varga Zsigmond József kommentárja Lukács evangéliumához, a Lk 10,17-20 szakasz elemzése, in: Jubileumi Kommentár, 1972-2000. Lásd még Jak 4,7; 1Pt 5,8-11.)

[21] Lásd Komesz, 2014, 278-303. o.

[22] A „fáradságos munkával élsz belőle” (böiccábón tókalenná) szövegnél a héberben csupán „fájdalommal-kínnal eszed”(ti. a talajt – tehát a talaj termését) olvasható, de valamennyi fordításunk hasonlóképpen értelmezve adja vissza.

[23] Az IMIT fordítás így hozza: „fáradalommal egyél belőle”. Az RK kissé helyesebben: „fáradsággal szerzed meg rajta táplálékodat”.

[24] Lásd Wenham, 1997, Comment to Gen 3,17.

[25] Lásd a „jus talionis” címszó alatt a Katolikus lexikonban.

[26] Ezúttal nem az első teremtés-elbeszélésben olvasható „növényevésről” van szó, ahol ez azt hangsúlyozta, hogy úgy kell ennünk, nehogy ehhez életet kelljen kioltanunk, amint ezt részletesen kifejtettem a könyvemben: Komesz, 2014, 230-232. o.

[27] Az „evés-táblázatban” ugyan csak egyszer szerepel, de a 3,6 igeversben ott van még a „hogy gyönyörűség a szemnek, és kívánatos a fa, hogy okossá tegyen” szöveg is; a két kívánság említésével tehát összesen három kívánság szerepel az igeversben.

[28] Lásd Vígh, 2015, 37-41. o.

 

Comments