Komesz Mátyás: A teremtés-elbeszélések üzeneteiből 14. – Isten alkot hozzá illő segítőt az embernek 1.

EZEKRE A KÉRDÉSEKRE KERESSÜK A VÁLASZT

Milyen kulcsüzenet kezdődik azzal a mondattal: „Nem jó az embernek egyedül lennie”?

Mi a meglepő ebben az állításban?

Mit mindent jelent az „egyedül” a Bibliában?

Használja-e a Biblia Istenre is az „egyedül” jelzőt?

Miért tudunk csak töredékesen beszélni Isten tulajdonságairól?

––––––––––––––––––––––––––––

A cikket azoknak ajánlom, akik megbízható módon szeretnék felismerni a Bibliából Istennek a házaspárról szóló isteni üzeneteit.

––––––––––––––––––––––––––––

Az előzőekben láttuk: az ÚRISTEN arra teremtette az embert, hogy bensőséges életközösségben éljen velünk, mibennünk, mi pedig Ővele, Őbenne. Ez a második teremtés-elbeszélés Éden-kert jelenetének egyik „csúcsüzenete”. Hasonlóan z 1M 1,3-5 szakasz csúcsüzenetéhez. (A „Legyen világosság!” isteni szóban.) Az 1M 2,18-ban egy másik csúcsüzenet leírása kezdődik: az ÚRISTEN házaspárnak gondolta el az embert. Az első teremtés-elbeszélésben is olvashattunk erről: „Férfinek és nőnek teremtette őket.” (1M 1,27) Egy szerelmi dalkoszorú is van erről a témáról a Bibliában, az Énekek éneke.[1] Magasrendű költészet a második teremtés-elbeszélés erről szóló írása is, ugyanakkor – a legmagasabb szintű költészet eszközeit használva – emberi létünk alapjait veti meg, ill. tárja föl. Ennek megfelelően a „sarunkat levéve” mély tisztelettel, tiszta szívvel és az ÚRISTEN iránti izzó szeretettel célszerű belépnünk ennek a bibliai szövegnek a „gyémántpalotájába”, ahol ugyanakkor szabad csodálkozni, nevetni és megdöbbenni egyaránt, mert Teremtő Atyánk gyermekeiként, az Ő kezét fogva és el nem eresztve tudunk haszonnal belenézni az ÚRISTEN kincses kamráiba.

A kezdő mondat mindjárt egy egzisztenciálisan mély tapasztalatot és több ágaskodó kérdést vet föl:

„Nem jó az embernek egyedül lennie…” (1M 2,18)

A teljes bibliai mondat így hangzik: „És szólt az ÚRISTEN: »Nem jó az embernek egyedül lennie – alkotok neki segítőt, hozzá illőt.« (1M 2,18)

Az itt megfogalmazott egzisztenciálisan mély tapasztalatot a legtöbbünk már sokszor átélte. Az első teremtés-elbeszélés üzeneteit feltárva is rátaláltunk erre a következő címek alatt: „Az ember Isten képmása: férfi és nő”,Az ember szeretetre szomjas és képes személy”, „Az ember közösségre teremtett lény (ens sociale)”. Sok mély tartalom, sok, emberi korlátokba szűkített megfogalmazás. De vitán felül igaz megállapítás, megállapítások. Valamennyien – ki így, ki úgy, a helyzetünktől függően – meg is tapasztaltuk már.

Néhány ágaskodó kérdés is azonnal fölvetődött „kőbányai szívemben”, nem is kevés. Mivel azonban Teremtő Atyánk „gyémántpalotájában” szabad kérdéseket föltenni, fölteszem én is, még ha kissé ünneprontóan hatnak is.

Sokáig – amíg helyszíni tudósításként olvastam az első két teremtés-elbeszélést – az első kérdésem az volt, előre is bocsánatot kérve a keresetlen megfogalmazásért: „Isten csak most, amikor már megteremtette az embert, jött rá, hogy nem jó egyedül lennie?”[2] Az is megzavart egy kissé, hogy Isten azt mondja: „Nem jó az embernek egyedül lennie”, miután pedig az előző fejezet 28. versében meg azt olvastam: „férfinek és nőnek teremtette őket.” Akkor még – helyszíni tudósításként olvasva mindkét teremtés-elbeszélést – megzavart, hogy a két mondat ellentmond egymásnak. Mióta felismertem, hogy egyik teremtés-elbeszélés sem helyszíni tudósítás, tehát nem azt írja le, hogy hogyan teremtette meg Isten a világot, hanem történettel tanít a Teremtőről, a teremtésről és sok más ehhez kapcsolódó témáról, teljes mértékben elmúlt ez a zavarom. Megértettem, hogy mindkét teremtés-elbeszélés a képekben gazdag történettel tanítás irodalmi műfajában tanít a Teremtő Istenről, a teremtett világról és a teremtmény-emberről, valamint mindarról, ami már az előző cikkekben és a következőkben is fel fog tárulni előttünk.

A vizsgált mondattal kapcsolatban is felismertem, hogy a „Nem jó az embernek egyedül lennie” mondat elsősorban azt jelenti, hogy tudja jól az ÚRISTEN ezt a gondunkat is. És nem csak tudja, tapasztalja és együtt is érez velünk (= közösséget vállal) a témában, hanem a maga részéről meg is oldja a problémánkat. Arra is rájöttem, hogy Neki is nagyon fáj, ha én hagyom Őt „egyedül” vagy figyelmen kívül, esetleg mellőzöm, ráadásul még azzal is áltatom magam, hogy „Ő él bennem”. Nem gonoszságból hagyom Őt egyedül, inkább csak figyelmetlenségből, vagy mert elsodornak az események, tennivalók. Neki azonban fáj az ilyesmi is, az idézett mondattal szólván „nem jó” Neki sem, hiszen az Ő szeretete tökéletes, hibátlan szeretet, amelyben minden kis „piszkom” vakító fényben látszik, mint a porszemek a betűző napfényben. Megértettem tehát, hogy amikor kimondja, amikor Ő mondja ki, hogy „Nem jó az embernek egyedül lennie”, akkor ezzel azt mondja: „Tudok erről a gondotokról, én teremtettelek ilyennek, nagy szándékaim vannak ezzel az életetekben, sőt ebben is a képmásaim vagytok, és így tovább ”, és azonnal hozzá is teszi – a bibliai szöveg művészi kompozíciójában –: „alkotok neki segítőt, hozzá illőt.”

Azt is megértettem a bibliai szövegek elemzése kapcsán, – főként mióta megpróbálom másokkal is megosztani a bibliai üzeneteket –, hogy milyen fontos egy ilyen „címszó” vagy „címmondat”: „Nem jó az embernek egyedül lennie.” Mellbe vág, tagolja a szöveget, fölkelti az érdeklődésemet, és így eléri – művészi eszközök igénybevételére ihletve a bibliai szöveg íróját –, hogy érdeklődéssel olvassam az isteni üzenetet, ne csak úgy: „Ez következik, nem hagyhatom ki.” Azt akarja, hogy rádöbbenjek (ehhez kell a mellbe vágás), életfontosságú dolog következik. Ma ezt így mondják a közbeszédben: „Figyelj!” De sokkal kedvesebb olyan szavakat választani, amelyek a „Figyelj!” felszólítás nélkül is élesítik a figyelmemet. Ráadásul jobb szívvel térhetek vissza hozzá tizenötödször is, hiszen érdemes és jó újra meg újra elolvasni a bibliai szöveg pótolhatatlan mondatait.

Rájöttem arra is, milyen összhangban van Teremtő Istenünknél a szó és a tett. „És szólt az ÚRISTEN:…alkotok neki segítőt, hozzá illőt.” Ő nem csupán megállapít, mond, ráébreszt, mellbe vág, hanem azonnal akcióba is lép. Arra inspirálva engem, hogy én is ilyen legyek, hiszen a Teremtő Atyának vagyok a gyermeke.

A vizsgált mondatok olyan gazdag tartalmat hordoznak, hogy néhány szót alaposabban is meg kell vizsgálnunk a bibliai mondatsorban: egyedül – alkotok – segítőt – hozzá illőt.

egyedül

Egyedül lenni – óriási téma a Bibliában is. Az 1M 2,18-ban álló héber szó (LBDW-löbaddó) a rész (tag) (BD-bad) szóval rokon, és az egyedül, elszakítva, izolálva, elszigetelve lenni (BDD-bádad) igéből származik. Ez pedig arra utal, hogy a szervesen hozzátartozó részektől elválasztva, elszigetelve, elhagyatva – vagyis magányosan él.[3] Mint minden emberi állapot, ez is rengeteg tartalmat magában hordozó valóság, amelyek nem egyszer egymásnak is ellentmondani látszanak (paradoxon), hiszen olykor jól esik egy kis egyedüllét, máskor meg nyomasztóan hat.

Egy kedves egyedülálló leány adott egyszer igazán kedves ajándékot egy négy kis gyermeket nevelő házaspárnak: „Menjetek el egy hétre ketten az Őrségbe, én addig jól érzem magamat a kicsinyeitekkel!” Mindkét fél számára életváltozást hozott. A házaspárnak, mert a mézeshetekkel felérő napokat tölthettek el együtt, amire már régóta nem volt módjuk. Az egyedülálló leánynak is, – egyébként, mondanom sem kell, sokat volt már korábban is együtt a gyerekekkel, tehát jól ismerték egymást –, mert ugyan majd beleszakadt a munkába, de Urunk Jézus megajándékozta őt egy különleges gyermek-közösséggel.

A pszichológia és a szociológia tudósai ma már alapos elemzésekkel tárják fel ezt a témát,[4] a Biblia is sok jelenetet mutat, amelyekben fontos kijelentéseket kapunk az egyedüllétről. Ezúttal a bibliai kijelentésekből veszünk ízelítőt.

Ezékiás király imádságában így szólítja meg az ÚRISTENT: „URAM, Izráel Istene, aki a kerúbokon ülsz, egyedül te vagy a föld minden országának Istene, te alkottad a mennyet és a földet!” (2Kir 19,15)[5] – Ebben az imádságban az „egyedül te” (LBDK-löbaddeká) azt fejezi ki, hogy Istenhez senki sem hasonlítható, különleges, „egyedi” személyiség. A „Nem jó az embernek egyedül lennie” mondatban ez a jelentésárnyalat nem jelenik meg, de tanulságos látni, hogy a héber szó erre is használatos a bibliai szövegekben. Sőt az egyedüli, az egyetlen egy Istennel való kapcsolatunk a legalapvetőbb személyes kapcsolatunk, ami csak létezik. Ha ez megszűnik, vagy csak gyengülni hagyjuk, akkor az elhagyottság egyedüllétét éljük át. Kin múlik ez a személyes kapcsolat? Csak rajtunk múlik. Meg az is csak rajtunk múlik, hogy mennyire eleven az Istennel való személyes kapcsolatunk, az Őbenne való bensőséges életközösségünk. Ő ugyanis többször is megmondta: „Nem maradok  el tőled, nem hagylak el téged.” (5M 31,6; Józs 1,5; Zsid 13,5) És ha megmondta, akkor meg is tartja, hiszen Ő hűséges. (Zs 25,4-5; 1Kor 1,9; stb.) Éppen Istennek erre a különlegességére, senki mással össze nem téveszthető voltára mutat rá számos helyen a Bibliában az 1M 2,18-ban is szereplő egyedül (LBD-löbad) kifejezés.

Illésnek a Jezábel királyné elől való meneküléséről olvasunk az 1Kir 19-ben. Életveszélyében elkeseredetten kiált az ÚRISTENHEZ. Kétszer is hozza kiáltását a bibliai szöveg: „Nagyon buzgólkodtam [buzgólkodván buzgólkodtam] az ÚRÉRT, a Seregek Istenéért, mert Izráel fiai elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg. Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el akarják venni.” (1Kir 19,10.14) – Ebben az imádságban az „egyedül én” (LBDJ-löbadí) azt jelenti, hogy az ÚR követői közül már többeket kivégeztek, Illés is kiszakadt a hívők közösségéből, és teljesen elhagyatottan magára maradt, tehát a helyzete kilátástalan. Ez a jelentés-árnyalat teljesen megfelel a „Nem jó az embernek egyedül lennie” mondat értelmének.

Hóseás próféciájában az az ige szerepel, amelyből a héber egyedül szó származik (BDD). A próféta szemére veti népének, hogy elfordult az ÚRTÓL, és a megszálló Asszíria bálványait tiszteli: „Mert ők felmennek Asszúrhoz, mint a magára hagyott vadszamár.” (Hós 8,9 - Káldi fordítás) [6] – Az egyedül lenni fontos tartalma az elhagyottság, amelyért az ember olykor még felelős is lehet, ahogyan az idézett próféciában az URAT bálványokkal fölcserélő Izrael felelős volt kiszolgáltatott helyzetéért Hóseás próféta idején.

Az egyedüllétről szóló bibliai szövegek közül nem hagyhatom ki azt sem, amelyben Urunk Jézus egy különleges isteni ajándékról beszél. Miután a farizeusok kelepcéjére válaszolva Urunk Jézus kijelenti, hogy a házasság – Isten tervezésében – egy életre szóló, végleges kapcsolat, a közbeszéd lazaságával mondva „felbonthatatlan”, a tanítványok furcsa megállapítást tesznek: „Ha ilyen a férfi helyzete az asszonnyal, akkor nem jó megházasodni.” (Mt 19,10) Urunk Jézus erre különös választ ad: Nem mindenki képes elfogadni ezt a beszédet, csak az, akinek megadatott. Mert vannak nemzésre alkalmatlanok, [7] akik így születtek, és vannak nemzésre alkalmatlanok, akiket az emberek tettek ilyenekké, és vannak olyanok, akik önmagukat tették nemzésre alkalmatlanná, a mennyek országáért. Aki el tudja fogadni, fogadja el! (Mt 19,11-12) Erre a bibliai szövegre épül egy óriási kérdés, amely végigvonul az keresztény egyháztörténelmen: „Házasság vagy szűzesség?” Manapság a papi celibátus (cölibátus)[8] és a hívő egyedülállók[9] helyzete, indokai formájában szembesülünk a leggyakrabban ezzel a témával, és próbálunk megoldásokat keresni. A téma viszont olyan óriási, és akkora irodalma van, hogy az 1M 2,18 üzeneteinek a feltárásába „nem fér bele”, ezért csak a lexikonok „szűz”, „szüzesség”, „celibátus (cölibátus)” címszavaira utalok.[10]

Rá kell mutatnom viszont arra, hogy a bibliai szövegek szerint maga a világ Teremtő Istene is együttlétre vágyik más személyekkel. Erről már írtam az 1M 1,26-27. üzeneteinél, de most is megemlítem. Ha Istennek a képmásai vagyunk, vagyis Őhozzá hasonló lények, akkor jó rátekinteni Arra, akinek a képmásai vagyunk. Urunk Jézus személyében kaptuk meg Istennek azt a kijelentését, hogy az egyetlen Isten valójában egy különleges hármasság: Atya és Fiú és Szentlélek.[11] Nincsen tehát „egyedül”.[12] Mégis lépten-nyomon keresi a kapcsolatot az emberekkel. Nem túlzás, ha azt állítjuk: igényeli a velünk való kapcsolatot. A számos bibliai szövegből most csak néhányat idézek, amelyek alapján ezt le merem írni.

Az 1M 3,9-ben azt olvassuk, hogy miután az asszony és az ember evett a jó és gonosz ismerésének a fájáról, és fölismerték, hogy mezítelenek, tehát teljesen összezavarodtak, úgy is mondhatnám, elszégyellték magukat, az ÚRISTEN azonnal megszólítja őt: „Hol vagy?” (1M 3,9) A jelenetből, és az egész Bibliából láthatjuk, hogy nem azért, mert nem tudja, hol van, hanem azért, mert mellé akar állni, segíteni akar rajta. Annak ellenére, hogy figyelmeztette? Annak ellenére. Kemény volt a figyelmeztetés: „amely napon eszel arról, halálnak halálával meghalsz!” (1M 2,17) A „lelki halál” azonnal bekövetkezett. Megszűnt az Istennel való bensőséges életközösségük. Ezért is zavarodott össze az ember, és vette észre, hogy „mezítelen”. A „testi halál” még nem következett be, de be fog következni. Az ÚRISTEN még sem mondott le az emberről, mirólunk. Azonnal szól hozzá a történettel tanítás eleven jelenetében: „Hol vagy?”  

Tudatosítani szeretném: annak ellenére, hogy az ÚRISTEN boldog Isten (1Tim 1,11), teljes valaki (Ef 3,19), „akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása”, (Jak 1,17) most keresi az emberrel való kapcsolatot. Hiányzik Neki az ember. – Hogyan lehetséges ez? Titok, megfejthetetlen misztérium ez a számunkra. Illetve nem teljesen megfejthetetlen. Azért is ír róla a Biblia. Mi a titok, a misztérium „megfejtése”?

Azzal kell kezdenünk, hogy tudatosítjuk: az emberi fogalmak nem alkalmasak igazán az ÚRISTENNEK a leírására. Szinte teljesen alkalmatlanok erre? – A „precíz” leírására alkalmatlanok. Mégis mondhatunk vagy inkább megsejthetünk valamit Róla, mert maga az ÚRISTEN úgy teremtette meg, tervezte meg a világot, és benne az embert, hogy személyes kapcsolatba kerülhessünk Ővele. Sőt – láss csodát! – bennünk akar élni, és azt akarja, hogy mi meg Őbenne éljünk. Hogy mondta Urunk Jézus halála előtt néhány órával? „Maradjatok meg énbennem, és én tibennetek!” (Jn 15,4-5) Néhány perccel később pedig, a „főpapi imájában”: „Ahogyan Te, Atyám, énbennem vagy, és én  Tebenned, úgy legyenek egy ők is mibennünk!” (Jn 17,21 - TB) Néhány pillanattal később pedig: „hogy egy legyenek, ahogyan mi is egy vagyunk: én őbennük, Te énbennem, hogy ők is tökéletesen egy legyenek, és így megismerje a világ, hogy te küldöttél ide engem, és szeretted őket, ahogyan engem szerettél.” (Jn 17,22-23 - TB)

Lélegzetelállító mondatok! Amit Isten megtestesült Fiának a szájából hallunk, olvasunk! Megáll az ész! De nem is csoda, mert az ÚRISTEN felfoghatatlan, kimondhatatlan és mégis felfogható, kimondható, sőt átélhető gondolatai ezek. Szavak, amelyeket az Isteni Szó, az emberré lett Fiú Isten, Urunk Jézus mondott ki, tett meg érettünk. Kimondhatatlan mentő szeretetében. Azért, mert ez van a szívében. Ez a szíve vágya. És meg is valósítja – ha mi is kérünk belőle. Aki befogadta Őt a szívébe, az már átélte, sejtegeti és ki is képes mondani – Urunk Jézusban. Sőt arra hívja a kedves Olvasót, hogy ha még nem élte át ezt az isteni ajándékot, induljon el, sőt tegyen meg mindent, hogy átélhesse.

Máté evangéliumában is olvashatunk hasonlót, bár szinte katonás stílusban mondja tanítványainak vagyis nekünk: „Ide hozzám mindenki, aki megfáradt és megterhelt, és én felüdítelek titeket!” (Mt 11,28 - TB) A folytatásban pedig útmutatóval is szolgál azoknak, akik rászánták magukat arra, hogy Ővele éljenek: „Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok egész lényeteknek és minden vágyatoknak, mert az én igám gyönyörűséges és az én terhem könnyű!” (Mt 11,29-30 - TB)

Onnan indultunk, hogy a világ Teremtő Istene is együttlétre vágyik más személyekkel. Annak ellenére, hogy nem úgy van „egyedül”, mint az ember a „hozzá illő segítője” nélkül. Mégis Őneki „sem jó egyedül lennie”. Nem is mertem hozzá tenni: „nem jó Őneki egyedül lennie” nélkülünk. Nem káromkodás ilyet mondani? – Nem annak szántam. Viszont mélyebben megértem, hogy az ÚRISTEN tudja, mit beszél, milyen mélységes igényt teljesít, amikor kimondja a bibliai szöveg történettel tanításában: „alkotok neki segítőt, hozzá illőt.” (1M 2,18)

alkotok

A teljes bibliai mondat így hangzik: „alkotok neki segítőt, hozzá illőt.” (1M 2,18b) – Isten teremtő tevékenységére sok szót használ a Biblia. Az első teremtés-elbeszélésben a „megteremtette” (BRA )[13] és az „alkossunk” (AiSziH)[14] felváltva szerepel, sőt a záró vers előtt egy mondatban mindkettő egymás mellett áll: „amelyet megteremtett (BRA), hogy létrejöjjön (AiSziH)”. Azt is jelzi ez, hogy a bibliai szöveg nem szakkifejezésként használja a szavakat. Sőt az első teremtés-elbeszélésben „konkrétabb” teremtést leíró kifejezésekkel is bőven találkozunk: Kilencszer fordul elő az „és szólt Isten” formula.[15] Amit pedig „szólt”, az meg is lett, mert teremtő szóról olvasunk.  Az 1M 1,4-ben azt olvassuk: „És válaszfalat emelt Isten a világosság közé és a sötétség közé.” Az elnevezte” (QRA) ige is sokszor megjelenik,[16] a korábbiakban már kifejtett gazdag tartalommal.[17] És sorolhatnám tovább, de ízelítőül talán ennyi is elég annak bemutatására, hogy a bibliai szövegek nem „szakkifejezéseket” használnak – még Istennek ugyanarra a teremtő tevékenységére sem –, hanem a hétköznapi életben is gyakran használt és különféle szavakat.

Mi következik ebből? – Az mindenképpen, hogy nem kell különleges tartalmat keresnünk az 1M 2,18-ban használt „alkotok” igealakban sem. Teremtő munka az a javából, mint azt az 1M 1,27-ben háromszor ismétlődő „megteremtette” (BRA)  kifejezés is  érzékelteti.

Ezúttal pedig az bontakozik ki előttünk – a második teremtés-elbeszélés történettel tanításában –, hogy amit az ÚRISTEN szólt, kimondott, megállapított, annak Ő megoldást is ad: „alkotok neki segítőt, hozzá illőt.” (1M 2,18)

segítőt, hozzá illőt

Az első teremtés-elbeszélésben olvastuk: „Megteremtette hát Isten az embert a saját képmására, Isten képmására teremtette meg őt, férfivá és nővé teremtette meg őket.” (1M 1,27 - TB) Raj Tamás hallatlan elevenséggel fűzi hozzá a könyvében: „a két emberi nem voltaképpen olyan, egymástól eltérő, ősi szerepeket jelent, amelyeket Isten hozott létre. Ugyanakkor ezek csak egymással összekapcsolódva, egymást kiegészítve alkotják-alkothatják az emberi fajt, ezt az »isteni képmást«”. Majd bemutatja, hogy a második teremtés-elbeszélésben használt férfi (AJS-ís) és nő (ASH-issá) szavak 3-3 betűből állnak. Mindkét szóban szerepel az A (Alef) és az S (Sín) betű. A férfi szóban szerepel a „jod” (J) is¸ ami nincs meg a szóban, míg a szóban szerepel a „hé” betű (H), amely nincsen meg a férfi szóban. Ha e két, „különbséget” okozó betűt egymás mellé írjuk, akkor a JH-Jah szót kapjuk, amely a JHWH istennév rövidített formája a héber Bibliában, és amelynek jól ismert megjelenése a Hallelújah (= dicsérjétek JH-jah-ot, az Örökkévaló és Mindenható Istent, aki mindig veled van!). Ha viszont azt a két betűt rakjuk egymás mellé, amely mindkét szóban megvan, akkor AS-és szót kapjuk, amelynek jelentése „tűz”. „Éppen ezért mondta Rabbi Akiba, az ókor egyik legnagyobb tudósa a Talmudban – folytatja Raj Tamás –: `Férfi és nő, ha megtalálják egymást, az Örökkévaló Isten dicsfénye nyugszik közöttük, ha viszont nem, tűz emészti el őket´… Ezért nevezi a Szentírás a nőt a férfi igazi „társának” (héberül ézer knegdó = társ vele szemben)” [18]

Ezzel el is érkeztünk az 1M 2,18 igevers második felében a „segítő, hozzá illő” (AiZR KNGDW - ézer könegdó) szavakhoz. Raj Tamás, az idézett könyvében „társ vele szemben”-nek fordítja, az IMIT[19] kiadás pedig „segítő, hozzá való” fordítást hoz. Több keresztény fordítás a „segítőtársat, hozzá illőt” alakot választotta. A „társ” nagyon szemléletes magyar kifejezés az itt szóban forgó „házastárs” jelzésére, mégis megmaradtam a Tanulmányozó Bibliában a „segítőt, hozzá illőt” alaknál, erőteljesebben ragaszkodván a héber szöveg lényegre menő tömörségéhez.

Mi oldja meg az ember egyedüllétét a bibliai szöveg szerint? Az, hogy az ÚRISTEN „alkot neki segítőt, hozzá illőt.”  Elgondolkodtam, hogy milyen sokszor érzi valaki fontosnak, hogy „neki ne segítsen senki!” A 3-5 éves kisgyerek így fogalmazza: „Majd én!” Belső igénye, hogy „ő már meg tudja tenni!” „Nem szorul rá mások segítségére!” A kis ember önállóság igénye, önállóságra való törekvése a legtöbbünk számára szimpatikus, értékelni való dolog. A felnőtt embert azonban már figyelmeztetni kell, hogy ezen a téren se essék túlzásba. A Préd 4,9-12 „számmondása” ezt hangsúlyozza:

9  Sokkal jobb a dolga kettőnek, mint egynek,

mert fáradozásuk meghozza jutalmát,

10  hisz, ha elesnek, egyik fölemeli a másikat,

  de jaj az egynek, amely elesik,

és nincsen második, hogy fölemelje őt;

11  s ha kettőre jut egy takaró, egymást melegítik,

de ki melegíti meg az egyetlen egyet?

12  Ha ellenség támad, ketten állnak ellen,

s a hármas kötél nehezen szakad el. (Préd 4,9-12 - TB)

Nem véletlen, hogy sok házasságkötés-prédikáció ezt a bibliai szöveget választja alapigének. Hiszen érthetjük a „hozzá illő segítő” Istentől ihletett megfogalmazásának is, a „hármas kötél”  pedig jól illik a házaspárt oltalmazó Isten jelenlétére. Ugyanakkor érettség kell annak a beismeréséhez, hogy szükségem van mások segítségére. Kár, hogy vannak, akik adósságként élik át, ha valaki segített nekik, és visszautasítják. Mivel már elmúltam hetven, nagyon örülök, amikor áldott és mosolygós fiatalok átadják a helyüket a buszon vagy a metrón. Még akkor is örömmel fogadom el, amikor nem vagyok nagyon elfáradva, mert örömteli közösség alakult ki közöttünk, amit befagyasztana egy visszautasítás. Ráadásul van alkalmam nem csak megköszönni, hanem hálát is adni érte Urunk Jézusnak, meg esedezni is a kedves fiatalért, hiszen kinek ne volna megoldandó feladata vagy nehezen viselhető terhe.

Mennyivel inkább így van ez egy házaspár életében. A házasságkötés előtti, meg a mézeshetek idején a legtöbbször szárnyal a szívük egymásért. Tudom, van bőven egyoldalú lángolás is. Az együttélés folyamán azután sok esetben tragikus változás, vagy nem is változás, hanem csupán az addig takargatott egyoldalúság kerül a felszínre. A saját tapasztalatomból is tudom, hogy csak Istenünk alkotó és fenntartó jelenléte képes frissen tartani a kezdetben lángoló kapcsolatot. Ilyen értelemben is igaz a bibliai mondat: „alkotok neki segítőt, hozzá illőt.”

A „hozzá illő” pedig egy külön, óriási téma. Nem is mehetek most bele részletekbe, csak utalok a bőséges, hívő házassággondozó írásokra.[20] A bibliai történettel tanítást folytatva találunk majd szenzációsan költői formába öntött és mély értelmű útbaigazításokat arról, ki vagy mi nem hozzá illő az emberhez, és ki igen. Természetesen a jól értelmezett egyedüllét megoldásaként. Egyet említek meg csupán, amelyet nem ebben a bibliai szövegben közöl vagy inkább énekel a Biblia. Istennek arra a csodálatos ajándékára gondolok, amelyet szerelemnek nevezünk, és amelyről az Énekek éneke c. szerelmi dalkoszorú zeng a Biblia könyvei között talán a legköltőibb formában. A szerelemnek arra a sok szálú szőttesére gondolok, amely által is jelzi teremtő és gondviselő Istenünk, hogy kit alkotott hozzánk illő segítőnek, és kit nem. A következő cikkben fogjuk folytatni a bibliai szöveg olvasását, és jelzem kedves Olvasóimnak, hogy ezúttal humor is lesz bőven Isten áldott üzenetei között.


Néhány, a témához kapcsolódó könyv:

·      Bartha Tibor Dr. (szerk.) [1993]  Keresztyén Bibliai Lexikon  I-II., Bp., Kálvin Kiadó, 723+785 o. CD-n in: MRVSz-2000 CD-ROM [2000]

·      Gyökössy Endre [2000]  Őstörténet 1. Bp, Szent Gellért Egyházi Kiadó, 284 o.

·      Gyökössy Endre [2001]  Őstörténet 2. Bp, Szent Gellért Egyházi Kiadó, 298 o.

·      Haag, Herbert [1989]  Bibliai Lexikon,  Bp., Szent István Társulat, 1970 o. CD-n in: MRVSz-2000 CD-ROM [2000]

·      Hamar István [22008]  Az ember a teremtett világ élén (A bibliai őstörténet tanítása az ember és a természet viszonyáról) Szolnok, Fővin Kft., 116 o.

·      Komesz Mátyás [2011] Az üzenetcentrikus bibliaelemzés, Bp., PTF, 248 o.

·      Puskás Attila [2006]  A teremtés teológiája  Bp., Szent István Társulat, 342 o.

·      Raj Tamás [2003]  Bibliaiskola - A Szentírás kulcsszavai és szállóigéi  Bp., Makkabi Kiadó, 213 o.

·      Rózsa Huba [2002]  A Genesis könyve I.  – A bibliai őstörténet magyarázata (Gen 1-11) Bp., Szent István Társulat, 337 o.

·      Tóth Kálmán Dr. [1972-2000]  Mózes öt könyvének magyarázata, Pentateuchosz, in Jubileumi Kommentár – in: MRVSz-2000 CD-ROM [2000] Bp., Kálvin Kiadó - Arcanum

·      Wenham, Gordon J. [1987]  Genesis Commentary – PTF  in: World Biblical Commentary (WBC)  CD, Dallas - Texas, Word Books Publisher

·      Westermann, Claus [1974. 21976] Genesis (Biblische Kommentar) I-III.  Neukirchen-Vluyn - Zwickau, Neukirchener Verlag

·      Wolff, Hans Walter [2001]  Az Ószövetség antropológiája,  Bp., Harmat Kiadó, 317 o.

·      Zimmerli, Walther [51991, 31967, 11943]  Genesis - 1.  in: Zürcher Bibelkommentare, Zürich, Theologischer Verlag

 

JEGYZETEK:

[1] A szerelem állandó téma az emberiség irodalmában, mióta csak írások maradtak ránk az ősidőktől kezdve mindmáig.

[2] Ezt a kérdést azonban – nem kis megdöbbenésemre – a világhírű pszichológus, Carl Gustav Jung [19952 - 19921]  is föltette a Válaszok Jób könyvére c. munkájában (Bp.: Akadémiai Kiadó, 237 o.), nyilván nem ismerve még föl, hogy a teremtés-elbeszélések nem egy helyszíni tudósítás irodalmi műfajában készültek, hanem a képekben gazdag történettel tanítás irodalmi műfajában.

[3] Lásd Wolff [2000] 264-267. o. stb.

[4] Lásd Aronson, Elliot [1994]: A társas lény, Bp.: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó – Forgács József [1997]: A társas érintkezés pszichológiája, Bp.: Gondolat-Kairosz Kiadó – Kálvin Kiadó [1995]  Nem jó az embernek egyedül. Bp.: Kálvin Kiadó, 199 o. – Kelley-Lainé, Kathleen [2011] Peter Pan, avagy a szomorú gyermek, Bp.: Oriold és Társai Kiadó – Szilágyi Vilmos [2006]: Szexuálpszichológia. Tankönyv és dokumentáció, Bp.: Medicina Kiadó – Utasi Ágnes [2004] Feláldozott kapcsolatok. A magyar szingli, Bp.: MTA Politikai Tud. Intézete

[5] Lásd még Zs 86,10; Ézs 37,20; stb.

[6] A Káldi fordítás szövegét választottam, mert ez adja vissza ennek a szónak teljes jelentését.

[7] A Károli fordítás a „nemzésre alkalmatlanok” kifejezést – a görög szöveg alapján – „heréltek”-nek írja, más fordítások azonban különböző formában igyekszenek megütközést nem keltő kifejezésekkel visszaadni Üdvözítőnk kétségtelenül nyers szavait.

[8] A latin coelibatus szóból származik a magyarban használatos alak, amelyet a római katolikus felekezet  VII. Gergely pápának 1077-ben hozott rendelete alapján ír elő a papok számára.

[9] A köznyelv szerint „szinglik”

[10] Lásd a Haag Lexikon „szűzesség” címszavát stb.

[11] A rendszeres teológia alaposan tárgyalja ezt a témát, így csak néhány szakkönyvet említek, ahol alapos kifejtést találhatunk: Ryrie, Charles C.  [1996]  Teológiai alapismeretek, Bp.: BEE –  Schneider, Theodor (szerk) [1997]  A dogmatika kézikönyve I-II., Bp., Vigilia stb.

[12] Azért tettem az „egyedül”-t idézőjelbe, mert egészen másként érvényes az „egyedül” szó Istenre, mint ránk, emberekre. Ez más isteni tulajdonságokra is igaz.

[13] 1M 1,1.21.27.27.27; 2,3.4;

[14] 1M 1,16.26.; 2,3; stb.

[15] 1M 1,3.6.9.11.14.20.24.26.29.

[16] 1M 1,5.5.8.10.10.

[17] Lásd a korábbi cikkekben az 1M 1,5-höz fűzött magyarázatnál!

[18] Raj Tamás [2003] 32-33. o.

[19] IMIT = Izraelita Magyar Irodalmi Társaság 1897-től 1906-ig készült héber-magyar fordítása, kétnyelvű kiadásban, amely 1995-ben jelent meg a Makkabi Kiadónál változatlan utánnyomásban, amelyet 1995-ben maga Raj Tamás, a kiadás gondozója „a máig legjobb magyar fordításnak titulál.

[20] Abiven, Genevieve et Maurice [1978]  Élet kettesben, Wien, Opus Mystici Corporis, 190 o. – Bovet, Theodor [19834]   Felette nagy titok, Könyv a házasságról  – 4. bővített kiadás, Wien, OMC Verlag, 112 o. – Burpo, Todd - Vincent, Lynn [2011]  Igazából mennyország Bp.: XXI. Század kiadó, 197 o. – Crabb, Lawrence J. Jr. [19972]  Egybeszerkesztve Bp.: Keresztény Ismeretterjesző Alapítvány, 220 o. – Dobson, James Dr. [2002]  Egyenes beszéd. Amit a férfiaknak tudniuk kell. Amit a nőknek érteniük kell(ene) Bp.: KIA, 360 o. – Enzsöl Ellák [1995]  Gondolatok a szerelemről, Bp.: Szent Gellért Könyvkiadó, 99 o. – Gyökössy Endre: A boldog házasság, Bp., Szent Gellért Kiadó és Nyomda, 148 o. – Kendrick Bos. [2013] Eltökélt szívű férfiak, Szombathely: Immanuel Alapítvány,  268 o. – Kendrick, Stephen and Alex [2010]  Merj szeretni! (A TŰZÁLLÓ filmből ismert könyv) Szombathely, Immanuel Alapítvány, 213 o. – Kováts György Dr. és Anna [2002]  Jegyesség! Segítség! Bp.: Sajat kiadás – St. Clair, Barry - Jones, Bill [1991]  Szerelemtől szeretetig, Tanulmány-füzet, Bp.: Timóteus Társaság - Primo, 103 o. – Trobisch Walter Kettesben? (Szerelemről és házasságról), Bp., Evangéliumi Kiadó, 167 o. – Vanier, Jean [1993]  Férfinak és nőnek teremtette, Bp.: Vigília Kiadó, 194 o. – stb.


Comments